Skip to main content

Full text of "A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei"

See other formats


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  library  shelves  before  it  was  carefully  scanned  by  Google  as  part  of  a  project 
to  make  the  world's  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expired.  Whether  a  book  is  in  the  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  culture  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  filé  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  of  the  filé s  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribution  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
any  where  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  text  of  this  book  on  the  web 


at|http  :  //books  .  google  .  com/ 


UC-MRLF 


>  f 


Digitized  by 


Google 


Digitized 


by  Google 


Digitized 


by  Google 


Digitized  by  VjOOQIC 


\ 


MAGYAR  NEMZETI  MtZEUM 


löNTVTÁBÁNAK 


CZiMJEGYZÉKE. 


II. 


CZÍMERESLEVELEK. 


BUDAPEST, 
KIADJA  A  MAGYAR  NEMZETI  MÚZEUM  KÖNYVTÁRA 

1904. 


Digitized  by  VjOOQ IC 


A 


MAGYAR  NEMZETI  MÜZEÜM 

KÖNYVTÁRÁNAK 

€ZlMERE8LEVELEL 

1200—1868. 

,■  \ .  \ 

LEÍRTA 


D«  ALDASY 

ANTAL 

MÚZEUMI ÖR,  EÖTETEMI 

MAGÁNTANÁR 

\ 

1 

BUDAPEST, 

1904. 

Digitized  by  VjOOQ IC 


LOANSTAGK 


Budapeft,  as  Athenaenm  r.*t.  könyvnyomdája^ 


Digitized  by  VjOOQ IC 


CK  /770 

V.    / 


Kilencz  esztendeje  annak,  hogy  a  Széchényi  országos 
könyvtár  leiró  katalógusainak  első  kötete  kikerült 
a  sajtó  alól.  Az  ősnyomtatványok  leirását  tartalmazó 
kötetre  hosszú  idő  elteltével  következik  a  második,  mely 
a  könyvtár  levéltári  osztályának  egyik  nagybecsű  cso- 
portjáról, a  czímeres  nemeslevelekről  ád  részletesen  számot. 
A  késedelmet  a  munka  fáradságos  volta,  melynek  teljesíté- 
séért Dr,  Aldásy  Antal  múzeumi  őrt  illeti  az  elismerés, 
•eléggé  igazolja. 

Ujabb  időben  egyre  nagyobb  arányokban  fordul  a 
figyelem  levéltárunknak  azon  csoportja  felé,  mely  a  czíme- 
res nemesleveleket  és  nemesi  iratokat  foglalja  magában ; 
alig  múlik  el  nap,  hogy  a  Széchényi  országos  könyvtárat 
czímerkérdésben  vagy  nemességi  ügyben  fel  ne  keresné 
valaki.  Családi  érdeken  kívül  a  magyar  heraldika  tudo- 
mánya is  egyre  nagyobb  arányokban  merít  abból  a 
tanulságos  anyagból,  mely  a  czímertan  legbecsesebb 
forrásában,  az  armálisokban  számára  kínálkozik.  Ez  az 
oka,  hogy  leiró  katalógusaink  második  kötetét  gazdag 
levéltárunk  e  sűrűn  használt  csoportjának  szántuk. 

Czímeresleveleink  gyűjteménye  több  mint  száz- 
esztendős fáradozással  és  tervszerű  utánajárással  került 
együvé.  Végtelenül  gazdagította  a  sorozatot  családaink- 
nak  a  tudomány  érdekében  eléggé  nem  dicsérhető 
eljárása,  hogy  levéltáraik  kincseit  örök  letétemény  gya- 

\         525  ^         T 

Digitized  by  VjOOQIC 


VI 


nánt  egyre  nagyobb  mértekben  bízzák  a  Széchényi 
országos  könyvtár  gondozására.  Ma  már  hetvenkét  ily 
levéltár  van  a  Nemzeti  Múzeumban.  Ezek  legtöbbjé- 
ben megvan  a  családnak  s  esetleg  más  családoknak 
is  armálisa.  Mindezt  felöleli  a  jelen  kötet,  mely  egyúttal 
az  eredeti  czímereslevélról  készült  hű  rajzban  bemutatja 
mindazon  czímerek  képét,  melyeket  eddigelé  éppen  nem 
vagy  csak  hibás  ábrázolásban  ismertünk. 

Levéltárunk  e  csoportja  nem  befejezett  gyűjtemény. 
Alig  múlik  el  hónap,  hogy  annak  anyaga  ne  gazda- 
godnék. E  kötet  mindazt  magában  foglalja,  a  mi  a 
jelen  év  május  31-éig  a  Múzeumba  került.  A  mi  a 
kötet  nyomtatása  közben  jutott  birtokunkba,  ha  az 
évrendbe  már  beosztható  nem  volt,  a  Pótlék-h^ví  kapott 
helyet.  De  még  ezzel  az  eljárással  sem  lehetett  elérnünk 
azt,  hogy  a  kötet  megjelente  napján  mindaz  benne 
legyen,  a  mit  addig  megszerezni  sikerült.  Már  ma  is^ 
mikor  e  sorokat  írjuk,  legalább  10 — 12  oly  nagy  érdekű 
darabbal  gyarapodott  a  gyűjtemény,  a  melyeket  csak 
egy  —  reméljük  —  nem  sokára  kiadható  pótfüzetben 
ismertethetünk  meg  a  szakkörökkel. 

Budapesten,  1904.  évi  július  hó  10-ikén. 

Fejérpataky  László 

egyetemi  tanár,  a  Széchényi  orsz. 
könyvtár  igazgatója. 


Digitized 


by  Google 


ELÓSZÓ, 

A  Magyar  Nemzeti  Múzeumban  őrzött  czímereslevelek  jegy- 
zékével, mely  a  jelen  kiadványban  lát  napvilágot,  az  első  kötetet 
bocsátjuk  közre  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltára  katalógu- 
sainak sorozatából. 

A  múzeumi  levéltár,  mely  a  Széchényi  országos  könyvtárral 
szerves  kapcsolatban,  mint  annak  egyik  osztálya  kezeltetik,  öt 
nagy  csoportba  osztva  őrzi  a  tulajdonát  képező  anyagot. 

Nem  tartozván  a  szó  igazi  értelmében  vett  levéltárak  közé, 
melyek  egyes  hatóságok  vagy  jogiszemélyek  jogviszonyait  érintő 
hivatalos  iratok  sorozatát  foglalják  magukban,  az  egyszerű  gyűjtés 
utján  keletkezett,  tehát  jóformán  magángyűjtemény  jellegével  bíró 
levéltári  anyag  csoportosításánál  természetesen  nem  a  jogi,  hanem 
a  történelmi  szempontok  voltak  irányadók,  a  melyek  egyes  korszakok 
és  tárgyak  szerint  osztályozzák  a  múlt  idők  okiratos  emlékeit.  Levél- 
tárunk anyaga  csoportosításának  művelete  azonban  még  koránt  sincs 
befejezve  s  teljes  kialakulása  csak  a  levéltár  végleges  revideálása 
kapcsán  várható.  A  rendezés  mostani  állapotában  a  középkori  iratok 
csoportjában  vannak  összegyűjtve  a  mohácsi  vészt  megelőző 
századok  összes  okleveles  emlékei,  s  az  ujabbkori  iratok  gyűjtő- 
neve alatt  nyertek  elhelyezést  mindazon  1526  utáni  oklevelek 
és  akták,  a  melyek  ma  még  nincsenek  tartalmuk  szerint  külön 
csoportokba  szétválasztva.  Ebből  a  nagy  gyűjteményből,  mely  idővel 
több  önálló  csoportra  fog  szétbomlani,  már  most  külön  csoportokul 
váltak  ki  a  czéhiratok,  az  1848/49-iki  szabadságharczra  vonatkozó 


Digitized  by 


Google 


vm 

levéltári  anyag  és  a  nemesi  iratok;  külön  csoportot  alkotott  kezdet- 
től fogva  a  külföldi  iratok  sorozata,  mely  a  nem  hazai  vonat- 
kozású anyagot  a  XII.  század  utolsó  évtizedétől  kezdve  egész  a  leg- 
újabb időkig  időrendi  egymásutánban  öleli  fel.  E  törzsanyaghoz 
csatlakozik  az  örök  letéteményképen  őrzött  családi  levéltárak,  ez 
idő  szerint  72  levéltár  csoportja,  melynek  családok  szerint  elkülö- 
nítve kezelt  anyaga  szintén  szoros  időrendben  foglalja  magában  a 
különböző  tárgyakra  vonatkozó  iratok  sorozatát. 

A  Széchényi  országos  könyvtár  igazgatójának  a  jelen  kötethez 
írt  bevezető  sorai  és  a  kötet  szerkesztőjének  tollából  származó 
tájékoztatás  teljes  mértékben  felvilágosítják  az  olvasót  amaz  okok 
felől,  a  melyek  oda  hatottak,  hogy  e  gazdag  és  változatos  levéltári 
anyagból  a  nemesi  iratok  leíró-katalogusával  kezdjük  meg  a  levéltári 
osztály  kiadványainak  sorozatát.  Az  ezekben  elmondottak  reá 
mutatnak  az  anyag  fontosságára,  a  melyet  a  levéltárnak  ez  a 
csoportja  magában  foglal,  és  az  érdeklődés  nagyságára,  melylyel 
a  tudományos  körökön  kivül  a  müveit  közönség  minden  rétege 
viseltetik  a  benne  rejlő  adatok  tanúságai  iránt.  Mindez,  attól 
eltekintve,  hogy  levéltárunk  anyagának  lajstromozásával  e  csoport- 
nál készülhettünk  el  leghamarabb,  eléggé  megokolván  e  kötet 
közrebocsátását,  aluhrottnak,  mint  a  levéltári  osztály  vezetőjének 
e  helyütt  egyéb  feladata  nem  lehet,  mint  röviden  megemlékezni 
azokról  a  munkálatokról,  a  melyek  e  kiadvány  megjelenését  meg- 
előzték és  előkészítették. 

Czímeresleveleink  és  egyéb  nemességbizonyító  irataink  ere- 
detileg a  levéltár  törzsgyüjteményének  évek  szerint  felállított  nagy 
csoportjába  voltak  időrendben  beosztva  s  mutatók  hiányában 
jóformán  teljesen  elvesztek  annak  óriási  anyagában.  Két  évvel  az 
után,  hogy  a  levéltár  a  Széchenyi  országos  könyvtár  külön  osztá- 
lyaként szerveztetett,  1886-ban  kezdte  meg  e  sorok  írója,  Fejér- 
pataky  László  akkori  levéltárnok,  könyvtárunk  jelenlegi  igaz- 
gatója utasításai  nyomán,  ez*  anyag  kiválasztását  és  önálló 
csoportként  való  felállítását.  A  levéltár  ez  uj  csoportja  keletkezé- 


Digitized  by 


Google 


IX 

sének  évében  170  czímereslevelet,  czímerkérő  folyamodást  és 
nemességi  bizonyítványt  foglalt  magában,  s  ezek  között  15  volt 
a  középkori  czímereslevelek  száma.  Az  anyag  teljes  kiválasztása 
és  a  kettős,  évek  és  családok  szerint  vezetett  ezédula-lajstrora 
elkészítése,  a  mely  a  családi  levéltárak  hasonló  természetű 
anyagára  is  kiterjeszkedett,  a  levéltári  osztály  akkori  személyzeti 
viszonyai  mellett  négy  év  munkáját  vette  igénybe.  1890-ben,  mikor 
a  rendezés  befejeztetett,  a  csoport  193  nemesi  iratot  foglalt 
magában,  s  ehhez  jött  még  a  családi  levéltárak  42  darabot 
számláló  anyaga,  ugy  hogy  az  egész  gyűjtemény  darabszáma 
együttvéve  235-öt  tett  ki. 

A  nemesi  iratok  csoportjának  felállításával  természetszerűleg 
fokozódott  a  gyűjtemény  tervszerű  gyarapításának  kötelessége. 
1891-t61  1896-ig  egy  évben,  t.  i.  1894-ben  31  volt,  a  többi  évek- 
ben 10  és  20  között  váltakozott  azoknak  a  nemesi  iratoknak 
száma,  melyek  részint  ajándék,  részint  vétel  utján  gyűjteményünkbe 
kerültek.  1897-ben,  a  mikor  az  ezredéves  országos  kiállítás 
anyagáról  készült  másolatokat  átvettük,  a  gyarapodási  szám 
m-re  emelkedett,  s  1898-tól  1902-ig  a  gyűjtemény  117  darabbal 
növekedett.  1903-ban  a  gyarapodás  43  darab  volt;  a  jelen  év 
első  öt  hónapjának  szaporulata  28  darabbal  növelte  gyűjtemé- 
nyünk számát. 

Annak  a  különös  figyelemnek,  a  miben  a  nemesi  iratok  a 
levéltár  gyarapításánál  az  utolsó  évtizedek  alatt  részesültek,  tulaj- 
donítható első  sorban,  hogy  a  gyűjtemény  darabjainak  száma  a 
Tégleges  rendezés  óta  majdnem  háromszorosára  növekedett, 
s  ma,  18  évvel  azután,  hogy  a  levéltári  anyagban  szétszórva 
lappangó  nemesi  iratok  kiválasztását  és  összegyűjtését  megkezdtük, 
a  családi  levéltárak  gazdag  anyagát  is  ide  számítva,  631  czímeres 
nemeslevéhiek  és  czímeradományra  vonatkozó  oklevélnek  leírásával 
indíthatjuk  meg  e  csoport  leíró-lajstromának  közzétételét. 

A  katalógus  elkészítése  1900  tavaszán  vette  kezdetét;  a 
szerkesztés  fáradságos  és  nagy  körültekintést  igénylő   munkájával 


Digitized  by 


Google 


dr.  Áldásy  Antal,  nemzeti  múzeumi  őr  bízatott  meg,  ki  ama 
feladatának,  hogy  az  oklevelek  szövegének  a  kutatóra  nézve  bár- 
minő szempontból  érdekkel  bíró  összes  adatait  teljesen  és  híven 
értékesítse,  a  legnagyobb  pontossággal  és  lelkiismeretességgel  felelt 
meg.  A  felülvizsgálás  és  főleg  a  czímerleírásoknak  az  eredeti 
szöveg  alapján  való  ellenőrzése  munkájában  alulírottal  egyenlő 
mértékben  osztozott  a  Széchényi  országos  könyvtár  igazgatója^ 
a  kire  azonfelül  ebbeli  tisztéből  kifolyólag  az  egész  kiadás  szellemi 
és  műszaki  ügyei  vezetésének  feladata  hárult. 

Levéltári  katalógusaink  ez  első  kötetét  remélhetőleg  rövid 
időközökben  fogják  követhetni  a  levéltár  többi  kisebb  csoport- 
jainak leíró-lajstromai,  míg  elérkezik  a  régvárt  idő,  a  mikor  a 
Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltára  legértékesebb  részének,  a 
törzsgyűjtemény  és  a  családi  levéltárak  középkori  okleveleinek 
anyagát  tartalmához  méltó  módon  tehetjük  közkincscsé. 

Budapesten,  1904  július  hó  12-ikén. 

Schönherr  Gyula 

m.  nemz.  múzeumi  igazgató -őr, 
a  levéltári  osztály  vezetője. 


Digitized 


by  Google 


BEVEZETÉS. 

A  jelen  kötet  a  Magyar  Nemzeti  Múzeumban  őrzött  czí- 
meres  nemesleveleknek  és  rangemelési  diplomáknak  leiró-jegy- 
zékét  tartalmazza,  mellőzésével  azoknak  a  nemesi  iratoknak,  mint 
vármegyei  nemesi  bizonyítványoknak,  igazolványoknak,  nemesi 
ügyekben  fölvett  jegyzőkönyveknek  stb.,  melyekben  czímereslevéke 
hivatkozás  nem  történik,  összesen  681  darabnak  leírását  közöljük, 
mely  számból  a  magyarországi  czímeres  nemeslevelekre  575, 
a  külföldiekre  56  esik. 

A  mint  ez  összegezésből  látható,  a  múzeumi  levéltár  czí- 
mereslevelek  tekintetében  kiváló  gazdagságú.  Számra  nézve  gyűj- 
teményünk nem  versenyezhet  az  Országos  Levéltár  hasonló  anya- 
gával, és  ez  a  múzeumi  levéltár  sajátos  jellegéből  következik,  de 
az  anyag  érdekességére  és  fontosságára  nézve  az  Országos  Levél- 
táré mellé  helyezhető. 

Köztudomású  dolog,  hogy  hazánkban  a  legelső  czímerado- 
mányozások  L  Károly  királytól  valók.  Összesen  három  ily  adományt 
ismerünk  tőle  és  ezek  közül  kettőt  a  mi  levéltárunk  őriz,  és  pedig 
az  1327  október  28-ikán  Donch  mester  Zólyom  vármegye  főispánja 
részére  történt  czímermázadományt,  és  az  1332  február  14-ikén  a 
Némái  Kolos  család  ősének,  Kolos  királyi  apródnak  adományozott 
sisakdíszről  szólót.  Növeli  anyagunk  értékét  az  a  körülmény,  hogy 
az  első  teljes  czímeradományt,  mely  a  pajzsból,  sisakból  és  sisak- 
díszből áll,  szintén  a  múzeumi  levéltár  őrzi.  Ez  Zsigmond  királynak 
a  Csente  völgyi  család  részére  1398  október  16-ikán  adott  czímeres- 
levele,  mely  az  adományozott  teljes  czímert  részletesen  leírja,  és 
pedig  meglehetősen  homályos  szövegezéssel,  úgy  hogy  a  czímer 
képéről,  szerkezetéről  helyes  fogalmunk  nincsen,  s  ezért  heraldiku- 
saink  legkiválóbbjai  is  más-másképen  rajzolják  azt  meg. 

A  XIV.  század  végén  a  külföldön  kezdődő  szokást,  hogy  a 
czímereslevélre  az  adományozott  czímer  képét  színekben  is  kifestik, 


Digitized  by 


Google 


XII 


hazánkban  is  csakhamar  követték.  Az  első  ilynemű  czimereslevelet 
ugyancsak  múzeumunk  levéltára  őrzi.  Ez  Zsigmond  királynak 
1405-iki  czímeradománya  a  Tétényi  és  Haraszti  családok,  a  Kapyak 
ősei  részére,  az  utóbbi  család  levéltárában.  Ez  a  hazai  első  festett 
czímerképű  oklevél  egészen  a  német  birodalmi  czímereslevelek 
mintájára  készült,  a  czimerkép  az  oklevél  közepére  van  festve. 

íme  a  legelső  magyar  armálisok  közül  nem  kevesebb  mint 
négy  van  a  Múzeum  levéltárában. 

A  magyar  középkor  czímeres  emlékei  mintegy  200  darabra 
tehetők,  ebből  a  számból  gyűjteményünkre  tekintélyes  szám  jut. 
Hazai  középkori  eredeti  czímeresleveleink  száma  39,  ebből  a 
törzsgyüjteményre  26,  a  családi  levéltárakra  13  esik,  mig  külföldi 
középkori  czímereslevelünk  3  van. 

Mi  őrizzük  a  gróf  Forgách,  gróf  Herényi,  gróf  Rhédei,  Kis- 
faludy, Soós,  Kossuth,  báró  Radák,  Petneházy,  Bor,  Radováni 
Keczer,  Zuhodoli  stb.  családok  középkori  czímeresleveleit,  melyek- 
nek képét  több  család  több-kevesebb  változtatással  ma  is  hasz- 
nálja. A  Herényi  család  például  a  későbbi  rangemeléseknél  is 
ragaszkodott  1431-ben  nyert  czímeréhez;  grófi  diplomája  is  ugyanezt 
a  czímert  mutatja  minden  változtatás  nélkül. 

Középkori  czímeresleveleink  közöl  csak  néhány  legérdeke- 
sebbet emelünk  ki.  A  heraldikus  közöttük  számos  szabályszerOleg, 
helyes  heraldikai  érzékkel  megszerkesztettre  fog  találni,  minő  pl. 
a  Halmai  Bor  családnak  1415-iki  czímereslevele,  a  Petneházy 
családé  1417-ből,  Barrv^yi  Simoné  1417-ből,  a  Kökényesí  családé 
1428-ból,  a  Karosai  és  Gencsi  családé  1434-ből.  De  nemcsak  a 
heraldikus,  hanem  a  középkori  festészet  iránt  érdeklődő  is  néhány 
gyönyörűen  megfestett,  valóságos  miniatürszerQ  czímerképre  fog 
gyűjteményünkben  akadni.  Ilyen  a  történelmi  nevezetességű  Petne- 
házy családnak  1462-ben  kapott  második  czímereslevele,  melyen 
a  paizsot  tartó  angyal  bármely  külföldi  miniatürfestő  ecsetjének 
díszére  válnék.  A  kiválóan  díszes  czímereslevelek  közöl  megemhtjük 
Nezdei  Mernyei  Ambrus  deáknak  1498-iki  czimereslevelet,  melynek 
czímerképe  ritka  ábrázolást,  egy  beszélő  zöld  papagályt  mutat, 
továbbá  a  Hernáltmestery  családnak  remekbe  készült  armaUsát 
1500-ból,  a  viselet  szempontjából  érdekes  Radák  armáUst  1514-ből, 
a  gyönyörű  kivitelű  Radováni  Keczer  armáUst  1514-ből,  a  Zuhodoli 
családét  1516-ból  és  a  Forgách  családét  1525-ből.  Kiválóan  érdekes 


Digitized  by 


Google 


XIII 


a  Pogány  családnak  1447-iki  armálisa  a  Bethlen  család  levéltárá- 
ban, mely  Hunyady  János  kormányzótól  származik,  kitől  mindössze 
csak  három  czímereslevelet  ismerünk.  V.  Lászlótól  egy  eredeti 
armálist  őrzünk,  a  Leövey  családét  1453-ból,  a  családnak  levél- 
tárában. Érdekes  különlegesség  a  Bossányi  család  1415.  évi  biro- 
dalmi czímereslevele,  melynek  e  czéka  üresen  hagyott  helyén  a 
czímerkép  nincs  kifestve,  s  az  adományozott  czímer  a  szövegben 
sincs  leírva. 

Gyűjteményünk  mohácsi  vész  utáni  anyagából  annak  gazdag- 
sága miatt  csakis  néhányat,  a  legkiválóbbakat,  emelhetjük  ki. 
A  XVI.  századból  egy  érdekes  darabot  kell  fölemlítenünk,  mely  a 
mohácsi  vészszel,  a  magyar  történet  e  legszomorúbb  eseményével 
van  összefüggésben.  Ez  a  Szentgyörgyvölgyi  Bakács  család  czímeres- 
levele 1532-ből  János  királytól,  a  Tallián  család  levéltárában. 
A  czímerkép  a  mohácsi  csatának  azt  a  jelenetét  ábrázolja,  midőn 
Bakács  Sándor  nemes  önfeláldozással  leszáll  lováról  és  azt  átadja 
a  menekülő  Bánffy  Jánosnak,  János  király  későbbi  nádorának. 
A  viselettörténeti  szempontból  is  érdekes  kép  tele  van  élettel,  és 
szinte  megelevenedik  előttünk  a  csatának  ez  az  epizódja,  melyet 
a  családnak  1622-ből  származó,  ugyancsak  múzeumunk  levél- 
tárában őrzött  második  czímereslevele  is  megörökít.  János  királytól 
még  egy  czímereslevelet  bírunk,  a  Zárai  családét  1533-ból.  Érdekes 
a  kihalt  Blagay  grófi  család  czímereslevele  1571-ből,  mely  átír 
egy  állítólag  Imre  király  által  1200-ban  a  család  részére  adott 
czímereslevelet.  A  monda  szerint  a  római  Orsiniaktól  származó 
család,  mely  egykor  minálunk  is  előkelő  szerepet  játszott,  való- 
ban nem  szorult  e  minden  kétségen  kívül  hamisított  1200-iki 
adományra. 

Az  ősrégi  Berzeviczy  családnak  mindkét  1559  és  1560-ból 
származó  czímereslevelet  a  család  levéltárában  őrizzük.  A  hazánk 
történetében  kiváló  szerepet  játszott  Brebiri  Melyth  családnak 
1580-ból  származó  czímereslevelet,  czímerkép  nélkül,  a  Kállay 
család  levéltára  őrzi.  A  beszélő  czímerekre  érdekes  példa  a 
Kampmacher  családnak  1588-iki  czímereslevele,  melynek  négyeit 
pajzsában  két  arany  fésű  látható.  Talán  a  czímerszerző  polgári 
foglalkozását  jelzi  a  Zombath  családnak  1621-ből  való  armálisa, 
mely  az  osztott  pajzs  alsó  mezejében  egy  szabóollót  ábrázol. 

A  XVII.   század  történelmileg    szereplő    kiválóbb   családok 


Digitized  by 


Google 


XIV 


armálisai  sorából  fölemlítjük  többek  között  múzeumunk  alapító 
családjának,  a  Széchényi  grófok  családjának,  1629-ből  származó 
armálisát,  valamint  a  családnak  1697-iki  grófi  diplomáját.  A  Szálai 
Barkóczy  grófi  családnak  1687-iki,  valamint  a  családnak  régebbi 
1631-ből  származó  armálisait,  úgyszintén  a  Bethleni  Bethlen 
család  bárói  és  grófi  diplomáit  1693  és  1696  évekből  az  illető 
családi  levéltár  őrzi.  Néhány  év  óta  birtokunkban  van  koszorús 
költőnk,  Arany  János  családjának  czímereslevele,  melyet  ősei 
I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelemtől  1634  május  10-ikén  kaptak. 
A  hazánknak  két  kiváló  költőt  is  adott  Balassa  családnak  bárói 
és  grófi  diplomáit  is  mi  őrizzük,  sajnos,  kegyeletlen  kéz  által  meg- 
csonkítva, czímerképeik  nélkül. 

E  kor  czímereslevelei  között  nem  egy  ritka  szép  díszszel 
kiállítottat  találunk.  A  bővebb  szövegű  czímereslevelek  ekkor  már 
alakjukban  is  változnak,  és  az  oklevélalak  helyébe  a  füzet,  a  könyv 
alakja  lép,  mely  alkalmas  arra,  hogy  a  képet  a  czímerfestő  ügyes- 
sége a  czímerszerző  bőkezűségéhez  képest  többé-kevésbbé  díszesen 
állítsa  ki.  A  lapszélekre,  nem  ritkán  az  első  sorok  közé  is  ara- 
beszkes, virágos  díszítés  jő,  és  a  czímerkép  rámája,  mely  a  közép- 
koriaknál falszőnyegszerű  díszítésű,  -a  XVI.  század  második  felétől 
kezdve  építészeti,  fülkeszerű  motívumokkal  van  díszítve.  A  díszítés 
tekintetében  már  Rudolf  király  idejéből  találunk  néhány  gyönyörű 
darabot,  így  pl.  a  Pesthy,  a  Hohenperger,  a  Sleger,  a  Kampmacher 
családok  armálisait,  melyeknek  lapszélei  és  első  sorai  gyönyörű 
virágos  arabeszkekkel  ékítve,  Rudolf  király  magyar  czímerfestő- 
jének,  Bocskay  Györgynek,  ügyességét  dicsérik. 

A  II.  és  III.  Ferdinánd,  továbbá  az  I.  Lipót  korából  való 
armálisok  között  feltűnő  díszszel  festett  czímereslevéllel  nem  igen 
találkozunk.  Ellenben  a  XVIII.  századból  valók,  különösen  pedig 
a  Mária  Terézia  korabeliek  ismét  díszesebb  kivitelűek,  melyeknek 
lapnagyságú  képei  nem  egyszer  'a  miniatürfestészet  valóságos 
remekművei.  Ily  kiváló  és  díszes  e  korból  a  Balog  család  grófi 
diplomája  1772-böl,  Machay  Zsigmond  armálisa  1769-ből,  a  leg- 
érdekesebb pedig  kétségkívül  a  Vidák  családnak  1762-ből  való 
armálisa,  melynek  lapjait  Mária  Teréziának,  férjének  Ferencznek 
és  gyermekeiknek  arczképei  díszítik,  pompás  barokkstílű  car- 
toucheokban,  alul  pedig  a  lapok  alsó  szélein  Bécs,  Temesvár  és 
Karlovicz   látképei   láthatók.   II.   Józseftől   két   czímeres  levelünk 


Digitized  by 


Google 


XV 


van,  ezek  között  a  magyar  könyvnyomdászat  terén  nagy 
érdemeket  szerzett  Landerer  családnak  czímereslevele.  Birto- 
kunkban van  Miller  János  Ferdinándnak,  a  Magyar  Nemzeti 
Múzeum  és  könyvtár  első  igazgatója  családjának  1758-ból  való 
czímereslevele  is. 

A  XIX.  század  természetesen  a  leggyöngébben  van  képviselve, 
hiszen  az  e  században  czímereslevelet  nyert  családok  nagy  része 
még  otthon  őrzi  nemesi  levelét.  Mindazonáltal  e  korból  is  őrzünk 
néhány  oly  darabot,  mely  a  czímerszerző  személyénél  fogva 
kiválóan  érdekes.  így  a  legújabb  korból  bírjuk  Homoky  Imre 
lekéri  apátnak  Ferencz  József  uralkodó  királyunktól  1868-ban 
kapott  czímereslevelet.  E  czímereslevél  nemcsak  szép  czímerénél 
fogva  érdekes,  hanem  azért  is,  mert  szerzője  a  királyi  gyermekek 
magyar  nevelője  volt,  kinek  e  téren  szerzett  érdemeiről  az  oklevél 
is  megemlékezik. 

A  külföldi  czímereslevelek  közül  csak  néhányat  emelünk  kL 
A  középkoriak  közt  kiválik  Weinangl  Jánosnak  1492-ben  Miksa 
császártól  nyert  czímereslevele,  melynek  képe  oly  épségben  maradt 
meg,  mintha  csak  most  került  volna  ki  a  festő  ecsetje  alól. 
Kiemeljük  a  Rőringer  családnak  1653-ból  való  birodalmi  czímeres- 
levelet, melyre  a  művész  egy  pompás  tróntermet  festett,  a  terem 
közepén  álló  trónon  az  uralkodó,  körülötte  pedig  a  hét  választó- 
fejedelem foglalt  helyet.  Nem  hagyhatjuk  el  a  prágai  egyetemnek 
1763-ban  Dubán  Gáspár  részére  adott  czímereslevelet  sem,  mely- 
nek osztogatására  az  egyetem  egy  1680-ik  évi  császári  kiváltság 
alapján  volt  jogosítva,  mindenki  részére,  ki  ott  a  »magister  philo- 
sophiae«  fokot  elnyerte.  Kiválóan  érdekes  a  külföldiek  között  az 
Imbsen  bárói  családnak  a  XVIII.  századból  származó  nemesi 
okmánygyüjteménye,  mely  függő  pecséttel  ellátott  vastag  könyv 
formájában  a  családnak  czímeresleveleit,  nemesi  bizonyítványait, 
szóval  az  összes  nemesi  okiratokat,  azonkívül  a  családdal  rokon 
Dollberg  és  Locher  családok  diplomáit  hiteles  kiadványban  tartal- 
mazza. És  végül  meg  kell  említenünk  egy  sajátságos  kuriosumot, 
egy  magánember,  t.  i.  a  Flaviusok  családjából  eredő  IX.  János 
Antonius  Flavius  byzanczi  trónkövetelő  által  kiállított  diplomát, 
ki  1738-ban  Wurmensteini  Jánost  byzanczi  birodalmi  bárói 
rangra  emeh,  neki  czímert  adományoz,  és  őt  a  Szent  György 
rend  keresztjével  tünteti  ki. 


Digitized  by 


Google 


XVI 


A  mi  a  jelen  munka  kiadása  körül  követett  eljárást  illeti,  arra 
nézve  a  következőket  kell  megjegyeznünk. 

Az  anyag  elosztását  magyarországi  és  külföldi  czímeres- 
levelekre,  annak  természete  adta  meg.  A  Pótlék  a  munka  nyo- 
mása folyamán  megszerzett  és  néhány,  a  szövegből  véletlen  folytán 
kimaradt  darabot  tartalmaz. 

Az  egyes  armálisok  szövegéből  a  czímer  leírását,  és  a  czímer- 
szerzőre  és  családjára  vonatkozó  adatokat  teljes  szöveggel  közöljük. 
Közöljük  továbbá  az  armális  kihirdetésére  vonatkozó  adatokat  is. 
A  külföldi  német  szövegű  armálisok  ortographiájára  nézve  a  jelenleg 
elfogadott  közlési  módot  követtük,  mely  szerint  csakis  a  tulajdon- 
nevek iratnak  nagy  kezdőbetűkkel,  a  főnevek  azonban  nem. 
Ezt  az  elvet  egész  a  XVIII.  század  végéig  terjedő  időből  származó 
czímeresleveleknél  követtük. 

A  czimerrajzok  közlésénél  követendő  elvül  szolgált,  hogy 
csakis  az  eddig  még  közzé  nem  tett,  avagy  hibásan  közölt  czí- 
merek  rajzai  közöltetnek,  az  utóbbiak  közül  is  csak  azok,  melyek 
szerkezetükre  nézve  lényeges  eltérést  mutatnak.  Ott,  hol  az  eltérés 
csak  a  színezésben,  vagy  a  czímeralakok  elhelyezésében  mutat- 
kozott, e  körülményt  a  szövegben  említettük  meg,  szintúgy  azt  a 
körülményt  is,  ha  a  czímerrajz  és  a  leírás  között  eltérés  forgott 
fenn.  Összesen  258  czímernek  rajzát  közöljük,  melyek  egynehánynak 
kivételével  most  látnak  először  napvilágot.  A  czimerrajzok  vissza- 
adásánál a  diplomatikai  hűség  feltüntetése  lebegett  szem  előtt,  s 
ennek  megfelelőleg  a  rajzok  mindegyike  az  eredetieknek  a  legapróbb 
részletekig  hű  másolatai,  s  mindegyikük  az  eredeti  méreteknek 
felére  kicsinyíttetett.  Innen  van  az,  hogy  a  czimerrajzok  nagyság 
tekintetében  egymástól  szembetűnő  eltérést  mutatnak. 

A  czímerek  ismert  voltának  megállapításában  a  Siebmacher- 
féle  czímerkönyvre  támaszkodtunk,  mint  a  legteljesebb  ilynemű 
gyűjteményre,  melynek  lap-  és  táblaszámaira  a  benne  közzétett 
rajzoknál  hivatkozunk.  A  középkori  czímeresleveleknél  a  reájok 
vonatkozó  irodalmat,  a  Magyar  Heraldikai  és  Genealógiai  Társaság 
közlönyét  a  » Turul  «-t,  az  Archaeologiai  Értesítőt,  a  Fejérpataky 
László  által  kiadott  » Magyar  Czímeres  Emlékek*  füzeteit  stb. 
idéztük.  A  jelen  munka  első  ívei  már  ki  voltak  nyomva, 
midőn  a  » Turul*  1903-iki  évfolyamában  R.  Kiss  Istvánnak 
» Természetes   ábrázolás  az  1526.  év  előtti  magyar  czímerekben* 


Digitized  by 


Google 


XVTI 


czimű  értekezése  megjelent,  úgy  hogy  reá  ]iivatkozás  már  nem 
történhetett. 

A  kötet  végéhez  csatolt  névmutató  az  összes  előforduló 
neveket  tartalmazza.  A  főczímerszerzők  nevei  cursiv  betűkkel 
vannak  szedve.  Oly  esetekben,  midőn  a  főczímerszerzöknek  kereszt- 
neve is  egyezik,  a  czímereslevél  keltének  kitevésével  jeleztük  a 
külömbséget.  Külön  jelöltük  meg  a  grófi  és  bárói  diplomákat  is. 
Végül  a  közölt  czímerrajzoknak  betüsoros  jegyzékét  adjuk  az 
armális  keltének  feltüntetésével. 

Midőn  kötetünket  a  nyilvánosság  elé  bocsátjuk,  őszinte  köszö- 
netemet kell  dr.  Fejérpataly  László  egyetemi  ny.  r.  tanár  úrnak 
a  Széchényi  országos  könyvtár  igazgatójának  és  dr.  Schönherr 
Gyula  egyetemi  magántanár,  múzeumi  igazgatóőr  úrnak,  a  levél- 
tári osztály  vezetőjének,  kifejeznem,  a  kik  a  szöveg  felülvizsgá- 
latának fáradságos  munkáját  végezték,  és  kiknek  szakavatott 
tanácsai  és  útbaigazításai  e  munka"  teljességét  egyébként  is  jelen- 
tékeny mértékben  előmozdították. 


Di\  Áldási]  Antal 


Álílúsy,  A  M.  N.  Mú/,«iuiii  c/.ímeri'slcveliíi.  " 

Digitized  by  VjiOOQIC 


Digitized 


by  Google 


TARTALOM. 

t 

Oldal 

Előszó  Fejérpataky  Lászlótól     ^ , ^ « V 

Előszó  SchÖnherr  Gyulától «.  ...  «.  ...  VII 

Bevezetés  Dr.  Áldásy  Antaltól   ^ XI 

Magyarországi  czímereslevelek     „ 1 

Külföldi  czímereslevelek    « 371 

Pótlék.  Magyarországi  czímereslevelek   «. 445 

Névmutató  ^ 469 

Czímerrajzok  jegyzéke   ^  .«  .^ 491 


Digitized  by  VjOOQ IC 


Digitized  by  VjOOQ IC 


L 
MAGYARORSZÁGI  CZÍMERESLEYELEK. 


Áldásy,  A  M«  N.  Múzeum  czimereslevelei.  ^ 

Digitized  by  VjOOQ IC 


Digitized  by  VjOOQ IC 


1200.  Hely  nélhul.   ^ 

Imre  király  a  római  patrícius  Orsiniak  nemzetségéből  szár- 
mazó Nicoloti  fiának  Istvánnak  Michovoi  Albert  leverésében  szer- 
zett érdemei  jutalmául  saját  királyi  czímerét  adományozza. 

>.  .  .  arma  etenim  seu  insignia  ipsius  domini  et  patris  nostri 
et  úostra,  scutum  et  desuper  galeam  acde  summitate  ipsius  galee 
leonis  anteriorem  medietatem  cum  pedibus  anterioribus  ungula 
aurea  rapaeiam  ac  coronam  auream  in  capite  gestantem  . . .« 

Miksa  királynak  1571  november  7-én  kelt  átiratában,  a  gróf 
Blagay  család  levéltárában.  (Az  átirat  szövegét  1.    XC.    szám    alatt.) 

Thallóczy  Lajos  és  Barabás  Samu,  A  gróf  Blagay-család  oklevél- 
tára, 1.  1.  —  V.  ö.  Thallóczy,  A  Blagay-család  eredete,  az  Oklevél- 
tár bevezetésében,  IX — XII.  1.,  hol  az  oklevél  koholt  yolta  kétség- 
telenül ki  van  mutatva. 

# 

n. 

1327  október  23,    ^' 

I.  Károly  király  Donch  mester  zólyomi  főispánnak  aranyos 
czímerjelvényt  adományoz  s  őt  annak  kizárólagos  viselése  jogával 
ruházza  fel 

(Dátum  anno  Domini  millesimo  trecentesimo  septimo  (sic!), 
decimo  kalendas  Novembris  .  .  .) 

».  .  .  quocienscunque  nos  cum  nostris  hostibus  personale 
inimus  conflictum,  tu  tue  persone  arma  et  armorum  quelibet 
insignia  detectiva  atque  cristam  et  vexillum  habeas  et  induas 
deaurata  et  sive  puro  per  omnia  accendas  in  auro  .  •  .« 

Függő  pecsétje  hiányzik. 

Anjoukori  okmánytár,  II.  k.  336.  1.  —  A  magyar  nemzet 
története,  III.  k. :  Pór  Antal  és  Schönherr  Gyula,  Az  Anjou-kor  és 
örökösei,  139.  és  666.  1.  (az  oklevél  hasonmásával).  —  V.  ö.  Csorna 
József,  Az  első  magán  czímer-adományozások  (Turul,   1900.  évf.  2.  1.) 

1* 


Digitized 


by  Google 


é  Magyarországi  czímereslevelek. 

III. 
1332  február  14.    Visegrád,  l^ 

I.  Károly  király  Kolos  mesternek,  Kolos  fiának  sisakdíszt 
adományoz. 

(Dátum  in  Vysagrad,  in  festő  beati  Valentini  martiris  , . .) 

».  .  .  in  signum  speciális  dilectionis  pro  signo  et  titulo 
insignii  galealis  formám  angustarii  vulgariter  cimer  diclam  conti- 
nentem  .  .  .« 

Hátlapján  pecsét  nyomaival. 

Majláih  Béla,  A  Kolos  család  czímeres  levele  1332-ből.  (Turul, 
1887.  évf.  156.  1.)  —  V.  ö.  Csorna  József,  Az  első  magán  czímer- 
adományozások  (Turul,  1900.  évf.  3.  1.)  és  Fejérpataky  László,  Magyar 
czímeres  emlékek,  I.  f.  10 — 11.  1. 

IV. 

1398  október  16.  ^ 

Zsigmond  király  Csentevölgyi  Pál  fiának  Demeter  kalocsai 
prépostnak  és  királyi  káplánnak,  testvérének  Miklósnak,  továbbá 
Szentlőrinczi  Mihály  fiának  Jánosnak,  Lőrincz  fiának  Máténak, 
(íyörgy  fiainak  Mihálynak  és  Gergelynek,  Mihály  deáknak,  Dobri 
Györgynek  és  Andrásnak,  nemkülönben  Gergely  pesti  plébánosnak 
és  testvéreinek  Babócsai  (de  Baboucha)  Tamásnak  és  Andrásnak 
és  ezek  utódainak  czímert  adományoz. 

(Dátum  in  Wylak,  in  festő  beati  Galli  confessoris  . .  .) 

»Unum  clipeum  flaveum  seu  lazaro  (így)  colore  depictum,  in 
quo  caput  lupinum  grisei  coloris  situatur,  cum  sagitta  nigra  a  parte 
ferri  sanguine  uspersa,  que  in  ore  eiusdem  capitis  infixa  a  parte 
posteriori  ipsius  capitis  lupini  pénetrare  videatur,  necnon  cum 
auribus  nigris  ad  disposicionem  oris  seu  rostri  unius  galli  disposi- 
tis,  inter  quas  una  crux  álba  parva  tanquam  de  ore  gallino  egre- 
diatur,  item  cum  signo  rubeo  in  gutture  ipsius  capitis  taliter 
figurato,  sicuti  fueret  vertex  seu  corona  unius  galli,  ita  quod  dicto 
capite  ad  latus  posito  per  premissas  aures  et  dictum  signum 
rubeum  apparentia  et  dispositio  fiat  capitis  gallini  et  consimilis 
capitis  signum  super  casside  seu  gallea  collocatum.* 

A  szöveg  alatt  pecsét  nyomaival. 

Fejér,  Cod.  Dipl.  X/Vni.  k.  439.  1.  —  V.  ö.  Csorna  József, 
Az  első  magán  czímeradományozások  (Turul,  1900.  évf.  4.  1.)  .és 
Tejérpataky  László,  Magyar  czímeres  emlékek,  I.  f.  12.  1.  (az  oklevél 
hasonmásával). 

Siebmacher,  1Ö9.  1.  és  85.  t. 


Digitized  by  VjOOQ IC 


Magyarországi  czímereslevelek.  5 

V. 

1405  áprüis  15.  ^ 

Zsigmond  király  Tétényi  Imre  fiának  Péter  budai  alvárnagy- 
nak,  Tétényi  Miklós  fiának  Andrásnak,  továbbá  Péter  anyai  unoka- 
testvéreinek, Haraszthi  János  fia  Jakab  fiainak  Jánosnak  és  László- 
nak s  utódaiknak  czímert  adományoz. 

(Dátum  .  .  .  decimo  septimo  kalendas  Mártii  .  .  .) 

»Scutum  campi  aurei  vei  coloris  crocei,  et  in  eo  unam 
gruem  coloris  proprii,  in  uno  tantummodo  pede  stantem,  idemque 
scutum  duabus  bandis  seu  tressis  nigris  a  posteriori  parte  eius- 
dem  gruis  et  superiori  margine  usque  ad  inferiorem,  quasi  per 
obliquum  transversatum,  galeam  denique  nigro  tectam,  cum  retro- 
pendio  coloris  nigri,  super  coopertorium  verő  ipsius  galee  sertum 
seu  crinale  coloris  aurei  aut  crochei,  aliqua  matéria  subtili  et 
nigra  intermixtum,  et  ex  ipso  serto  seu  crinali  caput  gruis  cum 
collo  et  quasi  medio  pectoris  in  sursum  eminens  et  erectum  . . .« 

Függő  pecsét  töredékével,  a  Kapy  család  levéltárában. 
Báró  Nyáry  Albert,  A  heraldika  vezérfonala,   229.  1.    (a  czímer- 
kép  színes  hasonmásával). 

Siebmacher,  286.  1.  és  215.  t. 

VL  /^^ 

1409  február  24.  j  ^ 

Zsigmond    király    Mechynchei    Garázda    Miklós    és    Dénes, 
továbbá  Szilágyi  László   régi   czímerét  megerősíti. 
(Dátum  .  .  *  sexto  kalendas  Mártii  .  .  .) 

».  .  .  scutum  triangulare  campi  argentei  albi,  in  medio 
superiorem  mediam  partém  capre  silvestris  cornuorum  et  pilorum 
superiorum  colli  ac  ungularum  deaureatorum  in  flama  ardenti 
ab  inferiori  positam  et  arborem  abietis  viridium  ramorum  in 
medio  pedum  habentem  et  de  ramis  ipsius  comedentem,  galeam 
denique  albam  in  margine  inferiori  deauratam  super  idem  scutum 
cum  retro  et  antipendio  coloris  albi  nigro  commixti,  super  cooper- 
torium verő  ipsius  galee  arma  seu  insignia  prescripta  similiter 
in  flama  ardenti  posita  et  coUocata  .  .  .« 

Egyszerű  XVIII.  századi  másolat,  a  czímer  színes  másával.  Az 
oklevél  eredetije  a  gróf  Teleki  család  gyömről  levéltárában  őriztetik, 
fényképe  megvan  a  múzeumi  levéltár  fényképgyűjteményében. 

Barabás  Samu,  A  gróf  Teleki  család  oklevéltára,  I.  k.  345.  1.  (a 


Digitized  by 


Google 


6  Magyarországi  czímereslevelek. 

czímerkép  színes  hasonmáaával).  — V.  ö.  Schönherr  Gyula,  A  Garázda 
nemzetség  czímeres  levele  (Turul,  1894.  évf.  9.  1.)  Fejórpataky,  M. 
Czímeres  Emlékek,  I.  29.  1. 

Siebmacher,  659.  1.  és  459.  t. 

VII.  t^ 
1415  márceius   12.  Konstancz. 

Zsigmond  király  Bossányi  Lőrincz  fiának  Mártonnak,  atyai 
testvéreinek  Újfalvi  Bálint  fiainak  Andrásnak  és  Jánosnak,  továbbá 
osztályos  atyafiainak  Chermeni  Tamás  fiainak  Mihálynak  és  EUős- 
nek,  Bossányi  János  fiainak  Barnisnak  és  Györgynek,  Újfalvi 
Antalnak  és  Péternek,  nemkülönben  Jókuthi  László  fiainak  Detré- 
nek,  Demeternek  és  Györgynek  s  ezek  utódainak  római  szent 
birodalmi  nemesi  czimert  adományoz. 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  s  a  czímerkép  helye 
üresen  maradt;  így  a  czimert  nem  lehet  megállapítani. 

Függő  pecséttel. 

VIII.  ^ 

1415  márczius  24,  Konstancz, 

Zsigmond  király  Mellétéi  Barócz  Jánosnak,  atyjának  Jakabnak, 
testvéreinek  Györgynek,  Imrének  és  Franknak,  továbbá  rokonai- 
nak Réz  Domokosnak,  Miklós  fiának  és  Mellétéi  Barócz  Imrének, 
Pál  fiának  czimert  adományoz. 

(Dátum  Constancie,  in  dominica  Ramis  palmarum.) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
ezüst  mezőben  szerecsen  fejet  ábrázol,  homlokán  sárga  párta- 
abroncscsal,  melyet  elől  sárga  forgó  ékít ;  a  sisakdíszben  ugyané 
szerecsenfő  ismétlődik,  csonka  törzssel,  melynek  fekete  ruh^a 
czímertakaróba  megy  át. 

Függő  pecséttel. 

Báró  Nyáry  Albert,  A  Mellétéi  Bar óczy- család  armálisa  1415-ből 
(Turul,  1883.  évf.  26.  1.). 

Siebmacher,  40.  1.  és  32.  t. 

IX.     / 
1415  június  23,  Konstancz, 
Zsigmond  király  Hothvafői  máskép   Thamadócz    Tamásnak, 
a    királyné    altárnokmesterének,    apjának    Miklósnak,  testvérének 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.      ^  7 

Györgynek   valamint   Doclínaí   Bothos   Pál    fiának  Andrásnak  és 
István  fiának  Gálnak  czímert  adományoz. 

(Dátum  Constancie,  in  vigília  festi  beati  Johannis  Baptiste.) 

»  ...  in  qua  quidem  carta  forma  elipei  campum  coloris 
celestini  seu  lasurini  habentis,  et  in  eius  medio  forma  leopardi 
coloris  aurei  ore  aperto  per  modum  mordere  volentis  cum  cauda 
elevata  inter  pedes  anteriores  leporem  argenteum  tenentis  appa- 
rebat ;  in  summitate  verő  elipei  ....  dis  ...  .  celestini  .... 
ab  extra,  ab  intra  verő  argentei  coloris  tamquam  fodro  seu  sub- 
ductura  per  czoctas  ante  et  retro  dependentes  eolorum  eorundem 
videbatur  .  .  .  ata  tamquam  vento  agitatas  aut  alias  motu  forti 
impresso  dispersas;  cassis  verő  seu  galea  pro  crista  seu  nobili- 
tatis  clenodio  formám  leopardi  sursum  erecti  coloris  aurei  lepo- 
rem tenentis  superius .  descriptam  habebat.« 

A  festett  czímerképen  a  leopárd  arany  karikával  ellátott 
vörös  nyakörvet  visel,  mely  arany  gömbökkel  van  díszítve. 

^iíggo  pecsétje  hiányzik. 

Báró  Nyáry  Albert,  A  Hothvafői- család  czímere  1415.  évből 
(Turul,  1884.  évf.  58.  1.)  —  V.  ö.  Fejérpataky  László,  A  Hettyey- 
család  aragoniai  czímere  (Turul,  1897.  évf.   187.  1.) 

Siebmacher,  249.  1.  és  192.  t. 

X. 

1415  július  2.  Konstancz.  ^ 
Zsigmond  király  Halmai  Mihály  fiának  Bor  Mihály  királyi 
allovászmesternek  és  testvéreinek  Jakabnak,  Miklósnak,  Lászlónak, 
Jánosnak,  Andrásnak,  Tamásnak,  Benedeknek,  Zsigmondnak  és 
Péternek,  továbbá  unokatestvéreinek  néhai  Halmai  Tamás  fiának 
Istvánnak,  Zsigmond  fiának  Osvátnak,  néhai  Jakab  fiának  Istvánnak 
és  ennek  fiának  Péternek  és  utódaiknak  czímert  adományoz. 

(Dátum  Constancie,  [in  festő]  visítationís  gloriosissime  Marié 
virgínis  .  .  .) 

»  ...  in  qua  quidem  charta  forma  [scuti  cum]  campo  colo- 
ris celestini  seu  lazurini  et  eius  medio  griffonís  forma  anteriori 
quasi  divisis  seu  separatis,  ore  aperto  et  língua   extensa  aparebat 

pennis  pavonis  in  forma  arcularíi  tenre  ....  sumitate 

quantum  ad  unam  aciem  forma  cassidis   seu  galee  tectura  etiam 

coloris  celestini  ab  infra  ....  per  modum seu  subducture 

cooperte pendentibus,  per  modum  venti  seu  motus  fortis 

impressi  hinc  inde  dispersus  videbatur  ....  pro  crista   formám 

griffonís   superius   claríus   de ín   coloribus,   figuris   atque 

picturis  continebat.« 


Digitized  by 


Google 


S  Magyarországi  czfmereslcvelek. 

Függő  pecsétje  hiányzik. 

Csorna  József^  Bor  Mihály  czimerlevele  1416-ik  évből  (Tural^ 
1895.  évf.  71.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar  czímeres  emlékek^ 
n.  f.  13.  1. 

XL 

1417  május  80.  Konstancz,  ^ 

Zsigmond  király  Barrwy  Simonnak,  a  királyi  udvar  belső 
tagjának,  továbbá  testvéreinek  Pálnak,  Mátyásnak,  Jánosnak,  Imré- 
nek, Istvánnak  és  másik  Imrének  ezímert  adományoz. 

(Dátum  Constancie,  in  festő  ascen[sionis  domini]  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva,  a  festett  czimerkép 
balra  dőlt,  kék  pajzsfővel  és  kék  hullámos  (felhőszerü)  pajzs- 
lábbal ellátott,  arany  mezejü  pajzsban  a  pajzslábon  balra  fordult 
arany  koronás  fekete  hollót  ábrázol,  kiterjesztett  ezüstözött  szár- 
nyakkal, csőrében  arany  karikagyűrűvel;  pajzsalak  fejével  és  szár- 
nyaival a  pajzsfőbe  nyúlik;  a  pajzsot  koronás  sisak  fedi,  a  sisak- 
díszben a  pajzsalakkal  és  kék-sárga  takarókkal. 

Töredezett  állapotban  levő  függő  pecséttel. 

Schönherr  Gyula,  Barrwy  Simon  czímeres  levele  1417  (Turul, 
1894.  évf.  119.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar  czímeres  emlé- 
kek I.  f.  41.  1. 

Siebmacher,  Supplementband,   129.  1.  93.  t. 

xn.  ^ 

1^      1417  június  27.  Konstancz. 

Zsigmond  király  Szirmay  Pál  fiának  Györgynek,  Péter  fiá- 
nak Péternek  a  királyi  kápolna  őrének,  továbbá  János  fiainak 
Miklósnak,  Péternek  és  Pálnak,  Domokos  fiainak  Antalnak  és 
Jakabnak,  végűi  Fábián  fia  János  fiainak  Jánosnak  és  Domokos- 
nak, György  osztályos  testvéreinek  ezímert  adományoz. 

(Dátum   Constancie,  in  die   festi  beati  Ladislai  regis  .  .  .  .) 

Egyszerű  XVIII.  századbeli  másolat,  czimerkép  nélkül,  a 
Szirmay  család  levéltárában.  Megvan  még  egy  másolatban  a  Szirmay 
Tamás  diariumát  tartalmazó  kötetben,  ugyané  levéltárban.  Az  oklevél 
eredetijét    Szirmay  Andor  őrzi. 

Borovszky  Samu  és  Yarjú  Elemér,  A  Szirmay-család  czímeres 
levele  (Turul,  1899.  évf.  71.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar 
czímeres  emlékek  I.  f.  43.  1. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  9 

XIIL       <L^ 
1417  július  25.  Konstancz. 

Zsigmond  király  Petneházy  Mártonnak,  atyjának  Istvánnak 
és  testvérének  Györgynek,  továbbá  osztályos  atyafiainak:  János 
fiainak  Andrásnak,  Benedeknek,  Balázsnak,  László  fiainak  András- 
nak, Jakabnak,  Györgynek  és  Miklósnak,  Péter  fiának  Gálnak  és 
Tamás  fiának  Jakabnak  az  általak  bemutatott  czímert  adomá- 
nyozza. 

(Dátum  Constancie,  in  festő  beati  Jacobi  apostoli  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czimerkép 
balra  dőlt  pajzs  vörös  mezejében  lebegő  arany  leveles-koronából 
kinövő,  balra  fordult  ezüst  oroszlánt  ábrázol,  mely  első  bal  lábá- 
val arany  íjjat,  jobb  lábával  pedig  az  íjj  huiját  feszítve,  rajta 
lövésre  készen  ezüst  hegyű  arany  nyilat  tart;  a  sisakdíszben  a 
koronából  kinövő  pajzs-alakkal  és  vörös-arany  takarókkal. 

Függő  pecsét  töredékeivel. 

Fejérpataky  László^  A  Petneházy- család  XV.  századi  czímeres 
levelei  (Turul,  1888.  évf.  11.  1.)  —  U.  az,  Magyar  czímeres  emlé- 
kek I.  f.  45.  1. 

Siebmacher,  498.  1.  363.  t. 

XIV.  ^ 
1418  február  27.  Konstancz.  /^^^ 

Zsigmond  király  Vay  Miklós  fiának  Ábrahámnak,  testvé- 
rének Istvánnak  és  osztályos  atyafiainak  Benedek  fiainak  Tamás- 
nak és  Istvánnak,  nemkülönben  László  fiának  Györgynek  czímert 
adományoz. 

(Dátum  Constancie,  dominica  Oculi  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czimerkép 
balra  dőlt  pajzs  kék  mezejében  balra  fordult  sárga  szarvast  ábrázol, 
arany  agancscsal  és  jobb  szemébe  felülről  jobb  haránt  irányban 
befúródó  fehér  toUu  arany  nyílvesszővel;  az  állat  feje,  nyaka, 
szügye,  első  lálDai  fönt  és  a  kinyomuló  nyílhegy  vérrel  csepegtet- 
vék;  a  sisakdíszben  a  növekvő  pajzsalakkal,  melynek  meze 
sárga-kék  takaróba  megy  át. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czimerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  a  gróf  Vay  család  berkeszi  levéltárában. 

Csorna    József j    Vay    Ábrahám    czímerleveje    1418-ból     (Turul, 


Digitized  by 


Google 


10  Magyarországi  czimeresle vélek. 

1900.  évf.  49.  1.)   —  Fejérpataky  László,  Magyar  czímeres  emlékek 
I.  f.  47.  1. 

Siebmacher,  704.  1.  483.  t.  Az  ott  közölt  czímer  az  eredetitől 
több  tekintetben  eltér. 


XV. 
1418  márczius  6.  Konstancz. 

Zsigmond  király  nemes  Sóvári  Soós  László  fiának  Miklósnak, 
a  királyi  udvar  belső  tagjának,  unokatestvéreinek,  János  fiainak 
Simonnak  és  Lászlónak  és  Sóvári  Soós  György  fiának  Péternek 
czim^rt  adományoz. 

(Dátum  Constancie,  in  dominica  Letare  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  kék  mezejében  arany  leveles  koronából  kiemel- 
kedő kar  nélküli,  szoborszerű  női  felső  testet  ábrázol,  sár^a  (arany) 
hajjal  és  fejéből  kinövő  két  arany  kosszarvval;  a  pajzsot  arany 
koronás  zárt  sisak  fedi,  sisakdíszűl  a  pajzsbeli  alakkal  és  kék- 
vörös takarókkal. 

Függő  pecséttel,  a  Soós  család  levéltárában. 

Soós  Elemér,  A  Sóvári  Soós-család  czímere  (Turul,  1885.  évf. 
114.  1.) 

Siebmacher,  598.  1.   419.  t. 

XVI.    o^ 
1418  június  11,  Basel. 

Zsigmond  király  Csontos  (Chontus)  Péternek,  Rongwai 
Balázs  fiának  és  Legényei  Imre  fiának  Csontos  Bertalannak  czímert 
adományoz. 

(Dátum  in  nostra  civitate  Basiliensi,  in  festő  beati  Barnabe 
apostoli  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
balra  dűlő  doborpajzs  vörös  mezejében  barna  sziklából  kiemel- 
kedő vörös  ormu,  ezüst  vártornyot,  s  ennek  nyitott  ablakából 
kihajoló,  vörös  mezü,  szőke  hajú  s  ugyanolyan  bajuszú  és  szakálu 
férfiút  ábrázol,  hónaljig  kinyúlva,  jobb  kezével  fekete  kürtöt  tartva, 
melynek  felfelé  álló  nyilasát  a  pajzs  bal  felső  szögletéig  terjedő 
nyolcz  águ  ezüst  csillag  érinti;  a  szikla  és  torony  két  oldalán 
egy  szárból  szétágazva  5—5  sárga  liliom;  a  sisakdíszben  a 
pajzsbeli  képpel  és  vörös-ezüst  takarókkal. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresi  évelek.  11 

Nagy  Iván,  A  Chontos-család  czímere  1418-ból  és  némi  heral- 
dikai észrevételek  (Turul,  1886.  évf.  162.  1.) 
Siebmacher,  90.  1.   115.  t. 

XVII.  ^^-^ 

X418  október  .  . .  Aicgshirg. 

Zsigmond  király  Moghi  Demeter  fiának  Mátyásnak  és  osztályos 
atyafiainak,  Moghi  György  egri  kanonoknak,  Tamás  fiainak  László- 
nak és  Györgynek,  István  fiának  Györgynek,  Péter  fiának  Jánosnak 
és  András  fiának  Dénesnek  czímert  adományoz. 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  fekete  mezejében  zöld  alapon,  természetes  színű 
ötágú  aranyagancsos  szarvast  ábrázol,  melynek  hátán  rózsaszíntl 
takarón  egy  hosszú  kék  ruhás,  arany  övet  és  arany  föveget 
viselő,  fiatal  nő  ül,  jobbjában  ezüst  (fehér)  nyelű  arany  korbácsot 
tartva,  baljával  a  szarvas  agancsába  fogódzva;  a  nő  két  karja 
vörös  szalaggal  van  átkötve;  a  sisakdíszben  a  pajzsbeli  alak  ismét- 
lődik, a  takaró  színe  fekete-arany. 

¥nggő  pecséttel;  megrongált  állapotbaü. 

Báró  Nyáry  Albert.  Moghi  Mátyás  czímeres  levele  1418-ból 
(Turul,  1885.  évf.  57.  1.) 

Siebmacher,  428.  1.  316.  t. 

XVIII.  ^^ 
1419  január  8.  Passau, 

Zsigmond  király  Kisfaludi  Tamás  fiának  Andrásnak,  Rumi 
Dorozlo  királyi  alpohámok  belső  emberének,  apjának  Tamás- 
nak, testvéreinek  Györgynek,  Miklósnak,  Jánosnak  és  Benedeknek, 
továbbá  osztályos  atyafiainak,  Kisfaludy  György  fiának  Miklósnak 
valamint  László  fiának  Istvánnak  és  rokonainak  czímert  adományoz. 

(Dátum  [Passajvie  cis  Danubium  in  dominica  proxima  post 
festum  Epiphaniarum  domini  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dűlő  csúcsíves  pajzs  fehér  mezejében  fekete  hármas  halom 
közepén  álló,  balra  tekintő,  sárga  csőrű,  kiterjesztett  szárnyú  hollót 
ábrázol,  mely  jobb  karmában  fején  felül  nyúló  arany  keresztet 
tart;  a  pajzsot  koronás  sisak  fedi,  sisakdíszűl  a  pajzsalakkal  és 
fekete-arany  takarókkal. 

'FxLggö  pecsét  töredékével,  a  Kisfaludy  család  levéltárában. 


Digitized  by 


Google 


12  Magyarországi  czímereslevelek. 

Szopori  N.  Imre,  A  Kisfaludyak  czímeres  levele  (Turul, 
1884.  évf.  105.  1.) 

Siebmacher,  313.  1.  236.  t. 

XIX.    ^ 

1428  június  22.  Gálamhócz  vára  alatt. 

Zsigmond  király  Kökényesi  György  fiainak  Jakabnak  és 
Balázsnak  czimert  adományoz. 

(Dátum  in  descensu  nostro  campestri  sub  castro  Galambacz, 
feria  tertia  proxima  ante  festum  nati[vitatis]  beati  Johannis 
Baptiste  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  ezüst  mezejében  lebegő  arany  leveles-koronából 
kinövő,  aranynyal  fegyverzett  kék  griffet  ábrázol,  vörös  szárnyak- 
kal; pajzsot  koronás  sisak  fedi,  sisakdíszűl  a  koronából  kinövő 
pajzsalakkal  és  kék-vörös  takarókkal. 

Függő  pecsét  nyomaival,  nedvességtől  megrongált  állapotban,  a 
Tallián  család    levéltárában. 

Boncz  Ödön,  A  Kökényesi  utóbb  Szent-Balázsi  Szele  család  és 
1428-iki  czímeres  levele  (Turul,  1899.  évf.  97.  1.)  —  Fejérpataky 
László,  Magyar  czímeres  emlékek,  I.  f.  57.  1. 

XX. 

1431  márczius  12.  Nürnberg.  ^^ 
Zsigmond  király  Berényi  Kakas  László  fiának  Jánosnak, 
Rozgonyi  István  és  György  Pozsony,  Nyitra  és  Komárom  vár- 
megyék főispánjai  belső  emberének,  apjának  Lászlónak,  testvérei- 
nek Istváfl  budai  kanonoknak  és  Balázsnak  czimert  adományoz. 
(Dátum  in  civitate  nostra  imperiali  Newrumberga  vocata,  in 
festő  beati  Gregorii  papé  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  sárga  mezejében  ezüst  koronán  ülő  feketés  mókust 
ábrázol,  az  első  lábaiban  tartott  mogyorót  harapdálva;  a  pajzs  bal 
felső  sarkában  hatágú  szürke  (ezüst?)  csillag  látható;  a  pajzsot 
ezüst  koronás  sisak  fedi,  sisakdíszűl  a  pajzsalakkal  és  sárga-fekete 
takarókkal. 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Berényi  család  levéltárában. 

Dr.  Schönherr  Gyula,  A  Berényi- család  czímeres  levele  1431. 
évből  (Turul,  1889.  évf.  26.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar 
czímeres  emlékek,  I.  f.  63.  1. 

Siebmacher,   57.  1.  46.  t. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  IH 

XXL 

1431  június  28.  Nürnberg,     t^ 
Zsigmond    király    Krisztalóczi    Tarkasis    Jósának,  a  kunok 

birájának,  továbbá   barátjainak   Orbozi   Borothva    László   fiainak 

Mihálynak  és  Barnabásnak  czímert  adományoz. 

(Dátum    Neuremberge,     secundo    die    festi    beati    Ladislai 

regis  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dűlő  doborpajzs  kék  mezejében  természetes  alakú  fekete  sast 
ábrázol,  arany  csőrrel  és  karmokkal,  torkán  átfúródó  aranymázos 
nyillal;  a  sisakdiszben  a  pajzsalakkal  és  sárga-kék  takarókkal. 

Függő  pecséttel. 

Báró  Nyáry  Albert,  Krisztalóczi  Tarkasis  Józsa  czímere 
(Turul,  1884.  évf.  156.  1.) 

XXIL 
1431  október  2.  FeMkirchen.  ^ 

Zsigmond  király  Jersai  (Irsai)  János  fia  Pál  fiának  László- 
nak, Alsólindvai  Bánffy  István  fia  Pál  udvari  emberének  és  általa 
atyjának  Pálnak,  az  említett  János  fia  István  fiainak  György- 
nek, Tamásnak  és  Ferencznek,  továbbá  István  fia  János  fiának 
Benedeknek,  végül  Szentbalázsi  Szelp  (Zele)  György  fiainak  Jakab- 
nak és  Balázsnak,  czímert  adományoz. 

(Dátum  in  Feldkirchen,  feria  tertia  proxima  post  festum 
beati  Michaelis  archangeli  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  kék  mezejében  arany  leveles-koronán  könyöklő 
pánczélos  balkart  ábrázol,  mely  kézelős  ezüst  keztyüvel  borított 
markában  rövid  nyelű  ezüst  tollas  buzogányt  tart;  a  sisakdíszben 
a  koronán  nyugvó  pajzsalakkal  és  kék-ezüst  takarókkal. 

Függő  pecséttel,  rendkivűl  rongált  állapotban. 

Boncz  Ödön,  Az  Irsay  és  Szentbalázsi  Szele- család  1431-iki 
czímeres  levele  (Turul,  1900.  évf.  31.  1.)  —  Fejérpataky  László, 
Magyar  czímeres  emlékek,  II.  f.  43.  1. 

Siebmacher,  271.  1.  206.  t. 

XXIII. 

1432  október  18,  Siena.    i^ 
Zsigmond  király  Szlopnai   Gáspár  fiának  Péternek  máskép 
Petrachnak,  Thamási  László  királyi  főajtónálló  mester  apródjának, 


Digitized  by 


Google 


lé  Magyarországi  czímeresleVelek. 

általa  apjának  Gáspárnak  és  testvéreinek  Miklósnak  és  Gáspár- 
nak, továbbá  osztályos  atyjakfiának  Andrásnak,  egy  másik  Szlopnai 
Péter  fiának  czímert  adományoz. 

(Dátum  in  nostra  imperiali  civitate  Senarum,  pariivun  Italie 
predictarum,  in  festő  beati  Luce  evangeliste  .  .  .) 

Az  oklevélbe^  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  vörös  mezejében  hármas  —  egy-egy  nyilassal 
ellátott  —  tomyu  ezüst  vár  középtornya  mögül  kiemelkedő  pán- 
czélinges,  sisakos  vitézt  ábrázol,  ki  bal  kezét  csípőjére  támasztva, 
joj3b  kezével  pallost  tart  feje  fölé;  a  pajzsot  szegekkel  kivert  ezüst 
csőrsisak  fedi,  csúcsán  ezüst-vörös  szalagból  font  pártával,  melyből  két 
sorban,  elül  öt  (ezüst-vörös-ezüst-kék-ezüst),  hátúi  négy  (ezüst-kék- 
kék-vörös) strucztoU  emelkedik  ki.  A  takarók  színe  vörös-ezüst-kék. 

Függő  pecséttel. 

Nagy  Iván,  A  Szlopnai- család  és  czímere  1432.  évből  (Turul, 
1887.  évf.  18.  1.) 

Siebmacher,  639.  1.  449.  t. 

XXIV. 

1434  márczius  12,  Basel,  l^ 
Zsigmond   király   Karosai  Péternek,  Balázs  fiának,  atyjának 
Balázsnak  és  osztályos  atyafiainak,  Gencsi  János  fiának  Gergelynek 
és  Gencsi  László  fiának  Jánosnak  czímert  adományoz. 

(Dátum  in  nostra  imperiaU  civitate  Basiliensi,  ín  festő  beati 
Gregorii  papé  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  ezüst  mezejében  a  pajzslábat  képező  kék  felhőből 
kinövő,  ezüsttel  fegyverzett  griffet  ábrázol,  kék  szárnyakkal;  a 
sisakdíszben  a  pajzsalakkal  és  vörös-kék  takarókkal. 

Függő  pecsétje  hiányzik. 

KoUányi  Ferencz,  A  Karcsai  és  Gencsi-családok  czímerlevele 
1434-ből  (Turul,  1898.  évf.  143.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar 
czímeres  emlékek  II.  f.  45.  1. 

XXV. 

1436  július  9.    / 

Zsigmond  király   Pozsony  városa   régi   pecsétjét  megerősíti. 

(Dátum  per  manus  venerabilis  domini  Mathie  de  Gathaloucz, 
prepositi  ecclesie  Quinqueecclesiensis,  aule  nostre  sammi  can- 
cellarii  fidelis  nostri  dilecti,  anno  . . .  seotimo  idus  mensis  Julii . . .) 


Digitized 


by  Google 


\  Magyarországi  czímereslev^Iek.  '  15 

»Sigillum  in  forma  circulari  seu  rotunda,  campi  rabei,  in 
quo  civitas  álba  quadrangularis,  a  parte  inferiori  quasi  ex  funda- 
mento  sursum  erecta  et  certis  moeniis  adornata,  habens  trés 
turres,  tecturis  rubeis  supra  muros  et  edificia  earimdem  torritriu 
sursum  erectis,  coopertas  duas  scilicei  dedivíores  et  tertiam 
in  medio  ipsarum  supra  moénía  cívitatis  in  altum  erectam  et 
ipsas  duas  turres  in  aftítudine  et  spissitudine  precellentem;  in 
cuius  quidem  torris  a  parte  inferiori  in  sui  ac  pretacte  civitatis 
introitu  porta  álba  cum  eancellis  crocei  coloris,  in  latitudine 
trés  et  in  longitudine  quinque  lineas  seu  interstitia,  quinque  feira- 
mentis  acutis,  eisdem  appositis,  per  médium  habenti,  de  sur- 
sumque  infra  pendenti;  insuper  enimenti  verő  summitate  cuius- 
libet  turris  ipsarum  trium  turrium  duo  globi  rotundi  aurei,  unus  in 
parte  una  et  altér  in  parte  altéra  sursum  se  extendere  evidenter 
apparent.  Tredicti  autem  sigilli  circumferentiales  littere  sünt  hec: 
Sigillum  Civitatis  Posoniensis  .  .  .« 

Az  oklevél  kiemeli  azokat  az  érdemeket,  a  melyeket  Pozsony 
város  lakosai  a  várost  ostromló  csehek  és  morvák  ellen  a  város 
védelmében  szereztek  magoknak. 

Egyszerű  XIX  századi  másolat  a  czímerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Pozsony  város  levéltárában. 

Yarjú  Elemér,  Pozsony  város  czímerlevele  1436-ból  (Turul, 
1901.  évf.  134.  1.) 


XXVL 

1437  áprüis  27.  Prága. 


i 


Zsigmond  király  Azziwelghi  Benedek  deáknak,  atyjának 
Jánosnak,  testvéreinek  Miklósnak  és  Jánosnak  és  atyai  unoka- 
testvérének András  fiának  Istvánnak  czimert  adományoz. 

(Dátum  Prage,  sabbato  proximo  post  festum  beati  Marci 
ev^angeliste  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czimer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
jobbra  dőlt  pajzs  alján  stilizált  kék  fellegekből  kiemelkedő  veres 
nyelvű,  orrán  és  fülein  ezüst  karikákkal  fékezett  természetes  szinH 
medvét  ábrázol,  a  sisakdíszben  a  pajzsalakkal  és  vörös -kék 
t  akarókkal. 

Eüggő  pecséttel. 

Báró  Nyáry  Albert,  Azzywelghi  Benedek  czímere  1437.  (Turul, 
1885.  évf.   166.) 

Siebmacher,  Suppl..  19.  1.   5.  t. 


Digitized 


by  Google 


16  Magyarországi  czímereslevelek. 

XXVII. 

1437  július  2.  Buda.   ^ 

Zsigmond  király  Palrohi  Miklós  fiának  Miháiynak,  ennek 
testvére  Balázsnak  és  atyai  unokatestvéreinek,  Benedek  fiainak 
Mihálynak  és  Istvánnak,  valamint  András  fiának  Tamásnak  czimert 
adományoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  visitationis  beaté  Marié  virginis 
gloriose  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czimer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  kék  mezejében  bal  felé  lépkedő,  fürtös  farkú, 
kioltott  vörös  nyelvű  sárga  (arany)  oroszlánt  ábrázol,  mely  előlá- 
baiban  ezüst  sisakot  tart,  a  sisakdíszben  a  pajzsalakkal  és  kék- 
sárga takarókkal. 

Függő  pecséttel.  ^ 

Báró  Nyáry  Albert,  A  heraldika  vezérfonala,  110.  1.  (csak  a 
czimer  színes  képe,  az  oklevél  szövege  nélkül). 

Siebmacher,  485.  1.  355.  t. 

XXVIII. 

1447  október  13.  Temesvár./. 

Hunyadi  János  kormányzó  Pogány  Miklós  tordai  polgárnak 
czimert  adományoz. 

(Dátum  in  Themeswar,  feria  sexta  proxima  ante  festum 
beatí  Galli  confessoris  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czimer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  pajzs  vörös  mezejében  lebegő  sárga  (arany)  koronából 
kinövő  természetes  sárgás  színű  pelikán-fejet  ábrázol,  a  sisakdísz- 
ben a  pajzsalakkal  és  vörös-sárga  takarókkal.  (A  takarók  a  pelikán 
természetes  sárgás  színét  és  nem  a  heraldikai  sárga  színt  ismétlik.) 

Függő  pecsét  nyomaival,  a  gróf  Bethlen  család  levéltárában. 

Dr.  Csonki  Dezső,  Pogány  Miklós  czimerlevele  1447,  évből 
(Turul,  1889.  évf.  78.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar  czímeres 
emlékek  11.  évf.  53.  1. 

Siebmacher,  509.  1.  370.  t. 

XXIX. 

1453  május  3.  Bécs.  / 

V.  László  király  Leövey  (de  Levew)  Péter  fiainak  Antalnak 
és  Mihálynak  és  Antal  fiainak  Gergelynek,  Benedeknek,  Mihálynak, 
Péternek,  Györgynek  és  Lászlónak  czimert  adományoz. 

(Dátum  Wyenne,  in  festő  inventionis  sancte  crucis  .  .  .) 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  17 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt  paizs  kék  mezejében  lebegő  sárga  holdsárlót  ábrázol, 
fekvő  állapotban,  ölében  és  két  szára  közt  három  hatágú  sárga 
csillaggal  (2  :  1),  melyek  sugaraikkal  a  holdsarlót  érintik;  a  hold- 
sarló alatt  szintén  hatágú  sárga  csillag;  a  sisakdíszben  a  hold- 
sarló ismétlődik,  ölében  egy  hatágú,  szarvaira  tűzve  pedig  egy- 
egy  nyolczágú  sárga  csillag;  a  takarók  színe  kék-sárga. 

Töredezett  függő  pecséttel,  a  Leövey  család  levéltárában. 
Fejérpataky    László,    A    Leövey    család    czímere    1453.     évből 
(Turul  1888.  évf.  156.  1.)  —  U.  az,  Magyar  czímeres  emlékek,  L  71.  1. 
Siebmacher,  397.  1.  276.  t.  "^  •   ^ 

XXX.  ^ 

1463  június  o.  Bécs, 

V.  László  király  Bártfa  városának  Kassa  városáéhoz  hasonló 
czímert  adományoz. 

(Dátum  Wienne,  feria  tertia  proxima  post  festum  sacra- 
tissimi  corporis  Christi  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
vágott  pajzs  felső  kék  mezejében  két  egymással  keresztező  arany 
nyelű  ezüst  bárdot,  a  keresztezés  alatt  arany  liliommal,  felül  arany 
leveles  koronával  kisérve  ábrázol,  az  alsó  mezőben  a  magyar 
országos  czímer  vörös  és  ezüst  vágásai  láthatók,  vörössel  kezdődve. 

Egyszerű  XIX.  századbeli  másolat,  a  czímerkép  színes  másávaL 
Az  oklevél  eredetije  Bártfa  város  levéltárában. 

Wagner,  Diplomatarium  comitatus  Sarosiensis   113.  1. 

XXXL       */- 
1462  január  9.  Buda, 

Mátyás  király  Császári  Császár  István  váradi  kanonoknak  és 
általa  Petneházy  Benedek  fiainak  Mátyásnak,  Gergelynek,  Tamás- 
nak, Györgynek  és  Jánosnak  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  sabbato  proximo  post  festum  epiphaniarum 
domini  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva ;  a  festett  czímerkép 
álló  pajzs  kék  mezejében  aranynyal  fegyverzett,  jobbra  fordult 
fehér  (ezüst)  egyszarvút  ábrázol;  a  sisak  nélküli  pajzs  mögött  hosszú 
fehérruhás  angyal  áll  sárgával  bélelt  vörös  palástban,  ugyanolyan 
szárnyakkal  s  a  pajzsot  felső  két  szegleténél  fogva,  maga  előtt 
tartja;  hosszú,  fehér  ruhája  és  palástja  a  pajzs  alatt  kilátszanak. 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  2 


Digitized  by 


Google 


18  Magyarországi  czimereslevelek. 

^^ggő  pecsétje  elveszett. 

Fejérpataky  László,  A  Petneházy-család  XV.  századi  czímeres 
levelei  (Turul,  1888.  évf.  66.  1.)  —  TJ.  az,  Magyar  czímeres  emlékek, 
I.  f.  75.  1. 

Siebmacher,  498.  1.  363.  t. 


xxxn. 

1466  február  6.  Diósgyőr,  i-^ 

Mátyás  király  nemes  Nagyrédei  Jánosnak,  Szentmártonrédei 
Bertalannak  és  Miklósnak,  Nagy  Demeternek  és  Pleskóczi  Péter- 
nek czímert  adományoz. 

(Dátum  in  Dyosgyewr,  in  festő  beaté  Dorothee  virginis  et 
martiris  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czimer  nincs  leírva  ;  a  festett  czimerkép 
arany  keretbe  foglalt  kék  mezejü,  fehér  vonalakkal  damaszkolt 
doborpajzsban  két  stilizált  vörös  oroszlánt  ábrázol,  melyek  egy- 
másnak fordulva,  kioltott  nyelvvel,  kettős  farkkal,  első  lábaik 
közt  kosfejet  tartanak. 

í^üggő  pecsét  töredékével,    a    gróf  Rhédei  család  levéltárában. 
Deák    Farkas,  A  nemes    és    gróf    Hhédei  családnak  egyik  czí- 
mere  (Turul,   1886.  évf.  83.  1.) 
Siebmacher,  542.  1.  389.  t. 


XXXIII. 
1467  április  24,  Buda.    L^^ 

Mátyás  király  Keveszarvi  máskép  Gosztonyi  Tamás  mester 
pécsi  őrkanonoknak  és  általa  testvéreinek  Miklósnak  és  Gáspárnak, 
nemkülönben  atyai  unokatestvérének  Orbánnak  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  beati  Georgii  martyris  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czimer  nincs  leírva ;  a  festett  czimerkép 
tárcsapajzs  kék  mezejében  lebegő,  arany  leveles-koronából  kinyúló 
vörös  ruhás  kart  ábrázol,  mely  ezüst  kürtöt  tart;  a  sisakdíszben 
a  pajzsalakkal  és  vörös-kék  takarókkal. 

Az  országos  levéltár  által  1759  július  22-ikén  hitelesített  má- 
solat. Az  oklevél  eredetije  a  m.  k.  országos  levéltárban. 

Siebmacher,  Suppl.  55.  1.  3^.  t.  Az  ott  közölt  czimer  az  ado- 
mányozottól annyiban  eltér,  hogy  a  pajzs  jobb  felső  sarkában  ezüst 
félhold,  bal  felső  sarkában  hatágú  arany  csillag  látható. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  19 

XXXIV. 

1474  május  27,  Buda, 

Mátyás  király  Mérei  Gáspár  fiának  Tamás  deáknak,  testvé- 
reinek Jánosnak  és  Péternek,  és  atyai  unokatestvérének  János- 
nak Rangoni  Gábor  erdélyi  püspök  közbenjárására  czímert  ado- 
mányoz. 

(Dátum  Bude,  feria  sexta  proxima  ante  festum  penthe- 
€ostes  .  .  .) 

>  .  .  .  scutum  videlicet  coloris  celestjni  aereis  varietatibus 
designatum,  in  cuius  spacio  pellicanus  existit  viridibus  pennis, 
alis  extensis,  colo  circumflexo,  capite  aureisradiis  ornato,  pectore 
rostro  perforato,  sanguine  ab  imo  ipsius  pectoris  emanante,  cruri- 
bus  pedibusque  rubeis,  habens  stellam  lunamque  aureas  sub  pedi- 
bus  ipsis  .  .  .« 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  nélkül.  Az  oklevél 
•eredetije  néhai  Szalay  Ágoston  örököseinek  gyűjteményében. 

Schönherr  Gyula,  A  Mérey-család  czímer-levele  1474-ből 
{Turul,  1888.  évf,  121.  1.)  —  Fejérpataky  László^  Magyar  czímeres 
emlékek,    11.  f.  59.  1. 

Siebmacher,  415.  1.  308.  t. 

XXXV. 

1479  június  15.  Buda, 

Mátyás  király  Kossuthi  Miklósnak  és  utódaínak  czímert  ado- 
mányoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  beatorum  Vitt  et  Modesti  martirum . . .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
balra  dőlt,  kékkel  és  vörössel  négyeit  pajzsot  ábrázol,  a  hasítási 
vonalon  zöld  leveles  liliomszál,  fehér  virággal,  a  jobb  mezőben 
befelé  fordult  ágaskodó  természetes  kossal,  a  bal  mezőben  köze- 
lebbről meg  nem  határozható,  kagyló-  vagy  süvegszerü  lebegő 
arany  czímerképpel;  a  sisakdíszben  a  pajzsbeli  arany  czímerképbe 
illesztett,  kék-veressel  váltakozva  vágott  szárnypár  közt  kibukkanó 
kos  és  hármas  liliomszál;  a  takarók  színe  vörös-kék. 

A  családi  levéltárban  őrzött  XVII.  századi  czímerleírás  a 
pajzsbeli  arany  czímeralakot  régi  magyar  süvegnek  írja  le  (mitra 
antiqua  Hungarica  aureo  colore  picta),  az  eredetiben  a  rajz  alakja, 
különösen  az  alsó  részen  látható  rovátkák  miatt  inkább  kagylóra 
emlékeztet. 

Függő  pecséttel,  a  Kossuth  család  levéltárában. 


Digitized  by 


Google 


20  Magyarországi  czímereslevelek. 

Thaly  Kálmán,  Kossuth  Lajos  három  vitéz  őse  és  a  család 
eredete  (Turul,  1894.  évf.  153.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar 
czímeres  emlékek  I.  f.  79.  1. 

Siebmacher,  329.  1.  248.  t. 

XXXVL 

1480  február  2.  Buda.     ^ 

Mátyás  király  Nagylucsei  Orbán  fejérvári  prépostnak  és  királyi 
kincstartónak,  s  általa  testvéreinek  Balázsnak  és  Jánosnak,  vala- 
mint unokaöcscsének  •néhai  Benedek  fiának  Ferencznek  nemesi 
czlmert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  purificationis  beaté  Marié  virginis . . .) 

».  .  .  clipeum  manerie  bipartitum,  rubeo  scilicet  superius  et 
eoelestino  inferius  coloribus  indirecte  per  médium  sibi  inmediate 
correspondentibus  distinctum;  in  quo  equidem  clipeo  ipso  colore 
rubeo  leonem  album  eapiti  sublimato,  ore  aperto  ac  cauda  in 
altum  supra  dorsum  erecta,  tenendo  in  pedibus  anterioribus 
aureum  pomum,  ac  supra  clipeum  galeam  retropendiis  vestitam 
et  supra  galeam  stellam  unam  auream  cum  sex  radiis  peful- 
gentem;  in  inferiori  autem  parte  ipsius  clipei  super  colore 
celestino  aliam  stellam  auream,  cum  eisdem  sex  radiis  mican-. 
tem  .  .  .« 

A  leírás  a  festett  czímerképben  látható  vörös-arany-kék  sisak- 
takarókról nem  tesz  említést. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  a  m.  k. 
országos  levéltárban    őriztetik. 

Schönherr  Q-yula,  Nagylucsei  Orbán  czímerlevele  1480-ból 
(Turul,  1898.  évf.  66.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar  czímeres 
emlékek,  11.  f.  63.  1. 

Siebmacher,  139.  1.  109.  t.  Az  ott  (Dóczy  de  Nagylucse  név 
alatt)  közölt  czímer  az  eredetitől  több  tekintetben  eltér, 

XXXVII. 

1488  április  10.  Becs.    -^  ' 

Mátyás  király  Hradnai  Holy  Pálnak  nemességet  és  czlmert 
adományoz. 

(Dátum  Vienne,  feria  quinta  proxima  post  festum  Pasce . . .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
álló  pajzs  kék  mezejében  kalászaival  jobbra  fektetett  sárga  búza- 
kévén aranynyal   futtatott   szürke   (ezüst?)  kakast   ábrázol,  vörös 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  21 

taréjjal  és  torokdísszel;  a  sisakdíszben   a  pajzsalakkal  és    szürke 
(ezüst?)- sárga  takarókkal. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Schönherr  G-yula,  Hradnai  Holy  Pál  czímeres  nemes  levele 
1488-ból  (Turul,  1896.  évf.  135.  1.)  —  Fejérpataky  László,  Magyar 
czímeres  emlékek,  I.  f.  81.  1. 

Siebmacber,  241.  L    186.  t. 


XXXVIII. 

1498  január  6.  Buda.  ^' 

lí.  Ulászló  király  Somogy  vármegyének  czímert  adományoz. 
(Dátum  Bude,  in  festő  Epiphaniarum  domini  .  .  .) 

».  .  .  clipeum  cum  campo  celestino,  in  cuius  fundo  corona 
aureo  fulgare  splendet,  de  qua  laeertas  sive  manus  armata  in 
cubito  recarva  in  altumque  versus  spácium  literarum  protensa, 
trés  vites  sive  palraites  virides  cum  tribus  foliis  et  duobus  botris 
ex  eisdem  palmitibus  dependentibus  complectitur.  Quorum  quidem 
armorum  vera  denotatio  est:  quod  cum  ipsi  fldeles  nostri  penes 
sacram  coronam  ac  maiestatem  nostram,  prout  superius  tactura 
est,  multa  et  varia  hostilia  passi,  gravamina  experti,  insultus  insu- 
per  duros  et  casus,  constanter  adherere  studuerunt,  in  multisque 
et  variis  conflictibus  cum  plerisque  nostris  et  regni  nostri  emulis 
habitis  plura  certamina  inita  et  victorias  inter  alios  nostros  íide- 
les  reportassent,  iure  meritoque  insigniorum  huiusmodi  omamen- 
tis  illustrari  meruerunt;  palmites  autem  et  botri  exinde  depen- 
dentes  fertilitatem  térre  et  vini  denotant  abundanciam,  cuius  in 
illó  comitatu  tanla  abundancia  est,  ut  cum  aliis  regni  nostri  opu- 
lencioribus  comitatibus  conferri  potest.  Super  clipeum  stat  galea 
erecta  argentei  coloris,  de  cuius  summitate  flores  variorum  colo- 
rum  hinc  inde,  velut  flato  violenciori  agitati,  circumfunduntur. 
Super  verticem  galee  stat  aquila  erecta  in  modum  scachi  rubeo 
alboque  coloribus  distincta,  pedibus  in  diversum  sepositis,  alisque 
ad  volandum  extensis,  coronam  auream  in  capite  gestat.« 

Az  adomány  Somi  Józsa  temesi  főispán,  az  alvidék  kapi- 
tánya és  Butykai  Péter  somogyi  főispán  közbenjárására  történt, 
jutalmul  a  hűségért,  a  mit  Somogy  vármegye  Ulászló  királyvá- 
lasztása után  Miksa  császár  hadjáratakor  a  király  iránt  tanúsított. 

Somogy  vármegyének  1818-iki,  a  szöveget  és  czímerképet  hite- 
lesítő másolatában.  Az  oklevél  eredetije  Somogy  vármegye  levéltárá- 
ban Kaposvárt. 


Digitized  by 


Google 


22 


Magyarországi  czímereslevelek. 


XXXIX. 

1498  deczemher  8,  Buda. 

II.  Ulászló  király  Nezdei  Mernyey  Ambrus  deáknak  az  elődje 
Mátyás  király,  majd  az  ő  szolgálataiban  szerzett  érdemeiért  nemes- 
séget és  czimert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  coneeptionis  virginis  Marié  .  .  .) 

».  .  .  Seutum  coloris  ce- 
lestini,  in  quo  psidicus  avis 
nobilissima  colore  naturali 
depicta,  super  ramum  viri- 
dem  tribus  rosis  reflorentem 
stare,  et  in  rostro  trippli- 
catum  AVE  aureis  litteris  in 
carta  seriptum,  quod  sibi  a 
natura  inditum  est,  gestare 
conspicitur.« 

A  leirás  nem  említi  a  fes- 
tett ezímerképen  látható  zárt 
sisakot,  a  sisakdíszben  kék 
sasszárnyon  a  pajzsbeli  alak- 
kal és  vörös-kék-arany-zöld 
takarókkal. 
Töredezett  függő  pecséttel. 


XL. 

1499  május  22,  Buda,  ^ 

II.  Ulászló  király  Malontai  Balogh  Illésnek,  feleségének 
ürsulatának  s  fiaiknak  Malontai  máskép  Tolnai  Balogh  Lászlónak, 
Barnabásnak  és  Benedeknek  czimert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  quarta  proxima  post  festum  pente- 
costes  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  ezímer  nincs  leírva;  a  festett  czímerkép 
álló  pajzs  kék  mezejében  sárga  koronából  kiemelkedő  pánczélos, 
sisakos  ifjút  ábrázol. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél,  mely  Abauj -Torna 
megye  levéltárában  őriztetik,  a  másolathoz  mellékelt  följegyzés  szerint 
XVI.  századi  hamisítvány ;  vörös-fehér  zsinóron  Ulászló  király  pecsét- 
jének egy  töredékével  ellátva,  az  írás  az  Ulászló  korabeli  oklevelek 
jellegét    igyekszik    utánozni,    de    a    czímerkép    a    legkezdetlegesebb 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímere^evelek.  23 

modorban  van  megfestve,  s  a  pajzsalak  psak  tollal  van  megrajzolva, 
színezés  nélkül. 

Horváth  Sándor,  Czímerlevél-hamisítások  és  hamisítók  (Nagy 
Iván,  Családtörténeti  értesítő  1901.  évf.  157.  1.)  —  V.  ö.  Varjji 
Elemér,  Nagy  Iván;  könyvism.  (Turul,  1901.  évf.  208.  1.)  és  Horváth 
Sándor,  Néhány  észrevétel  Varjú  Elemér  úrnak  » Czímerlevél-hami- 
sítások és  hamisítók «  czímű  czikkemre  tett  megjegyzéseire  (Turul, 
1902.  évf.  43.  1.) 

Siebmacher,  32.  1.  25.  t. 

XLI. 
1600  február  12.  Buda,    ^i^~ 

II.  Ulászló  király  Hernálth-Mestery  Balázsnak  és  testvérei- 
nek, Ferencznek,  Bernoldnak  és  Imrének  régi  nemességüket  meg- 
újítva, czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  quarta  proxima  post  festum  beaté  Do- 
rothee  virginis  et  [martiris]  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leírva  ;  a  festett  czímerkép 
egyenesen  álló,  fehérrel  damaszkolt  kék  pajzs  jobb  felső  sarkából 
arany  felhőből  kinyúló  vörös  öltözetű  kart  ábrázol,  mely  marká- 
ban arany  nyelű  ezüst  kalapácsot  tart,  a  bal  alsó  sarokban 
hatágú  arany  csillagtól  kisérve;  apajzsot  korona  nélküli  csőrös 
sisak  fedi,  a  fehér-sárga  (ézüst-arany)  tekercsből  kiemelkedő  sisak- 
díszben kék  sasszárnyon  a  pajzsbeli  alakkal. 

Töredezett  függő  pecséttel. 

V.  ö.  Csergheö  Géza,  A  Vay  és  Ibrányi  családok  czímerének 
bővítése  1507.ben  (Turul,  1887.  évf.  78.  1.) 

Siebmacher,  234.  1.   182.  t. 

XLII. 

1507  január  16.  Buda,    1^ 

II.  Ulászló  király  Br^-ssói  Schyrmer  Jánosnak,  Brassó  városa 
birájának  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  sexta  proxima  ante  festum  beati  Anthonii 
confessoris  .  .  .) 

».  .  .  scutum  flaveo  colore  perfusum  tribus  constans  angu- 
lis,  altero  ex  superioribus  parum  obtruncato,  quod  quidem  scu- 
tum draco  suo  formatus  colore,  surrectis  ad  caput  auribus  et  ad 
dorsum  pinnulis,  flammas  ore  vomenti  similis,  per  girum  ductus 
introcludit,  caudaque  cervici  supra  truncati  anguli  situm  circum- 


Digitized  by 


Google 


24;  Magyarországi  czímereslevelek. 

voluta  primis  pedibus  supremam  scuti  partém,  posterioribus  sini- 
strum  clipei  latus,  altero  ad  inferiorem  angulum  demisso,  altero 
ad  superiorem  porrecto  videtur  continere,  regioné  intra  orbem 
draconis  et  extra  scuti  posicionem  luteo  colore  decorata.  In  seuto 
nudus  ensis  nigello  fictus  capulo,  reliqua  parte  speciem  ferri 
reddente,  aeumen  suum  versus  angulum  sinistrum  porrigit,  manu- 
brio  per  transversum  demisso,  duo  deinde  sidera  igneis  formata 
coloribus  interposito  gladio  obliquis  sese  obtutibus  aspieiunt, 
altero  sub  mutilato  angulo  sibi  loeum  oceupante,  altero  in  opposita 
üli  per  obliquum  parte,  non  impari  lumine  rutilante.  Supra 
coUum  draconis  eminet  galea,  argenteo  colore  spectabilis,  aurea 
premitur  galea  corona,  ex  qua  medius  prodire  leo  torvum  spec- 
tans  fulvo  colore,  iubato  coUo  rictu  palulo  lingua  prominente, 
cauda  ex  corona  ad  iubas  reflexa,  exstantibus  anterioribus  pedi- 
bus mucronem  ad  capulum  tenere  et  üli  quasi  inhiare  conspici- 
tur.  Ex  galee  summitate  de  sub  corona  flosculi  procedunt,  pro- 
tenduntque  pulcherrimi  varüs  coloribus  figurati,  qui  quasi  miti 
zephyro  agitati,  draconem  ipsum  circumfluere  et  usque  ad  leonis 
verticem  profundi  ac  totam  utriusque  fere  regionem  mirabiliter 
illustrare  videntur  .  .  .« 

Egyszerű  XIX.  századbeli  másolat.Az  oklevél  eredetije  az 
Erdélyi  Múzeum  Egylet  könyvtárában,  Kolozsvárott. 

V.  ö.  Csorna  József,  Az  olasz  renaissance  a  magyar  heraldi- 
kában (Turul,   1892.  évf.   157.  1.) 

Siebmacher,  566.  1.  404.  t. 


XLIIL 

1509  szeptember  29.  Prága.  A' 

II.  Ulászló  Muronyi  Veér  Andrásnak,  Lajos  királyfi  étek- 
fogómesterének ennek  szolgálatában  szerzett  érdemeiért  régi  czl- 
merét  megújítja. 

(Dátum  Prage,  in  festő  beati  Michaelis  archangeli  .  .  .) 

»  .  .  .  quae  (t.  i.  arma)  figurám  seu  simulacrum  armigeri 
perpulchre  compositi  dextra  ensem  scapulotenus  vibratam,  sinistra 
verő  pugionem  circumcinctam  continere  videtur  .  .  .« 

Egyszerű  XVII.  századi  másolat,  a  czímerkép  mása  nélkül. 
Az  oklevél  eredetije  a  m.  k.   országos  levéltárban. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  25 

XLIV. 

lolO  október  10,  Nagyszomhat.  /^ 

II.  Ulászló  király  Nádasdi  Erchy  Albert  mesternek,  Szent- 
györgyi és  Bazini  Péter  gróf,  erdélyi  vajda  és  a  székelyek  ispánja 
titkárának  és  unokatestvéreinek  Györgynek,  Lőrineznek,  Mihály 
zágrábi  őrkanonoknak,  Mártonnak  és  Gálnak,  Péter  gróf  kérelmére 
ezímert  adományoz. 

(Dátum  in'  eivitate  nostra  Thirnaviense,  feria  quinta  pro- 
xima  post  festum  beati  Dionysii  martiris  .  .  .) 

».  .  .  scutum  videlicet  triangulare,  euius  campus  duos  colo- 
res  habét,  rubrum  in  ima  scuti  parte,  in  suprema  verő  coele- 
stinum,  porro  in  rubro  scuti  campo  in  medio  lilium  est,  ab 
utroque  latere  duabus  rosis  candidis  cinctum,  in  coelestino  verő 
seu  aereo  campo,  hoc  est  in  superiori  scuti  parte  lupus  est,  ex 
ipso  rubeo  campo  medius  exiliens,  pedibus  anterioribus  in  sub- 
lime  levatis,  guttur  cruentum  telő  seu  sagitta  transfixus,  in  duo- 
bus  denique  superioribus  angulis  scuti,  non  procul  a  capite  lupi  duo 
sidera  nitentia  micant,  totumque  internum  clipei  spatium  suo 
splendore  illustrant.  Supra  quam  quidem  scuti  formám  galea  est 
suo   colore   depicta,   supra  galeam   corona,    ex    corona    similiter 

lupus sublime  prorumpit,,ex  quaquidem  galea,  qua 

corona et   totam  scuti  formám  circumquaque 

amplectitur  .  .  .« 

A  sisakdísz  a  pajzsbeli  farkast  ismétli,  a  takarók  színe  vörös- 
arany. 

Függő  pecséttel. 
Siebmacher,   157.  1.   124.  t. 


XLY. 

1614  január  4.  Buda,    ^ 

II.  Ulászló  király  Frankóczi  Paulik  Bertalannak  ezímert  és 
pallosjogot  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  quarta  proxima  ante  fesitim  Epiphania- 
rum  domini  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leirva;  a  festett  czímerkép, 
a  mennyire  rongált  állapota  kivenni  engedi,  medvével  küzdő 
vörös  zekéjű  férfit  ábrázol. 

Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


26 


Magyarországi  czimeresle vélek. 


XLVI. 
1Ö14  január  18.  Buda.   ^^ 
II.   Ulászló    király    nemes    Radák   Balázsnak  s  testvéreinek 
Mihálynak,  Istvánnak   és  Tamásnak  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  quarta  proxima  ante  festum  beatorum 
Fabiani  et  Seba[stiani  martirum]  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincsen 
leírva;  a  festett  czímerkép  kék 
pajzsban  zöld  alapon  jobbra  forduló 
barna  nadrágos  és  kabátos  férfit, 
kabátján  vörös  gallérral,  lábain 
vörös  csizmákkal,  fején  strucztollas 
zöld  kalappal,  oldalán  fekete  hüve- 
lyes szablyával,  arczához  lövésre 
készen  tartott  puskát  emelve,  vele 
szemben  vörös  ruházatú  férfiút  zöld 
gallérral,  vörös  csizmákkal,  fején 
vörös  betétű  turbánnal,  oldalán 
görbe  karddal,  kezeiben  lövésre 
felajzott  Íjat,  nyillal  együtt  tartva 
ábrázol,  ez  utóbbi  férfinak  melle 
át  van    lőve,   a  sebből    hátán   és 

mellén  vér  folyik  le.  Sisakdísz,  takarók  hiányzanak. 

Függő  pecsét  nyomaival,  szakadozott  állapotban,  a  báró  Radák 

család  levéltárában. 

XLVII. 

lol4  április  6,  Buda./ 

II.  Ulászló  király  Érki  Balázsnak  és  feleségének  Orsolyának 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  quinta  proxima  post  festum  beati 
Ambrosii  episcopi  et  confessoris  .  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincsen  leírva;  a  festett  czímerkép 
egyenesen  álló  pajzs  kék  mezejében  jobb  oldalról  felhőkből  kinyúló 
sárga  ruházatú  kart  ábrázol,  a  csukló  alatt  nyillal  átlőtt  vérző 
sebbel,  markában  egyenes  kardot  villogtatva,  a  pajzs  jobb  felső 
sarkában,  a  kard  hegye  alatt  ezüst  (fehér)  félhold  által  kisérve. 
A  pajzsot  balfelé  néző  zárt  sisak  fedi,  a  sisakdíszben  kék  liliom- 
mal és  sárga-kék  takarókkal. 

Függő  pecsét  nyomaival,  a  Szirmay  család  levéltárában. 

Áldásy  Antal,  Az  Érky  család  czímeres  levele  1514-ből  (Turul, 
1902.  évf.  90.  1.) 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek'. 


27 


XLVIII.  ^^ 

1514  április  24.  Buda. 
11.   Ulászló   király   Radováni   Keczer  Ferencznek,  a  zágrábi 
püspökség   adminisztrátorának   és  fiainak    Gáspárnak,    Istvánnak^ 
Jánosnak  és  Györgynek  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  divi  Georgii  martiris.) 

»Scutum  videlicet  bicolore, 
in  infima  parte  celestini,  in 
superiore  rubri  coloris,  cuius 
quidem  scuti  campus  inferior 
ceruleus  cor  habét  sagitta 
transfixum  ad  denotandum 
videlicet  manifestandumque, 
quod  ad  instar  illius  cordis 
telő  transfixi,  tu  quoque  ad 
üdelitatem  eorum  principum, 
quibus  addictus  fuisti  et  ob- 
sequia  prestitisti,  semper  cor 
tuum  fidelitatis  fervore  quo- 
dammodo  saucium  et  traiec- 
tum  gessisti,  supra  quod  qui- 
dem cor  est  corona  rutilanti- 
bus  gemmis  et  preciosis  mar- 
garitis  adornata,  ex  corona 
.ala  sive  crista  argentei  coloris  pennis  huc  illuc  sparsis  in  campum 
superiorem  rubri  coloris  protenditur  et  a  dextra  quidem  parte 
Stellám  habét  auream  et  rutillantem,  a  leva  orbem  lune  argentee 
dimidiatum.  Supra  quam  quidem  totalem  scuti  formám  galea'  est 
suo  colore  depicta,  supra  galeam  rursus  corona  cum  crista  supra- 
dicta  in  sublime  extensa.  Circumquaque  autem  lamine  diversi 
coloris  huc  illuc  latissime  funduntur  et  totam  exteriorem  scuti 
circumferentiam  decentissime  ambiunt  atque  exornant . . .« 
Függő  pecséttel. 


XLIX. 

1515  július  6.  Pozsony,  ^^ 
II.  Ulászló   király   Versséndi   máskép   Tharyáni   Ferencznek 

és  fiának  Jánosnak  czímert  és  pallosjogot  adományoz. 

(Dátum   Posonii,   in   octava  beatorum   Petri   et   Pauli  apo- 

stolorum  .  .  .) 

».  .  .  scutum  videlicet  cerulei  sive  celestini  coloris,  in  cuius 


Digitized  by 


Google 


28  Magyarországi  czímereslevelek. 

ima  parte  corona  aurea  est,  ex  corona  leo  dimidius  fulvo  ae 
prope  aureo  colore  splendicans,  ore  patulo,  lingua  exerta  exurgere 
atque  erumpere  conspieitur.  Supra  scutum  galea  est  suo  colore 
depicta,  supra  galeam  similis  leo  ex  corona  emergens. .  .♦  Takaró 
színe  kék-arany. 

Függő  pecséttel. 

V.  ö.  Két  XVI.  századi  czímeres  levél.  (Turul,  1885.  évf. 
143.  1.) 

Siebmacher,  712.  1.  487.  t. 

L. 

1516  november  19.  Buda,     ^ 

II.   Lajos    király    Brassói    Bryganth    Györgynek   Podmanini 
Podmaniczky  Mihály  kérelmére  Yiemességet  és  czímert  adományoz. 
(Dátum  Bude,  in  festő  beaté  Elisabethe  ,  .  .) 

Az  oklevélben  a  czímer  nincsen  leírva;  a  festett  czímerkép 
egyenesen  álló  pajzs  fekete  mezejében  két  egymást  alul  keresz- 
tező hat-hat  águ  arany  szarvasagancsot  ábrázol;  a  sisakdíszben 
a  pajzsalak  ismétlődik,  csak  az  agancsok  5 — 5  águak;  a  takarók 
szine  kék-arany. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  másával.  Az  oklevél 
eredetije  a  leleszi  konvent  levéltárában. 

Siebmacher,  86.  1.  69.  t. 

LI. 
^  lúl7  márczius  26,  Buda,  l 

II.  Lajos  király  Jerosyni  Brodarich  István  egyházjogi  doktor- 
nak, a  Szent-András  apostol  kápolnája  comesének  s  pécsi  kano- 
noknak, s  általa  testvérének  Mátyásnak  és  ennek  fiai  Ferencznek 
és  Eleknek  régi  czímerét  kibővíti. 

(Dátum  Bude,  feria  quarta  proxima  post  dominicam  Letare. . . .) 

:».  .  .  ad  arma  famiUe  vestre  avita,  que  in  scuto  coele- 
stini  coloris  hominem  armatum  ab  hostibus  insequutum  in  cym- 
bam  transfretatoriam  compulsum  et  in  navicula  ipsa  concitatissimo 
cursu  in  aliam  fluminis  ripam  tendentem  gestare  conspiciebantur, 
hoc  fecimus  additamentum:  corvum  videlicet  de  sublimi  advo- 
lantem,  coronam  lauri  semper  virentis,  quasi  capiti  ilUus  bella- 
toris  imponendam,  rostro  afferentem.  Ad  denotanda  te  familie 
tue,  que  non  temere,  sed  ex  eventu  bellico,  et  ex  illó  trans- 
fretandi  casu,  priora  illa  insignia  sortita  fuerat,  hoc  nóvum  decus 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  29 

addidisse,  ut  illius,  sive  navigationem,  seu  potius  bellicam  virtu- 
tem  eruditione  tua  et  doctrina  ornaveris,  quo  enim  alio  insignii 
id  significari  atque  exprimi  aptius  potuit,  quam  corvo  laureum 
sertum  gestante,  cum  et  corvus  alis  sit  Phoebo  dicata,  et  lauri 
ramis  doctorum  hominum  ipsa  cingi  soleant.* 

A  czímeres  levél  szövege  megemlékezik  a  czimerszerző  egész 
fiatalságáról:  ».  . .  prima  adhue  pueritia  ad  omnium  artium  altri- 
cem  Italiam  missisti,  eam  ibi  per  multos  annos  variis  disciplinis 
operám  impendisti,  ut  adhuc  adolescens  et  vir,  dum  pubertatem 
egressus,  non  solum  Grecis  ac  Latinis  litteris  non  mediocriter 
eruditus  habereris,  sed  etiam  iuris  pontificii  eam  peritiam  eon- 
sequeris,  ut  te  nobilissima  orbis  terrarum  gymnasia  ea  adhuc 
etate  eius  discipline  insignibus  et  ornamentis  dignum  iudicarunt, 
porro  inde  egressus,  non  soeordie,  neque  ignavie  animum  dedisti, 
sed  ne  bonum  otium  inerti  desidia  ....  primum  reverendissimi 
domini  Thome  cardinali  Strigoniensis  ac  patriarche  Constanti- 
nopolitani  etc.  aulám  es  secutus;  succedente  deinde  tempore  in 
obsequia  reverendissimi  in  Christo  patris  domini  Georgii  episcopi 
Quinqueecclesiensis  summi  et  secretarii  cancellarii  nostri,  fidelis 
nostri  nobis  sincere  dilecti  asciri  voluisti,  apud  quos  et  maximé 
apud  ipsum  dominum  episcopum  Quinqueecclesiensem,  qua  fide, 
integritate,  constantia,  qua  preterea  industria  ac  sollicitudine  sis 
versatus  etc.  .  .  .« 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkép  másával.  Az  oklevél 
eredetije  bárö  Tallián  Dénes  tulajdonában. 

V.  ö.  Szopori  N.  Imre,  A  Kisfaludyak  czímerlevele  (Turul, 
1884.  évf.  106.  1.)  —  Szendrei,  Magyar  hadtörténelmi  emlékek  az 
ezredéves  oszágos  kiállításon,  129.  1. 

Siebmacher,  87.  1.  69.  t. 

LII. 
1519  május  31,  Buda.  / 

II.  Lajos  király  Szigeti  Literátus  György  kanczelláriai  jegy- 
zőnek és  testvérének  Péternek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  secunda  proxima  post  festum  beati 
ürbani  papé  ,  .  .) 

».  .  .  scutum  triangulare  saphireo  colore  dempto  infimo 
angulo,  ubi  colles  herbidi  exurgere  visuntur;  ultra  pene  coUium 
immagines  humana  effigies  umbilicotenus  sursum  apparet,  lorica 
ferrea  ad  bellum  armata,  cuius  caput  casside  perbrevi  munitur, 
effigiei  quidem  humane  manus  dextra  strictam  tenet  frameam, 
sinistra  verő  sagitte  (cuspidem),  qua  pectus  traiectum  sanguis 
e  corpore   elicitur,  vellicare   cernitur.   His  armis  ideo  te  insigni- 


Digitized  by 


Google 


30  Magyarországi  czí mer esle vélek,    v 

vimus,  qüoniam  cum  nuper  vix  dum  ephebus  cum  Turcis  descen- 
dere  in  certamen  ausus  fueris,  neque  aut  comites  tuos  desereris, 
aut  pugna  excesseris,  donec  telő  hostis  letaliter  vulneratus  fuisti. 
Supra  scutum  et  e  íateribus  scuti  flores  non  uniformiter  intorti 
coloratique  diffluentes    scutum  ipsum  undequaque  exornant . . .« 

A  nemesítés  azon  érdemekért  történt,  melyeket  György  deák 
magának  szerzett:  ».  .  .  in  confinibus  per  certos  annos  tum  verő 
ín  fudenda  et  proíliganda  foeda  rusticorum  ad  pernitiem  nobili- 
tatis  superiori  tempore  conspirata,  mariu  strenue  pugnando,  et 
deinde  in  cancellaria  maiestatis  nostre  post  dominum  tuum 
reverendum  dominum  Ladislaum  episcopum  Vaciensem  eancella- 
rium  nostrum,  nobis  et  saere  corone  nostre  te  iugiter  conStantis- 
simeque  exhibuisse  .  .  .«  Az  oklevélben  a  király  egyúttal  György 
deáknak  szülővárosában  a  máramarosmegyei  Szigeten  fekvő  apai 
birtokát  nemesi  birtoknak  nyilvánítja. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat^  a  czímerkép  másával.  Az  oklevél 
eredetije  a  leleszi  konvent  levéltárában. 

V.  ö.  Csergheö  Géza,  Arczképírás  a  magyar  heraldikában 
<Turul,   1886.  évf.  102.  1.) 

Siebmacher,  374.  1.  280.  t. 

LIII. 
1522  október  12.  Prága,  l-^ 

II.  Lajos  király  Gellyei  Antal  kir.  étekfogómesternek  és  test- 
véreinek Sebestyénnek,  Gothardnak  és  Pálnak  régi  czímerét  meg- ' 
erősíti. 

(Dátum  in  arcé  nostra  Pragensi,  die  dominico  proximo  post 
festum  beati  Dionisii  martiris  et  sociorum  eius  .  .  .) 

».  .  .  hominem  médium,  arcumque  extensum  cum  sagitta 
fere  vibrata  tenentem,  centaurum  in  forma  equi  média  homini 
ipsi  medio  umbilicotenus  insertum  et  adiunetum  cum  Stella  aurea 
ad  caput  hominis  medii  et  hec  omnia  in  scuto  triangulari  cele- 
«tini  per  omnia  coloris  .  .  .« 

Az  oklevélben  a  czímerszerző  neve  mindjárt  az  első  sorban, 
továbbá  az  oklevél  közepén  Rodyczra  van  hamisítva,  de  szövegben 
két  helyen  az  eredeti  Gellyei  név  érintetlenül  maradt. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Aldásy  Antal,  A  Gellyei  család  czí  mer  esle  vele  1522-ből  (Turul, 
1903.  évf.  81.  1.)  —  V.  ö.  Horváth  Sándor,  Gzímerlevél-hamisí- 
tások  és  hamisítók  (Nagy  Iván,  Család-történeti  értesítő  1901.  évf. 
157.  1.) 

Siebmacher,  Suppl.  53.  1.  34.  t. 


Digitized 


9 

by  Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  31 

LIV. 

lo2S  május  26.  Buda.    ^----^ 

II.    Lajos    király    Nagyszántói    Ányos    Albertnek    s   fiainak 

Miklósnak,  Fülöpnek  és  Péternek  czimert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  secunda  proxima  post  festum  penthe- 
costes  .  .  .) 

»  .  .  scutum  triangulare  eolor[is  saphirei  .  .  .]  excipit  mili- 
tem  pixide  instructum  ad  arborem  stantem  similem  ex  insi- 
diis  ferienti  feram  cervum  fugieiitem  .  .  .« 

A  vadász  ruházata  lilaszínű,  süvege  ugyanolyan,  magas  fekete 
csizmák,  visszahajtott  fehér  gallér.  A  sisakdísz  vörös  tekercsből 
kiemelkedő  szarvas,  a  takarók  színe  mindkét  oldalról  vörös-kék- 
arany (?). 

Az  oklevél  megemlíti  azokat  az  érdemeket,  melyeket  a  czímer- 
szerző  Ulászló  és  Lajos  király  vadászatai  körül  magának  szerzett. 
Az  adományozott  nemesi  birtok  itt  is  pontosan  le  van  írva. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  másával.  Az  oklevél 
eredetije  Gömörvármegye  levéltárában. 

Hazai  okmánytár,  11.  k.  423.  l. 

Siebmacher,   15.  l.   11.  t. 

LV. 

1626  április  9.  Buda.     ^ 

II.  Lajos  király  Cserneki  Dessewffy  János  pozsegai  főispán 
és  királyi  kamarásnak,  testvéreinek  Istvánnak,  Györgynek,  Ferencz- 
nek,  Miklósnak  és  Lászlónak  régi  nemességük  megerősítése  mellett 
czimert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  dominica  Ramispalmarum  .  .  .) 

» Scutum  videhcet  triangulare  coloris  celestini,  cuius  campi 
siquidem  clipei  centrum  continet  dextram  manum  hominis  arma- 
tam  tenentem  clavam,  cuius  vera  denotatio  est,  quod  prede- 
cessor  progenitorum  vestrorum  non  perhorrens  horrida  bdla  Tar- 
tarorum  adire,  subireque  amputationem  manus  sue  dextre  et 
alia  vulnera  mortalia  ab  eisdem  hostibus  suscepta,  bandérium 
regni  quod  tenuerit  salvum  de  medio  cruentárum  caedum  redu^ 
xerit,  cui  quidem  manui  innovando  superaddidimus  aquilam 
gerentem  in  capite  coronam  auream  aUs  suis  extensis,  quo  vos 
nostris  hereditariis  armis  in  signum  singularis  nostri  amoris  in 
vos  fecimus  participes.  Pars  superior  clipei  habét  circa  summi- 
tatem   quadram   lune    et  stellam   a   se   distantes,    eorum   splen- 


Digitized  by 


Google 


32  Magyarországi  czímereslevelek. 

doribus  rutillantes.  Supra  clipeum  stat  gg^lea  erecta  argenteo 
fulgore  radians,  a  cuius  cervice  flores  hinc  inde  veluti  flatu 
violenciore  agitati  mutua  sorté  circumfunduntur,  supra  verticem 
galee  est  crista,  albo  colore  depicta  .  .  .« 

A  czímereslevél  felemlíti  czímerszerzőnek  a  tatárok  elleni 
harezokban,    továbbá  a  pozsegai  főispánságban  szerzett  érdemeit. 

Újkori  másolatok  a  Péchy  ós  Dessewffy  családok  levéltáraiban. 
Az  oklevél  eredetije  gróf  Dessewffy  Aurél  tulajdonában  van. 

V.  ö.  Éble  Gábor:  A  cserneki  és  tarkeői  Dessewffy  család. 
Budapest,   1903.  248  s  kk.  11.  a  czímerkép  színes  hasonmásával. 

Siébmacher,   133.  1.  104.  t. 

LVI. 
1525  május  27.  Buda.  / 

II.  Lajos  király  Ghymesi  Forgáeh  Péter  fiainak  Ferencznek, 
a  királyné  pohárnokának,  Lászlónak  és  Sebestyénnek,  és  Gergely 
fiainak  Miklósnak  és  Zsigmond  királyi  kamarásnak  hű  szolgálataik 
elismerésefii  régi  czimerüket  megerősíti. 

(Dátum  Bude,  sabbatho  proximo  post  festum  ascensionis 
domini  .  .  .) 

»Scutum  triangulare  lazurei  coloris,  exeipiens  galeam,  qua 
mediotenus  extat  virgo  formosa,  cuius  caput  coronatum,  hinc 
atque   hinc  luna   hemicicli    figura   cornibus  adversis  cingit  .  .  .< 

A  szövegben  a  megújítás  okául  fölemlíttetik,  hogy  a  család 
eredeti  czímeres  levele  elveszett. 

Kihirdettetett  Szabolcs  vármegyének  1764  október  29-én 
Kis-Várdán  tartott  részleges  gyfilésén. 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Forgáeh  család  levéltárában. 

Siébmacher,   178.  1.  142.  t. 

LVII. 
1525  szeptember  21.  Buda.  /- 

II.  Lajos  király  Selyei  Syska  Istvánnak,  Majthényi  Bertalan 
fökamarás  belső  emberének  s  általa  apjának  Györgynek,  test- 
véreinek Miklósnak,  Jánosnak  és  Andrásnak  és  osztályos  atyja- 
fiának Mihálynak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

(Dátum  Bude,  feria  quinta  in  festő  beati  Mathei  apostoli . . .) 

».  .  .  scutum  celestini  coloris,  quod  due  sirenes  e  regioné 
stantes  sustinent,  in   planicie   autem   scuti  est  manus  complicans 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  33 

tres   culmos   triticeos   maturos,    suis    aristis    conspicuos,    quibus 
insidere  conspicitur  cassita  avicula,  alis  expansis  .  .  .< 

A    turóczi    konventnek    1527    május    3-án    kelt     átiratában,  a 
czímerkép  mása  nélkül. 


LVIII. 
1532,  június  11.  Lippa, 

János   király     Szentgyörgyvölgyi    Bakács    Sandrinnak,    régi' 
nemességét  megerősítve,  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  quinqueangulare  celestini  eoloris,  quod  a 
duobus  pueris  angeli  speeiem  pre  se  ferentibus  gestatum  tue  non 
modice  virtutis  signum,  cum  scilicet  ex  equo  tuo  desiliens  ac 
dominum  tuum  dictum  Joannem  Bánffy  armis  ut  erat  indutus 
gravem  altéra  iam  pede  et  ipsum  innitentem  soUicita  tua  manu 
equo  tuo  thurcico  insigni,  ut  ad  meliora  se  tue  patrie  tempóra 
reservaret  insidendum,  proprie  etiam  salutis  tue  immemor  suble- 
varis,  in  se  continet.  Supra  scutum  galea  est,  quam  tuipse  lorica, 
galeaque  cono  decora  ac  stricto  ense  amictus,  vultu  eciam  nunc 
ad  minas  composito  premis « 

A  czimerkép  azt  a  jelenetet  ábrázolja,  a  midőn  Bakács  Sandrin 
Bánffy  Jánost,  János  király  későbbi  nádorát,  lovának  átadásával 
megmenti.  A  sisakdiszben  Bakácsnak  a  koronából  kiemelkedő 
alakja  látható,  teljes  fegyverzetben,  jobbjában  kivont  karddal. 
Takarók  szine  jobbról  kék-arany,  balról  vörös-fehér. 

A  czimerlevél  szövege  megemlíti,  hogy  Bakács  Sandrin  önfel- 
áldozó tette  mentette  meg  Bánffy  nádor  életét  a  mohácsi  ütkö- 
zetben. 

Függő  pecsét  híjával,  a  Tallián  család  levéltárában. 
Boncz  Ödön,  A  Szentgyörgy  völgyi  Bakács-család.  (Turul,   1889. 
évf.   1.  1.) 


LIX. 

1533,  jillius  26,  Buda,  J- — " 

János  király  Zárai  Lázárnak,  Tomori  Zsigmond  budafelhévizi 
prépost,  királyi  secretarius  kérelmére  nemességet  és  ezímert 
adományoz. 

(Dátum  Bude,  in  festő  beaté  Anne  matris  sacratissime  vir- 
ginis  Marié  . . . .) 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimereslevelei.  »^ 


Digitized  by 


Google 


34 


Magyarországi  czimereslevelek. 


».  . .  scutum  videlicet  quinqueangulare  celestini  coloris,  quod 
a  duobus  pueris  angeli  speciem  pre  se  ferentibus  gestátum,  dextrum 
hominis   brachium  mucronem  sanguine   perlitum   tenentem,  cum 

capite  pileato  lancigeri 
illius,  quem  occidisti,  in- 
tra  se  continet.  Supra  scu- 
tum galea  est  argenti  mi- 
cas  referens,  quam  varii 
undique  flores  ambiunt . . .« 
A  leírás  annyiban  eltér 
a  czimerképtől,  hogy  ez 
utóbbiban  a  kar  kék  felhő- 
csomóból nyúlik  ki. 

Az  oklevél  a  czimerszerző 
érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg:  >Nosquo- 
que  te  Lazare  pro  fidelis- 
simis  tuis  servitiis,  que 
tempore,  quo  castrum  Bol- 
dokew  per  exercitum  Ger- 
manicum  gravissima  obsi- 
dione  premeretur,  cum 
summa  fide  et  constantia 
exhibuisti,  nostro  hoc  te- 
stimonio  dignum  esse  puta- 
vimus,  ut  non  solum  pre- 
dicacione  tuorum,  inter 
quas  primas  partes  semper 
habuisti,  verum  etiam  no- 
stro  iudicio   facta   tua    illa  preclara  longe   deinceps   etiam   apud 

posteros  illustriora  redderentur In  ipsa  enim  erupcione 

cum  quendam  ex  ducibus  lancigerorum  armis  insigniter  pulchris 
indutum  oculis  ardentibus  et  qui  etiam  virtute  bellica,  cuius  studio 
fuerat  addictus,  ceteris  prestare  videbatur,  fuisses  conspicatus, 
concitato  in  illum  cursu,  in  ipsa  confertissima  hostium  acie,  tanta 
illum  virtute  superasti,  ut  caput  illius  thrasonis  tuo  splendenti 
gladio  amputatum  .tuis  manibus  hilaris  et  absque  uUa  lesione,  deo 
optimo  ita  volente,  ad  ipsam  arcem  reportares.« 

Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  35 

LX. 

1544  márc^iics  29.  Speyer.     ^ 
L   Ferdinánd  Keresztúri  Vinezének  nemességet    és  czimert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  in  crucis  figuráé  signum  per  medituUium 
divisum  et  coloribus  distinctum,  iii  cuius  parte  dimidia  superna 
nigri  coloris'  dáma  naturo  suo  eolore,  ambobus  pedibus  anteriori- 
bus  erectis  reflexisque,  currenti  veluti  similis  cernitur.  In  altéra 
verő  similiter  superiore  et  contigua  scuti  parte  homo  sagittarius  in 
oampo  candido,  rubro  habitu  amietus,  dextra  manu  arcúm  exten- 
sum  tenens,  veluti  damam  sagitta  petiturus  apparet.  In  inferiori 
verő  scuti  facie  similiter  in  primo  et  albo  campo  sagittarius, 
<íampo  verő  adverso  nigro  dáma  priori  non  absimilis,  sagittatü 
hominis  arcúi  et  telő  obnoxia  conspicitur.  Scuto  galea,  cassidi 
verő  sagittarii  effigies  dimidiati  est  superaddita,  cum  habitu  et 
arcú  in  scuto  depictis,  cum  rubris  et  albis  flamulis  vento  veluti 
valido  in  omnes  scuti  partes  agitatis  .  . .« 

Egyszerű  XVIII.  századi  másolat,  a  czimerkép  színes  másával 

LXI. 

1549  január  o.  Bécs.  ^>^ 
I.  Ferdinánd   Szentmártoni  János   pannonhalmi  tisztnek  és 
unokatestvérének  Körmendi  Márton  deáknak,  Laki  Bakich    Péter 
titkárának  nemességet  és  czimert  adományoz. 

». . .  scutum  erectum,  cuius  unam  planities  quaedam  sub- 
rufa,  reliquam  verő  partém  rufeus  color,  laevum  occupat  petra 
et  haedera  circumvoluta,  ad  summám  quasi  oram  scuti  pertin- 
gens,  eius  cacumini  inpositum  est  diadema  regium,  in  planitie 
subrufa  iacet  exangue  decolatum  corpus  Turcae,  iuxta  quod  stat 
miles  cesii  coloris  amietus,  in  cuius  dextra  manu  gladio  stricto 
infixum  est  Turcae  amputatum  caput.  Supra  scutum  locata  est 
galea,  eam  ambiunt  laciniae  fulvo  et  rubro  coloribus  variegatae, 
supra  eam  locata  est  alia  petra,  designat  tempore  depraedationis 
per  Turcas  oppidi  Jauriniensis  fortiter  contra  eos  cum  tuis  sociis 
pugnando,  tu  Martiné  Uterate,  fiducia  in  Christum  ut  constans 
petra  ducte,  in  te  saevientem  Turcam  occidisse,  caputque  eius 
amputasse  et  complures  christianos  e  manibus  hostium  fide  digno 
testimonio  liberasse  dicaris  . . .« 

Átírva  Bács  vármegyének  Szentmarján,  1745.  szeptember  11-én 
kelt  hiteles  kiadványában. 

Siebmacher,  Supplementband  135.  1.   98.  t. 

3* 


Digitized  by 


Google 


36 


Magyarországi  czímereslevelek. 


LXII.  ^ 

ir)49  október  26.  B'ága. 

I.  Ferdinánd  Pécsi  Deák  (Literátus)  Boldizsárnak,  testvéreinek, 
Jánosnak,  Máténak,  Mártonnak  és  Mihálynak  s  nővére  fiának 
Tamásnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum,  euius  média  superior  pars 
rubea  cervum  dimidiatum,  cornibus  ere- 
ctis.  saltanti  similem  continet,  inferior 
verő  similiter  média,  albo  et  violaceo 
coloribus  per  lineas  alternatim  distincta 
est.  Scuto  item  appositam  galeam  regio 
dia[demate  injsignitam,  ex  quo  cervus 
dimidiatus,  priori  similis,  similiter  pro- 
minet.  Laciniis  sive  teniis  a  dextra  fulvo 
et  rubeo,  a  sinistra  parte  albo  et  vio- 
laceo coloribus  variegatis,  eam  circum- 
fluentibus  .  . .  .« 

Az  oklevél  röviden  érinti  az  érdeme- 
ket, melyeket  a  czimerszerző  Várdai  Pál 
esztergomi  érsek  szolgálatában  magának 
szerzett. 

Töredezett  függő  pecséttel. 


LXIIL 

16 o 2  márczius  16.  Pozsony. 

I.  Ferdinánd  Beyei  Andrásnak  és  utódainak  régi  nemesi  czi- 
merét,   mely  az   elmúlt  idők   zavaraiban    elveszett,   megújítja. 

»Scutum  coelestini  coloris,  in  cuius  imo  positum  est  diadema 
regium,  ei  insidet  pellicanus  rostro  cor  suum  vellicans  et  sangui- 
nem  duobus  pullis  in  dextra  parte  diadematis  e  nido  capita  exer- 
tis  fundit.  Scuto  apposita  est  galea,  eam  contegunt  lemnisci 
fulvo  et  celestino  coloribus  variegati,  supra  galeam  est  Stella  sex 
radiorum « 

A  festett  czimerképen  a  pellikán  fiókjaival  együtt  aranyos 
színű. 

Töredezett  függő  pecséttel,  a  gróf  Ehédei    család  levéltárában. 
Siebmacher,  Supplementband  22.  1.    14.  t. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  37 

LXIV.  ^ 

loo3  márczius  7,  Orácz.    j^-- 
I.  Ferdinánd  Belényesi  Török   Mihálynak   Oláh   Miklós   egri 
püspök   szolgálatában   szerzett   érdemeiért  nemességet  és  ezímert 
adományoz 

Az  oklevélben  a  czímer  nincs  leirva,  a 
festett  czímerkép  egyenes  pajzs  kék  meze- 
jében könyöklő  vörös  ruhás  férfikart  ábrázol, 
mely  két  szőlőfürttel  és  zöld  levelekkel  díszí- 
tett szőlőgalyat  tart;  a  sisakdiszben  a  pajzs- 
alak felfelé  nyúlva  ismétlődik,  a  takarók  szine 
jobbról  kék-arany,  balról  vörös-kék. 

Függő  pecsétje    hiányzik. 

LXV. 

1564  május  4.  Bécs. 

Sáros  vármegye  1576  július  4-én  kelt  nemesi  bizonyítványa 

a  Bakonyi  János  részére  Ferdinánd  király  által  1554.  május  4-én 

Bécsben    kiállított    czímereslevélnek   Sáros  vármegye  1576  június 

28-iki  itélőszékén  történt  kihirdetéséről. 

Eredeti,  papíron,  rányomott  pecséttel. 

LXVI. 
löüo  június  20,  Augshurg, 
I.   Ferdinánd   Péchy   Gáspárnak   és  testvérének   Mártonnak 
nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  tripartitum,  in  quo  corvus  alis  extensis, 
petrae,  quae  scuti  infimam  partém  tenet,  innixus,  occupat  spa- 
lium  rubeum  utrinque  coelesti  colore  apparente  ;  scuto  appositam 
galeam,  cui  corvus  priori  similis  imminet.  Habes  eximia  futurae 
nobilitatis  insignia.  Nam  praeter  colores,  qui  pacis  bellique  tem- 
póra indicant,  et  galeam,  equestris  ordinis  symbolum,  corvus  est 
tibi  ob  oculos  ita  scopulos  unguibus  conplexus,  ut  non  tam  fidat 
pedibus,  quam  alarum  praesidio.  Quem  te  deinceps  sic  imitari, 
dum  patriae  maiestatique  nostrae  servis,  convenit,  ut  quae  corpo- 
ris  dotibus  perfici  non  possunt,  ingenio,  industria,  virtute  superare 
contendas  . .  . .« 

A  takarók  színe  mindkét  oldalon  vörös-kék. 

Függő  pecséttel,  a  Péchy  család  levéltárában. 

Siebmacher,  488.  1.   357.  t. 


Digitized 


by  Google 


38  Magyarországi  czímereslevelek. 

LXVII. 

1056  márczms  31.  Bécs. 

I.  Ferdinánd  Salamonfalvi  GroíT  Bernátnak,  feleségének  Gyön- 
gyössy  Zsófiának,^  fiának  Bernátnak  és  leányaínak  Orsolyának  és 
Katalinnak,  a  törökök  ellenében  szerzett  érdemeiért  régi  nemességét 
és  czímerét  megújítja. 

»Scutum  vídelícet  erectum,  línea  transversa  ín  duas  rectas 
et  aequales  partes  divisum,  quarum  superíor  caesio  colore  picta, 
coronam  auream,  paulo  supra  lineam,  pendentís  ín  morém  posí- 
tam  continet,  ex  ea  emínet  lupus  dimídíatus,  rictu  versus  sini- 
stram  scuti  oram  conversus,  língua  exerta  anhelanti  simílis  (jobb 
felé  fordulva),  gutture  gladío  transverberatus,  pedíbus  capulum 
gladií,  quasí  evulsurus  tenens,  ínferior  pars  scuti  albo  colore, 
líneola  perpendícularí  bípartito  scíndítur,  cuius  siníster  angulus 
craterem  sive  cuppam  auream  operculo  contectam,  siníster  floscu- 
lum  lilií  caesio  colore  expressi  contínent.  Supra  scutum  posUa  est 
galea  aperta  sive  cratículata,  ornamentum  milítare,  defluentibus 
ex  ea  ín  utramque  scuti  oram  lemníscís,  caesio  et  albo  coloríbus 
dístínctís,  ex  qua  prominet  fasciculus  pennarum  struthionis.  Scu- 
tum ipsum  extrínsecus  duo  gryphí,  fulvo  colore  píctí,  híantíbus 
rostrís,  línguís  exporrectis,  alís  expansís,  caudís  subter  pedes  infe- 
ríores,  sub  ínfimam  scuti  oram  introrsum  reflexis,  mutuo  prope- 
modum  sese  contíngentibus,  altér  a  dextra,  altér  sínístra  partibus 
sustínent.« 

¥üggő  pecséttel. 

Siebmacher,  Supplementband,   56.  1.  36.  t. 

LXVIII. 

155?  deczemher  1.  Bécs. 

I.  Ferdinánd  Eperjesi  Belsí  Jánosnak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

» Scutum  vídelícet  erectum,  álba  línea  a  dextro  superiori 
ad  sinistrum  inferiorem  eiusdem  angulum  divisum,  ín  qua  quidem 
línea  per  transversum  scuti  posita  lílíum  aurei  coloris,  in  medio 
duarum  rosarum  rubri  coloris,  collocatum  conspicitur,  super  lineam 
verő  ipsam,  ín  superiori  scuti  parte,  quae  tota  coelestíni  coloris 
est,  tigris,  animál  quadrupes  atque  sylvestre,  nec  mínus  ferum 
quam  rabidum,  lílíum  et  rosas  praescríptas  concalcare  volenti 
simílis,  gradítur,  cauda  inter  pedes  posteriores  intorta,  ore  hianti, 
língua  exerta,  oculís  emínentibus,  auribusque  erectis,   cui  a  tergo 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  39 

ultima  quadra  lunae,  in  sinistro  scuti  angulo  superiori  posita  est. 
Scuto  apposita  est  galea  craticulata  deíluentibus  ex  ea  in  utrum- 
que  scuti  latus  laciniis  hinc  falvo  et  eoelestino,  illinc  verő  albo 
et  rubro  coloribus  variegatis,  supra  galeam  regium  diadema  est 
positum,  ex  quo  liliura,  inter  duas  tubas  erectum,  priori  simile 
progreditur.  Quae  quidem  omnia,  si  ea  diligentius  contempleris, 
pericula  et  varias  calamitates  tuas,  quibus  te  ut  imprimis  regno 
huic  nostro  Hungáriáé,  deinde  nobis  fidem  et  benemerendi  stú- 
dium commendares,  forti  et  constanti  animo  objicere  non  dubi- 
tasti,  pulcherrime  representant,  lilium  ejiim  inter  duas  rosas  coUo- 
catum,  te  hominem  candidum  et  christianae  religionis  studiosum 
sub  tigridis,  hoc  est  imanissimi  Turcarum  tyranni  et  nominis 
christiani  perpetui  hostis,  pedes  coniectura  designat,  aliud  verő 
lilium  supra  galeam  ex  regio  diademate  prominens  te  Thurcica 
tyrannide  constanti  fide  superata,  in  christianam  libertatém  suble- 
vatum  et  reductum,  in  corona,  hoc  est  regno  isto  nostro  Hun- 
gáriáé, summa  tua  cum  laude  residere  significat.« 

A  leirás  nem  említi  meg  a  szarvak  színeit;  a  festett  czímer- 
képben  a  jobbfelőli  aranynyal  és  kékkel,  a  balfelőli  ezüsttel  és 
vörössel  van  vágva. 

A  czimereslevél  szövege  a  czimerszerzőnek  a  tudományok- 
ban, főleg  a  görög  és  latin  nyelvekben  szerzett  nem  csekély 
jártasságát  megemlítve,  a  közügyek  terén  tett  kiváló  szolgálatairól 
ekkép  emlékezik  meg :  »Quod  post  fidelem  nostrum  reverendum 
Antonium  Verancium  alias  Quinqueecclesiensem,  nunc  verő  Agri- 
ensem  episcopum  et  consiliarium  nostrum,  quem,  tanquam 
solennem  oratorem  nostrum  cum  magnifico  Francisco  Zay  de 
Chemer,  supremo  Nazadistarum  nostrorum  Comaromiensium 
capitaneo  et  consiliario  nostro,  coUega  videlicet  suo,  ad  portám 
imperatoris  Thurcarum  sulthani  Solemanni  pro  tractanda  inter 
nos  pace  atque  concordia  anno  abhinc  quinto  delegaveramus, 
secretariatus  officio  fungens,  in  perscribendis  legationis  illius  nostrae 
publicis  et  privatis  negotiis  fidelem  ac  diligentem  operám  per 
integros  quatuor  annos,  non  sine  vitae  ac  incolumitatis  tuae  mani- 
festo  et  evidenti  periculo  aliisque  variis  molestiis,  atque  incom- 
moditatibus  nobis  et  regno  huic  nostro  Hungáriáé  navasse,  fide- 
digno  testimonio  perhiberis « 

Kihirdettetett  Sáros  vármegye  közgyűlésén  1569-ben. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,    a    czimerkép    színes    másával. 
Az  oklevél  eredetije  Szepes  vármegye  levéltárában. 
Síebmacher,  51.  1.  41.  t. 


Digitized  by 


Google 


40  Magyarországi  czímereslevelek. 

LXIX. 
1558  január  10.  Prága, 
I.  Ferdinánd  Hodászy  Andrásnak,  feleségének  Almássy  Katalin- 
nak, leányainak  Katalin  és  Annának,  és  Hodászy  Mihálynak,  András 
nővére  fiának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  erectum  albi  coloris,  cui  in  ima  parte  imitata  est 
petra  naturaliter  depicta,  supra  quam  miles  quidam  vestitu  rubri 
et  punicei  coloris  indutus  galea  in  capite,  eique  trés  pennas  stru- 
cionis  duarum  extremaram  alteram  rubram,  alteram  puniceam, 
tertiam  verő  in  medio  earum  albam  annexas  habens,  erectus  stari 
conspicitur,  manuum  altéra  videlicet  dextra  vexillum  rubro,  puni- 
ceo  et  albo  colore  distinctum,  altéra  autem  sinistra  ensem  ipsi 
petrae  innixum  fortiter  tenens.  Scuto  item  appositam  galeam,  cui 
impositum  est  diadema  regium,  e  quo  homo  medietate  tantum 
conspicuus,  excepto  eo  quod  ense  careat,  priori  per  omnia  similis 

prominere   visitur ipso   galeae   cono   laciniis,  hinc  fulvo  et 

puniceo,  illinc  verő  rubro  et  albo  coloribus « 

Az  oklevél  megemlíti  czímerszerző  érdemeit,  melyeket  magá- 
nak a  törökök  elleni  harczokban,  Tharnóczy  András  főlovászmester 
szolgálatában,  továbbá  Szitna,  Csábrág  és  Murány  várak  ostromá- 
nál szerzett,  hol  Kelydy  István  és  Krusith  János  kapitány  oldala 
mellett  zászlóvivő  volt. 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1563  június  13-án  tartott 
közgyűlésén. 

Yüggö  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  239.  1.   184.  t. 

LXX. 
155S  augusztus  28.  Bécs, 
í.    Ferdinánd    Kemenczey    Mihálynak,    homonnai    Drugeth 
Miklós  vitézének,  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videUcet  militare  caesii 
coloris,  in  cuius  ima  parte  coUis  cro- 
ceo  colore  depictus  esse  et  supra 
eum  leopardus  naturális,  cauda  erecta, 
linguaque  exerta  transversis  poste- 
rioribus  pedibus  erecte  stare  ac  pro- 
tensis  anterioribus  pedibus  sagittam 
in  modum  iaculantis  tenere  conspi- 
citur. Supra  scutum  galeam  militarem 
et  supra  sertum  viride,  ex  eoque  leo- 
pardum  iterum  dimidiatum  sagittam 
tenentem.   A   summitate  galeae  lem- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  41 

nisciis  seu  teniis  fulvi  et  caesii  colorum  hinc  inde  diffluentibus,  ac 
scutum  utrinque  exornantibus .  . .« 

Kihirdettetett    Veszprém    vármegyének    1744    ápril    28-áir 
Veszprémben  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  töredezett  állapotban. 


LXXI. 

1559  avjgusztus  3.  Augsburg. 

I.  Ferdinánd  néhai  Pesti  Nagy  Balázs  fiainak  Györgynek,  és 
Pál  deáknak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  in  duas  partés  linea  per  médium  per- 
ducta  divisum,  superiore  nigra  et  inferiori  parte  crocea,  in  quo 
leo,  medius  croceus,  medius  autem  niger,  duobus  anterioribus 
pedibus  globum  ferreum   tormentalem  tenere  conspieitur  (jobbra 

fordulva).  Supra  scutum   apposita   est  galea  militaris, 

corona  aurea  superimposita  est,  ex  qua  eminet  dimidius  leo 
crocei  coloris,  globum  priori  similem  duobus  anterioribus  pedibus 
tenens.  Laciniis  seu  lemniscis  crocei  et  nigri  coloris  utrumque  scuti 
latus  exornantibus.  Quae  omnia  patris  eorum  quondam  Blasii 
Nagy  fortitudinem  et  in  rebus  militaribus  praestantiam,  ac  denique 
genus  mortis  eius  (fűit  enim  bellico  tormento  interfectus)  signi- 
ficant.« 

Pesti  Nagy  Balázs  haláláról  az  oklevél  következőkép  emlé- 
kezik meg  :  ». .  .  qui  in  expeditione  nostra  Pesthiensi  contra  Thur- 
eas  suscepta  in  servitiis  nostris  sub  auspicio  sub  oppido  Pestien^i, 
dum  primus  murum  ascendisset,  bombaídae  ictu  in  diversas  partes 
varié  discerptus  est .  .  .« 

Egyszerű    XIX.    századi    másolat    a    czímerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Debreczen  város  levéltárában. 
Siebmacher,  439.  1.  323.  t. 


LXXIL 

1560  január  3,  Bécs. 

I.  Ferdinánd  Chepely  Mihálynak  s  általa  Araniany  Katalin- 
nak, Wsali  Péter  az  esztergomi  érsekség  jövedelmei  administra- 
tora  feleségének  és  Benyei  Korláth  Mihálynak  nemességet  és  czi- 
mert adományoz. 


Digitized  by 


Google 


é2 


Magyarországi  czíiiieresle vélek. 


»Scutum  flavi  sive  crocei  coloris,  in 
ima  sui  parte  collem  viridem  habens,  ex 
eo  prominet  arbor  cupressus,  cuius  ex 
ramo,  versus  dextram  scuti  partém  caprea 
sive  silvestris  capra  cornibus  haerens  de- 
pendet.  Supra  scutum  galea  aperta,  utrin- 
que  suorum  colorum,  flavi  videlicet  et 
nigri,  profluentibus  laciniis  sive  lemni- 
scis  et  corona  regia  est  exornata,  ex  qua 
iterum  caprea,  dimidia  saltem,  anteriore 
sui  parte  prominens,  priori  per  omnia 
similis  depicta  conspicitur.« 
¥ügg6  pecséttel. 


LXXIII. 

1560  július  28,  Bécs, 

I.  Ferdinánd   Inasolczi   Pazthorowycz   máskép  Sallar   János 
harminczadosnak  régi  nemességét  és  czímerét  megerősíti. 

» Scutum  videlicet  quadriparlitum  rubeo 
et  celestino  colore  distinctum,  in  eius  supe- 
riori  parte  gripho  et  hippopotamo  anima- 
libus  mutuo  se  intuentibus,  in  inferiori 
autem  iisdem  animalibus  mutata  locorum 
vice  positis.  Supra  scutum  galea  militaris, 
et  supra  eam  corona  regia  posita  est,  ex 
qua  apparet  dimidiatus  griphes  (így)  exerta 
lingua  et  erectis  pedibus.  A  sumitate  autem 
galeae  laciniae  rubei  fulvi,  albique  et  cesii 
coloris  hinc  inde  defluentes  scutum  ipsum 
apposite  exornant.* 

A    czimerképben    az    arany   griff  egész 
alakban  van  ábrázoka,  mig  a  2.  és  3.  me- 
zőnek a   szövegben  hippopotamusnak   mondott   alak  nem  viziló, 
hanem   egyszerűen   vizből  kiemelkedő   ló,  takarók   szine  jobbról 
arany-vörös,  balról  ezüst-kék. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  Somorján  1571  október 
1-én  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsét  nélkül,  a  báró  Lipthay  család  levéltárában. 

LXXIV. 
1560  október  19,  Gyulafehérvár, 

II.  János  választott  magyar  király  Sajói  Kothech  Andrásnak 
nemességet  és  czimert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


4íi 


».  .  .  scdtum'  videlicet  rubeum  triangulare  chalea  (galea 
helyejLt)  aerei  eoloris,  sagitta  traiecta  in  medio  sui  continenlia  . .  .« 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czimerkép  szines  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Máramaros  vármegye  levéltárában. 

Siebmacher,  330.  1.  249.  t. 


LXXV. 

1560  november  19.  Bécs, 
I.  Ferdinánd  Felsőkustáni   Bogdán   Demeternek,   nővéreinek 
Borbálának  és  Dorottyának,  anyai  nagynénjének  Bodorfalvi  Bodor 
Zsófiának  és  többi  nővéreinek,   végül  unokaöcscsének   Bogyoszlói 
Lukácsnak  régi  nemességét  megújítva,  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  cerulei  eoloris,  in  cuias  ima  parte  que- 
dam  rupes  et  supra  eam  leo  naturali  colore  depictus  anteriori 
dextro  pede  gladium  tenere  cemitur.  Supra  scutum  galea  aperta 
coronaque  desuper  omata,  ex  qua  eminet  gryphus  dimidiatus 
alis  expansis  et  dextro  anteriore  pede  frameam  evaginatam  tenens. 
Laciniis  crocei  et  cerulei  eoloris,  scutum  hinc  inde  exornantibus. ..« 

A  szöveg  megemlékezik  a  czímerszerző  Bogdán  Demeternek 
Kanizsa  végvár  körül  szerzett  érdemeiről. 

Kihirdettetett  Vasvármegyének  Vasvárott  1565-ben  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Békássy  család  levéltárában. 

Siebmacher,  Sapplementband,  24.  1.   16.  t. 

LXXVI. 

1561  márczhis  28.  Bécs. 
I.  Ferdinánd  Keledi  Keledy  Istvánnak,  testvérének  Jánosnak, 
továbbá  fiainak  Mihálynak,  Zsigmondnak  és  Györgynek  régi  nemes- 
ségét megújítva,  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  rubeum,  in 
quo  caput  leonis  directum,  ore  hiante,  lin- 
gua  exerta,  torvis  oculis,  supra  caput  stri- 
ctus  ensis  iacendo  cernitur.  Scuto  galeam 
appositam  militarem  tomeamentalem  clau- 
sam,  cui  impositae  trés  cristae,  binae  ex 
utroque  latere  albae,  média  verő  rubea.  A 
summitate  galeae  laciniae  rubei  et  albi 
eoloris  hinc  inde  sparsim  diffluentes  . .  .« 

A  czimerlevél  a  czímerszerző  érdemeiről 
következőkép  emlékezik  meg:  ». .  .  accepi- 
mus  te  ab   ineunte    aetate  tua   sub  plu- 


Digitized  by 


Google 


44  Magyarországi  czímereslevelek. 

rimis  ad  regnum  istud  nostrum  Hungáriáé  expeditis,  contra 
immanes  Thurcas  et  infideles  nostros  rebelles,  capitaneis,  strenue 
et  fortiter  gessisse,  acceptis  etiam  letalibus  vulneribus,  signan- 
ter  autem  sub  capitaneis  nostris  Joanne  Kaczyanero,  Nicolao 
Juryssyth,  Joanne  Wngnad,  Nicolao  comite  a  Salmis,  sub  quibus 
te  tam  strenuum,  fortém  et  expeditum  in  re  militari  gessisse  dice- 
ris,  ut  ad  gerendum  capitaneatum  certorum  tam  equitum,  quam 
peditum  dignus  fuisse  dicaris :  ut  ergo  animi  tui  constantiam 
et  indefessum  in  pátriám  amorem  declarares,  in  quo  etiam  tuam 
in  nos  fidem  probares,  hucusque  nullis  laboribus  pepercisti,  adeo 
ut  inter  alia  discrimina  diram  quoque  captivitatem  Turcicam 
subire  non  dubitasti,  nunc  verő  ad  latus  fidelis  nostri  magnifici 
Francisci  de  Batthyan  consiliarii  nostri,  non  minus  fidelem  in 
serviendo    dare   nobis  operám  .  . .« 

Az  oklevelet  a  czimerkép  mellett  vörös  keretű,  arany  alapú 
miniatűr  díszíti,  mely  virág  edényből  kiágazó  lomb  és  vírágdiszítést 
ábrázol,  repülő  madarakkal. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Lxxvn. 

loGS  május  7.  Innsbruck, 
I.  Ferdinánd  király  néhai  Nagyjeszeni  Jeszenszky  István 
liainak  Dánielnek,  Menyhértnek,  Simonnak,  Lörincznek,  Boldizsár- 
nak, Gáspárnak,  Péternek,  Miklósnak  és  Györgynek,  továbbá  néhai 
Nagyjeszeni  Jeszenszky  György  fiának  Istvánnak  régi  nemességét, 
és  czímerét  megújítja. 

»Scutum  videlicet  fulvi  coloris,  in  cuius  ima  parte  trés  con- 
tinentur  colles,  quorum  medio  fraxinus  arbor  frondens  est  inserta: 
priori  verő  insistit  ursus  niger  aperto  ore  et  lingua  exerta  hians 
et  retrospiciens,  cuius  armo  anteriori  sinistro  cuspis  per  duas 
manus  ex  nubibus  progredientes  est  infixus,  posteriori  autem  idem 
ursus  pede  posteriore  insistit,  utroque  dextro  pede  sublato.  Supra 
scutum  est  galea,  signum  militare  regio  diademate  ornata,  ex  qua 
ursus  aeque  ore  aperto  et  lingua  exerta  hians  ac  anterioribus 
pedibus  ramum  fraxini  servans,  usque  dimidiam  sui  partém  pro- 
dire  conspicitur.  Galeam  verő  et  scutum  laciniae  nigri,  caerulei  et 
gilri  (?)  coloris   mixtim  deíluentes  pulchre  exornant « 

A  czimereslevél  a  család  érdemeiről  a  következőkben  emlé- 
kezik meg:  »...cum  intelligamus  maiores  et  praedecessores  vestros, 
presertim  comitem  Michaelem  filium  Magié,  inclyto  regi  Belae  quarto, 
filio  Andreáé  regis,  tandem  Stephano  fiHo  dicti  Belae,  nec  non  Ladislao 
Kunlazlo  dicto  filio  eiusdem  Stephani  serenissimis  regibus  prae- 
decessoribus   nostris    piarum    recordationum   a   primo   iuventutis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  45 

suae  flore  indefessae  fidelitatis  famulitium  praestitisse,  in  variis 
expeditionibus  regni  varia  et  lethalia  supportando  vulnera,  et 
cum  alioquin  antea  dudum  a  iugo  servitutis  et  ignobilitatis  exem- 
ptos  in  verosqae  nobiles  regni  nostri  Hungáriáé  receptos  tum  verő 
tempore  illó  ob  eximia  et  praeclara  eorum  facinora  insignes  cele- 
bresque  factos  esse,  tandem  etiam  avum  vestrum  Nicolaum  hone- 
stissime  officium  vieecoinitis  niultis  annis  in  comitatu  Thurocziensi 
gessisse  et  fidelitatem  predecessoribus  nostris  praestitisse,  patrem 
verő  vestrum  Stephanum  a  quadraginta  annis  temporibus  peri- 
eulosissimis,  cum  videlicet  Petrus  Koczka  et  alii  rebelles  nostri 
easdem  partes  oppugnarent  et  aftligerent  eumque  propter  fideli- 
tatem nobis  observatam  in  durissimis  et  diutissimis  vinculis  deti- 
nerent,  nec  tamen  ea  ipsa  captivitate,  quominus  in  hac  fidelitate 
nobis  debita  perseveraret,  vincere  potuerunt,  officio  iudicis  nobi- 
lium  functum  esse  in  eodem  comitatu  et  usque  ultimum  vitae 
suae  articulum  semper  fidelem  perstitisse.  Imo  vos  quoque  tem- 
pore expeditionum  nostrarum  in  illis  regni  nostri  Hungáriáé  par- 
tibus  tam  contra  Thurcas,  quam  alios  rebelles  nostros  factarum 
semper  promptos  et  alacres,  assiduosque  cognitos  et  inventos 
esse,  praecipue  te  Danielem,  qui  diceris  nobis  non  solum  cum 
laude  officium  vicecomitis  aliquot  annis  in  eodem  comitatu  Thu- 
rocziensi gessisse,  et  nunc  quoque  gerere,  sed  etiam  in  proventi- 
bus  nostris  camerae  nostrae  Hungaricae,  quorum  administratio 
tuae  demandatur  fidei  probe  et  fideliter  administrandis,  diligen- 
tem  assiduumque  esse.« 

Egyszerű  XVIII.  századi  másolat. 

Siebmacher,  272.  1.  206.  t.  a) 

LXXVIII. 

1563  deczember  4.  Bécs, 
I.  Ferdinánd  Biroveczi  Boroszlói  (Wratislaviensis)  Mártonnak, 
Trencsén   vármegye   törvényszéki  jegyzőjének  és  fiainak  Sámuel- 
nek és  Mihálynak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris, 
cuius  imám  partém  rupes  biiuga  occupat,  ex  qua 
inter  duo  eius  iuga  homo  véstem  rubeam  indutus, 
manu  sua  dextra  laurum  tenens,  sinistra  verő 
sinistrum  rupis  ipsius  iugum  apprehendens  usque 
ad  umbilicum  prominet.  Scuto  galeam  appositam 
militarem  et  supra  eam  coronam  auream,  ex 
eaque  laurum,  a  summitate  galeae  laciniis  diversi 
coloris  hincinde  diffluentibus  et  scutum  ipsum 
apposite  exornantibus  eminentem.« 


Digitized  by 


Google 


46  Magyarországi  czímereslevelek. 

A  czimerképben  a  szikla  ezüst,  a  sisakdisz  négy  babérágból 
áll,  a  takarók  szine  jobbról  ezüst-vörös,  balról  arany-kék. 
^üggŐ  pecsétje  elveszett. 

LXXIX. 

1564  febritár  25,  Becs, 
I.    Ferdinánd    Bornemisza    Tamásnak  és  nejének  Annának 
nemességet  és  czimet  adományoz. 

»Scutum  videlicet  per  médium  linea  divisum,  colore  superiori 
fulvo,  inferiore  autem  coelestino,  in  cuius  superioris  parte  campi, 
homo  armatus  aetate  virilis  in  capite  habens  sertum  spicis  con- 
textum,  dextra  manu  frameam,  sinistra 
botrum,  in  inferiori  parte  campi  caelestini 
coloris,  caput  nigrum  bovinum  piscem  stu- 
rionem  ore  apprehensum  tenens.  Supra 
scutum  autem  galea  aperta  diíTusis  ac  fluc- 
tuantibus  laciniis,  hinc  fulvo  et  caeruleo, 
illinc  verő  similiter  fulvo  et  rubeo  colori- 
bus  tinctis  cireum  redímita  depicta  est. 
Cui  appositum  est  diadema  regium,  ex 
quo  prominet  altér  homo  armatus,  priori 
per  omnia  similis,  siquidem  originem  ducis 
ex  fertilissima  parte  Hungáriáé  regni, '  qui 
appellatus  est  comitatus  Szirmiensis,  ex 
oppido  Karom,  frugum  vinorum,  pecorum,  pisciumque  copia,  terra 
clara  ac  famosissima,  cui  vix  ulla  comparari  possit.  Inferior 
autem  campus,  qui  Danubium  designat,  celeberrimus  in  Hun- 
gária fluvius,  qui  illis  temporibus  arcebat  hostium  et  praesertim 
Turcarum  ingressum  in  regnum  Hungáriáé,  adimebant  hanc 
aquae  naturam  incolae  maiores  tui,  gladiis  evaginatis  illám  defen- 
dentes,  immobili  üde,  donec  vires  superfuerunt.« 

Az  oklevél  a  czimerszerző  érdemeiről  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

»Quum  itaque  Bornemisza  tua  facta  non  obscura,  fidemque 
incontaminatam  clementer  in  memóriám  revocaremus,  ut  qui 
ante  aliquot  annos,  dum  regnum  hoc  nostrum  Hungáriáé  per  clan- 
destinas  et  diversas  intestinas  machinationes,  nonnullorum  infide- 
lium  nostrorum  fere  in  turcicam  tyrannidem  elapsum  essét,  nisi 
maturius  (auxiUo  divino  praecedente)  vires  collegissemus  et  resti- 
tissemus,  dum  Buda  caput  regni  per  rebelles  nostros  occupata 
teneretur,  nos  autem  tanquam  verus  et  legitimus  rex  Hungáriáé 
praevenire  volentes,  ne  per  Turcam  occuparetur,  validum  exer- 
citum  movissemus  eo,  cum  praefeceramus  spectabilem  et  magni- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  47 

ficum  Wilhelmum  liberum  baronum  a  Rogendorff  etc.  cum  eo, 
de  recuperanda  Buda  sobriam  semper  et  sanam  mutuam  intelli- 
gentiam  habuisti,  studuisti  potius  christianitati  consulere,  quam 
propriis  commodis  cavere,  praetermisisse  nihil  videris,  quod  fide- 
litati  tuae  consentaneum  fűit.  Ingruente  tandem  ira  iusta  Dei  ob 
peecata  populi,  dum  rebelles,  nec  vi,  nec  preeibus  flecti  potuissent, 
nec  sufficientes  essent  ad  se  tuendos,  contra  vires  nostras,  turpis- 
sime  et  flagitiose  refugium  habuerunt  ad  Turcas,  eorumque  impe- 
ratorem  et  in  regnum  nostrum  cum  magnó  exercitu  exciverunt 
in  auxilium,  quomodo  autem  tu  constanti  consilio  hunc  exitialem 
conatum  eorum  (dum  et  tu  inter  illos  esses)  disuaseris,  exitus  rei 
postea  ostendit.  Antequam  enim  eo  pertigisset  Turca,  tu  et  ali- 
quot  nostri  fideies,  reipublicae  christianae  bene  cupientes,  commu- 
nicato  cum  belli  ductore  nostro  consilio,  introducto  in  urbem 
nostro  milite,  in  hoc  fuisti  intentus,  ut  civitas  mansisset  in  mani- 
bus  christiani  principis  et  regni  regis  legitimi,  posteaquam  verő 
infeliciter  successit  (sive  Deo  ita  volente,  sive  incuria  capita- 
neorum  accedente)  tu  vitae  consulere  volens,  relicta  inter  hostes 
charissima  uxore,  liberis  et  universa  tua  substantia  (quae  haud 
exigua  fuisse  dicitur)  transfugisti  in  castra  nostra,  res  tuae  expo- 
sitae  praedae  publicae.  Adveniente  tandem  imperatore  Turcarum, 
accepta  in  potestatem  suam  Buda,  eiectis  turpiter  totius  christiani- 
tatis  infidelibus,  uxor  tua  Anna,  muneris  loco  imperátori  Turca- 
rum oblata  una  cum  liberis,  relicta  est  tamen  in  vincuUs  factio- 
sorum  ex  mandato  turcico,  tandem  aliquot  elapsis  annis,  ob 
magnas  intercessiones  dimissa  una  cum  liberis  in  summa  egestate 
degens.  Etsi  per  fratrem  Georgium  regináé  Isabellae  tunc  gubernato- 
rem  multis  promissis  revocatus  esses,  maluisti  tamen  usque  in  hodier- 
num  diem  sub  alis  nostris  degere,  quam  alicui  factioni  adhaerere.« 

Átírva  11.  Ferdinándnak  1628.  augusztus  10-én  Bécsben  Bor- 
nemisza Tamás  részére  könyvalakban  kiadott  czimereslevelében. 
L.  a  CCXXXII.  számot. 


LXXX. 

1564  deczemher  4.  Bécs, 

Miksa  király  Ghyczy  Györgynek,  Oláh  Miklós  esztergomi 
érsek  oláhujvári  kapitányának,  továbbá  testvéreinek  Ghyczy  Farkas 
és  János  királyi  kapitányoknak,  nemkülönben  unokaöcseseiknek 
Ghyczy  Istvánnak,  Pálnak  és  Lászlónak,  nővérüknek  Ghyczy  Zsu- 
zsannának, unokanővéreiknek  Annának  és  Katalinnak  és  másik 
Ghyczy    Annának    nemességét    megerősítve,   czimerüket   kibővíti. 


Digitized  by 


Google 


•48  Magyarországi  czímereslevelek. 

»Scutuin  videlicet  militare  erectum  per  médium  a  summo 
ad  imum  usque  recta  linea  bipartitum,  a  dextra  coelestino,  a  sini- 
stra  verő  partibus  rubeo  coloribus  distinctum,  in  cuius  scuti  rubei 
coloris  parte  slemmata  sive  insignia  lua  avitica  continentur,  ab 
imo  videlicet  usque  ad  médium  murus  propugnaculi,  ex  lapidibus 
quadratis  quodammodo  tessellatim  coniunctis,  cum  stationibus  et 
fenestris  per  propugnacula  extrui  solitis,  artificiose  constructus, 
ex  quo  prominet  leo  dimidiatus  in  altum  se  umbilieotenus  cauda- 
que  elevatá  erigens,  paimam  pedis  ursi  ore  constringendo  vora- 
citer  tenens,  cuius  leonis  capiti  de  novo  addila  est  cororia  regia 
apprime  exornata.  In  altéra  autem  coelestini  scilicet  coloris  scuti 
parte  scopulus  trijugus  enatus  est,  quorum  unius  eminentioris 
videlicet  summitati  superincumbit  diadema  regium  ornatissimum, 
ex  eoque  brachium  viri  militaris,  véste  rubea  indutum  et  pugio- 
nem  seu  gladium  in  altum  erigens,  cui  caput  turcicum  in  summo 
cuspide  infixum  est  prominet.  Scuto  superimposita  est  galea  tor- 
neamentalis  aperta  seu  craticulata,  eique  corona  aurea  margaritis 
pretiosis  corusca,  ex  qua  prominent  duae  alae  aquilinae  nigrae 
ad  se  invicem  conversae  et  ad  volandum  dispositae,  ex  quarum 
raedio  brachium  viri  militaris  sursum  versus  extensum,  ensem 
utpote  pugionem  strictum  recte  erectam  tenet,  A  summitate 
autem  galeae  laciniae  seu  lemnisci  aurei  sive  crocei,  albi  sivé 
argentei,  ac  rubei  et  flavi  seu  coelestini  colorum  defluunt.« 

Az  oklevél  a  czimerszerzöknek  a  törökök  elleni  küzdelmek- 
ben szerzett  érdemeikről  a  következőkép  emlékezik  meg: 

».  .  .  praecipue  autem  tu  Georgi  Ghyczy,  primum  in  ser- 
.  vitiis  spectabilis  et  magnifici  quondam  Thomae  de  Nadasd  regni 
nostri  Hungáriáé  palatini  et  locumtenentis  sacratissimi  olim  prin- 
cipis  pii  Ferdinandi  caesaris  domini  et  genitoris  nostri  charissimi 
foelicis  reminiscentiae,  cum  videlicet  idem  Thomas  Nadasdy  supre- 
mum  adhuc  et  gener^lem  tantum  regni  eiusdem  Hungáriáé 
capitaneatum  administraret,  ac  in  arcé  et  oppido  nostro  Zighet, 
tempore  capitaneatus  magnifici  Francisci  Tahy,  nunc  magistri 
agazonum  et  consiliarii  nostri,  quingentorum  militum  exercitum 
aleret,  inter  gentes  eiusdem  Thomae  Nadasdy  in  aliquot  conflic- 
tibus  et  presertim  (ut  nobis  certo  relatum  est)  quum  cum  mili- 
tibus  nostris  in  arcé  Babolcha  existentibus  sub  arcem  finitimam 
Thurcarum  Berzeocze  vocatum,  in  regnum  Sclavoniae  causa  expe- 
riendi  fortunae  migrassetis,  ibidem  primus  tu  ex  hostibus  Thurcis 
intercepisses,  cuius  tandem  inditio,  vestra  excursio  feliciter  et 
non  sine  commodo  confecta  esse  dicitur.  Ac  deinde  temporum 
successu,  cum  illustrissimus  quondam  dux  Mauritius  etc.  in  regnum 
hoc  nostrum  Hungáriáé  cum  gentibus  dictae  quondam  maiesta- 
tis   cesareae   et  regiae  intrasset   et   in  campo   Jauriensi    castra 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  49 

•  metasset,  tuque  in  numero  militum  ipsius  Thomae  Nadasdy  per- 
severando,  expeditioni  gentium  eiüsdem  maiestatis  cesareae  aggre- 
gatus  fuisses,  ac  tandem  sub  Strigonium  cum  certis  militibus 
electus  et  missus  esses,  isthic  similiter  tu  prius  omnium  Thurcam 
comprehendisses,  vivumque  in  exercitum  duxisses,  a  quo  de  omni 
ratione  et  conatu  hostium  compertur,  ac  maior  etiam  militibus 
suae  maiestatis  audacia  iniecta  fuisset  et  expeditio  ipsa  prosperum 
exitum  sortita;  quem  tandem  captivum  cum  vulneribus  infectum, 
diutius  vivere  non  posse  belliductores  animadvertissent,  ex 
permissu  eorum  capite  plexisse  et  pro  munere  militari  prefato 
Thomae  Nadasdy,  supremo  regni  capitaneo,  caput  eius  obtulisse 
diceris.  Postquam  autem  idém  Thomas  Nadasdy  per  praedictam 
olim  maiestatem  caesaream  et  regiam  in  palatinum  regni  Hungáriáé 
praefectus  fuisset,  interdumque  arx  Babolcha  in  manus  Thurcarum 
incidisset,  non  magnó  temporis  spatio  intermisso,  cum  beghus 
ipse  Babolchensis  ad  depopulandum  comitatum  Zaladiensem  cum 
exercitu  invasisset,  de  ipsaque  excursione  gentibus  ipsius  palatini 
in  castro  Kanysa  tunc  existentibus,  inter  quos  tu  militabas, 
perlatum  fuisset,  in  occursum  ipsorum  Thurcarum  continuo  excur- 
rentes,  parvoque  itinere  progressi,  apud  arcem  Chorgho  cum 
militibus  spectabilis  et  magnifici  comitis  Nicolai  de  Zrynio  etc. 
convenientes,  coniunctis  copiis  in  hostem  perrexissetis,  ubi  tum 
etiam,  favente  fortuna,  primo  tibi  captivus  hostis  incidisse,  cuius 
inditio  et  militibus  maior  sortem  experiendi  alacritas  innata  esse 
et  praelium  dextre  ac  foelici  pugna  perfectum  fuisse  dicitur. 
Tandem  cum  ex  exercitu  ipsius  palatini  discessisses,  ad  specta- 
bilem  et  magnificum  comitem  Andreám  de  Bathor,  iudioem  curiae 
nostrae  etc.  te  transtulisses,  ubi  pariter  magna,  qua  potuisti  fide 
et  constantia,  dictae  olim  maiestati  caesareae  ac  sacrae  regni 
Hungáriáé  coronae  et  nobis  quoque  inservivisses.  Deinde  verő 
tempore  et  re  ita  postulante,  inde  submotus,  a  praefato  reveren- 
dissimo  dominó  Nicolao  Olaho,  archiepiscopo  Strigoniensi  in 
capitaneum  suorum  militum,  quos  in  arcé  Olahwywar  stipendiis 
suis  sustinet,  acceptus  et  constitutus  esses,  atque  ex  hostibus 
Thurcis  isthic  quoque  cum  alias,  tum  verő  tunc  quum  Hamzabegus, 
qui  Strigonio  praeerat,  ad  devastandam  et  depopulandam  ditio- 
nem  nostram  et  archiepiscopatus  ipsius  Strigoniensis,  valida  manu 
profectus  erat,  cum  militibus  dicti  archiepiscopi  Strigoniensis  ei 
occurrendo,  in  conspectu  eorundem  militum  ex  eis  profligasses, 
sicque  tu  Georgi  Ghyczy  in  praedictis  et  aliis  diversis,  vos  aut[em] 
Wolffgange  et  Joannes  Ghyczy,  similiter  in  variis  regnorum  nostro- 
rum  Hungáriáé,  Croatiae  et  Sclavoniae  partibus,  contra  eosdem 
Thurcas  factis  expeditionibus servivisse.* 

Függő  pecséttel,  a  Ghyczy  család  levéltárában. 

Siebmacher,   197.  1.   157.   t. 

Áldásy,  A  M,  N.  Múzeum  czimeroslevelei.  4; 


Digitized  by 


Google 


50  Magyarországi  czímereslevelek. 

LXXXL 
1567  márczius  5.  Prága. 
Miksa  király  Keresztúri  Bihari  Balázsnak,  a  felső  magyar- 
országi  hadseregnél   szerzett    érdemeiért,   nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  rubeo  depictum  eolore,  habens 
in  imo  coronam  auream,  de  euius  medio  pálma  procera  surgit  in 
altum,  columna  saxea  stipiti  arboris  inter  ramos  imminente.  Supra 
seutum  verő  galeam  militarem  apertam  regali  diademate  exorna- 
tam,  et  ex  ea  palmam  cum  columna  praedictae  similem.  Laciniis 
seu  teniis  rubeo  atque  aureo  eolore  distinetis,  utrumque  scuti  latus 
eircumfluentibus  et  apposite  exomantibus.* 

Függő  pecsétje  elveszett^  a  czimerkép  helye  üres. 

LXXXIL 
1668  júnivs  8.  Bécs. 
Miksa  király  Rohách  Lőrincznek,  fiának  Mártonnak  és  leá- 
nyának Zsófiának,   továbbá  testvérének  Jánosnak   nemességet  és 
czímert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  in  cuius 
parte  ima  triiugus  collis  viridis  proprio  eolore  depictus  esse  cer- 
nitur,  in  quo  cervus  retroflexis  cornibus,  extensis  anterioribus 
pedibus  erecte  stans  lilium  morsu  rodere  videtur.  Scuto  super 
imposita  est  galea  militaris  clausa,  militari  serto  ornata,  ex  qua 
dextra  manus  hominis  armata  nudum  gladium  ancipitem  vibrare 
cemitur.  A  summitate  galeae  lenmisci  sive  flosculi,  fulvi  et  rubei 
coloris  in  utrumque  scuti  latus  defluentibus,  scutumque  ipsum 
apposite  exornantibus.« 

A  czimerképben  a  jobbfelé  forduló,  ágaskodó  szarvas  arany, 
a  liliom  ezüst  mázzal  van  ábrázolva,  a  sisakdiszt  képező  kar  ruhá- 
zata kék,  arany  hajtókával. 

A  czimerszerző  család  neve  az  oklevélben  mindenütt  ki  van 
vakarva. 

¥\igg6  pecsét  töredékeivel. 

Siebmacher,  Supplementband,   104.  1.  74.  t. 

Lxxxni. 

1569  május  14.  Bécs. 
Miksa    király   Nagy  Péter     egri    katonának    és    utódainak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  51 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  fundum  habens 
<íum  colle  graminibu§  consitum,  supra  quem  duo  equites  armati, 
hinc  Hungarus  cristatus,  illinc  verő  Thurca  constitisse,  atque  Hun- 
garus  quidem  correpto  Thurcae  collo,  tanquam  mancipium  dueere 
oernitur.  Scuto  impositam  clausam  galeam  militarem,  de  qua 
duae  alae  aquilinae  exurgere  conspiciuntur.  Scutum  ipsum  circum- 
fluente  lacinii  seu  lemnisoi,  hinc  coesii  et  flavi,  illinc  verő  albi 
et  rubei  colorum  in  utrumque  scuti  latus  dispersis,  illudque  decen- 
ter  exornantibus.* 

Függő  pecséttel;  a  czímerkép  helye  üres.  A  gyűjteményben 
megvan  a  czímerkérő  folyamodvány,  festett  czímerképpel  és  a  fenti 
engedélyezési  kelettel. 

LXXXIV. 

1569  május  14.  Bécs, 

Harsányi  Kis  Mihály  egri  katona  czímerkérő  nemesítési 
folyamodványa,  a  maga  és  testvérei  Márk  és  Pál  részére,  az  enge- 
délyezési záradékkal  ellátva, 

A  czimerkép  tervezete*  kék  pajzsban  arany  leveles  koronán 
álló  jobbra  forduló,  kioltott  vörös  nyelvű  arany  griffet  ábrázol, 
mellső  jobb  lábában  leveles  és  fürtös  szőlőágat  tartva;  a  sisakdísz- 
ben ugyanez  ismétlődik,  a  takarók  szine  mindkét  oldalról  arany- 
kék. A  megerősítésnél  a  pajzsban  levő  korona  tollvonással  törül- 
tetett. 

Eredeti,  papiron,  a  fenti  engedélyezési  kelettel. 
Siebmacherj  Supplementband,  76.  1.  51.  t. 

LXXXV. 

1569  október  16.  Pozsony. 

Miksa  király  Sóvári  Soós  Istvánnak  és  rokonainak  régi 
nemességüket  megerősítve,  czímert  adományoz. 

» Scutum  erectum  celestini  coloris,  in  cuius  imo  expressum 
est  diadema  regium  aureum,  preciosis  margaritis  coruscum,  pro- 
deunte  ex  eo  umbiUcotenus  puella,  imaginem  sylvestris  represen- 
tans.,  demissis  utrinque  proUxis  comis,  ac  capite  duo  comua  nigra 
<3eu  caprea  gestans.  Scuto  appositam  galeam  apertam  seu  clatra- 
tam,  regia  corona  aurea,  similiter  preciosis  gemmis  adornata  insi- 
gnitam,  emergente  ex  ea  altéra  puella  comata  priori  omni  in 
parte  conformi.  Laciniis  hinc  albo  et  rubro,  illinc  verő  caesio  et 

caelestino  colore  variegatis  deíluentibus « 

4* 


Digitized  by 


Google 


52  Magyarországi  czímereslevelek. 

A  czímerképben  a  takarók  szine  fel  van  cserélve,  t.  i.  jobbról 
arany-kék,  balról  arany-vörös. 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  Eperjesen  1579.  szeptem- 
ber 9-én  tartott  közgyűlésén. 

Yüggö  pecséttel,  a  Soós  család  levéltárában. 

Siebmacher,  592.  1.  419.  t.  c. 

LXXXVI. 

1570  október  17.  Speyer. 

Miksa  király  Ilosvai  Bornemisza   máskép   Joffan   (Toífan?) 

Gáspárnak  s   gyermekeinek  Györgynek  és  Annának,  az  atyjának  s 

neki  teljesített  hős  szolgálataiért  régi  nemességét  megújítja,  s  czí- 

mert  adományoz. 

»Scutum  ....  militare  coelestini  coloris,  in  fundo  habens 
triiugem  collem  viridem,  supra  quem  leo  naturali  colore  expressus 
anterioribus  pedibus  ensem  ad  inferenduni  ictum  similem  tenere, 
pedibusque  posterioribus  diváricatis  iracundus  erecte  stare  visitur. 
Scuto  incumbit  galea  militaris  aperta,  corona  regia  decora,  ex 
qua  brachium  hominis  rubra  manica  vestitum  frameam  tenens 
prominere  cernitur.  A  summitate  autem  galeae  lacinii  sive  flosculi 
hinc  aureo  et  rubeo,  illinc  verő  coelestino  et  aureo  coloribus 
distincti  in  utramque  scuti  aciem  circumfluitantes,  scutumque 
ipsum  apposite  exornantes  .  .  .« 

A  kihirdetési  záradékból  az  eredetin  csak  az  1573-iki 
évszám  olvasható. 

XIX.  századi  kivonat.  Az  oklevél  eredetije  1890-ben  Borne- 
missza Antal  ny.  táblai  biró  birtokában  Budapesten  volt. 

Siebmacher,  Supplementband  26.  1.  17.  t.,  hol  az  oroszlán  hátsó 
lábai  között  egy  földgömbbel  ábrázoltatik. 

LXXXVII. 
lő?0  október  17,  Speyer, 
Miksa  király  Kéry  Pál  oláhujvári  katonának,  az  ottani  vég- 
várban a  törökök  ellen  szerzett  érdemeiért  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coloris  rubei,  in  fundo  habentem 
monticulum  viridem,  corona  regia  adumbratam,  ex  qua  ursus 
dimidialus  pectori  fragmentum  cuspidis  infixum  eripere  satagens 
rictu  aperto  depictus  cernitur.  Scuto  appositam  galeam  miüta- 
rem  clausam,  serto  exornatam  mihtari,  dextram  hominis  cubito- 
tenus  loricatam,  thurcicum  caput  mitratum,  secundum  aures  cor- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  53 

reptum  in  altum  tenere  emittentem.  A  summitate  autem  galeae 
laciniis   sive  lemniscis   hinc  albo  et  coelestino,  illinc  verő  aureo 
€t  rubro  coloribus  variegatis,  penes  utramque  scuti  partém  mixtim 
defluentibus,  scutumque  ipsum  apposite  exornantibus.« 
í'üggő  pecséttel,  czimerkép  helye  üresen. 

LXXXVIII. 
1571  márczius  2.  Prága, 
Miksa  király  Trencséni  Mader   Miklósnak,   továbbá  fiainak 
Jánosnak,  Mikiásnak,  Valérnak,  Józsefnek  és  Györgynek  és  utódaik- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  ereetum  caelestini  coloris,  euius  fundum 
viridis  occupat  campus,  ex  quo  virgo  violaceo  habitu  amicta, 
passis  crinibus  et  manibus  compositis  a  leva,  cruribustenus  .pro- 
minere,  et  ante  eam  mardur  in  ipso  campo  dextrorsum  pergere, 
supra  mardurem  verő  similiter  in  dextro  supernoque  scuti  angulo 
sol  splendere  visuntui.  Scuto  impositam  galeam  clausam,  serto 
militari,  aíteram  virginem,  priori  per  omnia  conformem  proferente 
redimitam.  A  summitate  seu  cono  galeae  laciniis  fulvi  et  coele- 
stini  colorum  in  utramque  scuti  oram  defluentibus,  scutumque 
ipsum  apprime  ei^ornantibus.« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  Somorján  1589  ápril 
10-én  tartott  itélőszékén. 

^^ggö  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Supplementband  87.  1.  59.  t. 

LXXXIX. 

lő  71  június  13.  Prága. 
Miksa  király  Karwai  Orlle  Miklósnak  és  tesvérének  Imrének 
és  utódaiknak  régi  nemességüket  megeró'sítve  czímert  adományoz. 

^Scutum  videlicet  militare  ereetum,  superne  caesio,  inferne 
verő  viridi  coloribus  transyersim  divisum,  cuius  viridem  campum 
fluvius  prope  superiorem  extremitatem  praeterfluere,  sub  eoque 
leo  integer  fulvus,  patulo  ore  caudaque  elevata,  ad  dextrum  scuti 
latus  tendens,  dextro  pede  anteriori  frameam  nudam  tenere,  cete- 
rum  supra  fluvium  ipsum  ex  viridi  itidem  campo  petra  praerupta 
in  sublime  excrevisse  et  in  superioribus  scuti  angulis,  in  caele- 
stina  videlicet  superficie  hinc  luna,  illinc  verő  stella  positae  esse 
cemuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  miUtarem  apertam,  corona 
regia  pretiosis  gemmis  referta,  médium  leonem  pede  sinistro 
extenso,  dextro  verő  hastam  cum  vexillo  rubeo  et  albo  coloribus 


Digitized  by 


Google 


54f  Magyarországi  czíinereslevelek. 

discriminatam  pectoretenus  proferente  exornatam.  A  summitate 
verő  galeae  laciniis  hinc  fulvo  et  caesio,  illinc  caesio  et  álba 
coloribus  variegatis,  in  utrasque  scuti  eirtremitates  defluentibus...< 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkép  szines  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Polyák  Béla  tulajdonában  Nagy-Záblathon. 

Siebmacher,  465.  1.  341.  t.  (szinjelzés  nélkül). 

XC. 
1571  november  7.  Bécs, 
Miksa  király  gróf  Blagay  Orsini  Ferencz  régi  czimerét  az  Imre 
király  által    Nicoloti  fia   Istvánnak   adott   állítólagos   czímerlevél 
átírása  mellett,  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  in  quatuor  coaequales  areas  seu 
spacia  in  modum  crucis  partitum,  in  cuius  dextra  binarum  area- 
rum  parte  per  médium  scilieet  perpendiculariter  distincta,  superior 
illarum  aureo  colore  expressa  eontinet  ereetum  ursum  clavam 
militarem  gestantem,  inferior  autem  pars,  quae  est  albi  se[u  oljivei 
eoloris,  superstrata  est  tribus  lineis  rubicundis  obliquo  modo  sur- 
sum   ad   laevam   aequo   ordine  tendentibus,  licet  longitudine  dis- 

paribus,  quas  una  rosa  rubea  in  álba  superficie  posita et 

terminat.  Caeterum  in  sinistra  ora  supernus  eampus  omnino  est 
inferiori  dextro  conformis,  atque  is,  qui  subtus  illum  est,  nigro  depic- 
tus  co[lore]  fulvum  leonem  integrum  ereetum  faucibus  adapertis  et 
cauda  sursum  reflexa  conspicuum  ac  dextro  anteriori  pede  distric- 
tum  gladium  tenentem  continere  cemitur.  Scuto  superimpendent 
[duae]  apertae  eassides  coronatae  ex  adverso  invicem  oppositae, 
quarum  dextra  dimidiatum  ursum  tenentem  galeam  auream  pennis 
ardearum  (quod  vocant)  refertam,  sinistra  verő  leonem  similiter 
dimidium  rubeum  bandérium  cum  insigni  albae  pennae  stru- 
cionis  sustinentem,  ambos  coronis  decoros  et  invicem  torvis 
oculis  aspieientes  protulisse  visuntur.  A  summitatibus  galearum 
laciniis  seu  teniis,  hinc  nigri  et  aurei,  illinc  verő  albi  et  rubei 
colorum  in  utramque  scuti  ambagem  defluentibus  ...» 

Tüggő  pecséttel ;  a  gróf  Blagay-család  levéltárában. 

Thallóczy  Lajos  és  Barabás  Samu,  A  gróf  Blagay-család  oklevél- 
tára,  513.  1.  V.  ö.  Thallóczy,  A  Blagay  család  czímere,  az  oklevéltár 
bevezetéséhen,  CCL.  1. 

Siebmacher,  66.  1.  52.  t. 

XCI. 

1572  május  3.  Eberstorff. 
Miksa  király  Körmendy  Benedeknek  a  törökök  elleni   har- 
czokban  tanúsított  vitézségeért  nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


55 


»Scutum  videlicet  militare  albi  ooloris,  habens  in^  fundo 
planiciem  viridei  coloris,  ex  illaque  enatam  exiguae  quantitatis 
quercinam  arborem,  cuius  quidem  scuti  utrumque  latus  consitum 
est  arboribus  similiter  quercinis,  in  quarum  medio  a  dextris 
Turca  in  rubeo  habitu,  arcum  adaptata  sagitta  distentum  tenens, 
a  sinistris  vero  miles  Hungarus,  cesio  habitu,  frameaque  praecinc- 
tus  laneeam  adversus  ipsum  Turcam  obversam  habens,  torvis 
sese  invicem  oeulis  intueri  eernuntur.  Scuto  immirientem  galeam 
militarem  clausam,  miUtari  serto  ornatam,  ex  quo  Turca  et  Hun- 
garus, habitu  simul  et  armis  instar  priorum  conspicui  mutuo  sese 
intueri  visuntur.  A  summitate  galeae  laeiniis  seu  lemniscis  albi 
rubei  et  cesii  eolorum  hincinde  in  utramque  scuti  ambagem 
defluentibus  illudque  decenter  exornantibus  .  .  .«  A  magyar  vité- 
zen»  vörös  nadrág,  hosszú,  bokáig  érő,  oldalán  hasított,  aranyzsi- 
nóros, nyestprémes  atilla,  fején  két  sastollal  ékített  vörös  kucsma. 
A  pajzs  fehér  alapja,  melyet  a  zöld  fák  kerítenek,  arany  czirá- 
dákkal  ékített. 

Egyszerű    XIX.    századi    másolat  a  czímer  festett  képével.  Az 
eredetije  Heves  vármegye  levéltárában  őriztetik. 
Siebmacher,  Supplementband,  82.  1.  55.  t. 


XCII. 
1672  jimiiís  25,  Bécs. 

Miksa  király  Bekedfalvai  Morócz  Antalnak,   apjának  Péter- 
nek és  utódaiknak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videhcet  militare  per 
médium  in  duas  partes  divisum,  qua- 
rum -inferior  rubea,  superior  cerulea 
est,  cuius  in  ima  rubea  parte  coUis 
depictus  est,  per  quem  grus  sinistro 
pede  stare  levoque  lapillum  sustinere 
visitur.  Supra  scutum  galeam  clau- 
sam militarem,  per  quam  grus  priori 
similis  stare  cernitur.  A  summitate 
galeae  laeiniis  sive  lemniscis  hinc 
coelestini  et  cerulei  (így),  illinc  vero 
albi  et  rubei  coloris  diffluentibus,  scu- 
tumque  ipsum  exornantibus  .  .  .« 

A  sisakdíszben  a  daru  vörös- 
arajiy-kék  szinü  szallagos  tekercsen 
áll,  mely  a  hiányzó  sisakkoronát 
pótolja. 


Digitized  by 


Google 


56  Magyarországi  czímereslevelek. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  Somorján  1576  május 
21-én  tartott  itéiőszékén. 
Függő  pecséttel. 

xcni. 

.  1572  október  17,  Prága. 

Miksa  király  Oehay  Mihálynak,  gyermekeinek  Pálnak,  János- 
nak, Istvánnak,  Balázsnak,  Borbál'ának  és  Ilonának  (?)  nemességet 
és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  cesii  coloris,  euius  in  ima  parte 
regium  diadema  est,  ex  quo  prominet  dextra  hominis  hastam 
militarem  tenens  Tureamque  ex  opposito  depictam  transfixisse  . . . 

Turea  dextram  eandem vulnerasse  visitur.  Scuto 

militarem dextra  hominis hastam  militarem  tenere 

cernitur.  Laciniis  sive  lemniseis  hinc  albo  et  rubeo,  ilUnc  verő  flavo 
et  caelestino   coloribus,  in  utroque  seuti  latere  defluentibus  .  .  .« 

Az  oklevél  nedvesség  által  rendkívül  meg  van  rongálva.  A  czímer 
maga  kék  pajzsban  zöld  alapon  aranyos  koronából  kinövő  vörös 
ruházatú  jobb  kart  ábrázol,  mely  a  leirás  szerint  dárdával  egy  jobb 
oldalt  álló  törököt  szúr  át,  de  a  czlmerképben  a  lándzsa  nem  látható; 
a  pajzs  baloldalán,  hosszú  vörös  bélésű  sárga  kaftánba  öltözött  török, 
fején  turbánnal,  balkezét  maga  elé  nyújtva,  jobbkezével  az  előtte 
fölmeredő  kart  csuklón  alul  karddal  átütni  látszik.  Sisakdísz  a 
fölfelé  meredő  vörös  kar,  markában  vízszintesen  tartott  dárdával. 

Kihirdettetett  Hont  vármegyének  1575  .....  ben  tartott 
közgyűlésén, 

í^üggő  pecsét  töredékeivel. 

Siebmacher,  Supplementband,   136.  1.  99.  t. 

XOIV. 

1573  február  12,  Gyulafehérvár, 

Báthory  István  lengyel  király,  Erdély  fejedelme  Keresztúry 
Kristófnak,  a  deési  kamara  praefectusának  régi  nemességét  meg- 
erősítve, ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  triangulare  campo  celestini  coloris,  ex 
cuius  ima  parte  petra  triplicata  prominet,  supra  petram  verő 
diadema  regium  auro  apposíte  depictum  est,  ex  quo  unicornis 
velocítate  et  naturae  bonitate  cellebris,  ore  sceptrum  regale  auro 
coloratum  tenere  conspícitur.  Supra  scutum  galea  est  foliis  versi- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  57 

coloribus.  Quorum  quidem  armorum  interpretatio  talis  est:  petra 
triplicata  signum  et  argumentum  ter  quaterque  probatae  et  per- 
spectae  tuae  est  constantiae  et  fortitudinis,  cuius  (ceteris  nunc 
permultis  servitiorum  tuorum  generibus  pertransitis)  ut  aliquid 
documenti  huc  in  médium  afferamus,  Tu  es  ille  rarum  probitatis 
et  fortitudinis  exemplum,  qui  dum  superioribus  temporibus  res 
hungaricae  bello  intestino  et  factione  diviso  regno  fatali  quodam 
infortunio  laborarent  et  nobis  pro  parte  serenissimi  defuncti 
prineipis  Joannis  secundi  etc.  stantibus  acie  educta  in  campo 
Hadadyensi  contra  adversam  manum  dimicandum  esset,  ipsi  pugnae 
discrimini  una  nobiscum  te  ut  fortém  decet  militem  immisisti, 
nobis  cuncta  cernentibus,  neque  ullo  loco  nobis  defuisti,  nunc 
adversarios  rejiciendo  teque  ipsum  tutando,  nunc  nobis  opem 
subministrando,  et  quod  raaius  est,  cum  iam  in  ipsa  pugna  incli- 
nata  nostrorum  acie  spes  omnis  victoriae  adempta  videretur,  eoque 
angustiae  a  victoribus  in  ipso  pugnae  discrimine  redacti  fuisse- 
mus,  ut  equo  cui  insidebamus  non  solum  defatigato,  sed  et  vul- 
neribus  confosso  et  iam  iam  collabente  nulla  spes  amplius  vei 
elabendi  superesset,  solumque  mortis  et  captivitatis  facies  ante 
oculos  staret,  tu  unus,  aliis  militibus  nostris,  vei  interceptis  vei 
fuga  elapsis,  usque  ad  extremum  fortunae  exitum  penes  nos  per- 
severasti  et  contempta  morte,  quod  fortium  sane  virorum  est, 
vulnereque  accepto  móri  preoptasti  quam  nos  deserere,  ex  equo 
enim  proprio  descendendo,  eum  ut  elaberemur  nobis  subdidisti  et 
subministrasti,  quod  nisi  fecisses,  actum  procul  dubio  de  nobis 
fuerat.  Caeterum  diadema  supra  petram  ipsum  est  sacra  regni 
Hungáriáé  corona,  cui  tu  quamplurima  exhibuisti  famulitia,  uni- 
cornis  verő  in  ore  sceptrum  habens,  te  ipsum  denotat.  Nam  sicuti 
ipsum  animál  velocitate  insigne  aquam  turbidam  immisso  cornu 
sedare  subtiliareque  et  ceteris  animalibus  ad  bibendum  gracilem 
et  suavem  efficere  a  plerisque  traditur,  ita  tu  dum  extincto  dicto 
serenissimo  principe  omnes  ditionis  huius  provinciales  in  armis 
starent,  et  animis  plerique  invidiae  erga  nos  stimulo  concitati 
vacillarent,  ne  administrandis  rebus  regni  huius  sufficeremur, 
ministerio  tuo  in  legatione  nostra  apud  sacram  cesaream  Roma- 
norum  regiamque  maiestatem  etc.  celeri  cursu  peracta  animos 
nutantes  obfirmasti,  et  felici  nuntio  seditiosas  mentes  omnium 
compescuisti,  summám  potestatem  administrandi  regni  nobis 
ministerio  tuo  deportando,  ac  insuper  hac  quoque  provincia  ab 
ipsa  sacra  corona  Hungáriáé  antea  vigentibus  factionibus  avulsa 
et  distracta  in  priorem  statum  et  suum  membrum  redacta  .  .  .« 
A  czímerleírás  nem  említi  a  sisakdíszt,  mely  az  arany  koro- 
nás rostélysisakból  kiemelkedve  a  pajzsbeli  alak. 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Rhédei  család  levéltárában. 
Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   177.  1.  ,115.  t. 


Digitized  by 


Google 


58 


Magyarországi  czímeresle vélek. 


xcv. 

1576  február  22.  Bécs, 

Miksa  király,  Újhelyi  Sigmondffy  Miklósnak  a  királyi 
kisebb  kanczellária  juratus  nótáriusának  és  testvéreinek  Ádámpak, 
Györgynek  és  Jánosnak  nemességet  és  .czímert  adományoz. 

»Soutum  videlieet  militare  coelestinum,  in  quo  griphus  alatus 
flavi  coloris  stare  anteriori  dextro  pede  triplicem  aristam  tenere. 
Supra  scutum  galeam  clausam  militarem  regia  corona  insignitam, 
ex  qua  griphus  dimidiatus  priori  per  omnia  similis  extare,  tri- 
plicem aristam  tenere  cernitur,  a  summitate  galeae  laeinis  sive 
lemniscis  flavi  et  coelestini  coloris,  utrinque  defluentibus,  scu- 
tumque  ipsum  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1578  május  14-ikén,  Tren- 
csén  vármegyének  1578  július  7-ikén  és  Nyitra  vármegyének 
1583  szeptember  22-ikén  tartott  közgyűlésein. 

Függő  pecséttel. 
Siebmacher,  579.  1.  412.  t. 


XCVI. 

1Ö78  április  11.  Pozsony, 

Rudolf  király  Geönczi  György  deáknak  és  testvéreinek  András- 
nak és  Gáspárnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlieet  militare  flavi  colo- 
ris, in  quo  aquila  advolans  proprio  coloré 
picta  leporem  unguibus  compressisse  et 
eius  oculos  rostro  eruere  cernittir.  Scuto 
superincumbit  galea  militaris  clausa,  et 
super  galeam  stat  aquila  priori  similis, 
sinistro  tantum  pede  seipsum  sustinens, 
dextrum  autem  avolaturae  similis  atto- 
lens,  facie  retrorsum  conversa  et  alis 
ad  volandum  hinc  inde  expansis,  laciniis 
et  lemniscis  flavi,  rubri,  crocei  et  coe- 
rulei  coloris  deffluentibus  et  scutum 
exornantibus  .  .  .« 

A  sisakon  a  korona  helyét  vörös-fehér-arany  szinü  szallagos 
tekercs  foglalja  el. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  59 

Kihirdettetett  Abauj   vármegyének  1580  június    18-án   üön- 
czött  tartott  itélőszékén. 
Függő  pecséttel. 

'  xcvn. 

1578  április  12,  Pozsony, 

Rudolf  király  a  régi  nemesi  családból  származó  Pesthy 
Györgynek,  feleségének  Jíomáromy  Annának,  fiuknak  Györgynek 
és  leányaiknak   Erzsébetnek  és  Dorottyának   czimert   adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  nigri  coloris,  campo 
viridi  in  fundo  stratum,  in  cuius  medio  ramusculus  lilii  erecte 
excrevisse  et  in  summitate  lilium  album  produxisse,  quem  hinc 
quidem  leo,  illinc  verő  griphus,  ambo  aurei  coloris  erecte  poste- 
rioribus  pedibus  insistentes,  ille  ore  patulo,  cauda  erecta,  hic  verő 
cauda  inter  pedes  reflexa,  expansis  alis,  oreque  hiante,  anterioribus 
utrisque  pedibus  compraehensum  tenere  conspiciuntur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  clausam,  serto  militari  dimidium 
leonem,  ramusculum  lilii  albi  ambobus  pedibus  tenentem  profe- 
rente  ornatam,  a  summitate  verő  seu  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  rubei  et  albi,  illinc  verő  aurei  et  nigri  colorum 
in  utramque  scuti  partém  defluentibus,  illudque  decenter  exor- 
nantibus.« 

Kihirdettetett  Pozsony  megyének  1579  február  22-én  Somorján 
tartott  közgyűlésén. 

í^üggő  pecsétje  elveszett,  czímerkép  helye  üresen,  a  gróf  Szé- 
chényi család  levéltárában.  L.  CIV.  sz. 

.  XCVIII. 

1578  április  12,  Pozsony, 

^Rudolf  király  Bornemissza  Józsefnek,  nejének  Haller  Borbálá- 
nak, testvéreinek  Bornemissza  Ferencznek  és  Pálnak,  Ferencz 
nejének  Deseő  Annának  és  ez  utóbbiak  gyermekeinek  János- 
nak, Istvánnak  és  Ilonának  nemességet  és  czimert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  ereetum  coelestini  coloris,  in 
cuius  fundo  fluvius  est  expressus,  in  quo  integer  leo  fulvus,  ore 
hiante,  cauda  erecta,  posterioribus  pedibus  innixus,  in  dextrum 
scuti  latus  progredi,  anterioribus  verő  pedibus  arcúm  intensum 
cum  sagitta  ejaculanti  similis  tenere  cernitur.  Scuto  superimpo- 
sitam  galeam  militarem  apertam  corona  regia  margaritis  et  lapi- 
dibus  preciosis  exornata  adumbratam,  de  qua  duae  buccinae  cor- 


Digitized  by 


Google 


60  Magyarországi  czfmereslevelek. 

neae,  dextra  quidem  albo  et  rubeo,  sinistra  verő  aureo  et  caesio 
coloribus  discriminatae,  inque  earum  medio  dimidius  croceus  leo 
priori  per  omnia  conformis  prominere  cemuntur.  A  summitate 
verő  seu  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis,  hinc  aurei  et  coele- 
stini,  illinc  verő  rubei  et  albi  colorum  in  utramque  scuti  partém 
defluentibus.  .  .  .« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1583  június  15-én 
Somorján  tartott  itélőszékén. 

Chrasztell  József  kir.  ítélő  táblai  jegyzőnek  1737,  november 
2-án  Szakolczán  kiadott  hiteles  másolatában,  a  báró  Jeszenák  család 
levéltárában. 

XCIX. 

1578  áprüis  12.  Pozsony. 

Rudolf  király  Dychkei  Kovách  Mihálynak,  nővérének  Borbá- 
lának, anyai  részről  való  unokatestvérének  Fekete  Bálintnak, 
továbbá  ez  utóbbi  gyermekeinek  Györgynek  és  Magdolnának  régi 
nemességét  megi^jitva,  czimert  adományoz. 

>Scutum  videlieet  militare  erectum,  linea  perpendieulari  in 
duas  partes,  a  dextris  in  caesium,  a  sinistris  verő  in  rubeum 
divisum,  in  quo  quidem  coelestino  campo  integer  fulvus  leo  ore 
hiante,  lingua  exerta,  eauda  inter  pedes  reflexa,  a  sinistra  verő 
rubei  coloris  scuti  parte  integer  homo  armatus  erecte  stans,  leo 
quidem  anteriori  dextro  pede,  homo  verő  sinistro  manu  diadema 
regium  tenere  eernuntur,  dextra  autem  manu  nudum  ensem  ictum 
inferenti  similem  capulotenus  apprehendere  visitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  miUtarem  apertam  corona  regia  insignitam,  ex 
qua  altér  medius  homo  armatus  ensifer  sinistra  manu  sagitta 
transfixa  prominere  eonspicitur.  A  summitate  galeae  laciniis  seu 
lemniscis  hinc  flavi  et  coelestini,  illinc  verő  rubei  et  albi  coloris 
in  utramque  scuti  partém  defluentibus,  illudque  decenter  exor- 
nantibus.* 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímer  festett  képével.  Ere- 
detije Pestmegye  levéltárában. 

Siebmacher,  331.  1.  249.  t. 

C. 

1578  szeptember  havában  Prága, 

Rudolf  király  Kwtron  Miklósnak  és  utódainak  nemességet 
és  czimert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  61 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  [rubicundi]   coloris  .... 

cuius  fundo  brachium armatum   frameam   nudam  .... 

applicato   illi  capite   turcico  tyara  redi- 

mito capulolenus  fortiter  [com- 

prehensura] conspicitur.    Scuto 

incumbentem  galeam  milltarem  clausam 

tyara  aliud brachium  priori  per  omnia 

conformem  [proferente  ornatam].  Asum- 

mitate  galeae  lacinii  seu extremi- 

tates illudque  decenter  exornant.« 

Sí*? 


■>\ 


Az  oklevél  rendkívül  meg  van  ron-    í'wijj^í^^  V 
gálva.  A  czímerkép  egyenesen  álló  pajzs    'L^rK'^^' 
vörös  mezejében   lebegő   könyöklő   pán-    %-'^Í,<s^^ 
czélos    kart    ábrázol,    markában    görbe 
kardot  tartva,  mely  turbános  török  fejet 
szúr  át.  A  sisakdíszben  vörös-ezüst  színű 
tekercsen    a    pajzsbeli   alak  ismétlődik. 
Takarók  mindkét  oldalról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  Szatmár  vármegyének  1580  ápril  20-án  Csen- 
geren  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel. 


Cl. 

lő  79  június  24.  Prága,  j 

Rudolf  király  Zolthay  Jánosnak  és  mostohatestvéreinek 
Kamorássy  Pálnak,  Péternek,  Istvánnak,  Juditnak,  Ágnesnek  és 
Erzsébetnek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videUcet  militare  erectum,  in  coelestinum  et  rubeum 
colores,  a  summo  ad  imám  sculi  partém  divisum,  in  cuius  fundo 
caput  bicipitis  hominis  positum  esse,  unamque  faciem  in  dextrum, 
alteram  verő  in   sinistrum   scuti  latus  versam  habere,  caputque 
galea  craticulata   seu   aperta   tectum   esse  cernitur;   scuto   super 
impositam  regiam   coronam,   margaritis   seu    gemmis  exornatam, 
ex  qua  dimidius  homo  lorica  indutus,  galea   cristisque  conspicuus 
eminere,  dextraque  manu   clavam  ferream  .......  impositam 

tenere,  sinistram  verő  lumbis  impositam  habere  visitur.  A  summi- 
tate  verő  coronae  duo  dracones  alati,  ore  patulo,  linguisque  exer- 
tis,  ac  caudis   per  scuti   extremitates  utrinque  demissis  ac  .  .  .  . 

coUigatis,  dextro  pede  ipsam  coronam,  sinistro  verő  scutum  tenere 
cemuntur.* 

A  czímerképben  a  sisakdíszt  képező  vitéz,  a  jobbjában 
tartott  buzogányt  jobb  vállára  fekteti. 


Digitized  by 


Google 


62  Magyarorszási  czímereslevelek. 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  Nyitrán,  1582-ben  tartott 
közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czimerkóp  másával.  Az  oklevél 
eredetije  a  család  tulajdonában. 

Siebmacher,  735.  1.  502.  t. 

CII. 

toSO  február  24.  Prága. 

Rudolf  király  Brebiri   Melyth    Istvánnak   és   Pálnak,   néhai 

Brebiri  Melyth  Péter  fia  György  és  felesége  Anna,  néhai  Chaholi  \mv^ 

leánya  fiainak,  továbbá  nevezett  Péter  fia  János  fiának  Vitusnak 

a  Melyth  és  Chaholi  családok  egyesített  czímerét  adományozza. 

»Scutum  vi delicet  militare  erectum  purpuréi  seu  rubri  colo- 
ris,  cuius  fundum  viridis  monticulus  occupat,  cui  sub  humana 
efQgie  angelus  in  véste  oblonga  et  caelestini  coloris  lucida,  stóla 
in  formám  crucis  a  collo  per  pectus  defluente  praecinctus,  spar- 
sis  crinibus,  corona  regia  insignis,  alis  discoloribus  visuque  delec- 
tabilibus  expansis  brachiisque  nudis  prominentibus  et  pedibus 
in  formám  similiter  crucis  positis  insistere,  manuque  sinistra 
rotam  currus  ligneam,  dextra  verő  in  dextrum  scuti  latus  extensa, 
coronam  auream  cum  eminente  ex  illa  duplici  ala  aquilina  nigra 
tenere,  subtus  verő  coronam  lunae  sphera  média  et  sub  ea  stella, 
utraque  aurei  coloris  ordine  posita  esse  conspiciuntur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  alterum  angelum  inter  duas  nigras  alas  aquilinas, 
hinc  luna,  illinc  stella  radiante  ornatas,  umbilicotenus  conspicuum, 
priorique  » per  omnia  similem  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cdno  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  aurei  et  rubri, 
ilinc  aurei  similiter  et  nigri  colorum  in  utramque  scuti  oram 
defluentibus  illudque  decenter  exornantibus.* 

Az  oklevélben  Rudolf  király  átírja  és  megerősíti  II.  Endré- 
nek 1223-ban,  IV.  Bélának  1251-ben,  Nagy  Lajosnak  1866-ban  és 
Zsigmondnak  1412-ben  a  család  részére  kiadott  okleveleit. 

í^üggö  pecséttel,  czímerkép  nélkül,  a  Kállay  család  levéltárában. 

Siebmacher,  414.  1.   307.  t. 

cm. 

1580  február  26.  Prága. 
Rudolf  király  Nadkay  Andrásnak,  leányának  Erzsébetnek  és 
testvéreinek  Nadkay  Imrének,  Lászlónak  és  Ferencznek  régi  nemes- 
ségüket megerősítve,  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  63 

>Scutum  videlicet  militare  erectum,  rubri  coloris,  ^  cuius 
imám  partém  trijugis  viridis  monticulus  occupat,  in  cuius  emi- 
nenliore  parte  cignus  naturális  albo  colore  depictus  erecte  stare, 
sagittaque  guttur  transfixum  habere  cernitur.  Scuto  superimpositam 
galeam  militarem  clausam,  regia  corona  cignum  priori  per  omnia 
similem  proferente  omatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniseis  hinc  rubei  et  aibi,  illinc  coelestini  et  aurei 
colorum  per  scuti  extremitates  deffluentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Pest,  Fejér  és  Solth  vármegyéknek  1584  ápril 
25-én  tartott  itélőszékén  és  Komárom  vármegyének  1601  május 
8-án  Komáromban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Tihanyi  család  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband  92.  1.  63.  t. 


CIV. 

1580  február  29.  Prága. 

Rudolf  király  a  régi  nemesi  családból  származó  Pesthy 
Györgynek,  feleségének  Komáromy  Annának,  fiaiknak  Gergelynek 
és  Ferencznek,  továbbá  sógorainak  Selliey  Ferencznek  és  Konth 
Gáspárnak,  az  utóbbi  nejének  Annának,  Pesthy  György  nővéré- 
nek és  gyermekeiknek  Pálnak  és  Erzsébetnek,  régi  nemességüket 
megerősítve,  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum, 
nigri  coloris,  campo  viridi  in  fundo  stratum, 
cui  ex  utraque  parte  hinc  quidem  leo,  iUinc 
verő  griphus,  ambo  aurei  coloris,  erecte  poste- 
rioribus  pedibus  insistentes,  ille  ore  patulo, 
cauda  erecta,  hic  verő  cauda  inter  pedes 
reflexa,  expansis  alis,  oreque  hiante,  anterio- 
ribus  utrisque  pedibus  lilium  album,  et  supra 
eum  diadema  regium  tenere  conspiciuntur. 
Scuto  superimpositam  galeam  militarem 
apertam,  corona  regia  dimidium  leonem, 
ramusculum  Hlii  albi  ambobus  pedibus  tenen- 
tem,  regio  diademate  insignem  proferente  ornatam,  a  summitate 
verő  seu  cono  cassidis  laciniis  sive  lemniseis  hinc  nigri  et  aurei, 
illinc  verő  rubei  et  albi  colorum  in  utramque  scuti  partém  df^fluen- 
tibus,  illudque  decenter  exornantibus.* 

A  czímerkép  a  leírástól  némileg  eltér,  a  mennyiben  a  leírás- 
ban nincs  megemlítve,  hogy  úgy  a  pajzsbeli,  mint  a  sisakdiszöl 
szolgáló  oroszlán  kétfarku. 


Digitized  by 


Google 


6é  Magyarországi  czímereslevelek. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1580  augusztus  25-én 
Somorján  tartott  itélőszékén. 

'F^ggó  pecsét  nélkül,  a  gróf  Széchényi  család  levéltárában. 

CV. 

1580  márczius  12.  Gyulafehérvár,    t^ 

Báthory  Kristóf  erdélyi  fejedelem  Miskolczi  Szabary  Lukács 
deáknak,  Torda  vármegye  alispáiyának  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  triangulare  coelestini  eoloris,  in  cuius 
eampo  diadema  regium  est  positum,  super  quo  grus  naturali  colore 
depicta,  sinistro  pede  stare,  dextro  verő  lapillum  tenere  conspi- 
eitur,  penes  quam  aliae  duae  grues,  capitibus  subtus  alas  recon- 
ditis  itidem  stare  conspiciuntur.«  Az  oklevél  élén  álló  festett 
czímer  a  leírástól  több  tekintetben  eltér,  a  pajzs  kerekded,  alján 
zöld  mezővel,  a  királyi  korona,  melyet  a  szöveg  említ,  hiányzik, 
a  darvak  feje  búbja  vörös;  sisak,  sisakdísz  nincs. 

Kihirdettetett  Torda  vármegyének  1580  május  9-ikén  tartott 
közgyűlésén. 

í^üggő  pecsét  töredékeiveL 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  283.  1.  211.  t. 

OVI. 

1580  rmrczius  18.  Prága. 

Rudolf  király  nemes  HoCfman  Györgynek  és  testvéreinek 
Lázárnak  és  Péíernek,  régi  nemességüket  megerősítve,  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  in  duas  partes  divísum, 
cuius  pars  inferior  coelestino  colore  depicta  est,  et  fontem  artifi- 
cialem,  aquam  per  suas  fistulas  in  pelvim  artificiose  emittentem 
in  se  continet;  superior  autem  rubeo  colore  dehneatur  et  super 
strato  viridi  cervum  naturalem  in  modum  currentis  pulchre  depic- 
tum  in  se  complectitur.  Scuto  superimposita  est  galea  militaris 
aperta,  cui  corona  regia  dimidium  cervum  priori  similem  ex  se 
proferens,  superincumbit.  A  summitate  verő  seu  cono  galeae  rubei 
et  coerulei  colorum  tenii  sive  lemnisci  per  utrumque  scuti  latus 
defluunt  .  .  .« 

Az  oklevél  kiemeli  Hoffmann  Györgynek  a  szepesi  és  a 
magyar  udvari  kamarák  szolgálatában  szerzett  érdemeit. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


65 


Kihirdettetett   Abauj  vármegyének  1589   február  7-én  Gön- 
czött  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel,  czímerkép  nélkül,  a  Kapy  család  levéltárában. 
Siebmacher,  240.  1.   185.  t.  la) 


CVII. 
1580  szeptember  15.  A  Velikiluc  vára  melletti  táborban, 
Báthory   István   lengyel   király  és  erdélyi   fejedelem  Debre- 
czeni  Forys  Ambrusnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scuturri  videlicet  triangulare,  coelestini  eoloris,  in  cuius  ima 
parte  rupes  praealta  hedera  luxuriante  circumfusa  depingitur, 
eius  vertici  homo  armatus  insistit,  qui  dextera  strictum  ensem, 
sinistra  verő  caput  humánum  complectitur;  supra  scutum  galea 
est  militaris,  diademate  regio  insignita,  ex  quo  dimidiatus  homo, 
priori  per  omnia  similis  emergit.  Scutum  utrinque  lemnisci  par- 
tim  albi,  partim   coelestini  eoloris,  ex  summitate  galeae  descen- 

dentes  haud  inde- 
core  exornant.«  k 
pajzs  kék  alapja  hét- 
sugaru  arany  csilla- 
gokkal van  behintve, 
a  vitéz  fegyverzete 
egészen  fekete. 

Egyszerű  XIX. 
századi  másolat  a  czí- 
mer  festett  másával. 
Az  oklevél  eredetij^e 
Debreczen  város  levél- 
tárában. 

Siebmacher,  178. 
1.  142.  t.  I.  és  Sie- 
benbürger  Adél,  158. 
1.  96.  t.  az  adomá- 
nyozott czímertöl  több 
tekintetben  teljesen 
elütő  rajzzal. 

CVIII. 

1580  november  6,  Prácja. 

Rudolf  király  Zakmári  Kovy^ach  Györgynek,  feleségének  Sárá- 
nak, gyermekeinek  Istvánnak  és  Juditnak  és  rokonának  Deák 
Menyhértnek  nemességet  és  ezímert  adományoz. 


Áldásy,  A  M.  N,  Múzeum  czímeresleveleí. 


Digitized  by 


Google 


66  Magyarországi  czímereslevelek. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini 
coloris  erectum,  in  cuius  fundo  babatum 
argenteum  cum  adiecta  illi  corona  positum 
esse,  ex  qua  cerva  dimidiata  nativi  coloris, 
ore  aperto,  lingula  exerta,  anterioribus  pe- 
dibus  extensis  prominere  visitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarein  apertam 
regio  diademate  dimidium  leopardum  natu- 
rali  colore  pictum,  anteriori  dextro  pede 
similiter  babatum  deauratum  tenentem  pro- 
ferente  omatam.  A  summltate  verő  seu 
cono  galeae  laciniis  sive  lémniscis  hinc 
aurei  et  caeleslini,  illinc  verő  rubei  et  albi 

colorum,  in  utramque  seuti  ambagem  defluentibus,  iUudque  decen- 

ter  exornantibus,« 

Függő  pecséttel. 

CIX. 
I08I  oHóher  19.  A  Pleszlcov  melletti  táborban,  l/^ 

Báthori  István  lengyel  király  és  erdélyi  fejedelem  Thasnádi 
Balázsnak,  a  fejedelem  puskásai  tizedesének  nemességet  és  czí- 
mert  adományoz. 

*Scutum  videlicet  triangulare  coelestini  coloris,  in  scuto 
lancea  fulgenti  cuspide  et  ensis  naturali  nitentis  ferri  colore  trans- 
versim  positi  conspiciuntur,  in  quorum  medio  teda  ardens,  qua 
is  hostile  propugnaculum  incendit  visitur.  Galeae  corona  unionibus 
gemmisque  ornata  incumbit.*  A  takarókról  a  szövegben  említés 
nem  tétetik,  a  rajz  szerint  mindkét  oldalról  kék-sárga. 

A  czímerszerző  érdemeiről  az  oklevél  így  emlékszik  meg: 
»In  primis  enim  belli  istius,  quod  adversus  magnum  Moscorum 
ducem  gerimus,  anno  secundo  cum  urbis  Velikilucanae  arcem,  quae 
quasi  magni  ducatus  nostri  Lithvaniae  et  Livoniae  cervicibus 
imminebat,  oppugnaremus,  delectique  ex  omnibus  cohortibus  note 
virtutis  milites  ad  turres  et  moenia  incendenda,  per  arduum  cli- 
vum  inter  crebra  variaque  hostium  tela  eniterentur,  Blasius 
Thasnádi  magnam  in  subeundo  periculo  fortitudinis  laudem  pro- 
meruit.  Quamvis  enim  gravissima  aliquot  vulnera  accepisset, 
tamen  nulla  hostium  vi  repelli  prius  potuit,  quam  cum  sociis 
fortissimis  turrim  ardentibus  tedis  incenderet.  Sic  in  multarum 
aliarum  artium  et  oppidorum  expugnationibus  singularia  virtutis 
opera  edidit.  Quae  nunc  in  ista  quoque  maximae  et  munitissimae 
urbis  Plescoviae  obsidione  nobis  praestat,  in  futurumque  se  eadem 
qua  bactenus  in  industria  et  fide  se  praestiturum  coníirmat,« 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  67 

Egyszerű  XIX.   századi    másolat    a    czimerkép  festett  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Csongrád  vármegye  levéltárában. 
Siebmacber,  Siebenbürger  Adél  283.  1.  212.  t. 

ex. /i^ 

1582  február  17,  Pozsony. 
Rudolf  király  Zerechin  (?)  Jánosnak,  feleségének   Borbálának 
és  fiuknak  Ferencznek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubei  coloris,  cuius  imám 
partém  trijugis  viridis  collis  seu  monticulus  occupat,  ex  cuius  emi- 
nentiore  parte  aetiops  dimidius  albo  indutus  habitu,  dextra  manu 
ensem  nudum  capulotenus  apprehensum  ictum  inferenti  similem, 
dextro  (így)  verő  caput  turcicum  cruore  madidum  per  auriculam 
comprehensum  tenere  cernitur.  Scuto  ineumbentem  galeam  mili- 
tarem  clausam  regia  corona  dimidium  brachium  humánum  caput 
turcicum  priori  conforme  per  auriculas  similiter  comprehensum  tenens 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő  seu  cono  galeae  laciniis 
seu  teniis  hinc  coelestini  et  aurei,  illinc  verő  rubri  et  albi  colorum 
per  scuti  latéra  defluentibus  .  .  .« 

Az  oklevél  Derentschy  névre  van  hamisítva,  s  az  eredeti 
név  olvasása  bizonytalan. 

í^üggö  pecséttel,  a  czimerkép  maga  későbbi  kéz  által  durván 
befestve,  eredetileg  a  kép  helye  üresen  volt  hagyva. 

CXI. 

1582  február  17,  Pozsony. 
Rudolf  király  Kisasszonyfalvi   Istvánffy   Miklós  nádori  hely- 
tartónak és  királyi  tanácsosnak,  testvérének  Istvánnak  és  utódaik- 
nak bárói  rangot  és  czímert   adományoz   és  pedig   a   család  régi 
czímerét  a  Gyulai  czímerrel  bővíti. 

>.  .  .  aquilae  nigrae  coronam  regiam  unguibus  calcanti,  quae 
nimirum  insignia  Isthvanffiorum  antea  sem  per  fuerunt,  Ulium  cro- 
ceum  cum  sydere  et  luna  in  scuto  coeruleo,  quibus  dictus  ohm 
Joannes  de  Giwla  eiusque  tota  progenies  dum  viguit,  usa  est 
eidem  Nicolao  Isthvanffy  et  per  eum  Stephano  fratri  eius  uterino, 
ipsorumque  haeredibus  et  posteritatibus  utriusque  sexus  universis 
superaddidimus;  supra  scutum  galeam  militarem,  cuius  summitati 
pes  aquiUnus  cum  ala  insidet  et  variegati  lemnisci  circumambiunt 
adiecimus  .  .  .« 

Az  oklevél  a  bárói  rangot  szerzőknek,  valamint  őseiknek 
érdemeiről  a  következőkben  emlékezik  meg: 


Digitized  by 


Google 


68  Magyarországi  czíniereslevelek. 

».  .  .  quod  ad  majores  ipsius  attinet,  multis  iam  antea 
seculis,  eos  a  divis  quondam  Ungariae  regibus,  praedecessoribus 
nostris  ornatos  et  decoratos  fuisse  constat,  quum  Dominicum 
officio  magisterii  Tavernicorum,  qui  honos  in  iure  liberis  civita- 
tibus  dicundo  summus  est,  et  Albertam  praefectura  Maromaru- 
siensi,  ubi  laudatissimum  sal  effoditur,  fiinctos  esse  ex  antiquis 
diplomatis  Caroli  regis  et  Sigismundi  imperatoris  animadvertimus. 
Avus  verő  ipsius  Stephanus  Isthvanffi  in  multis  et  variis  sere- 
nissimi  olim  domini  Mathiae  regis  Ungariae  bellicis  expeditionibus 
ordines  duxisse  et  demum  liberis  serenissimi  domini  Wladislai 
regis,  Ludovieo  nimirum  et  Annae,  quae  avia  nostra  materna 
fűit  educandis,  diligentissimam  operám  navasse  fertur.  Huius  ve- 
stigia  imitati  ipsius  filii,  Joannes  quidem  in  conflictu  Mohachiensi 
eum  Turcis  infeliciter  commisso,  in  quo  praedictus  rex  Ludovieus^ 
cui  a  cubiculo  fűit,  misere  periit,  una  occubuit,  Paulus  verő 
dieti  Nicolai  Isthvanflfy  páter,  sacratissimum  olim  prineipem  Ferdi- 
nandum  imperatorem  et  regem,  praedecessorem  et  avum  nostrum 
foelicissimae  memóriáé  secutus  et  in  numerum  consiliariorum 
suorum  ascitus  in  prosperis  pariter  et  adversis  diversas  legationes 
diligenter  obeundo,  in  servitiis  et  ministerio  eius  consenuit.  Non  dis- 
similiter  praefatus  Nicolaus  Isthvanffy  unum  ex  fratribus  suis  in 
expugnatione  arcis  Zigethiensis  superioribus  annis  fortiter  pugnan- 
tem  amisit  et  alterum  nomine  Stephanum  in  nostro  praesidio 
Vesprimiensi  habét.  Ipsum  verő  nos  eius  meritis,  quae  avo  et 
genitori  nostris  foeHcissimae  memóriáé  praestitit,  inducti,  nuper 
ad  oíficium  locumtenentis  palatinalis,  accedente  dominorum  prae- 
latorum  et  baronnm  ac  regni  nostri  Ungariae  nobilium  consensu 
elegimus,  non  Indignum  iudicantes,  cuius  fidei  prae  aliis  ille  magi- 
stratus  commiteretur.  Verumtamen  dum  eiusdem  Nicolai  Isthvanffi 
virtutibus  et  fideli  ministerio  maiora  a  nobis  data  oecasione  paran- 
tur,  dum  amplior  uberiorque  laborum  eius  merces  instrui  potest; 
hoc  interim  ad  praedicti  magistratus  functionem,  singulare  animi 
nostri  erga  eum  indicium  adiiciendum  duximus.  Ut  tametsi  nobi- 
hssima  et  vetustissima  Isthvanffiorum  família  ortus,  sua  propria 
et  peculiaria  insignia  semper  habuerit,  quia  tamen  arcem  Win- 
nicze  magnifici  quondam  Joannis  de  Giwla,  cui  absque  haere- 
dibus  decendente  iure  materno  successit,  possidet,  eius  quoque 
familiae  Giwlainae  stemma  adiectiim  possideat.  Quare  .  .  .« 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  a  gróf 
Draskovicsok    biszáki  levéltárában. 

Hatos  Gusztáv,  Az  Isthvánffiak  czímere  (Századok,  1875.  évf» 
323  —  327.  1.) 

Siebmacher,   260.  1.   199.t. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  69 

OXII. 
1582  február  21.  Prága. 
Rudolf  király  Nagylaky  máskép  Szabó  Benedeknek,  felesé- 
gének  Bornemissza   Ilonának,   gyermekeinek   Zsófiának  és  Anná- 
nak, testvérének  Nagylaky   Györgynek   és  utódaiknak  nemességet 
és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  linea  a  sinistro  superiori 
in  dextrum  inferiorem  scuti  angulum  oblique  transversum  ducta, 
supeme  in  rubrum,  inferne  verő  in  album  campos  divisum,  ii; 
quo  integer  leo,  in  albo  campo  rubro,  in  rubra  verő  area  albo 
colore  [ae  in  dextrum  scuti]  latus  eonversus,  ore  patulo,  lingua 
exerta,  caudaque  elevata,  dispositis  utrisque  posterioribus  pedibus 

anterioribus  verő   levő   protenso,  dextro  frameam  nudam 

supra  caput  vibrare  cernitúr.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  apertam  regia  eorona  mter  duas  alas  aquiünas,  rubro  et 
albo  coloribus  ad  instar  scuti  adaeque(?)  distinctas,  dimidium 
priori  per  omnia  conformem  leonem  producente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  utrimque  rubri 
^i  albi  colorum  in  scuti  extremitates  .  .  .« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1582  augusztus  29-ikén 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsét  töredékével. 

Siebmacber,  Supplementband,   95.  1.  66.  fc. 

CXIII. 
lo82  február  21.  Pozsony.  J^^ 
Rudolf  király  Szentkirályi  Szentkirályi  Ferencznek,  feleségé- 
nek Deseő  Zsuzsannának,  gyermekeiknek  Istvánnak  és  Gáspárnak, 
továbbá  testvéreinek  Szentkirályi  Miklósnak,  ennek  neje  Deseő 
Katalinnak  és  leányán'ak.  Ilonának  valamint  Szentkirályi  Jánosnak, 
régi  nemességüket  megerősítve,  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  coelestini  coloris  tribus 
íluviis  per  transversum  decurrentibus  distinctum,  cuius  fundum 
viridis  campus  occupat,  super  quem  duo  milites,  Turca  et  Hun- 
garus,  Turca  quidem  violaceo  colore  amictus,  inque  humum  dejec- 
tus,  frameam  nudam  manu  dextra  tenere,  Hungarus  verő  albis 
caligis  et  rubri  coloris  vestitu,  armisque  et  lorica  indutus,  gale- 
aque  tectus,  coturnicibus  conspicuus,  levő  pede  inflexo  genu  super 
Turcam  incumbere  levaque  manu  caput  ipsius  tenere  dextra  verő 
evaginata  framea  caput  illi  detruncare,  ad  caput  verő  Turcae 
hasta  cum  vexillo  rubeo   elevatim  prominere  conspiciuntur,  scuto 


Digitized  by 


Google 


70  Magyarországi  czíinereslevelek. 

incuinbenteni  galeam  militareni  clausam,  regio  diademate  priori 
per  omnia  similem  dimidium  mililem  hungarum  leva  manu  vexil- 
lum  rubrum,  dextra  verő  frameam  nudam  cum  infixo  illi  madente 
cruore  capile  turcico  praeferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  lemniscis  seu  teniis  hinc  coelestini  et  aurei,  illinc 
rubri  et  albi  coloris  in  scuti  extremitates  defluentibus,  iiludque 
decenter  exornanlibus  .  .  .« 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Pest-Pilis- 
Solt-Kiskun  vm.  levéltárában. 

Siebmacber,  630.  1.  443.  t. 

CXIV. 

1Ő83  február  7,  Nepolomitz, 
Bátliori   István   lengyel   király  és   erdélyi   fejedelem  Lypoth 
Jánosnak  és   testvérének   Györgynek  nemességet  és  ezímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  triangulare,  coelestini  coloris,  in  cuius 
campo  rupes  alta  depicta  est;  super  eam  verő  dimidius  leo 
fulvus,  pedibus  anterioribus  sursum  erectis,  ac  ensem  cruentum, 
ore  transversim  comprehensum  mordicus  tenere  cernitm*;  supra 
scutum  galea  est  militaris,  cuius  superficiei  regia  corona  est  im- 
posita,  ex  ea  leo  priori  in  scuto  depicti  non  dissimilis  exsurgit; 
scutum  lemnisci  aurei  et  coelestini  coloris,  per  utraque  scuti 
latéra  ex  summitate  galeae  defluentes  .  .  .« 

Megemlékezik  az  oklevél  Lypoth  János  érdemeiről  is: 
».  .  .  quae  ipse  ....  tam  Gedanensium  maritimi  propugnaculi 
obsidione,  quam  Polocensi,  Velkilucensi,  Neveliensi,  Zavolociensi 
Ostrowiensique  arcium  hostilium  expugnatione,  quas  a  magnó 
Moscorum  duce  superioribus  annis  armis  nostris  in  potestatem 
nostram  redegimus,  ac  denique  diuturna  obsidione  civitatis  Plesco- 
wiensis  summa  cum  animi  sui  promptitudine  .  .  .  exhibuit  .  .  .« 

Függő  pecsét   nélkül,  a  gróf  Rbédei  család  levéltárában. 

Siebmacber,  Siebenbürger  Adél,  274.  1.  205.  t. 

cxv. 

1Ö83  április  12,  Krakkó, 
Báthory  István  lengyel  király  és  erdélyi  fejedelem  Nagy-Sze- 
réndi   Buda   Jánosnak,  testvéreinek   Jánosnak   és   Miklósnak  régi 
nemességüket  megerősítve,  ezímert  adományoz. 

» Scutum  videhcet  triangulare  nigri  coloris,  ín  cuius  area  lea 
integer,  naluraU   suo  colore   depictus   est,  qui  posterioribus  pedi- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czím ereslevelek. 


71 


bus  innixuö,  cauda  inter  utrosque 
pedes  ad  tergum  reflexa,  duo- 
bus  anterioribus  pedibus  erectis 
vexillum  a|í)um  cuius  manu- 
brium  sagitta  transfixum  est, 
tenere  conspicitur,  *supra  scutum 
galea  est  militaris  quam  corona 
regia  contegit,  ex  ea  leo  dimi- 
dius  priori  in  scuto  depicti  per 
omnia  similis  prominet.  Scutum 
autem  ab  utroque  latere  lemnisci 
seu  laciniae  partim  coerulei  et 
argentei,  partim  nigri  et  aurei  co- 
loris,  ex  vertice  galeae  descenden- 
tes,  pereleganter  exornant  .  .  .« 

Az  oklevélben  a  Buda  név  min- 
denütt Dauda-VB.    van    hamisítva. 

Függő  pecséttel. 


CXVI. 

1683  április  28.  Pozsony, 

Rudolf  király  Fejér  Györgynek,  feleségének  Farkas  Katáim- 
nak, fiuknak  Gáspárnak  és  leányuknak  Orsolyának  s  utódaiknak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  coe- 
lestini  coloris,  ex  cuius  fundo  scopulus  acumi- 
natus  exurgit,  super  quem  integer  crocei  coloris 
griphus,  ore  patulo,  lingua  exerta,  cauda  voli- 
tante,  expansis  alis,  inque  scuti  dextrum  latus 
conversus,  posterioribus  pedibus  innixus  stare, 
anterioribus  verő  dextro  protenso  levő  mu- 
cronem  nudum  tenere  cernitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  clausam  regio  dia- 
demate  inter  duas  buccinas  hinc  albo  et  rubro, 
illinc  aureo  et  coelestino  coloribus  distinctas 
stelam  cum  opposita  luna  radientes  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis  hinc  rubri  et 
albi,  illinc  aurei  et  coelestini  colorum  in  scuti  extremitates  defluen- 
tibus,  illudque  apposite  adornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Heves  és  Külső  Szolnok  vármegyék  1583  szep- 
tember 26-ikán  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel. 


Digitized  by 


Google 


72 


Magyarországi  czimereslevelek. 


cxvn. 

1583  augusztus  9.  Bécs, 

Rudolf  király  Beczkói  Kwharowycz  Deák  Péternek  és  leányai- 
nak Dorottyának,  Magdolnának,  Annának  és  Borbálának  nemes- 
séget és  ezímert  adományoz. 

»Seutum  militare  erectum  rubel 
coloris,  in  cuias  fundo  petra  existit. 
Super  petram  pellieanus  viridi  colo- 
ris alis  expansis,  capiteque  coronam 
auream   gerens,  ac  ad  dextram   scuti 

tribusque   stellis    corus- 

cantibus  circumdatus  esse  cernitur. 
Seuto  super  impositam  galeam  mili- 
tarem  regio  diademate  inter  duas 
buccinas,  hine  albo  et  rubro,  illinc 
aureo  et  coelestino  coloribus  distin- 
ctas,  priori  per  omnia  similem  peli- 
canum  ex  se  proferente  ornatum.  A 
summitate  verő  seu  cono  galeae  laei- 
niis  seu  lemniscis  hinc  rubri,  albi  et 
eoelestini,  illinc  verő  aurei,  rubri  et 
coelestini  similiter  colorum  in  scuti 
extremitates  defluentibus,  illudque 
apposite  adornantibus.«  A  pellikán  jobb  és  bal  oldala  mellett  és 
fölötte  egy-egy  arany  csillag,  a  rajzban  a  pelikán  fején  lévő  korona 
hiányzik,  a  sisakdíszen  a  pelikán  felett  egy  arany  csillag  lebeg. 
Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkép  festett  másával- 
Az    oklevél     eredetije    Pest-Pilis-Solt-Kiskun    vármegye  levéltárában* 


CXVIII. 

1583  augusztus  9,  Bécs. 

Trencsén  vármegye  1700  ápril  22-én  Trencsénben  kelt  okle- 
velével bizonyságot  tesz  Orieska  máskép  Meczerovicz  György, 
István  és  Márjíus  nemességéről,  igazolva  nevezetteknek  Meczero- 
vicz Mártontól  és  fiától  Jánostól  való  leszármazását,  kik  nemes- 
ségüket Rudolf  királynak  1588  augusztus  9-én  Bécsben  kelt  és 
ugyanazon  év  október  10-én  Trencsén  megye  közgyűlésén  kihir- 
detett czimereslevelével  nyerték. 

Papirfölzetű  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  7B 

CXIX. 
1583  szeptember  27.  Bécs, 
Rudolf   király    Foglár    Pálnak   és    testvéreinek    Mátyásnak, 
Miklósnak  és  Györgynek  nemességet  és  czimert  adományoz. 

^Scutum  videlieet  militare  erectum  linea  per  médium  trans- 
versimi  ducta,  superne  in  aureum,  inferne  verő  in  rubrum 
campum  divisum,  ex  euius  superiori  sinistro  seuti  angulo  perdix 
naturális  sagitta  per  collum  transfixa,  rostroque  eariofili  rubrum 
florem  tenens,  expansis  alis,  in  dextrum  scuti  latus  volare  cerni- 
tur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  clausam,  regio  diade- 
mate  perdicem  priori  per  omnia  conformem  producente  ornatam. 
A  summitate  verő  galeae  laciniis  sive  lemniscis  hinc  rubri  et  albi, 
illinc  verő  coelestini  et  aurei  colorum,  in  scuti  extremitates 
defluentibus,  illudque  decenter  exornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1585  január  22-én  tartott 
itélőszékében. 

Jésai  Foglár  Imrének  1817  február  5-én  kelt  másolatában, 
melyet  Kaszap  István  és  Návay  Pál  kir.  táblai  jegyzők  hitelesítettek. 
A  báró  Liptbay  család  levéltárában. 

cxx. 

1684  február  2Q,  Orodnó  várában, 
Báthory    István    lengyel    király   és   erdélyi   fejedelem   Móré 
Jánosnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  triangulare  coelestini  coloris,  in  cuius  ima 
parte  campus  viridis  sanguine  conspersus,  super  campum  miles 
armatus,  dextra  nudum  ensem  incurvum,  sinistra  caput  humánum 

tenens  conspicitur;  supra  scutum  galea  naturali 

colore  visitur, galeae  corona unionibus  gemmisque ornata  incumbit . . .« 

A  czímerkép  a  leírástól  több  tekintetben  eltér.  A  pajzs  vörös 
és  zölddel  vágott,  felső  vörös  mezejében  a  vágásból  kiemelkedő 
kék  lobogó  látható.  Sisakdísz  a  pajzsbeli  alak,  a  takarók  szine 
jobbról  vörös-ezüst,  balról  kék-arany. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkép  festett  másával 
Az  oklevél  eredetije  az  Erdélyi  Múzeum-egylet  könyvtárában. 

Siebmacber,  Siebenbürger  Adél  277.  1.  207.  t. 

CXXI. 

1587  jímiiis  21,  Gyulafehérvár, 
Báthory  Zsigmond  erdélyi  fejedelem  Bresasi  és  Meneői  Mayer 
máskép  Mayor  Bálintnak,   Istvánnak  és  Györgynek  nemességet  és 
czimert  adományoz. 


Digitized 


by  Google 


74  Magyarországi  czímereslevelek. 

»Sculuin  militare  cerulei  coloris,  in  cuius  canipo  dexlra 
manu  gladium  vagina  nudum  capul  vicloriae  signum  sursiun 
porrectum  tenere  visitur,  supra  scutum  galea  militaris  posita,  quam 
conlegit  diadema  gemmis  et  unionibus  decenter  exornatum,  utrasque 
oraí5  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant . . .« 

A  gyulafehérvári    káptalannak    1711    május   15-iki  átiratában. 

Siebmacher,  Siebenbürger   Adél,   191.  1.   129.  t. 

CXXII. 

1587  deczember  lo,  Prága, 

Rudolf  király  Sleger  Dánielnek  az  udvari  kamara  kanczel- 
láriájában  teljesített  szolgálataiért,  továbbá  fivérének  Jánosnak  és 
nővéreinek  Justinának  és  Katalinnak  nemességét  megerősíti,  s 
régi  czímerüket  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  linea  in  formám  erucis 
ducta  quadripartitum,  cuius  superiorem  dextram  et  inferiorem 
sinistram  coelestini  coloris  scuti  areas  lamina  aurea  in  trigoni 
speciem  acuminatim  assurgens  per  médium  dividere  atque  singulum 
caput  nigrae  aquilae  cum  collo,  hianti  ore  et  lingua  exerta,  coro- 
naque  regia  insignitum  atque  superius  quidem  in  sinistrum,  infe- 
rius  verő  in  dextrum  scuti  latus  conversum  continere;  superior 
verő  sinistra  et  inferior  dextra  acuminatim  coeuntes  scuti  partes, 
linea  perpendiculari  a  summo  deorsum  nigro  et  rubro  coloribus 
divisae  esse,  atque  in  campis  nigris  singulum  leonem  integrum 
aurei  coloris,  ore  patulo,  lingua  exerta,'  caudaque  erecta  et  regio 
diademate  decorum,  posterioribus  pedibus  dispositis  insistentem, 
anterioribus  verő  ad  rapiendum  protensis  atque  superiorem  in 
dextrum,  inferiorem  verő  in  sinistrum  scuti  latas  conversum  effi- 
giatum  esse;  campum  porro  rubrum  singulus  fluvius  pertransver- 
sum  currens  distinguere  conspiciuntur.  Quae  quidem  virtutum 
tuarum  apposita  sünt  argumenta,  leo  enim  tui  animi  generosi- 
tatem  et  erga  principes  tuos  fidem  et  constantiam,  infractumque 
ad  quaevis  obeunda  pectus,  sedulumque  tuum  stúdium  exprimit, 
nostram  verő  gratiam  et  clementiam  erga  te  declaratam  sub  ima- 
gine  capitis  aquilini,  quae  pars  insigniorum  nostrorum  imperialium 
est,  quorum  te  participem  fecimus,  semper  prae  oculis  habere  ac 
meditari  debebis,  ut  illa  accensus,  gratum  te  cum  posteritate 
tua  nobis  et  sacrae  coronae  nostrae  exhibere  studeas.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  dia- 
demate ornatam,  ex  quo  dimidia  nigra  aquila,  corona  regia  insi- 
gnis,  ore  patulo,  lingua  exerta,  expansisque  ad  volandum  alis  eminet 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  nigri 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  75- 

et  aurei,  illinc  rubri,  albi  et  caelestini  colorum  in  scuti  extremitates 
sese  diffundenlibus,  illudque  decore  et  affabre  exornantibus  .  .  .« 
í^üggő^  pecséttel,  a  czímerkép  belye'  üresen. 

CXXIII. 
1587  deczember  15.  Prága,  J^ 
Rudolf  király  Tóth  Pálnak,  feleségének  Ilonának,  gyermekeik- 
nek  Balázsnak,   Erzsébetnek   és   Borbálának  és  sógorának  Szabó- 
Jánosnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum  lamina  álba  a  summa 
scuti  sinistra  parte  in  imám  dextram  partém  oblique  ducta,  su- 
perne  in  coelestinum,  inferne  verő  in  rubrum  campos  divisum, 
euius  fundum  triiugis  viridis  coUis  oceupat,  cui  naturális  integer 
leopardus  ore  hiante,  lingua  exerta  et  eauda  ereeta,  inque  dex- 
trum  scuti  latus  conversus,  posterioribus  pedibus  dispositis  insi- 
stere,  anterioribus  verő  levő  protenso,  dextro  florem  lilii  albi  tenere 
cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  clausam,  regio 
diademate,  priori  per  omnia  similem  dimidium  leopardum  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis  hinc  aurei  et  celestini,  illinc  rubri  et  albi  colorum  in 
scuti  oram  fluitantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  1590  május  22-lkén  meg  nem  nevezett  helyen 
és  Veszprém  vármegyének  1754  ápril  4-ikén  Veszprémben  tartott 
közgyűlésén. 

A  győri  káptalannak  1803  január  1-én  kelt  hiteles  másolatában 
és  egy  KVIII.  századi  egyszerű  másolatban,  mindakettőnél  a  czímer- 
kép színes  másával. 

Siebmacher,  677.  1.    467.  t. 

CXXIV. 

1588  január  8,  Prága, 
Rudolf  király   Gillig    Kristófnak,   Mátyásnak    és    Farkasnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  miUtare  erectum  lamina  álba  ad  instar 
fluminis  a  superiori  dextro  angulo  in  inferiorem  levum  oblique 
ducta,  superne  a  sinistris  in  rubeum,  inferne  verő  a  dextris  in 
coelestinum  campos  divisum,  quorum  singulus  singulos  flores  albi 
lilii  in  se  continere  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam,  regio  diademate,  dimidium  aureum  griphum  expansis  aUs, 
ore  hianti,  linguaque  exerta  dextro  pede  sursum  elevato,  levő  verő 
protenso  florem  albi  lilii  tenentem  producente  ornatam.  A  summi- 
tate verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  albi  et  rubri^ 


Digitized  by 


Google 


76 


Magyarországi  czímereslevelek. 


illinc  coelestini  et  albi  colorum  in  scuti  extremilales  sese  difffun- 
denlibus,  illudque  decenter  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1593  iünius  14-ikén 
Somorján  tartott  itélöszékén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,   198.  1.   157.  t. 

cxxv. 

1688  május  12,  Prága, 
Rudolf  király  Kampmacher  Jakabnak,  a   körmöczi    és   sei- 
meczi  bányakamarák  lovassága  kapitányának,  és  testvérének  Sebes- 
tyénnek, régi  nemességüket  megerősítve,  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum, 
linea  in  formám  crucis  ducta  quadripar- 
titum,  in  cuius  superiori  dextra  et  infe- 
riori  sinistra  rubris  scuti  areis,  supra 
trijugem  viridem  collem  singula  grus 
naturali  suo  colore  depicta,  expansis  ^alis 
et  capite  in  dextrum  scuti  latus  con- 
versa,  extento  coUo,  vigilantique  similis, 
dextro  pede  insistere,  sinistro  verő  gla- 
dium  bipennem  nudum  tenere,  in  •  scuti 
verő  sinistra  superiori  et  dextra  inferiori 
sibi  acuminatim  cohaerentibus  caelestini 
coloris  partibus  singulum  pecten  aureum 
positum  esse  conspiciuntur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  apertam,  regio  diademate  inter  duo 
cornua  bubalina  ad  instar  buccinarum  erecta,  atque  hinc  cae- 
lestino  et  aureo,  illinc  rubro  et  albo  coloribus  distincta,  priori 
per  omnia  conformem  gruum  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  cassidis,  laciniis  seu  lemniscis  hinc  caelestini  et 
aurei,  illinc  albi  et  rubri  colorum  in  scuti  extremitates  sese 
defundentibus,  illudque  decenter  exornantibus  .  .  .« 

Az  oklevél  megemlékezik  a  czímerszerzönek  a  végvárakban 
a  törökök  ellen  kapitányi  minőségében  szerzett  érdemeiről. 
Függő  pecséttel. 

CXXVI. 

ir)89  május  10,  Prága, 
lludolf  király  Hohenperger  Dávidnak,  Frigyesnek  és  György- 
nek régi  nemességüket  megerősíti  és  czímert  adományoz. 

»Scutum    videlieet  militare  erectum,  linea  in  modum  crucis 
<lucta  quadripartitum,  in  cuius  superiori  dextra  et  inferiori  sinistra 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


77 


caelestini   coloris   scuti   areis   super   viridem   monticulum  singula 

ibix   seu   rupicapra    naturali   suo   colore   efBgiata  cornibus  nigris 

incurvis   erectis,  superior  in   sinistrum,   inferior   verő  in  dextrum 

scuti  latus  conversa,  ceu  attonita  anlerio- 

ribus  pedibus  suffulta,  erecte  stare,  atque 

a  tergo  lunae  hemispherium  cum  adiuncta 

illi  aurea  stella,   singulam  irradiare;    in 

scuti   verő    inferiori  dextro   et  superiori 

sinistro    acuminatim   sibi  corresponden- 

tibus   rubris   campis,  singulus   quercinus 

truncus  virentibus    ramis  et  foliis  glan- 

dibus  aureis  onustus,  per  obliquum  iacere 

conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 

militarem  apertam  seu  craticulatam  soii- 

dae  nobilitatis    decus,    regio    diademate 

inter   duo    bubalina    cornua    ad    instar 

buccinarum   erecta  et  coelestino   aureo- 

que    colore    distincta  dimidiam   ibicem  prioribus  conformem  pro- 

tensis   pedibus  producente  omatam.   A  summitate  verő  sive  cono 

galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  coelestini  et  albi,  illinc  aurei  et 

similiter  coelestini  colorum  in  scuti  oram  deíluentibus  .  . .« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  "a  jobboldali 
bőségszaru  kék,  aranynyal,  a  baloldali  ezüst,  kékkel  vágva. 

A  czímerszerző  Hohenperger  Dávid  az  oklevél' szerint  a  sel- 
meczi  bányák  körül  szerzett  magának  érdemeket,  testvére  Frigyes 
pedig  az  arciére  testörségben  szolgált. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  gróf  Berényi  család  levéltárában. 


CXXVII. 

1Ö91  június  25.  Prága,  /.^^ 

Rudolf  király  Szarnowczay  Ambrusnak  és   nővéreinek   Zsu- 
zsannának és  Borbálának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

*Scutum  videlicet  militare  erectum,  rubri 
coloris,  cuius  fundum  trijugis  viridis  monti- 
culus  occupat,  cui  naturális  phoenix  expansis 
aüs  insistere  ac  rostro  suo  proprium  pectus 
vellicare,  puUosque  suos  eo  aspergere  cernitur. 
Scuto  impositam  galeam  militarem  clausam 
regio  diademate,  priori  per  omnia  similem 
phoenicem  producente  omatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  séu  lemniscis 
hinc  aurei   et    caelestini,  illinc   rubri   et  albi 


Digitized  by 


Google 


78 


Magyarországi  czimereslevelek. 


<;olonmi,   in   scutí   oram  íluitanlibus,  illudque   decenter   adoman- 
tibus  .  .  .« 

Kihirdettetett    Pozsony   vármegyének    1598    június    lo-ikén 
üomorján  tartott  itélőszékén. 
Függő  pecséttel 

cxxyni. 

LV)^  fizeptemher  o.  Prága. 

Kiidolf  király  Fyrsth  Pálnak,  nejének  Margitnak  és  gyerme- 
keinek Mártonnak,  Orsolyának,  Annának  és  Rózának  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  coloris  viridi  campo  in  fiindo 
stratum,  cui  integer  aurei  coloris  leo 
ore  patulo  lingua  exerta,  caudaque  bifiir- 
(^ata  erecta  posterioribus  pedibus  insis- 
tere  et  in  dextrum  scuti  latus  conversus, 
anterioribus  pedibus  viridem  arborem 
pálma  e  radicitus  evulsam  tenere  eonspi- 
citur.  Seuto  impositam  galeam  militarem 
apertam,regio  diademate  dimidium  priori 
per  onmia  similem  leonem  evulsam  simi- 
liter  palmae  arborem  viridem  tenentem 
producenti  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  cui  lemniscis 
hinc  rubri  et  albi,  illinc  coelestini  et  albi  similiter  colorum  in 
scuti   oram    íluitantibus,  illudque  decenter  adornantibus.* 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1596  augusztus  15-ikén 
Szempczen,  és  Komárom  vármegyének  1629-ben  Komáromban  tar- 
tott gyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije   Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun    vármegye    levéltárában. 


OXXIX. 

1íj9'^  szeptember  .>.  Prága.  /^-^ 

Hudolf  király  Septey  máskép  Demetery  Mihálynak,  nővérei- 
nek öeptey  Magdolnának  és  Klárának  és  unokatestvérének  Septey 
(iyörgynek  régi  nemességét  megújítva  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímexeslevelek. 


78 


>Scutum  videlicet  militare  erectum,  Iídpíí  i>ei-  líiediuiii  traiit^ 
versum  ducta  superne  in  coelestinum,  inferoe  autein  in  rubniin 
campos  divisum  cuius  fundum  triiugis  viridis  munticuilus  oceupat, 
cui  integer  aurei  coloris  leo,  ore  hianti, 
lingua  rubieunda  exerta,  caudaque  bifur- 
cata  érecta  [in  dextrum]  seuti  latus  con- 
versus  posterioribus  pedibus  dispositis 
innixus  insistere,  anlerioribus  verő  levő 
protenso  caput  turcicum  cruore  madens, 
per  crines  fortiter  apprehensum  tenere, 
dextro  elevato  framen  nudam  vibrare 
conspicitur.  Sculo  impositam  galeam  mi- 
litarem  clausam  regio  diademate  dimi- 
dium  priori  per  omnia  conformem  leo- 
nem  prodvicente  ornalam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laeiniis  seu  lem- 
niscis'hinc  aurei  et  coelestini,  illine  rubri 
et  albi  colorum,  in  scuti  oram  fluitantibiin 
adornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1593  ápril  2í>-ikán  Szombat- 
helyen tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


dpcenter 


OXXX. 
Íű.9^  s^eptembe?'  o  (?)  Pmja^ 

Rudolf  király  Mikefalvai  Gáspárnak,  testvéreinek  FiTencznek 
és  Pálnak  nemességet  és  ezimert  adományoz, 

A  czímerleirás  az  oklevél  rongált  álla- 
pota miatt  olvashatatlan.  A  czímerkép 
egyenesen  álló  vágott  pajzs  felső  kék  meze- 
jében jobbra  forduló,  ágaskodó  arany  orosz- 
lánt, kioltott  nyelvvel,  mellső  lábát  maga 
elé  nyújtva,  az  alsó  vörös  mezejében  három 
(2 — 1)  ezüst  rózsát  ábrázol.  Sisakdisz  a 
pajzsbeH  oroszlán  növő  helyzetben,  mellső 
jobb  lábában  fölemelt  ezüst  buzogányt 
tartva.  A  takarók  szine  jobbról  arany-kék. 
balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  Szlavónia  rendéinek 
1610  ápril  21-én  »in  area  capituU  Zagra- 
biensis«  tartott  közgyűlésen. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


Digitized 


by  Google 


80 


Magyarországi  czímereslevelek. 


CXXXI. 
lo93  január  19.  Prága. 
Rudolf  király  Natkay  (Nadkay,  egy   helyt  Nathkaynak  írva) 
máskép    Bornemizza    Ferencznek,    testvéreinek  Jánosnak,    Imré- 
nek, másik  Jánosnak  és  Istvánnak  régi  nemességüket  megerősítve, 
czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum 
coelestini  coloris,  cuius  fundum  trijugis 
croceus  campus  oceupat,  cui  duo  aurei 
coloris  gryphi,  oris  apertis,  linguis  exer- 
tis  et  alis  expansis,  caudisque  erectis  ac 
sibi  invicem  oppositi,  posterioribus  pedi- 
bus  dispositis  innixi  stare,  anterioribus 
autem  singuli  eorum  veluti  ad  rapien- 
dum  protensis  mueronem  nudum  fortiter 
apprehensum  erecte  tenere  supraque 
eos  hinc  luna  illinc  verő  stella  radiare 
conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  clausam,  regio  diademate  mili- 
tem  armatum,  galeaque  caput  tectum, 
sinistra  nianu  lumbis  inieeta,  dextra  bipennem  nudum  capulotenus 
apprehensum  erecte  tenentem,  inter  duas  hinc  rubro,  illinc  autem 
nigro  coloribus  distinctas  alas  aquilinas  pubetenus  producente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
utrinque  crocei,  caelestini,  albi  et  rubri  colorum  in  scuti  oram 
defluentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1596   április   2-án  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecsétje   elveszett,  a  Tihanyi   család  levéltárában. 


CXXXII. 

1Ö93  márczms  1.  Prága. 

Rudolf  király  Brezowyczai  Bugarin  Boldizsárnak,  nejének 
Ziny  Annának,  gyermekeiknek,  Andrásnak,  Katalinnak  és  Dorot- 
tyának és  testvérének  Miklósnak  régi  nemességüket  megerősítve, 
czímert   adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  Hnea  per  médium  trans- 
versum  ducta,  superne  in  caelestinum,  inferne  verő  in  rubrum 
campos  divisum,  cuius  fundum  trés  acuminatim  exsurgentes  petrae 
occupant,  in  cuius  eminentiore  cono  integra  naturális  aquila,  alis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  81 

expansis,  ac  in   dextrum  scuti  latus  conversa,   sinistro   pedi  tota 

corporis  mole  innixa  erecte  stare,  dextro  verő  mucronem  nudum 

vibrare  atqae  in  superioribus  scuti  angulis  hinc  stella,   illinc  luna 

ratilare   conspiciuntur.   Scuto  incumben- 

tem    galeam    militarem    clausam    regia 

corona,  priori  per  omnia  conformes  trés 

petras  cum  insidente  aquila   mucronem 

vibrante,   producente   ornatam.  A   sum- 

mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 

lemniscis   hinc   aurei   et    celestini,  illinc 

rubri  et  albi  colorum,  in  scuti  oram  flui- 

tantibus.* 

A  czimerképben  az  oklevél  szöve- 
gében említett  nap  és   hold  hiányzik. 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1596  július  1-én  Gönczött 
tartott  közgyűlésén. 

Az  oklevélhez  mellékelve  van  a  czímerkérő  folyamodvány, 
az  engedélyezési  záradékban  a  fenti  kelettel.  A  folyamodványban 
folyamodó  a  nemesség  és  czimer  megadását  mostohagyermekei 
János,  György,  Dániel  és  Erzsébet  részére  is  kéri,  de  ezek  nevei 
utólag  kitöröltettek. 

Függő  pecséttel,    a  Bugarin-Horváth  család  levéltárában. 

CXXXIII. 
169Ö  február  L  Prága, 

Rudolf  király  More  Jánosnak  régi  nemességét  megerősítve 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  linea  per  médium  trans- 
versum  ducta,  superne  in  rubrum,  inferne  verő  in  viridem  cam- 
pos  divisum,  in  cuius  inferiori  scuti  parte  viridi  nimirum  campo 
cadaveribus  humanis  undique  strato,  sanguineque  asperso  integer 
miles  Hungarus  armis  indutus,  caputque  galea,  cryslis  strutionum 
ornata  tectus  ac  in  dextrum  scuti  latus  conversus  insistere,  leva 
manu  caput  turcicum  cruore  madens,  crinibusque  apprehensum 
tenens,  dextra  verő  elevata  bipennem  nudum  minitabundus  vibrare, 
in  superiore  verő  rubri  coloris  scuti  parte  vexillum  caelestini 
coloris  erecte  positum  esse  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  apertam,  regio  diademate,  dimidium  priori  per 
omnia  similem  militem  Hungarum  producente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  rubri  et 
caelestini,  iUinc  verő  aurei  et  similiter  caelestini  colorum  in  scuti 
oram  fluitantibus,  illudque  apprime  exornantibus  .  . .« 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  ozímoreslevelei.  O 


Digitized  by 


Google 


82 


Magyarországi  czímereslevelek. 


CXXXIV. 

KyOrj  április  7.  Gyulafejé*vár.  l^""^ 
Báthory  Zsigmond  erdélyi  fejedelem  Aytoni   Zeorger   Jakab 
deák  gyulafejérvári  lakosnak   nemességet  és  czímert   adományoz. 

»Scutum  videlicet  trian- 
^^^T  gulare    rubel    coloris,     in 

cuius  campo  corona  regia 
est  depicta,  ex  qua  dimi- 
dius  monoceros  qualis 
quantusque  ab  umbilico 
sursum  est,  eminere  cer- 
nitur.  Supra  scutum  galea 
militaris  clausa  est  posita, 
supra  quam  eadem  omnino 
insignia  visuntur,  scuti  de- 
inque  oras  teniae  sive  lem- 
nisci  variorum  colorum 
ambiunt  et  exornant . .  .* 
A  pajzs  czimerképe  balra 
fordul,  a  takarók  színe 
jobbról  zöld  és  még  egy 
elmosódott  szín,  balról 
sárga  (arany)  és  kék. 
Függő  pecséttel,  a  báró  Radák  család  levéltárában. 


cxxxv. 

lo9ú  május  12,  Prága,  ^' 
Rudolf  király  Theophil,  máskép  Wallendorffi  Mártonnak   és 
testvérének  Máténak  nemességet  s  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  linea  per  médium  trans- 
versum  ducta,  superne  in  coelestinum,  inferne  verő  in  album 
campos  divisum,  in  cuius  inferiori  parte  dimidia  stella  aurea 
fulgere  ac  supra  illám  in  campo  coelestino  flos  albi  lilii  dilatatus 
esse  conspicitur.  öcuto  impositam  galeam  militarem  clausam  regia 
corona  priori  similem  dimidiam  stellam  cum  superimposito  albo 
lilio  producente  omatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  hinc  albi  et  aurei,  illinc  rubri  et  coelestini 
colorum  in  scuti  oram  fluitantibus,  illudque  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1596-ban  Lőcsén  tartott 
közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Szepes 
vármegye  levéltárában. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  83 

CXXXVI. 

1596  július  20.  Prága, 

Rudolf  király  Horváth  máskép  Woynovith  Jáiiüsiiak  és  test- 
vérének Ferencznek,  régi  nemességét  és  czínierét  megújítja  és 
megerősíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum 
€aelestini  eoloris,  in  quo  aquila  aurea,  ore 
hianti,  lingua  exerta,  alis  expansis  caudaque 
dispersa,  pedibus  dispositis  in  medio  stare 
atque  pede  dextro  mucronem  nudum  capu- 
lotenus  fortiter  comprehensum,  cum  infixo 
cuspidi  eius  capite  turcico  cruore  madente 
erecte  tenere  conspicitur,  qnae  quidem 
aquila  animi  tui  generositatem  et  constan- 
tiam  in  hostes  Turcas  ferocitatem  ac  cor- 
poris  robur  et  fortitudinem,  indefessumque 
nobis  inserviendi  stúdium  ac  voluntatem 
exprimit,  unde  a  nobis  debitam  laudem  ac 
benignam  mereris  remunerationem.  Scuto 
incumbit  galea  militaris  clatrata  sive  aperta  solidmí  nobilitatis 
decus,  regio  diademate  ornata,  cui  altéra  priori  per  oninia  con- 
formis  aurea  aquila  dispositis  insistit  pedibus.  A  summitatt?  verő 
sive  cono  cassidis  lacinii  sive  lemnisci,  hinc  aurei  et  cnelestíni, 
illinc  rubri  et  albi  colorum  in  scuti  extremitates  sese  ornate 
difTundunt.* 

A  czímerkép  a  leírástól  annyiban  tér  el,  hogy  a  sisakdií^zben 
a  sas  mindkét  lábával  a  koronára  támaszkodik  i's  jobb  lábában 
nincs  kard.' 

Az  oklevél  a  czímerszerző  érdemeiről  a  következőkép  emlé- 
kezik meg:  >Ortus  enim,  uti  íidedigno  testimojúí)  accepimus,  an- 
tiqua  et  celebri  nobilium  regni  nostri  Croatiae  prosapia,  euius 
utpote  maiores  et  progenitores  preclara  generis  ac  virtalií>  eorum 
militaris  meruisse  dicuntur  testimonia,  tu  quoqiie  eoruin  seculus 
vestigia  a  primis  adolescentiae  tuae  annis  sprelis  viliurLiHi  iUeee- 
bris,  quibus  aetas  illa  irretiri  ac  corrumpi  consiievit,  militari  tő 
disciplinae  addidisse,  in  eaque  tyronicio  foelirnter  üuniplelíí, 
diversa  postmodum  cum  infensissimis  christiani  noniinis  jjtisűbus 
Turcis  certamina  habuisse  ac  in  variis  confiniis  generál ibusqae 
et  particularibus  expeditionibus  diversisque  exeursiojiilHis  IVielidter 
ac  infracto  pectore  cum  illis  congrediendo  non  ^^ine  sanguinis  tui 
larga  effasione  strenuam,  fidelem  ac  utilem  operám  iu^Ijí^  navaífef' 


Digitized  by 


Google 


84 


Magyarországi  czímeresleyelek. 


cumque  te  virum  militarem  et  fortém  exhibuisse  perhiberis,  ut 
tibi  certorum  equitum  in  praesidio  nostro  Canisiensi  existentium 
et  fortalitii  Wyvariensis  prope  Canisam  erecti  capitaneatum  con- 
credere  non  dubitaverimus,  in  quo  officio  per  aliquot  annos  cum 
insigni  tua  laude  es  versatus  .  .  .« 

Függő  pecsét  töredékével,  a  Zalabéri  Horváth  család  levél- 
tárában. 

CXXXVII. 

1598  január  8,  Práf/a, 

Rudolf  király  Pekh  Lipótnak,  a  magyar  királyi  kamarajöve- 
delmek perceptorának  régi  nemességét  megerősítve,  bővített  czí- 
mert  adományoz 

»Scutum  nimirum  militare  erectum, 
linea  per  médium  in  formám  crucis  ducta 
quadripartitum,  in  cuius  medio  consistit 
minus  scutum,  linea  a  summo  deorsum 
oblique  ducta,  superne  nigro  colore,  in- 
ferne  verő  ad  instar  scachi  rubro  et  albo 
coloribus  oblique  et  oblonge  tesselatis, 
certos  panes  representantes  divisum,  in 
cuius  superna  nigra  area  integer  fulvus 
leo,  ore  patulo,  lingua  rubicunda  exerta 
caudaque  elevata,  tota  corporis  mole  ad 
cursum  extensa,  dispositis  pedibus  sur- 
sum  versum  contendere  cernitur,  haec- 
que  sünt  antiqua  nobilitatis  tuae  insig- 
nia.  In  scuti  verő  maioris  superiori  dextro, 
ac  inferiori  sinistro  rubro  colore  tinctis 
campis,  singula  rupes  seu  naturális  albicans  petra  acuminatim 
excrevisse,  ex  illaque  ceu  bifida  singula  álba  rotunda  turris,  tri- 
bus  fenestris  ac  in  summitale  veluti  corona  conspicua  exsurgere. 
In  scuti  porro  sinistra  superiori  et  dextra  inferiori  aurei  coloris 
areis,  singula  dimidia  aquila,  ore  patulo,  lingua  exerta,  alaque 
expansa,  pede  ad  rapiendum  protenso,  cauda  sparsa  et  demissa, 
coronaque  insignita  prominere  conspiciuntur.  Scuto  impositam 
galeam  militarem  clatratam  sive  apertam,  solidae  nobilitatis  decus, 
torque  aurea  cum  dependente  ex  illa  monili  ornatam,  cui  regium 
diadema  incumbit,  eique  integer  naturális  fulvus  leo,  ore  hianti, 
lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  bifurcata  erecta  et  corona  regia 
conspicuus,  inter  duas  alas  aquilinas,  hinc  albo,  illinc  aureo  colore 
distinctas,  singulaque  trés  panis  tortas,  acuminatas,  ordine  locatas, 
atque  in  ala  álba  rubro,  in  crocea  verő  nigro   colore   discrimina- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  85 

tas  continente,  dispositis  pedibus  erecte  insistere,  anterioribus  vero 
dictos  trés  panes  rubros  compresse  tenere  visitur.  A  summitate 
autem  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  nigro  et  aureo, 
illine  rubro  et  albo  coloribus  distinctis,  scutum  ipsum  circumvolitan- 
tibus,  illudque  eximie  adornantibus  .  .  .< 

A  czímerlevél  megemlékezik  czímerszerző  atyjának  Pekh 
Lipótnak  Rudolf  nagyatyja,  L  Ferdinánd  udvarában  szerzett  érdemei- 
ről; megemlékezik  arról,  hogy  czímerszerző  iQuságában  a  szabad 
művészetek  tanulmányozására  adta  magát,  és  kiemeli  hivatalá- 
ban szerzett  érdemeit.  Megemlíti,  hogy  czímerszerző  mindazon 
kiváltságokkal  és  jogokkal  élhet,  a  melyek  az  ország  többi  négy  apai 
és  négy  anyai  őst  kimutató  nemeseit  megilletik.  Megadja  neki  és 
utódainak  a  vörös  viaszszal  való  pecsételés  jogát,  végül  azokra,  a 
kik  a  nemesi  levelet  megtámadják,  50  márka  tfszta  arany  bírsá- 
got ró,  melynek  fele  a  királyi  fiscast  illeti,  fele  pedig  az  okozott 
sérelem  orvoslására  fordítandó. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


cxxxvin. 

.    lo98  márczius  12,  Prága,  ^^-^ 

Rudolf  király  Szoldan  Ferencznek,  feleségének,  szül.  Sellian 
Máriának,  gyermekeiknek  Ferencznek  és  Zsuzsannának  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

» Scutum  nimirum  militare  erectum  caelestini  coloris,  trijugi 
viridi  monticulo  in  fundo  stratum,  in  quo  gradienti  similis  aurei 
coloris  leo,  ore  hianti,  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  sursum, 
elevata,  ac  in  dextrum  scuti  latus  conversus,  posterioribus  pedibus 
duos  depressiores  collis  iugos  premendo  erecte  stare,  anterioribus 
vero  globum  ignitum  tenere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  clausam  regia  corona  integrum  leonem  priori  per  omnia 
conformem  proferente  ornatam.  A  summitate  autem  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  aurei  et  caelestini,  illine  vero 
albi  et  rubri  in  scuti  oram  fluitantibus,  illudque  decenter  exor- 
nantibus  .  . .« 

A  czímerkép  a  leírástól  némileg  eltér,  úgy  a  pajzsalak, 
mint  a  sisakdísz  oroszlánja  kétfarku,  mely  körülmény  a  szöveg- 
ben nincs  megemlítve. 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1600  ápril  11-ikén  Nyitrán 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  Supplementband,   107.  1,  76.  t. 


Digitized 


by  Google 


86  Magyarországi  czímereslevelek. 

CXXXIX. 

1598  márczius  12.  Prága. 

Rudolf  király  Szelepcsényi  Pohronczi  Ferencz  esztergomi 
kanonoknak,  testvéreinek  Lászlónak  és  Miklósnak,  nővéreinek  Ilo- 
nának és  Katalinnak,  továbbá  Bokros  Györgynek  és  utódaiknak 
régi  nemességüket  megerősítve  czímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  quem  trans- 
versum  currens  fluvius  ad  tertiam  eius  partém  secare  ex  eoque 
álba  petra  trifida  in  dextrum  scuti  latus  aeumina  assurgere,  cui 
integer  aurei  coloris  leo,  ore  patulo,  lingua  exerta,  caudaque  bifur- 
cata  erecta  ac  regia  corona  eonspicuus,  posterioribus  pedibus 
dispositis,  tota  corporis  mole  innixus,  atque  in  dextram  scuti  gra- 
dienti  similis  insistere,  anterioribus  verő  pedibus  levő  protenso 
petram  ipsara  tangere,  dextro  verő  elevato,  solem  in  dextro  scuti 
angulo  radiantem  prendere  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  apertam  regio  diademate  dimidium  priori  per  omnia  con- 
formem  fulvum  leonem  regia  corona  decorum,  levő  pede  protenso, 
dextro  verő  elevato,  stellam  auream  tenentem,  inter  duas  alas 
aquilinas,  hinc  rubro  et  albo,  illinc  caelestino  et  aureo  coloribus 
distinctas  producente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  hinc  rubri  et  albi,  iHinc  caelestini  et  aurei 
colorum  in  scuti  oram  defluentibus  .  .  .« 

^^ggÖ  pecsét  töredékeivel,  a  gróf  Forgách  család  levéltárában. 

Siebmacher,  624.  1.  439.  í. 

CXL. 
1598  márcHus  31.  Prága. 

Rudolf  király  Bácsmegyei  Jánosnak  régi  nemességét  meg- 
erősítve czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  campo 
viridi  in  fundo  stratum,  cui  integer  miles  armis  per  totum  ad 
instar  cathaphracti  indutus,  atque  in  dextrum  scuti  latus  conver- 
sus  insistere  ac  leva  manu  lumbis  iniecta,  dextra  mucronem  nudum 
capulotenus  fortiter  apprehensum  erecte  tenere  cernitur.  Scuto 
impositam  galeam  militarem  apertam  regio  diademate,  alterum 
militem  armatum,  priorique  conformem,  ac  leva  manu  caput  tur- 
cicum  tyara  redimitum  cruoreque  madens  tenentem,  dextra  verő 
mucronem  nudum  vibrantem  producente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  rubri  et  albi, 
ilUnc  aurei  et  caelestini  colorum  in  scuti  extremitates  sese  diffun- 
dentibus  illudque  decore  adumbrantibus  .  .  .« 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  87 

A  czímerkép  a  leírástól  annyiban  tér  el,  hogy  a  sisakdiszt 
jobbról  arany- vörös,  balról  kék-arany  sasszárny  kiséri. 

^^ggö  pecsétje  elveszett,  a  hártya  alsó  része,  hol  az  aláírások 
voltak,  hiányzik. 

Siehmacher,  Supplementband,   10.  1.  6.  t. 

CXLI. 

1Ö98  április  10,  Frága, 

Rudolf  király  Melczer  Fülöpnek,  feleségének,  fiának  György- 
nek, leányának  Erzsébetnek  és  testvérének  Melczer  Boldizsárnak 
régi  nemességét  megerősíti,  és  nekik  czimert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  rubri  coloris,  cuius 
fundum  trifida  petra  occupat,  cui  integri  fulvi  leones  faucibus 
apertis,  linguis  rubicmidis  exertis,  posterioribus  pedibus  dispositis,. 
caudisque  intra  pedes  reversis  (?)  sibi  invicem  oppositi  erecte 
stare,  anterioribus  verő  pedibus  protensis  crucem  albam  duplica- 
tam  .  .  .  tenere  conspiciuntur.  Scuto  superimpositam  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam  regio  diademate,  alterum 
dimidium  fulvum  leonem  corona  regia  insignitum,  caudaque  bifurcata 
erecta  levő  pede  ad  rapiendum  protenso,  dextro  elevato  (?)  florem 
lilii  rubro  et  albo  coloribus  distinctum  tenentem  producente  orna- 
tam.  A  sumitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  aurei  et  rubri,  illinc  albi  et  rubri  similiter  colorum  in  seuti 
oram  fluitatibus  .  .  .« 

Egyszerű  XVIII.  századi  másolat,  a  czímerkép  színes  másával. 

Siehmacher,  414.  1.   307.  t.  11. 

CXLII. 

1598  június  2,  Prága, 

Rudolf  király  Pelbárt  Istvánnak,  Mártonnak,  Tamásnak  és 
Ambrusnak   régi  nemességük  megerősítésével  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  cuius 
fundum  trijugis  viridis  monticulus  occupat,  in  quo  integer  aurei 
coloris  leo,  ore  hiante,  lingua  exerta,  caudaque  bifurcata  erecta, 
posterioribus  pedibus  dispositis  ac  in  déxtrum  scuti  latus  conver- 
sus  erecte  stare,  anterioribus  verő  levő  hemisphaeram  lunae,  dextro 
verő  mucronem  nuduni  fortiter  tenere  conspicitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  apertam  regio  diademate  priori  per 
omnia  conformem  dimidium  leonem  producente  ornatam.  A  sum- 
mitate  sive  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis  hinc  rubri  et  albi 


Digitized  by 


Google 


88  Magyarországi  czímereslevelek. 

colorum,  illinc  aurei  et  celestini  in  scuti  oram  sese  diffundentibus, 
illudque  decenter  exomantibus.  * 

í^üggő  pecséttel. 

Siebmacher,  490.  1.  358.  t. 

cxLin. 

159S  augusztus  19,  Prága. 

Rudolf  király  Bocatius  Jánosnak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  trijugi 
viridi  monticulo  in  sinistra  fundi  parte  stratum,  cui  integer  natu- 
rális albus  eygnus,  utroque  pede  eminentiori  intermedio  eoUis  iugo 
innixus,  alis  expansis,  subvolantique  similis  insistere,  rostro 
autem  sertum  viride  ex  eapite  hominis,  rubra  véste  oblonga 
hungarica  induti  et  ad  dextrum  scuti  latus  erecte  stantis,  manu- 
que  dextra  lumbis  et  laeva  similiter  librum  eomplicate  gestantis 
iniecta  asportare  cernitur.  Scuto  impositam  galeam  militarem 
apertam,  regia  corona  ornatam,  cui  lilium  aureum  adiacere,  iux- 
taque  id  ex  utraque  parte,  singula  hasta  militaris,  serto  iniecta, 
cum  volitantibus  ex  eis  vexillis  provenire,  quorum  alterum  a 
dextris  nigro,  a  sinistris  caesio  coloribus  distinctum  esse,  in  sin- 
guloque  singula,  hinc  aurei,  illinc  albi  colorum,  luna  et  stella 
rutilare  visuntur.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  albi  et  coelestini,  illinc  nigri  et  aurei  colorum,  in 
scuti  oram  fluitantibus,  illudque  apprime  exornantibus.* 

Egyszerű  XIX.  századi  hibás  másolat,  a  czímerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Szepes  vármegye  levéltárában. 
Siebmacher^  68.  1.  54.  t. 

CXLIV. 

1598  deczemier  16,  Oyula fejérvár, 

Báthory  Zsigmond  erdélyi  fejedelem  Literati  máskép  Balogh 
Lázár  kolozsvári  lakosnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  triangulare  coelestini  coloris,  in  cuius  ima 
parte  duo  brachia  humana  coniunctis  palmis  sünt  depicta,  quibus 
corona  regia  fulgentibus  gemmis  ex[or]nata  imminet,  supra  coro- 
nam  verő  ex  superiori  scuti  parte  duae  stellae  coruscantes  secun- 
dum  ordinem  distinctae  prominent.  Supra  scutum  galea  militaris 
clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium  fulgentibas  gem- 
mis atque  unionibus  conspicuum,  ex  quo  quidem  diademate  leo 
dimidius    eapite    et   anterioribus    pedibus    exstantibus    caudaque 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresl evetek. 


89 


duplici  sursum  porrecta,  unguibus  stellam  depiclain  t^nens  emi- 
nere  conspicitur.  Ex  cono  autem  galeae  teiirae  sive  leiimitsei  vmi- 
orum  colorum  ex  utroque  scuti  latere  defjuentes,  oras  seii  mar- 
gines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.'^  A  ezíiner- 
képben  látható  két  kar  közöl  a  jobboldali  vÖröSj  a  baloldali  kék 
ujjakkal  van  ruházva,  ez  a  leírásban  nincs  megemlítve. 

Az  oklevél  erősen  meg  van  rongálva.  PíiggÖ  pecsétje  elveaz^tt, 
Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  260,  1.   Iíí2,  t* 

CXLV. 
1599  február  18.  Gyulafejérvdr. 
Báthory  Zsigmond  erdélyi   fejedelem    Hunyadi    Istvánnak,   a 
fejedelem   veczeli   birtoka   tisztjének   nemességet   és  ezimerl  ado- 
mányoz. 

»Scatum  videlicet  triangulare 
rubei  coloris,  in  cuius  campo  homo 
integer  armis  militaribus  indutus  dex- 
tra  manu  gladium  evaginatum  sursum 
porrectum  stringere  cernitur.  Supra 
scutum  galea  militaris  clausa  est  posita, 
quam  contegit  corona  regia  gemmis 
atque  unionibus  conspicua,  ex  qua 
ensis  bipennis,  cui  sertum  laureum 
insertum  et  impositum  esse  conspi- 
citur; conum  autem  galeae  seu  lem- 
nisei  variorum  colorum  hinc  inde  de- 
fluentes  oras  seu  margines  scuti  pul- 
cherrime ambiunt  et  exornant .  ,  .^ 

A  pajzsbeli  alak  zöld  talajon 
áll;    ruházata    pánczéling,    violaszínű 

nadrág,  sárga  csizma,  fejét  magyar  sisak  Fötli,  oldalaiból  arany 
szíjjon  arany  veretű  kardhüvely  függ  le. 

Kihirdettetett  Hunyad  vármegyének  1  t)0-J  április  2 l-éü  Bácsin 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CXLVI. 

1599  április  1.  Fnhjn, 
Rudolf  király  Aszalói   Kis   Jánosnak   nemességet  és  cziniert 
adományoz.  ' 

» Scutum  videlicet  militare  erectuin  nibri  colorií^,  l-uIus  fim- 
dum  trijugis  viridis  monticulus  occupat,  in  cuius  eminentkíri  naUi- 


Digitized  by 


Google       — 


90  Magyarországi  czímereslevelek. 

ralis  medius  fulvi  coloris  griphus,  in  dextrum  scuti  latas  eonver- 
sus,  ore  hianti,  lingua  exerta  rubicunda,  alis  expansis,  anterioribus 
pedibus  leve  ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő  radices  vitium 
cum  dependentibus  viridantibus  pampinis  fortiter  comprehendere 
cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  clausam  regio 
diademate,  dimidium  per  omnia  similem  fiilvum  griphum  produ- 
cente  ornatam,  a  summitate  seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis 
hinc  rubri  et  albi,  illinc  aurei  et  coelestini  colorum,  in  scuti  oram 
íluitantibus,  illudque  apprime  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Borsod  vármegyének  1602  május  1-én  Aszalón 
tartott  közgyűlésén. 

XVIII.   századi   egyszerű  hibás  másolat,  hártyán. 


CXLVII. 
1599  július  :^o.  Oy  idafehérvár. 

Báthory  András  bibornok,  erdélyi  fejedelem  Fenessy  István- 
nak, a  fejedelmi  nagyobb  kanczellária  Írnokának  régi  nemességét 
megerősíti  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  triangulare  caerulei 
coloris,  ex  cuius  ima  parte  sol  radiis  cir- 
cumquaque  difTusis,  inque  superiorem  scuti 
partém  in  acutam  velut  pyramidem  iactis 
exoriri  visitur.  Ex  dextro  autem  scuti  angulo 
superne  brachium  humánum,  tanquam  nubi- 
bus  involutum  coronam  regiam  gemmis 
atque  unionibus  decoratam,  summae  radio- 
rum  pyramidalium  superficiei  imminentem 
tenere  conspicitur.  Supra  scutum  galea  mili- 
taris  aperta  est  posita,  quam  diadema  regium 
eximia  artificis  peritia  celatum,  contegit. 
Ex  eaque  monoceros  dimidius  elevato 
capite,  pedibusque  veluti  ad  cursum  directis, 
eminet.  Ex  cono  porro  galeae  teniae  sive  lemeisci  variorum  colo- 
rum utrinque  defluentes  stb.« 

A  czímerképben  a  takarók  színe  jobbról  ezüst-  vörös,  balról 
arany-kék. 

Az  oklevél  megemlékezik  a  czímerszerzőnek  a  kanczelláriá- 
ban  Báthory  Zsigmond  idejétől  fogva  szerzett  érdemeiről. 

Kihirdettetett  Hunyad  vármegyének  1608  február  26-án  Déván 
tartott  közgyűlésén. 

^xiiggö  pecsétje  elveszett. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


91 


CXLVIII. 

1600  márcsius  21,  Pihen. 

Rudolf  király  Gerendei  Hegedűs  Benedeknek,  nejének,  Kata- 
linnak, testvérének,  Györgynek  és  mostohaleányának  Erzsébetnek 
nemességet  és  czlmert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum 
caelestini  coloris,  cuius  fundum  trijugis  viri- 
dis  monticulus  occapat,  in  quo  naturális 
aurei  coloris  leo,  tota  corporis  mole  erectus, 
ere  hianti,  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque 
sursum  elevata,  posterioribus  pedibus  duos 
depressiores  collis  iugos  premendo,  in  dex- 
trum  seuti  latus  progredi,  anterioribus  verő 
pedibus  dispositis  levő  protenso,  dextro  solem 
radiis  intertenere  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  elausam,  regio  diademate, 
dimidium  lupum  ore  patulo,  lingua  rubicunda 
exerta,  auribus  erectis,  caudaque  sursum 
elevata,  pedibus  dispositis,  déxtro  frameam  evaginatam,  sinistro  ad 
rapiendum  protenso  proferente  ornatam.  A  summitate  autem  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  aurei  et  rubri,  illinc  caelistini 
et  albi  in  seuti  oram  fluitantibus,  illudque  apprime  exornantibus.* 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  nevek  interpoláltak. 

CXLIX. 

1600  márczms  21,  Prága, 
Rudolf    király    Ferenczy    Györgynek   és   Tamásnak   nemes- 
séget és  czlmert  adományoz. 

A  czímerkép  ezüst  folyammal  két 
részre  osztott  pajzs  felső  kék  mezejében 
jobbfelé  forduló  ugró  oroszlánt  ábrázol, 
előrenyújtott  mellső  lábakkal,  nyitott  szájjal, 
háta  felett  kunkorodó  farkkal;  a  pajzs  alsó 
vörös  mezejében  ezüst  ék,  a  vörös  mező- 
ben jobbról-balról  egy-egy  ezüst,  az  ezüst 
ékben  egy  vörös  rózsa.  A  pajzsot  arany- 
koronás rostélysisak  fedi,  sisakdísz  a  koro- 
nából kinövő  férfi,  vörös  nadrággal,  pánczél- 
lal,  fején  ellenzős  hegyes  és  nyak  veddel 
ellátott  sisakkal,  balkezét  csípőjére  támasztva, 
jobbjában  vörös-ezüst  sávos  lándzsát  tartva, 
melyen  arany-fehér  szinQ  lobogó  leng.  A  takarók  szine  jobbról 
fekete-arany,  balról  kék-ezüst. 


Digitized  by 


Google 


92 


Magyarországi  czimereslevelek. 


Kihirdettetett  ügocsa  vármegyének  1602  július  26-án  Sas- 
várban tartott  közgyűlésén.  A  kihirdetési  záradékban  a  czímer- 
szerzök  Ferenczy  alias  Lakatos  néven  említtetnek. 

A  szöveg  az  összehajtás  folytán,  ép  a  czímerleírásnál  annyira 
ki  van  kopva^  hogy  a  leírást  a  maga  egészéhen  nem  lehet  rekonstruálni. 
Függő  pecsétje  elveszett. 

CL. 
1600  május  1.  Pilsen. 
Rudolf  király  Sleger  Mátyás  nagyszombati  bírónak,  nejének 
Annának,  fiaiknak  Mátyásnak  és  Jánosnak,  leányaiknak  Annának 
és  Zsuzsannának,  továbbá  unokatestvéreinek  Sleger  Gergely  fiai- 
nak Jánosnak,  Istvánnak  és  Sleger  György  fiainak  Jánosnak  és 
Andrásnak,  valamint  vejeinek  Stikelius  Pálnak  és  Haules  Jánosnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare 
erectum  caelestini  coloris,  cuius 
fundum  trijugis  viridis  eolliculus 
occupat,  cuius  depressiores  duos 
integer  aurei  coloris  leo,  ore  patulo, 
lingua  exerta,  caput  corona  regia 
redimitus,  caudaque  bifurcata  erecta, 
ac  in  dextrum  scuti  latus  conver- 
sus,  posterioribus  pedibus  dispositis 
premere,-anterioribus  verő  utrisque 
palum  botris  circumseptum  tenere 
conspicitur.  Quae  quidem  virtutum 
tuarum  apposita  sünt  argumenta, 
leo  enim  animi  tui  generositatem 
et  erga  principes  tuos  fidem  et  con- 
slantiam  infractumque  ad  quaevis 
obeunda  pectus,  sedulumque  tuum 
stúdium  exprimit.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  apertam, 
regio  diademate,  inter  duas  alas  aquilinas  hinc  caelestino,  rubro 
et  aureo,  illinc  rubro.  caelestino  et  albo  coloribus  distinctas  et 
duas  utrinque  spicas  tritici  in  forniam  crucis  dispositas  in  medio 
sui  continentes,  dimidium  naturalem  monoceroten  producente  orna- 
tani.  übi  quidem  laudem  tuam,  quae  fidelia  servitia  atque  a  mundi 
rectore  futuram  virtutis  remunerationem  comitatur,  coronae  regiae 
simulachrum  ob  oculis  ponit.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  hinc  aurei  et  caelestini,  illinc  rubri  et  albi 
colorum  in  scuti  oram  defluentibus,  illudque  decenter  exornantibus.« 
Az  oklevél  megemlékezit  d  czimerszerzönek  Nagyszombat 
város  szolgálatában  szerzett  érdemeiről. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  •  9;^ 

Kihirdettetett   Pozsony  vármegyének   1615  január    19-ikén 
Somorján  tartott  itélöszékén. 
Függő  pecséttel. 

CLI. 

1602  márczius  29.  Prága.  <^ — ' 

Rudolf  király  Thali  Jánosnak,  fiainak  Jánosnak,  Gergelynek 
Andrásnak,  testvérének  Mártonnak  és  nővére  fiainak  Ujfalussy 
Pálnak  és  Jakabnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  trifida 
naturali  petra  in  fundo  stratum,  ex  cuius  eminentiori  intermedio 
dimidius  naturális  leopardus  faucibus  apertis,  cauda  erecta,  ac  in 
dextrum  scuti  latus  conversus  erecte  provenire,  et  in  laevo  pede 
trés  strutionis  plumas,  in  dextro  autem  frameam  nudam  vibrando 
tenere  eonspicitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  apertam^ 
regio  diademate  dimidium  priori  per  omnia  conformem  leopardum 
uno  pede  frameam  similiter  gestantem,  producente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis  hinc  aurei  et 
coelestini,  illinc  rubri  et  albi  colorum  in  scuti  oram  íluitantibus...* 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1604  május  10-én 
Komáromban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Thaly  család  levéltárában.  Ugyanitt  megvan 
Komárom  vármegyének  1772  február  13-án  Komáromban  Thaly 
Ferencz,  fia  Sándor  és  néhai  István  fiától  származó  unokái  István, 
Zsigmond  és  Ferencz  részére,  továbbá  ugyancsak  Komárom  várme- 
gyének 1823  május  13-án  Révkomáromban  Thaly  István  és  fiai 
Lajos,  Károly,  Antal  és  Dénes  részére  kiadott  nemesi  bizonyítványa  is. 

Siebmacher,  662.  1.  460.  t. 

•CLII. 

1603  márczius  7.  Prága, 

Rudolf  király  Almásy  Péternek,  feleségének  Lengyel  Iloná- 
nak, fiainak  Jánosnak,  Istvánnak  és  testvéreinek  Pálnak  és  Bene- 
deknek régi  nemességét  megerősítve  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  trijugi 
viridi  monticulo  in  fundo  stratum,  ex  cuius  medio  eminentiori 
malus  arbor  fructifera  excrevisse  eonspicitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  apertam,  regio  diademate  priori  per  omnia 
similem  arborem  et  monticulum  producente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemliiscis  hinc  rubri  et 
albi,  illinc  verő  aurei  et  coerulei  colorum  in  scuti  oram  fluitanti- 
bus  illudc[ue  apprime  exornantibus  .  .  .« 


Digitized  by 


Google 


94  Magyarországi  czimeresle vélek. 

Kihirdettetett  Zemplén  vármegye  160i  ápril  27-iki  köz- 
gyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  Supplementband,  4.  1.  3.  t. 

CLin. 

1603  április  25.  Prága. 

Rudolf  király  Grünbergi  (a  Grinbergh)  Berger  Illés  csá- 
szári udvari  poétának  és  testvéreinek  Jánosnak,  Dánielnek,  Péter- 
nek, Jeremiásnak,  Istvánnak  és  Györgynek  nemességet  és  czimert 
adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  in  duas  aequales  partes, 
linea  a  dextro  ad  sinistrum  latus  per  médium  ducta  divisum,  in 
cuius  superiori  coerulei  (coloris)  parte  medius  naturális  fulvus  leo  ore 
hianti,  lingua  rubieunda  exerta,  caudaque  trifurcata  supra  dorsum 
reflexa,  sinistro  pede  anteriori  ad  rapiendum  protenso,  dextro 
autem  palmam  viridem,  ad  dextrum  scuti  latus  conversus  tenere, 
et  in  inferiori  álba  area  triiugis  viridis  monticulus  .  . .  quasi  ipsius 
scuti  situs,  cuius  eminentior  medius  naturalem  solem  et  lunam 
in  se  continet,  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam  sive  clatratam  regio  diademate,  priori  per  omnia  simi- 
lem  médium  leonem  inter  duas  alas  aquiUnas  albo,  flavo  et  caé- 
ruleo  coloribus  discriminatas  producente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  aurei  et  caerulei, 
illinc  verő  albi  et  itidem  caerulei  colorum  in  scuti  oram  fluitan- 
tibus,  illudque  apprime  exornantibus  .  . .« 

Az  oklevél  megemlékezik  a  czímerszerzőnek  udvari  költői 
minőségében  szerzett  érdemeiről:  >.  .  .  poetae  laureati  nostri 
Caesaréi,  quae  ipse  sacrae  primum  regni  nostri  Hungáriáé  coronae 
et  deinde  Maiestati  nostrae  . . .  signanter  verő  magna  promptitu- 
dine  et  sedulitate  in  describendis  cafmine  heroico  divorum  quon- 
dam  Hungáriáé  regum  felicis  memóriáé  laudibus  et  serenissimae 
domus  etiam  nostrae  Austriacae  Caesarum  et  Archiducum  enco- 
miis  suam  operám  omni  favore  et  remuneratione  dignam  nobis 
exhibuit  et  impendit.« 

Kihirdettetett  Trencsén  vármegyének  1604  deczember  18-ikán 
Trencsénben  tartott  közgyűlésén 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher.  Supplementband,  20.  1.   13.  t. 

CLIV. 
1606  január  11,  Kassa, 
Bocskay  István  fejedelem  Losonczi  Beche  (Gergelynek  és  test- 
véreinek Jánosnak  és  Mártonnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  95 

>Scutum  videlicet  triangulare  rubei  coloris,  in  cujus  campo 
sive  area  anterior  pes  ursinus  mucronem  stringere  visitur.  Supra 
scutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  corona 
regia  gemmis  et  unionibus  ornata.  Ex  cono  autem  galeae  laciniafe 
sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes  .  .  .« 

Az  oklevélben  Bocskay  István  elmondja,  hogy  a  korponai 
gyűlésről  visszatérőben  Losonczon  átutazván,  ott  a  czímerszerző 
Beche  Gergely  őt  tőle  telhető  vendégszeretettel  fogadta;  ezt  meg- 
jutalmazandó, adományozza  neki  a  nemességet. 

Kihirdettetett  Nógrád  vármegyének  1609  július  13-ikán 
Losonczott  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétteL 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   122.  1.  60.  t. 

CLV. 

160o  márczius  7,  Kassa  ^ 
Bocskay  István  fejedelem  Herpáli  Deseő  Benedeknek  nemes- 
séget-és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  rubei  coloris,  in  cuius  fundo  cam- 
pus  viridis,  super  quo  homo  integer  rustico  habitu  indutus  deflexo 
corpore,  dextra  manu  falcé  messoria,  sinistra  verő  culmo  segetis 
ante  se  demessurus  comprimere  conspicitur,  supra  scutum  item 
galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium 
deauratum,  gemmis  unionibusque  exornatum,  ex  quo  homo  umbi- 
licotenus  emergens,  dextra  trés  spicas  maturatas  aristarum  gestare 
visuntur.  Ex  cono  autem  galeae  tehiae  sive  lemnisci  variorum 
colorum  hinc  inde  defluentium  .  .  .« 

A  czimerképben  a  pajzsalak  könyökig  feltűrt  inggel  jobb- 
felé forduló  helyzetben  van  ábrázolva,  lábát  csizma,  fejét  pedig 
pörge  fekete  kalap  födi. 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1606  június  11-ikén  Vára- 
don tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,    a  Kállay-család  levéltárában. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  146.  1.  84.  t. 

CLVI. 
1606  inájus  1.  Kassa,  ^ — ' 
Bocskay    István   fejedelem     Várkonyi   Várkonyi    Mihálynak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videUcet  militare  coelestini  coloris  [in  cuius  fundo?] 
super  viridi  cespite  integer  naturali  colore  apprime  depictus  stru- 
thio  .stando,  ore  ferreum  calceum  equinum  gestare,  pedum  verő 
[dextro?]    ensem    nudatum    erectum    fortiterque   comprehensum 


Digitized  by 


Google 


96 


Magyarországi  czímeresle vélek. 


tenere  visitur,  scuto  galea  militaris  ....  ipsam  corona  sive  dia- 
dema  regium,  preciosis  lapillis  gemmisque  eleganter  distihctum 
ornat,  unde  rursus  altér  nudus  ensis  priori  similis  exurgit.  Ex  cono 
autem  sive  summitate  galeae  teniae  sive  lemnisci  diversorum 
colorum  per utrinque  apprime  defluentes  .  .  .« 

Az  oklevél  kiemeli  a  czímerszerzönek  a  csatatéren  szerzett 
érdemeit. 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1607  márczius  7-ikén  Kis- 
váradon tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  250.  1.   184.  t. 


CLVII. 

1606  jidius  11.  Pf'ága, 

Rudolf  király  Luduaich  máskép  Horvát  Mihálynak,  fele- 
ségének Nemsur  Veronikának  és  sógorának  Nemsur  Györgynek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  linea 
in  formám  crueis  ducta  quadrifariam  divisum, 
cuius  in  superiori  dextra  et  inferiori  sinistra 
coelestini  coloris  areis  singuli  milites  Hungari 
femoribustenus  a  fundis  arearum  eminentes 
praefixa  curvis  gladiis  capita  turcica  sursum 
erecta  tenere,  in  superiori  autem  sinistra, 
inferiorique  dextra  candidi  coloris  areis  singuli 
triiuges  flavi  coloris  monticuli  singulos  virides 
pinus  sursum  vergentes  protulisse,  singulique 
sciuri  posterioribus  pedibus  in  terram  fixis, 
anteriores  in  imas  arborum  frondes  expan- 
sisse  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  apertam  seu  clatratam  regio  diademate,  hungarum 
militem  prioribus  per  omnia  similem  proferente  ornatam,  A  sum- 
mitate verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  flavi 
coelestinique  coloris,  illinc  albi  rubrjque  coloris  in  scuti  oram 
defluentibus,  illudque  decenter  adornantibus.« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1607  november  14-ikén 
Nyitrán  tartott  közgyűlésén.  Az  oklevél  mellett  megvan  a  czimer- 
kérő  folyamodvány  is,  az  oklevél  keltével  megegyező  engedélyezési 
záradékkal. 

Függő  pecséttel. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek. 


97 


CLVIII.  4 

1606  augusztiis  16,  Kassa. 
Bocskay  István  fejedelem   Buzay   Milmiynak   jif^niesséiiel    és 
czímert  adományoz. 

Az  oklevélnek  csak  fele  van 
meg.  A  ezímerleírásból  a  következő 
rész  maradt  fenn:  ».  .  .  .  coelestini 
coloris,  in  cuius  campo  miles  equo 
insidens  galeatus,  thoracatus,  eristatus 
supra    pelle    pardi    indutus,    sinistra, 

latentis  os   transfigere 

visitur.  Supra  scutum  galea  militaris 
elausa  est  posita,  quam  contegit  dia- 

dema  regium collocatae  cer- 

nuntur.  Ex  cono  autem  galeae  lacinii 
sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc 
inde  defiuentes,  oras  seu  margines 
ips[ius] « 

A  czímerkép  kék  mezőben  zöld 
alapon  fehér  lovon  ülő  sárga  csizmás, 

vörös  nadrágos,  sötét  atillás,  párduczkaczagányoH  magyat'  vitézt 
ábrázol,  oldalán  arany  veretű  fekete  ^  hüvelybe  rejlett  karddal, 
fekete  sisakján  három  fekete-vörös- fekete  tollaí,  jobbjában  lándzsát 
tartva,  melylyel  egy  kigyó  torkát  döfi  át.  A  sisak  koronájából 
három  lengő  fekete  toll  emelkedik  ki.  A  takarók  özine  jobbról 
arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CLVIX. 
1606  szeptember  26,  Kassa, 

Bocskay  István  fejedelem  Sárándi  Ki;^  Máilonnak  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

A  czímer  leírása  olvashatatlan.  A  cziíiierkép  egyenesen  álló 
pajzs  kék  mezejében  zöld  alapon  álló,  jobbra  fordnlö  természetes 
szinti  ágaskodó  leopárdot  ábrázol,  mely  kinyújtott  melltíö  jobb  lábá- 
ban arany  golyót  tart.  A  pajzsot  arany  koronád  zúrí  sisak  fedi, 
takarók  szine  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vorös. 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  líi07  május  ::ÍH-iki  küz- 
gyűlésén. 

^^Sgö  pecsétje  elveszett.  Az  oklevél  renUkmíl  rongillt  és  elmo- 
sódott állapotban  maradt  fenn. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   178*  L  lliu  t, 

Aldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimereslevelei,  i 


Digitized  by 


Google 


98 


Magyarországi  czimeresievelek. 


CLX. 
1607  június  lü,  Kolozsvár.  ^^^ 
Rákóczy  2kigmond  erdélyi  fejedelem  Zeöchyeöi   Boer  Mátok 
máskép  Miklósnak  régi  nemessége  elismerése  mellett  ezímert  ado- 

^    '  »Scutum  videlicet  militare  coelestini 

coloris,   in   cuius  campo    sive  area  eques 
amictu  rubeo  pileoque  nigro  indutus,  ense 

cinctus  dextra  gladium  nudum, 

sinistra  verő  manuum  trés  spicas  triticeas 
maturas   sursum   porrectas  tenere  visitur. 
Supra  scutum   galea  militaris  clausa  est 
posita,    quain    eontegit   diadema    regium 
gemmis  unionibusque  exornatum.  Ex  cono 
autem   galeae   laciniL  sive  lemnisci  vario- 
rum  colorum  hinc  inde  defluentes  .  .  .« 
A    czinierkép   a   vörös  ruhás  férfialakot  zöld  talajon  jobbra 
fordulva,  teher  lovon  ülve  ábrázolja.  A  takarók  színe  jobbról  ezüst- 
vörös, balról  arany-kék. 

Megvizsgáltatott  Fogarasban  1671  február  27-én  az  e  czélra 
kiküldött  fejedelmi  biztosok  által. 
Függő  pecsét  töredékeivel. 


CLXL 
1()()7  augusztus  4,  Prága. 
Rudolf  király  .  .  .    László  máskép  Szávának  nemességet  és 
ezímert  adományoz. 

» Scutum  nimirum  militare  erectum  coe- 

,■  lestini  coloris,  in  quo  a  dextro  .  .  .  mono- 

/      .     -/ >  ceros,  a  sinistro  verő  integer  itidem  fidvus 

leo,  cauda   bifurcata  supra  tergum  reflexa, 

uterque  posterioribus  pfedibus]  .  .  .  campo 

infixis,    in   area   viridi  fundum   scuti   .  .  . 

provolutum,   eo  .  .  .  turcham  tunica  rubra 

.  .  .  cadaveris,   abscissum   caput,  tymbano 

tectum  superne  .  .  .  fortiter  tenere,  sibique 

invicem   opposite   effigiati   et  erecte   stare 

visuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 

tarem  apertam,  regio  diademate  .  .  .  illinc 

verő   viride   bifido   vexillo  dimidium  priori 

per  omnia  similem  leonem,  ore  patulo,  lin- 

gua   exerta,   corona   regia   capite   redimito   sinistro  pede  hastam 

vexilli    comprehendere,   dextro    autem    strictum   ensem    [capulo- 


Digitized  by 


Google 


Magyai-országi  czímereslevelek.  09 

tenus?]  fortiter  tenentem  producente  ornatam.  A  suniJiiítate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  .  .  .  aurei,  rubri  et  coeles- 
tini  colorum  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus  .  .  .*: 

Az  oklevél  szövege  több  helyütt  meglévén  rongálva,  a  nzi- 
mer  leírása  hiányosan  olvasható.  Á  czimerrajz  kék  niezöben  zöld 
alapon  egymással  szemben  állva,  jobbról  ezüst  egyszar\TJt,  balról 
kioltott  vörös  nyelvű,  kétfarkú  arany  oroszlánt  ábrázolj  lábaik 
között  a  zöld  mezőn  vörös  ruhás  fejetlen  holttest  hever,  mellső 
lábaikban  turbános  fejet  tartanak,  mely  fölött  hatágú  arany  csil- 
lag lebeg.  A  sisakdísz  kinövő  arany  oroszlán,  jobblábában  vágásra 
emelt'  kardot  tartva,  kisérve  jobbról  csíkba  szabott  vörös,  balról 
ugyanolyan  zöld  zászló  által.  A  takarók  színe  mindkét  oldalról 
arany-kék-vörös. 

Az  oklevél  szövegében  a  czímerszerző  neve  ki  van  cson- 
kítva, és  helyette  az  Imrei  név  hamisíttatott  bele,  még  pedig 
mint  látszik,  valamely  savat  tartalmazó  tintával,  mely  a  hártyát 
átette,  úgy  hogy  az  eredeti  név  nem  volt  megállapítható. 

Kihirdettetett  1609  márc?ius  3-án  Nyitra  (?)  vármegye  és 
1618  július  20-án  Szabolcs  vármegye  közgyűlésén. 

'Függő  pecsétje  elveszett. 

CLXII. 
1576—1608. 

Komárom  vármegye  179eS  november  13-án  Komáromban 
kelt  oklevelével  bizonyságot  tesz  Márkus  Jánosnak  és  fiainak 
Sándornak,  Jánosnak  és  Péternek,  továbbá  Márkus  Györgynek  és 
fiainak  Andrásnak,  Józsefnek  és  Györgynek,  végűi  Márkus  Pálnak 
és  fiának  nemességéről,  átírva  Komárom  vármegyének  1724  július 
18-án  Komáromban  tartott  közgyűlésén  a  Márkus  család  részére 
kiadott  és  kérelmező  által  felmutatott  nemességbizonyitó  oklevelét, 
melyben  igazoltatik,  hogy  a  család  czímerlevelét  Rudolf  királytól 
nyerte. 

Rányomott  pecsét  nyomaival,  a  czímereslevél  kelte  niucíí  kitéve* 

CLXIII. 

1608  szeptember  24.  Kolozsvár. 
Báthory  Gábor  erdélyi  fejedelem  Szentmiklósi  Kása  IriLvánnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  miUtare  coelestini  coloris,  in  rujnf^  canipo 
sive  area  dextrum  hominis  brachium  ensem  nudatuni  teriere  cun- 
spicitur.  Supra  scutum  galea  mihtaris  clausa  est  pasi  La,  quaru 
contegit  diadema  regium,  gemmis  atque  unionibus  deceiiter  exot*- 

7' 


Digitized  by 


Google 


100  Magyarországi  czímereslevelek. 

natum,  unde  duae  crist?ie  sthrutionum  albi  et  rubri  coloris  emi- 
nere visuntur.«  Foszladék  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 
A  leírás  nem  említi  meg,  hogy  a  kar  vörös  ruházatú,  a  kard 
maga  arany  markolatú,  egyenes. 

Az  oklevél  kiemeh  a  czímerszerzönek  Szénási  Mátyás  kapi- 
tánysága és  Móré  János  vezérsége  alatt  a  csatatéren  szerzett 
érdemeit. 

Kihirdettetett  Belső-Szolnok  vármegyének  1608  október  8-án 
tartott  közgyűlésén. 

í^üggö  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   175.  1.   113.  t. 

CLXIV. 

1608  deczember  3.  Pozsony, 
II.  Mátyás  Thessiny  Györgynek,  feleségének  Buzáky  Zsuzsán - 
nának,  nővérének  Annának  és  második  nővére  Euphrosina  fiainak, 
Ravetitzky  (?)  Jánosnak  és  Istvánnak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Seutum  nimirum  militare  erectum,  superne 
in  coelestinum,  inferne  in  viridem  campos  divi- 
sum,  ex  quo  dimidius  miles  Hungarus,  caput 
solito  nigro  pileo  tectus,  rubra  véste,  nodis  oblongis 
in  pectore  applicatis,  indutus  et  cingulo  prae- 
cinctus,  manu  leva  lumbis  iniecta,  dextra  verő 
facem  ardentem  tenendo  ac  in  dextrum  scuti 
latus  conversus,  directe  assurgere  conspicitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem  apertam, 
regio  diademate,  integram  naturalem  gruem,  alis  complicatis  uno 
pede  innixum,  altero  verő  lapillum  unguibus  compressum  tenen- 
tem  et  quasi  excubias  agentem  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  coelestini  et 
aurei,  illinc  rubri  et  albi  eolorum  in  scuti  oram  fluitantibus,  illud- 
que  apprime  exornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett    Turócz    vármegyének    1609    augusztus    5-én 
Szentmártonban  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

CLXV. 
1608  .  .  .  ^.  Pozsony, 
II.  Mátyás  Lippich   Istvánnak,   teleségének  Schuppel  Lucziá- 
nak,  fiának  Mártonnak  és  leányainak  Katalinnak  és  Zsuzsannának 
nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czím'ereslevelek. 


101 


Az  oklevél  rendkívül  rongált  állapotban 
maradt  reánk,  szövege  nagyrészt  kiszakadt, 
úgy  hogy  a  czímerleírásból  csak  néhány  össze- 
függés nélküli  szó  maradt  meg.  A  czimerkép 
kék  mezőben  zöld  alapon,  két  jobbra-balra  fél- 
körben hajló  arany  kalász  ábrázol,  melyeket  a 
szár  közepén  arany  korona  fog  össze,  kisérvo 
jobb  és  baloldalt  lent  egy-egy  ezüst  liliom  által 
Sisakdísz  kiterjesztett  szárnyú  túzok  (?),  mely 
jobb  lábában  zöld  galyat  tart.  A  takarók  szíjie 
arany-kék,  ezüst-vörös. 

"  Kihirdettetett    Vasvármegyének    1610    április    n-én   tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecséttel  a  Lippich  család  levéltárában. 


CLXVI. 
1609  január  2.  Gyulafehénár,  ^,- 
Báthory   Gábor   erdélyi   fejedelem    Miszleí   Vani^a    máskép 
Máté,    fejedelmi   főkulcsárnak  nemességet  és  czíDierL  adomán yoz, 

Ȓ5cutum  videlieet  militare  coe- 
lestini  coloris,  in  cuius  campo  sive 
area  leo  naturali  colore  depictus  saxo . 
sedenti  similis  fasciculum  clavium 
dextro  pede  tenere  conspicitur.  Supra 
scutum  galea  militaris  clausa  est 
posita,  quam  contegit  diadema  regimn 
gemmis  praetiosLsque  lapillis  atque 
unionibus  decenter  exornatum,  ex  cono 
autem  galeae  teniae  sive  lemnisci 
variorum  colorum  hinc  inde  defluen- 
tes   .  .  .« 

Kihirdettetett   az  erdélyi  rendeknek 
Nagyszebenben  tartott  gyűlésén. 

í'üggő  pecsétje  elveszett,  a  báró  EadAk   család  levéltárában. 

CLXVII. 
1609  január  30,  Bécs. 

II.  Mátyás  Pápay  Jánosnak  és  testvéreinek  Miklósnak, 
Mihálynak,  Istvánnak  és  Györgynek  nemességet  es  i^ziitiert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  .  .  .  militare  erectum  coelestini  colnris,  cuius  fim- 


Uilií   Tnwember   iíi-an 


Digitized  by 


Google 


102  Magyarországi  czí  in  ereslevelek. 

dum  campus  viridis  laté  sparsus  occupat,  in  quo  a  dextris  qui- 
dem  miles  Hungarus  ocreatus,  rubra  véste  indutus,  leva  manu 
frameam  nudam  tepere,  dextram  verő  exporrectam  habere,  a  sini- 
stra  autem  leo  naturális  fulvus,  posterioribus  pedibus  dispositis, 
cauda  ad  tergum  reflexa,  ore  hiante  linguaque  exerta,  anteriori- 
bus  pedibus  extensis  nudum  gladium  curvum  militi  Hungaro  quasi 
eripere  nitens,  invicem  disceptare,  et  ambo  erecti  comminus 
stare  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  aper- 
tam  sive  clatratam  regio  diademate  alterum  militem  Hungarum 
dextra  manu  frameam  tenentem  priori  per  omnia  similem  profé- 
rente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis  hine  tlavi  et  coelestini,  illinc  rubri  et  albi  coloram  in 
utramque  scuti  oram  defluentibus  .  .  .« 

A  czímerlevél  megemlékezik  czímerszerző  érdemeiről,  melye- 
ket magának  »in  inferendis  auxiliis  arcibus  nostris  Varadiensi,. 
Agriensis  et  Hattvaniensi  annis  superioribus  partim  per  Turcam^ 
partim  etiam  ab  exercitu  suae  maiestatis  caesareae  obsessis  et 
campo  Keöreszthes  aliisque  in  conflictibus  cum  naturali  hoste 
Turca  commissis  .  .  .«  szerzett. 

Kihirdettetett  Gömör  vármegyének  1609  márezius  23-án 
Gömörben  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századbeli  kivonat. 

CLXVIII. 
1609  márezius  2L  Bécs. 
II.  Mátyás  Moczer  Mihálynak,  feleségének  Taschler  Veroniká- 
nak, fiainak  Kristófnak,  Jánosnak,  Mátyásnak,  Mihálynak  és  István- 
nak,  leányainak   Annának,    Katalinnak  és  Veronikának   és  Anna 
leánya  férjének  Peltell  Jánosnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  cuius 
fundum  triiugis  monticulus  occupat,  in  qüo  leo  fulvus  posterioribus 
pedibus  dispositis,  cauda  ad  tergum  reflexa  oreque  patulo  ac  lingua 
exerta  sursum  erectus  stare,  anterioribus  verő  pedibus,  levő  ad 
rapiendum  protenso,  dextro  verő  ligonem  in  dextrum  scuti  latus 
conversus  tenere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam  regio  diademate  dimidium  leonem  priori  per  omnia  simi- 
lem proferente  ornatam.  A  summitate  verő  seu  cono  galeae  laci- 
niis sive  lemniscis  hinc  albi  et  rubri,  illinc  aurei  et  coelestini 
colorum  in  utramque  scuti  oram  defluentibus,  illudque  decenter 
adornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1610  október  6-án  Szombat- 
helyen tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czim ereslevelek.  103 

CLXIX. 
ItíOO  áprü  29.  Kolozsvárul-^' 

Báthory  Gábor  erdélyi  fejedelem  Bikfalvi  Székely  máskép 
Zaránd  Lukácsnak,  testvéreinek  Mihálynak,  Simeonnak  és  Ezsaiás- 
nak  régi  nemességük  megújítása   mellett  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  ima 
parte  super  triiugem  viridem  monticulum  leopardus  integer,  natu- 
rali  colore  depictus,  ore  hianti,  lingua  rubicimda  exerta  eaudaque 
ad  tergum  flexa,  anteriori  dextro  pede  gladium  strictnm  capulo- 
tenus  vibrare,  levő  autem  ad  rapiendum  protenso  stare  cernitur; 
supra  seutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  corona  seu 
diadema  regium,  gemmis  unionibusque  praeciosis  eleganter  distinc- 
tum  contegit,  ex  quo  brachium  humánum  dextrum  humerotenus 
resectum,  trés  rosarum  flores  rubei  coloris  tenere  conspicítur;  ex 
cono  autem  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc 
inde  defluentes  .  .  .« 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1609  márczius  9-ikén 
Nagyváradon  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  Az  oklevél  eredetije  Csongrád 
vármegye  levéltárában ;  a  czímerkép  helye  benne  üresen  van  hagyva. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  283.  1.  211.  t. 

CLXX. 

1309  júlms  22.  Bécs. 

II.  Mátyás  Debreczeny  Tamásnak,  feleségének  Tarjány  Anná- 
nak és  testvérének  Debreczeny  Mihálynak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

» Seutum  videlieet  miUtare  erectum  coelestini  coloris,  cuius 
fundum  trijugis  viridis  monticulus  occupat,  supra  quem  integer 
fulvus  leo  ore  hianti,  lingua  exerta  eaudaque  bifurcata  erecta 
dispositis  pedibus  inque  dextrum  scuti  latus  conversus  stare,  ante- 
rioribus  verő  levő  protenso  pomum  aureum  cruce  desuper  conspi- 
cuum  tenere,  dextro  autem  elevato  inter  duas  rutilantes  aureas 
stellas  clavam  candidam  vibrare  conspiciuntur.  Scuto  incumben- 
tem  galeam  militarem  apertam  regio  diademate  aureum  gryphum, 
ambobus  pedibus  ensem  nudum  tenentem,  mediotenus  producente 
omatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis 
hinc  lutei  et  coelestini,  illinc  rubri  et  albi  colorum  in  scuti  oram 
defluentibus,  illudque  decenter  adornantibus.* 

Kihirdettetett  Szatmár  vármegyének  1610  márczius  24-ikén 
Csengeren  tartott  gyűlésén. 


Digitized  by 


Google 


104f  Magyarországi  czímereslevejek. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Szilágy 
vármegye  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband,  38.  1.  25.  t.  (A  pajzsbeli  csilla- 
gok  nélkül). 

CLXXI. 

1609  augusztus  8.  Bécs.  l^ 

II.  Mátyás  Tehén  máskép  Tihay  Farkasnak,  feleségének 
Nagy  Katalinnak,  gyermekeiknek  Jánosnak,  Gergelynek,  Mihály- 
nak és  Miklósnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  caelestini  coloris,  trijugi 
viridi  monticulo  in  fundo  stratum,  cuius  depressiores  coUis  iugos 
integer  miles  Hungarus,  eaput  parvo  nigro  pileo  ardearum  cristis 
ornato  tectus,  véste  rubra,  curta  nodis  aureis  applicatis  instar 
globi  caligisque  eaeruleis  et  cothurnis  flavis  oblongis  indutus, 
cingulo  albo  et  framea  praecinctus,  manu  laeva  lumbis  iniecta, 
dextra  verő  ensem  nudum  capulotenus  fortiter  comprehensum 
vibrans  et  erecte  stans  caleare,  iuxtaque  eum  in  superioribus 
scuti  angulis  ab  una  Stella  aurea,  parte  verő  ab  altéra  lucidissimus 
sol  rutilare  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  mihtarem 
apertam  regio  diademate,  dimidium  fiilvum  naturalem  leonem 
faucibus  apertis,  lingua  rubieunda  exerta,  caput  regali  corona 
tectum,  et  utroque  pede  columnam  lapideam  intertenentem  pro- 
ducente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  caelestini  et  aurei,  illinc  rubri  et  aurei  colorum 
in  scuti  oram  fluitantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Hont  vármegyének  1610  február  3-án  Szebel- 
lében  tartott  közgyűlésén  és  Nyitra  vármegyének  1610  február 
16-án  tartott  itélőszékén. 

'^xi'g'gö  pecséttel,  a  Tihanyi  család  levéltárában. 

Siebmacher,  671.  1.  464.  t.  (A  sisakdísz  orosztana  ott  nem 
oszlopot,  hanem  tört  kardot  tart  lábai  között.) 

CLXXII. 

1íj09  szeptember  1.  Bécs. 

Pozsony  vármegye  közönsége  1616  október  24-én  bizonysá- 
got tesz  a  felől,  hogy  II.  Mátyás  királynak  1609  szeptember  1-én 
Bécsben  Szögyény  (Zeögeni)  János  és  György  testvérek  részére 
kiadott,  és  Méhes  Balázs  által  bemutatott  nemeslevele  a  vár- 
megyének   1616   szeptember    12-én  Samarján  tartott  közgyűlésén 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


105 


kihirdettetett  és  nevezett  testvérek  a  vármegye  nemeseinek  sorába 
beigtattattak. 

Eredeti,  papíron,  alján  egy  nagy  és  négy  kisebb  rányomott  pecséttel. 

CLXXIII. 
1609. 
II.  Mátyás   Országh  Pálnak,  fiának  Györgynek,  testvéreinek 
Istvánnak,   Fereneznek,    Jánosnak   és   Andrásnak  nemességet    és 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubei  eoloris,  cuius  fundum 

trijugis  viridis  collis  occupat,  ex  quorum  medio  ra coeles- 

tini(?)  eoloris evaginatum  sursum  erectum  tenere,  ae  ab 

una  Stella,  ab  altéra  verő  partibus  ....  supra  scutum  galea  mili- 
taris  aperta  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium,  super  cpio 
similiter  ....  stare,  dextro  verő  gladium  ...» 

A  czlmerlelrásból  az  írás  fakultsága  miatt  csak  a  fenti  sza- 
vak voltak  megállapíthatók.  A  czímerkép  egyenesen  álló  pajzs 
vörös  mezejében  zöld  hármas  halom- 
nak középső  Qrmából  kinövő  olaj- 
cserjének alsó  ágain  álló,  jobbra  for- 
duló fehér  galambot  ábrázol,  mely 
kinyújtott  jobb  lábában  egyenes  kar- 
dot tart,  a  pajzsfőben  jobbról  arany- 
nap, balról  arany  félhold  által  kisérve. 
A  pajzsot  arany  koronás  rostélyos 
sisak  fedi,  sisakdíszül  a  pajzsbeli  fehér 
galamb  ismétlődik,  lábában  a  karddal. 
A  takarók  szine  jobbról  arany-kék, 
balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyé- 
nek 1620  november  22-én  Gönczön 
tartott  itélőszékén. 

"Eviggö    pecséttel. 

CLXXIV. 

1610  január  o.  Gyulafehérvár. 

Báthory  Gábor  erdélyi  fejedelem  Leményi  Péter  Kelemen- 
nek, feleségének  Vajda  Margitnak  és  fiuknak  Jánosnak  régi  nemes- 
ségüket megerősítve  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  caelestini  eoloris,  in  cuius  campo 


Digitized  by 


Google 


106 


Magyarországi  czímereslevelek. 


sive  area  brachium  humánum  humero  resectum,  ferro  inda- 
tum,  fasciculum  spicarum  maturatarum  ac  ensem  nudum  simul 
compressum  porrigere  conspicitur.  Supra  scutum  galea  militaris 
clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium  gemmis,  precio- 
sisque  lapiílis  atque  unionibus  decenter  exornatum,  ex  cono  autem 
galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hincinde  defluentes, 
oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.* 
A  kolosmonostori  konventnek  1770  deczember  5-ón  kelt  hiteles 
átiratában,  czímerkép  nélkül. 


CLXXV. 

1610  márczius  :^H,  Bécs. 

II.  Mátyás  Kis  Imrének  és  fiainak  Mihálynak,  Ferencznek, 
Péternek,  Jánosnak  és  másik  Jánosnak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  linea  per  médium  trans- 
versum  ducta  superne  in  rubrum,  inferne  in  coelestinum  campos 
divisum,  cuius  fundum  trijugis  viridis  monticulus  occupat,  ex  quo 
dimidius  naturális  fulvus  leo,  ore  hianti, 
hngua  rubicunda  exerta,  cauda  supra  dor- 
sum  elevata  bifurcata  ac  in  dextrum  scuti 
latus  conversus  prorumpere,  in  superiori 
autem  rubra  area  columba  álba,  simplici- 
tatem  naturae  designans,  alis  complicatis 
stare,  rostroque  ramum  viridem  gestare 
conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
miUtarem  apertam  regio  diademate  integ- 
ram  columbam  priori  per  omnia  conformem 
inter  duas  alas  aquilinas  hinc  rubro  et 
albo,  illinc  caelestino  et  aureo  coloribus 
discriminatas  haerentem  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  hinc  coelestini  et  aurei,  illinc  rubri  et  albi 
colorum  in  scuti  oram  fluitantibus  .  .  .« 

A  czímerkép  a  leírástól  annyiban  ^tér  el,  hogy  benne  a  sisak- 
dísz galambja  az  arany  koronából  kinövő  zöld  hármas  halmon  áll. 
Kihirdettetett  Sopron  vármegyének  1610  június   3-án  Csep- 
regen  tartott  közgyűlésén.   Az   oklevél   mellett  megvan  a  czímer- 
kérö  folyamodvány  is,  de  ez  nincs  engedélyezési  záradékkal  ellátva. 
^xí^go  pecséttel,  a  Yáradi  Török   család  levéltárában. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  107 

CLXXVI. 

1610  április  29.  Radnőt  vára. 

Báthory  Gábor  erdélyi  fejedelem  Huszti  Tekeházi  Pálnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  cuius  fundum 
viridis  cespes  occupat,  in  quo  turris  quaedam  erecta  stare  ae 
desuper  vexillum  rubei  coloris  eminens  in  se  continere  visitur. 
Supra  scutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  corona  seu 
diadema  regium  gemmis  unionibusque  pretiosis  eleganter  distinctum 
eontegit,  ex  cono  autem  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colo- 
rum  hinc  inde  defluentes,  utrasque  oras  seu  margines  ipsius  scuti 
pulcherrime  ambiunt  et  exornant  .  .  .« 

Kihirdettetett  Mármaros  vármegyének  1610  május  10-én 
Szigeten  tartott  közgyűlésén. 

Ugocsa  vármegye  1786  február  26-án  kelt  kiadványának  1791 
augusztus  18-án  kiadott  másolatában.  Czímerkép  nélkül. 

CLXXVII. 
1610  június  7,  Bécs. 
II.  Mátyás  Banich  Andrásnak,  feleségének  Lukacowich  Doroty- 
tyának,   fiának   Bartinusnak   és   leányainak,  Annának  és  Borbálá- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris  trijugi 
naturali  petra  in  fundo  stratum;  in  cuius  vertice  seu  cacumine 
naturális  integer  aureus  griphus,  ore  hianti,  lingua  rubicunda 
exerta,  alis  expansis,  cauda  inter  pedes  posteriores  reflexa,  ante- 
rioribus  pedibus  sursum  erecte  stare,  dextro  verő  pede  anteriori 
sagittam  fortiter  tenere  ad  dextrum  scuti  latus  conversus  quodam- 
modo  progredi  conspicitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam  regio  diademate,  ad  dextram  partém  mediam  manum 
dextram  griphi  sagittam  unam  tenentem,  ad  sinistram  verő  alám 
aquilinam,  superne  aureo,  inferne  autem  nigro  colore  depictam 
proferente  ornatam.  A  summilate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
seu  lemniscis  hinc  rubri  et  albi,  illinc  verő  aurei  et  nigri  colorum 
in   scuti   oram   fluitantibus,   illudque   apprime  exornantibus  .  .  .« 

A  czímerkép  a  leírástól  annyiban  tér  el,  hogy  benne  a  sisakdíszt 
képező  sasszárny  jobb,  a  nyilat  tartó  griffláb  baloldalt  van  elhelyezve. 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegye  1610  augusztus  10-iki  itélöszékén. 

l^^ggö  pecsétje  elveszett. 

V.  ö.  — y,  J.  Siebmacher's  Grosses  und  Allgemeines  Wappen- 
buch  etc.  Archaeologiai  Értesítő,   1886.  évf.  275.  L 


Digitized  by 


Google 


108  Magyarországi  czímereslevelek. 

CLXxvin. 

1610  június  18.  Bécs.    i^ 
II.    Mátyás    Zugho    Lukácsnak,   fiainak    Istvánnak,    Mihály- 
nak és   Jánosnak,  leányainak   Ilonának   és  Margitnak  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»ycutum  nimirum  militare  ereetum  caelestini  coloris,  in 
<íuius  fundo  super  cespite  viridi  cervus  quidam  cornutus  natura- 
liter  depictus  ac  ad  dextrum  scuti  latus  conversus  in  fronté  sagit- 
tam  seu  tellum  habens,  stare  eonspicitur.  Scuto  ineumbentem 
galeam  militarem  clausam  regio  diademate,  dimidium  naturalem 
<3ervum  priori  per  omnia  cnnformem  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  aurei  et 
rubri,  illinc  verő  albi  et  coelestini  colorum  in  scuti  oram  fluitan- 
tibus,  illudque  apprime  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1610  október  6-án  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üresen  van  hagyva. 

CLXXIX. 
1610  axigxisziiis  23.(?)  Bécs. 
II.  Mátyás   Poligo  Imrének,   feleségének    szül.  Minő  Katalin- 
nak,   gyermekeinek   Imrének   és   Zsófiának   és  testvérének    Zsig- 
mondnak nemességet  és  czímert  adományoz. 

>Scutum  nimirum  miUtare  ereetum 
linea  quadam  per  médium  in  duas  partes 
divisum,  cuius  ima  pars  laminis  albis  et 
rubris  variegata  et  discriminata  est,  in 
superiori  verő  scuti  parte,  quae  est  coerulei 
coloris  gryphus  aureus  alis  expansis,  oculis 
micantibus,  cauda  erecta,  ore  hiulco,  ac 
lingua  rubicunda  exerta,  dextro  anteriori 
pede  frameam  sursum  fortiter  vibrans,  ad 
dextrumque  scuti  latus  conversus,  quasi 
minitans,  paulatim  progredi  velle  eonspi- 
citur. Scuto  ineumbentem  galeam  milita- 
rem apertam,  regio  diademate,  dimidium 
priori  per  omnia  conformem  naturalem  aureum  gryphum,  sinistro 
saltem  pede  ad  rapiendum  protensum,  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  aurei  et  coe- 
rulei, iUinc  verő  rubri  et  albi  colorum  in  scuti  oram  tluitantibus . . .« 
Függő  pecsétje  elveszett.  A  leírás  a  czímerképtől  némileg  eltér, 
mert  a   képen  a  griff  zöld  alapon  áll. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


109 


CLXXX. 

1610  fiovember  18.   Bécs. 

11.  Mátyás  Jankowszky  máskép  Nedeezky  Mózesnek  és  utó- 
dainak nemességet  és  czímert  adományoz. 

A  ezimer  leírása  olvashatatlan. 
A  czímerkép  kék  pajzsban  jobbra  forduló 
egyenesen  álló,  kiterjesztett  szárnyú  fekete 
sast  ábrázol,  nyitott  csőrrel,  kioltott  vörös 
nyelvvel.  A  pajzsot  arany  koronás  rostélyos 
sisak  fedi,  sisakdiszül  két  fekete  sasszárny 
között  lebegő  patkóval;  a  takarók  szine 
mindkét  oldalról  arany-kék. 

Kihirdettetett  Trencsén  vármegyé- 
nek 1612  február  9-én  Trencsénben  (?^ 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


CLXXXI. 

1611  február  24.  Bécs. 

II.  Mátyás  Leögér-Pethői  Angyal  máskép  Sidó  Andrásnak, 
feleségének  Ferenczy  Sárának,  leányuknak  Honának  és  testvérének 
Lőrincznek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videücet  militare  erectum  rubri  coloris,  triiugi 
viridi  monticulo  fundum  illius  occupante,  a  cuius  eminentiori 
intermedio  jugo  pinus  una,  dilatatis  suis  ramis  et  foliis  virescen- 
tibus  conspicua  excrevisse,  et  in  cacumine  illius  anas  candidus, 
complicitis  suis  alis  ac  rostro  sagittam  fuscinatam  in  medio  com- 
primens,  inque  dextrum  scuti  latus  conversus  insistere  visitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diademate  alteram  pinum  inferiori  similem  producente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis 
hinc  aureis  et  asureis,  illinc  autem  rubris  et  itidem  aureis  in  scuti 
oram  mixtim  difluitantibus.* 

Átirva  a  Vas  vármegye  által  1733  január  15-ón  Sidó  István  és 
Ferencz  nemesség- igazolása  ügyében  tartott  vizsgálat  jegyzőkönyvében; 
ugyanebben  át  vannak  írva  Vas  vármegyének  1699  ápril  2-án  Bődön 
Sidó  István  és  ugyanannak  ugyanott  1717  június  14.  ismét  Sidó  István 
nemességét  igazoló  tanúkihallgatásiak  alkalmából  felvett  jegyzőkönyvei. 


Digitized  by 


Google 


110  Magyarországi  czímereslevelek. 

CLXXXII. 
1611  márczius  9.  Tergovistye. 
Báthory  Gábor  erdélyi  fejedelem  Kozma  Tamásnak  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  fundo 
sive  area  ex  corona  aurea  brachium  humánum  gladium  nudum 
sursum  porrectum  tenens  eminere  cernitur.  Supra  seutum  galea 
militaris  clausa  est  posita,  quam  eontegit  corona  regia,  gemmis 
unionibusque  decenter  expolita.  Ex  cono  autem  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes  .  .  .« 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1636  április  23-ikán  Nagy- 
váradon tartott  ítélőszékén. 

Függő  pecséttel.  A  czímerkép  helye  üres. 

CLXXXIII. 
1611  június  14,  Nagyszeben,  l^ 
Báthory  Gábor  erdélyi  fejedelem  Vajda  Mártonnak,  Nyerges 
Tamásnak,  Deák  Benedeknek,  ^zabó  Istvánnak,  Márk  Istvánnak, 
Pálnak  és  Jánosnak,  Sylvester  Andrásnak,  Köss  Boldizsárnak,  Kák 
Jánosnak,  Chako  Jánosnak,  Pokol  Mihálynak,  Márton  Györgynek, 
Kutixy  Andrásnak,  Sepsiszentgyörgyi  Pataki  Mihálynak,  Szász 
Gá.spárnak,  Kerekes  Miklósnak,  Elekes  Jánosnak  és  Lukácsnak, 
Sera  Jánosnak,  Szacsva  Péternek,  Kovácsi  Pálnak^  Nagy  Simon- 
na^r  Dobos  Jánosnak  és  Györgynek,  Benkő  Jánosnak,  Rajzon 
Mihálynak,  Dancs  Péternek,  lUyefalvi  Dancs  Jánosnak,  ^zőTyori 
Molnár  Mátyásnak,  Kilyéni  Molnár  Miklósnak,  Ábrahám  máskép 
Kilyéni  Istvánnak,  Ágoston  Tamásnak,  Szentkirályi  Kis  András- 
nak, Eördögh  Mihálynak,  Zoltáni  Miály  Pálnak,  Boozzovai  Bene 
Balázsnak,  Katona  Istvánnak  és  lUyefalvi  ^zilvási  Jánosnak,  a 
Gyulafejérvári  Balogh  Imre  vezérlete  alatt  álló~gyalogtestőröknek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

*  Seutum  videlicet  mihtare  erectum  rubei  'coloris,  in  cuius 
campo  sive  area,  super  viridi  gramine  duo  integri  leopardi  erecto 
corpore  invicem  sibi  oppositi  pedibus  posterioribus  adstantes  dis- 
positis,  anteriorum  verő  dextris  unus  qiüdem  in  dextro  scuti  parte 
frameam  evaginatam,  recentique  sanguine  rubentem,  in  sinistra 
verő  altér  bombardam  elevatam,  unguibusque  fortiter  comprehen- 
sam,  ictum  inferenti  similes  super  caput  vibrare,  sinistris  verő 
vexillum  ambobus  pedibus  ab  ntrinque  servare  visuntur.  Supra 
seutum   galea   militaris   clausa  est   posita,  quam  corona  sive  dia- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


111 


dema  regium  variis  gemmis  unionibusque  contegit  et  variegatum, 
ex  cono  verő  galeae  teniae  sive  lemnlsci  variorum  colorum  hinc- 
inde  defluentes  .  .  .« 

Sera  István  szentkirályi  református  prédikátor  1756  szeptember 
3-i  hiteles  másolatának  egyszerű  másolata. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  248.  1.   182.  t. 

CLXXXIV. 
1611  oJctóber  1.  Szehen, 
Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem  Bányász   (Baniaz)   Márton- 
nak nemességet   és  czímert  adományoz    s  egyúttal  annak  Lúgo- 
son lévő  házát  nemesi  curiának  nyilvánítja. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  homo  integer,  dextra  gladio  evaginato  in  transversum 
levato  capiti  turcico  transfixum,  sinistra  verő  manibus  capulam 
gladii  tenere  conspicitur.  Supra  sculum  galea  militaris  clausa  est 
posita,  quam  contegit  diadema  regium,  gemmis  atque  unionibus 
variegatum.  Ex  cono  autem  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum 
colorum  hinc  inde  defluentes  .  .  .«  A  pajzsbeli  alak  köntöse  vörös, 
csizmái  sárgák,  fejét  fekete  süveg  fedi. 

Az  oklevél  meg  van  rongálva,  a  czímerkép  a  nedvesség  által 
sokat  szenvedett.  Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   118.  1.   57.  t. 

CLXXXV. 

1612  január  3,  Bécs, 
II.  Mátyás  Bella  Gáspárnak   és   fiainak  Istvánnak  és  János- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  [coelestini  co]loris  trijugi  viridi  mon- 
ticulo  in  fundo  stratum,  in  cujus  mon- 
ticuli  eminentiori  parte  seu  vertice  natu- 
rális integer  cinereus  grus  dextro  pede 
pennas  ardeae  tenens,  sinistro  pedi  verő 
innixus  et  ad  dextrum  scuti  conversus 
conspicitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  apertam,  regio  diademate 
gruem  priori  per  omnia  conformem 
sinistro  pede  similiter  innixum,  dextro 
verő  lapideum  globum  tenentem  ac 
excubias  agentem  proferente  ornatam. 
A    summitate    verő    sive    cono    galeae 


Digitized  by 


Google 


112  Magyarországi  czimereslevelek. 

laciniis  seu  lemniscis,  hinc  albi  et  rubri,  illinc  aurei  et  coele- 
stini  colorum  in  scuti  oram  fluitantibus  illudque  apprime  exor- 
nantibus.« 

Kihirdettetett  1612  május  7-ikén,  mely  megyében,  nincs 
megmondva. 

l^űggö  pecséttel. 

CLXXXVI. 
1612  január  26,  Bécs. 

II.  Mátyás  Németthi  Pap  máskép  Szabó  (Zabo)  Jánosnak, 
feleségének  Oroghwani  Magdolnának,  fiuknak  Györgynek,  továbbá 
anyai  testvéreinek  Papp  Istvánnak,  Andrásnak  és  Dánielnek  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  nobilitare  erectum  rubri  coloris  triiugi 
monticulo  in  fundo  stratum,  ex  quo  integer  naturális  leopardus 
ore  aperto  lingua  rubicunda  exerta,  cauda  supra  dorsum  elevata 
posterioribus  pedibus  duos  depressiores  coUis  vertices  praemendo 
ac  in  dextrum  scuti  latus  conversus  erecte  assurgere,  anteriorum 
verő  pedum  utroque  coronam  regiam  trés  palmas  viridantes  olivae 
exelicientem  intertenere  conspicitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  apertam  regio  diademate  dimidium  per  omnia  similem 
leopardum  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  uttrinque  rubri  et  albi  colorum  in  scuti 
oram  fluitantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Szatmár  vármegyének  1613  július  1 7-ikén  Szat- 
máron  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Szilágy 
vármegye  levéltárában. 

CLXXXVII. 
1612  április  13,  Bécs,  ^^ 

II.  Mátyás  Suba  Andrásnak,  feleségének  Chudár  Dorot- 
tyának, fiuknak  Györgynek,  testvéreinek  Mihálynak  és  Bálintnak 
és  unokatestvérének  Tamásnak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  in  quo 
album  lilium  per  latitudinem  scuti  dilatatum  locatum  esse  visitur. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


U3 


Scuto  incumbente  galea  militari  aperta 
rubrum  pileum  oblongum  turbina- 
tum,  pennis  ardearum  in  manipulo 
complicitis  conspicuum  et  candida 
tela  suffultum  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  sive  lemniscis  utrinque  albis 
et  rubris  in  scuti  oram  defluenti- 
bus  .  .  .« 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a 
czímerkép  szines  másával.  Az  oklevél 
eredetije  Pest-Pilis-Solt-Kiskun  vár- 
megye levéltárában. 


CLxxxvm. 

1613  április  2,  Pozsony. 

II.  Mátyás  Pozbay  Istvánnak,  testvérének  Nagy  máskép  Pozbay 
Jánosnak,  Pozbay  Mátyásnak  és  Jánosnak,  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  trijugi  mon- 
ticulo  in  fundo  stratum,  in  quo  vir  procerae  staturae  caput  parvo 
nigro  pileo  tectus,  rubra  oblonga  véste,  ealligis  cothurnis  autem 
indutus  et  cingulo  praecinctus  erecte  stare,  manu  leva  lumbis 
injeeta,  dextra  ensem  nudum  capu- 
lotenus  fortiter  comprehénsum  cum 
infixo  ejus  cuspidi  capite  turcico 
tenere,  in  superioribus  autem  scuti 
angulis  hinc  stella,  illinc  luna  aureae 
rutilare  conspiciuntur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  apertam 
regio  diademate,  hominem  umbilico- 
tenus  emergentem  priori  per  omnia 
similem  producente  ornatam.  A  sum- 
mitate verő  sive  cono  galeae  laciniis 
seu  lemniscis  hinc  rubri  et  albi,  illinc 
coelestini  et  aurei  colorum  in  scuti 
oram  defluentibus,  illudque  decenter 
exornantibus  .  .  .« 

A  czímerkép  a  szövegben  adott  leírástól  annyiban  tér  el, 
hogy  a  czímeralak  balkarját  nem  támasztja  az  oldalára,  hanem 
kinyújtva  tartja,   s   markában    egy  levágott  török   fejet    tart;    a 

Álílásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  ö 


Digitized  by 


Google 


114  Magyarországi  czímereslevelek. 

fekete  süveget  toll  ékesíti,  a  kard  hüvelye  fekete.  A  takarók  szinei 
fel  vannak  cserélve. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkép  szines  másával.  Az 
oklevél  eredetije  megrongált  állapotban  Szepes  vármegye  levéltárában. 

CLXXXIX. 

1614  július  30.  Lim. 

II.  Mátyás  Lászlóffy  máskép  Laczkovich  Jánosnak,  fivérei- 
nek Andrásnak  és  Miklósnak  és  nővéreinek  Katalinnak,  Anná- 
nak, Dorottyának  és  Erzsébetnek  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  coloris  naturali  saxo  sive  rupe 
in  fundo  stratum,  ex  quo  integer  natu- 
rális fulvus  leo  faucibus  apertis,  lingua 
rubicunda  exerta,  cauda  supra  dorsum 
elevata  bifurcata,  posterioribus  pedibus 
innixus  ad  dextrumque  scuti  latus  con- 
versus  ereete  assurgere,  anteriorum 
verő  pedura  uno  ad  rapiendum  pro- 
tenso,  altero  verő  fruticem  trium  albá- 
rum  rosarum  (?)  tenere,  in  superioribus 
denique  scuti  angulis  hinc  luna,  illinc 
Stella  aureae  rutilare  conspiciuntur.  Scuto 
incuinbentem  galeam  militarem  apertam  regio  diademate  dimidium 
priori  per  omnia  conformem  fulvum  leonem  producente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  coe- 
lestini et  aurei,  illinc  rubri  et  albi  colorum  in  scuti  oram  íluitantibus 
illudque  apprime  exornantibus.« 

Kihirdettetett   Trencsén   vármegyének    1615  június  28-ikán 
Trencsénben  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

CXC. 

1615  január  27.  Bécs. 

II.  Mátyás  Gerhart  (Gerthart)  Orbánnak  s  általa  feleségé- 
nek Judithnak,  fiainak  Pálnak  és  Mátyásnak,  leányának  Anná- 
nak és  testvérének  Menyhértnek  nemességet  és  czímert'  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  trijugi 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresleveíek.  116 

viridi  monticulo  in  fundo  stratuni)  ex  quo  integer  naturális  fulvus 
leo  ore  hianti,  lingua  rubicunda  exerta,  cauda  supra  dorsum  elevata 
bifureata,  posterioribus  pedibus  dispósitis  ac  in  dextrum  scuti  latus 
conversus  erecte  assurgere,  anteriorum  verő  pedum  uno  ad  rapien- 
dum  protenso,  dextro  verő  manipulum  triticeum  flavescente  arista 
elevate  tenere  conspicitur.  Scuto  ineumbentem  galeam  militarem 
clausam  regio  diademate,  dimidium  priori  per  omnia  conformem 
leonem  produeente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  hine  coelestini  et  aurei,  illinc  rubri  et  albi 
colorum  in  scuti  oram  fluitantibus,  illudque  apprime  exornan- 
tibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Hont  vármegye  1615   ápril   8-iki   ítélőszékén. 

Függő  pecséttel.    (A  letéteményező  családnak  kiadva.) 

Siebmacher,  Supplementband,   53.  1.  35.  t. 

CXCI. 
1615  május  12,  Bécs. 
II.   Mátyás  Sáros   vármegye  czimerét  megújítja   és  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  superne  in  eoeruleum, 
inferne  autem  in  lubrum  duos  aequales  campos  divisum.  In  qua 
quidem  inferiori  rubri  eoloris  scuti  area  tria  flumina  undabunda, 
aequali  ab  invicem  spatio  disiuncta  per  tansversum  decurrere,  in 
superioTi  autem  coelestini  eoloris  scuti  parte,  in  medio,  ex  mar- 
gine  fluminis,  angelus  flavo  habitu  amictus,  et  in  pectore  in  for- 
mám crucis  álba  stóla  signatus,  ac  etiam  praecinctus,  capillis 
sparsis  et  alis  expansis  ac  forma  iuvenili  conspicuus,  ambabus 
suis  manibus  supra  caput  elevatis,  diadema  regium  tenere  et 
intuentium  oculis  sese  recto  vultu  offerens,  pubetenus  prominere 
cernuntur  .  .  .« 

Az  oklevél  megemlékezik  Sáros  vármegye  lakosságának  a 
török  ellen  19  éven  át  folyó  háborúban  teljesített  szolgálatairól  és 
törhetetlen  hűségéről. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czimerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Sáros  vármegye  levéltárában. 

CXCII. 
1615  július  15.  Prága, 
II.  Mátyás  Horváth  máskép  Bellichicz  Mihálynak,  és  testvé- 
rének Lőrincznek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  eoloris,  quod  lamina 
coelestini  eoloris  a  superiori   dextro  versus  inferiorem   sinistrum 

8* 


Digitized  by 


Google 


116 


Magyarországi  czímereslevelek. 


scuti  angulum   oblique  laté  ducta  continens  in   se  tria   álba  lilia 

dis iuxta  quam  inferne  arcus  cum  sagitta  positus  esse, 

superne  integer  naturális  fulvus   leo   ore  hianti,  lingua  rubicunda 
exerta,    cauda    supra   dorsum   elevata    bifur- 
^^^^  cata,    posterioribus    pedibus    dispositis    stare, 

"í^^^^^m.  \  anteriorum  verő    pedum   uno   ad   rapiendum 

protenso,  altero  autem  sagittam  ad  iaciendum 

m [con]spiciuntur.  Scuto  incum- 

bentem  galeam  militarem  apertam  regio  diade- 
mate,  dimidium  fulvum  leonem  laevo  pede 
ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő  frameam 
nudam  capulotenus  fortiter  comprehensam 
tenentem  producente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  [sive  lemniscis] 
hinc  coelestini  et  aurei,  illinc  rubri  et  albi 
colorum  in  scuti  oram  fluitantibus  .  .  .« 
Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1617  április  3-án  Somor- 
án  tartott  itélöszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CXCIIL 

1616  deczember  10.  Prága. 
11.  Mátyás  Clűorgal  Balázsnak   és  fiainak,  Jánosnak,  Pálnak 
és  Mátyásnak  és  utódaiknak  nemességet  és   czímert   adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare    erectum   coelestini   coloris,   fun- 
dum  illius  triiugi  viridi  monticulo  occupante,  in  cuius  depressiori- 

bus  partibus  integer  aureus  griphus  dis- 
positis posterioribus  pedibus  erecte  stare 
et  cauda  inter  pedes  deflexa  ac  alis 
expansis,  oreque  patulo  et  lingua  rubi- 
cunda exerta,  anteriorum  pedum  sinistro 
ad  rapiendum  protenso,  dextro  autem 
strictam  frameam  vibrare  et  instar  gra- 
dientis  ad  dextram  scuti  partém  conver- 
sus  esse  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate,  inler  duas 
alas  aquilinas  pinnis  ab  invicem  aver- 
sas,  per  médium  transversum  hinc  coe- 
ruleo  et  rubro,  illinc  itidem  rubro  et 
nigro  coloribus  discriminatas,  brachium  humánum  cataphractum 
nudam  similiter  frameam  elevans,  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive    cono    galeae   laciniis   seu   lemniscis  hinc  flavis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


117 


et  nigris,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates 
sese  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus  -  . .« 

Kihirdettetett  Nógrád  vármegyének  1618  október  1-én  Loson- 
<ízon  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel. 

CXCIV. 

1617  márczius  8.  Prága. 

II.  Mátyás  Méhes  Péternek,  fiának  Pálnak  és  testvéreinek 
Jánosnak  és  Andrásnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  ereetum  rubri  coloris,  ex  cuius 
fundo  campus  viridis  prodit  fluvio  ipsum  exornante,  in  quo  candi- 
dus  olor,  rostro  ramum  olivae 
viridem  tenens  natare  cernitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  apertam  regio  diademate 
oandidum  cignum  rostro  trés 
spicas  triticeas  tenentem  profe- 
rente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis 
seu  lemniscis  '  dextris  aureis  et 
ooeruleis,  sinistris  candidis  et 
purpureis  in  scuti  oras  fluitan- 
tibus,  illudque  decenter  exor- 
nantibus .  .  .« 

Kihirdettetett  Pozsony  vár- 
megyének 1622  október  3-ikán 
Somorján  tartott  közgyűlésén. 

Függő     pecsét    töredékeivel. 

cxcv. 

1618  április  10.  Bécs, 

II.  Mátyás  Adoni  máskép  Nagy  Istvánnak,  nejének  Erzsébet- 
nek és  leányuknak  Katalinnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  nigri  coloris,  cuius  fun- 
dum  trijugis  monticulus  occupat,  in  cuius  depressioribus  partibus 
integer  aureus  griphus  distentis  posterioribus  pedibus  erecte  stare, 
cauda  inter  pedes  deflexa  ac  alis  expansis,  capite  corona  redimito, 
oreque  hianti  et  lingua  rubicunda  exerta,  anterioribus  pedibus 
rubram  stellam  proferre  et  gradienti  similis,  in  dextram  scuti 
partém  conversus  esse  cernitur  ;  scuto  incumbentem  galeam  mili- 


Digitized  by 


Google 


118  Magyarországi  czimereslevelek. 

tarem  apertam,  regio  diademate  quinque  pennas  strationis,  binis 
extremis  rubro,  média  autem  flavo,  ac  aliis  duabus  nigro  colori- 
bus  distinctis  producente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  nigrLs  et  flavis,  illiuc  autem 
flavis  et  rubris,  in  seuti  extremitates  sese  diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1618  január  29-én 
Komáromban  tartott  gyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  Az  oklevél  eredetije  Csongrád 
vármegye  levéltárában. 

CXCVI. 
1618  április  2(1  Bécs. 

II.  Mátyás  Kazay  Jánosnak  és  testvéreinek  Györgynek  és  Pál- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  fundum 
cUius  trijugi  viridi  monticulo  occupante,  in  qua  scuti  area  bra- 
íohium  humánum  armis  ac  clypeo  infixo  indutum  manu  arcúm 
rtiter  tenere  ac  sagittanti  simile  inque  dextram  scuti  partém 
conversum  depictum  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
miUtarem  apertam  regio  diademate  militem  armatum  capite  galea 
tecto  manuum  sinistra  lumbis  iniecta,  dextra  verő  trés  sagittas  in 
formam  crucis  locatas  comprehendentem  sursumque  tenentem 
ac  iuvenilem  formam  habentem  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  argenteis  et 
rubris,  illinc  verő  aureis  et  coelestinis  in  scuti  oram  defluentibus, 
illudque  apprime  exornantibus  . .  .« 

Kihirdettetett  Torna  vármegyének  1619  ápril  9-iki  it élő- 
székén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üres. 

CXCVII. 
1619—163?. 

II.  Ferdinánd  Claudi  Mihálynak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

» US   fundum   trijugis  viridis   monticulus   occu- 

pat,  super  quo   albus   monoceros conversus 

tendere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  apertam 

A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis,  hinc 
aurei  et  rubri,  illinc « 

Csak  egy  csekély  töredék  van  meg,  magából  a  czímerleírásból 
csak  a  fenti  szavak   olvashatók. 


Digitized  by 


Google 


^Magyarországi  czímereslevelek. 


119 


CXCVIII. 
1619—1637,  ^^^ 
II.  Ferdinánd  Wojakowszky  Gáspárnak  nemességet  és  czí- 
mert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  rubri  coloris,  fun[dum ] 

mole,  posterioribus  pedibus  insistendo  erecte  stare,  anterioribus 
verő  trifidum  candidae  rosae  ramuseulum,  cum  dilatatis  iam  flo- 
ribus  conspicuum,  ostentare,  inque  dextram  scuti  partém  conservus 

mediotenus  eminentem,  alioquin  inferiori  per  omnia 

similem  proferente  ornatam,  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis 
hine  et  illinc  rubris  et  candidis,  in  scuti 
extrerai[tates «] 

Az  oklevélnek  csak  az  eleje  maradt 
meg,  mely  a  czlmerképet  és  a  szövegnek 
mintegy  negyedrészét  tartalmazza. 

A  czimerkép  a  pajzs  vörös  mezejében 
zöld  hármas  hegy  baloldali  szélső  csúcsáról 
jobbra  ugró  természetes  színű  szarvast  ábrá- 
zol, mely  előlábaiban  3  kinyílt  rózsával  díszí- 
tett ágat  tart.  Sisakdísz  ugyanaz  kinövő  alak- 
ban, a  takarók  szine  mindkét  oldalról  vörös- 
ezüst. 

Függő  pecsét  nélkül,  a  Szirmay  család  levéltárában. 

CXOIX. 
1620  szeptember  18,  Nagyszombat. 
Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelemtől  származó  czímeres  nemes- 
levél töredéke. 

Az  oklevélből  csak  a  czimerkép 
maradt  meg  teljesen,  a  szövegből  csu- 
pán a  négy  első  sor,  továbbá  az 
oklevél  vége.  A  czimerkép  kék  pajzs- 
ban, természetes  sziklákon  álló  egy-, 
másfelé  forduló  két  arany  griffet 
ábrázol,  nyitott  csőrrel,  kilógó  vörös 
nyelvvel,  melyek  kinyújtott  elölábaik- 
ban  gyökerestül  kitépett  zöld  fenyőfát 
tartanak,  a  pajzs  felső  jobbsarkában 
arany  félholdtól,  baljában  hatágú  arany 
csillagtól  kisérve.  A  pajzsot  koronás 
sisak  fedi,  a  sisakdíszben  arany  griff. 


Digitized  by 


Google 


120 


Magyarországi  czímereslevelek. 


mely  előlábaiban  a  pajzsbeli  fenyőfát  tartja.  A  takarók  szine 
jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  Zólyom  vármegyének  1621  február  4-én  Besz- 
terczebányán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CC.    . 
1621  november  20,  Morva-Brőd.  ^^ 
Bethlen  Gábor  vál.  király  és  erdélyi  fejedelem  Török  (Teöreök) 
Péternek    és    testvérének   Jánosnak   nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

.  »Scutum  videlicet  militare  coelestini 
coloris,  in  cuius  campo  sive  area  brachium 
humánum  elevatum  ensem  evaginatum 
tenere  conspicitur.  Ex  eono  autem  galeae, 
teniae  sive  lemniscí  variorum  colorum  hinc 
inde  defluentes  .  .  .«  A  pajzs  fölött  zárt 
sisak,  rajta  zárt  arany  királyi  korona,  a 
pajzsmező  színe  Iteljesen  lekopott,  a  kar 
vörös  ruházatú. 

Kihirdettetett  Közép-Szolnok  vármegyének  1622  február  17-én 
Ákoson  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CGI. 
1621  deczewiber  22.  Bécs, 

II.  Ferdinánd   Zombath   Andrásnak,  testvéreinek   Györgynek 
és  Mihálynak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
linea  per  médium  transversum  ducta, 
superne  in  coeruleum,  inferne  autem  in 
rubrum  aequales  campos  divisum,  a 
cuius  fundo  trijugis  viridis  monticulus 
assurgere,  in  eoque  forfex  sartorea  cus- 
pidibus  sursum  versis,  dilatanter  locatus 
esse,  in  superiori  autem  coelestini  colo- 
ris scuti  campo  integer  leopardus,  di- 
stentis  posterioribus  pedibus  innixus,  et 
anterioribus  ad  rapiendum  protensis,  ac 
cauda  ad  tergum  elevata,  linguaque 
rubicunda  exerta  ex  ore  hiante,  et  pro- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  121 

prio  suo  colore  effigiatus  erecte  stare  inque  dextram  scuti  part- 
ém tendere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  elausam, 
regio  diademate  virum  rubra  tunica  amictum  et  aperto  capite 
nigra  mustace  ac  bárba  designatum,  dextra  manu  nudam  frameam 
capulotenus  compressara  elevantem  et  manu  sinistra  vagine 
gladii  iniecta,  genibus  tenus  eminentem,  intuentique  obversum 
producente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
eu  slemniscis,  hinc  flavis  et  nigris,  illinc  autem  candidis  et  coeruleis 
in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus  . . .« 

Kihirdettetett  Győr  vármegyének  1622  május  7-én  tartott 
közgyűlésén. 

l^üggő  pecséttel,  a  Zombath  család  levéltárában. 

CCII. 

1622  márczius  23.  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Thurowai   Basilide   Tamás  zólyomi   lakosnak, 
feleségének  Borbálának,  fiainak  Menyhértnek,  Mártonnak,  János- 
nak  és   Miklósnak,   unokatestvérének    Tamásnak    és    utódaiknak 
nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri.  coloris,  cuius  fun- 
dum  trifida  petra  occupat,  super  qua  eminentiori  intermedia  moerula 
expansis  alis,  subvolanti  similis,  ac  in  dextrum  scuti  latus  con- 
versa,  erecte  stare  ac  cantillare  visitur,  superius  verő  per  médium 
scuti  fluvius  transverse  delabitur,  in  quo  pistillaris  sive  ferrata 
aurea  rota  volvitür.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  aper- 
tam  regio  diademate,  damam  pubetenus  emergentem,  cornubus 
distentis,  pedibus  compositis,  prosilienti  similem,  ac  ore  ramum 
olivae  gestantem,  inque  dextrum  acuti  latus  conversam,  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cpno  galeae  laciniis  sive  lem- 
niscis,  hinc  aurei  et  nigri,  illinc  verő  argentei  et  rubri  colorum, 
in  scuti  oram  defluentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1622  deczember  14-én 
Nyitrán  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel,  a  báró  Jeszenák  család  levéltárában.  Ugyanitt  van 
a  czímerkérő  folyamodvány,  ugyanazon  keletű  engedélyezési  záradékkal. 

Siebmacher,  Supplementband,  16.  1.  10.  t. 

CCIII. 

1622  jiUins  19.  Sopron. 
II.  Ferdinánd  Isó  Mártonnak,   feleségének   Vértess  Ilonának, 
gyermekeiknek  Gergelynek,  Imrének,  Ilonának  és  Juditnak  és  test- 
vérének Istvánnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


122 


Magyarországi  czímereslévelek. 


»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  viridi 
campo  in  fundo  stratum,  in  quo  miles  üngarus,  rubea  tunica 
amictus  cooperto  capite  albo  per  médium  et  rubri  coloris,  inse- 
dens  equo,  hastam  rubri  et  albi  coloris  vexillis  conspicuam  ge- 
stare,  inque  dextrum  scuti  latus  conversus  currenti  similis  tendere 
visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  aperto  regio  diade- 
mate  binas  iuxta  se  alas  aquilinas  nigras,  aurea  stella  et  luna  in 
medio  alarum  decoras  producente  omatam.  A  summitate  ipsius(!) 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis  dextris  aureis  et  coelestinís, 
sinistris  argenteis  et  rubris  in  scuti  oram  .  .  .  antibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  Szombathelyen  1623  január 
9-én  tartott  közgyűlésén. 

XIX.  századi  kivonat,  Veszprém  vármegye  másodalispánja  által 
1758    szeptember  10-én    Pápán    hitelesített  másolatról  készült. 

CCIV. 

1622  július  7.  Sopron, 
II.  Ferdinánd  Sándor  Györgynek,   feleségének  Nykos   Anná- 
nak, gyermekeiknek  Gergelynek  és  Annának  és  testvérének  Sándor 
Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

*Scutum  videlicet  mihtare  erectum 
coelestini  coloris,  cuius  fundum  trijugis 
viridis  monticulus  occupat,  in  cuius 
intermedio  eminentiori  iugo  integer  peli- 
canus,  aUs  expansis,  rostro  pectus  velli- 
care,    ternosque    pullos    suos    sanguine 

ijfc^^^^^BMHBI^      inspergere,    inque    dextrum    scuti   latus 

ÍS<^^^^^^^í^^i       conversus,    erecte    stare    visitur.    Scuto 

incumbentem  galeam  militarem  apertara 
regio  diademate  alterum  pelicanum 
priori  per  omnia  similem  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  sive  lemniseis,  hinc  aureis 

et  coelestinis,  illinc  verő  argenteis  et  rubris  in  scuti  oram  defluen- 

tibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Veszprém  vármegyének  1622  augusztus  25-én 

Pápán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Thaly  család  levéltárában. 

ccv. 

1622  július  12,  Sopron, 
11.  Ferdinánd  Monos  (egy  helyt  Molnos)  Jánosnak,  feleségé- 
nek  Korik   Annának,   anyjának    szül.   Katalinnak,  továbbá  Monos 


Digitized  by 


Google 


MagyaTországi  czímeresle vélek.  125 

Miklósnak  s  feleségének  Erzsébetnek,  nemkülönben  Monos  hlván- 
nak,   (lyörgynek  és  Péternek   nemességet   és   eziinert  adományoz. 

»Scutum  vi delicet  militare  ereetum  coelestini  coloris  viiídi 
montieulo  in  fundo  stratum,  in  quo  [hasta?]  rubri  et  albi  eoluris 
vexillis  conspicua  defixa  esse,  capiteque 
turcico  per  médium  transfixa,  quam 
humánum  brachium  rubra  manica  ami- 
etum  a  sinistra  scuti  parte  fortiter  com- 
pressam  tenere  conspicitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  apertam  regio 
diademate  naturalem  album  cygnum, 
sagitta  per  eoUum  traiectum,  alis  com- 
positis  proferente  ornatam.  ^A  summi- 
tate  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niscis  dextris  aureis  et  nigris,  sinistris  verő 
argentis  et  rubris  in  scuti  oram  fluitanti- 
bus,  illudque  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Gömör  vármegyének  Göniör  városában  i ártott 
pecsételő  székén  1629-ben. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üres.  Megvan  ti 
czímerkérő  folyamodvány  is,  festett  czímerkép jíí;],  eízakii-d ózott  álla* 
pótban.  A  jobboldali  takaró  helyes  színei :  arany- fekete, 

CCVI. 
1622  atigus^ttis  lő,  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Szentgyörgyvölgyi  Bakach  Sániitírnak  és  fiának 
Farkasnak  régi  nemességüket  megújítja  és  C2imerüket  inegerositi. 

»Scutum  videlicet  quinqueangulare  coelesLini  í'iílonfr,  quod 
a  duobus  pueris,  angeli  speciem  prae  se  ferentibrjs,  geslaLur,  stiae 
non  modici  virtutis  signum,  cum  scilicet  ex  eqiio  suo  LÍPsiliííns, 
ac  dominum  suum  Joannem  quondam  BannV  iirrnís  ni  erai  indu* 
tus  gravem,  altero  iam  pede  et  ipsum  innítentem.  Süiiicita  sua 
manu,  equo  suo  Turcico  insigni,  ut  ad  melíoni  se  í^uae  patria^ 
tempóra  reservaret,  insidendum,  propria  etiain  sahiiis  i^uae  imme- 
mor  sublevaret,  in  se  continet.  Supra  scuLum  galea  ?9l  aperta^ 
quam  ille  ipse  lorica  galeaque  cono  decora,  ík-  íitrií.-to  ense  ami- 
ctus,  vultu  etiam  ad  minas  composito,  prerait.  Quibus  riuidein 
insigniis  duae  alae  aquilinae  nunc  adduntur,  ífuaruni  alléra  í|Liad- 
ram  lunae,  altéra  verő  stellam  fulgidam  in  metiiü  ronLinere  visun- 
tur,  inter  quas  quidem  alas  binas  ipse  vir  ni  ilitaris  stricin  f^nse 
armatus,  pubetenus  emergere  cernitur.  A  summilale  verő  sívé  fono 
galeae   laciniis   seu   lemniscis  in  scuti  oram  ílescendentibus  .  .  ,^- 

Az  oklevél  a  czímerszerző  érdemeiről  kuvLHkezökép  pml(^ke- 
zik  meg: 


Digitized  by 


Google 


124  Magyarországi  czímeresle vélek. 

».  .  .  nobilibus  parentibus  ortum,  familiani  tuAm  multis 
abhinc  annis  nobilitatis  splendore  claruisse  et  egregia  prorsusque 
admiranda  virtutum  specimina  edidisse.  Nam  et  illud  silentio 
praetereamus,  quod  parens  tuus  Lucas  Bakach  de  Szenthgeörgy- 
veölgie  ad  extremum  usque  vitae  suae  diem  praedecessoribus 
nostris  felicis  reminiscentiae  imperatoribus  ac  regibus  in  rebus 
ac  negotiis  fidei  suae  commissis,  non  minus  sedulo  ac  industrie 
quam  fideliter  inserviverit  et  demum  sub  castello  suo  Szenthgeör- 
giveölgie  vocato,  a  Turcis  strenue  contra  eosdem  decertando  capite 
plexus,  vitám  et  sanguinem  profuderit,  eiusdemque  fráter  Bene- 
dictus  Bakach  certorum  equitum  capitaneus,  in  Álba  Júlia,  dum 
illa  a  Turcis  caperetur,  ab  iisdem  interfectus,  gloriose  vitám  fini- 
verit,  evidentia  literarum  Vladislai  regis  Hungáriáé  testimonia 
docent,  avum  tuum  tui  nominís  Alexandrum  similiter  Bakach, 
dum  in  campo  Mohach,  contra  immanes  et  naturales  christiani 
nominis  hostes,  generáli  pugna  decertaretur,  caeso  Ludovico  rege, 
dominum  suum  Joannem  Banffy,  tum  temporis  regni  Hungáriáé 
palatinum,  inter  crudeUssimos  armorum  strepitus,  viriliter  pugnan- 
tem,  et  una  cum  equo  adversa  fortunae  alea  concidentem,  armis 
ferroque  gravem,  ut  ad  ulteriores  patriae  necessitates  conservaret, 
proprio  sui  insigni  .Turcico  equo  sublevatum,  liberavit,  maluitque 
cum  praesentissimo  vitae  periculo  se  dirae  Turcarum  captivitati 
submittere,  quam  dominó  suo,  cui  fide  obstrictus  erat,  privari.  Cuius 
quidem  avi  tui,  Alexandri  scilicet  Bakach,  non  solum  nomen,  sed 
et  praeclaras  animi  dotes  rarumque  exemplum  tu  quoque  imi- 
tando,  ab  adolescentia  tua  in  eo  omne  stúdium  et  operám  collo- 
casti,  quomodo  patriae  tuae  charissimae  commodo.  Jamque  tribus 
augustissimis  imperatoribus  regibus  tuis  legitimis  utiUa  praestares 
fideUtatis  obsequia.  Nam  ut  teneriorum  et  iuveniUum  annorum 
tuorum  contra  hostes  dimicando,  praeclara  facta  silentio  praeter- 
eamus, trigesimus  sextus  vertitur  annus,  ex  quo  in  officiis  con- 
stitutus  in  praesidiis  nostris,  variisque  expeditionibus  domi  forisque 
constanter  servivisti.  Et  hcet  adversa  fortunae  tela,  plerunque 
animis  hominum  metum  ulterioris  pericuU  iniicere  soleant,  tu 
tamen  non  curato,  quod  in  pugna  sub  Álba  Regah  habita  semel 
lethali  vulnere  accepto,  in  dira  Turcarum  captivitate  crudelissime 
tractatus  ex  ferreis  quinquaginta  novem  Ubrarum  compedibus, 
decem  milHbus  florenorum  vitám  redimere  coactus  sis.  Secundo 
quoque,  dum  praesidium  Papense  a  Gallis  Turcis  traderetur,  cer- 
torum equitum  capitaneus  ibidem  existens,  maluisti  denuo  immani 
proditorum  captivitate  detineri,  eamque  famem  toUerare,  ut  viginti 
sex  dierum  spatio  ne  panem  quidem  tibi  conspicere  licuerit,  quam 
vei  sceleratis  illorum  votis  subscriberes,  vei  ignominiose  illinc 
evaderes.  Praeclara  sane  haec  domestico  maiorum  tuorum  exem- 
plo,   facta   merita,  quae   tamen   ut   éviden tioribus  signis  redderes 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  125 

testatiora,  seiens  fortium  virorum  constantes  animos,  in  rebus 
adversis  non  secus  ad  fulvum  ut  purum  aurum  in  igne  probari, 
non  solum  annis  superioribus  in  rebellione  Bochkaiana,  magnó  tuo 
tuorumque  damno,  penes  supremum  campi  ductorem  et  capitaneum 
Monsur  Tyli  militando,  fidelitatem  tuam  integram  servasti.  Verum 
etiam  in  praesentibus  hisce  Bethemianis  tumultibus  in  castello  tuo 
Kesztely,  ubi  praesidium  nostrum  habetur,  loco  nimirum  proximo, 
et  aliquot  castellorum  Turcicorum  vicino,  contra  frequentes  rebel- 
lium  insultus,  posthabitis  omnibus  minis  et  promissionibus,  bonis 
fere  omnibus  tuis  in  cinerem  redactis,  colonis  in  Turcarum  cap- 
tivitatem  deduetis,  constanter  non  sine  omnium  admiratione  in  ^ 
debita  nobis  fidelitate  perseverasti.  Quibus  quidem  tuis  erga  nos 
ostensis  et  declaratis  fidelitatis  obsequiis,  unicum  filium  tuum 
Wolffgangum  Bakach,  ultimum  familiae  tuae  superstitem  et  hae- 
redem,  quo  et  Hle  progenitorum  suorum  vestigia  tempestive  sec- 
taretur,  eo  fervore  accendisti,  ut  et  ille  iuvenis  quindecim  anno- 
rum  ad  latus  magnifici  Nicolai  Eszterhass  de  Galantha,  supremi 
nostri  capitanei,  sub  generalatu  speetabilis  et  magnifici  quondam 
comitis  a  Buquoy  constitutus,  promptissimo  animo,  adversa  quaeque 
fortunae  et  castrensia  incommoda  in  fideli  nostro  obsequio  sus- 
tineret  .  .  .« 

Boncz  Ödön,  A  Szentgyörgy  völgyi  Bakács-család.  (Turul,  1899. 
évf.  1.  1.)  V.  ö.  — y  J.  Siebmacher's  Grosses  und  AUgemeines 
Wappenbuch  etc.  Archaeologiai  Értesítő,  1886.   évf.  275.  1. 

Függő  pecséttel.  (Y.  ö.  LVIII.) 

CCVII. 
1623  július  2ö,  Bécs, 
II.  Ferdinánd   Chepely  Lőrincznek,   feleségének  Nagy  Piros* 
kának  és  testvéreinek  Mihálynak  és  Istvánnak  nemességet  és  czí- 
mert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fundum  eius  monticulo 
viridi  interoccupante,  in  quo  integer  gry- 
phus  alatus  .  .  .  fulvus,  pedibus  distortis 
stare,  dextro  pede  frameam  nudam  vibrare, 
sinistro  verő,  tur  .  .  .  .  intertenere,  ore 
hianti,  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque 
intra  pedes  .  .  .  dextram  scuti  partém 
conversus  visitur.  Scuto  incum[bentem  ga- 
leam  militarem  craticulatam  sive]  apertam, 
regio  diademate,  leonem  fulvum,  dextro 
pede  clavam . . .  tenentem  proferente  ornatam. 
A   summitate  verő    seu   cono  galeae  [laci- 


Digitized  by 


Google 


126  Magyarországi  czímereslevelek. 

ni]ö  sive  lemniscis,  hinc  nigris  et  aureis,  illinc  verő  rubris  et 
argenteis  .  .  .« 

A  czímerkép  abban  tér  el  a  leírástól,  hogy  benne  a  sisakdíszOl 
szolgáló  oroszlán  kétfarku,  s  mellső  jobb  lábában  buzogányt,  bal- 
jában liliomszárat,  virággal  együtt  tart.  A  pajzsbeli  griff  mellső  bal 
lábában  gyaníthatólag  török  fejet  tart,  a  kép  itt  a  festék  leválása 
folytán  nem  vehető  ki  elég  világosan. 

Kihirdettetett  Somogy  és  Zala  vármegyéknek  1626  február 
ő-én  Körmenden  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CCVIII. 
I()íi3  szeptember  16.  Kassa, 
Bethlen  (lábor  erdélyi  fejedelem  Csorvási  (de  Chiorvas)  Sós 
Mihálynak  és  Lörincznek  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  miütare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  braehium  humánum  humerotenus  abseissum  mucrone 
quodam  evaginato  hominem  se  graviter  extollentem  ferroque  et 
armis  totum  indutum,  hostili  quasi  impetu  transfixisse  visitur. 
Supra  seutum  galea  militaris  elausa  est  loeata,  quam  contegit 
diadema  regium,  gemmis  et  unionibus  varié  ornatum,  ex  quo 
iterum  braehium  aliud  emergit,  enseque  nudo  sanguinis  aspergine 
tincto  eor  humánum  in  medio  transferit,  a  summitate  verő  galeae 
teniae  sive  lemnisci  diversorum  colorum  hinc  inde  defluentes,  utrasque 
oras  seu  margines  ipsius  scuti  puleherrime  ambiunt  et  exornant.» 

Kihirdettetett  Zemplén  vármegyének  1624  márezius  20-ikáii 
Terebesen  tartott  közgyűlésén.  Az  oklevélben  a  czímerszerzők 
vezeték-  és  keresztnevei  majdnem  teljesen  ki  vannak  vakarva. 
Az  oklevél  hátlapján  egy  1703  augusztus  26-án  kelt  megjegyzés  az 
oklevelet  már  hamisítottnak  mondja.  E  megjegyzés  Tarnóczy  Imré- 
től, Pozsony  vármegye  szolgabirájától  ered,  kinek  az  oklevél  Sza- 
kolczán  mutattatott  be. 

Függő  pecsét  töredékével. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  219.  1.   155.  t. 

CCIX. 
Pi'r^S  november  18,  Bécs, 
II.  Ferdinánd  a  Vép  városából  származó  Foky  Imre  bécsi  pol- 
gármesternek, feleségének  Pitschin  Katalinnak,  fiaiknak  Mihály- 
nak, Imrének,  Benedeknek  és  Jánosnak,  leányaiknak  Magdolnának 
és  Ilonának,  továbbá  unokatestvérének  Foky  Jánosnak  nemességet 
és  czimert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarorsiági  czímeresle vélek. 


127 


»Scutam  videlicet  militare  erectum  caelesLini  ecihji'ií?.  ^iiiud 
rubra  lamina,  a  superiori  scuti  angulo  ad  inferíorem  ííbUqiie  ducta 
dividit,  in  qua  quidem  superiori  et  inferiori  caelestini  eoloris  areís 
singuli  leopardi  naturalibus  suis  colori- 
bus,  arrectis  caudis  et  oribus  hiantibus 
effigiati,  instar  velocissime  currentium 
ad  dextram  scuti  partém  tendere,  in 
rubra  autem  íamina  integra  candida 
columba,  volanti  similis  designata,  rostro 
viridem  olivae  ramusculum  gestare  con- 
spiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticuiatam  sive  apertam 
regio  diademate,  inter  duo  cornua  buba- 
lina,  hine  flavo  et  coeruleo,  illinc  autem 
candido  et  rubro  coloribus  discriminata, 
aliam  columbam,  expansis  alis  designatam 
et    consistentem,    ac    alioquin    inferiori 

similem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  aive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniseis  hinc  rubris  et  candidia,  illinc  verő  flavir 
et  caeruleis,  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus,  scutumque 
ipsum  decenter   exomantibus  .  . .« 

Kihirdettetett  Vas,  Sopron,  Zala  és  Veszprém  vármegyéknek 
1624  május  24-ikén  Meszlén  városában  tartott  egy  üt  tes  Uözg^^lé.sén, 

Függő  pecsétje  elveszett. 


ccx. 

1623  augusztus  9. 

II.    Ferdinánd    Rácz    Pálnak    nemességet   és   cízimert    ado- 
mányoz. 

A  czimerkép  kék  mezőben,  zöld  ala- 
pon, fehér  lovon  vágtató  vörös  nadrágos, 
sárga  csizmás,  mellvértes  (?)  vitézt  ábrá- 
zol, ki  felemelt  jobbjában  pallost  tart.  A  paj- 
zsot arany  koronás  zárt  sisak  fedi,  a  sisakdisz- 
ben  jobbról  arany,  balról  vörös  sasszárny 
között  könyöklő  pánczélos  karral,  mely  egye- 
nes meztelen  kardot  markol. 

Csak  a  czimerkép  és  a  bevezetés  uehány 
sora  van  meg,  melyekben  a  név  kétszer  fordul 
elő.  Az  oklevél  kelte  a  család  egyéb  irataiból 
volt  megállapítható. 


Digitized  by 


Google 


128  Magyarországi  czímereslevelek. 

CCXI. 
16*M  április  28.  Kassa. 

Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem  Gerseni  Gegus  Jánosnak, 
feleségének  Jacubeath  Margitnak,  gyermekeinek  Andrásnak,  János- 
nak, Erzsébetnek,  Katalinnak  és  Zsófiának  nemességet  és  ezimert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ere- 
ctum  purpuréi  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  in  eespite  viridi  graminoso 
super  frondem  tiliae  virescentis  turtur 
ad  modum  gementis  similis  sedere  visi- 
tur.  Supra  scutum  galea  militaris  clausa 
est  posita,  quam  contegit  diadema 
regium  gemmis  unionibusque  apprime 
variegatum,  super  cuius  apicem  tur- 
tur itidem  priori  haud  dissimilis  ex- 
pansis  alis  sedere  conspicitur,  a  sum- 
mitate  verő  sive  eono  galeae  teniae 
sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc 
inde  defluentes  . .  .« 
Kihirdettetett  Ung  vármegyének  1624  május  24-ikén  Nagy- 

Kaposon  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel.   A  festett  czímer  sisakdíszében  a  gerlicze  nincs 

röpülésre  készen  ábrázolva. 

CCXII. 
1624  augusztus  24.  Gyulafejérvár. 

Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem  Teöysi  Becchei  Györgynek 
hadi  szolgálatai  jutalmazásáért  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  coerulei  coloris,  in  cuius  fundo 
sive  area  aquila  integra  altero  stare  pede,  altero  verő  erecto 
cruentatum  pugionem  fortiter  constrictum  unguibus  tenere  con- 
spicitur. Supra  scutum  galea  militaris  clausa  regio  diademate 
variis  unionibus  pretiosisque  margaritis  splendentibus  contexta  est 
apposita,  unde  vicissim  medius  homo  umbilicotenus  prominens, 
lorica  et  galea  indutus  manu  alia  nudum  ensem  quasi  vibrare 
cernitur,  a  summitate  porro  teniae  sive  lemnisci  diversorum  colo- 
rum ad  utrasque  scuti  oras  descendentes  illud  decenter  occupant . . .« 

Kihirdettetett  Alsó-Fejér  vármegyének  1625  április  14-ikén 
Enyed  városában  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   122.  1.   60.   t. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  129 

CCXIII. 
162Ö  január  18.  Gyula  fej  ér  vár. 

Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem  Bélmegyeri  Domokos  János- 
nak régi  nemessége  megújítása  mellett  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum  coerulei  eoloris,  in  cuius 
campo  sive  area  miles  cataphractus,  altéra  manu  acinacem  quasi 
versare,  altéra  sclopetum  pistoliae  nuncupatmn  velut  explosurus 
tenere,  totusque  ac  in  praelium  subito  excursurus  compositus  esse 
visitur.  Scuto  incumbit  galea  militaris  contecta  regio  diademate, 
variis  miionibus  pretiosisque  margaritis  exomato,  ex  quo  vicissim 
medius  homo  priori  simiUs  armatúráé  umbilieotenus  eminet. 
A  sumraitate  verő  teniae  sive  lemnisci  diversorum  colorum  ad 
utramque  scuti  partém  defluentes,  illud  decenter  ambiunt  et  exor- 
nant .  . .« 

Függő  pecsétje  elveszett. 
'        Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   149.  1.  87.  t. 


CCXIV. 

162Ö  márczius  15.  Fogaras  vára. 

Bethlen  Gábor  erdélyi*  fejedelem  Nemeskereki  Nemeskereky 
máskép  Hermanszeghy  Jánosnak  és  feleségének  Decziei  Sárának 
nemességet  és  czimert  adományoz. 

>Scutum  videlieet  militare  eoelestini  eoloris,  in  cuius  campo 
sive  area  super  quodam  cespite  virenti  turris  marmorea  extructa, 
quam  fluviolus  alluit,  palmitesque  racemiferi  circum  circa  in  latere 
ambiunt,  e  ripa  fluvioU  succrescendo  visitur,  in  cuius  turris  fasti- 
gio  corona  quaedam  est  locata,  veluti  virtutis  prémium.  Supra 
scutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema 
regium  variis  gemmis  unionibusque  exornatum,  in  cuius  summi- 
tate  columbus  expansis  aUs  candidus  conspicitur,  ramunculum 
olivae  rostro  tenens  et  gestiens.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes,  utrasque  oras 
seu  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt . .  .« 

Az  oklevél  megemlékezik  a  czímerszerzőnek  a  törökök  ellen 
a  végvárak  alatt  folyt  harczokban  szerzett  érdemeiről. 

Kihirdettetett  Szatmár  vármegyének  1629  április  2-án  Szat- 
máron  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   168.  1.   106.  t. 

Aldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  9 


Digitized 


by  Google 


130 


Magyarországi  czímereslevelek. 


ccxv. 

1625  április  17.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  Herisperger  Ádámnak  és  nejének,  Ferber 
Zsófiának  és  gyermekeiknek  Ádámnak  és  Évának  németországi 
nemességét  Magyarországra  is  kiterjeszti,  s  nekik  czimert  ado- 
mányoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum, 
linea  a  sinistro  superiori  scuti  angulo  ad 
dextrum  inferiorem  oblique  ducta  superne 
in  flavum,  inferne  verő  in  nigrum  cam- 
pos  divisum,  cuius  fundum  trijugis  viri- 
dis  monticulus  occupat,  in  eiusque  depres- 
siori  sinistro  iugo  integer  cervus,  comi- 
bus  eminentibus  conspieuus,  naturalique 
suo  colore  effigiatus,  posterioribus  pedi- 
bus  innixus  prosilienti  similis,  ad  dextrani 
scuti  partém  eonversus  esse  cernitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam  regio  diademate  inter  duo  cor- 
nua  bubalina  flavo  et  nigro  coloribus, 
utraque  per  médium  discriminata,  alterum  cervum  e  corona 
mediotenus  eminentem  et  alioquin  inferiori  similem  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niscis,  utrinque  flavis  et  nigris,  in  scuti  extremitates  sese  diffun- 
dentíbus,  scutumque   ipsum  decenter  exbrnantibus  .  . .« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1625  július  28-ikán  Garad- 
nán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CCXVI. 

1625  október  29.  Sopron, 

II.  Ferdinánd  Izaborai  Kondakory  Ferencznek  és  gyermekei- 
nek, Györgynek  és  Erzsébetnek  régi  nemességüket  megújítva  czi- 
mert adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  fundum  eius  a  dextra 
scuti  parte  pratum  viride  in  altum  excrescens,  a  superiori  verő 
scuti    parte   campus   rubeus,   intra   quem    fluvius    per    obliquum 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


131 


decurrens  ....  prati   parte    ad  sinistram  scuti  vulpes    naturális 

fluvium    transilienti    instar    animadvertitur.     Scuto   iíieuinbímleiii 

galeam  militarem  apertam,  regio  diade- 

mate  stellam  corruscantem   radiis  diffu- 

sis    proferente    ornatam.    A   summitate 

verő  sive  cono  galeae  laciniis  sive  lem- 

niscis    hinc    coelestini    et    aurei,    illinc 

verő    rubri    et    albi    colorum   in   scuti 

oram     deflu^ntibus,     illudque     decenter 

adornantibus  .  . .« 

,  Kihirdettetett  Szabolcs  vármegyének 
1626  január  30-ikán  Gyulaházán  tar- 
tott közgyűlésén. 

Tüggő  pecsétje  elveszett. 


CCXVII. 
1625  november  6".  Sopron, 
11.  Ferdinánd  Kasso  Péternek,  feleségének  Heginának,  és  iiá- 
nak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coe- 
lestini coloris,  fundum  illius  trifida  rupe 
occupante,  in  cuius  depressioribus  partibus 
integer  fulvus  leo,  distentis  posterioribus 
pedibus  erecte  stare  ac  cauda  bifurcata  ad 
tergum  elevata,  oreque  hianti  et  lingua 
exerta  effigiatus,  anteriorum  pedum  sinistro 
ad  rapiendum  protenso,  dextro  a  ütem  lilium 
candidum  intertenere  et  gradienti  similis, 
in  dextrum  scuti  latus  conversus  esse 
cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem   craticulatam    sive     apertam,    regio 

diademate,  inter  duas  alas  aquilinas  expansas  pt^  niediuiii  tran.^- 
versum,  hinc  candido  et  rubro,  illinc  verő  tlavo  el  caenileu  oolori- 
bus  discriminatas,  alterum  leonem  alioquin  inferj<.>ri  ^^iinileni 
mediotenus  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  conn  galeae 
laciniis  et  lemniscis  hinc  caeruleis  et  aureis,  illi  nr  autem  argen- 
teis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  diflunilciitibus  . .  .^    . 

A  leírásban  nincs  fölemlítve  az  a  körülmény,  hogy  a  ezímer- 
képet  jobbról  arany  félhold,  balról  hatágú  arany  rpillají  kiííéri  a 
pajzsfőben. 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1626  juhii^  1-en  h^perJRsen 
tartott  közgyűlésén.  Mellékelve  a  czímerkérő  foJysiiiuMlváiiy. 

Függó  pecséttel,    a  Péchy  család  levéltárábms. 


Digitized  by 


Google 


132 


Magyarországi  czímereslevelek. 


CCXVIII. 

162Ö  november  13.  Sopron. 

li  Ferdinánd  Becze  Jánosnak,  unokatestvérének  Beeze  Tamás- 
nak, fiainak  Tamásnak  és  Istvánnak,  leányának  Katalinnak,  test- 
vérének Beczé  Mártonnak  és  ennek  fiainak  Istvánnak  és  Bene- 
deknek nemességet  és  czímert  adományoz. 

E  czímeradományt  Becze  János  czí- 
merkérő  folyamodványa  őrizte  meg,  a 
fenti  napon  kelt  engedélyezési  záradékkal. 
A  folyamodás  alján  látható  czímerrajz  kék 
mezőben  ágaskodó,  jobbra  forduló .  termé- 
szetes színű  leopárdot  ábrázol,  mely  mellső 
lábaiban  egyenes  kardot  tart  hegyével  föl- 
felé maga  előtt.  A  sisakdísz  kiterjesztett 
szárnyú  jobbra  néző  ezüst  koronás  sas, 
csőrében  fölfelé  álló  vörös  strucztollat 
tartva;  a  takarók  szine  jobbról  arany-kék, 
balról  ezüst-vörös. 

Eredeti,  papíron. 


CCXIX. 

ifóo  deczemher  2.  Sopron. 

II.  Ferdinánd  Rokonaky  Péternek  régi  nemességét  megújítva 
czímert  adományoz. 

A  czímeradományt  Rokonaky  Péter  czi- 
merkérő  folyamodványa  őrizte  meg,  a  fenti 
napon  kelt  engedélyezési  záradékkal.  A  czímer- 
rajz vörös  mezőben  könyöklő,  jobbfelé  forduló 
vértezett  kart  ábrázol,  markában  arany  marko- 
latú egyenes  kardot  tartva,  melynek  hegyére  tur- 
bános, szakállos  török  fej  van  tűzve.  A  sisakdísz- 
ben a  pajzs  alak  ismétlődik;  a  takarók  szine 
jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Eredeti,  papíron.  A  gyűjteményben  megvan 
Sáros  vármegye  közönségének  1628  május  10-ikén 

Eperjesen  kelt  bizonyságlevele  a  czímerlevélnek  az  1628  ápril  19-iki 

itélőszéken  történt   kihirdetéséről. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  J83 

ccxx. 

1626  márczius  14.  Bécs.  ^ 
II.  Ferdinánd  Újhelyi  Mihálynak  és  Jánosnak  nemességet  és 
czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  cuius  fun- 
dmn  viridis  occupat  campus  .  .  .  coloris  leo  posterioribus  pedibus 
dispositis,  cauda  bifureata  sursum  elevata  . . . .  lingua  exerta,  ante- 
riorum  verő  pedum  laevo  ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő 
frameam  capillotenus  . . .  dextrum  seuti  lalus  eonversus  cernere  . . . 
lur.  [Seuto  incum]bentem  galeam  militarem  apertam  regio  diade- 
mate  .  .  .  rum  leonem  pubetenus  emergentem  priori  per  onania 
similem  .  . .  ornatam.  A  summitate  .  . .  laeiniis  seu  lemniscis  hinc 
flavi  et  coelestini,  illine  verő  albi .  .  .  colorum  in  scuti  órám  de- 
fluentibus,  illudque  decenter  exornantibus  .  . .« 

Kihirdettetett  Veszprém  vármegyénekl717  márczius  18-ikán 
Pápán  tartott  közgyűlésén. 

Zala  vármegye  1808  november  20-íki  hiteles  másolatának  egy- 
szerű másolata.  Czímerkép  nélkül. 

CCXXI. 
1626  április  13,  Bécs, 

\\.  Ferdinánd  Nagygyörgyi  Jánosnak  és  feleségének  Lekenyey 
Annának,  testvéreinek  id.  Nagygyörgyi  Péternek  s  ennek  nejének 
Domoky  Annának,  iQ.  Nagygyörgyi  Péternek  és  nejének  Fejér 
Katalinnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  eius  nido  interoccupante,  in  quo  albus  pellicanus  alis  expan- 
sis,  rostro  suum  pectus  vellicare  et  trés  pullos  suos  cruore  efluso 
pascere  ac  ad  dextram  scuti  partém  [se  conjvertere  conspicitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem  apertam  regio  diademate, 
médium  leonem  naturaU  suo  colore  tinetum,  oi^e  hianti,  lingua 
rubicunda  exerta,  cauda  erecta,  dextroque  pede  ensem  evagina- 
tum  fortiter  intra  volam  compre[hensum]  sursum  ad  ictum  ele- 
vatum,  sinistro  verő  pede  raptui  inhiantem,  inque  dextram  par- 
tém conversum  proferente  ornatum.  A  summitate  verő  seu  cono 
galeae  laeiniis  sive  lemniscis,  hinc  coelestini  et  aurei,  illine  verő 
rubri  et  albi  coloribus  in  scuti  oram  defluentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Gömör  vármegyének  1626  augusztus  81-én 
Gömörben  tartott  gyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres,  a  Dancs  család  levél- 
tárában. 


Digitized  by 


Google 


134f  Magyarországi  czímereslevelek. 

CCXXII. 

1626  április  16.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  Danch  (Dancz)  Jánosnak,  gyermekeinek  Ger- 
gelynek, Imrének,  Annának  és  Erzsébetnek  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Sculum  videlicet  militare  ereetum 
coelestini  coloris,  fundum  illius  fluvio 
occupante,  in  quo  grus  naturali  suo  colore 
effigiatus  stare,  ac  rostro  pisciculum  te- 
nere  inque  dextrum  scuti  latus  conversus 
esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  eratieulatam  sive  apertam 
regio  diademate,  candidum  monocerotem, 
protensis  anterioribus  pedibus,  inque  ad 
dextrum  scuti  latus  conversum  medio- 
tenus  eminentem  proferente  omatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laci- 
niis  et  lemniscis  hinc  caeruleis  et  flavis, 
illinc  verő  albis  et  rubris,  in  scuti  extre- 

mitates  sese  diflundentibus,  scutnmque  ipsum   decenter    exornan- 

tibus  .  .  .« 

Kihirdettetett   Komárom   vármegyének.  1626    június  -lö-én 

Komáromban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Ghyczy  család  levéltárában. 


CCXXIII. 

1626  május  13.  Bécs.  (^ 

II.  Ferdinánd  Szentbenedeki  Mártonnak  és  testvérének 
Györgynek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

*Scutum  videlicet  militare  ereetum  coerulei  coloris,  in  quo 
supra  spinas  et  tribulos  leo  naturális  eauda  duplici,  ore  hianti, 
anteriori  dextro  alám  albo  et  rubro  colore  distinctam,  duabusque 
stellis  conspicuam,  sinistro  verő  anchoram  tenens,  in  dextram 
scuti  partém  conversus  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem apertam  regio  diademate,  alterumque  leonem  inferiori  per 
omnia  similem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  et  lemniscis  hinc  et  illinc  flavis,  coeruleis,  albis 
et  rubris  in  scuti  extremitatem  sese  diffundentibus  .  .  .« 

A  takarók  színe  jobbról  ezüst-vörös,  balról  arany-kék. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  135 

Kihirdettetett    Pozsony    vármegyének     1627     május    10-én 
Somorján  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  gvói  Forgách  család  levéltárában. 
Siebmacher,  627.  1.  441.  t. 

CCXXIV. 
1626  július  L  Bécs, 
II.  Ferdinánd  Kis  Gergelynek,  testvérének  Mátyásnak  és  fiának 
Andrásnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fandum  illius  trijugi 
flavo  monticulo  occupante,  in  cuius  emi- 
nentiori  iugo  brachium  humánum  rubra 
tunica  indutum  locatum  esse,  inque  vola 
nudum  acinacem,  cuius  cuspidi  absec- 
tum  caput  turcicum  cydari  tectum  infi- 
xum  est,  capulotenus  compressum  fortiter 
tenere  visitur,  ac  hinc  aurea  stella,  illinc 
verő  hemispherio  lunae  rutilantibus.  Scuto 
ineumbentem  galeam  militarem  craticu- 
latam  sive  apertam  regio  diademate 
aliud  brachium  humánum  inferiori  simile 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  candidis  et  rubris  illinc  coeruleis  et  flavis  in  scuti  extremi- 
tates  sese  passim  diflundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett   Zólyom  vármegyének    1626   augusztus   81-én 
Beszterczebányán  tartott  közgyűlésén. 

^^ggö  pecséttel,  a  Péchy  család  levéltárában. 

ccxxv. 

16:^6  deczemher  2L  Bécs. 
Komárom  vármegye  közönsége  1826  ápril  18-án  Rév-Ko- 
máromban kelt  oklevelével  bizonyságot  tesz  Kaszás  Istvánnak  és 
fiainak  Istvánnak,  Jánosnak  és  Sándornak,  testvérének  Sándor- 
nak és  ennek  fiának  Zsigmondnak  nemességéről,  melyet  azok 
Komárom  vármegyének  1717  augusztus  9-én  néhai  Kaszás  Jakab 
fia  Gergely  fia  Mihály  részére  kiadott  nemesi  bizonyítványának 
és  il.  Ferdinánd  királynak  1626  deczember  21-én  Bécsben  Kaszás 
Jakab  részére  kiadott  és  Sopron  vármegyében  1627  június  22-én 
kihirdetett    czímereslevelének    bemutatásával   igazoltak.    Egyúttal 


Digitized 


by  Google 


136  Magyarországi  czimercslevelek. 

a  vármegye  bizonyítja  azt  is,  hogy  kérelmezők  nemessége  úgy  az 
1725-iki,  mint  az   1733-iki  nemesi  vizsgálatok  jegyzőkönyveiből 
is  kétségtelenül  igazolható. 
Eredeti. 

CCXXVL 
1627  július  1.  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Koros  Bálintnak  és  leányainak  Dorottyának  és 
Borbálának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  fluvio  navigabili  oecupante,  e  quo  lupus  naturali  suo  colore 
effigiatus  mediotenus  eminere,  ore  hianti  et  lingua  rubicunda 
exerta  ac  eauda  sursum  elevata,  anteriorum  pedum  dextro  gla- 
dium  riudum  capulotenus  compressum  vibrare,  sinistro  autem 
caput  turcieum  sanguine  madens  compressisse  ac  in  dextrum 
scuti  latus  conversus  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  alteram 
gladium  nudum  eminentem,  eui  caput  turcieum  cydari  tectum, 
ac  sanguine  per  gladium  defluente,  infixum  esse  conspicitur,  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  et 
lemniscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris, 
in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1628  február  8-án  Gön- 
czött  tartott  itélőszékén. 

¥ngg6  pecsét  nélkül,  a  Dancs  család  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband,  80.  1.  54.  t. 

CCXXVII. 
1627  szeptember  17.  Bécs. 
II.    Ferdinánd  Planckenauer    Tóbiásnak,    feleségének   Anna 
Máriának,  gyermekeinek  Tóbiásnak,  Annának,  Katalinnak  és  Erzsé- 
betnek nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum  in  trés  areas  seu  partes 
divisum,  intermedia  portioné  flavi  coloris  a  média  superna  scuti 
parte,  lineis  oblique  in  scuti  latéra  sese  demittentibus,  trigoni 
forma  effigiante,  quae  perpendicularibus  lineis  distincta  ac  nodis 
seu  clavis  impactis  sepimentum  ex  asseribus  repraesentare  videtur, 
cuius  fundum  saltus  seu  nemus  occupat,  utrinque  in  scuti  angulis 
arboribus  enatis,  in  eoque  virenti  aprico  fundo  naturális  equus 
fusci  seu  atri  coloris  ore  ramum  viridem  correptum,  juba  sparsa 
et  volitante,  caudaque  sursum  intorta  concitato  cursu  in  dextrum 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


137 


scuti  latus  ferri  conspicitur,  duabus  residuis  in  superna  scuti  regioné 
utrinque  pariter  trigoni  formám  constituentibus  rubri  coloris  portio- 
nibus,  singula  álba  lilia  efflorescentia  sita  sünt.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  clalratam  seu 
apertam,  regio  diademate  médium  fus- 
cum  equum  ex  diademate  prosilienti 
similem,  ramum  ore  gestantem,  jubaque 
sparsa  proferente  ornatum.  Ad  latéra 
verő  equi  prosilientis  ex  eodem  diade- 
mate singula  «ala  aquílina  enata,  dextra 
quidem  rubri  duabus  albis  laminis  in 
medio  oblique  duetis  diseriminata,  sinis- 
tra  verő  nigri  coloris  pariformiter  lami- 
nis flavi  seu  aurei  coloris  oblique  duetis 
variegata  conspicitur.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  lacinsii  et  lemniscis, 
hinc  nigris  et  aureis,  illinc  autem  rubris 
et  candidis  seu  argenteis  in  scuti  extre- 
mitates  sese  diflundentibus,  scutumque 
ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett     Pozsony    vármegyének 
Somorján  tartott  közgyűlésén. 

Pozsony  városának  1676  október  7-én  kelt  hiteles  átiratában, 
mely  egyúttal  Planckenauer  Tóbiásnak  Gaitzkoffler  Zachariás  palota- 
gróftól 1601  június  1-én  Augsburgban  nyert  czímerl eveiének  átiratát 
is  magában  foglalja.  Ez  utóbbit  lásd  a  külföldi  czímerlevelek  között. 


1629    január    8-án 


CCXXVIII. 
1627  szeptember  IL  Bécs,  > 
II.  Ferdinánd   Váczi    Mihálynak    és    fiainak 
Mihálynak  nemességet  és  czíraert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum 
caelestini  coloris,  fundum  illius  trijugi 
viridi  oconticulo  (sic)  occupante,  in  cuius 
eminentiori  intermedio  aurea  corona 
locata  esse,  e  qua  brachium  humánum 
rubra  manica  indutum  recte  eminere  ac 
trés  spicas  flavescentes,  sive  maturitate 
confectas  tenere  cernitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam  regio  diademate,  alterum 
brachium  humánum  inferiori  per  omnia 
conforme  eminens  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laci-  . 


Györgynek    és 


Digitized 


by  Google 


138  Magyarországi  czüneresle vélek. 

niis  et  lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis,  illinc  aulem  rubris  et 
candidis  in  scuti  extremitates  sese  diffundenübus,  scutumque 
ipsum  decenter  exomantibus  .  .  .c 

Az  oklevélbe  a  név  egész  ügyesen  van  beléhamisítva. 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1627  deczember  14-ikén 
Gönczön  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCXXIX. 
1627  szeptember  19.  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Epeijesi  Mártonnak,  feleségének  Grintler  Bor- 
bálának és  fiuknak  Andrásnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

)!>Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  in 
cuius  fundo  viridis  campus  visitur,  penes  quém  fluvius  currens, 
ex  quo  rapes  prodire,  ac  ex  cacumine  eius  aqua  in  íluvium  deflu- 
ere,  inque  summo  eius  vertice  pegasus  salienti  similis  stare,  dex- 
tramque  scuti  partém  versus  tendere  cemitur  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  apertam  regio  diademate  médium  griphum 
tenentem  anteriori  pede  caduceum  Mercurii  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  dextris  azureis  ac 
aureis,  sinistris  purpureis  et  argenteis,  in  scuti  oras  fluitantibus 
illudque  decenter  exomantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1630  ápril  8-án  Somor- 
ján  tartott  közgyűlésén. 

A  pozsonyi  káptalannak  1755  ápril  15-ikén  kelt  hiteles  átira- 
tában. Czímerkép  nélkül. 

ccxxx. 

1627  deczember  26.  Prága. 
II.  Ferdinánd  Madarász  Istvánnak,  feleségének  Tóth  Erzsé- 
betnek, gyermekeinek  Jánosnak,  Mihálynak,  Katalinnak  és  Anná- 
nak, sógornőjének  Tóth  Annának  férjezett  Foris  Mártonnénak, 
ennek  férjének  Foris  Mártonnak  és  fiuknak  Foris  Jánosnak  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

A  czímeradományt  Madarász  István  czímerkérő  folyamod- 
ványa őrizte  meg,  a  fenti  napon  kelt  engedélyezési  záradékkal. 
A  czímerrajz  kék  pajzsban  zöld  alapon  természetes  fészekben 
álló,  fehér  színű,  kiterjesztett  szárnyú  pelikánt  ábrázol,  mely  melle 
vérével  a  fészekben  lévő  három  fiát  táplálja.  A  sisakdíszben  a  pajzsbeli  ^ 
alak  ismétlődik;  a  takarók  színe  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst- vörös. 

Eredeti,  papíron. 

Siebmacher,  386.  L  289.  L 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímöresle vélek.  139 

COXXXI. 
1628  július  12,  Gyula  fejérvár,  //^ 
Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem   Borosjenői  Tholdi  Farkas- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  ereetum  viridis  coloris,  in  cuius 
campo  sive  area  brachium  dextrum  digitis  compressis  acinaeem 
turcieo  capiti  innixum  manu  tenere  ae  sursum  vibrare  conspieitur. 
Scuto  ineumbentem  galeam  militarem  eontegit  diadema  regium 
variis  unionibus  pretiosissimisque  margaritis  exornatum.  A  sum- 
mitate  verő  teniae  sive  lemnisci  hinc  inde  ad  utrasque  scuti  oras 
pulcherrime  defluentes  illudque  decenter  ambiunt  et  exornant...« 

Kihirdettetett  Gyulafejérvárott  1629  ápril  20-án  tartott  köz- 
gyűlésen. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  rajza  nélkül.  Az 
oklevél  eredetije  Debreczen  város  levéltárában. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  241.  1.   175.  t. 

CCXXXII. 
1628  augusztus  10,  Bécs. 
11.  Ferdinánd  Karomi  Bornemisza  Istvánnak,  a  pozsonyi 
királyi  posta  praefeetusának,  feleségének  Sonnleitner  Reginának, 
nagybátyjának  Bornemisza  Mihálynak  és  ez  utóbbi  hasonnevű 
fiának  nemességét  megerősíti,  az  I.  Ferdinándtól  1564  február  25-éB 
nyert  ezímeres  levelet  átírja,  és  az  ez  alkalommal  adományozott 
czímert  megerősítve,  azt  kibővíti  és  részben  megváltoztatja. 

»Scutum  videlicet  miUtare  ereetum,  linea  per  médium  trans- 
versum  ducta,  superne  in  rubrum,  inferne  verő  in  caeruleum  cam- 
pos  divisum,  in  qua  quidem  inferiori  scuti  area  manet  ipsum 
nigrum  caput  bovinum  cum  sturione  (uti  iam  praemissum  est). 
In  superiori  autem  campo  integra  nigra  aquila  distentis  pedibus 
ac  aUs  expansis,  capiteque  corona  aurea  redimito  efögiata  esse 
conspicitur.  Scuto  incumbit  galea  militaris  craticulata  sive  aperta, 
solidae  nobilitatis  decus,  quam  diadema  regium  exornat,  ex  quo 
vir  cataphractus  umbiUcotenus  eminere,  ac  manu  dextra  nudam 
frameam  vibrare,  sinistra  verő  abscissam  vitim  pampinis  et  botris 
turgentem  ostentare,  et  capite  serto  ex  spicis  contexto,  tecto  atque 
exornato,  de  coUoque  illius  cornu  veredario  dependente,  intuenti 
obversus  esse  cernitur.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laci- 
niis  seu  lemniscis,  hinc  nigris  et  flavis,  illinc  verő  caeruleis  et 
itidem  flavis  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus,  scutumque 
ipsum  decenter  exornantibus  .  .  .€ 


Digitized  by 


Google  1 


140  Magyarországi  czimereslevelek. 

Czímerszerzö  érdemeiről  és  élete  folyásáról  az  oklevél  így 
emlékezik  meg: 

».  .  .  qui  inde  ab  adoleseentia  sua,  honestae  vitae  rationem 
complexus,  prioribus  quidem  aetatis  suae  annis,  sub  ductu  et 
auspiciis  comitis  quondam  Oeorgii  Basta  in  expeditione  Transyl- 
vanica,  fidelem  augustissimae  domui  nostrae  Austriacae  operám 
impendisse  et  posteaquam  in  proxime  elapsis  anni^  princeps 
Transylvaniae   Gábriel   Bethlen   per  seditiosos  et  novarum  rerum 


cupidos  homines,  contra  publicam  regni  státum,  altamque  tran- 
quillitatem  ex  Transylvania  excitus,  Posonio  quoque  potiretur, 
ipse  Stephanus  Bornemisza  memor  fidelitatis  nobis  debitae,  maluit 
ibidem  sua  quaeque  relinquere,  quam  eisdem  adhaerere,  qui  fide- 
litatem  nostram  merito  secutus,  durante  tunc  adhuc  undique  vei 
in  circumiacentibus  provinciis  intestina  funesta  seditione,  pro  ca- 
strensium  nostrorum  necessitate,  ad  offieium  magistri  Postarum 
Castrensium  primum  per  nos  promotus,  ac  postmodum,  sopitis 
tumultibus,  officiam  mox  magistri  Postarum  nostrorum  Posonien- 
sium,  ex  benigna  nostra  concessione  consecutus,  in  eo  in  diversis 
negotiis  et  commissionibus  eidem  per  nos  delegatis,  fidelem,  dili- 
gentem  operám  navasse  dignoscatur  .  .  .« 

Könyvalakban,  függő  pecsétje  elveszett.  A  könyv  Ib.  lapján 
a  család  1564-iki  czimere,  továbbá  Bornemisza  István  feleségének 
Sonleittner  Reginának  czímere,  a  2a.  lapon  a  családnak  új,  változta- 
tott czünere  látható.  E  czíraereslevélnek  megvan  egykorú  hivatalos 
kanczelláriai  másolata  is. 

Siebmacher,  Supplementband,  26.  1.  17.  t.  YIII.  Az  ott  közölt 
czimerrajz    több    tekintetben    eltér    az  eredetitől.  V.  ö.  LXXIX.  sz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


141 


ccxxxni. 

1629  június  22,  Gyulafejérvár. 

Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem  Gelenczei  Biroga  István  és 
Miklós,  István  fia  Mihály,  és  Miklós  fiai  Ferencz,  János,  Lőrincz 
és  Péter  lófő-székelyeknek  Erczei  Tholdalaghi  Mihály  kértére 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Seutum  videlieet  militare 
rubri  eoloris,  in  cuius  campo 
sive  area  braehium  humánum 
humeros  infra  reseetum  et  cu- 
bito  inflexum,  coeruleo  interius 
amictu,  superne  lorica  tectum, 
clavam  centurionalem,  apprime 
politam  ereetim  tenere  visitur, 
quo  certorum  peditum  pixida- 
riorum  Siculorum  nostrorum 
ductor  Nicolaus  Biroga  iam  ab 
aliquot  annis  laudabiliter  exsti- 
tisse  ac  in  praesentiarum  etiam 
eodem  munere  fungi  deelaratur. 
Super  scutum  galea  mililaris 
ciausa  est  posita,  quam  contegit 

diadema  regium  gemmis  et  unionibus  varié  deeoratum,  cuius 
medio  braehium  humánum  priori  aequipollens,  cubito  inniti  et 
clavam  tenere  conspicitur.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive  lem- 
nisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes,  utrasque  oras  seu 
margines  ipsius  scuti  puleherrime  ambiunt  et  exornant  .  .  .« 

Kihirdettetett  a  Sepsi,  Kezdi  és  Orbay  székeknek  1630  június 
12-ikén  Maksán  tartott  gyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


CCXXXIV. 

1629  július  13.  Oyulafejérvár, 

Bethlen  Gábor  fejedelem  az  erdélyi  református  papoknak 
és  utódaiknak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlieet  militare  erectum  coelestini  eoloris,  in 
cuius  campo  sive  area  leo  dimidius  e  nubibus  tumultuentibus 
emergens,  imo  sinistro  altari  removens  biblia,  altari  dextro  pedi- 
bus  anterioribus  angelus  descendens,  acinacem,  cui  ad  latus  sini- 
strum  haec  verba  aurea  scripta  leguntur:  Arte  et  Marté,  dimican- 
dum    praebere    visitur.    Scuto    incumbentem    galeam    militarem 


Digitized  by 


Google 


U2 


Magyarországi  czfmeresleveiek. 


contegit  diadema  regium  variis  unionibus  praetiosissimisque  mar- 
garitis  exornatum,  á  summitate  verő  galeae  teniae  sive  lemnisci 
hiDC-inde  ad  utramque  scuti  oram  pulcherrime  defluentes  .  .  .* 
Kihirdettetett  Közép-Szolnok  vármegyének  1629  augusztus 
30-án  Ákosban,  Kraszna  vármegyének  1629  augusztus  27-én, 
Bihar  vármegyének  1629  november  20-án  és  Alsó-Fejér  várme- 
gyének 1630   márczius  25-én  tartott  közgyűlésén. 

I.  Kákóczy  Györgynek  1642  május  10-én  Gyulafej  ér  vár  ott 
kelt  átiratának  egyszerű  XIX.  századi  másolata  Vörös  Antal  gyűjte- 
ményében, 545.  szám  alatt;  megvan.  Zaránd  vármegyének  1793 
október  10-én  Körösbányán  kelt  hiteles  átiratában  is  a  törzsgyűjte- 
ményben. 


.  ccxxxv. 

Í6*^^  augusztus  o.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  Praosy  Andrásnak  és  testvéreinek  Mihálynak, 
Évának,  Ezsébetnek  és  Máriának  régi  nemességét  megerősítve 
nekik  czímert  adományoz. 

»tíeutum  nimirum  militáre  erec- 
tum,  caelestini  eoloris,  in  quo,  singulos 
flavos  caudices,  obtruneatis  surculis  sive 
ramis,  a  superioribus ....  inferiores  decu- 
satim  et  in  formám  erucis  ductos,  eon- 
spicuos,  quos  laureum  sertum  circum- 
dare  conspieiuntur.  Scuto  ineumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive  aper- 
tam,  regio  diademate,  inter  medias  flam- 
mas  phoenieem  naturali  suo  colore  effi- 
giatam,  alis  expansis  et  ore  hiante 
[linguaque  rubi]eunda  exerta,  inque 
dextram  scuti  partém  conversam,  emi- 
nentem,  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate verő   siv^   cono  galeae  lacinüs  seu 

lemniscis,   hinc   nigris   et   flavis   sive  áí^reis,  illinc  verő  rubris  et 

candidis    sive    argenteis    in    scuti    exj^emitates    sese    diffunden- 

tibus  .  ,  .< 

Az  oklevél  szövege  megemlíti,  hogy  a  czímerszerzőnek  régi 

nemességéről  okiratos  bizonyítékai  voltak,  de  azok  elvesztek. 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1630  június  5-én  Eperjesen 

tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  143 

CCXXXVI. 
1629  november  26.  Bécs.  /^ 

11.  Ferdinánd  Széchényi  Györgynek,  a  szabad  művészetek  és 
a  philosophia  doktorának,  anyjának  Baan  Sárának  és  testvérének' 
Széchényi   Lőrincznek  czimeres  nemeslevelet  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fundum  illias  praealta 
rupe  interoccupante,  in  cuius  vertice 
Integra  candida  columba  alis  expansis 
naturaliter  effigiata  utrisque  pedibus  insi- 
stere  rostroque  coronam  sive  sertum  lau- 
reum  premens  gestare,  inque  dextrum 
scuti  latus  tendere  cernitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam  regio  diademate  alteram 
columbam  corona  insistentem  sinistro 
pede,  dextro  ver(\  viridem  lauri  ramum 
gestantem,  alioquia  inferiori  similem 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  et  illinc  candidis  et 
rubris  in  scuti  extremitates  sese  paésim  diffundentibus,  scutum- 
que   ipsum  decenter   exornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Heves  vármegyének  1630  július  8-án  Füleken 
tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Széchényi  család  levéltárában. 

Siebmacher,  619.  1.  436.  t.  II.  a);  az  ott  közölt  czímer  az 
eredetitől  eltér. 

CCXXXVII. 

1630  janvÁr  o.  Bécs.  J^ 

II.  Ferdinánd  Treher  András  pozsonyi  esküdtnek,  feleségének 
Katalinnak,  unokatestvéreinek  Treher  Jánosnak,  Györgynek, 
Farkasnak,  Mátyásnak  és  Andrásnak  nemességet  és  czimert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  linea  sursum  ducta  in 
duos  campos,  hinc  flavum  illinc  coeruleum  divisum,  in  dextra 
scuti  parte  flava  brachium  humánum  rubra  tunica  indutum,  manu- 
briotenus  fasciculum  literarum  intertenere,  in  sinistra  verő  parte 
coerulea  canis  albus,  ore  hianti,  lingua  rubea  exerta,  in  collo 
millum   gestare,  cauda    ad  tergum   elevata  posterioribus  utrisque 


Digitized  by 


Google 


144 


Magyarországi  czimereslevelek. 


pedibus  in  trijugi  monticulo  viridi  erecte  stare,  anterioribus  autein 
utrisque  pedibus  ad  rapiendum  protensis,  ad  dextram  scuti  partém 

conversus  esse  visitur.  Scuto  ineumben- 
tem  galeam  militarem  apertam  seu  cra- 
ticulatam,  regio  diademate,  inter  duo 
cornua  copiae  hine  candido  et  rubro, 
illinc  verő  coeruleo  et  flavo  coloribus 
variegata,  canem  itidem  album,  inferiori 
per  omnia  similem  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  eono  galeae  laci- 
niis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  coeru- 
leis,  illinc  verő  candidis  et  rubris,  in 
scuti  extremitates  sese  passim  diffun- 
dentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyé- 
nek 1636  május  19-én  Soniorján  tartott 
Ítélő  székén. 

Függő  pecséttel,  a  báró  Jeszenák  család  levéltárában.  Ugyanott 
megvan  a  fenti  kelettel  jóváhagyott  czímerkérő  folyamodvány. 


CCXXXVIIL 
1630  január  7.  Bécs, 

II.  Ferdinánd  király  Szentgyörgyvölgyi  Bakács  Farkasnak  a 
keszthelyi  vár  kapitányának  és  a  király  kamarásának,  valamint 
utódainak  bárói  rangot  adományoz.  ' 

Az  oklevél  szövege  hivatkozik  Bakács  Farkas  apjának, 
Bakács  Sandrinnak  a  török  és  Bethlen  Gábor  ellen'folytatott  küz- 
delmekben szerzett  érdemeire,  melyekért  a  király  neki  már  1625 
október  7-én  Bécsujhelyt  kelt  oklevelével  báróságot  adományo- 
zott, továbbá  kiemeli  magának  Farkasnak  úgy  a  császári  udvar- 
ban mint  a  harcztéren,  a  Bethlen  csapatai  ellen  és  a  Zrínyi 
György  horvát-dalmát-szlavon  bán  seregében  szerzett  érdemeit. 
A  rangemelés  nem  volt  czímeradományozással  egybekötve. 

Függő  pecséttel,  a  Tallián  család  levéltárában. 

CCXXXIX. 
1630  február  14:  Bécs' 

II.  Ferdinánd  Kisgéseni  Gegus  Jánosnak,  feleségének  Var- 
jassy  Zsuzsannának  és  gyermekeiknek  Andrásnak,  Istvánnak,  Kata- 
linnak és  Zsófiának  nemességét  megújítva  czímert  adományoz. 


Digiti 


zedby  Google 


Magyarországi  czí mer esle vélek.  145 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
campo  viridi  interoccupante,  in  quo  turtur  stans  in  fronde  virentis 
olivae  insertus  esse  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam  sive  eraticulatam,  regio  diademate  turturem  priori  per 
omnia  similem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  eono 
galeae  laciniis  sive  lemniseis  hinc  flavis  et  coeruleis,  illine  verő 
candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus,  idque 
decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1630  márezius  22-én 
Garadnán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  czimerkép  helye  üresen. 

Siebmacher,  Supplementband,   132.  1.  95.  t. 

CCXL. 
1630  április  10.  Bécs. 

Borsod  vármegye  1631  június  21-én  Aszatón  kelt  oklevelévé 
bizonyságot  tesz  a  felől,  hogy  II.  Ferdinándnak  1630  április  10-én 
Bécsben  Pap  Mátyás  részére  kiadott  ezimeres  levele  a  vármegyé- 
nek 1631  február  12-én  Sajószentpéteren  tartott  közgyűlésén 
kihirdettetett  és  hogy  Pap  Mátyás,  felesége  Anna,  testvérei  Pál, 
István,  Balázs  és  Bertalan  a  vármegye  nemeseinek  jegyzékébe 
fölvétettek. 

Bányomott  pecséttel. 

CCXLI. 
1630  május  8.  Pozsony. 

II.  Ferdinánd  Kellio  Páhaak,  Nádasdy  Pál  gróf  kamarásának 
és  titkárának,  és  általa  anyjának  Tholdi  Erzsébetnek,  nővérének 
Borbálának,  nagynénjének  Kandorai  Annának  s  rokonainak  Zab- 
radi  Mihálynak  és  Sipos  Andrásnak,  nemességet  és  ezímert  ado- 
mányoz. 

A  ezímeradományt  Kellio  Pál  czímerkérő  folyamodványa 
őrizte  meg,  mely  a  fenti  napon  kelt  engedélyezési  záradékkal  van 
ellátva.  A  czlmerrajz  kék  mezőben  zöld  alapon  emelkedő  termé- 
szetes színű  kőszikla  tetején  két  egymást  keresztező  zöld  pálmaág 
között  arany  koronát,  rajta  arany  keresztet  ábrázol;  a  kősziklát 
jobbról  arany  leopárd,  balról  kétfarku  arany  oroszlán  kiséri,  ágas- 
kodó helyzetben,  mellső  lábaikkal  a  kősziklát  érintve. 

Eredeti,  papíron. 

Siebmacher,  299.  1.  224.  t. 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  ezimereslevelei.  10 


Digitized 


by  Google 


148 


Magyarországi  czimereslevelek. 


»Scutum  videlicet   militare   erectum   rubri   coloris,  fundum 
villius  iridi  campo  occupante,  in  quo  integra  nigra  caprea,  utris- 

que  posterioribus  pedibus  insistere  ac 
tota  corporis  mole  erecta  et  cornibus 
reclinantibus  efügiata,  prosilienti  similis 
ad  dextram  scuti  partém  conversa  esse 
cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  mediam  capream  inferiori 
similem  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  caeruleis  et  eandidis,  illinc 
verő  flavis  et  rubris  in  scuti  extremi- 
tates  sese  diffundentibus,  scutumque 
ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett   Abauj   vármegyének  1632  február  6-án  Gön- 
czön tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


CCXLVL 
1630  július  10,  Regenshiirff.  y^ 

Szabolcs  vármegye  közönsége  1794  február  24-én  Nagy- 
Kálióban  kelt  oklevelével  Szabolcs  vármegyének  1778  január  19-én 
Nagy-Túrban  Szentpétery  János  és  társai  részére  kiadott  nemesi 
bizonyítványa  alapján  bizonyságot  tesz  Szentpétery  Zsigmondnak 
és  fiainak  Zsigmondnak,  Isvánnak,  Józsefnek  és  Péternek  nemes- 
ségéről, melyet  azok  e  bizonyság  tanúsága  szerint  II.  Ferdinánd- 
nak 1630  július  10-én  Regensburgban  Szentpétery  János  és  test- 
vérei János  és  András  részére  kiadott  és  Zemplén  vármegyének 
1648  november  23-án  Zemplénben  tartott  közgyűlésén  kihirdetett 
czímerle veiével  nyerték. 

Papirfölzetű  pecséttel. 

CCXLVII. 

1631  január  24.  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Kromholtz  Jónásnak,  fivéreinek  Sámuelnek  és 
Dánielnek   és   nővérének   Zsófiának   nemességet   és   czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  occupante,  in  quo  integer  fulvus  leo,  divaricatis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  149 

posterioribus  pedibus  erecte  stare,  ac  cauda  ad  tergum  reflexa  et  ore 

hianti  linguaqae  exerta  effigiatus,  anteriorum  pedum  sinistro  binas 

sagittas  fuscinaias,  cuspidibus   sursum  versas 

tenere,   dextro  vero  nudam  frameam  vibrare 

et  gradienti   similis  ad  dextram  scuti  partém 

conversus   esse  cemitur.   Seato   incumbentem 

galeam  militarem  craticulatam  sive   apertam, 

regio    diademate,    integrum    pelieanum    con- 

structo  nido,    utrisqae  pedibus  insistentem  et 

alis  expansis  eff ormát um,  rostro  pectus  suum 

vellicantem,  ternosque  puUos  suos  cruore  pas- 

centem  eminentem  proferente  ornatam.  A  sum- 

raitate  vero  sive  cono  galeae  laeiniis  seu  lem- 

niscis,  hinc  flavis  et  coeraleis,  illinc  vero  can- 

didis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus,  scutum- 

que  ipsara  decenter  exornantibus  .  .  .<• 

Kihirdettetett  Trencsén  vármegyének  1631  ápril  8-án  Tren- 
csénben  tartott  közgyűlésén  és  Nyitra  vármegyének  1631  október 
21-én  Nyitrán  tartott  pecsételő  székén. 

í^üggő  pecséttel. 

ccxLvni. 

1631  április  28,  Várad,  j^ 

I.  Rákóczy  György  Simaszigeti  Tóth  Gergelynek  és  Mihály- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  diadema  regium  est  positum,  ex  quo  dimidius  lupus  natu- 
rali  suo  colore  depictus  umbilicotenus  surgere,  dextroque  pede  gla- 
dium  evaginatum  tenere  conspicitur.  Supra  scutum  galea  militaris 
clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium  gemmis  unioni-  * 
busque  de[center]  exornatum.  Ex  cono  vero  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes,  utrasque  oras  seu 
margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant  .  .  .« 

Yxiggö  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

CCXLIX. 
.    1631  április  29,  Bécs, 

II.  Ferdinánd  Jeszenszky  Miklósnak,  Menyhértnek  és  Lörincz- 
nek,  nagybátyjuknak  Dánielnek  és  unokatestvérüknek  Jánosnak  régi 
nemességét  megújítva,  nekik  czímert  adományoz. 

» Scutum  ....  militare  erectum  fulvi  coloris,  fundum  illius 
viridi  monticulo  occupante,  ex  cuius  cacumine  procera  et  frondosa 


Digitized 


by  Google 


160 


Magyarországi  czímeresle vélek. 


fraxinus  excrevisse,  penes  eamque  integer  niger  ursus  substitisse, 
quem  a  sinistro  scuti  latere  duae  cataphractae  manus  e  nebula 
eminentes  et  nudum  gladium  capulotenus  in  volis  continentes 
in  tergo  sauciasse  visuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam  regio  diademate  al terűm  ursum  infe- 
riori  non  absimilem  et  antérioribus  pedibus  ramum  fraxini  vires- 
centem  gestantem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  aurei  et  coelestini,  illinc 
verő  rubri  et  albi  eolorum  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  dif- 
fundentibus,  illudque  venuste  exornantibus  .  .  .« 

XIX.  századi  kivonat.    Az    eredeti  néhai  özv.    E>iedl  Ignáczné 
szül.  Jeszenszky  Paula  örökösei  birtokában  Felsőbányán. 
Siebmacher,  272.  1.  206.  t. 

CCL. 
1631  május  18.  Laxenburg, 
II.  Ferdinánd   Szálai  Barkóczy  Lászlónak  bárói  rangot  ado- 
mányoz és  régi  családi  czímerét  kibővíti. 

«Scutum  nempe  militaré  erectum,  linea  per  médium  in  for- 
mám crucis  ducta,  quadripartite  divisum;  in  cuius  superiori 
dextra  et  inferiori  sinistra  nigri  coloris  scuti  areis,  singuli  rubri 
leones,   aureis  coronis  redimiti  et  distentis  posterioribus  pedibus 

effigiati,  erecte  stare  ac  antérioribus 
pedibus  singulas  rubras  hastas,  flavis 
bifidis  fluitantibus  vexillis  conspicuas 
(in  quibus  singula  poma  aurea  cum  anne- 
xis  duplicatis  crucibus  decora  conspici- 
untur)  per  médium  compressisse,  sibique 
e  regioné  oppositi  esse  cernuntur.  In 
superiori  verő  sinistra  et  inferiori  dextra 
coelestini  coloris  scuti  partibus  acumi- 
natim  sese  attingentibus,  singulae  aureae 
coronae  locatae  esse,  ex  quibus  singulae 
angelicae  alatae  et  coronis  redimitae 
effigies  capitibustenus  eminere  visuntur. 
Scuto  incumbunt  duae  galeae  sive  cassi- 
des  clatratae  seu  apertae,  vetustae  et  syncerae  nobilitatis  decora, 
regiis  coronis  ornatae,  ex  quarum  una,  dextra  ^cilicet,  inferioribus 
per  omnia  similis  effigies  angelica  eminet,  in  altéra  verő,  integer 
ruber  leo,  inferioribus  itidem  per  omnia  similis  et  pariformiter 
hastam  bifido  vexillo  conspicuam  tenens  insistit.  A  cono  verő  sive 
summitate  galearum  laciniis  seu  lemniscis  utrinque  flavi,  nigri, 
candidique  et  coerulei  eolorum,  in  scuti  extremitates  sese  diffun- 
dentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus  .  .  .« 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  151 

Az  oklevél  a  báróságot  szerző  érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg:  ».  .  .  te  intelligamus  et  alioqain  ex  celebri  et 
vetusta  nobiliam  familia  ortum,  cuius  nempe  progenitores  quoque 
domi  et  militiae,  pro  occassionum  exigentia,  fidelem  sacro  regni 
nostri  Hungáriáé  diademati,  et  patriae  ipsorum,  ac  etiam  augu- 
stissimae  et  inclytae  domui  nostrae  Austriaeae,  operám  impendissé 
perhibentur,  quorum  laudabilibus  vestigiis  tu  quoque  insistendo, 
vei  in  proxima  expeditione  bellica,  sub  ductu  et  auspiciis  fidelis 
nostri  spectabilis  ac  magnifici  comitis  Nieolai  Ezterhasy  de 
Galantha,  regni  nostri  Hungáriáé  palatini  etc.  in  partibus  supe- 
rioribus'  quingentorum  militum  campestrium  levis  armatúráé  capi- 
taneatus  officio  functus,  tam  in  praesidio  nostro  Kalló viensi,  quam 
etiam  coeteris  locis,  iuxta  occasionis  exigentiam  fidelem  et  stre- 
nuam  nobis  exhibueris  operám.* 

Kihirdettetett  Ung  vármegyének  1631  július  14-én  Örött 
tartott  közgyűlésén. 

^üggo  pecséttel,  a  gróf  Barkóczy  család  levéltárában. 

CCLI. 
1631  június  3,  Bécs.  ^-^ 

II.  Ferdinánd  Vajda  Mártonnak,  testvéreinek  Vajda  István- 
nak és  Mikó  Györgynek,  utóbbi  feleségének  Kosa  Annának,  gyer- 
meküknek Erzsébetnek  és  testvérének  Mikó  Istvánnak,  továbbá 
Vajdgi  István  fiainak  Imrének,  Móricznak  és  Jánosnak  nemességet 
és  ezímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  trijugi 
viridi  monticulo  in  fundo  stratum,  in  quo  integer  fulvus  gryphus, 
naturali  suo  colore  eíBgiatus,  ore  patulo,  lingua  exerta,  distentis 
posterioribus  pedibus  insistens,  erecte  stare,  pedum  anteriorum 
dextro  strictum  gladium,  sinistro  verő  trés  sagittas  fortiter  tenere 
visitur.  Scuto  incumbente^  galeam  mililarem  craticulatam  sive 
apertam  regio  diademate,  médium  fulvum  gryphum  priori  per 
omnia  similem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavi  et  coelestini,  illinc  verő 
rubri  et  albi  colorum  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1631  deczember  12-én 
Gönczön  tartott  itélöszékén. 

Alsófejér  vármegyének  1832  márczius  28-án  kelt  hiteles  máso- 
latában. Czímerkép  nélkül. 


Digitized  by 


Google 


152 


Magyarországi  czimereslevelek. 


CCLII. 
1631  augusztíJLS  23.  Bécs, 

II.  Ferdinánd  Boyta  Györgynek,  feleségének  Mező  Annának, 
leányuknak  Erzsébetnek  és  anyai  unokatestvérének  Pataky  Péter- 
nek régi  nemességét  megújítva  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  eoelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  monticulo  occupante,  in  quo  integer  aureus  gryphus 
distentis  posterioribus  pedibus,  et  tota  corporis  mole  arrecta,  erecte 

stare,  ac  cauda  inter  pedes  deflexa, 
alisque  expansis  et  ore  hianti,  lingua- 
que  exerta  effigiatus,  sinistro  ante- 
riori  pede  botrum  uvae  ostentare, 
dextro  verő  nudum  gladium  vibrare 
et  gradienti  similis  in  dextram  scuti 
partém  tendere  cernitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticula- 
tam  sive  apertam,  regio  diademate, 
alterum  gryphum  mediotenus  eminen- 
tem  et  alioquin  inferiori  similem  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis 
utrinque  rubris  et  candidis,  ín  scuti 
extremitates  sese  diffundentibus,  scu- 
tumque  ipsum  decenter  exornanti- 
bus  .  .  .« 

A  Pataky  név  későbbi  kézzel  van  beírva. 

Kihirdettetett  Zemplén  vármegyének  1639  márczius  20-ikán 
Zemplénben  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCLIIL 
1632  július  18.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  Bencse  Györgynek,  testvéreinek  Máténak 
és  Tamásnak,  továbbá  Anthal  Péternek  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  eoelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  occupante,  in  quo  integer  fulvus  gryphus 
divaricatis  posterioribus  pedibus  erecte  stare  ac  cauda  intra  pedes 
reflexa,  aUsque  expansis,  et  ore  hianti  ac  lingua  rubicunda 
exerta  effigiatus,  anteriorum  pedum  sinistro  ad  rapiendum  pro- 
tenso,    dextro  verő  trés  sagitlas  fuscinatas,  cuspidibusque  sursum 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  153 

versas  tenere,  inque  dextram  souti  partém 
conversus  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive  aper- 
tam,  regio  diademate,  trés  strutionis  cristas 
viridi,  rubro  et  coeruleo  coloribus  depietas, 
eminentes  proferente  omatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niseis  utrinque  candidis  et  rubris,  in  scuti 
extremitates  sese  diffundentibus,  scutum 
que  ipsum  decenter  exornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett    Borsod     vármegyének 
1632  november  25-ikén  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű     XIX.     századi     másolat^    a 
czímerkép  színes  másával.  Az  oklevél  eredetije  Pest-Pilis-Solt-Kiskún 
vármegye  levéltárában. 

CCLIV. 
1632  október  31.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  Rosty  (Hrosti)  Jánosnak,  testvéreinek  Péternek 
és  Mihálynak  és  anyjuknak  Katahnnak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  trijugi  viridi  monticulo  occupante,  in  cuius  depressio- 
ribus  partibus  integer  monoceros  seu  unicórnis  candido  colore 
designatus,  posterioribus  pedibus  insistere,  ac  cauda  ad  tergum 
reflexa,  et  ore  hianti  linguaque  rubieunda  exerta  effigiatus,  ante- 
rioribus  verő  pedibus  sursum  protensis  et  salienti  similis,  ad  dex- 
tram scuti  partém  conversus  esse  cernitur.  In  superioribus  porro 
scuti  angulis  hinc  hemisphaerium  lunae,  illinc  verő  aurea  stella 
rutilantibus.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  alterum  monocerotem,  inferiori 
per  omnia  similem,  mediotenus  eminentem  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
nigris  et  aureis,  illinc  verő  rubris  et  argenteis  in  scuti  extremi- 
tates sese  diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  Szombathelyen  1638  május 
30-án  tartott  közgyűlésén. 

Siebmacher,  549. 1.  3Ö3.  t.  (hol  czímerszerzöül  Miklós  említtetik.) 

CCLV. 

1632. 
II.   Ferdinánd   Feöldváry   Jánosnak,   testvérének    Pálnak   és 
nővérének  Katalinnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized 


by  Google 


154 


Magyarországi  czímereslevelek. 


Az  oklevél  nedvesség  által  meg  van  rongálva,  és  annyira 
elrongyolódott,   hogy  szövege  majdnem  olvashatatlan.    A  czímer- 

rajz  egyenes  pajzs  vörös  mezejében  zöld 
alapon  álló  jobbra  forduló  vértezett  vitézt 
ábrázol,  sárga  csizmákkal,  fején  ellenzős, 
nyitott  sisak,  balját  csípőjére  támasztva, 
jobbjában  kivont  kardot  tartva,  kisérve 
a  pajzsfőben  jobbról  hatágú  arany  csillag, 
balról  arany  félhold  által.  A  sisakdísz- 
ben kinövő  természetes  színű  szarvas. 
Takarók  színe  mindkét  oldalról  arany-kék. 

Kihirdettetett    1638    február    14-e 
után  Zemplén  vármegyében. 

Töredezett  függő  pecséttel. 

CCLVI. 
1633  április  6,  Bécs,^ 
II.  Ferdinánd  király  Tholnay  máskép  Eötves  Mihálynak,  fele- 
ségének Pesthy  Piroskának,  leányainak  Judithnak  és  Zsuzsannának, 
nővérének    Tolnay    Annának   és   rokonának   Kerekes    Mártonnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  in  quo 
scyphus  deauratus  sursum  erectus  esse  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  niilitarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  virum 
militarem  iuvenili  forma  conspicuum,  rubra  tunica  amictum  ac  cae- 
ruleo  cinctum  cingulo,  manuum  sinistra  lumbis  iniecta,  dextra  verő 
strictum  acinacem  vibrando,mediotenus  emergentem  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
albis  et  rubris,  illinc  autem  caeruleis  et  flavis,  m  scuti  extremitates 
sese  passim  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1636  szeptember  1-én 
tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Debreczen  város  levéltárában. 

Siebmacher,  666.  1.  462.  t. 

CCLVII. 

1683  június  22,  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Patkós   máskép  Hueber  Jánosnak,  feleségének 
Évának,   gyermekeinek   Izsáknak,  Máriának,  Zsófiának  és   Sabiná- 
nak  nemességüket  megújítva  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  155 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coerulei  coloris,  cuius 
fundum  trifida  rupes  interoccupat,  in  cuius  depressioribus  partibus 
integer  fulvus  leo  divaricatis  posterioribus  pedibus  erecte  stare^ 
ore  hianti,  lingua    rubicunda    exerta,  cauda-  / 

que  bifurcata  sursum  elevata,  anteriorum 
pedum  sinistro  ad  rapiendum  protenso,  dextro 
verő  strictum  acinacem  vibrare,  dextror- 
sumque  conversus  esse  visitur,  per  médium 
porro  scuti  loeata  lamina  rubra,  ternas  soleas 
ferreas  ordine  locatas  referente.  Scüto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticulatam  sive 
kpertam,  regio  diademate,  inter  duas  expan- 
sas,  hine  quidem  rubro  et  candido,  illinc 
autem  flavo  et  nigro  coloribus  per  médium 
distinctas  alas  aquilinas,  alterum  mediotenus 
eminentem  leonem,  inferiori  alioquin  per  omnia 
similem  proferente  omatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis,  hinc  flavis  et  nigris, 
illinc  autem  albis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  diffunden- 
tibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus  .  .  .« 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCLVIII. 
1633  deczemher  12.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  KoIIer  (Coller)  János  Kristófnak,  feleségének 
Artner  Borbálának,  fiának  János  Ernhardnak  és  leányának  Mária 
Borbálának  nemességet  és  tízímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  deciive  linea  in  forma  crucis 
ducta  quadripartite  divisum,  in  cuius  dextra  inferiori  albi  coloris 
scuti  area  ternae  rubrae  rosae  in  trigoni  speciem  locatae  efflo- 
ruisse,  ex  opposito  verő  in  sinistro  scilicet  inferiori  rubro  scuti 
campo  duae  caeruleae  laminae  oblique  locatae  esse,  in  supe- 
riori  porro  dextra  cerulea  scuti  parte  integer  niger  .equus,  prosi- 
lienti  similis  et  ad  sinistram  scuti  partém  ad  oppositum  sibi  e 
regioné  in  rubro  campo  fulvum  leonem  erecte  stantem,  con- 
versus esse  cernuntur.  Scuti  sinistro  angulo  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  inter  duo 
comua  bubalina  hinc  albo  et  rubro,  illinc  verő  flavo  et  ceruleo 
coloribus,  per  médium  transversum  discriminata  et  utrinque  sin- 
gulis  ternis  struthionum  plumis  diversi  coloris  decora,  integrum 
nigrum  equum  inferiori  similem,  ac  in  dextram  scuti  partém  pro- 
silientem  profente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
cortina   hinc   quidem  cerulaei,  illinc  verő  rubri  coloris   conspieua 


Digitized  by 


Google 


156 


Magyarországi  czimereslevelek. 


et  ab  intus  flavido  alboque  panno  suffulta  in  scuti  oram  depen- 
dente,  scutumque  ipsum  decenter  exomante . . .« 

Kihirdettetett  Sopron  vármegyének  1635  október  8-án 
Ujkéren  tartott  közgyűlésén. 

Bobok  Mihálynak;  a  m.  k.  udv.  kanczellária  expeditorának 
1733  július  8-án  Bécsben  kiadott  hiteles  másolatában,  czímerkép 
nélkül,  a  Bartal  család  levéltárában. 


CCLIX 
1634  május  8.  Bécs. 
II.  Ferdinánd  Vicenzi  Miklós  századosnak  és  atyai  unokatest- 
vérének Vicenzi   Vinczének   régi   nemességét   megújítva    czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum, 
linea  per  transversum  ducta,  supeme 
in  coeruleum,  inferne  verő  in  nigrum 
duos  aequales  eampos  divisum.  In  qua 
quidem  inferiori  nigra  scuti  area  caput 
leoninum,  regia  corona  insignitum,  posi- 
tum  esse;  in  superiori  autem  coeruleo 
scuti  campo,  super  trijugem  viridem 
monticulum,  fundum  illius  occupantem, 
dextrum  brachium  humánum  rubra  ma- 
nica  indutum  locatum  esse,  ac  in  vola 
ipsa  nudam  frameam  vibrare,  supra  cur- 
vaturam  autem  brachii,  in  eodem  campo 
coeruleo  aurea  stella  rutilare  cemitur. 
Scuto  incumbit  galea  militaris  clatrata 
sive  aperta,  quam  diadema  regium  obtegit,  ad  cuius  fimbrias  sive 
margines,  integra  nigra  aquila,  utrisque  pedibus  insistere  ac  alis 
expansis,  oreque  patulo,  et  capite  corona  redimito  effigiata,  erecte 
stare,  inque  dextrum  scuti  latus  aspicere  conspicitur.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis,  hinc  argenteis  et 
rubris,  illinc  verő  aureis  et  nígris,  in  scuti  extremitates  sese  diffun- 
dentibus^  sputumque  ipsum  decenter  exornantibus  .  .  .« 

Az    oklevél    a    czímerszerző    érdemeiről    a    következőkben 

emlékezik   meg:    ».  .  .  intelligamus  te in  regno  Bosniae, 

Turcica  tyrannide  oppresso,  ex  honestis  natalibus  nobilibusque 
progenitoribus  ortum,  quo  iugum  Turcicum  excutere  posses,  illinc 
ad  partes  Christianas  penetrasse,  et  postmodum  castra  nostra 
secutus,  in  regnis  et  haereditariis  provinciis  nostris,  ipsoque 
imperio,  contra  rebelles  et  aemulos  nostros,  pro  locorum  diversi- 
tate   et   occasionum   exigentia,   a   quatuordecim  iam  annis  (uno 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeyeslevelek. 


157 


excepto  anno,  quo  in  aula  serenissimi  Hungáriáé  et  Bohemiae 
regis  Ferdinandi  tertii,  filii  nostri  charissimi,  servitium  consecu- 
tus,  in  numerum  equitum  corporis  sui  custodum,  Harsirios  nun- 
cupatorum  ascitus  fuisse)  diversa  militaris  functionis  officia  et  munia 
subeundo,  mox  vexilliferi  munus,  tandem  verő  treeentorum  peditum 
capitaneatus  officium  obtinens,  in  pluribus  eonflictibus^  diversorum- 
que  locorum  oppugnationibus  et  etiam  expugnationibus  interfuisse . . .« 

Kihirdettetett  Pozsony  várraegyének  1637  november  9-ikén 
Szempczen  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CCLX. 
1634  május  10.  Gyulafejér  vár, 
I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Nagyfalusi  Arany  János- 
nak és  Ferencznek  nemességet  és  ezimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coe- 
lestini  eoloris,  in  cuius  campo  sive 
area  corona  aurea  ex  qua  brachium 
quoddam  humánum  humerotenus 
resectum,  pugionem  evaginatum  san- 
guine  tinctum  servare  visitur.  Supra 
scutum  galea  militaris  clausa  est  po- 
sita,  quam  contegit  diadema  regium 
gemmis  et  unionibus  deeenter  orna- 
tum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  .  .  .« 

A  sisakdiszben  a  pajzsbeli  kö- 
nyöklő, kivont  kardot  tartó  kar  ismét- 
lődik. 

Függő    pecsétje    elveszett,  a  szö-  ^" 

veg  és  czímerkép  is  erősen  meg  van  rongálva. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   114.  1.   53.  t. 


GCLXI. 
1634  június  24,  Bécs. 
II.     Ferdinánd     Mogyorósy     Jánosnak,     feleségének   Mészá- 
rcs    Katalinnak,    gyermekeinek   Györgynek,    Istvánnak    és    Orso- 
lyának és  mostohagyermekeinek  Szalay  Pálnak  és  Évának  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

>  Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  eoloris,  fundum 
illius   viridi    monticulo    interoccupante,   in   quo   desectae    arboris 


Digitized  by 


Google 


158  Magyarországi  czímereslevelek. 

caudex  seu  truncus  eminere,  unicumque  ramum  excrescentem  pro- 
trudisse,  atque  in  eo  integer  faleo  expansis  alis  naturali  suo  colore 
effigiatus,  utrisqae  pedibus  insistere,  rostroque  ramusculum  colur- 
num  foliis  vireseentibus,  nucibusque  avellanis  conspicuum  gestans, 
volanti  similis  in  dextram  scuti  partém  conversus  esse  cernitur. 
Seuto  ineumbentem  galeam  militarem  cratieulatam  sive  apertam, 
regio  diademate,  alterum  faleonem  inferi^ori  per  omnia  similem 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laeiniis 
seu  lemniscis,  hine  llavis  et  caeruleis,  illinc  verő  candidis  et  ru- 
bris,  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffondentibus,  scutumque 
ipsum  decenter  exomantibus.* 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1635  ápril  23-ikán  Szombat- 
helyt tartott  közgyűlésén  és  Veszprém  vármegyének  1728.  ápril 
21-én  Pápán  tartott  folytatólagos  közgyűlésén. 

Veszprém  vármegyének  1766  márczius  28-án  Pápán  kelt  hite- 
les átiratában,  festett  czímerképpel. 

Siebmacher,  428.  1.  317.  t.  (hol  a  fa  mellett  arany  koronás 
rostélysisak  van  a  földre  helyezve). 

CCLXII. 
1634  .... 

IL  Ferdinánd  Kéczkey  Györgynek,  unokatestvérének  Borbély 
Andrásnak,  testvérének  Kéczkey  Andrásnak  és  Várkony  Mihálynak 
nemességet  és'czlmert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris  .... 
fundo  ipsius  (?)  viridi  campo  strato,  super  quo  gryphus  naturali  suo 
colore  effigiatus  utroque  pede  (?)....  ore  hiante,  lingua  rubicunda 
[exérta]  sinistro  ad  rapiendum  protenso,  ad  dextram  scuti  partém 
conversus  esse  visitur.  Scuto  ineumbentem  galeam  militarem  aper- 
tam, regio   diademate compressam    proferente    ornatam. 

[A  summitate  verő]  sive  cono  galeae  laeiniis  seu  lemniscis  hinc 
flavis  et  coeruleis,  illinc  autem  rubris  et  [candidis]  .  .  .« 

Kihirdettetett  Zemplén  vármegyének  1634  ápril  4-én  Zem- 
plénben tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üresen,  az  oklevél 
erősen  rongált  állapotban. 

CCLXIII. 

163Ö  február  22.  Bécs. 

II.  Ferdinánd  Horváth  Mihálynak  és  unokatestvérének  Nagy 
Borbálának  nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek- 


Í59 


A  czímeradományt  Horváth  Mihály  czi- 
merkérő  folyamodványa  őrizte  meg,  a  fenti 
napon  kelt  engedélyezési  záradékkal.  A  czí- 
merrajz  kék  mezőben,  zöld  hármas  halmon 
aranyleveles  koronából  kiemelkedő  jobbra 
forduló  kétfarku  arany  oroszlánt  ábrázol, 
mellső  jobb  lábában  kivont  kardot  tartva. 
A  pajzs  fölött  koronás  rostélyos  sisak,  sisak- 
dísz  vörös  ruhás  könyöklő  kar,  markában 
kivont  kardot  tartva. 

Eredeti,  a.  Soós  család  levéltárában. 


COLXIV. 
1635  márczius  26.  Bécs, 

II.  Ferdinánd  .Énekes  Istvánnak,  fiának  Jánosnak,  testvé- 
reinek Jónásnak  és  Menyhértnek  és  anyai  unokái  estvér  ének  Suba 
Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz, 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tura  coelestini  cotoris,  fundum  illius  trí- 
fida  rupe  laté  occupante,  in  cuius  depres- 
sioribus  partibus  integer  lepus,  arrecta 
tota  corporis  mole  et  nat uráli  suo 
colore  effigiatus,  distentis  posterioribus 
pedibus  stare,  anterioribus  verő  sagit- 
tam  fuscinatam  cuspide  sursum  versam 
fortiter  comprimens,  prae  se  ferre,  inque 
dextram  scuti  partém  progredi  cernitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertam  regio  diademate  integrum  can- 
didum  gruem  compositis  alis  natura- 
liter  designatum,  sinistro  pede  fimbriis  íjonnmi'  insistenteni, 
dextro  autem  sursum  elevato  lapillum  seu  sphíieram  iiUer  ungues 
fortiter  compressam  gestantem,  proferente  oniatam.  A  tíummi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniiíeiíí.  hinc  ílavis  et 
caeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris,  in  seuti  tixlremilates 
sese  passim  diffundentibus,  scutumque  ipsuin  decenier  exor- 
nantibus. « 

Kihirdettetett  Borsod  vármegye  1679  október  í-ttn  Miskol- 
czon  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat  a  czímerkéxj  fotített  luá^ávaL 
Az    oklevél    eredetije  Pest-Pilis-Solt-Kiskun    vármegye    levél tílrMban. 


^  4 


Digitized  by 


Google 


160  Magyarországi  czimereslevelek. 

CCLXV. 

1636  február  6.  Bécs. 
II.    Ferdinánd    Lepinius    Györgynek,    feleségének   Kupcova 
Katalinnak   és   gyermekeinek  Jánosnak,   Jeremiásnak,  Katalinnak 
és  Juditnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum^  candida  lamina  a  supe- 
riori  dextro  scuti  angulo  ad  sinistrum  inferiorem  oblique  ducta, 
inferne  in  rubrum,  superne  in  coeruleum  duos  aequales  campos 
divisum,  in  qua  quidem  rubra  scuti  area,  integra  candida  columba 
compositis  alis  effigiata,  utrisque  pedibus  insistere,  rostro  verő 
viridem  olivae  ramusculum  gestare,  in  superiori  verő  coeruleo 
scuti  campo  angelus  rubra  véste  indutus,  alisque  effigiatus  stare, 
ac  comu  seu  buccinam  inflare,  inque  dextrum  scuti  latus  con- 
versus  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  cra- 
ticulatam  sive  apertam  regio  diademate  murum  seu  turrim,  in 
eaque  virum  iuvenili  forma  conspicuum,  capite  rubro  pileo 
pelle  subducto,  ac  coerulea  tunica  amictum,  ambabus  manibus 
lumbis  iniectis,  pubetenus  eminentem,  ac  vigilanti  similem  intu- 
enti  obversum  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  nigris,  illinc  autem 
candidis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffun- 
dentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Zólyom  vármegyének  1637  szeptember  15-én 
Beszterczebányán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,    a  gróf  Berónyi  család  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband,  86.  1.   58.  t.  • 

CCLXVI. 

1636  márczius  6.  Bécs, 

II.  Ferdinánd  Isminy  Györgynek,  feleségének  Katalinnak, 
fiának  Istvánnak  és  nővérének  Erzsébetnek  nemességet  és  czimert 
adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum  coelestini  coloris,  viridi 
campo   in   fundo   stratum,   supra  quem   integra  albi  coloris  grus, 

utrisque  pedibus    insistere ad   dextram    scuti   partém 

conversa  esse  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  cra- 
ticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  mediotenus  eminentem 
virum  militarem,  iuvenili  forma  conspicuum,  viridique  véste  amic- 
tum, ac  capite  pileo  (?)  hungarico manuum  sinislra  lumbis 

inecta,  dextra  verő  hastam  militarem,  rubri  et  candidi  coloris 
vexillis  fluitantibus  decoram,  humero  iniectam  intertenens  proferente 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  161 

omatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  et  leraniscis, 
hinc  flavis  et  rubris,  illínc  autem  candidis  et  itidem  rubris  in  scuti 
extremitates  sese  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  ex- 
ornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1630  július  17-én  Gönczön 
és  Pest-Pilis  vármegye  1643  június  18-án  Füleken  tartott  köz- 
gyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  czímerkép  nélkül. 

CCLXVIL 

1636  június  2.  Gyulafejérvár. 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Lugosi  Dragumer  János- 
nak, Dévai  Nagy  Pál,  a  fejedelem  testőrkapitánya  és  karánsebesi 
s  lugosi  bánnak  ajánlatára  régi  nemességét  megújítva,  czimert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militaré  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  homo  integer  rubro  amictu  indutus,  dextera  ensi  evagi- 
nato  rutilanti  caput  turcicum  infixum,  sursum,  sinistra  verő  mani- 
bus  spicam  tritici  bene  matúrám  tenere  conspicitur.  Supra  scutum 
galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium, 
gemmis  et  unionibus  decenter  variegatum.  Ex  cono  verő  galeae 
teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes  utras- 
que  oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambmni  et 
exornant  .  .  .« 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  150.  1.  88.  t. 

ccLxvin. 

1637  márczius  12.  Meggyes, 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Tóti  Beder  Mihálynak 
és  apjának  Jánosnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militaré  erectum  coelestini  coloris,  cuius 
in  inferiori  area  parte  saxum  triangulare,  quo  supra  aquila  uno 
pede  stare,  altero  verő,  unguibus  suis  constrictis,  macheram 
turcico  capiti  innixum,  sursum  tenere  conspicitur.  Supra  scutum 
gálea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium, 
gemmis,  unionibus  et  preciosis  margaritis  decenter  exornatum. 
Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc 
inde  defluentes  utrasque  oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcher- 
rime ambiunt  et  exornant  .  .  ,« 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  11 


Digitized  by 


Google 


162  Magyarországi  czfmereslevelek. 

Kihirdettetett  1637  márczius  21-én  az  erdélyi  rendek  Megy- 
gyesre  márczius  l-re  hirdetett  országgyűlésén  és  Bihar  várme- 
gyének 1638  márczius  9-én  Nagyváradon  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  tiíes. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  123.  1.  61.  t. 

CCLXIX. 

1637  májiís  3.  Bécs. 
III.   Ferdinánd   Nagy  Jánosnak,   feleségének   Katalinnak   és 
gyermekeinek  Györgynek,  Demeternek  és  Margitnak  nemességet  és 
czímert  adományoz. 

A  czimeradományt  Nagy  János  czímer- 
kérő  folyamodványa  őrizte  meg,  a  fenti  napon 
keltf  engedélyezési  záradékkal.  A  czímerrajz  kék 
mezőben  természetes  színű  hármas  szikla  ala- 
csonyabb csúcsain  ágaskodó,  jobbfelé  forduló, 
kétfarku,  kioltott  vörös  nyelvű  oroszlán,  mellső 
jobb  lábában  kivont  kardot  tartva.  Sisakdísz 
koronából  kiemelkedő  szárnyas  griff,  mellső  jobb 
lábában  egyenes  kardot  tartva  fölfelé.  Takarók 
jobbról  kék-arany,  balról  vörös-ezüst.. 

Eredeti,  papíron. 

CCLXX. 

1637  május  3,  Bécs, 

Szabolcs  vármegye  közönsége  1771  augusztus  12-én  Nyír- 
egyházán kelt  oklevelével  bizonyságot  tesz  Nagy  Sándornak  és 
fiának  Mihálynak  nemességéről,  melyet  azok  III.  Ferdinándnak 
1637  május  3-án  Bécsben  Nagy  János,  felesége  Katalin  és 
gyermekeik  György,  Demeter  és  Margit  részére  kiadott  és  Sza- 
bolcsvármégyében  1638  november  6-án  kihirdetett  czímeresleve- 
lével  és  czímerszerző  György  nevű  fiától  való  leszármazásuknak 
bizonyításával  igazoltak. 

Papirfölzetű  pecséttel. 

OCLXXI. 

1637  július  26,  Gyulafejérvá7\ 
1,  Rákóczy  György  erdélyi   fejedelem   Gyulafejérvári   Károly 
Jánosnak,  feleségének   Szíjgyártó  (Szigiarto)  Margitnak,  s  gyerme- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereálevelek.  163 

keiknek  Istvánnak  és  Zsófiának  régi  nemességüket  megújítva,  czí- 
mert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  eoloris,  in  cuius  campo 
sive  area  leopardus  quidam  naturali  suo  eolore  depictus,  poste- 
rioribus  pedibus  erectus  stare,  prioribus  autem  pedibus  ensem 
evaginatum  sursum  porrectum  tenere  visitur.  Supra  scutum  galea 
militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium,  gemmis 
atque  unionibus  deeenter  exornatum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae 
sive  lemnisei  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes,  utrasque 
oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exomant.« 

Kihirdettetett  1638  május  8-án  a  három  székely  széknek 
Gyulafejérvárra  ápril  23-ra  hirdetett  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   175.  1.   113.  t. 

CCLXXIL 

163?  szeptember  30.  Ebersdorff. 

III.  Ferdinánd  Czeglédi  máskép  Cseh  Péternek,  feleségének 
Üngváry  Zsuzsannának  és  gyermekeiknek  F-erencznek,  Györgynek, 
Mihálynak  és  Erzsébetnek,  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  bipartite  per  longum 
divisum,  cuius  sinistra  flavo,  dextra  verő  partes  coeruleo  coloribus 
distinctae  esse  visuntur,  in  cuius  area  manus  humana,  ramum 
roseum,  foUis  viridantibus,  ac  tribus  rubicundis  rosis  eleganter 
dispositis,  rutilantem  comprimens  esse  cernitur.  Scuto  incumben- 
tem  galeam  militarem.  apertam  regio  diademate  brachium  cata- 
phractarii  in  partém  scuti  dextram  conversum,  volaque  strictum 
acínacem  comprimens  cubitotenus  proferente  ornatam,  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lenini  scis,  hinc  flavis  et 
ceruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese 
diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Szatmár  vármegyének  1638  július  8-án 
Batizón(?)  tartott  közgyűlésén. 

XYHI.  századi  egyszerű  másolat. 

CCLXXIII. 

1637  november  7,  Bécs.  .„,- 

III.  Ferdinánd  Tóth  (Thoth)  Péternek,  feleségének  Piroskának 
és  gyermekeinek  Ádámnak  és  Imrének  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

11* 


Digitized  by 


Google 


16^ 


Magyarországi  czímereslevelek. 


Eredeti,  papíron. 


A  czímeradományt  Tóth  Péter  czí- 
merkérő  folyamodványa  őrizte  meg  a  fenti 
napon  kelt  engedélyezési  záradékkal.  A  czí- 
merrajz  zöld  (talán  fakult  kék)  mezőben, 
bizonytalan  színű  alapon  ágaskodó,  jobb- 
felé forduló  természetes  színű  szarvast 
ábrázol.  Sisakdísz  könyöklő  kar,  markában 
kivont  karddal.  Takarók  színe  jobbról  kék- 
arany, balról  vörös-ezüst. 

A  czímerszerzö  eredetileg  testvérei  Lukács 
és  Benedek  részére  is  kérte  a  nemességet ,  de 
e  nevek  ki  vannak  törölve. 


CCLXXIV. 

163?  dec^emher  lö.  Pozsony, 

III.   Ferdinánd    Kovács    (Kováez)   Mártonnak   és   utódainak 
nemességet  és  czímert  adományoz, 

»Scutum  videlieet  militare  erectum 
eoelestini  coloris,  fundum  illius  viridi 
campo  stratum,in  quo  miles  rubra  tunica 
et  flavo  indutus  eothurno,  nigro  Hunga- 
rico  albis  cristis  ornato  tectus  in  capite 
pileo,  albo  insidens  equo,  hastamque 
bipartito  signo,  rubro  nimirum  et  flavo 
ornatam,  ad  humeros  deciive  demissam 
gestare,  cúrrentique  similis  ad  dextrum 
scuti  aurea  Stella  superne  in  angulo 
ornatum  latus  tendere  visitur.  Scutó 
incumbentem  galeam  militarem  craticu- 
latam  sive  apertam,  regio  diademate, 
virum  alterum  sinistra  lateri  insistentem, 
dextro  verő  strictum  gladium  vibrantem 
pubetenus  eminentem  alioquin  inferiori 
similem  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  quidem 
candidis  et  rubris,  illinc  verő  flavis  et  caeruleis,  in  scuti  extre- 
mitates  sese  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornan- 
tibus  .  .  .« 

Kihirdettetett    Szathmár   vármegyének    1638  május.  12-ikén 
Csengeren  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsét  töredékeivel. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  165 

CCLXXV. 
1637  deczember  24.  Pozsony. 
Kivonat  Mosony  vármegye  1733  január  9-ikén  kelt  nemesi 
összeírásából,  mely  szerint  Simon  máskép  Barbacsy  Mihály  nemes- 
ségét ősének  Simon  Benedeknek  IIL  Ferdinándtól  1637  deczember 
24-én  nyert  és  1638  ápril  28-án  Vas  vármegyében  kihirdetett 
czímereslevelével  igazolta. 

V 

Bihar  vármegyének  1819  január  23-án  Debreczenben  kelt 
hiteles  másolatban.  Ugyanott  át  van  írva  Mosony  vármegyének  hasonló 
tartalmú  1732  ápril  4-én  kelt  kivonata  is,  a  mely  azonban  a  kihir- 
detésről említést  nem  tesz.  A  gyűjteményben  megvan  Mosony  vár- 
megyének 1819  márczius  28-án  Magyar-Óvárott  kiadott  hiteles  máso- 
latában a  vármegyének  1756  január  19-én  Bajkán  kelt  kiadványa 
a  helytartótanács  által  az  1735  február  1-én  és  1754  deczember 
havában  kelt  királyi  elhatározásnak  alapján  elrendelt  nemesi  vizs- 
gálat jegyzőkönjrvéböl  Simon  máskép  Barbaczy  Mihály  nemességének 
igazolása  tárgyában.  A  tiszti  ügyész  véleménye  szerint  a  nemesség 
igazolandó,  jóllehet  az  eredeti  czímereslevélben  czí  mersz  érzőnek  gyer- 
mekeiként csak  János  és  Erzsébet  említtetnek  és  utóbbi  sző  után 
vakarás  észlelhető.  A  vármegye  e  vélemény  alapján  a  helytartótanács- 
nak a  kérelmező  nemességének  igazolását  javasolja. 

CCLXXVI. 

1637. 

A  m.  k.  helytartótanács  1781  szeptember  10-én  Pozsonyban 
kelt  rendeletével  a  Nagy  családból  származó  István,  György, 
János,  József  és  Mihály  nemességi  pőrében,  kik  Mihály  kivé- 
telével Szabolcs  vármegyének  1771-ben  Nagy  Sándor  részére 
kiadott  bizonyságlevelével  igazolták,  hogy  a  család  III.  Ferdi- 
nándnak 1637-ben  Nagy  János  és  fiai  György  és  Demeter  részére 
kiadott  és  1638-ban  Szabolcsban  kihirdetett  czímereslevelével 
nyerte  nemességét,  a  nemességbizonyitó  eljárást  az  1771  május 
10-én  kiadott  királyi  szabályrendelet  alapján  elrendelte. 

Tokodi  György  hites  táblai  jegyző  kiadványa. 

CCLXXVII. 

1638  márczius  4. 
Fejér   vármegye   közönsége    1779   november  29-én  Székes- 
fejérvárott  kelt  oklevelével  bizonyságot  tesz  Vörösmarty  Istvánnak, 
fiainak  Jánosnak,  Ferencznek  és  Istvánnak,   továbbá   Vörösmarty 


Digitized  by 


Google 


166  Magyarországi  czimereslevelek. 

Jánosnak  és  fiainak  Istvánnak,  Jánosnak  és  Józsefnnk,  végül 
Vörösmarty  Józsefnek  és  leányának  Erzsébetnek  nemességéről, 
melyet  azok  III.  Ferdinándnak  1638  márezius  4-én  Vörösmarty 
János  részbe  kiadott  és  1638  szeptember  16-án  Veszprém  vár- 
megyének Pápán  tartott  közgyűlésén  kihirdetett  czímereslevelével 
és  a  leszármazásnak  bizonyításával  igazoltak. 

Rányomott  pecsét  maradványaival. 


CCLXXVIII. 
]638  május  7,  Gyulafejérvár,  l^ 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Borosjenői  Vizi  János- 
nak, feleségének  Sólyom  Katalinnak,  és  gyermekeiknek  Jánosnak, 
Annának,  Erzsébetnek,  Katalinnak  és  Borbálának  nemességet  é^ 
ezimert  adományoz. 

»Scutmn  videlicet  militare  eoelestini  coloris,  in  cuius  eampo 
sive  area  triiugis  monticulus  viridis  est  positus,  eique  integer  gri- 
phus,  posterioribus  duobus  pedibus  ereeto  eorpore  innixus,  pedibus 
anterioribus  ad  dextrum  seuti  latus  extensis,  tria  lilia  álba  dextro 
pede  tenere  conspicitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
eontegit  diadema  regium,  variis  unionibus  et  praeciosis  margaretis 
exornatum,  ex  quo  iterum  medius  homo  stóla  candida  indutus, 
umbilicotenus  eminens,  dextra  manu  ensem  evaginatum  humero 
impositam  gestare  visitur.  A  summitate  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci,  variorum  colorum  hincinde  defluentes.  .  .« 

Az  oklevél  kiemeli  a  czímerszerzőnek  a  fejedelem  hadjára- 
taiban szerzett  érdemeit,  továbbá  hogy  a  nemesítés  Szilágyi 
András  borosjenői  alkapitány  ajánlatára  történt. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Debfeczen 
város  levéltárában. 


CCLXXIX. 
1638  július  4,  Deés.     J/^ 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Vajda  Jánosnak,  Zabo- 
lai Mikes  Mihály,  János  és  Pál  jobbágyának,  feleségének  Szabó 
Erzsébetnek,  testvérének  Vajda  Tamásnak  és  leányainak  Erzsébet- 
nek és  Juditnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized 


by-Google 


Magyarországi  czi  meresle vélek . 


167 


í^  ÍM 


Ú:^>>: 


»Scutum  yidelicet  militare  coerulei  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  homo  integer  rubra  véste, indutus,  dextra  ensem  evagi- 
natum,  sinistra  verő  manibus  spicaa 
tritici  apidi  tenere  conspicitur.  Supra  scu- 
tum  galea  militaris  clausa  est  posita, 
quajn  contegit  diadema  regium,  gemmis 
et  unionibus  apprime  excultum.  Ex  cono 
Verő  gáleae  teniaé  sive  lemnisci  vario- 
runi  colorum  hinc  inde  defluentes,  utras- 
que  oras  sive  margines  ipsius  scuti 
pulqherrime  ambiunt  et  exornant.« 

A  czímerképben  ábrázolt  férfi  födet- 
len fejű,  arezát  szakái  köríti,  lábain  sárga 

csizmák,   ruhájának   gombja  és  az    öv  arany,  a  kard  arany  mar- 
kolatú, egyenes. 

Kihirdettetett  a   három   székely   széknek    1639   ápril   11-én 
Lécz  falván  tartott  közgyűlésén. 

í^üggP  pecséttel. 


CCLXXX. . 
1639  márcntts  24,  Bécs,  /--^ 

III.  Ferdinánd  Vajda  János  palkonyai  katonának,  fiának 
Gergelynek  és  anyai  unokatestvéreinek  Egeressi  Istvánnak  és  Vas 
Pálnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  viridi  campo  occupante,  in  quo  miles  levis  armatúráé 
albo  equo  insidens,  ac  flavis  coturnis  calceatus  et  rubra  tunica 
amictüs,  tergoreque  leopardino  tectus  et  capite  nigro  pileo  hun- 
garico  tecto,  ore  juvenili  forma  conspicuus,  sinistra  manu  habenas 
equi  regere,  dextra  autem  gladium,  cuius  cuspidi  absectum  cáput 
turcicum  est  affictum,  ostentare  et  ad  dextram  scuti  partém  con- 
citato  cursu  ferri  conspicitur.  Scuto  incunbentem  galeam  milita- 
rem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  brachium  humá- 
num rubra  manica  indutum  ac  hastam  fluitante  vexillo  ornatam 
tenere  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  verő  can- 
didis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus  .  .  .« 

^Kihirdettetett  Torna  vármegyének  1639  május  9-én  Tornán 
tartotTTlelőszékén. 

Egyszerű  XVIII.  századi  másolat,  a  czímerkép  színes  másával. 
Megvan  az  eredeti  czimerkérő  folyamodvány  is  a  fenti  napon  kelt  enge- 
délyezési záradékkal ;  az  ennek  alján  levő  czímerképben  a  sisakdísz- 
ben lévő  lobogó  színei  vörös-fehér,  nyele  szintén  ugyanoly  szinű. 


Digitized 


by  Google 


168  fiíagyarországi  czímereslevelek. 

CCLXXXI. 
1638  márczius  24.  Bécs.  y 
Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyék  közönsége  1772  novem- 
ber 16-án  Egerben  kelt  oklevelével  bizonyságot  tesz  Vajda  István 
nemességéről,  melyet  az  III.  Ferdinándnak  1639  márczius  24-én 
Bécsben  Vajda  János,  fia  Gergely  és  atyai  unokatestvérei  Egeressi 
István  és  Vass  Pál  részére  kiadott  és  Torna  vármegyének  1639 
május  9-én  Torna  vármegyének  1639  májas  9-én  Tornán  tartott 
közgyűlésén  kihirdetett  czímereslevelével  és  czímerszerzőnek  György 
fiától  való  leszármazásának  bizonyításával,  továbbá  Borsod  várme- 
gyének említett  Vass  Pál  részére  kiadott  bizonyságlevelével  igazolt. 

Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyék  e  bizonyságlevele  kihir- 
dettetett Abaujvármegyének  1773  január  11-én  Kassán  tartott 
közgyűlésén. 

Papirfölzetű  pecséttel. 

CCLXXXU. 
1689  áprüts  7.  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Literati  máskép  Szabó  Jánosnak  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  illiüs  viridi 
campo  occupante,  in  quo  integer  albi- 
cans  lupus,  distentis  posterioribus  pedi- 
bus  erecte  stare,  ore  aperto,  lingua 
exerta  et  cauda  ad  tergum  reflexa,  ante- 
riorum  verő  pedum  utrinque  hastam  cum 
fluitanti  vexillo  sursum  tenere,  et  in 
dextrum  scuti  latus  conversus  esse  visi- 
tur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam,  regio  diade- 
mate  alterum  lupum  inferiori  per  omnia 
___  conformem  mediotenus  eminentem  pro- 

^'^<^^^  ferente  ornatam.   A  summitate  verő  sive 

cono  galeae  laciniis  seu,  lemniscis  hinc 
flavis  et  caeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti  extremi- 
tates  sese  diflundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1039  október  17-én  Garad- 
nán  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


169 


CCLXXXIII. 

1G4D  január  9.  Bécs. 

III.    Ferdinánd   Imre    Gergelynek   és   testvérének   Jánosnak 
nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
rubri  eoloris,  in  quo  brachium  humánum 
ferro  indutum,  intra  volam  gladium  eva- 
ginatum  fortiter  compressum  gestare 
visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  cratieulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  alterum  brachium  humánum 
inferiori  per  omnia  conforme  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis 
et  eaeruleis,  ilUnc  autem  rubris  et  can- 
didis,  in  scuti  extremitates  sese  passim 
diffundentibus,  illudque  decenter  exor- 
nantibus.« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének 
1640  ápril  16-ikán  Gönczön  tartott  itélőszékén 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CCLXXXIV. 

1640  márceius  21»  Bécs, 
III.  Ferdinánd  király  Patonai  Bálintnak  és  fiának  Györgynek 
nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videhcet  mihtare  erectum 
coelestini  eoloris,  fundum  illius  trijugi  viridi 
monticulo  occupante,  in  cuius  eminentiori 
iugo  bina  brachia  humana  in  ferreis  mani- 
cis,  unum  quidem  dextrorsum  strictum 
acinacem  in  vola  firmiter  compressum, 
atque  ipso  acumine  seu  cuspide  supremum 
scuti  sinistrum  angulum  pertingentem  inter- 
tenere,  alterum  verő  sinistrorsum,  sagittam 
fascinatam  per  transversum  in  dextram 
scuti  oram  conversa  brachia  ostentare  visun- 
^ur,  in  superioribus  angulis,  hinc  aurea 
Stella,  iUinc  verő  luna  cornibus  rutilantibus. 

Scuto  incumbentem  galeam  militarem   cratieulatam  sive   apertam 
regio  diademate,  tertium  brachium  alioquin  inferioribus  per  omnia 


Digitized  by 


Google 


170  ,  Magyarországi  czímereslevelek. 

simile  proferente  ornatam.  A  summitate  autem  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavi  et  coerulei,  illinc  vero,  rubri  et 
albi  colorum,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diflfundentibus, 
ipsumque  decenter  et  venuste  exomantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1640  ápril  16-ikán 
Szempczen  és  Komárom  vármegyének  1658  február  10-ikén 
Komáromban  tartott  közgyűlésén. 

í^iíggö  pecsét  töredékeivel. 

CCLXXXV. 

1640  november  20,   Gyulafejérvár, 
I.  Rákóczy   György   erdélyi  fejedelem  Deési  Alwinci  András 
deési    és    vízaknai    sóbányakamarásnak  és  fiainak   Istvánnak    és 
Andrásnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  triangulare  coelestini  coloris,  in  cuius 
campo  sive  area  homo  integer,  viridi  indutus  habitu,  dextra  qití- 
dem  gladium  evaginatum  sursum  porrectum,  sinistra  verő  manibus 
calamum  scriptorium  tenere  conspicitur.  Supra  scütum  galea  mili- 
taris  aperta  est  posila,  quam  contegit  diadema  regium,  gemmis 
et  unionibus  apprime  excultum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hincide  defluentes  .  .  .«  ,     . 

Kihirdettetett  Belső-Szolnok  vármegyének  1642  márczius 
27-én  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  czímerkép  nélkül.  Az  oklevél 
eredetije  Kolozs  vármegye  levéltárában. 

Siebmacher,  Siébenbürger  Adél,  259.  1.   191.  t. 

CCLXXXVI. 

1641  márczius  13.  Eegenshurg. 
III.  Ferdinánd  Kisfaludi  Mihálynak  és  Györgynek  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  in  quo 
binae  rubei  coloris  a  dextra  ad  sinistram  scuti  partém  oblique 
sursum  in  transversum  ductae  laminae,  et  in  medio  earundem 
inter  duas  aurei  coloris  stellas  hemispherium  lunae  cornibus  ad 
dextrum  conversae  coruscare  videntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam  regio  diademate  leonem 
rictu  hianti  ac  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  bifurcata  ad 
tergum  elevata,  inguinetenus  eminentem  ac  ambobus  anterioribus 
pedibus  Stellám  itidem  auream  tenentem  proferente  ornatam. 
In  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc   quidem   flavis   et   coeruleis,    illinc    autem    rubris    et  flavis 


Digitized  by 


Google 


Maigyarországi  czínuereslevelek.  171 

in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus,  scutumque  sursum  ambi- 
eaido  decenter  exornantibus  .  .  .« 

Kihirdettetett    Abauj    várraegyének    1641    deczember  16-án 
Gönczött  tartott  itélőszékén. 

Petheo  Imre,  Baranya  vármegye  jegyzőjének  1792  május  31-én 
Pécsett  kiadott  hiteles  másolatában,  a  Kisfaludy  család    levéltárában. 


CCLXXXVII. 
1641  márczius  lő,  Regensbiirg. 

Ili.  Ferdinánd  Szunyogh  (S^uriiogh)  máskép  Árvay  Mátyásnak^ 
feleségének  Keeskeméty  Dorottyának,  gyermekeiknek  Imrének  és 
Juditnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectum  eoelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  viridi  spatiosa  petra  oecupante,  in  cuius  superficie  seu 
planitie  turris  nova,  ab  inferiori  quidem  structurae  parte  seu  fun- 
damine  praecincturis  flavi  coloris  muralibus  ornate  circumdato  ae 
quinque  fenestris  elausis  constans  exstructa  esse,  in  supremitatis 
verő  ambitu  itidem  flavo,  tria  candida  lilia  foliis  virentibus,  iusto- 
que  inter  se  intervallo  distincta,  procrevisse  visuntur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam  in  dextram 
scuti  partém  deciivem  regio  diadém ate  alia  tria  candida  lilia,  infe- 
rioribus  per  omnia  conformia  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  rubris  et  albis, 
illinc  autem  coeruleis  et  flavis,  in  scuti  extremitates  sese  passim 
diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1642  február  26-án  Eper- 
jesen tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel. 
'Siebmacher,  18.  1.   14.  t. 


CCLXXXVIII. 
1641  szeptember  25.  Eegensburg, 

III.  Ferdinánd  Payer  Miklósnak  és  leányának  Juditnak  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Scutiim  videlieet  militare  erectum  eoelestini  coloris,  in  quo 
álba  lamina  per  médium  transversim  ducta,  in  eaque  ternae  ru- 
brae  rosae,  ac  a  superiori  et  inferiori  scuti  areis  utrinque  singula 
ilia   flaventibus   fasciculis   conspicua    locata    esse    conspiciuntur. 


Digitized  by 


Google 


172 


Magyarországi  czímereslevelek. 


Scuto  incumbentein  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diadeniate  brachium  humánum  rubra  manica  indutum  fasci- 

culum  canthi  intertenens  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
quidem  flavis  el  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris,  in  scuti 
extremitates  sese  diffundentibus  scu- 
tumque  ipsum  decenter  exoman- 
tibus.« 

Kihirdettetett  Pozsony  várme- 
gyének 1642  ápril  30-ikán  Somoiján 
tartott '  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


ftr'^'i  Ir 


CCLXXXIX. 

1642  június  28.  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Kerekes  Lőrincznek  és  testvérének  Istvánnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  eius 
viridi  campo  oceupante,  in  quo  integra 
vulpecula,  naturaUs  coloris,  distentis 
posterioribus  pedibus,  anterioribus 
autem  in  saltum  ad  oppositam  ipsi 
viridem  arborem  protensis,  eauda 
sursum  elevata,  ore  hianti,  linguaque 
exerta  rubicunda,  erecto  corpore  stare, 
ac  in  dextram  scuti  partém  conver- 
sus  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  aper- 
tam, regio  (liademate,  columbam  candidam  [expansis  ahs]  rostro- 
que  viridem  ramusculum  intertenentem  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  ga[leae  laciniis  sive]  lemniscis,  hinc 
albis  et  rubicundis,  illinc  autem  flavis  et  coelestinis,  ad  scuti 
extremitates  sese  diffundentibus  [scutumque]  ipsum  decenter  exor- 
nantibus.<^ 

Kihirdettetett   Heves   és   Külső-Szolnok   vármegyének    1643 
február  25-iki  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslev^lek.  175$ 

ccxc. 

1643  április  29.  Bécs.    1/^ 
IIL  Ferdinánd  Szabó  Istvánnak,  feleségének   Simon  Margit- 
nak és  gyermekeiknek  Istvánnak,  Ilonának,  Annának,  Erzsébetnek 
és  Zsuzsannának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

A  czínaeradományt  Szabó  István  czímer- 
kérő  folyamodványa  őrizte  meg,  fenti  napon  kelt 
engedélyezési  záradékkal.  Kék  mezőben  zöld 
alapon  aranyos  leveles  koronából  kinövő  jobbra 
forduló  fehér  egyszarvú,  kisérve  jobbról  félhold, 
balról  hatágú  csillag  által.  A  pajzs  felett  arany 
koronás  rostélyos  sisak,  sisakdísz  vörös  öltözetű 
férfiú,  subáján  aranyos  öv  és  gombokkal,  feje 
födetlen,  bal  karját  csípőjére  támasztva,  jobb- 
jában egyenes  kardot  tart.  Takarók  jobbról 
[arany]  kék,  balról  [ezüst]  vörös. 

Papíron. 

CCXCI. 
1643  május  1.  Oyulafejérvár. 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Kozma  Lőrincznek,  fele- 
ségének Hodosi  Annának  és  gyermekeiknek  Gáspárnak  és  Péternek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

Az  oklevél  szövege  annyira  el  van  mosódva,  hogy  abból  a 
czímerleírást  rekonstruálni  teljesen  lehetetlen,  annál  is  inkább, 
mert  a  czímerkép  helye  üresen  van  hagyva.  Csak  annyit  lehet 
kivenni,  hogy  a  pajzsbeli  czímeralak  egy  a  pajzs  mezejében  álló 
férfiút  ábrázolt. 

Az  egyik  kihirdetési  záradék  teljesen  el  van  mosódva;  a 
másikból  kitűnik,  hogy  a  czímerlevél  Bihar  vármegyének  1730 
szeptember  20-án  Váradon  tartott  közgyűlésén  hirdettetett  ki. 

í^üggő  pecsét  töredékeivel. 

CCXCII. 
1643  július  13.  Bécs, 
III.  Ferdinánd  Horváth  Péternek  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videUcet  mílítare  coelestini  coloris  erectum,  in  cuius 
campo  unus  integer  fulvus  leo  naturaliter  effigiatus,  posterioribus 


Digitized  by 


Google' 


174  Magyarországi  czímereslevelek. 

pedibus  gradatim  disposilis,  alias  tota  corporis  sui  mole  erectus, 
ore  patulo,  lingua  rubicunda  et  exerta,  caudaque  bifurcata,  ac 
ad  tergum  elevata  versus  dextrum  scuti  latus  faeie  conversus 
rapientique  similis  hiare  conspicienti  objicitur.  Scuto  incumben- 
tem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate 
abscissum  a  trunco  caput  turcicum,  cidari  suo  modo  redimitum, 
romphaeaeque  impressum,  ac  ab  uno  brachio  humano  rubra 
tunica  induto  et  in  cubíto  modicum  contracto  ac  recurvato  raedi- 
ante  roiinphaea  manubriotenus  fortiter  compressa,  directe  susten- 
tatum  proferente  omatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  sive  lemriiscis,  hinc  albis  et  rubris,  illinc  autem  flavis 
et  caeruleis,  in  scuti  extremitates  sese  diflfundentibus,  scutumque 
ipsum  decenter  exornantibus.« 

Az  oklevél  kiemeli  a  czímerszerzőnek  a  törökök  ellen  a 
győri  és  veszprémi  végvárakban  teljesített  hadiszolgálatait. 

Kihirdettetett  Ung  vármegyének  1643  deczember  18-án  tar- 
tott közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat,  a  czímer  képe  nélkül.  Az  okle- 
vél eredetije  Pest-Pilis-Solt-Kiskún    vármegye    levéltárában    őriztetik. 

CCXCIII. 

164S  augusztus  .  .  . 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  vitézlő  Ózdi  Galai  János- 
nak, Kemény  János  alsófejérmegyei  főispán  emberének,  feleségének 
Boda  Ilonának  és  gyermekeiknek  Ferencznek,  Jánosnak,  Mihálynak, 
Istvánnak,  Mártonnak  és  Andrásnak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  caput  humánum,  coUotenus  resectum,  et  ab  aure  dextra 
Basum  versus  per  mediam  faciem  hasta  transfixum  iacere  conspi- 
citur.  Super  scutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  con- 
tegit  diadema  regium  gemmis  et  unionibus  eleganter  distinctum. 
Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc 
inde  defluentes  .  .  .« 

Az  oklevél  élére  egy  teljesen  idegen  czímer  van  festve,  mely 
vörös  mezőben  zöld  alapon,  barna  lovon  jobbfelé  vágtató  férfiút 
ábrázol,  sárga  csizmákkal,  zöld  ruhában,  fején  feketeprémes  hegyes 
zöld  süveggel,  oldalán  arany  ékítményű  fekete  tegez  függ  le,  jobb- 
jában vágásra  emelt  kardot  tartva,  mögötte  szürke  paripán  ülő 
pánczélos(?)  alak  vágtat,  fején  nyitott  sisakkal,  lábain  sárga  csiz- 
mákkal, oldalán  arany  ékítményű  fekete  kardhüvely,  jobbjában  arany 
kardot   tartva,   melylyel   az    előtte    lovagló    alak    nyakába    szúr. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslev^Iek-  17d 

A  pajzsot  arany  koronás  rostélysisak  fedi:  a  takarók  színe  jobbról 
arany-fekete,  balról  ezüst-vörös. 

Függő  pecsét  nélkül,  alsó  részén  szakadozott  állapot bím,  a  Uáró 
Radák  család  levéltárában. 

CCXCIV. 
1644  február  2o,,  a  Sárospatak  mellett i  tábm-ban, 
l.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  a  Sziléziából   Bzármazó 
Lévai  Jakabnak  nemességet  és  czímert  adománycíz. 

»Scutum  videlicet  militare  coe- 
lestini  coloris,  in  cuius  campo  sive 
aréa  homo  integer  viridi  indutus 
amictu,  dextra  ensem  evaginatum  sur- 
sum  tenere  eonspicitur.  Supra  scutum 
galea  militaris  clausa  est  posita,  quam 
contegit  diadema  regium  gemmis  atqae 
unionibus  decenter  variegatum.  Ex 
cono  verő  galeae  teniae  sive  lemnisci 
variorum  colorum  hinc  inde  defluen- 
tes,  atrasque  oras  sive  margines 
ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exornant,* 

A    nemesítés     Ruszkai    Komis 
Zsigmond    aranysarkantyús    lovag,    Biliar    és    Zaránd  vármegyék 
főispánja  közbenjárására  történt. 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  \Mh  augussslas  20^án  tar- 
tott közgyűlésén. 

'Függő  pecsétje  elveszett. 

ccxcv. 

1644  szeptember  21.,  a  Rahama^i  táborban.  ^^ 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Eu^okai  Varga  Mátyás- 
nak és  fiainak  Mihálynak,  Mártonnak  és  Inalnak  nemességet  és 
czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  triangulare  coelestini  coloris,  e  cuius  fundo 
rupis  in  altum  enata,  supra  eiusdem  apicem  corona  aurea  est 
collocata,  in  qua  merula  quaedam,  ore  duas  tritici  spiculas  ge- 
stare  eonspicitur.  Scuto  incumbit  galea  militaris  clausa,  quam  con- 
tegit diadema  regium,  gemmis  et  unionibus  pulcherrime  ornatum. 
Ab  utroque  latere  scuti  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum 
hinc  inde  difluentes  .  .  .« 


Digitized  by 


Google 


176  Magyarországi  czímereslevelek. 

Az  oklevél  kiemeli  a  ezimerszerzőnek  a  borosjenei  várban 
teljesített  katonai  szolgálatait. 

Kihirdettetett  Zaránd  vármegyének  1645  ápril  4-iki  köz- 
gyűlésén. 

Függő  pecsét  töredékeivel,  a  czímerkép  helye  üres. 

CCXCVI. 
1644  október  6,  Ebersdorff  vára,  ^^^^ 

III.  Ferdinánd  Veszprémi  Török  Jánosnak,  és  gyermekeinek 
Lőrincznek  és  Annának  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  caele- 
stini  coloris  erectum,  cuius  fundum  sive 
inferiorem  areae  partém  ad  medietatem 
fere  scuti  assurgens  amnis  transversim 
dilabensalluere,  ex  eoque  leo  quidam  na- 
turaliter  effigiatus  umbilieotenus  eminens 
enatanti  similis  ad  dextram  scuti  margi- 
nem, ore  hianti,  lingua  rubicunda  et  exerta 
recentem  aerem  .....  caudamque  bifur- 
catam  collum  versus  elevasse  ac  anterio- 
rum  pedum  sinistro  obviam  scuti  extre- 
mitatem    apprehendere,   fortiterque  ni  ti 

hib  ....  mus  ensem  recurvum 

eumque  nudum  manubriotenus  ....  que 
compressum  ac  oblique  tenere  visitur 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
apertamseu  craticulatam  regio  diademate  insignem,  alterum  leonem 
medinm  coronam  auream  capite  gestantem,  quo  ad  reliquum 
verő  inferiori  per  omnia  similem  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  seu  cono  galeae  laciniis  et  lemniscis,  hinc  flavis  et  coe- 
ruleis,  illinc  autem  albis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese 
diffundentibus,   scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Veszprém  vármegyének  1645  október  4-én 
Pápán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCXCVIl. 
ia4o  Rampersdorf  melletti  táborban  Morvaországban. 

I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Erdőhegyi  Balucz  István- 
nak, fiainak  Jánosnak,  Péternek  és  Istvánnak,  régi  nemességük 
megújításával  czimert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevcíek.  177 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  brachium  humánum  humerotenus  resectum  ensem  eva- 
ginatum  capulotenus  sursum  lenere  conspicitur.  Supra  scutum 
galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  eontegit  diadema  regium, 
gemmis  et  unionibus  apprime  excultum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae 
sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes  .  .  .« 

Az  oklevél  kiemeli,  hogy  a  ezímerszerző,  a  ki  Zaránd  vár- 
megye régi  nemesei  sorába  tartozott,  a  borosjenei  várban  teljesített 
katonai  szolgálatot  és  hogy  a  czímeradomány  Váradi  Theremi 
Mihály  borosjenei  provisor  ajánlatára  történt. 

Kihirdettetett  Zaránd  vármegyének  1646  april  10-iki  köz- 
gyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üres 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   118.  1.  57.  t. 

CCXCVIII. 

1646  július  2,  Lőcse, 

Szepes  vármegye  hatósága  ifj.  SerpiUus  János  nemességét 
igazolja.  "^ 

Az  okirat  élére  festett  czímerkép  vörös  mezőben  zöld  hár- 
mas halmon  3—3  zöld  ágú,  zöld  levelű  rózsa  között  sisakos, 
pánczélos  vitézt  ábrázol,  ki  balkezével  hoszszúkás,  hegyben  vég- 
ződő pajzsra  támaszkodva,  fölemelt  jobbjában  arany  keresztvasu 
kardot  tart;  a  czímeralakot  a  pajzs  bal  felső  sarkában  három 
balharánt  elhelyezett  hatágú  arany  csillag  és  ezüst  félhold  kiséri. 
Sisakdísz  kinövő  férfialak,  hosszú  szürke  hajjal,  fekete  papi 
talárba  öltözve,  fölemelt  jobbjában  zöld  babér  koszorút,  baljában 
három  fekete  strucztoUal  ékített  arany  forgót  tartva.  A  taka- 
rók színe  jobbról  kék-arany,  balról  vörös-ezüst. 

Függő  pecsét  nyomaival. 

Siebmacher,   577.  1.  411.  t. 

CCXCIX. 

1646  s.^ej)tember  23.  Pozsony. 

III.  Ferdinánd  Kares  Jánosnak,  Körmöczbánya  bányaváros 
birájának,  feleségének  Frisowitz  Máriának  és  gyermekeiknek  János- 
nak és  Keresztélynek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereclum,  Unea  in  forma  crucis 
per  transversum  ducta  quadripartito  divisum,  ex  cuius  superiore, 
viridis   coloris   sinistrae  partis  angulo  sinuosus  fluviolus,  deorsum 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  1^ 


Digitized  by 


Google 


178  Magyarországi  czímereslevelek, 

versus,  oblique  ad  extremitatem  anguli  usque  dextrae  partis  víridis 
itidem  coloris  fluitare,  in  angulo  verő  sinistra  ex  scuti  parte 
coelestini  coloris,  cuius  fandum  viridis  occupat  campus,  inferiori 
grus  integer,  oblongo  rostro,  complicatis  alis  sompösitaqae  cauda, 
pedurn  dextro  lapidem  intertenendo,  vigilantiae  per  hoc  denotans 
simulachrum,  in  superiori  itidem  coelestini  coloris  angulo  grus 
vicissim  ad  instar  alterius,  naturali  colore  effigiatus,  sinistro  uterque 
pede,  erecto  corpore  stare  atque  in  déxtram  scuti  partém  con- 
versus  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  crati- 
culatam  sive  apertam,  regio  diademate,  alium  denique  gruem  infe- 
rioribus  illis  per  omíiia  conformem  inter  bina,  diversi  coloris 
cornucopia,  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  leraniscis,  hinc  flavis  et  nigris,  illinc  auteni  candidis 
et  rubicundis,  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus  scutumque 
ipsum  decenter  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Turócz  vármegyének  1647  július  18-án  Turócz- 
Szent-Mártonban  tartott  itélöszékén. 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolat,  a  gróf  Berényi  család  levél- 
tárában. 

CCC. 

1646  október  2.  Pozsony. 

III.  Ferdinánd  Henrichowrsky  máskép  Schustrik  Jónásnak,  első 
feleségétől  Baumbman  Ágnestől  származott  fiának  Kristófnak,  ez 
utóbbi  feleségének  Splény  Katalinnak  és  gyermekeinek  Jónásnak, 
Jánosnak,  Lászlónak,  Magdolnának,  Annának,  Katalinnak  és  Iloná- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  monticulo  inferne  occupante,  supra  quem  diadema 
regium  gemmis  ornatum  positum  esse  visitur,  ex  eoque  mediotenus 
eminens  unicornis  ad  dextrum  scuti  latus  conversus  salienti  simi- 
lis,  ore  patulo  linguaque  rubicunda  exerta,  inter  semilunam  ac 
Stellám  auream  conspiciendus  obiicitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  altero  bra- 
chium  humánum  rubra  manica  cataphractaque  cinctum  binas 
sagittas  cuspidibus  erectas  sursum  fuscinatas  tenentem  proferente 
ornatam.  A  sumitate  véro  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  flavis  et  coelestinis,  illinc  autem  candidis  et  rubris,  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter 
exornantibus.« 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat,  czímerkép  nélkül.  Az  oklevél 
eredetije  a  kassai    városi  múzeumban. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresleveLck. 


179 


CCCI. 

1646  ohtóber  12.  Pozsony* 

III.  Ferdinánd  Kéray  (Keray)  Kristófnak  és  testvéreinek 
Ambrusnak,  Györgynek,  Jánosnak  és  Ágostnak,  o.'í^trák  netnessé- 
güket  Magyarországra  kiterjesztve,  czímert  adományoz. 

^Scutum  videlicet  militare  erectum 
rubri  coloris,  in  duas  coeqaales  dacta 
per  médium  álba  linea  seu  sémita  divi- 
sum  partes,  in  quo  integer  fulvus  leo, 
distentis  posterioribus  pedibus,  eauda 
bifurcata  et  ad  tergum  elevata,  ore  hianti 
ae  lingua  rubicunda  exerta  designatus 
erecte  stare  et  anteriörum  pedum  dextro 
nudam  frameam  in  vola  fortiter  com- 
pressam  vibrare,  sinistro  verő  ad  rapien- 
dum  protenso  et  ad  dextrum  scuti  latus 
conversus  esse  cernitur.  Scuto  incumben- 
teni  galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diadematé  brachium  humánum  i'ubra  inanica  indu- 
tum  et  nudum  itidem  acinacem  vibrans  ijiira  duas  alas  aqutli- 
nas,  hinc  rubro  et  candido,  illinc  verő  flavu  et  caeruleo  eoloribus 
discriminatas  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  eono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  el  eoeleíítinis,  illino  vem 
candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  difTundentibus,  illudííue 
decenter  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Győr  vármegyének  1647  jiinuíir  l  í-ikén  Győrött 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


CCCII. 

1646  október  19,  Pozsony. 

III.  Ferdinánd  Kovachich  Miklósnak  és  testvéreinek  Miháiy- 
nak  és  Velikaisimoliak  Györgynek  régi  nemességüket  megerősitve 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  eoloHs,  fundum 
illius  trijugi  viridi  monticulo  occunante,  in  íjüö  integer  naturális 
tigris  distentis  posterioribus  pedibus,  cauda  sursum  elevata,  ore 
hianti  et  lingua  rubicunda  exerta  designatus  erecte  stare  et  ante- 
riörum pedum  dextro  regium  diadema,  sinistro  verő  víridem  pál- 
mám   tenere   et   ad   dextrum   scuti   latus   cünversus  esse  visít  ur. 


Digitized  by 


Google 


180 


Magyarországi  czímereslevelek. 


Sculo  incumbentem  galeam  militarem 
craticulalam  sive  apertam  regio  diade- 
mate  alterum  tigridem  inguinetenus  emi- 
nentem,  alioquin  inferiori  per  omnia 
similem  proferente  ornalam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis  hinc  ílavis  et  coelestinis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extre- 
mitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illnd- 
qae  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett    Nyitra   vármegyének 
1647   szeptember   4-én   Nyitrán    tartott 
itélőszékén. 
Függő  pecsétje   elveszett. 

(JCCIII. 
•  1646  november  20.  Pozsony. 

III.  Ferdinánd  Rösler  Kristófnak,  feleségének  Fischer  Zsuzsan- 
nának és  gyermekeiknek  János  Henriknek,  Anna  Zsuzsannának 
és  Anna  Rozinának  nemességet  és  czimer  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  álba 
lamina  ab  inferiori  parte  sinistra  in  summitatem  dextram  exsur- 
gente,  in  eaque  ternae  rubescentes  rosae  iusto  ab  invicem  spatio 
locatae,  ac  in  coeruleis  scuti  angulis  sive  areis  singula  lilia  posila 
esse  visuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craliculatani 
sive  apertam  regio  diademate,  ex  eoque  duas  nigras  alas  aquilinas, 
médium  eorum  per  transversum  duda  lamina,  adhaerentibus  sibi 
rosis,  distinguente,  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus 
scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

A  czimerkép  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  pajzs  kék 
mezejében  lévő  liliomok  színe  arany. 

Függő  pecséttel,  a  báró  Jeszenák  család  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband,   105.  1.   75.  t. 

CCCIV. 

1646  deczeniber  5,  Pozsony. 

\l\.  Ferdinánd  a  Hanvay  családnak  Hanva,  Szkáros,  Visnyó, 
Répás,  Fyller,  Kryáan,  Prosa,  Strasa  és  Szuranch  birtokokra  új 
adományt  ad,  egyúttal  Hanvay    Péternek,  testvéreinek  Gáspárnak, 


Digitized  by  VjOOQ IC 


Magyarországi  czímereslevelek.  181 

Miliálynak,  Istvánnak  és  Györgynek,  néhai  Hanvay  Albert  fia 
János  fiainak,  továbbá  unokatestvérének  Hanvay  Albert  fia  Ferencz 
fiának  Istvánnak  régi  nemességüket  és  czimeruket  megerősíti. 

»Scatum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  occupante,  in  quo  integer  candidi  coloris  caper 
posterioribus  pedibus  insistere,  et  ulrisque  anterioribus  itidem 
pedibus  ad  vitem  in  dextra  seuti  parte  enatam  botrisque  et  pam 
pinis  virentem  tota  corporis  mole  arrecta  sese  inclinare,  ac  race- 
mum  uvae  sibi  oppositum  carpere  atque  ad  dextram  scuti  latus 
oonversus  esse  cernitur.  Scuto  incumbens  galea  militaris  aperta 
sive  craticulata,  solidae  mibilitatis  decus,  qaam  diadema  regium 
unionibus  et  pretiosis  margaretis  ornatum  contegit,  cuius  summi- 
tatem  hemispherium  lunae  (inter  ipsa  cornua  aurea  stella  ruli- 
lante)  contingere  visitur.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis,  illinc  verő  candidis 
et  itidem  caeruleis  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus  scu- 
tumque  ipsum  decenter  et  venuste  exornantibu3.« 

Függő  pecséttel,  a  Hanvay  család  levéltárában.  / 

Siebmacher,  222.  1.   174.  t. 

cccv. 

1646  deczemher  23.  Pozsony, 
III.  Ferdinánd  Pinnyei  Némethy  Jánosnak,  nővérének  Erzsé- 
betnek és  sógorának  Keglevich  Mátyásnak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum illius  viridi  campo  occupante,  in  quo  integer  fulvus  leo, 
divaricatis  posterioribus  pedibus  insistere,  cauda  bifurcata  sursum 
elevala,  ore  hianti  ac  lingua  rubicunda  exerla,  anteriorum  utroque 
marmoream  rubri  coloris  columnam  erecte  sursumque  versus  for- 
titer  compressam  tenere  visitúr.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  seu  apertam,  regio  diademate,  alterum  leonem 
inguinetenus  eminentem,  anteriorum  pedum  sinistro  ad  rapiendum 
propenso,  dextro  verő  strictum  acinacem  ferienti  similem  tenen- 
tem,  alioquin  inferiori  per  omnia  conformem  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
ílavi  et  coelulei  (íqy),  illinc  verő  candidi  et  rubri  colorum  in 
scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  decenter 
exornantibus.* 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1650  február  15-ikén 
Samarján  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

Siebmacher,  450.  1.  331.  t. 


Digitized 


by  Google 


182 


Magyarországi  czímereslevelek. 


CCCVI. 
1647  április  .9.  Pozsony. 
III.  Ferdinánd  Fejér  Jánosnak,  sógorának  Szűcs  Gergelynek 
s  feleségének  Fejér  Katalinnak,  gyermekeiknek  Jánosnak,  Zsófiá- 
nak, Zsuzsannának  és  Katalinnak,  továbbá  unokatestvérének, 
Lindvay  István  feleségének  Lapis  Erzsébetnek  nemességet  és  czí- 
mert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  eoelestini  coloris,  fundum  illius 
viridi  monticulo  mediotenus  fluvio 
interlabente  occupante,  e  cuius  medio 
turris  rotunda  ex  quadratis  scissisque 
lapidibus  elaborata  consargere,  ac 
supeme  tecti  loco  corona  aurea  immi- 
nere,  ad  latus  verő  eiusdem  furris 
hinc  Stella  aurea,  illinc  verő  hemi- 
sphaerium  lunae  efBgiata  esse  visuntur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam,  regio*  dia- 
demate,  nigri  coloris  aquilam  regali 
corona  redimitam,  sinistro  pedum 
insistentem,  dextro  verő  nudum  aeina- 
cem  fortiter  compressum  tenentem, 
alis  expansis,  ore  hianti,  pectoretenus  symbolum  Deus  Providebit 
ostentantem,  dextrorsumque  conversam  proferente  omatam.  A  sum- 
mitate  verő  seu  cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavi 
et  nigri,  illinq  verő  candidi  et  rubri  colorum,  in  scuti  extremitates 
sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Zala  vármegyének  1647    deczember    16-ikán 
Sümegen  tartott  közgyűlésén. 
'Függő  pecsét  töredékével. 


CCOVII. 
1647  április  28,  Szehen, 
I.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Szászsebesi  Bogdány 
Miklósnak,  a  fejedelem  gyulafejérvári  gazdájának,  feleségének 
Roska  Athanáziának,  gyermekeiknek  Jánosnak,  Györgynek,  Róza 
Máriának,  Annának  és  Athanáziának  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutam  videlicet  mihtare  eoelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive    area    homo     integer    quasi     ambuláns     depictus,    sinistra 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimeresle vélek.  183 

manu  cingulo  inniti,  dextra   verő  manibus  bacillum  sursum  pro- 

tensum   tenere   conspicitur.   Supra   scutuin  galea  m  ilitaris  clausa 

est   posita,   quam    contegit    diadema 

regium  gemnis  et  unionibus  decenter 

variegatum   et   exornatum.  Ex    cono 

verő  galeae  teniae  seu  lemnisci  vari- 

orum   colorum   hinc   inde  defluentes 

utrasque   oras   margines   ipsius  scuti 

pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

A  pajzsalak  hosszú,  térdig  érő 
fekete  köntösbe  van  öltözve,  vörös 
gallérral,  hajtókákkal  és  övvel,  fejét 
fekete  kucsma  födi,  nadrágja,  a  meny- 
nyiben kilátszik  a  köpeny  alól,  vörös, 
csizmája  sárga. 

Kihirdettetett  Alsó-Fehér  vármegyének  1tVÍ7  június  35-ikén 
Enyeden  tartott  itélőszékén. 
Függő  pecséttel. 

CCCVIII. 
1647  április  29,  Pozsmifh  4^ 
III.   Ferdinánd   Szeőcs   máskép   Károly    Pálnak,    feleségének 
Erzsébetnek  és  fiuknak  Pálnak  nemességet  es  í^zimert  adomán  yo2. 

»Scutum  videlicet  militare  erecturri  fnrina  pyramidall  rabi- 
cundi  coloris  acuminatim  assurgente  per  meciium  tripartito  Uivi- 
sum,  fundum  eius  viridi  campo  oecupante,  ín  qQo  leo  integer 
divaricatis  posterioribus  pedibüs,  cauda  siirsuin  elt^vata,  ure  hianti, 
linguaque  exerta  rubicunda,  anterioribus  atl  rapiendum  protenj^is 
pedibus  naturali  colore  effigiatus,  erecte  ?íare  ac  in  dextrani  ötuti 
partém  conversus  esse  cernitur,  in  dextin  ruelesijni  loloris  lune 
hemisphaerio,  sinistro  verő  Stella  collueentibus  angulis.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  craticulalaTn  sívp  apertam  regio 
diademate,   unicornem   pedibus   ad   saltuin  protensis,   ore  hiantí, 

linguaque  exerta bárba  sub  mentn,  Cíirnutiue   in  niedio 

naturali   colore   delineatum,   liinbilitotenus   pioferente 

ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  j^aleaf^  hinc  atíjue  illim^ 
lacciniis  seu  lemniscis  albis  et  rubicundis  in  .  ,  .  .  .  extreniitates 
sese  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exurnantibas  ,.,■ 

Kihirdettetett  Nógrád  vármegyének  lü47  szeptember  -Sruikan 
Szécsényben  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat  Az  oklevél  eredetije  D  ebre  ezen 
város  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband,   113.  L  Hl^  t. 


Digitized  by 


Google 


184  Magyarországi  czímereslevelek. 

CCCIX. 
1647  június  14,  Pozsony. 

III.  Ferdinánd  Bogáti  Andrásnak,  feleségének  Pográny  Mag- 
dolnának, gyermekeiknek  Istvánnak,  Ferencznek,  Annának,  Iloná- 
nak, Erzsébetnek,  Margitnak,  továbbá  Német  Györgynek  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Scutam  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  eius  viridi  campo  occupante,  in  qao  cervus  integer,  poste- 
rioribus  fortiter  innixus  pedibus,  anterioribus  ad  saltum  protensis, 
ore  hianti,  cornibus  ereetis,  naturali  colore  effigiatus  erecte  stare 
ac  in  dextram  scuti  partém  conversus  esse  cernitur,  hinc  lunae 
haemisphaerio,  illinc  stella  collucentibus.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  apertam,  regio  diademate,  médium  brachium 
humánum,  rubicunda  tectum  manica,  evaginatam  bipennem  capu- 
lotenus  comprehensam  intertenere  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis  hinc  flavis  et 
coelestinis,  illinc  autem  albis  et  coeraleis  in  scuti  extremitates 
sese  diíTundentibus,  scutamque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1648  január  14-ikén  Nyit- 
rán  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

cccx. 

1649  február  4.  Bécs, 
III.   Ferdinánd   Nehéz   máskép  Posony  Andrásnak   és   test- 
véreinek Istvánnak,  Mártonnak,  Jánosnak,  Mihálynak  és  Dánielnek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
eiüs  viridi  monticulo  occupante,  super  quo  aureum  diadema  posi- 
tum  esse,  ex  eoque  brachium  humánum  cataphractum  cubitote- 
nus  eminere,  et  in  vola  ipsa  terna  candida  lilia  ad  dextram 
scuti  partém  tenere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  aliud  bra- 
chium humánum,  inferiori  per  omnia  conforme  proferente  orna- 
tam. A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis 
hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris,  in  scuti 
extremitates  sese  diíTundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exor- 
nantibus.« 

Kihirdettetett  Torna  vármegyének  1649  augusztus  21-ikén 
Tornán  tartott  közgyűlésén. 

Torna  vármegyének  1650  július  7-ikén  Tornán  kelt  hiteles 
átiratában,  czímerkép .  nélkül. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  185 

CCCXI. 

1649  február  4.  Bécs. 
III.  Ferdinánd  Nagy  Istvánnak,   feleségének  Ujj  Katalinnak, 
testvéreinek  Jánosnak,  Péternek,   Mártonnak  és  Mihálynak,  nővé- 
rének Magdolnának  és  ez  utóbbi  fiainak  Tóth  Istvánnak  és  Tamás- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  caelestini  coloris,  rubra 
lamina  per  médium  transversum  ducta  bipartite  divisum,  in  qua 
(juidem  lamina  ternae  soleae  ferréae  iusto  ab  invicem  spatio 
positae  situm  praebent,  fundum  verő  scuti  viridis  campus,  ex 
eoque  ternae  similiter  triticeae  spicas  florescere  ae  in  superiori 
caeruleo  scuti  spacio  manipulus  ligatus  cernere  visuntur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  ex  eoque  virum  mustaeeum,  caeruleo  habitu  indutum, 
capite  pileo  nigro  hungarico  cooperto,  ac  manuum  sinistra  lumbos 
fulcientem,  dextra  autem  praedictas  ternas  triticeas  spicas  osten- 
tare  genuumtenus  inter  duas  nigras  alas  aquilinas  eminentem 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  caeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rub- 
ris  in  scuti  exlremitates  sese  diflfundentibus  scutumque  ipsum 
decenter  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Sopron  vármegyének  1651  deczeraber  11-ikén 
Nemeskérett  tartott  közgyűlésén  és  Tolna  vármegyének  1731 
június  22-ikén  Földvárott  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolat,  a  gróf  Széchényi  család  levél- 
tárában. 

CCCXII. 
1649  márczius  3,  Bécs. 
III.  Ferdinánd  Kovách  máskép  Selyebi  Péternek,  feleségének 
Erzsébetnek  s  fiaiknak,  Istvánnak  és  ifjabb  Jánosnak,  utóbbi  felesé- 
gének  Margitnak   és   fiuknak   Andrásnak  nemességet   és   czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum eius  monticulo  viridi  interoccupante,  supra  quem  brachium 
humánum  ferro  indutum  intra  volam  manubriotenus  fortiter  com- 
pressam  frameam  ad  ictum  elevalam  gestantem  intertenere,  ad 
dextrumque  scuti  latus  sese  convertere  conspicitur.  Scuto  incum- 
bentem galeam  militarem  apertam  regio  diademate,  alterum  bra- 
chium humánum  tria  lilia  candida  foliis  viridis  virescentibus 
gestantem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 


Digitized  by 


Google 


186 


Magyarországi  czimereslevelek. 


laciniis  sea  lemniscis  hinc  ílavis  el  caeruleis,  illinc  aatem  candidis 
et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffundentibus,  scu- 
tumqae  ipsum  decenter  exomantibus.* 

Kihirdettetett  Pest-Pilis- és  Solt  vármegyéknek  1651  szeptem- 
ber 4-ikén  tartott  itélőszékén.  A  kihirdetési  záradékban  a  kelet  a 
következő  téves  módon  van  feltüntetve:  ».  .  .  feria  secanda 
proxima  post  festum  deeollationis  b.  Joannis  Baptistáé,  hoc  est 
die  ultima  mensis  Augusti.* 

Füleky  Gryörgy,  Zemplén  vármegye  főesküdte  által  1837  június 
16-ikán  Mádon  kiadott  hiteles  másolatban,  mely  átirja  Abauj  várme- 
gyének 1802  április  13-ikán  és  1824  augusztus  30-ikán  kelt  nemesi 
bizonyságlevelét  és  Zemplén  vármegyének  ez  utóbbi  bizonyságlevél 
1825  június   6-ikán  történt   kihirdetéséről  szóló  bizonyítványát. 


CCCXIII. 

1649  rnárczius  14,  Pozsony, 

III.  Ferdinánd  Elsenlánder  Jakabnak,  feleségének  Stadel- 
hoíTer  Máriának,  gyermekeiknek  Anna  Máriának  és  Euphrosinának 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»ycatum  videlicet  militare,  in  duas 

caeruleam  et  rubram  divisum  partes, 

euias  médium  eius  amne  perpendicula- 

riter  (így)  praeterfluente,  in  cuius  rubra 

inferiori   arbor   tripartite  dense  fron- 

difera  divisa  in  altum  exurgens,  supe- 

riori   verő    scuti    caerulea    éirea    leo 

gradienti   similis,  cauda   erecta,   hinc 

haemisphaerio  lunae,  illinc  verő  aurea 

Stella  ornatus,  visuntur.  Scuto  incum- 

bentem  galeam  militarem  craticulatam 

sive  apertam  regio  diademate,  ex  eoque 

inter  duas  aquilinas  expansas  alas  stru- 

tionem  (a  czimerhépen :   daru)    vigi- 

lanti  similem,  uno  stare  pedum,  altero 

verő  lapillum  tenentem  proferente  orna- 

tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis,  hinc 

caeruleis  et  flavis,  illinc  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese 

piacidé   diffundentibus,   scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett   Mosón   vármegyének    1649   november  2-ikán 

Gáloson  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  187 

CCCXIV. 
1649  április  29,  Pozsony. 
III.  Ferdinánd  Lienpachi  Gottfried  Jánosnak  régi  nemességét 
megújítva  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  quadripartitae  in  rubras  per  cru- 
cem  et  nigras  divisum  areas,  in  cuius  superiori  sinistra  ac  infe- 
riori  dextra  leones  genuinis  suis  colo- 
ribus  effigiati,  gradientibus  similes,  coro- 
nis  aureis  conspicui,  caudis  bifurcatis, 
coUotenus  erectis,  ore  hianti,  linguis 
rubicundis  exertis,  anterioribus  dextris 
tela  ad  sagitandum  prona,  unguibus 
fortiter  compressa  proferre,  pedum  verő 
sinistris  ad  rapiendum  protensis,  ad 
dextrum  scati  latus  conversi,  per  crucem 
verő  sibi  opposili  scuti  anguli  amnem 
celeriter  praeterfluentem  repraesentare 
visuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam,  exeoque 

itidem  leonem  inferioribus  per  omnia  et  in  omnibus  conformem, 
inter  duas  aquilinas  expansas  (alas)  hinc  rubro  et  candido,  illinc  verő 
nigro  et  flavo  coloribus  distinctas,  inguinetenus  eminentem  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niscis,  a  dextro  candido  et  rubro,  passim  etiam  flavo,  sinistro  verő 
latere  candido  et  coeruleo  coloribus  distinctis,  scutum  ipsum  decen- 
ter  exornantibus.* 

A  czímerrajz  a  szöveg  leírásától  annyiban  ellér,  hcfgy  a 
pajzs  1.  és  4.  mezeje  fekete,  2.  és  3.  mezeje  pedig  vörös,  mely 
utóbbiakon  a  pajzs  felső  bal  sarkától,  alsó  jobb  sarkáig  vonul 
át  az  ezüst  folyó.  Azonfelül  a  czímerleírással  ellenkezőleg  az 
oroszlánok  az  1.  és  4.  fekete  mezőben  vannak  elhelyezve. 

Kihirdettetett  Hont  vármegyének  1649  június  23-ikán  Kor- 
ponán  tartott  közgyűlése  alkalmával. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

cccxv. 

1649  május  19,  Pozsony,  l^ 
III.  Ferdinánd  Turchány  Miklósnak,  feleségének  Erzsébetnek, 
leányának  Évának  és  testvéreinek  Jánosnak,  Andrásnak  és  Mátyás- 
nak nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  triiugi  monticulo  interoccupante,  supra  (juem  brachium 


Digitized  by 


Google 


Í88 


Magyarországi  czímeresle vélek. 


humánum,   rubra  manica  indutum,   et  in  vola  ipsa  ternas  spicas 
triticeas  tenere,  cubitoquelenus   eminere  visitur.  Scuto  incumben- 

tem  galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  iuve- 
nis  lunica  rubra  vestitus,  capite  verő 
pileo  nigro  ungarico  cooperto,  ac  ma- 
nuum  sinistra  foemori  iniecta,  dextra 
verő  evaginatum  gladium  vibrante,  ge- 
nuumtenus  eminente  proferente  ornatum. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laci- 
niisét  ohris(fgy)  hinc  aureis  et  eoeruleis, 
illincvero  cándidis  et  rubris  in  scuti  extre- 
mitates  sese  passim  diíTundentibus,  ipsum- 
(fue  scutum  decenter  exornantibus.*^ 

Trencsén  vármegyének    1773  február 
8-ikán  Trencsénben    kiadott  hiteles    átira- 
tába^i. 
Festett  czímerképpel. 


CCCXVI. 
1649  május  29,  Pozsony, 

III.  Ferdinánd  Németfalussy  máskép  Szily  Györgynek,  fivé- 
rének Istvánnak  és  nővérének  Borsos  Erzsébetnek  nemességet  és 
czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  eius 
viridi  colli  laté  interoecupante,  super 
(jno  bini  fulvi  leones  naturaliter  effi- 
giati,  dispositis  posterioribus  pedibus, 
corporum  mole  arrectis,  oribus  patulis 
et  linguis  rubicundis  exertis,  caudis- 
que  bifurcatis  ad  tergum  reflexis,  ac 
invicem  sibi  oppositi  et  mutuo  sese  con- 
spectu  intuentes,  anteriorum  pedum 
alternatim  bipennim  evaginatam  cus- 
pide  sursum  versam  coronaque  ac 
Stella  fulgenti  acuniinatim  redimitam 
tenere,  tripudiantium  non  absimiles 
cernere  visuntur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  priori  parisimilem  bipennim 
inter  nigram  et  flavam  aquilinas  alas  eminentem  proferente  orna- 
tam.    A   summitate   verő  sive   cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  189 

hinc  flavis  et  nigris,  iilinc  verő  caeruleis  ac  ilidem  flavis  in  scuti 
extremitates  sese  diflfundenlibus,  scutumque  ipsum  decenter  exor- 
nantibus.* 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1649  augusztus  17-ikén 
Nyitrán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

OCCXVII. 
1649  június  27,  Déva  vára.    ^ 
II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Váradi  Thuri  Istvánnak 
és   feleségének   Gyulai   Erzsébetnek  nemességet   és   czímert  ado- 
mányoz. 

»Seutum  videlicct  militare  erectum 
coelestini  eoloris,  in  euius  campo  sive  area 
homo  .  .  .  manica  indulus,  deauraloque 
gladio'  succinctus,  equoque  candidi  eoloris 
insidens,  sinistra  manu  fraenum  dirigere, 
dextra  verő  ensem  evaginatum,  sanguine(|ue 
tinctum  sursum  tenere  conspicilur.  Supra 
scutum  galea  militaris  elausa  esi  posita, 
(fuam  eontegit  diadema  regium,  gemmis  et 
unionibus  decenter  exornatum.  Ex  cono  verő 

galeae  teniae  seu  lemnisci  variorum  colorum  hinc-inde  deíluentes, 
utrasque  oras  seu  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exornant.* 

A  czimerképben  a  lovason  fekete  zeke  van,  mely  alól  a 
vörös  ujjak  kilátszanak,  nadrágja  vörös,  csizmája  sárga,  fejét  zöld 
tollal  ékitett  fekete  kucsma  födi. 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1659  ápril  8-ikán  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CCCXVIII. 
1649  szej^temher  20.  Székelyhida  várában. 

II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Szalontai  Bud  Mihály- 
nak és  fiainak  Jánosnak  és  Illésnek  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

» Scutum  videlicet  miütare  coelestini  eoloris,  in  cuius  campo 
sive  area  corona  aurea  est  posita,  ex  (fuo  homo  amictus,  umbili- 
cotenus  emergens,  dextera  .  .  .  gladium  sursum  porrectum,  sinistra 
verő   manibus   trés   candidi   liUi   llores   tenere  conspicitur.  Supra 


Digitized  by 


Google 


190  Magyarországi  czimeresle vélek. 

scutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema 
regium,  gemmis  atque  unionibus  decenter  variegatum  ....... 

variorumcolorum  hinc  inde  defluentes,  utrasque  oras  seu  margines 
ipsius  scati  pulcherrime  ambiant  et  exornant.* 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1650  augusztus  16-ikán 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üres. 

CCCXIX. 
1650  január  25,  Segesvár, 

II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Konyárdi  Csiokási  János- 
nak és  fiainak  Jánosnak  és  Pálnak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

» Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  truncus  ((uidam  positus,  quo  super  leo  integer  naturali 
suo  cölore  depictus  sedere,  anterioribus  duobus  pedibus  gladium 
nudum  sursum  tenere  conspicitur.  Supra  scutum  galea  militaris 
clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium  gemmis  atque 
unionibus  decenter  undique  exornatum  et  variegatum,  unde  eminet 
brachium  quoddam  humánum,  humerotenus  resectum,  strictum 
acinacem  priori  similem  sursum  tenens.  Ex  cono  verő  galeae 
teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes  utras- 
que oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exornant.« 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1650  szeptember  6-ikán 
Váradon  tartott  ilélöszékén. 

Függő  pecséttel,  az  oklevél  elejéről  a  fejedelem  nevét  és  czímót 
tartalmazó  sorok  hiányoznak. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   139.  1.   78.  t. 

cccxx. 

1650  február  24.  Becs.    ^^ 

III.  Ferdinánd  Szembiborczy  máskép  Luttar  Sebestyénnek 
és  testvéreinek  Máténak,  Miklósnak  és  Istvánnak  nemességet  és 
czímert  adományoz, 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  trijugi  viridi  monticulo  occupante,  cuius  binis  utpote  decli- 
vioribus  colliculis  integer  leo,  naturali  suo  colore  effigiatus,  dis- 
tentis  posterioribus  pedibus  erecte  stare  ac  anteriorum  pedum 
sinistro  ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő  frameam  tenere  in 
dextramque   scuti   partém   conversus  esse  cernitur.  Scuto  incum- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


19t 


bentem  galeam  mílitarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diade- 
mate,  alterum  leonem  inferiori  per  omnia  similem  praeferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  lacciniis  seu  lemniscis  hinc 
flavis  etcoeruleis,  illine  autem  can- 
didis  et  rubris,  in  seuti  extremitates 
sese  piacidé  diflfundentibus,  illudqne 
ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének 
1652  deczember  9-ikén  Szombat- 
helyen tartott  közgyűlésén. 

Mlinarics  Pál,  Vas  vármegye  főszol- 
gabírája  által  1734  augusztus  16 -lkán 
kiadott  hiteles  másolatban,  festett  czí- 
merképpel.  Hozzáfűzve  az  1733  június 
20-ikán  tartott  nemesi  vizsgálatról  föl- 
vett jegyzőkönyv,  szintén  Mlinarics  Pál 
által  1734  augusztus  8-ikán  hitelesített  másolatban.  A  czímerlevél 
megvan  még  egy,  hártyára  írt,  egyszerű  másolatban. 


CCCXXI. 
1660  április  7.  Gyula  fejérvár.  /^ 

II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Tornovay  máskép  Zilahi 
Görög  Istvánnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutam  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  strutio  quidam  super.  coespite  graminoso  altero  pedum 
stare,  altero  verő  lapillum  servare  visitur.  Supra  scutum  galea 
militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium,  gemmis 
et  unionibus  eleganter  ornatum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  deílaentes  utrasque  oras  sive 
margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

Kihirdettetett  Közép-Szolnok  vármegyének  Ákos  városában 
tartott  közgyűlésén,  melynek  időpontja  nincs  följegyezve. « 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  243.  1.   178.  t. 

CCCXXII. 
1660  július*  13,  Bécs,    /^ 

III.  Ferdinánd  Szabó  máskép  Kántor  Istvánnak,  feleségének 
Dóval  Katalinnak,  gyermekeiknek  Györgynek  és  Jánosnak  és  test- 
vérének Szabó  Andrásnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


192 


Magyarországi  czíinereslevelek. 


»Scutuin  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  occupante,  cui  grus  nalurali  colore  effigiata  pro- 
fundis  undis  innatare  ac  uno  pedum  fundo  scuti  insistere,  altero 
lapiilum,  vigilantiae  symbolum,  suslinere  ac  ad  dextram  partém 
conversa  esse  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  erati- 
culatam  sive  apertam,  regio  diademate,  brachiam  humánum  cata- 
phracta  cinctum  et  strieto  acinace  instructum  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laeeiniis  seu  lemniscis  hinc 
rubris  et  candidis,  illinc  autem  caeruleis  et  flavis,  in  scuti  extremi- 
tates  sese  diffundentibus,  scutumciue  ipsum  decenter  éxornantibus.« 

Kihirdettetett  Nógrád  vármegyének  1650  november  7-ikén 
Szécsényben  tartott  közgyűlésén. 

Siebmacher,  285.  1.  215.  t.  Az  ott  közölt  czímer  az  eredetitől 
csak  annyiban   tér  el.  hogy  a  pajzs  szinét  kéknek  jelzi. 

Függő  pecséttel. 

CCCXXIII. 
KWyO  július  "JO.  Oyulafejérvdr. 
n,  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Sarkadi  Bakos  Tamás- 
nak, feleségének  Sándor  Margitnak  és  gyermekeiknek  Pálnak,  János- 
nak és  Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coe- 
lestini  coloris,  in  cuius  campo  sive 
area  brachium  humánum  humerotenu? 
reseclum,  gladium  evaginatum  tenere 
conspicitur.  Supra  scutum  galea  mili- 
taris  clausa  est  posita,  ((uam  contegit 
diadema  regium,  gemmis  et  unionibus 
decenter  exornatum.  Ex  cono  verő 
galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum 
coloruni  hinc  inde  defluentes,  utras- 
(}ue  oras  sive  margines  ipsius  scuti 
pulcherrime  ambiunt  et  exornant.* 
Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1651  április  4-ikén  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCOXXIY. 
16Ö0  július  :^3,  Bécs. 
III.    Ferdinánd    Láhnner  '(Löhnnrnek,   Löhhnernek   is    írva) 
Jánosnak,   feleségének   Goltberger   Ilonának,  leányának  Sibillának 
és  unokatestvéreinek  Kristófnak  és  Jánosnak   nemességet   és  czí- 
mert adománvoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelel^. 


193 


»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
eius  proíünda  intempesta  unda  laté  interoccupante,  ex  qua  Aethnicus, 
rubro  germanico  habitu  indutus,  genu- 
umtenus  eminere,  capite  pileo  nigro  iti- 
dem  germanico  cooperto,  ac  manuum 
sinistra  lumbos  füleire,  dexlra  verő  fer- 
reum  globum  ignem  ebuUientem  tenere 
seu  ostentare,  atque  in  dextram  scuti 
partém  conversus  esse  visitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  crati- 
culatam  sive  apertam,  regio  diademate, 
aliam  virum  Aethnicum  inferiori  per 
omnia  conformem  inter  duo  cornucopia 
coloribus  ab  invicem  discriminata 
mediolenus  eminentem,  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  eono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
ílavis  et  coeruleis,  iUinc  verő  candidis  et  rubris,  in  scuti  extremitates 
sese   difTundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.* 

A  czimerkép  leírása  nem  említi  a  két  szarv  színét,  melyek 
jobbról  ezüst-vörössel,  balról  arany-kékkel  vágottak. 

Kihirdettetett    Zólyom    vármegyének    1655    július    17-ikén 
Zólyomban  tartott  közgyűlésén. 

^^ggö  pecsétje  elveszett. 

cccxxv. 

16Ő0  július  30.  Bécs  / 
III.  Ferdinánd  Saliga  Pálnak,  feleségének  Annának  és  gyer- 
mekeiknek Pálnak  és  Annának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum illius  viridi  campo  oceu- 
pante,  super  quo  integer  gry- 
phus  naturali  suo  colore  efligiatus 
pedum  sinistro  ad  rapiendum 
protenso,  dextro  frameam  nudam 
tenere  ac  ad  dextram  scuti  par- 
tém conversus  esse  cernitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem craticulatam  sive  aper- 
tam, regio  diademate  gryphum 
alterum  inguinetenus  eminentem 
inferiori  per  omnia  conformem 
proferente   ornatam.  A  summi- 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimereslcvelei.  ^^ 


Digitized  by 


Google 


194  Magyarországi  czímereslevelek. 

taté  verő  sive  cono  galeae  lacciniis  sive  lemniseis  hinc  flavis  et 
eoeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  diflfundentibus,   scutumque   ipsum   decenter   exornatibus.* 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1651  január  11-ikén  Eper- 
jesen tartott  tisztújító  gyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCXXVI. 
1650  .  .  .  5?  .  .  . 

III.  Ferdinánd  Háry  Balázsnak  és  mostohafiainak  (?)... 
Istvánnak  és  Györgynek  nemességet  és  czimert  adományoz. 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1650  október  10-ikén  Szom- 
bathelyen és  Veszprém  vármegyének  1734  július  1-én  Pápa 
városában  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolatban  maradt  reánk,  tele  kiha- 
gyásokkal (a  czímerleírásból  csak  a  »8cutum  videlicet  militare  .  .  .« 
szavak  maradtak  fönn),  a  gróf  Széchényi  család  levéltárában.  Ugyan- 
itt megvan  Veszprém  vármegyének  1751  június  21-ikén  Pápán  kelt 
nemesi  bizonyítványa  és  Somogy  vármegye  által  1747  márczius  24-ikén 
a    család    nemessége    ügyében    tartott    vizsgálatnak    jegyzökönyve  is. 

CCCXXVII. 
1651  január  6.  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Demyén  Istvánnak,  testvérének  Jánosnak  és 
utódaiknak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum 
tlavi  coloris,  in  quo  vir  militaris,  mista- 
cibus  (igy)  nigris,  rubra  tuqica  indutus, 
cingulo  flavo  cinctus,  capite  pileo  nigro 
ornato,  plumis  tecto,  manu  verő  dextra 
(igy)  lumbos  füleire  atque  inflexa  palmam 
viridem  tenere,  dextra  verő  frameam  eva- 
ginatam,  inque  dextrum  scuti  latus  conver- 
sus  esse  visitur.  Scuto  incumbentem  ga- 
leam  militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diademate,  ex  eoque  virum  milita- 
rem inferiori  per  omnia  similem  profe- 
rente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae,  lacciniis  seu  lemniseis  hinc 
candidis  et  rubris,  illinc  autem  flavis  et  eoeruleis  in  scuti  extremi- 
tates sese  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.* 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


195 


ÉkiM-i 


A  czímerrajz  szerint  a  pajzsbeli  férfi  alak  balkezét  támasztja 
<3sjpőjére,  és  ebben  tartja  a  pálmaágat,  a  takarók  szine  pedig 
jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  üng  vármegyének  1652  május  31 -én.  Nagy- 
Kaposon  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel. 

CCCXXVIII. 
1651  február  18,  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Ott  Jánosnak  és  feleségének  Krineinger  Mária 
Magdolnának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  vi delicet  militare  erec- 
tum  rubri  coloris,  fundum  illius  viridi 
campo  occupante,  cui  monoceros  inte- 
ger naturaliter  designatus,  anteriori- 
bus  pedum  ad  exiliendam  protensis, 
posterioribus  insistere  firmiter  et  ad 
4extram  scuti  oram  conversus  esse 
cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diademate  gruem  naturali  colore 
expressam  et  lapillum,  vigilantiae  sym- 
bolum,  dextro  pedum  tenentem,  inter 
alas  binas  diversis  ab  invicem  colo- 
ribus  discriminatas  eminentem  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő 
seu  cono  galeae  laeciniis  seu  lemniscis,  hinc  caeruleis  et  flavis, 
illinc  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diflfun- 
dentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornanlibus.« 

A  szövegben  kimaradt  a  sisakdiszt  kisérö  szárnyak  szinjel- 
zése,  melyek  jobról   ezüst-vörössel,   balról   arany-kékkel  vágottak. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1654  márczius  28-ikán 
Samarján  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CCCXXIX. 
16ol  márcziiís  16.  Bécs, 
III.  Ferdinánd  Horváth  Györgynek  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  eoloris,  fun- 
dum illius  trijugi  viridi  coUiculo   occupante,  in  quó   vir   militaris 

18* 


Digitized  by 


Google 


196  Magyarországi  czímereslevelek. 

mediotenus  prominens  rubra  tóga  indutus,  capite  tectus,  dextra 
quidem  manu  vibratum  acinacem  gestare,  sinistram  verő  ad 
rapiendum  protendere,  ad  dextramque  scuti  partém  conversus 
esse  visitur.  Seuto  incumbentem  galeam  militarem  cratieulatam 
sive  apertam,  regio  diademate  alium  virum  inferiori  alioquin  per 
omnia  conformem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  purpureis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé 
diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.* 

Egyszerű,    XIX.     századi     másolat.     Eredetije     Pest-Pilis-Solt- 
Kiskún  vármegye  levéltárában. 


cccxxx. 

1651  szeptemher  85.  Bécs. 

IIL  Ferdinánd  Lapsánszky  Jánosnak  és  testvéreinek  Kristóf- 
nak és  Mártonnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  fundum 
illius  viridi  coUiculo  occupante,  in  quo  integra  grus  sinistro  pe- 
dum  insistere  ac  dextro  leviter  arrecto  lapillum  tenere,  alis 
caudaque  compositis,  ac  cdllo  per  médium  sagitta  fuscinata 
trajecto,  dextrorsumque  conversa  esse  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  cratieulatam  sive  apertam,  regio  diademate, 
virum  militarem  lumborumtenus  eminentem,  cataphractaque  indu- 
tum,  manuum  sinistra  arcúm  remissum,  dextra  ternas  sagittas 
fuscinatas,  iusto  ab  invicem  intervallo  distinctas  tenentem  ac  galea 
plumis  decora  capite  tectum,  dextrorsumque  conversum  proferente 
ornatam,  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  séu  lemniscis, 
hinc  flavi  et  coerulei,  illinc  verő  candidi  et  rubri  colorum  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decen- 
ter exomantibus.* 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  tér  el,  hogy  a  baloldali 
takaró  színe  nem  ezüst-vörös,  hanem  arany-vörös. 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1652  május  13-ikán 
Lőcsén  tartott  itélőszékén  és  Szepes  vármegyének  1662  május 
24-ikén  Csütörtökhelyen  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel,  a  Motesiczky  család  levéltárában. 

Siebmacher,  Supplementband,  48.  1.  57.  t.  Az  ott  közölt  czímer 
az  eredetitől  némileg  eltér,  mert  ott  a  daru  csőrében  gyűrűt  tartva 
ábrázoltatik. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


197 


CCCXXXI. 
16o2  február  13.  Gyula  fej  ér  vár.  Z-^^ 

II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Török  Gáspárnak 
(előneve  a  szövegben  olvashatatlan),  feleségének  Orosi  Margitnak 
és  fiaiknak  Györgynek  és  Istvánnak  nemességet  és  czimert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coeleslini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  homo  integer  rubeo  habitu,  eqao  insidens  nigro,  dextéra 
gladium  evaginatum  sursum  porrectam,  sinistra  verő  manibus 
habenas  eqai  dirigere  conspicitur.  Supra  scutum  galea  militaris 
olausa  est  posita,  quam  eontegit  diadema  regium,  gemmis  atque 
unionibus  decenter  exornatum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  deíluentes  utrasque  oras  sive 
margines  ipsius  scuti  pulcherime  ambiunt  et  exornant.* 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1653  június  8-ikán  Váradon 
tartott  közgyűlésén. 

Yüggö  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  245.  1.   179.  t. 

CCOXXXII. 
1658  február  27.  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Khastl  Mártonnak,  feleségének  Fabri  máskép 
Schmid  Margitnak  és  fiuknak  Mihálynak  nemességet  és  czimert 
adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum 
coeleslini  coloris,  fundum  illius  viridi 
monticulo  occupante,  ex  quo  plumae 
nigrae  ardearum  complicatae  seu  con- 
fibulatae  prominere  visuntur.  In  superiorí 
autem  rubri  coloris  scuti  theatro  binis 
candidis  liliis  iusto  ab  invicem  spatio 
coUocatis  existentibus.  Scuto  incumben- 
tem  galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate  ex  eoque  mono- 
cerotem  protensis  anterioribus  pedibus, 
mediotenus  eminentem  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et 
coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  diffundenti- 
bus'scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 


Digitized 


by  Google 


1Ö8 


Magyarországi  czímereslevelck. 


Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1652  június  12-ikén  Eper- 
jesen tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCXXXIII. 
16o2  jiinms  6.  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Lukáchich  Tamásnak  és  testvéreinek  Gergely- 
nek és  Mártonnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

A  czímeradományt  Lukáchich  Tamás  czi- 
merkérő  folyamodványa  őrizte  meg,  mely  a  fenti 
napon  keit  engedélyezési  záradékkal  van  ellátva. 
A  czímerrajz  kék  mezőben  zöld  alapon  álló^ 
jobbra  forduló  arany  griffmadarat  ábrázol,  far- 
kát hátsó  lábai  közé  húzva,  mellső  bal  lábát 
maga  elé  nyújtva,  jobb  lábában  egyenes  kivont 
kardot  villogtatva.  A  sisakdísz  a  pajzsbeli  ala- 
kot kinövő  helyzetben  ábrázolja,  a  takarók 
színe  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörö«s. 
Eredeti,  papíron. 

CCCXXXIV. 

lO'jó'  október  2.  Regenshurg. 

III.    Ferdinánd   Nagy   Istvánnak   és   rokonainak    Andrásnak. 
Györgynek  és  másik  Andrásnak  nemességet  és  ezímert  adományoz, 

>Sculum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  illius 
latepatenti  viridi  campo  interoccu- 
pante,  super  quo  integer  strulhio 
naturaliter  effigiatus  utroque  pede 
insistere  ac  rostro  ferream  soleam 
gestare,  in  dextramque  scuti  partém 
conversus  esse  cernitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam  regio  diademate,  ex 
eoque  alterum  struthionem  inferiori 
per  omnia  similem  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
flavis  et  coeruleis,   illinc   autem  can- 

didis   et   rubris   in   scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus, 

illudque  ipsum  decenter  exornantibus.« 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  199 

Kihirdettetett  Borsod  vármegyének  1656  augusztus  22-ikén 
Ónodon  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  színes  másával. 
Eredetije  Csongrád  vármegye  levéltárában. 

cccxxxv. 

I600  február  lő,  Bécs. 

III.  Ferdinánd  Kovács  máskép  Újlaki  Szabó  Istvánnak, 
továbbá  testvéreinek  Vámos  máskép  Szepsi  Szabó  Mátyásnak, 
Vámos  máskép  Szepsi  Szabó  Jánosnak  és  Varannói  Szabó  János- 
nak nemességet  és  czimert  adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  eoloris,  in  cuius  scuti  fundo 
arbor  truncata  sursum  assurgere,  ex 
eaque  frons  virescens  superne  inflexa, 
super  qua  candida  columba,  expansis 
alis  et  eauda  demissa  utroque  pedum 
insistere  et  rostro  rubro  ramum  olivae 
gestare  ac  in  dextram  scuti  partém  con- 
versa  esse  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive  aper- 
tam,  regio  diademate  fulvum  leonem 
inguinetenus  eminentem,  cauda  bifurcata 
et  ad  tergum  elevata,  oreque  hiante  et 
lingua  rubicunda  exerta  effigiatum,  pedum  quidem  sinistro  ad 
rapiendum  protenso,  dextro  autem  nudam  frameam  fortiter  com- 
pressam  ferienti  similem  producénte  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavi  et  coerulei, 
illinc  verő  candidi  et  rubri  colorum,  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  diffundentibus,  illudque  decenter  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Szabolcs  vármegyének  1655  augusztus  27-ikén 
Petneházán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CCCXXXVL 
1655  fehfüár  19.  Bécs, 

\  III.  Ferdinánd   Balog  Boldizsárnak,  feleségének  és  mostoha- 

fiának nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  eoloris,  fun- 
dum  ilUus  viridi  campo  occupante,  cui  equus  albus  posterioribus 


Digitized  by 


Google 


200 


Magyarországi  czímereslevelek. 


pedibus  firmiter  insistere  et  super  eo  vir  militaris  cataphractus 
insidens  manuum  dextra  strictum  gladium  fortiter  tenere,  sinistra 
verő  foemur  füleire,  capite  casside  cooperto,  plumis  conspicuus, 
gradienti  similis,  inqtre  dextram  scuti  partém  cönversus  esse 
visitur.  Scato  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate  virum  militarem  cataphraetum,  manuum 
dextra  strictum  itidem  ensem  vibrare,  sinistra  verő  foemori  iniecta 
mediotenus  eminentem  proferente  ornatam.  A-  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis,  hine  flavis  et  coeruleis, 
illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  passim 
diflfundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1655  június  16-ikán  tartott 
közgyűlésén. 

Egyszerű,  XIX.    századi    másolat.   Eredetije  Szilágy    vármegye 
levéltárában. 

CCCXXXVII. 
1655  márczius  14,  Pozsony, 
III.    Ferdinánd    Bogovicz    Istvánnak,    leányainak    Ilonának, 
Katalinnak  és  Annának,  testvérének  Bogovicz  Mártonnak  és  vejé- 
nek Borbély  Györgynek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  illius 
viridi  occupante  campusculo,  super 
quo  leo  integer,  naturali  sao  colore 
effigiatus,divaricatis  posterioribus  pedi- 
bus, caudaque  bifurcata  supra  dorsum 
elevata,  faucibus  patulis,  linguaque 
exerta  ac  tota  mole  corporis  sur- 
sum  arrecta  stans,  anteriorum  qui- 
dem  pedum  sinistro  ad  rapiendum 
protenso,  dextro  verő  frameam  eva- 
ginatam  vibrare  et  ad  dextrum  scuti 
latus  cönversus  esse  cernitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  cra- 
ticulatam sive  apertam,  regio  diade- 
mate alterum  leonem  inferiori  per  omnia  similem,  pubetenus  emi- 
nentem, proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniseis,  hine  flavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis 
et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffundentibus,  scu- 
tumque ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Zala  és  Somogy  vármegyének   1656  márczius 
20-án  Körmenden  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  201 

CCCXXXVIII. 

1655  márczius  20, 

III.  Ferdinánd  Kopasz  Istvánnak,  feleségének  Sieberer  Erzsé- 
betnek és  fiaiknak  Péternek  és  Mihálynak  nemességet  és  czimert 
adományoz. 

Gyűjteményünkben  csak  a  czímerkép  színes  hasonmása  van 
meg,  mely  kék  pajzsban  zöld  alapon  jobbra  forduló,  ugrásra 
kész  fehér  egyszarvút  ábrázol.  A  sisakdísz  térdig  kiemel- 
kedő, arany  gombos  vörös  ruházatú,  bajuszos  férfit  mutat,  fejét 
fekete  kucsma  födi,  oldalára  arany  övvel  kardhüvely  van  csatolva, 
melyen  balját  nyugtatja,  míg  jobbjában  egyenes  kardot  tart  fölfelé, 
melynek  hegyére  turbános  török  fej  van  tűzve.  A  takarók  színe 
jobbról  arany-vörös,  balról  ezüst-vörös. 

A  másolathoz  csatolt  följegyzés  szerint  az  eredeti,  mely 
Debreczen  város  levéltárában  van,  enyvvel  teljesen  végig  lévén 
öntve,  olvashatatlan.  A  czímerszerzö  családjára  vonatkozó  adatok 
a  Siebmacher-féle  czímerkönyv  szövegéből  vétettek. 

Siebmacher,  325.  1.  245.  t. 

CCCXXXIK. 

1655  április  18,  Pozsony. 

III.  Ferdinánd  Pap  Istvánnak,  feleségének  Kozma  Annának 
testvérének  Pap  Györgynek  és  az  utóbbi  nejének  Ságody  Erzsébet- 
nek nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  illius 
virido  campo  occupante,  super  quo 
brachium  humánum  rubra  manica 
indutum  ac  in  vola  ipsa  triticeas 
.spicas  tenere  in  dextramque  scuti 
latus  conversum  esse  visitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  cra- 
ticulatam  sive  apertam,  regio  diade- 
mate  virum  militarem  rubra  tunica 
indutum  capite  tecto  hungarico  pileo 
manuum  sinistra  latus  fulcientem, 
dextra  verő  frameam  nudam  vibran- 
tem  mediotenus  eminentem  proferente 

ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemnis- 
cis,   hinc  flavis   ac   rubris,  illinc   verő   candidis   et   itidem   rubris 


Digitized  by 


Google 


202  Magyarországi  czímereslevelek. 

in  sculi  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  sculumque  ipsum 
decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1656  márczius  1-én  Söptén 
és  Tolna  vármegyének  1701  január  5-ikén  Szegzárdon  tartott  köz- 
gyűlésén. Mellékelve  a  czímerkérő  folyamodvány,  melynek  engedé- 
lyezési záradéka  1655  április  26-ikáróI  van  keltezve. 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Széchényi  család  levéltárában. 

CCCXL. 

16 öo  július  29,  hhersdorf, 

III.  Ferdinánd  Karancsberényi  Berényi  Györgyöt  bárói  rangra 
emeli. 

Az  oklevélben,  mely  külön  czímer  adományozását  nem 
foglalja  magában,  a  király  a  Berényi  család  érdemeiről  a  követ- 
kezőkben emlékezik  meg  : 

».  .  .  intelligamus  te  ex  antiqua  et  nobili  família  oriundunu 
cuius  maiores  et  progenitores  diversis  occasionibus  praeclara 
Hungáriáé  regibus,  praedecessoribus  nostris  bonae  memóriáé,  cum 
primis  autem  augustissimae  domui  nostrae  Austriacae  praestitere 
meríta  et  servitia,  nominanter  verő  Kunched  et  Deers  de  Berény 
fratres,  anno  adhuc  domini  millesimo  ducentesimo  sexagesimo 
sexto  dudum  praeterito  a  Stephano  iuniore  rege  Hungáriáé,  duce 
Transylvaniae  et  dominó  Cumanorum  ex  eo,  quod  ipsi  mille  mortis 
artieulos  pro  ipso  rege,  diversis  calamitatibus  coarctato,  subire 
non  formidantes,  eidem  adhaesissent  et  omnia  servitiorum  genera 
iuxta  beneplacitum  eiusdem  prompté  et  viriliter  exhibuissent, 
signanter  in  conílictu  Ernei  báni  et  in  bello  ipsius  regis  generáli 
in  Ilsazig  commisso,  coram  oculis  eiusdem  fortiter  depugnando, 
idem  Kunched  more  leonis  esurientis  se  in  medios  hostes  immi- 
sisset  cuneosque  hostium  viriliter  perturbasset.  Ob  quod  etiam 
heroicum  facinus,  sed  notanter  ob  mortem  annotati  Deers  fratris 
eiusdem,  qui  nimirum  in  Graecia  sub  vexillo  regio  contra  Paleo- 
logum  Graecorum  imperatorem  transmisso  laudabiliter  et  viriliter 
dimicando  fuisset  caesus,  terram  Szenth  Ersebeth  in  Neogradiensi 
comitatu,  eiusdem  regis  munificentia  donatam  consecutus  fuisset. 
Nec  minus  Andreas  filius  Decsk  de  Bereny,  a  Ladislao  Hungáriáé 
rege,  praedecessore  nostro  foelicis  memóriáé,  propter  fidelia  ser- 
vitia et  obsequia,  quae  et  ipsi  regi  et  patri  eiusdem  Stephano 
itidem  regi  Hungáriáé  in  diversis  regni  expeditionibus  impendisset, 
et  vei  cumprimis  in  expugnatione  eastri  Jauriensis  eotum  per 
Theutonicos  contingenter  occupati,  dum  coram  oculis  ipsius  regis, 
ante  omnes  alios  moenia  dicti  eastri,  non  sine  laethalibus  vulne- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  203 

ribus  conscendere  non  formidasset,  castrum  Neuna  in  comitatu 
de  Valko  existentem,  regia  collatione  ac   dono   accepisset  .  .  .  .« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1656  augusztus  l-jén 
Nyilrán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Berényi   család  levéltárában. 

CCCXLI. 
1656  június  4.(?)  Bécs.  /-^ 
III.  Ferdinánd  Tóth  máskép  Szigethi  Mihálynak,  feleségének 
Charnay  Erzsébetnek,  továbbá  Tóth   Szigethi   Jánosnak,    Szigethi 
máskép   Tóth   Katalinnak,  Ilonának,   Erzsébetnek   és    Kisszigethy 
Annának  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fundum  illius  viridi 
campo  occupante,  super  quo  integer 
naturális  aurei  coloris  leo,  ore  hianti, 
lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  ele- 
vata,  posterioribus  pedibus  dispositis  ac 
in  dextram  seuti  partém  conversus  erecte 
assurgere,  anteriorum  verő  pedum  levő 
frameam    veluti    comprehendere,  dextro 

verő   seu   praesenti   p eandem 

vibrare  velle  conspieitur.  Sculo  incum- 
bentem  galeam  mihtarem  eraticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate  alas  aqui- 

linas  duplicatas proferentes  (?) 

in  quibus  aüum  leonem  locatum,  alioquin  inferiori  per  omnia 
similem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis,  hinc  llavis  et  coeruleis,  illinc  verő  candidis 
et  rubris  in  seuti  extremitates   sese   piacidé   diíTundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyéknek  1658 
február  6-ikán  Füleken  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel,  a  napi  kelet  helyén  az  oklevél  kiszakadt. 
A  czímerkérő  folyamodvány  is  megvan,  ennek  engedélyezési  zára- 
déka azonban  az   1656   július  23-iki  keletet  mutatja. 

.     CCCXLII. 
1656  június  20.  Bécs. 
III.   Ferdinánd    Pauer   Jánosnak   és   feleségének  RiedmüUer 
Katalinnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  cuius 
fundum  viridis  latepatens  campus  occupat,  super  eoque  gryphus 
integer,  naturali  suo   colore   delineatus,  alis  expansis,  ore  hiante. 


Digitized  by 


Google 


204 


Magyarországi  czimereslevelek. 


lingua  rubicunda  exerta,  cauda 
demissa,  posterioribus  pedibus 
dispositis,  ac  in  dextrum  scuti  la- 
tus  conversus  esse,  erecte  assur- 
gere,  anteriorum  vero  pedum 
sinistro  ad  rapiendum  protenso, 
dextro  vero  ceu  praesenti  praelio 
constitutus,  strictam  frameani 
vibrare  visitur.  Scuto  incumben- 
tem  galeam  militarem  craticula- 
tam  sive  apertam,  regio  diade- 
mate  al terűm  gryphtim  mediote- 
nus  eminentem,  alioquin  inferiori 
per  omnia  similem  proferente 
ornatam.  A  summitate  vero  sive 
cono  galeae  lacciniis  sive  lem- 
niscis,  hinc  flavis  seu  aureis,  illinc 
autem  candidis  sive  argenteis  ac 
rubris  in  scuti  extremitates  sese 
passim  diffundentibus,  scutunique  ipsum  decenter  exornantibus.« 
Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1657  május  30-ikán  Eper- 
jesen tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje    elveszett,    a  gróf  Berényi  család  levéltárában. 

CCCXLIII. 
16o7  márcziits  6.  Bécs,    ^ 
III.  Ferdinánd  Szalay  Mihálynak,  feleségének  Spáczay  Katalin- 
nak,  testvérének  Istvánnak,  továbbá   Soós   Jánosnak,  feleségének 
Magdolnának   és  gyermekeiknek  Jánosnak,  Györgynek,  Pálnak  és 
Erzsébetnek  nemességet  és  czímert  adoínányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  campo  inferius 
oceupante,  in  quo  vir  militaris  integer, 
rubra  tunica  indutus  stare,  frameam 
nudam  vibrare  cernitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  craticulatam  seu  aper- 
tam, regio  diademate  gryphum  medio- 
tenus  prominentem,  itidem  frameam 
vibrantem,  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate vero  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
caeruleis  et  ílavis,  illinc  candidis  et 
rubris,  in  scuti  oras  sese  diffundenti- 
bus. . .« 
...^  ^_^j^  A    czímerrajz  szerint  a  pajzsbeli 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimeresle vélek. 


205 


alak  Öltözete  arany  gombos  vörös  atilla,  kék  nadrág  és  sárga  csizma, 
oldalán  arany  övről  lefüggő  kardhüvely.  Feje  födetlen,  arczát  bajusz 
és  szakái  köríti. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCXLIT. 
1657  április  25,  Bécs,  .^^ 
I.  Lipót  Tihanyi  (Tihani)  Istvánnak,  feleségének  Pais  Katalin- 
nak  és    gyermekeiknek,  Istvánnak    és   Magdolnának    nemességet 
és  czimert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fundum  illius  viridi  late- 
patenti  campo  occupante,  in  quo  integer 
aurei  coloris  fulvus  gryphus  naturali  suo 
colore  delineatus,  ore  patulo  ac  lingua 
mbicunda  exerta,  alis  expansis,  caudaque 
pest  pedes  reflexa,  posterioribus  pedibus 
distortis,  anterioribus  verő  sinistro  quideni 
regium  diadema,  dextro  verő  strictum  ensem 
fortiter  compressum  in  altum  vibrare,  inque 
dextram  scuti  partém  conversus  esse  cer- 
nitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate 

alimn  itidem  gryphum,  alioquin  inferiori  per  omnia  simileni,  inter 
duo  comucopia  mediotenus  eminentem  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  lacciniis  sive  lemniscis,  hinc  flavis 
et  coeruleis,  illinc  autém  candidis  et  rubris,  in  scuti  extremitates 
sese  passim  diffundentibus  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

A  leírás  nem  említi  meg,  hogy  a  sisakdíszt  kisérő  két 
szarv  közül  a  jobboldali  ezüst-vörössel,  a  baloldali  arany-kékkel 
vágott. 

Kihirdettetett   Nyitra   vármegyének  1658   márczius 
Nyitrán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Tihanyi  család  levéltárában. 


19-ikén 


CCOXLV. 
1657  május  80,  Bécs, 
1.    Lipót   Szeömpczey    Ferencznek    nemességet    és    czimert 
adományoz. 

»Scutum   videlicet   militare   erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum illius   viridi    campo  laté  interoccupante,  super  quo  vir  mili- 


Digitized  by 


Google 


206 


Magyarországi  czfmeresle vélek. 


taris  armis  bene  instructus,  rubro  habitu  vestitus  sub  nigro  insi- 
dens   equo,   manuum   dextra   strictum   ensem   in  eoque  turcicuin 

caput  infixum  tenere,  sinistra 
verő  habenas  equi  laxare,  atque 
in  dextram  scuti  partém  con- 
versus  tendere  visitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam  regio 
diademate,  ex  eoque  fulvum 
leonem  inter  duo  cornucopia 
eminentem,  dextro  pede  supra- 
dictum  ensem  tenentem,  medio- 
tenus  conspicuum  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemnis- 
cis  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris  in  scuti 
extremitates  sese  diffundentibus 
scutumque  ipsum  decenter  exor- 
nantibus.« 

A  czímerkép  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  sisakdísz 
oroszlánja  kétfarkú,  a  sisakdíszt  kisérő  böségszarúk  pedig  jobbról 
ezüst-vörössel,  balról  arany-kékkel  vágottak. 

Kihirdettetett  Győr  vármegyének  1658  április  12-ikén   Győ- 
rött tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

OCCXLVI. 
1657  július  9,  Bécs, 

1.  Lipót  Richthauzer  Miklós  Jeromosnak  nemességet  és  czi- 
mert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum,  linea  perpendiculariter 
per  médium  transversum  in  forma  crucis  ducta  quadripartite 
divisum,  in  cuius  quidem  superiori  dextra  álba  area  statera  sive 
bilanx  locata,  et  in  inferiori  sinistro  quadriformiter  itidem  diviso 
scuti  theatro,  superioribus  quidem  angulis  hinc  ílava  rosa,  inde 
verő  albo  praeterfluente  lluviolo  ac  a  fundo  nigro  ílavescente  et 
virescente  ílosculo  repraesentante,  in  medio  autem  scuti  triangulare 
architecticum  pondus  introgestans  fulgentes  binas  stellas  exprimere 
cernitur ;  viceversa  in  superiori  flavo  sinistro  nigra  uniceps  aquila, 
expansis  alis,  pedibus  distortis,  ac  cauda  deflexa,  oreque  patulo 
ac  lingua  rubicunda  exerta,  capite  corona  aurea  red'mito  eminere, 
et  in   inferiori   simihter   nigro   dextro   fulvus  gryphus,  naturaliter 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  207 

effigiatus,  dispositis  pariter  pedibus  posterioribus,  corpore  arrecto, 
ore  hianti  ac  lingua  rubicunda  exerta,  cauda  inter  pedes  deflexa, 
alis  expansis,  pedum  anteriorum  dextro  sagittam  fuscinatam  osten- 
tare,  sinistro  verő  ad  rapiendum  protenso  conspiciuntur.  Scuto  in- 
cumbentibus  binis  galeis  clatratis  sive  apertis,  regiis  diadematibus, 
ex  quibus  hinc  etiam  simulacrum  volubilis  humanae  fortunae 
super  globo,  fulcientibus  alis,  formám  virginis  exprimentem,  mani- 
bus  telum  rubrum  circumfluitantem  dilatum  gestantem,  illinc 
autem  nigram  alám  aquilam  inferiori  per  omnia  consimilem  pro- 
ferentibus  ornatas.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laeciniis 
sive  lemniscis  hinc  tlavis  et  coeruleis,  illinc  autem  c^ndidis  et 
rubris  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffundentuibus,  scutumque 
ipsiim  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1657  szeptember  26-ikán 
Eperjesen  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Szepes 
vármegye  levéltárában. 

CCCXLVII. 

16Ő8 ,  április  18.  Gyulafej érmr. 
II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Gyöngyösi  Gyöngyösy 
Ferencz  karabélyos  katonának  nemességet  és  czimert  adományoz 

>Scatum  videlicet  militare  •  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  aurea  corona  variis  pretiosis  lapillis  et  gemmis  ador- 
nata  est  posita,  ex  qua  tigris  qua  .  .  .  caudaque  elevata  emer- 
gens,  gladium  evaginatum  capiti  hesidi  infixam  tenere  visitar. 
Supra  scutam  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit 
diadema  regium  gemmis  et  unionibus  decenter  variegatum.  Ex 
cono  verő  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde 
defluentes,  utrasque  oras  seu  margines  ipsius  scuti  pulcherrime 
ambiunt  et  exornant.« 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél.   162.  1.   102.  t. 

CCCXLVIII. 
1658  augusztus  1.  Tasnád, 

II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  Farkas  Illésnek,  Prekub 
Kosztinnak,  Mány  Andrásnak,  Haragos  Lászlónak  és  Disznópataki 
Boda  Györgynek,  Antal  Miklósnak,  Joszipláposi  Balázs  Andrásnak 
Batuza  Jánosnak  és  Gergelynek,  Román  Lukácsnak,  Pap  János- 
nak, Hordó   Istvánnak,   Thordavilmai   Pétsy  Jánosnak,  Oláhláposi 


Digitized  by 


Google 


208  Magyarországi  czímereslevelek. 

Pinté  Györgynek,  Isák  Jánosnak,  Jósziv  Demeternek,  Paska  Tódor- 
nak, Peteritei  Farkas  Dánielnek,  Bohoczeli  Konstantinnak,  Lázár 
Gábornak,  Sósmezői  Prekup  Farkasnak,  Boérfalvi  Bogozán  Boér 
Mihálynak,  a  fejedelem  zöldpaskásainak,  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  eques,  qui  ....  malus  sclopetum  Tersiniense  vulgo 
dictum  referens,  sago  viridi  pileoque  cristato  amictus,  dextra  manu 
sclopetuiii  Teseniense  vocatum  tenere,  sinistra  autem  equi 
habenas  dirigere  visitur.  Supra  scutum  galea  militaris  aperta  sive 
craticulata  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium  gemmis  et 
unionibus  pretiosis  eleganter  exornatum.  Ex  cono  autem  galeae 
teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc-inde  defluentes  utras- 
que  oras  seu  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exornant.« 

KihirHetteiett  Külső-Szolnok  vármegyének  1703  márczius 
2-ikán  Bethlenben  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XVIII.  századi,  sok  helyt  korrumpált  másolat. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  265.  1.   197.  t. 

CCCXLIX. 

1658  november  24,  Segesvár, 

Barcsay  Ákos  erdélyi  fejedelem  Nagy  máskép  Szabó  János- 
nak, feleségének  Hidvégi  Erzsébetnek  és  gyermekeiknek  Imrének, 
Jánosnak,  Istvánnak  és  Máriának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  leo  integer  natura[liter  depictus],  ore  hiante.  lingua 
exerta  et  cauda  sursum  elevata  sese  erigere,  dextroque  pede  trés 
ílores  lilii  candidi  tenere  conspicitur.  Supra  scutum  galeá  militaris 
est  posita,  quam  contegit  diadema  regium,  gemmis  et  unionibus 
ornatum,  ex  quo  rursum  leo  dimidius  priori  per  omnia  similis 
umbilicotenus  emergere  visitur.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive 
lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes,  oras  seu  margi- 
nes scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

A  czímerkép  szerint  a  takarók  színe  meg  van  határozva, 
és  pedig  jobbról  vörös-ezüst,  balról  kék-arany. 

Kihirdettetett  az  erdélyi  rendeknek  1659  február  26-ikán 
Beszterczén  tartott  országgyölésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,  200.  1.  137.  t. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  209 

CCCL. 
1658  deczemher  17,  Segesvár, 

Barcsay  Ákos  erdélyi  fejedelem  Alvinczi  Pap  Ferencznek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

^Sciitum  videlicet  militare  coelestini  coloris  triangulare,  cuius 
fundum  cespes  viridis  occupat,  et  in  eo  leo  integer  naturali  suo 
eolore  depictiis,  ore  hiante,  lingua  exerta  et  cauda  sursum  elevata 
sese  erigere,  dextroq'ue  pede  ensem  evaginatum  tenere  conspicitur, 
siipra  scutum  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  dia- 
dema  regium,  gemmis  atque  unionibus  deeenter  exornatum,  ex  quo 
rursum  leo  dimidius,  priori  similis,  umbilicotenus  emergens  visitur. 
Ex  cono  autém  galeae  teniae  seii  lemnisci  variorum  colorum  hinc 
inde  defluentes,  utrasque.  oras  seu .  margines  ipsius  scuti  pulcher- 
rime  ambiunt  et  exornant.* 

Kihirdettetett  1659  február  28-ikán,  az  erdélyi  és  magyar- 
országi kapcsolt  részek  nemeseinek  Beszterczén  tartott  ország- 
gyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üres. 

CCCLI. 

1668. 
I.  Lipót   a   Fábry   családnak   nemességet  és   czímert   ado- 
mányoz. 

Kihirdettetett  1659  ....  18-ikán  Nyitra  vármegyének  Kis- 
Tapolcsányban  tartott  közgyűlésén. 

Töredék,  mely  csupán  a  czímerszerző  család  nevét  őrizte  meg. 

CCCLII. 

16o9  január  12,  Bécs, 

I.  Lipót  Neumayer  Gáspárnak,  feleségének  Eiffart  Mária 
Erzsébetnek,  és  leányuknak  Annának  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

>  Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum illius  tricolli  viridi  monticulo  interoccupante,  cuius  cacumini 
incumbit  aurea  corona,  diamantibus  ac  pretiosis  gemmis  exor- 
nata,  eidemque  integra  candida  columba,  alis  expansis,  volatui 
inhians,  utroque  pede  insistere  ac  rostro  virescentem  palmam 
gestare,  dextrorsumque  tendens  conversa  esse  visitur.  Scuto  incum- 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimeresl eveiéi,  ^     14; 


Digitized  by 


Google 


210 


Magyarországi  czímereslevelek. 


bentem  galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque 
nudum  Aethiopem  pubetenus  eminen- 
tem,  in  pectore  fulgentem  stellam  ge- 
stantem,  capite  flavescenti  velő  seu 
ligula  compresso,  sinistraque  manu 
lumbos  fulcientem,  dextra  autem  ternas 
sagittas  fuscinatas  decussatim  osten- 
tantem,  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeru- 
leis,  illinc  autem  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  diffunden- 
tibus,  scutumque  ipsum  decenter  exor- 
nantibus.* 

Függő  pecsétje  elveszett 


CCCLIII. 

1669  június  f>,  Bécs. 

I.  Lipót  Fiume  városának  ezímert  adományoz. 

»Scuhnn  videlicet  ovali  forma  rotundum,  in  cuius  area  rubra 
aquila  imperialis  biceps,  alis  utrinque  laté  expansis,  rostris  itideni 
apertis,  linguis  rubris  exsertis,  et  superius  diademate  imperiali  aureo, 
caeterum  caerulei  coloris  taeniis  utrinque  retrorsum  diíluentibus, 
auro(|ue  fimbriatis  ornata,  sinistrorsum  versa,  ac  de  caetero  sic 
disposita,  ut  pede  dextro  moli  saxeae  in  fundo  sitae,  sinistro  verő 
vasi  rotundo,  sive  aequali  oblongo,  fusei  coloris,  supra  saxum  iacenti 
et  orificio  ad  sinistram  scuti  oram  verso,  insistere  et  ex  eodem 
vasé  ílumen,  quod  iuxta  saxeam  illám  molem  sinistrorsum  in  magna 
abundantia  praeterlabitur,  copiose  effundere  videatur,  oblonga 
schedula,  cuius  orae  utrinque  revolutae  sünt,  scuto  inferius  per 
transversum  subiuncLa,  cum  inscriptione  I]\DEFICIENTER.« 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  színes  másával.  Az 
oklevél   eredetije  Fiume  város  levéltárában. 

CCCLIV. 

16Ö9  július  28.  Bécs. 

I.  Lipót  Krompachi  Holló  Zsigmondnak  az  eperjesi  harmin- 
czad  administratorának,  testvérének  Jánosnak  és  ennek  fiának 
Zsigmondnak   régi   nemességét   megerősítve,   ezímert   adományoz. 


Digitized  by 


Góogle 


Magyarországi  czímereslevelek.  211 

)>Scutum  videlicet  militare  erectum,  linea  perpendiculari  per 
inodum  crucis  ducta  quadripartite  divisum,  in  cuius  quidem  supe- 
riori  dextra  et  inferiori  sinistra  ílavi  coloris  scuti  aeris,  singulae 
nigrae  expansae  aquilae,  iiiutuo  quodanmiodo  sese  eniinus  intuentes, 
in  superiori  verő  sinistra  et  inferiori  dextra  similiter  scuti  parte, 
pariter  singulae  duplicatae  cruces  hyspanicae  delineatae  esse  cer- 
nuntur;  porro  in  medituUio  ipsius  scuti  aliud  niinus  scutum 
coeruleum,  in  fundo  trirupem  latam  petram  continens,  ac  super 
vertice  seu  cacumine  eiusdem  nigrum  corvum  alis  composituiii, 
rostro  aureum  diamantinum  annulum  gestantem,  utrisíiue  pedibus 
insistentem  repraesentans.  Scuto  incumbentibus  binis  galeis  mili- 
taribus  craticulatis  sive  apertis,  regiis  diadematibus  exornatis, 
ex  iisque  hinc  quidem  tertiam  nigram  aquilam  inferioribus  confor- 
mem,  inde  verő  integrum  leonem,  divaricatis  posterioribus  pedibus 
-erecte  stantem,  ore  hianti  ac  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque 
bifurcata  ad  dorsura  elevata,  anteriorum  autem  pedum  sinistro  ad 
rapiendum  protenso,  dextro  autem  antelatam  duplicatam  hyspani- 
<íam  crucem  ostentantem.dextrorsumque  conversum,  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  aurei  et  nigri,  illinc  verő  rubri  et  albi  colorum,  in  scuti 
oram  íluitantibus,  illudque  decenter  exornantibus.« 

Az  oklevél  szövege  elmondja,  hogy  czímerszerzö  atyja  krom- 
pachi  Holló  Mátyás  a  Bethlen  Gábor  ideje  alatti  erdélyi  események 
alatt,  főleg  különféle  követségekben  kitüntette  magát,  maga  a 
czímerszerzö  pedig  a  kamarai  jövedelmek  kezelésében  eltöltött 
21  év,  most  pedig  az  eperjesi  harminczadok  kezelésében,  továbbá 
a  Lengyelországban  végzett  követségekben  szerzett  érdemei  által 
szolgált  rá  a  kitüntetésre.  Érdekes  az  oklevél  szövegében  az  a 
rész,  hogy  oly  kiváltságoknak  örvendjen  ő  és  utódjai,  »quibus 
€aeteri  a  qualuor  avis  paternis  et  maternis  nati.« 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  16(30  márczius  o-ikén 
Lőcsén  tartott  közgyűlésén,  Sáros  vármegyének  1061  május  11-ikén 
Eperjesen  tartott  itélöszékén  és  bemutattatott  a  szepesi  kamara 
konsistoriumában  1665  augusztus  19-ikén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher.  241.  1.  186.  t.  L  c.  azzal  a  különbséggel,  hogy 
a  szívpajzs  színe  ott   nem    kéknek,    hanem  ezüstnek  van  feltüntetve. 

CCCLV. 

16^)9  aiKjusztus  6*.  Bécs, 
I.  Lipót  Dubrawszky  Jánosnak,  feleségének  Janosovicz  Zsu- 
zsannának és  fiuknak  Jánosnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  nigri  et  rubri  coloris 
bipartite  divisum,  ex  cuius  rubri  coloris  fundo  ternae  glandes  cum 

14* 


Digitized  by 


Google 


212  Magyarországi  czimeresle vélek, 

ramusculis   sursum   assurgere   ac   ex  dimidio  scuti  in  superiorem 
nigram  aream  medius  albus  equus  extensis   anterioribus   pedibus 

eminere  cernuntur.  Scuto  incuniben- 
tem  galeam  inilitarem  craticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque 
alium  dimidium  equum  inferiori  per 
omnia  conformem,  inter  duas  ala& 
coloribus  distinctas  eminentem,  profe- 
reníe  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemnis- 
ds,  hinc  llavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris  in  scuti 
extremitates  sese  diíTundentibus,  scu- 
tumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 
A  takarók  színezésénél  a  czí- 
merkép  eltér  a  szövegezéstől,  a  meny- 
nyiben a  takarók  jobbról  ezüst-vörös, 
balról  arany-fekete.  A  leírásból  hiány- 
zik a  sisakdísz  szárnyainak  színe,  a  mely  jobbról  vörös-ezüst,  bal- 
ról arany-fekete. 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1660  július  7-ikén  Eper- 
jesen tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCLVI. 

1669  szeptember  7,  Pozsony. 

1.  Lipót  Hajnóczy  (Haainotzy)  Illésnek  és  testvéreinek  Izsák- 
nak, Jakabnak,  Andrásnak  és  Mihálynak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum,  a  dextra  quidem  rubri, 
a  sinistra  verő  partibus  coelestini  coloris,  fundum  ilüus  latepatenti 
viridi  campo,  ac  sinistram  partém  arbore  truncata  occupante,  de 
qua  quinque  rami  excrescere,  eorumque  quinto  et  prae  caeteris 
eminentiori  aquila  naturaliter  effigiata,  alis  expansis,  insidere 
visitur;  dextrae  porro  scuti  parti  integer  albus  unicornis  elevatis 
anterioribus  pedibus  assurgens,  incurvatoque  capite  cornu  petére 
volenti  simiUs  ad  sinistram  scuti  partém  generose  conversus  ex 
opposito  aquilae  stare  conspicítur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarém  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  ornatam, 
de  quo  unicornis  inferiori  similis,  umbilicotenus  eminere  cernitur. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis,  hine 
rubris  et  albis,  illinc  verő  ílavis  et  coeruleis  in  scuti  extremitates 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  2l8 

piacidé  sese  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornan- 
tibus.« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1660  ápril  19-ikén 
Samarján  tartott  közgyűlésén. 

Roth  Perencz  Hont  vármegye  alispánjának  1792  október  16-ikán 
kelt  hiteles  átii^atában. 

CCCLVII. 

1659  október  7.  Pozsony. 
I.  Lipót  Kisvárday  máskép  Chizmazia  Jánosnak,  feleségének 
Ego  Zsuzsannának   és   testvérének   Kisvárday  máskép  Chyzmazia 
Andrásnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutnm  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  fundum 
illius  viridi  monticulo  occupante,  super  quo  brachium  humánum 
€ataphractum  cubitotenus  locatum  esse  ac  in  vola  evaginatam 
frameam  lauro  circumdatam  tenere,  eandemque  in  dextram  scuti 
partém  vibrare  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  era- 
ticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  virum  milita- 
rem iuvenili  forma  conspicuum  et  rubris  vestibus  indutum  genu- 
umtenus  eminentem,  manuum  sinistra  frameam  ad  latus  dependentem 
manubriotenus  comprehensam  tenere,  dextra  verő  hastam  cuspide 
inversam  gestantem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus, illudque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  1660  márczius  17-ikén  Nyitra  vármegye  köz- 
gyűlésén. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Pest-Pilis- 
Solt- Kiskun  vármegye  levéltárában. 

cccLViir. 

1659  október  7.  Pozsony, 
I.  Lipót  Győri  Nagy  Istvánnak  és  unokatestvérének  Komáromi 
Nagy  Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videhcet  militare  erectum [fundum  illius] 

viridi  campo  occupante,  super  quo  leo  integer  naturaliter  effigiatus, 
divaricatis  posterioribus  pedibus,  cauda  bifurcata  et  ore  hiante, 
linguaque  exerta  .  .  .  prae  se  ferre,  sinistro  autem  pedibus  ad  rapi- 
endum  protenso  erecte  stare  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  duas  alas 
acíuilinas  et  earum  in  medio  assurgentem  alterum  leonem  inferiori 


Digitized  by 


Google 


214 


Magyarországi  czímereslevelek. 


per  omnia  siniilem  umbilicotenus  proferente  ornatam.   A  sumrni- 
tale  porro  sive   cono  galeae  lacciniis  seu  lenmiscis  hinc  albis  et 

rubris,  illinc  autem  llavis  et  coemleis 
in  scuti  extreniilates  piacidé  sese 
difTundentibus,  scutumque  ipsum  decen- 
ter  exornantibus.« 

Az  oklevél  szövege  erősen  meg 
van  rongálva,  úgy  hogy  a  czí- 
merleirás  a  maga  egészében  nem 
olvasható.  A  czímerrajz  szerint  a 
pajzs  kékkel  és  vörössel  balharánt 
osztott,  a  pajzsalak  oroszlánja  jobb 
lábában  arany  napot  tart.  A  sisakdíszt 
kisérő  sasszárnyak  közöl  a  jobboldali 
kék-vörössel,  a  baloldali  vörös-kékkel 
van  vágva. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyé- 
nek 1660  szeptember  6-ikán  Samarján  és  Komárom  vármegyének 
1662  április  18-ikán  Komáromban  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecsétje  elveszett. 


CCCLIX. 
160!)  október  14,  Pozsony. 
I.   Lipót  (iáspárdy   Lukácsnak,    feleségének    Halassy  Erzsé- 
betnek, leányának  Katalinnak  és  testvéreinek  Gáspárdy  Gyögynek 
és  Mihálynak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Seutum  videhcet  mihtare  erec- 
tum  eoelestini  coloris,  fundum  illius 
viridi  campo  interoccupante,  ex  cuius 
deminori  ((gy)  parte  vir  militaris 
armis  bene  instructus,  rubro  habitu, 
flavis  cothurnis  ac  caenilei  coloris 
galligis  indutus,  capile  quoque  pilleo, 
pelle  mardurina  síibducto  ac  cristis 
falconis  ornato  cooperto,  albo  insidens 
equo,  manuum  verő  sinistra  habenas 
equi  ad  praecipitem  saltum  dirigere, 
dextra  autem  evaginatam  frameam 
cum  affixo  Turcico  capite  ostentare, 
inque  dextram  scuti  partém  salienti 
similis  tendere  visitur;  in  summitate 
porro  scuti  hinc  haemispherio  lunae, 
inde  verő  fulgenti  stella  rutilantibus.  Scuto  incumbentem  galleam 
militarem   craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  ex   eoque 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


215 


brachium  cataphractum  frameam  tenentem,  flecturaeque  auream 
crucem  innixam  proferente  ornatam.  A  summitate  vero  seu  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  rubicundis,  illinc  vero 
candidis  et  coelestinis  in  scuti  extremitates  sese  passim  extenden- 
tibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

A  czimerrajz  a  leírástól  némileg  eltér,  a  süveg  vörös  bélésö, 
a  takarók  színe  pedig  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1663  január  16-ikán  Nyit- 
rán  tartott  közgyűlésén. 

Az  esztergomi  káptalannak  1737  október  12-ikén  kelt  hiteles 
átiratában,  festett  czímerképpel. 


CCCLX. 

1659  október  27,  Pozsony, 

I.  Lipót  Nóvák  Andrásnak,  feleségének  Szabó  Katalinnak  és 
gyermekeiknek  Ferencznek,  Jánosnak,  Istvánnak,  Andrásnak  és 
Márthának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  mihtare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  illius 
latepatenti  viridi  eampo  occupante, 
super  quo  integer  fulvus  leo,  naturali- 
ter  effigiatus,  tota  corporis  mole  ar- 
recta,  divaricatis  posterioribus  pedibus, 
cauda  bifurcata,  hianti  ore,  linguaque 
penitus  exerta,  erectus  stare,  ac  dextro 
pedum  anteriorum  trés  spicas  triticeas 
in  maturitate  eleganter  intertenere, 
alterum  vero  rapinae  aptare  conspici- 
tur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate    ornatam,    de    quo    itidem 

leo,  inferiori  per  omnia  similis,  umbilicotenus  eminere  visitur. 
A  summitate  porro  sive  cono  galeae  lacciniis  seu  lemniscis,  hinc 
ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  ac  rubris,  in  scufi  extre- 
mitates piacidé  sese  diíTundentibus,  scutumque  ipsum  decenter 
exornantibus.« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1660  szeptember  6-ikán 
Samarján  tartott  közgyölésén. 

Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


216  Magyarországi  czímereslevelek. 

CCCLXI. 
1659  november  88.  Pozsony. 
I.  Lipót  Plumboi  Mattéi  Péternek  és  feleségének  Picchi 
Marinának,  gyermekeiknek  Jánosnak  és  Antal  Máriának,  kik  a 
régi  nemes  Mattéi  máskép  Koviczet  Mattéi  családból  eredő 
Mattéi  Jánostól  és  Glabidicz  Krisztinától  származnak  és  a  bosnyák 
királyságban  a  Glasinaczi  örökös  grófi  czímet  viselték,  magyar 
grófságot  adományoz,  s  régi  czimerüket  megújítva  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  flavi  coloris,  linea  per- 
pendiculari  per  médium  ducta  in  duas  equales  partes  divisum, 
in  cuius  inferiori  campus  rubris  et  candidis  tesselis  varíegatus 
conspicitur,  lamina  nigra  per  médium  obliqua  ducta,  in  superiore 
verő  scuti  parte  integra  nigra  aquila  alis  utrimque  expansis, 
pedibusque  divaricatis  capite  regia  corona  rutilante,  reclinito  rostro 
patulo,  lingua  rubicunda  exerta  dexlrorsumque  conversa,  alias  enim 
naturaliter  effigiata  esse  visitur.  Scutum  ipsum  desuper  diademate 
regio  per  nos  eidem  nunc  ultro  super  addito,  margaritis  et  uni- 
onibus  afTabre  exornato  decorante.« 

De  Franchis  Fülöp  anconai  közjegyző  és  Forlini  József  aiwjonai 
püspöki  helynök  által  1715  augusztus  29-ikéii  kiadott  hiteles  másolatban. 

CCCLXII. 
1660  január  SÍ,  Bécs,  Z-  -- 
L  Lipót  Szeli  Jánosnak,  fiainak  Istvánnak  és  Péternek,  test- 
véreinek Szeli  Tamásnak  és  Istvánnak,  továbbá  Országh  Jánosnak 
és  Pálffy  Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  nimirum  militare  erectum 

coelestini    coloris,    fundum   illius    viridi 

latepatenti  campo  interoccupante,  in  quo 

integer    fulvus    leo,    ore   patulo,    lingua 

rubicunda   exerta,   cauda   bifurcata  post 

_^; I    tergum    elevata,    posterioribus    pedibus 

;^^^^^  insistere,    anterioribus    verő    laevo    ad 

rapiendum  protenso,  dextro   autem   de- 

truncatum  Turcicum  caput  per  comam 

aprehensum   fortiter   tenere,  inque  dex- 

tram  scuti  partém  conversus  esse  cerni- 

tur.  Scuto  incumbentem  galeam   milita- 

rem   craticulatam    sive    apertam,    regio 

diademate,  aliuni  itidem  leonem  alioquin  inferiori  per  omnia  simi- 

lem  mediotenus  eminentem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czíiiiereslevelek. 


2\1 


sive  cono  gáleae  la.ciniis  sive  lemniscis,hinc  qiiidem  flavis  et  coeru- 
leis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  passim 
effundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  az  oroszlán 
koronás,  mit  a  szöveg  nem  említ. 

Kihirdettetett  Szabolcs  vármegyének  1660  ápril  20-ikán 
Ibrányban  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat,  a  czímerkép  színes  másával. 
Az  oklevél  eredetije  Csongrád  vármegye  ^levéltárában. 

CCCLXIII. 
1660  február  10,  Bécs. 
I.  Lipót  Johannides  Miklósnak  és  fiának  Jánosnak  nemessé- 
get és  Gzim'ert  adományoz., 

»SGutum  nimiruni  militare  erectuni 
coelestini  coloris,  fundum  illius  viridi  late- 
patenti  campo  interoccupante,  cui  emi- 
nentiori  aurea  corona  gemmis  et  mar- 
garitis  exornata  locata  esse,  eidemque 
candida  columba,  expansis  alis,  volanti 
similis,  utrisque  pedibus  inslstere,  rostro 
verő  virentem  olivae  ramuseulum  inter 
binas  striitionis  plnmas  gestare,  inque 
dextram  scuti  partém  (*onversa  esse  cer- 
nitur.  Scuto  inemnbentem  galeam  mili- 
tarem  cratieulatam  sive  apertam,  regio 
diademate  aliam  itidem  columbani,  alio- 
(juin  inferiori  per  omnia  si miiem,  inter 
binas  similiter  plumas  strntionis  eminen- 
tem  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis,  hinc  quidem  flavis 
et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates 
sese  passim  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus«. 

Kihirdettetett  Trencsén  vármegyének  1661  február  10-ikén 
Trencsénben  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CCCLXIV. 

1660  április  10.  Bécs. 

I.    Lipót    Juren    Mátyásnak,     mostohaatyjának     Rudnichky 

Mátyásnak  s  fiának  Györgynek,  továbbá  Kuzmich  Lukácsnak  s  fiainak 

^KüznudÍMátyásnak  és  Mihálynak  nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


218 


Magyarországi  czíniereslcvelek. 


»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illiiis  viridi  eampo  occupante,  ex  quo  integer  fulvus  leo,  ore  hiante, 

lingua  rubicunda  exerta,  eaudaque  post 
tergum  dispansa,  poslerioribus  pedibus 
distortis,  anterioribus  verő  sinistro  sagit- 
tae  infixum  Turcicum  caput  tenere,  dextro 
porro  strictam  frameam  vibrare  atque 
in  dextram  scuti  partém  conversus  esse 
cernitur.  Scutoineumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  alium  itidem  leonem  medio- 
tenus  prominentem,  alioquin  inferiori  per 
omnia  similem  proferente  ornatam. 
A  sumitate  verő  sive  eono  galeae  lac- 
ciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  coeru- 
leis,  illinc  auteni  candidis  et  rubris,  in 
seiiti  extremitates  sese  piacidé  diffunden- 
libus,  seutumque  ipsum  decenter  exor- 
nantibiis.« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  pajzsban  a 
kivont  kard  felett  hatágú  arany  csillag  van,  mely  a  sisakdiszben 
is  előfordul  és  hogy  a  sisakdíszt  két  fekete  sasszárny  kiséri. 

Kihirdettetett  a  horvát-szlavon-dalmát  rendeknek  1660  július 
23-ikán  Varasdon  tartott  gyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CCCLXV. 
1660  április  16,  Bécs, 
I.  Lipót  Finck  Tóbiásnak,  feleségének,  Krisztinának,  fiaiknak 
Mátyásnak  és  János  Ernőnek  és  unokatestvérének  Finck  Dánielnek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  linea  in  formám  erucis 
ducta  quadripartite  divisum,  super  quo  inferiori  dextra  et  supe- 
riori  sinistra  coerulei  coloris  scuti -areis  singula  fringilla  naturali 
suo  colore  effigiata,  oompositis  alis,  depresso  trunco  utroque  pede 
insistere  visitur;  in  superiori  porro  dextra  et  inferiori  sinistra 
hitei  coloris  scuti  spatiis  singulae  rubeae  rosae  repraesentantur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertani, 
regio  diademate,  ex  eoque  tertiam  fringillam  inferioribus  per 
omnia  similem,  proferente  ornatam.  4  snmmitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  lünc  candidis  et  rubris,  iUinc  autem 
coeruleis  et  ilavis  in  scuti  extremitates  sese  diíTundentibus,  scu- 
tuniíjue  ipsum  decenter  exornantibus.« 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


219 


Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1660  deczember  7-ikén 
Lőcsén  tartott  közgyűlésén. 

l^üggö  pecséttel,  a  czíraerkép  kivágva. 

CCCLXVI. 
1660  április  28,  Bécs, 
I.  Lipót  Nagy  Pálnak,  feleségének  Tako  Orsolyának  és  gyer- 
mekeiknek  Istvánnak   és  Orsolyának  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erec- 
tum  coelestini  eoloris,  in  quo  bini 
manipuli  tritiei  iuxta  sese  iusto  spatio 
locati,  cernere  visuntur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militareni  craticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  eique 
candidam  coliimbam  expansis  alis, 
volatui  inhiantem,  utroqiie  pede  insi- 
stentem  et  dextrorsum  conversam  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem 
candidis  et  rubris  in  scuti  extremita- 
tes  sese  piacidé  diffundentibus,  scu- 
tumque  ipsum  decenter  ac  venuste 
exornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1660  július  5-ikén  Szombat- 
helyen tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCLXVIL 
1661  június  2.  Bécs,   • 
L  Lipót  Roboz  Benedeknek,  feleségének  Hegedűs  Katalinnak,, 
gyermekeiknek  Mihálynak,   Ferencznek   és  Erzsébetnek  és  testvé- 
rének Roboz  Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  eoloris, 
fundum  illius  viridi  campo  interoccupante,  ex  quo  binae  alae 
aquilinae  distinctim  sibi  ad  invicem  oppositae  eminere,  in  earumque 
medio  .  .  .  truncatum  caput  ,  .  .  visitur.  Scuto*  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  .  .  . 
cornua  cervina  et  acinacem  inferiori  per  omnia  similem  proferente 
ornatam  ....  seu.  lemniscis,  hinc  candidis  et  rubris,   illinc   autem 


Digitized  by 


Google 


220  Magyarországi  czímereslevelek. 

eeruleis  et  tlavis  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffundentibus, 
scutumque  ipsuin  decenter  exomantibus.* 

Az  oklevél  szövege  több  helyt  ki  van  kopva  és  kiszakadva, 
úgy  hogy  a  czlmerlelrás  a  maga  egészében  nem  olvasható. 
A  czímerrajz  a  pajzsban  lévő  két  sasszárny  között  hegyével 
fölfelé  álló  egyenes  kardot  ábrázol,  hegyére  tűzött  turbános  török 
fejjel.  A  sisakdísz  a  pajzsbeli  kardot  mutatja,  kisérve  jobbról-balról 
egy-egy  szarvasagancs  által.  Takarók  színe  jobbról  arany-kék, 
balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  Veszprém  vármegyének  1662  február  13-ikán 
Pápán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  545.  1.  391.   t. 

CCCLXVIII. 
1662  márcziiis  12,  Bécs. 
I.  Lipót  Stubick  János  Gottfridnak,  Königsteini  és  Windi- 
gianckaui  bárónak,  Rothneustifft,  Tushen,  Ausli,  Jamni  és  Riebny, 
(leföU,  Vessendorff,  Otterberg,  Peuthen,  Dornewiz  és  Neudegg  örökös 
urának  s  általa  apai  unokatestvéreinek  Stubick  Györgynek,  Sebes- 
tyénnek, Fülöp  Károlynak  és  Mátyás  Andrásnak,  unokatestvérének 
János  Keresztélynek,  mindnyájan  Königsteini  és  Windigianckaui 
báróknak,  azonkívül  feleségének  Johanna  Zsófiának,  JTraunhoűi 
StubenvoU  János  ezredes  leányának,  testvérének  Traunhoffi  Stuben- 
voll  János  Károlynak,  unokatestvérének  János  Kristófnak  és  apai 
unokatestvérének  Farkas  Ádámnak,  végre  Hochstraeti  Byle  János 
alezredesnek  és  feleségének  Königsteini  és  Windigianckaui  Ilona 
Konstanczia,  bárónőnek  a  magyar  grófi  rangot  adományozza. 

Az  oklevél  megemlékezik  a  grófi  rangot  szerző  családjáról 
és  érdemeiről,  fölemlítve  azt  is,  hogy  a  grófi  rangot  szerző  nemes 
magyar  családból  származik,  majd  így  folytatja : 

»Paulus  quippe  notanter  prae  eaeteris  quondam  Stubick  de 
Soher,  qui  alias  titulo  magnificentiae  clarus  et  non  solum  Hun- 
gáriáé olim  regis  consiliarius  extitit,  verum  et  Hungaricae  niili- 
tiae  officio  colonelli  loeumtenentis  laudabiliter  functus,  contra 
infensissimos  christiani  nominis  hostes  Turcas,  diversis  in  occa- 
sionibns  aliorumque  in  exemplum  fideliter  decertando,  eximia 
facinora,  actusque  militares  non  postremos  edidit,  uti  etiam  pro 
defensione  permansioneque  dulcissimae  patriae  constanler  et 
laudabiliter  desudando,  ut  erga  eandem  illibatam  fidelitatem  suam 
servaret,    morte    sua    gloriose    oppetendo    testari    voluerit.   Non 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  221 

absimili  modo  avus  suus  quoque  Lasarus  condam  Henkel  senior 
a  Donnersmarck  erga  praelibatam  augastissimam  domum  nos^^am 
Austriacam  etiam  factum  regnum  nostrum  Hungáriáé  aíTectumet 
immortale  fidelitatis  testimonium  patefeeit,  dum  videlieet  a  tyran- 
nica  paganorum  gente,  in  lamentabili  et  deploranda  illa  fortalitii 
nostri  Jauriensis  superioribus  annis  faeta  traditione,  multa  millia 
christianorum  proíligata  fuere,  qui  ad  congregandum  et  denuo 
recenter  stabiliendum  fortiíicandumque  inibi  debilitatuni  militeni 
quingenta  millia  ílorenorum  sacratissimae  olim  imperatoriae  et 
regiae  maiestati  Rudolpho  secundo,  dominó  videlieet  patruo  nostro 
desideratissimo  foelicissimae  reminiscentiae  in  aere  proprio  sup- 
peditavit,  quo  subsidio  iterato  militaribus  copiis  roboratis  et 
redintegratis  ac  militiae  de  necessariis  providens,  idem  fortalitiuni^ 
singulari  divina  providentia  accedente,  gravissima  hostium  clade, 
summa  verő  totius  christianitatis  laetitia  ac  tripudio  a  Turcis  recu- 
peratum  est,  quemadmodum  idipsum  praefatae  imperatoriae  maie- 
statis  litterae  testimoniales  dicto  Lazaro  Henkell  a  Donnersmarck 
avo  ipsius  in  assecurationem  indubitatae  restitutionis  refusionisque 
praemissae  erogatae  summae  pecuniariae  extradatae,  per  expres- 
sum  in  sese  continerent  et  declararent.  Idem  etiam  Joannes 
Godefridus  Stubick,  liber  baro  a  Königstain  et  Windigianekau, 
dominó  avo  nostro  gloriosae  memóriáé  Ferdinando  secundo  in 
singulare  testimonium  fidelissimae  gratitudinis  aedificationes  quas- 
dam  una  cum  horto  et  alios  etiam  hortos  modo  tunc  comparatos, 
pro  fundatione  monasterii  piorum  patrum  ('armelitarum  discal- 
ceatorum  in  suburbio  extra  rubram  turrim  et  pontem  Danubia- 
num  vulgo  Schlagprucken  dictum  in  pios  usus,  secundum  ipsius 
devotam  intentionem  sine  uUa  pro  eis  usque  adhuc  praestita 
satisfactione  aut  solutione  ultro  tradidit,  quos  dicti  pii  patres  Car- 
melitae  hodieque  in  monasterii  usum  eonversos  conversasque 
possident,  iisque  fruuntur  et  gaudent  ....  ipsum  quoque 
Joannem  Godefridum  Stubick,  liberum  baronem  a  praelibatis  a 
Königstain  et  Windigiankau  una  cum  laudatissima  sua  familia, 
quae  iam  a  quadringentis  et  nonaginta  annis  ab  Hungarico  nobili, 
generoso  ac  magnifico  stemmate  verő  originem  trahere,  superin- 
deque  etiam  luculentissima  litteralia  instrumenta  coram  nobis 
produxit  et  exhibuit,  ac  non  solum  in  provincia  Austriae,  sed 
etiam  in  regnis  Hungáriáé,  Bohemiae  et  marchionatu  Moraviae, 
nostris  a  multis  retroactis  annis  et  saeculis  in  ordine  equestri 
et  liberó  baronatu  celebre  inserviendi  stúdium  olim  divis  ex 
praedicta  augustissíma  domo  nostra  Austriaca  imperatoribus, 
regibus,  nobisque  praestitisse,  quemadmodum  de  eo  etiam  nobis 
id  ipsum  benigne  persuasum  habemus.  Unde  ipsum  haeredesque 
et  posteritates  ipsius  utriusque  sexus  universas,  ex  ipso  legitimé 
descendentes,    de   consilio    dominorum   praelatorum,   comitum  et 


Digitized  by 


Google 


222 


Magyarországi  czimereslevelek. 


baronuin,  consenPU(|ue  omnium  statuum  et  ordinum  dicti  regni 
nostri  Hungáriáé  partiunuiue  ei  annexarum  in  generáli  ipsorum 
<liaela  in  anno  domini  niillesimo  sexcenlesimo  quinquagesinio  nono, 
in  civitale  noslra  l*osoniensi  celebrata,  simul  existentium  et  con- 
gregatoruni  in  numeruni  eoetumque  et  consortium  veroruin  et 
indubitatoruni  annotati  regni  nostri  Hungáriáé  et  partium  provincia- 
ruin(}ue  ac  regnoruni  sacrae  eiusdem  coronae  subiectorum  comituin 
etbaronnm  (luxiinus  recipiendum,  annumerandum  et  aggreganduni.« 
Függő  pecsétje  elveszett,   czimeradományozás  nem  törtónt. 

CCCLXIX. 

1662  április  26.  Laxenhurg 

I.  Lipót  Scheierman  Mártonnak,  feleségének  Visner  Margitnak, 
gyermekeiknek  Jánosnak,  Mártonnak,  Gáspárnak,  Annának  és 
Katalinnak    nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare 
erectimi,  ouius  fundum  et  supremi- 
tatem  viridiscampus  oceupat,  inter- 
medie  verő  iugera  terraruin  arabi- 
lium  proportionaliter  divisa  esse 
conspieiuntur.  Scuto  incumbentem 
galeam  mililareni  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate  iuvenem 
venustum  cataphractum  aurea  co- 
rona  redimituni,  speclem  angeli 
repraesentanlem,  expansis  aurei 
coloris  alis  mediotenus  eminentem 
ae  manuum  dextra  falcem  messo- 
riani,  sinistra  autem  quinque  spicas 
triticeas  demessas  tenere,  proferente 
ornatam.  A  summitale  verő  sive 
i'ono  galeao  laeiniis  sive  lenmiscis,  hine  llavís  et  coeruleis,  illine 
autem  candidis  et  rubris.  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffun- 
<lentibus,  s(nitum(|uo  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdottetí'tt  Szepes  vármegye  közgyűlésén  1602  deczem- 
ber  l()-ikán. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat,  a  cziraerkép  színes  másával. 
Az   oklevél  eredetije  Szepes  vármegye  levéltárában. 

CCCLXX. 

P)()2  június  17,  Kolozsvár, 
Apafi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Aczél  Jánosnak  és  testvérei- 
nek  Péternek   és   Jánosnak   nemességet   és   ezímert   adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Mag^^arországi  czímereslevelek.  223 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris  quadrangulariter 
erectum,  in  cujus  campo  sive  area  homo  quidam  véste  indutus 
cerulea,  equo  insidens  fusco,  sinistra  maiiuum  frenum  dirigere, 
dextra  verő  vexillum,  robusti  militi  instar,  vibrando  tenere  con- 
spicitur.  Supra  scutum  autem  galea  militaris  elausa  est  posita, 
quarn  contegil  diadema  regium,  gemmis  atque  unionibus  decen- 
tissime  exornatum.  Ex  cono  verő  galeae  teniae  sive  lemnisei 
variorum  coloram  hine-inde  defluenles,  utrasque  oras  seu  mar- 
gines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

Kihirdettetett  Aranyosszéknek  1663deczember  15-ikénKöves- 
den  tartott  közgyűlésén. 

^^SS^  pecséttel,  a  czimerkép  helye  üres. 

CCCLXXI. 
1662  július  23,  Pozsony.  ;- 

I.  Lipót  Szalay  Istvánnak,  feleségének  Varga  Juditnak,  gyer- 
mekeiknek Jánosnak,  Erzsébetnek,  Magdolnának  és  testvéreinek 
Albertnek  és  Benedeknek  nemességet  és  czlmert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  eius  viridi  tricolU  monticulo  interoccupante,  cuius  in  medi- 
tuUio  caput  bovinum  cornutum  eminere  ac  inter  cornua  summi- 
tatem  versus  fulgens  stella  cernere  visuntur.  Scuto  incumbentem 
galeam  mihtarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  ex 
eoque,  ut  infra,  inter  duo  dicta  cornua  micantem  stellam  profe- 
rente  ornatam.  A  su  unni  taté  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis,  illinc  autem  rubris  et  candidis 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  profundentibus,  illudíjue  ipsum 
deeenter  et  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Komárom  vármegye  közgyűlésén  l()()5-ben. 
.  Egyszerű  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Pest-Pilis- 
Solt- Kiskun  vármegye  levéltárában. 

CCCLXXII. 
1662  cmgusztns  5.  Pozsony. 

I.  Lipót  Orbán  Istvánnak,  testvéreinek  Orbán  Mihálynak 
és  Nagy  Istvánnak,  továbbá  sógorának  Királysághy  Jánosnak 
nemességet  és  czlmert  adományoz. 

Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  latepatenti  viridi  campo  interoccupante,  super  quo 
generosus  miles,  armis  venuste  instruclus,   equo    currentis   instar 


Digitized  by 


Google 


224 


Magyarországi  czímereslevelek. 


simili  insidens,  dextra  evaginatam  frameain  vibrare,  sinistra  vero 
manu  tiircitíani  caput   gestare,  ad  dextramque   partém   conversus 

esse  conspicitur.  Scuto  incumben- 
tem  galeam  militarem  craticiüatani 
sive  apertam,  regio  diademate,  ex 
eoqiie  iuvenem  inter  binas  aquilinas 
alas  genuumtenus  eminentem^  dex- 
traque  seeptrum  gerentem,  sinistra 
vero  lateri  apposita  proferente 
ornatam.  A  summitate  vero  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
liinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem 
candidis  et  rubris,  in  seuti  extre- 
mitates  passini  sese  diíTundentibus 
illudque  ipsum  decenter  ac  venu- 
ste  exornantibus.« 

A    czímerkép    alakja    világos 

kék,     aranygombos    atillába    van 

öltözve,    oldalán   vörös   övvel,    nadrágja    vörös,    csizmája   sárga. 

Fejét   vörös    bélésű   fekete    kucsma   födi,   két    fekete    darutollas 

forgóval;  a  ló  színe  barna. 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1662  november  27-ikén 
Komárom  városában  tartott  közgyűlésén. 

í^üggő  pecséttel.   Az   oklevélben  az  Orbán    név  bele  van  hami- 
sítva,  eredetileg  Roháczy  névre  szólott. 


CCCLXXIII. 

1663,  C^  vagy  166:^.) 
I.  Lipót   Scharinger  Mátyásnak   nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

Kihirdettetett   Bars   vármegyének    1663  február  9-ikén  Kis- 
Tapolcsányban  tartott  közgyűlésén. 

Csonka,   csak  a   2.  és  az  utolsó  lap  van  meg. 

CCCLXXIV. 

1664  november  28,  Bécs. 
I.  Lipót   Kovách   Pálnak,   feleségének   Nagy  Ilonának,  gyer- 
mekeiknek Györgynek,  Mártonnak  és  Zsófiának,  továbbá  testvéré- 
nek  Jánosnak,   ennek   feleségének    Zsófiának    és    gyermekeiknek 
Jánosnak  és  Györgynek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare    erectum   coelestini    coloris,  fun- 
dum  illiu?  viridi   campo   laté   interoeenpante,   super   ((uo   integer 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  225 

fulvus  leo,  divaricatis  posterioribus  pedibus,  iiíole  corporis  arrecta 
oblique  stare.  ore  hianti  ac  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque 
bifurcata  ad  dorsum  elevata,  anteriorum  pedum  sinistro  ad  rapi- 
endum  protenso,  dextro  autem  evaginatam  frameam  fortiter 
vibrare  atqae  in  dextram  scuti  oram  conversus  esse  visitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diademate,  ex  .eoque  brachium  humánum  rubra  manica 
indutum  et  in  vola  ipsa  praedictam  frameam  tenens  proferente 
ornatam.  A  summitate  vero  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris,  in 
scuti  extremitates  sese  diíTundentibus  scutumque  ipsum  decenter 
exomantibus. « 

Kihirdettetett  Nógrád  vármegyének  1665  deczember  22-ikén 
Füleken  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel.  Megvan  Nógrád  vármegyének  1841  január 
21-ikén  Balassa-Gryarmaton  kiadott  nemesi  bizonyságlevelében  átírva 
is,  mely  bizonyságlevelet  ismét  Torontál  vármegye  1841  szeptember 
6-ikán  Nagy-Becskereken  tartott  közgyűlésén  adta  ki  hiteles  másolatban. 

Siebmacher,   333.  1.   251.  t. 

OCCLXXV. 

1664  deezGmher  19.  Bécs, 

I.  Lipót  Gyarmati  Balassa  Bálint  aranysarkantyús  vitéznek, 
Hont  vármegye  főispánjának,  királyi  kamarás  és  tanácsosnak  és 
nejének  Szunyogh  Katalinnak  a  grófi  rangot  adományozza,  s  régi 
családi  czímerét  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubri  coloris,  cuius  in 
medio  bisonis  caput  dracone  circumdatum  effigiatum  esse  cer- 
nitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate,  integram  naturalem  aquilam,  altero 
diademate  regio  ornatam,  expansis  alis,  cauda  deílexa,  rostro 
patulo  et  lingua  rubicunda  exerta,  dextrorsum  conversam,  pedum 
quidem  sinistro  sagittam  cuspide  érectam,  dextro  vero  strictum 
acinacem  tenentem  proferente  ornatam.  Porro  a  summitate  siv9 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  utrinque  ílavis  et  nigris,  in 
scuti  extremitates  sese  piacidé  diífundentibus  illudque  ipsum  decen- 
ter ac  venuste  exomantibus. « 

Az  oklevél  szövege  megemlékezik  a  Balassák  családjának 
régi  voltáról,  majd  így  folytatja: 

».  .  .  Aetate  .  .  .  maturiore  succedente  posthabitis  qui- 
busvis   aliis   privatis   tuis  rebus,  aulám  suae  sacratissimae  caesa- 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  15 


Digitized  by 


Google 


226  Magyarországi  czímereslevelek. 

reae  regiaeque  maiestalis  Ferdinandi  tertii  domini  quondam  geni- 
toris  ac  immediati  praedecessoris  nostri  desideratissimi  glorio- 
sissimae  recordationis  intrasti,  eidemque  pluribus  annis,  non  pauca 
fidelitatis  et  promptitudinis  obsequia  praestitisti,  unde  non  imme- 
rito  te  dignum  iudicavit,  ut  in  numerum  quoque  eubiculariorum 
suorum  actualium,  quo  officio  apud  maiestatem  aeque  nostrani 
cum  laude  fungeris,  adsciscereris.  Jacto  itaque  in  aula  praeme- 
moratae  quondam  suae  maiestatis  paternae  virtutum  tuarum  funda- 
mentő,  ubi  eadem  divina  sic  disponente  clementia,  'ex  hoc  turbu- 
lento  saeculo,  ad  beatae  immortalitatis  quietem  transmigrasset, 
nobis  etiam  ab  ipso  foelicis  nostrae  inaugurationis  exordio,  eum 
te  exhibuisti,  ut  non  nmlto  post  tempore,  in  coetum  ac  ordinem 
reliquorum  consiliariorum  nostrorum  Hungarorum  cooptari  et 
annumerari  meruerjs.  Postmodum  verő  subsecutis  his,  iam  quidem 
benignitate  Dei  sedatis  belli  tempestatibus,  amore  dulcis  patriae, 
et  ab  infestationibus  perennium  christiani  nominis  hostium  Tur- 
carum  et  Tartarorum  tutandae  studio,  militari  disciplinae  te 
applicando  mox  capitaneatus  officio  inclyti  comitatus  Neogra- 
diensis  condeeoratus  extitisti,  quo  nullis  parcendo  laboribus,  curis, 
fatigiis  et  expensis,  aut  vitae  pericula  formidando  laüdabiliter 
functus,  non  solum  eidem  sed  et  aliis  vicinis  comitatibus  multum 
profuisti,  dumque  Tartari  eas  in  partes  irrupissent,  quater  sub 
arcé  tua  Kékkeő,  in  qua  nunc  etiam  centum  et  ultra  equites, 
totidemque  pedites  probatissimos,  passus  vei  maximé  illius  ad 
montanas  civitates  nostras  sese  extendentis,  defendendi  causa, 
propriis  sumptibus  alere  ac  intertenere  diceris,  cum  iisdem  pauca 
manu,  intrepide  confUgendo  fortiter  dimicasti,  plurimisque  ipsorum 
deletis  iugi  victoriam  semper  nullo  pláne  tuorum  amisso  repor- 
tasti,  et  sic  passum  dictum  strenue  defendisti  et  conservasti, 
defendisque  et  conservas  etiam  de  praesenti.  Accedit  praeter- 
ea,  quod  ubi  et  quam  primum,  fidelis  noster  nobis  dilectus 
spectabilis  et  magnificus  Ludovicus  Ratvigus,  sacri  romani  imperii 
comes  de  Souches,  dominus  in  Jaspiz,  consiliarius  noster  bel- 
licus,  aulicus  camerarius,  campi  mareschallus,  constitutus  colo- 
nellus  ac  praesidii  nostri  Comaromiensis  supremus  capitaneus,  ex 
benigna  nostra  commissione  sese  in  regnum  hoc  nostrum  Hun- 
gáriáé, una  cum  copiis  nostris  contulisset,  mox  temet  eidem 
propria  levis  armatúráé  militum  caterva  stipatus,  adiunxisti,  Nit- 
triamque  expugnare  iuvisti,  ubi  vix  non  etiam  vitám  cum  morte 
commutasLi.  Unde  motis  Levam  versus  copiis  praedictis,  in  primis 
ad  Bakám,  deinde  verő  ad  Zarnoczam,  collatis  cum  hostibus  for- 
titer signis,  prospere  dimicasti,  multosque  illorum  teste  ipso  campi 
mareschallo  comite  de  Souches,  ipse  decapitasti.  Et  dum  haec 
a  te  sic  gesta  fuissent,  fidelique  nostro  nobis  syncere  dilecto 
(iomiti,  Francisco  Wesseleny  de  Hadad,  perpetuo  in  Murány,  ante- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


227 


lati  regni  nostri  Hungáriáé  palatino,  aurei  velleris  equiti,  iudici 
Cumanorum,  locumtenenti  comitatuum  Geomeoriensis,  Pest,  Pilis 
et  Soldt  supremo  eomiti,  camerario  et  eonsiliario  nostro  intimo, 
non  sine  insigni  nominis  tui  laude  innotuissent,  horum  quoque 
oommitatuum  utpote  Honthensis,  Barsiensis,  Thurocziensis,  Lip- 
thoviensis,  Arvensis  et  Zoliensis,  te  capitaneum  non  im  merítő 
constituendum  existiniavit,  praerepetiti  comitatus  Neogradiensis 
capitaneatus  officio  non  minus  prae  manibus  tuis  relicto.  Ultimo 
tandem  in  acri  illa  pugna  Levensi  prudentissimi  ducis,  simul  et 
militis  fortissimi  munia  obeundo,  praeclara  generis  et  virtutis 
militaris  speeimina  edidisti,  ac  ubi  magnificus  quondam  Stephanus 
Koháry,  militiae  nostrae  Hungaricae  generális,  in  eadem  pugna 
gloriose  occubuisset,  tu  eandem  laudabiliter  et  foeliciter  direxisti, 
ac  etiam  in  exustione  Parkaniensi  contra  hostes  Turcas  egregie 
pugnando,  pro  bono  publico  et  salute  regni  te  bonum  patriae 
civem,  ac  nobis  gratum  fidelem  exhibuisti   .  .  .« 

Végöl  megemlíti  még  röviden,  hogy  jelenleg  is  mint  hontí 
főispán  a  Felség  megelégedésére  működik. 

Függő  pecsétje  hiányzik,  a  czímerkép  kivágva,  a  báró  Balassa 
család  levéltárában. 

Siebmacher,   29.  1.  23.  t. 


CCCLXXVI. 
1665  július  13,  Bécs. 
L  Lipót  király   Godiníeh    Balázsnak,   feleségének    Winekler 
Margitnak  és  gyermekeinek  Jánosnak  és  Magdolnának  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  coerulei  coloris,  fundum 
illius  viridi  monticulo  interoccu- 
pante,  in  quo  integer  pellicanus 
naturaliter  effigiatus  extructo  sibi 
nido  expansis  alis  insidere,  ac 
rostro  pectus  suum  dilaniare  purpu- 
reoque  exinde  promanante  sanguine 
ternos  puUos  escam  avide  expos- 
centes  alere  visitur.  Scuto  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticu- 
latam  sive  apertam,  regio  diademate 
integrum  fulvum  leonem  naturali- 
ter effigíatum,  dívaricatis  posteri- 
oribus  pedibus,  cauda  bifurcata  ad 
tergum  elevata,  ore    hianti  et  lin- 

15* 


Digitized 


by  Google 


228  Magyarországi  czíniereslevelek. 

gua  rubicunda  exerta,  tota  denique  corporis  inole  erecta  stare, 
ac  anteriorum  pedum  sinistro  ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő 
integruni  botrum  tenentem  proferente  omatam.  A  summitate  verő 
sive  eono  galeae  laeiniis  seu  lemniscis  hine  llavis  et  eoeruleis, 
illine  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  passim  sese 
diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ae  venuste  exornantibus.« 
Függő  pecsét  töredékével. 

CCCLXXVII. 
166ü  július  24.  Bécs, 
I.  Lipót  (ielin  Ferencznek  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erec- 
tum  eaerulei  coloris,  funduin  illius 
saxea  petra  occupante,  super  quam 
fulvus  leo,  ore  hiante,  lingua  rubicunda 
exerta,  cauda  bifureata  ad  tergum  ele- 
vata,  posterioribus  pedibus  dispositis 
assurgere,  ae  in  dextrum  scuti  latus 
conversus,  anteriorum  pedum  dextro 
evaginatam  frameam,  sinistro  ad  rapi- 
endum protenso  tenere  cernitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  crati- 
culatam  sive  apertam,  alium  itidem 
leonem  inferiori  per  omnia  simi- 
lem  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate verő  sive  cono  galeae  laeiniis  sive  lemniscis,  hine  flavis 
et  eoeruleis,  illine  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates 
sese  passim  diffundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibús.« 
A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  pajzsalak 
nem  sziklás  alapon,  hanem  egyszerű  zöld  alapon  áll  és  nem  két- 
farkú  oroszlán,  hanem  természetes  színű  párducz. 

Kihirdettetett  Zemplén   vármegyének   1666  június   26-ikán 
Zemplénben  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecsét  töredékével. 

CCCLXXVIII. 
1665  szeptember  4.  Bécs. 
I.  Lipót   Nagy   máskép  Papp  Dánielnek,  feleségének  Deczey 
Annának  s  gyermekeinek  Jánosnak,  Annának  és  Erzsébetnek  régi 
nemességét  megerősítve  czimert  adományoz. 

»Scutum   videlicet   militare   erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum   eius   viridi   campo  interoccupante,  super  quo  integer  fulvus 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  229 

leo,  divaricatis  posterioribus  pedibus,  mole  corporis  erecta  stare, 
ore  hianti  ac  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  ad  dorsum  ele- 
vata,  anteriorum  autem  pedum  sinistro  ad  rapiendum  protenso, 
dextro  verő  strictum  gladium  vibrare  atque  in  dextram  scuti  par- 
tém gradienti  similis  tendere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  eraticulatam  sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque 
alium  leonem  inferiori  per  omnia  eonformem,  inguinetenus  emi- 
nentem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  eono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  eoeruleis,  illinc  autem  eandi- 
dis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  diffundentibus,  scutumque 
ipsiim  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Szathmár  vármegyének  1666  május  19-ikén 
Jánkon  tartott  itélőszékén. 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolat.  Hátlapján  a  czímerkérö 
folyamodvány  is  le  van  másolva,  esetlen  czímerrajzzal.  Az  engedé- 
lyezési záradék  1665  szeptember  5-ről  van  keltezve. 

CCCLXXIX. 

1660  május  28.  Laxenbiirg. 

I.  Lipót  Kosa  Jánosnak  és  testvéreinek  Ferencznek,  Mihály- 
nak és  Péternek  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  .  .  .  militare  erectum  coelestini  eoloris,  fundum 
illius  viridi  latepatenti  campo  diversis  puleherrimis  amoenissimis- 
que  íloseulis  consito,  quos  a  summitate  sive  angulo  partis  sinis- 
trae  scuti  manus  e  nubibus  eminens  amphoramque  tenens  consper- 
gere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  eraticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  tria  lutea  sive  flava 
lilia,  cuilibet  eorum  flori  papilione  innixo,  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  [sive]  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
ílavis  et  eoeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris,  in  scuti  extre- 
mitates sese  diffundentibus  .  .  .« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  az  oromdíszűl 
szolgáló  három  liliom  felett  nem  lepkék,  hanem  méhek  lebegnek. 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1666  szeptember  13-ikán 
Kassán  tartott  közgyűlésén.  A  családnak  1770-ben  Abauj  vármegye 
előtt  be  kellett  bizonyítani  nemességét.  A  vármegye  erre  vonatkozó 
kiadványa  1770  június  20-ikán  kelt. 

Egyszerű,  XIX.  századi  kivonat.  Eredetije  Kosa  Károly  tulaj- 
donában. 

Siebmacher,  Supplementband,  80.  1.  54.  t. 


Digitized 


by  Google 


230  Magyarországi  czímereslevelek. 

CCCLXXX. 

1666  deczember  20,  Bécs. 
I.  Lipót  Szily  Istvánnak  és  feleségének  Thuri  Zsuzsannának 
nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare 
ereetum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  interoceupante, 
super  quo  integri  duo  leones  .  .  . 
[in]  vicém  opposit[i]  .  .  .  .  e  eonin- 
dem  strictum  gladium  fortiter  vi- 
brante,  sinistro  verő  ternas  rubeas 
rosas  pede  similiter  dextro  gestan- 
tes,  sursum  prominere  cernuntur. 
Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  eraticulatani  sive  apertam, 
regio  diademate,  ternas  rubras 
rosas  [inter]  binas  alas  aquilinas 
(}ualuor  distinctas  coloribus  pro- 
minentes  proferente  ornatam.  A 
siimmitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis 
et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extreniita- 
tes  sese  piacidé  diffundentibus,  scutumque  ipsuni  decenter  exor- 
nantibus.« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  az  egymással 
szemben  álló  két  oroszlán  közül  a  jobboldalt  álló  bal  mellső  lábá- 
ban tartja  a  három  rózsát,  míg  a  baloldali  oroszlán  jobb  mellső 
lábában  kivont  kardot  tart.  Jobb,  illetve  bal  mellső  lábuk  össze- 
kulcsolva. A  sisakdísz  szárnyai  közül  a  jobboldali  ezüst-vörössel, 
a  baloldali  arany-kékkel  vágott. 

Kihirdettetett  Ungh  vármegyének  1668  február  17-ikén  Nagy- 
Kaposon  tartott  itélőszékén. 
Függő  pecséttel. 

CCCLXXXI. 

1667  deczember  IS.  Bécs, 
I.  Lipót  Kellessy  Jánosnak   és  fiainak  Györgynek,  Gábornak 
és  Istvánnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  caelestini  coloris,  fundum 
illius  trijugi  viridi  monticulo  interoccupante,  cuius  in  eminentiori 
medio  aureum  diadema,  ex  eoque  candidum  .  .  .  ore  palmam 
mediotenus  .  .  .  anterioribus  pedibus  sursum  erecte  stare  visitur. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


231 


Scuto  incumbentem  galeam  inilitarem  craticulatain  sive  apertam, 
regio  diademate,  in  eoque  candidum  alterum  nionoceraten 
sertum  laureum  cornu  trasfixo  infe- 
riori  per  omnia  conformem  medio- 
tenus  pariformiter  eminentem  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  sive  lem- 
niscis,  hinc  flavis  et  caeruleis, 
illinc  autem  candidis  et  rubris  in 
scuti  extremitates  passim  sese 
diffundentibus,  illudque  ipsum  de- 
center  ac  venuste  exornantibus.« 
Az  oklevél  szövege  az  össze- 
hajtásnál több  helyt  el  van  kopva, 
úgy,  hogy  a  czímerleírás  a  maga 
egészében  nem  olvasható.  A  ezímer- 
kép  alakja  fehér  egyszarvú,  mely  a 
sisakdíszben  ismétlődik.  A  pajzsbeli 
alak  szájában  pálmaágat  tart. 

Kihirdettetett   Szathmár   vármegyének    1()()8  április  24-ikén 
Lázáriban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsét  töredékeivel. 


CCCLXXXII. 

1668  január  10,  Bécs. 

I.  Lipót  Baraczy  Balázsnak,  feleségének  Dese  Zsuzsannának, 

unokatestvérének  Pap  Jánosnak,  továbbá  fogadott  fiainak  Baraczy 

Istvánnak   és   Dese  Istvánnak   nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectuni  coerulei  coloris,  fundum 
illius  stagnante  aqua  interoecupante,  ex  cuius  medio  petra  inter 
duos  virides  monticulos,  quorum  sinistri  verticeni  .  .  .  fructifera, 
dextro  verő  triticeus  nianipulus  ....  in  altum  assurgere,  eidem- 

(|ue stantem  ....  sinistro  insistere,  dextra  autem  lapil- 

lum  fortiter  coniprehensum  tenere,  in(iue  dextram  scuti  orani 
conversa  esse  cernuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam,  regio  diademate  candidam  columbam 
quasi  a  longe  revolanti  similem,  ac  rostro  viridem  ramum  olivae 
gestantem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő,  sive  cono  galeae 
laciniis  sive  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  can- 
didis et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  passim  diffundentibus, 
scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Az  oklevél  szövege  több  helyt  ki  van  kopva,  így  a  czímer- 
leírásnál  is.  A  czímerrajzban  a  leírt  két  zöldelö  halom  közöl  a  bal- 


Digitized  by 


Google 


282  Magyarországi  czímeresleveiek. 

oldalin  lilaszínű  virágokkal  ékes  növény  látható,  a  középső  sziklán 
pedig  természetes  színű  daru  áll. 

Az  oklevél  megemlíti,  hogy  czímerszerző  fiait  a  törökök 
fogságából  kiváltva  fogadta  örökbe  és  az  egyiknek  a  maga,  a 
másiknak  pedig  felesége  családi  nevét  adta. 

Kihirdettetett  Pest-Pilis  és  Solt  vármegyének  1668  novem- 
ber 14-ikén  Füleken  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacherf  Supplementband,   14.  1.  9.  t. 

CCCLXXXIII. 

1668  január  17,  Besztercze, 

Apafi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Szigeti  Lakatos  Simonnak 
nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  coelestini  coloris,  cuius  fundum 
cespes  viridis  occupat,  in  campo  autem  sive  area  brachium  qaod- 
dam  humánum  homerotenus  resectum,  lorica  indutum,  ensem 
evaginatum  tenere  conspicitur.  Supra  scutum  autem  galea  mili- 
taris  clausa  est  posita,  quam  conlegit  diadema  regium,  gemmis 
atque  unionibus  decenter  undiquaque  exornatum.  Ex  cono  verő 
galeae  leniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  defluentes, 
utrasque  oras  seu  margines  ipsius  seuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exornant.* 

Kihirdettetett  Máramaros  vármegyének  1668  október  8-ikán 
Márámarosszigeten  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  czímerkép  helye  üres. 

CCCLXXXIV. 

1668  január  2ő,  Bécs. 

I.  Lipót  Zuannai  Melchioris  János  Györgynek  és  testvéré- 
nek János  Vilmosnak  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  mihtare  erectum,  cuius  corpus  seu  spatium 
superne  ae  inferne  oecupant  binae  quidem  rubrae  ac  intermedia 
álba  obliquae  laminae  sive  viae,  distinetim  ab  invicem  locatae, 
ipsum  porro  scutum  per  médium  dividit  latius  praemissis  itidem 
nigra  via  seu  lamina  oblique  sursum  erecta,  in  qua  fulvus  leo 
naturaliter  effigiatus  gradatim  ascendenti  similis  eminens,  ore 
hianti  ac  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  bifurcata  ad  tergum 
elevata,  pede  dextro  elevato  sagitam  furcicatam  numeri  ad  instar 
arithmetici    figurám    continentem    tenere    et    ostentare    cernitur. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


3BH 


Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  cTaticulalam  seu  apertam, 
regio  diademate,  ex  eoque  nigram 
aquilam  capile  aurea  corona  redi- 
mito,  alis  expansis  ac  pedibus  dis- 
positis  eidem  coronae  innixam, 
sursum  pariformiter  erectam  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő 
seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemnis- 
eis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  rubris  et  eandidis  in  seuti 
extremitates  sese  piacidé  diffunden- 
tibus,  illudque  ipsum  decenter  et 
venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1668  október  29-ikén  Szom- 
bathelyen tartott  közgyűlésén. 

í^üggő  pecsétje  elveszett. 

CCCLXXXV. 
1668  június  6,  Bécs. 
I.  Lipót  Almássy  Balázsnak  és  testvéreinek  Almássy  György- 
nek és  Istvánnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  latepatenti  eampo  oecu- 
pante,  super  quo  iuvenis  militaris 
armis  bene  instructus,  rubro  ha- 
bitu,  calligis  sanditini  et  cingulo 
coerulei  colorum  ac  ílavis  cothurnis 
indutus,  capite  quoque  pileo  rubro, 
ala  aquilina  ornato,  cooperto,  albo 
insidens  equo,  manuum  porro 
sinistra  habenas  equi,  dextra  verő 
evaginatum  acynacem  gestare,  in 
dextramque  scuti  partém  velociter 
currentis  instar  tendere  visitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam   sive  apertam,  --ííc:x^>^' 

regio  diademate,  ex  eoque  brachium 

humánum  rubra  manica  indutum  ac  pugno  aeque  evaginatum  acy- 
nacem inferiori  consimilem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  rubris  et  eandidis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  difTun- 
dentibüs,  illudque  ipsum  decenter  et  venuste  exornantibus.« 


MÁ^.i 


Digitized  by 


Google 


234 


Magyarországi  czímereslevelek. 


Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1668   november   27-ikén 
Nagy-Tapolcsánban  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

CCCLXXXVI. 
1()68  júliiis  11.  Bécs. 
I.  Lipót  Kuthnári   Jászszy   Jánosnak,  régi  nemességét  meg- 
erősítve, czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  eoelestini  coloris,  fundum 
illius  trifida  petra  interoccupante, 
in  euius  eminentiori  média  fulvus 
leo  naturaliter  depictus,  cauda  bifur- 
cata,  ore  hianti,  linguaque  rubicunda 
exerta,  binis  anterioribus  pedibus 
regium  diadema  aureum  gestans 
sursum  erecte  stare  visitur.  Scuto 
in(ímnbentem  galeam  militarem  cra- 
ticulatam  sive  apertam,  regio  dia- 
demate,  ex  eoque  alium  itidem  ful- 
vum  leonem  inferiori  per  omnia 
conformem,  binas  inter  nigras  aqui- 
linas  alas  consLitutum,  binis  anterioribus  pedibus  regium  pariter 
diadema  tenentem,  proferenle  ornalam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis,  hinc  llavis  et  caeruleis,  illinc 
autem  candidis  ac  rubris,  in  scuti  extremitates  passim  sese  diffun-  • 
deniibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1()69  június  H-ikán  Szombat- 
helyen tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

CCOLXXXVII. 

lf)()8  július  lő.  Bécs.  ^ 
I.    Lipót    Turczynszki   Dánielnek,   feleségének   Ágnesnek   és 
testvérének  Pálnak,  Eperjes  város  polgárainak,  nemességet  és  czí- 
mert adományoz. 

»Sculum  videlicet  militare  erectum  eoelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  spalioso  amoeno  campo  interoccupante,  ex  cuius 
dimidio  procera  alta  viridis  arbor,  dilatatis  palmis  seu  ramis,  in  sum- 
mitatem  atque  altitudinem  ipsius  scuti  pulchre  excrevisse,  eidemque 
ex   utraque    parte    hinc  ([uidem  leo,    inde  verő   gryphus  expansis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


235 


alis,  ambo  naturali  suo  colore  effigiati,  divaricatis  posterioribus 
pedibus,  corporis  mole  erecta,  ore  ac  rostro  patulis  ac  linguis 
rubicundis  exertis,  caudisque  leone  ad  tergum  elevata,  grypho 
autem  inter  pedes  reflexa,  anterioribus  porro  pedibus  aequaliter 
praedictae  arbori  innixi,  ac  aliernatim  sese  conspieientes,  cernere 
visuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive 
apertam,  regio  diademate,  ex  eoque  virum  militarem  turcico  habitu 
indutum,  capite  quoque  cidari  cristis  ardearum  ornato  tectum, 
manuum  item  sinistra  cingulum  tenentem,  dextra  verő  stricium 
gladium  foriiter  comprehensum  vibrantem,  genuumtenus  eminen- 
tem,  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
iaciniis  seu  lemniscis,  hinc  (lavis  et  coeruleis,  illinc  auteiíi  can- 
didis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  difTundentibus  scutumque 
ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1668  deczember  12-ikén 
Eperjesen  tartott  itélőszékén  és  Szepes  vármegyének  1668  deczem- 
ber 10-ikén  Lőcsén  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  kivágva,  a  gróf  Forgách 
család  levéltárában. 


CCCLXXXVIII. 
1668  október  31,  Bécs. 

I.  Lipót  Péczy  Jánosnak,  feleségének.  Töltt  Katalinnak,  fiuk- 
nak Andrásnak  nemességet  és  czímert  adomáiiyoz. 

»Scutum  videlicet  mililare 
erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  viridi  monticulo  inter- 
occupante,  in  quo  aureum  dia- 
dema,  ex  eoque  unicornis  natu- 
raliter  effigiatus,  ac  inter  lunam 
a  dextris  et  stellam  a  sinistris 
sibi  e  diametro  positas  in  dex- 
tram  scuti  partém  conversum 
esse  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate 
ex  eoque  virum  militarem,  mere 
cataphractum,  ferrea  casside 
capite  tectum,  verum  dextra 
manu  nudam  frameam  vibran- 
tem, sinistra  verő  obtruncatum 

turcicum   caput   per   comam    tenentem,  genuumtenus  eminenlem, 
proferente   ornatam.    A    summitate    verő    sive   cano  (így)  galeae 


Digitized  by 


Google 


236  Magyarországi  czímereslevelek. 

laeiniis  seu  leniniscis  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  autem  rubris 
et  candidis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  scu- 
tumque  ipsum  decenter  et  venuste  exomantibus.* 

Kihirdettetett  1669  február  10-ike  után  Bereg  vármegyének 
Beregszászon  tartott  itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCLXXXIX. 

1668  november  24.  Bécs. 

I.  Lipót  Oláh  Jánosnak,  feleségének  . .  .  itei  (?)  Dorottyának, 
gyermekeinek  Gergelynek,  Istvánnak  és  Erzsébetnek,  Oláh  Mihály- 
nak és  testvéreinek  Kiss  Lukácsnak  és  Gergelynek  nemességet  és 
czímert  adományoz. 

A   czímeradományt   Oláh   János  czímer- 
kérő  folyamodványa  őrizte  meg,  a  fenti  napon 
kelt  engedélyezési  záradékkal.  A  czímerrajz  kék 
pajzsban   zöld   alapon   egyenesen  álló,  jobbra 
forduló   természetes  színű   párduczot  ábrázol, 
mellső  jobb  lábában  kivont   kardot,  bal  lábá- 
ban  pedig   vérző  törökfejet,   üstökénél    fogva 
tartva.  Sisakdísz  arany  koronán  könyöklő  vörös 
ruházatú  kar,  markában  egyenes  kardot  tartva, 
melyre  vérző  török  fej  van  szúrva. 
A    czímerkérő    folyamodványában    hivatkozik    szolgálataira, 
melyeket   Szécsény   és  Fülek   várában,  mely   utóbbi  helyen  mint 
lovassági  hadnagy  szolgált,  a  törökök  ellen  tett. 
Eredeti,  papíron. 

CCCXC. 

1669  márcziiis  24.  Bécs.  . 

L  Lipót  Liest  máskép  Liestenberger  Jánosnak  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  linea  perpendiculari  per 
médium  transversum  in  formám  crucis  dueta,  quadripartite  divi- 
sum,  in  qua  quidem  inferiori  dextra  et  inferiori  (így)  sinistra 
rubri  coloris  scuti  areis  praerupta  dilatata  petra  a  fundo  summi- 
tatem  versus  assurgere,  eandemque  ab  altis  sol  radians  fulgore 
suo  illustrare  visitur,  in  superiori  porro  dextro  et  inferiori  sinistro 
pariter  coerulei  coloris  scuti  atriis,  singulis  leonibus  naturaliter 
eíligiatis,  erecte  viridi  monticulo  insistentibus,  oribus  patulis, 
linguis  rubicundis  exertis  ac  caudis  bifurcatis  ad  tergum  elevatis, 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


287 


pedibusque  anterioribus  utrinque  ad  rapiendum  protensis,   promi- 

nentibus,  in  medituUio    autem    ipsius    maioris   scuti   minusculum 

scutum  existit,  in   quo  virgo 

formosa  et  facie  decora  retro 

dorsum   dispersis   capillis  ac 

utraque   manus   lumbos   ful- 

ciens,  e  viridi  coUe  pubetenus 

prodire  seu  prominere  cerni- 

tur.  Scuto  incumbentem  ga- 

leam  militarem  craticulatam 

sive    apertam,    regio    diade- 

mate,     ex    eoque    septennas 

variegatorum  colorum  struti- 

onis   plumas,  decenter  atque 

venuste   locatas   atque   emi- 

nentes,    proferente    ornatam. 

A  summitate  verő  sive  cono 

galeae  laciniis  seu  lemniseis, 

hinc  llavis  et  coeruleis,  illinc 

autem  candidis  et  rubris,  in 

scuti   extremitates   sese   diíTundentibus,   scutumque   ipsum    debiie 

et  honeste  exornantibus.« 

A  czimerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  pajzs  1.  és 
4.  mezeje  az  oroszlánt,  a  2.  és  3.  mezeje  a  sziklát  a  nappal  együtt 
mutatja. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

CCCXCI. 
1669  június  29.  Bécs, 
I.  Lipót  Bozóky   Györgynek,  feleségének  Mészáros  Erzsébet- 
nek és  gyermekeiknek  Györgynek,  Bálintnak  és  Ferencznek  nemes- 
séget és  czlmert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  caerulei  coloris,  fundum 
illius  viridi  trijugi  monticulo  interoccupante,  cui  brachium  humá- 
num rubra  manica  indutum  cubitotenus  inniti,  ac  in  illó  ipso 
dolonem  seu  gladium  directum  cum  affixo  turcico  capite,  per 
médium  virenti  serto  seu  corolla  insignitum  tenere  visitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  ex  eoque  aliud  brachium  inferiori  per  omnia  conforme, 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
sive  lemniseis,  hinc  flavis  et  caeruleis,  illinc  autem  candidis  et 
rubris  in  scuti  extremitates  sese  diíTundentibus,  scutumque  ipsum 
decenter  exornantibus.« 


Digitized  by 


Google 


238  Magyarországi  czímereslevelek. 

Kihirdettetett  1669-ben  Vágujhelyt  Nyitra  megyében. 

XIX.  századi  nyomtatvány. 

Siebmacher,  82.  1.  66.  1.  azzal  a  külömbséggel,  bogy  a  hár- 
mas balom  középső  dombján  még  egy  leveles  korona  van,  melyen  a 
kar  könyököl. 

CCCXCII. 

1669  július  If).  Bécs. 

I.  Upót  Alsószalóki  Krivácsy  Mátyásnak  a  szt.  Mártonról 
czímzett  szepesi  társas  káptalan  kanonokjának,  testvérének  Péter- 
nek, feleségének  Annának,  gyermekeiknek  Pálnak  és  Fábiánnak, 
továbbá  másik  testvérének  Krivácsy  (lergelynek,  feleségének  Anná- 
nak, gyermekeiknek  Ágnesnek  és  Erzsébetnek,  vejüknek  Farkas 
Györgynek,  azonkívül  sógorának  Szalóky  Tamásnak  s  nejének  szül. 
Krivácsy  Zsófiának,  ezek  gyermekeiknek  Andrásnak  és  Mátyásnak, 
másik  sógoruknak  Gliviczy  Andrásnak,  feleségének  Jados  Zsófiá- 
nak (Krivácsy  Ágnes  leányának),  gyermekeinek  Jakabnak  é^_ 
Annának,  továbbá  nővérének  Krivácsy  Ágnesnek,  fiának  Jados 
Péternek  és  feleségének  Mártának,  gyermekeiknek  Balázsnak, 
Györgynek  és  Annának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutuin  videlicet  militare  ereetum  coelestini  coloris,  vir..d.. 
funduni  ....  divisum,  quod  suppo  .  .  .  um  .  .  .  adumbrans  niare 
tigris  naturaliter  effigiatus,  a  parte  scuti  sinistra  in  dextram  veluti 
siirsum  saliens,  medios  inler  íluctus  transnatare  nilitur,  a  parte 
verő  dextra,  a  fundo  nimirum  ipsius  scuti  et  sub  ipso  mari  amoe- 
nae  .  .  .  esse  visuntur.  Seuto  incumbenlem  galeam  militarem 
eraticulatam  sive  aperlam,  regio  diadeinate,  ex  eoque  brachium 
humánum  cathaphractum  cubitotenus  innixum  pugno  sive  in  vola 
sLrietum  gladium  tenens  proferente  ornatam.  Quae  quidem  desig- 
nant,  si  altius  consideraveris.  tigridem  repraesentantem  nium  zelum 
erga  Deum,  transnatantem  maré  sanguine  Cliristi  inundans,  fidu- 
ciam(}ue  habentem  in  Deo  ac  per  vanitatem  rosarum  mundi 
spe  futuri  perennis  praemii  defrauderis,  quo  quidem  in  z  . .  .  . 
manum  gladio  armatam  ad  perseverandam  in  eodem  usque  ad 
finem  recte  dispositam,  sapienter  iudicabis.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  diffunden- 
tibus  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.* 

A  czimerlelrás  az  oklevél  szövegének  megrongált  volta  miatt 
nem  egészen  olvasható.  A  czímerrajz  vörös  alsó  balharánt 
pólyával    osztott    kék   pajzsban   lépkedő   tigrist   ábrázol,   a   pajzs 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


2B9 


felső  bal  sarkában  felkelő  arany  nappal,  a  vörös  pólya  alatti 
zöld  mezőben  két  vörös  és  három  fehér,  arany  szárú  rózsa  van 
sorjában  elhelyezve. 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1670  január  13-ikán 
Lőcsén  tartott  közgyűlésén.  Beiktattatott  a  szepesi  káptalannak 
nemesi  protokoUumába  1671.  fol.  269.  alatt. 

Függő  pecsét  töredékeivel. 

Siebmacher,  Supplementband,  83.  1.   56.   t. 


CCCXCIII. 

1669  augtísztus  10,  Bécs, 

I.  Lipót  Bárky  Istvánnak,  feleségének  Gáspárgyörgy  Ilonának, 
gyermekeiknek  Ferencznek,  Györgynek,  Katalinnak  és  JuUannának, 
testvérének  Bárky  Andrásnak,  feleségének  Erzsébetnek  és  gyerme- 
keiknek  (név   olvashatatlan)   nemességet   és   czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  coelestini  coloris,  fundam 
illius  trijugi  monticulo  interoccu- 
pante,  caius  in  eminentiori  .  .  . 
cataphractum  .  .  .  tarcico  capiíe 
transfixam  gestare  visitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam,  régió 
diademate,  ex  eoque  .  .  .  inferi- 
ori  .  .  .  evaginatum  .  .  .  laciniis 
sive  lemniscis,  hinc  fulvis  et  coe- 
ruleis,  illinc  autem  candidis  et 
rubris  .  .  .  sese  diffundentibus, 
illudque  ipsam  decenter  ac  venuste 
exornantibus.* 

Az  oklevél  szövege  annyira 
el  van  kopva,  hogy  a  czímerleírás 

a  maga  egészében  nem  olvasható.  A  czimerrajz  egyenesen 
álló  pajzs  kék  mezejében  természetes  színű  hármas  szikla  középső 
csúcsán  könyöklő  pánczélos  kart  ábrázol,  markában  arany  marko- 
lata kardot  tartva,  melynek  hegyére  levágott,  vérző,  turbános 
török  fej  van  tűzve.  Sisakdísz  a  pajzsbeli  alak.  A  takarók  szine 
jobbról  arany-kék,  balról  ezüst- vörös. 
Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


240 


Magyarországi  czimeresle vélek. 


'-^^^    sW 


CCCXCIV. 
1669  deczember  22.  Bécs, 

I.  Lipót  Kálmánczay  Istvánnak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  rubri  coloris,  fundum  illius 
aurea  corona  interoccupante,  super 
qua  grus  naturali  suo  colore  effi- 
giata,  sinistro  pede  eidem  coronae 
innixa,  dextro  auíem  lapillum  lenére, 
vigilantiae  signum  praeferens,  ac 
in  ore  seu  rostro  binos  palmae 
viridis  ramuseulos  in  tergum  di- 
stinctive  demissos  gestans  in  dex- 
tram  scuti  partém  eonversa  esse 
cernitur.  Scuto  ineumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  seu  aper- 
tam,  regio  diademate,  ex  eoque 
aliam  gruem  inferiori  per  omnia 
similem  sursum  eminentem  profe- 
rente  ornatam.  A  summitate  verő  seu  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris, 
in  scuti  extremitates  sese  passim  diíTundentibus  illudque  ipsum 
decenter  et  venuste  exornantibus.* 

Kihirdettetett   Pozsony  vármegyének    1670  deczember  1-én 
Samarján  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsét  töredékével,  az  aláírás  és  a  czímerkép  keretének 
egyik  medaillonja  kivágva,  a  Kapy  család  levéltárában. 


cccxov. 

1669  deczember  25,  Bécs, 

I.  Lipót  Czingely  Jánosnak  régi  nemességét  megerősítve, 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  aurea 
lamina  seu  via  per  médium  oblique  sinistrorsum  ducta  in  duas 
divisum  partes,  in  qua  leo  niger  comatus,  ore  patulo,  lingua 
rubicunda  exerta,  caudaque  bifurcata  ad  tergum  elevata,  versus 
lunam  et  stellam  sibi  e  diametro  oppositas  sursum  gradire,  binae 
porro  scuti  areae  singula  duplicata  candida  lilia  exhibere  visitur. 
Scuto  ineumbentem  galeam  militarem  craticulatam  seu  apertam, 
regio   diademate,    ex   eoque   alium    leonem    inferiori   consimilem 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


241 


sinistro  pede  ad  rapienduin  ex- 
panso,  dextro  autem  ramum  palmae 
viridem  gestantem,  inter  binas 
divariegatas  cigninas  alas  medio- 
tenus  eminentem  proferente  ora- 
tam.  A  summitate  verő  seu  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
llavis  et  coeruleis,  illinc  autem  can- 
didis  et  rubris,  in  scuti  extremi- 
tates  sese  passim  diffundentibus, 
illudque  ipsum  decenter  et  venuste 
exornantibus.« 

A  czímerrajz  a  leírástól  any- 
nyiban  eltér,  hogy  a .  narancssárga 
harántpólya  felső  jobb  sarkában 
arany  féíhold,  lent  pedig  arany 
csillag  van.  A  sisakdíszt  kisérő  sasszárnyak  jobb  felől  ezüst-vörössel, 
balfelől  arany-kékkel  vágottak. 

Kihirdettetett  Hont  vármegyének  1670  május  5-ikén  Korpo- 
nán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


CCCXCVI. 
1670  január  10,  Bécs, 

I.  Lipót  Fazekas  máskép  BuUkowszky  Jánosnak,  feleségének 
Palczer  Erzsébetnek,  gyermekeinek  Jánosnak,  Erzsébetnek,  Anná- 
nak, vejének  Skowranek  Jánosnak,  unokájának  Thuránszky 
Jakabnak,  feleségének  Alzer  Erzsébetnek  és  leányaiknak  Erzsébet- 
nek és  Marinának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  aurei  seu  fulvi  (*oloris,  per 
cuius  latitudinem  arcus  expansus 
cum  sagita  in  sinistram  scuti  par- 
tém directus  esse  cernitur.  Scuto 
incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  seu  apertam,  regio 
diademate,  ex  eoque  ternas  sagit- 
tas  per  crucem,  euspide  sursum 
erectas,  locatas,  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  seu  cono 
galeae    laciniis  seu  lemniscis,  hinc 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei. 


Digitized  by  VjiOOQIC 


242  Magyarországi  czímereslevelek. 

ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extre- 
mitates  sese  passim  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  et 
venuste  exornantibus« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1671  január  23-ikán  Gön- 
czön tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsét  töredékeivel. 

CCCXCVII. 

1670  július  ^0.  Ofjula fejérvár. 

Apaíi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Fogarasi  Fábián  Mártonnak 
a  harczi  téren  szerzett  érdemeiért  nemességet  és  czimert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
s[ive  area]  homo  integer,  véste  rubra  indutus,  dextra  ensem 
evaginatum,  sinistra  verő  manu  coronam  tenere  eonspicitur.  Supra 
scutum  galea  militaris  elausa  est  posita,  quam  contegit  diadema 
regium,  gemmis  atque  unionibus  variegatum.  Ex  cono  autem  galeae 
teniae  sive  lemnisci  variorum  eolorum  hine  inde  detluentes 
utrasque  oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exornant.* 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  czímerkép  helye  üres ;  a  szö- 
vegben a  czímerszerző  neve  két  helyt  Almási-ra.  van  hamisítva. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél   153.  1.  91.  t. 

Gccxcvni. 

1670  április  17.  Bécs,  l^ 

I.  Lipót  Szalay  Miklósnak,  feleségének  Polyhos*  Dorottyának, 
gyermekeiknek  Istvánnak,  Jánosnak,  Katahnnak  és  Erzsébetnek, 
továbbá  unokatestvérének  Szalay  Mártonnak  és  feleségének  Terjeny 
Katalinnak  nemességet  és  czimert  adományoz. 

'>  Scutum  videlicet  militare  erectum  caerulei  coloris,  fundum 
illius  viridi  latepatenii  campo  interoccupante,  super  quo  integer 
tigris  naturaliter  effigiatus,  divaricatis  posterioris  pedibus,  cauda  ad 
tergum  elevata,  ore  hianti,  linguaque  rubicunda  exerta,  anteriorum 
quidem  pedum  sinistro  ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő  aci- 
nacem  vibrante,  inque  dextram  scuti  partém  conversus  esse  visitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diademate,  pellicanum  naturaliter  depictum,  expansis  alis, 
rostro  pectus  suum  divellicantem,  ternosque  puUos  avide  escam 
exposcentes  nido  locatos   alentem  proferente  ornatam.  A  summi- 


Digitized  by 


Google 


'Magyarországi  czímereslevelek.  á43 

tale  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis,  hinc  ílavis  et 
coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates 
passim  sese  diffundentibus  illudque  ipsum  decenter  et  venuste 
exornantibus.« 

Kihirdettetett  Nógrád  vármegyének  1670  július  8-ikán  Füleken 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  czím érkép  kivágva^  a  Hanvay  család  levél- 
tárában. 

CCCXCIX. 
1671  deczemher  3.  Oynlafejérvár, 
Apafi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Thesseni  Lőrincz  Györgynek 
a  hadi  téren,  főleg  pedig  Kemény  János  fejedem  alatt  szerzett 
érdemeiért,  Kovásznai  Péter  erdélyi  református  püspök  és  kolozs- 
vári lelkipásztor  közbenjárására  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris  trian- 
gulare,  in  cuius  eampo  dextrum  hominis  brachium  humerotenus 
resectum,  germanico  more  vestitum,  rumpheam  evaginatam  sur- 
sum  recta  porrectam  tenere  visitur.  Ex  (?ono  autem  galeae  teniae 
sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  deíluentes  utrasque  oras 
sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

A  czínierrajzban  a  pajzsbeli  kar  zöld  halomra  van  helyezve, 
mit  a  leírás  nem  említ. 

Az  oklevél  czímerszerzö  érdemeiről  így  szól: 

».  .  .in  hoc  regnum  nostrum  Transsylvaniáé  miles  (ler- 
nianus  adductus,  inque  civitatem  nostram  Claudiopolitanam  cum 
ceteris  sacrae  caesareae  regiaeque  majestatis  praesidiariis  collo- 
catus,  üdelitatem  homagio  suo  conformem  praestitit.* 

Kihirdettetett  1B71  deczember  15-ikén  a  Gyulafejérvárott  tar- 
tolt országgyűlésen. 

Függő  pecsét  töredékével. 

Siebmacher,  Siebenbüi'ger  Adél,  274.  1.  204.  t. 

CD. 
1675  június  h"),  Bécs.^^' 
I.   Lipót   Vitézy   Andrásnak,   feleségének   Fida  Annának   és 
fiuknak  Jánosnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum   illius   viridi    campo   occupante,   in    eoque   tricollis   similiter 

16* 


Digitized 


by  Google 


244'  Magyarországi  czímereslevelek. 

viridis,  regio  diademate  redimitus,  ac  supra  eum,  scilicet  in  medio^ 
candida  crux  hyspanica  parte,  eiusdem  superiori  sole  radiante 
amicta  in  altum  surgere,  ad  radicem  autem  crucis  supra  collicolum 
Integra  aquila,  expansis  alis  ad  solem  volare  et  tendere  visuntur. 
Scuto  incumbentem  galeam  niilitarem  craticulatam  sive  apertam, 
altero  regio  diademate,  aliam  crucem  hyspanicam  cum  tricoUi  et 
aquila,  alias  inferiori  per  omnia  simiíem  proferente  ornatam. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laeiniis  seu  lemniscis,  hinc 
ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extre- 
mitates  sese  piacidé  diffundentibus  scutumque  ipsum  decenter  ac 
venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1()75  június  28-ikán 
Lőcsén  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsét  töredékével. 

Siebmacher,   720.  1.   492.  t.,  de  a  hármas  halom  nélkül. 

CDI. 

Í6'7o  augusztus  S,  Badnőth. 
Apafi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Pap  Istvánnak,  fiának  György- 
.  nek   és   testvérének    Pap   Keresztélynek    nemességet    és   czlmert 
adományoz. 

>Scutum  videlicet  militare  coelestini  coelestini  (így!)  colo- 
ris,  in  cuius  campo  sive  area  brachium  quoddam  humánum 
humerotenus  resectum,  lorica  indutum,  pugionem  evaginatum  sur- 
suin  tenere  conspicitur.  Supra  scutum  autem  galea  militaris  con- 
spicitur,  quae  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium, 
gemmis  atque  unionibus  decenter  exornatum.  Ex  cono  verő  galeae 
teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc  inde  deíluentes,  utras- 
que  oras  sive  margines  ipsius  scuti  pulcherrime  ambiunt  et 
exonant.« 

Kihirdettetett  Hunyad  vármegyének  1()76  szeptember  1-én 
Bácsyban  tartott  itélőszékén  és  a  székely  rendeknek  (jyulafejér- 
várott  1()79  június  14-ikén  tartott  gyűlésén. 

Függő  pecséttel.  Czímerkép  nélkül. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adél,   281.   1.   210.  t.  XV. 

CDII. 

1676  oJctőber  S,  Ebersdorff'. 
I.  Lipót  Gáál  máskép  Toót  Györgynek,  anyjának  Patay  Erzsé- 
betnek,  továbbá   feleségének   Kovách  Annának   és   gyermekeinek 
Istvánnak,   Ferencznek,   Andrásnak   és   Katalinnak  nemességet  és 
czlmert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  245 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coerulei  coloris,  fundum 
illius  latepatenti  terra  arabili  interoccupante,  quam  nigroberbis 
agricola,  aestivali  rurali  modo  vestitus,  nigro  pileo  capite  tecto, 
aratro  geminis  bobus  aurea  cornua  habentibus  iunctis  diligenter 
incumbens  sulcare,  scutica  verő  eosdem  stimulare  ac  taliter  ter- 
ram  eandem  sedulo  excolere,  manipulumque  triticeum  eiusdem 
scuti  fundo  locatum  -habere  visitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam  regio  diademate,  geminos 
grues  ex  opposito  advolantibus  similes  naturaliter  effigiatos  profe- 
rente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laeiniis  seu 
lemniscis,  hine  ílavis  et  caeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  passim  sese  diffundentibus,  illudque  ipsum 
deeenter  ac  venuste  exornanlibus.* 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Pest- 
Pilis-Solt-Kiskún  vármegye  levéltárában. 

CDIII. 

1676  oJctóber  20.  Gyula  fej  ér  vár, 
Apafi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Fodor  máskép  Diószegi  Dió- 
szeghy  Istvánnak,  Mihálynak,  Jánosnak  és  Gergelynek  nemességöket 
megerősítve  czímert  adományoz. 

»Scutuni  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  in 
ouius  campo  sive  area  homo  quidam  véste  viridi  indutus,  albo 
€(fuo  militanter  insidens,  dextra  gladium  evaginatum  sursum. 
tenere,  sinistra  verő  manuum  eqiium  dirigere  visitur.  Supra  scutum 
autem  galea  militaris  clausa  est  posita,  quam  contegit  diadema 
regium  gemmis  atque  unionibus  deeenter  exornatum.  Ex  cono 
A^ero  galeae  teniae  sive  lemnisci  variorum  colorum  hinc-inde 
deíluentes  utrasque  oras  seu  margines  ipsius  scuti  pulcherrime 
ambiunt  et  exornant.« 

Kihirdettetett  1677  június  1-én  az  erdélyi  rendeknek  Gyula- 
fejérvárra 1677  május  30-ikára  hirdetett  országgyűlésén. 

A  kolozsmonostori  konventnek  1715  július  3-ikán  kelt  átiratában. 

Siebmacherj  Siebenbürger  Adél,   148.  1.  85.  t. 

CDIV. 

1678  oJctőber  18,  Gyulafejérvár,  ^^ 
Apafi  Mihály  erdélyi  fejedelem  Tokaji  Szathmári  Istvánnak, 
a   királyfalvai  egyház  lelkipásztorának,   feleségének  Vig   Annának 
és  gyermekeiknek   Istvánnak  és  Jánosnak  nemességet  és  czímert 
adományoz. 


Digitized  by 


Google 


246  Magyarországi  cziniereslevelek. 

*Scutuiii  videlicet  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  in  cuius  campo 
sive  area  codex  sacer  biblioruni 
deauratus,  super  quo  cygnus  qiiidain 
pennis  suis  naturalibus  depictus,  sinis- 
tro  erectus  stare,  dextro  autem  pedi- 
bus  calamum  seriptorium  apprehen- 
disse  visitur.  Supra  scutum  aulem 
galea  militaris  clausa  est  posita,  (juaiii 
eontegit  diadema  regium  gemmisatque 
unionib  usdecenter  exornatum.  Ex  cono 

verő    galeae    teniae    sive    lemnisci   variorum   colorum   hinc-inde 

deíluentes    utrasque   oras   sive   margines  ipsius  scuti  pulcherriine 

ainbiunt  et  exornant.* 

Kihirdettetett   az   erdélyi   rendeknek    1679    május    31-ikén 

Gyulafejérvárott  tartott  országgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

CDV. 

1678  november  2,  Bécsújhely, 
I.  Lipót  Don  Ohmuchievich-Gargurich .  Admiransnak,  Don 
Péter  Damiánnak,  Antal  Damiánnak,  a  ragusai  köztársaság  kan- 
czellárjának,  illyr  lovagnak  s  feleségének  Jablanovich  Máriának, 
gyermekeiknek  Don  Radoslav  Károlynak  és  Don  Ohmuchievich- 
Gargurich  Máté-Iveglionak,  és  apjának  Don  Péter  Damiánnak  régi 
kiváltságaikat  megerősíti,  —  hivatkozva  III.  Ferdinándnak  1650 
június  10-ikén  és  1654  július  8-ikán  Bécsben  kelt  kiváltság- 
leveleire —  megengedi  nekik,  hogy  a  grófi  czímmel  élhessenek,  és 
magyar  nemességüket,  boszniai  és  maczedon  báróságukat  igazolja. 

Az  oklevél  megemlíti,  hogy  Don  Antal  Damián  a  ragusai  köz- 
társaság részéről  jött  a  császári  udvarhoz,  hogy  az  újszülött  főher- 
czeg,  Lipót  fia  születése  alkalmából  a  köztársaság  szerencsekivá- 
natait  kifejezze  és  megemlékezik  általános  szavakkal  a  család  ősi 
nemességéről  és  érdemeiről. 

XVIII.  századi  nyomtatvány. 

CDVI. 

1679  január  4,  Bécs.  /^ 

I.  Lipót  Viski  Mártonnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  latepatenti  viridi  campo    interoccupante,   super  cuius  medio 


Digitized  by  VjiOOQIC 


Magyarországi  czímereslevclek, 


2i7 


integer  vir  Hungarus,  naturaliter  effigi- 
atus  coeruleis  indutus,  pileoque  mardu- 
rinis  pellibus  subduclo  ornatus,  erecte 
stare,  manuum  sinistra  íatus  füleire 
dextra  verő  candidum  lilium  tenere  vi- 
situr.  Scuto  ineumbentem  galeam  mili-  ^ 
tarem  cratieulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  ex  eoque  alium  virum  iti- 
dem  Hungariim,  inferiori  per  omnia 
conformem  proferente  ornatam.  A  suin- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
sive  lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis, 
illine  autem  candidis  et  rubris,  in 
scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus  illudque  ipsum  decenter  et 
venuste  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Zemplén    vármegyének    1679  július   21-ikén 
Csicser  várában  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


CDVII. 

1679  május  21,  Laxenbiirg. 
I.  Lipót   Medgyessy   Mihálynak,  feleségének   Pintér  Borbálá- 
nak, gyermekeiknek  Mihálynak,  Istvánnak  és  Katalinnak,  továbbá 
felesége  testvéreinek  Pintér  Pálnak  és  Szeöleössy  Pálnak,  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  coerulei  coloris,  fun- 
dum  illius  eminentiori  petra 
interoccupante,  super  qua  inte- 
ger fulvus  leo,  ore  hianti,  lin- 
guaque  rubicunda  exerta,  et 
cauda  bifurcata  ad  tergum  ele- 
vata,  anteriorum  pedum  dextro 
siquidem  evaginatam  frameani 
vibrare,  sinistro  itaque  botrmn 
gestare  ac  divaricatis  posterio- 
ribus  pedibus  firmiter  stare 
visitur.  Scuto  ineumbentem  ga- 
leam militarem  cratieulatam 
sive   apertam   regio   diademate, 

ex  eoque  alium  leonem  inferiori  per  omnia  conformem,  inguinetenus 
tamen  eminentem   proferente   ornatam.   A   summitate   verő   sive 


Digitized  by 


Google 


248 


Magyarországi  czímereslsvelek. 


cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc 
autem  candidis  el  rubris  in  scuti  extremitates  passim  sese  diffun- 
dentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Sáros  várj  negyének  1680  január  29-ikén  Eper-- 
jesen  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel 


CDVIII. 
1680  márczms  28,  Prága, 

I.  Lipót  Ehmkroni  Frischman  Ambrus  Norbertnek,  feleségé- 
nek Noviczky  Erzsébet  Veronikának,  leányának,  Mária  Lueziának, 
végre  testvérének,  Ehrnkroni  Frischman  Máté  Jánosnak  nemességet 
és  ezímert  adományoz. 

>Scutum  yidelicet  mili- 
tare  erectum  in  quatuor  aequa- 
les  divisum  duplicis  coloris 
partes,  in  cuius  una  superi- 
ori  a  dextris  per  totum  can- 
dida  integer  leo  subruber  et 
tlavus  ad  sinistram  conver- 
sus  partém,  posterioribus  pedi- 
bus  divaricatis,  caudaque  bi- 
furcata  post  tergum  elevata 
erecLe  stare,  anterioribus  verő 
pedibus  pariter  divaricatis 
dextro  ad  rapiendum  ex- 
tenso,  sinistro  verő.  gladiuni 
sive  frameam  evaginatam 
fortiter  praemendo  et  ad  feri- 
endum  elevato,  oreque  aperto 
et  hiante,  ac  lingua  rubi- 
cunda  exerta,  oculis  in  altum 
prospicere,  in  altéra  autem  sinistra  coloris  merasei  parte, 
laurus  sive  sertum  laureum  viride,  argento  intermixtum,  in 
medio  duarum,  a  summitate  bivaricatarum  et  ab  infra  argen- 
tea  ligula  colligatarum  palmae  frondium  in  altum  proten- 
sum,  in  tertia  porro  parte  inferiori  a  dextris  aliud  sertum 
sive  coroUa  laurea,  priori  per  omnia  simihs,  in  quarta  demum 
parte  pariformiter  altér  leo,  superiori  conformis  in  dextro  duntaxat 
anteriori  pede  acinacem  evaginatum  versus  fauces  sursum  erectas, 
oblique  tenere,  praeviasque  quatuor  partes  simul  cohaerere,  in 
quarum  cohaerentia  sive  medio  aliud  minus  scutum  quinquangu- 
lare  coerulei  coloris  coronam  auream  sive  regium  diadema  conti- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  249 

nens  conspiciuntur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem  craticu- 
latam  sive  apertam  regio  diademate,  ex  eoque  tertium  leonem, 
duobus  inferioribus  per  omnia  similem,  dextro  duntaxat  anteriori 
gladium  sive  frameam,  sinistro  verő  pedum  acinacem  evaginatum 
fortiter  premendo  vibrantem,  certo  etiarn  lemmate,  scuto  super- 
scripto  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  verő  candidis 
et  rubris,  in  scuti  extrémitates  sese  piacidé  difTundentibus,  illudque 
ipsum  decenter  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1680  június  14-ikén, 
Pozsonyban,  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  gr.  Széchényi  család  levéltárában.  A  czímer- 
rajz  az  eredetitől  annyiban  eltér,  hogy  a  takarók  szine  mindkét 
oldalról  vörös-ezüst. 

CDIX. 

1681  szeptember  27.  Sopron. 

I.  Lipót  Balog  Istvánnak  és  fiának  Istvánnak  nemességet 
és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fundum  illius  viridi 
latepatenti  campo  interoccupante,  super 
c[uo  miles  albo  equo  insidens,  rubro  ve- 
stitu  indutus,  pelle  leopardina  ornatus, 
armisque  bene  instructus  pileo  subole 
subducto  et  plumato,  ac  manuuni  una 
veluti  dextra  hastam  de  .  .  .  .  tas  vibrando 
capiit  Turcicum  decolatum  elevare,  altéra 
verő  sinistra  frenam  equi  dirigere,  in- 
que  dextram  scuti  oram  conversus  esse 
visitur.  Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem craticulatam  sive  apertam,   regio 

diademate,  integrum  brachium  catafractum  vola  acinacem  com- 
pressum  tenentem,  cuius  cuspidi  itidem  caput  Turcicum  infi- 
xum  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  seu  cono  galeae 
laciniis  sive  lemniscis  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  can- 
didis et  rubris  in  scuti  extrémitates  sese  passim  difTundentibus, 
scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Sopron  vármegyének  1682  ápril  6-ikán 
Nemeskéren  tartott  közgyűlésén  és  Győr  vármegyének  Győrött 
1695  deczember  22-ikén  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


250 


Magyarországi  czímereslevelek. 


CDX. 
1686  szeptember  Ki  Bécs.    i^ 
I.  Lipót  Szabó  Jánosnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutuni  vide- 
lieet  militare  erec- 
tum  coelestini  colo- 
ris,  funduni  illius  vi- 
ridi  latepatenti  cam- 
[)0  interoccupante, 
super  quo  vir  mili- 
taris  cataphractus, 
erecto  corpore  stare, 
pedum  verő  dextro 
prostrata  duo  eruore 
madentia  Turcica  ca- 
pita  calcare,  manu 
autem  dextra  ensem 
cruentum,  sinistra 
verő  palmam  et 
duplicatam  cruceni 
hyspanicam  tenere 
visitur.  Scuto  in- 
cmnbentem  galeam 
militarem  craticula- 
íam  sive  apertam, 
regio  diademate,  ali- 
um  virum  inferiori 
per  omnia  (^onsimilem  genuumtenus  proferente  ornatam.  A 
summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniseis,  hinc 
ílavis  et  caeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extre- 
mitates  sese  passim  diffundentibus,  illudííue  ipsum  decenter  ac 
venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1685  október  80-ikán  Pös- 
ty énben  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű  másolat,  hártyán,  festett  czímerképpel. 

CDXI. 

lG8i)  január  13,  Bécs, 
I.  Lipót  Horváth  Mártonnak  és  feleségének  Mathys  Máriának 
régi  nemességüket  megújítva  czímert  adományoz. 

A  czímerrajz  kék  mezőben  természetes  színű,  csúcsán  három 
fehér  hUommal  ékített  kősziklának  ugró  szarvast  ábrázol.  A  sisak- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  251 

dísz  kinövő  arany  griff,  mely  jobbjában  arany  markolatú  kardot 
tart.  A  takarók  szine  jobbról  arany-kék,  balról  arany-vörös, 

Csak  a  czímerkép  színes  másolata  van  meg,  az  adományozásra 
vonatkozó  följegyzéssel. 

Siebmacher,  247.  1.   190.  t. 

CDXII. 

1686  május  12,  Bécsújhely,     ^ 
I.  Lipót  Tóth    Balázsnak,   feleségének.   Kis   (Kys)   Annának, 
gyermekeiknek   Mihálynak,   Mártonnak    és    Klárának,    nővéreinek 
Erzsébetnek    és    Juditnak    és   atyjafiának    Gubaeska    Gergelynek 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Seutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  viridi  latepatenti  campo  interoccupante.  super  quo  vir 
militaris  Hungarus,  rubro  vestitu  indutus,  armisque  decenter 
instructus,  prostratum  humi  leonem  naturaliter  adumbratum,  nuda 
framea  quatere  visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam  regio  diademate,  integrum  brachium 
humánum,  rubra  manica  indutum,  nudum  pugionem  cum  affixo 
euspidetenus  Turcico  capite  vibrans  proferente  ornatam.  A  summi- 
taté  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et 
coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates 
sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste 
exomantibus.« 

Kihirdettetett  Bars  vármegyének  1686  május  30-ikán  Nagy- 
Ugróczon  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  677.  1.  467.  t.^  azzal  a  külömbséggel,  hogy  a  sisak- 
díszben  a  kardra  tűzött  török  fej  hiányzik. 

CDXIII. 

1686  június  18.  Bécs, 

I.  Lipót  Boncz  Andrásnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  super 
quo  nigra  aquila  naturaliter  adumbrata,  expansis  alis,  volanti  simi- 
lis,  inque  dextram  scuti  oram  conversa,  rostro  apertum  librum 
stringere  visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  apertam  regio  diademate,  integrum  brachium 
humánum,  purpurea  indutum  manica,  nudam  frameam  vibrans  pro- 
ferente ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc   ílavis   et   coeruleis,   illiníí   verő  candidis  et  rubris 


Digitized  by 


Google 


252 


Magyarországi  czíniereslevelek. 


in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  illudcpie  ipsurn 
decenter  ac  venuste  exornantibus.* 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1686  július  31-ikén  Eper- 
jesen tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Kapy  család  levéltárában. 

Siebmacher  74.  1.   59.  t. 


CDXIV. 

1()8()  deczemher  o.  Bécs. 

I.  Lipót  Kövér  Miklósnak,  feleségének  Fülemile  Erzsébetnek, 
gyermekeinek  Jánosnak,  Katalinnak  és  Erzsébetnek  és  testvérének 
Mátyásnak,  nemességet  és  czimert  adományoz. 

'►Scutum  videlicet  militare 
erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  interoccupante. 
super  quo  fulvus  leo  divaricatis 
posterioribus  pedibus,  cauda  bifur- 
cata  sursum  versus  elevata,  oreque 
hianti,  ac  rubra  exerta  lingua,  dex- 
trum  scuti  latus  prospiciens,  utro- 
((ue  anteriori  pede  nudum  acinaceni 
capite  Turcico  mitra  Persica  tecto, 
cuspidi  eius  infixo,  sanguineque 
rigato  cruentatum  stringenscernitur. 
Scuto  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  adapertam, 
regio  diademate,  ex  eoque  simi- 
liter  fulvus  leo,  cauda  bifurcata 
sursum  versus  erecta,  oreijue  hiante  ac  rubea  exerta  lingua,  dex- 
trum  versus  prospiciens,  utroque  anteriori  pede  nudum  acinacem, 
<'apite  Turcico  mitra  l^ersica  tecto,  cuspidi  eius  infixo,  sanguineque 
rigato  (Tuentatum  stringens,  mediotenus  eminentem  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubicundis 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum 
decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Hont   vármegyének    1687    augusztus    28-ikán 
Korponán  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecsétje  elveszett. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  25H 

CDXV. 

1687  augusztus  16.  Bécs, 
I.  Lipót   Kroyher   Mátyásnak  és  Mihálynak  régi  nemességét 
megerősítve  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  a  dextro  superiori 
angulo  ad  infra  médium  sinistri  lateris  bifariam  divisum,  in  cuius 
superiori  parte  emericeo  colore  perfusa,  trés  aureae,  quasi  iuxta 
lineam  scuti  divisionalem  descendentes,  in  inferiori  verő  supra 
rupes  ex  viridi  campo  scuti  fundum  occupante  surgente  viridans 
serpens,  auream  in  cervice  coronam  habens,  per  coeruleum  aera 
inílexus  versere  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  adapertam,  regio  diademate,  ac  inter  binas  ex 
60  ab  invicem  expansas  alas,  quarum  dextra  a  medietate  superne 
rubra  inferne  álba,  et  sinistra  superne  flava  inferne  nigra,  utraque 
tamen  in  superioris  parlis  medio  auream  stellam  habente,  serpens 
similiter  viridans,  aurea  corona  cervicem  tectus,  sed  giris  inílexus, 
et  in  altum  elevatus  visitur,  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc  albis  et  rubris, 
illinc  verő  flavis  et  nigris  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  defun- 
dentibus,  scutumque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

A  magyar  kamara  által  1787  február  8-ikán  Bécsben  kiadott 
hiteles  másolatról  készült  egyszerű  másolat. 

Siebmacher,  345.  1.  261.  t. 

CDXVI. 

1687  deczember  8.  Pozsony, 
I.  Lipót  Szálai  Barkóczy  Ferenez  aranysarkantyús  lovagnak, 
Zemplén  vármegye  főispánjának  és  kallói  főkapitánynak,  a  felső- 
magyarországi részek  altábornokának,  egy  magyar  lovasezred 
ezredesének,  császári  kamarás  és  tanácsosnak  és  fiának  Ferencz- 
nek,  a  grófi  rangot,  czímere  gyanánt  régi  családi  czímerét  bizonyos 
változtatásokkal  adományozza. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  quadrifariam  divisum,  in 
cuius  superiori  dextra  et  inferiori  sinistra  rubri  coloris,  singuli 
leones  fulvi,  naturaliter  effigiati,  patulis  rictibus,  Unguisque  rubi- 
eundis  exertis,  divaricatis  posterioribus  pedibus  et  caudis  bifurcatis 
ad  tergora  elevatis,  sibi  mutuo  obversi  erecte  stare,  anteriorum 
verő  pedum  utroque  vexilla  aurea  expansa  tenere,  superiorem 
demum  sinistram  et  inferiorein  dextram  coelestini  coloris  partes, 
singula  coronata  alisque  stipata  angelica  capita  occupare  visuntur. 
Scuto  demum  incumbentes  binas  militares  galeas  craticulatas  sive 


Digitized  by 


Google 


254  Magyarországi  czímereslevelek. 

apertas,  regiis  diadematibus,  et  quidem  dextro  angelicum  caput, 
sinistro  verő  leonem,  inferioribus  per  omnia  conformia  proferenti- 
bus  ornatas.  A  summitatibus  verő  sive  eonis  galearum  laciniis 
seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Az  oklevél  a  grófi  rangot  szerző  érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg: 

».  .  .  te  nostra  speeiali  gratia,  nostroque  peculiari  favore  dig- 
num  existimavimus,  potissimum  cum  intelligamus  maiores  ac  prae- 
decessores  tuos  ab  immemorabili  preterlapsorum  annorum  serié 
integerrimae  semper  fidei  ac  fidelitatis  exemplo  tibi  praeluxisse, 
multisque  praeclarissimis  eximiarum  virtutum  et  heroicorum  actuum 
speciminibus  sese  de  sacro  praelibati  regni  nostri  Hungáriáé 
diademate  augustissimaque  domus  nostra  Austriaca  non  minus 
pacis,  quam  belli  temporibus  benemeritos  reddidisse  ac  exhibuisse. 
Quorum  laudabilibus  vestigiis  tu  quoque  insistendo,  partum  avita 
illoruni  virtute  insignis,  gloriae  decus  non  modo  non  in  te  conser- 
vare,  verum  etiam  augere  et  ampliare  non  desinis,  cum  a  primis 
statim  iuvenilis  aetatis  tuae  exordiis  militaribus  disciplinis  assue- 
tus,  totó  hoc  bellicorum  motuum  tempore,  spretis  persaepe  mani- 
festis  vitae  periculis,  glorioso  animo,  infractoque  pectore  inimico- 
rum  nostrorum  impetum  non  modo  viriliter  sustinere,  verum 
etiam  strenui  ducis  iuxta  et  militis  partes  adimplendo  fortiter 
reprimere,  gloriosisque  de  hostibus  reportatis  triumphis  maiorum 
tuorum  glóriám,  in  te  postliminio  redituram,  confirmare  non  dubi- 
taveris.  Quod  ipsum  praeter  alia  praeclare  per  te  gesta,  begi 
Szentiobiensis  tuo  robore  interfecti  cruenta  mors,  frequens  sub 
obsidione  Varadiensi  per  te  Turcis  illata  clades  ad  Beitek  locum 
sic  dictum  potiorum  rebellium  strages  et  fuga,  sub  Eperiessino 
attunc  generálé  quondam  Sultz  commendante  insignis  illa  de 
rebellibus  obtenta  victoria,  dum  te  in  primo  ordine  posito,  feli- 
cique  cum  Hungarica  militia  operationis  successu,  campo  ex  integro 
obtento,  castra  Theököliana  spoliis  et  praedae  militum  nostrorum 
cessere,  non  secus  ad  oppidum  Iglo  in  comitatu  Scepusiensi 
situm,  secundante  eotum  eodem  generálé  reportatus  de  iisdem 
rebellibus  triumphus,  sed  et  ad  Szintam  praesidium  e  Tartarorum 
caede  transmissa  ad  aulám  nostram  vexilla,  uti  et  expost  conti- 
nuato  adversus  eosdem  Tartaros,  cum  octingentis  suorum  praelio 
eorundem  Tartarorum  mille  ducentorum  et  ultra  partim  internecto 
partim  verő  in  fugám  conversis,  tua  denique  tam  ad  urbem 
Budensem,  in  recuperatione  eiusdem,  quam  ad  Szegedinum  in  illius 
expugnatione  praesentia  strenueque  in  sibi  eotum  comissis  locata 
opera  abunde  testatum  redderent  ac  manifestum.« 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


255 


^^SS^  pecséttel,  a  gróf  Barkóczy  család  levéltárában. 

Siebmacher,  40.  1.  32.  t.  azzal  a  külömbséggel,  hogy  a  pajzs 
1.  és  4.  mezejében  az  oroszlánok,  nem  kinövő,  hanem  egész  alakban 
vannak  ábrázolva. 

CDXVIl. 

1687  deczember  16,  Pozsony. 

I.  Lipót  Puchperger  Jakabnak,  feleségének  Jon  Máriának, 
testvéreinek  Puchperger  Bernátnak,  Jánosnak  és  Vilmosnak  nemes- 
séget és  ezimert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectuin 
ooelestini  coloris,  fundum  illius  viridi 
latepatenti  campo  interoccupante,  in  quo 
ursiis  integer,  naturali  colore  adiimbratus, 
lingua  erecta  stans,  librum  apertum 
anteriori^)us  pedibus  tenere  cernitur. 
Scuto  demmn  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam  regio 
diademate,  ex  eoqiie  alterum  integrum 
ursmn,  inferiori  per  omnia  similem,  pari- 
ter  anterioribus   pedibus   ensem   nudum  ^*  _,_,/:, .^ 

tenere  proferente  ornatam.  A  summitate  ^^vi^^S^ 

verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu   lem- 

nisciis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  verő  eandidis  et  rubris,  in 
scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum 
decenter  exoriiantibus.« 

Kihirdettetett  Győr  vármegyének  1688  márczius  27-ikénGyőr 
városában  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CDXVIII. 

1688  január  4,  Pozsony. 

I.  Lipót  id.  Labsi  Labsánszki  Jánosnak  és  néhai  neje  Kor- 
látkeőy  Osvald  leánya  Katalintól  előbb  Pongrácz  (jáspárnétól  szár- 
mazott fiainak  Györgynek  és  Lászlónak,  kik  maguk  is  a  régi  Kor- 
látkeőy  családból  származnak,  hogy  a  Korlátkeőy  család  fiágon 
ki  ne  haljon,  megengedi,  hogy  nevüket  Korlátkeőyre  változtassák, 
nekik  a  Labsi  előnevet  és  czimerük  gyanánt  régi  czímerüket  a 
Korlátkeőy  czímerböl  vett  félhold  és  csillaggal  kibővítve  ado- 
mányozza. 


Digitized  by 


Google 


256  Magyarországi  czímereslevelek. 

^Scutuni  nimirum  militare  erectum  in  duas  eoaequales  divi- 
sum  partes,  fundum  illius  viridi  campo  interoccupante,  in  cuius 
sinistra  rubri  coloris,  candida  luna  cornubus  versus  stellam  erectis, 
superius  autem  s  teli  a  aurea  micare,  partibus  porro  dextra  coele- 
stini  coloris  grus  naturaliter  efíigiata  et  sagitta  per  coUum  trans- 
fixa  erecle  stare,  ac  peduin  sinistro  insistere,  dextro  verő  lapilluin 
tenere,  ac  ore  patulo  aureum  annulum  gestare  cernuntur.  Sculo 
incuml3entem  galeam  railitarem  craticulatam  seu  apertam,  regio 
diademate,  ex  eoque  virum  militarem  cataphractum,  capite  casside 
tectum,  genuumtenus  eminentem,  ac  manuum  quidem  sinistra 
arcúm  vibrantem,  dextra  verő  ternas  sagittas  tenentem  proferente 
ornatam.  A  summitate  verő,  sive  cono  galeae  laciniis  seu  leni- 
niscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris,  in 
scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  scutumque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

A  czímereslevél  megemlékezik  czímerszerzö  elődjének  a 
mohácsi  ütközetben  tanúsított  vitézségéről  s  megemlíti,  hogy  a 
czímerszerzö  maga  az  elmúlt  mozgalmas  időkben  a  Trencsén  vár- 
megyében fekvő  Óvár  védelmében  buzgóságát  kitüntette. 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1688  márczius  15-ikén 
Vágujhelyen  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Motesiczky  család  levéltárában.  A  czímerkérő 
folyamodvány  is  megvan,  festett  czímerrel,  a  fenti  napon  kelt  engedé- 
lyezési  záradékkal. 

Siebmacher,  Supplementband  84.  1.   57.  t.  b). 

CDXIX. 

16(S8  május  :é.  Laxenhurg. 

I.  Lipót  Michalowich  Györgynek,  és  testvéreinek  Lukácsnak, 
Máriának  és  Katalinnak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  super 
({uo  nigra  biceps  aquila,  alis  expansis,  rostrisque  patulis,  et  lin- 
guis  rubicundis  exertis,  divaricatisque  pedibus  erecte  stare,  eorum- 
(|ue  dextro  dimidiam  lunam,  sinistro  caput  Turcicum  calcare,  in 
pectore  denique  aliud  minus  candidum  seu  argenteum  scutum, 
corona  aurea  redimitum,  primam  nominis  nostri  indicem  literam 
L.  continens  gestare  visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  diad[emate],  globum 
mundi  alis  stipatum,  eique  fortunam  nude  effigiatam,  sinistro  pede 
insistentem,  manuumque  sinistra  quidem  velum  candidum  fluc- 
tuans  tenentem,  dextra  verő  nudum  gladium  stringentem  profe- 
rente ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,   hinc   ílavis   et   coeruleis,  ilHnc   verő  candidis  et  rubris 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  257 

in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Győr  vármegyének  1689  május  4-ikén  Győr 
városában  tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolat. 

CDXX. 

1689  január  5,  Bécs, 

I.  Lipót  Göncz  Györgynek,  feleségének  Király  Juditnak  és 
testvéreinek  Göncz  Péternek,  Miklósnak  és  Jánosnak  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coe- 
lestini  coloris,  fundum  eius  viridi  latepatenti 
campo  interoccupante,  super  quo  integer  fuívus 
leo,  naturaliter  effigiatus,  divaricatis  posteri- 
oribus  pedibus  caudaque  bifurcata  ad  tergum 
elevata,  ore  hianti  et  lingua  rubicunda  exerta 
erecte  stare  ac,  anterioribus  pedibus,  sinistro 
quidem  ad  rapiendum  protenso,  dextro  verő 
nndam  frameam  vibrare,  in  dextramque  scuti 
partém  conversus  esse  cernitur.  Scuto  demum 
incumbentem  galeam  militarem  cráticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  candidam  ovantem  golumbam  (így  !)^ 
sertum  virescens  ore  proferentem  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ilavis  et  coeruleis,  illic 
verő  candidis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus, illudque  ipsum  decenter  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Zala  vármegyének  1690  február  6-ikán  Zala- 
Egerszegen  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel.  A  gyűjteményben  megvan  a  czímerkérö  folya- 
modvány is,  a  fenti  napon  kelt  engedélyezési  záradékkal,  megvan 
továbbá  Veszprém  vármegyének  1717  márczius  18-ikán  Pápán  kelt 
nemesi     bizonyságlevele    Göncz    Márton    és    fiai    Márton    és    Sámuel 


CDXXI. 

1689  május  29,  Bécs, 

I.  Lipót  Fischer  (Fisser)  János  Theophilnak  és  gyermekeinek 
János  Józsefnek,  Éva  Erzsébetnek  és  Anna  Rózának  régi  nemes- 
ségüket megerősítve  czímert  adományoz. 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimorosle velői.  1« 


Digitized  by 


Google 


258 


Magyarországi  czímereslevelek. 


A  czímeradományt  Fischer  János  Theophil  czímerkérö  folya- 
modványa őrizte  meg,  fenti  napon  kelt   engedélyezési  záradékkal. 

A  czímerrajz  vörös  jobb  harántpólyával 
osztott  kék  pajzsnak  felső  és  alsó  meze- 
jében vörös  ruházatú,  kivont  kardot  vil- 
logtató kart  ábrázol,  a  pólya  fölfelé  úszó 
ezüst  hallal  van  megrakva.  A  sisakdísz 
térdig  kiemelkedő  vörös  ruházatú,  hosz- 
szú  hajú  férfiút  ábrázol,  ruházatán  arany 
gombokkal,  derekát  arany  öv  köti  át, 
jobb  kezében  kivont  kardot  villogtatva, 
baljában  halat  tartva.  Fejét  prémezett 
vörös  kucsma  födi,  arany  forgóba  tűzött 
kerecseny  szárnynyal.  A  sisakdiszt  kisérő 
bőségszarúk  jobbról  ezüst-vörössel,  baból 
arany-kékkel  vágottak:  a  takarók  színe 
jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Eredeti,  papíron. 


CDXXII. 
1690  márczius  12.  Bécs, 

L  Lipót  Horváth  Mihálynak,  feleségének  Batu  Katalinnak  és 
utóbbi  testvéreinek,  Mihálynak,  Ilonának,  Erzsébetnek  és  Annának 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erec- 
tum  coelestini  coloris,  fundum  illius 
viridi  latepatenti  campo  interoccu- 
pante,  super  quo  miles  integer  Hunga- 
rus,  rubra  tunica,  ílavisque  cothurnis 
indutus,  rubro  itidem  pileo,  pluma 
aquilina  .  .  .  caput  tectus  erecte  stare, 
manuumque  sinistra  quidem  latus 
füleire,  dextra  verő  nudum  pugionem, 
cum  Turcico  capite  cuspidi  ipsius 
pugionis  affixo,  tenere  visitur.  Scuto 
demum  incumbentem  galeam  milita- 
rem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diadeniate,  virum  ....  lumborumtenus  eminentem,  dextraque  viri- 
dem  lauream  corollam  tenentem  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et 
coeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese 
diíTundentibus  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 
Kihirdettetett   Tolna  vármegyének  1713  deczember  80-ikán 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  259 

tartott  közgyűlésén.  Azonkívül  rá  van  vezetve  még  egy  kihirdetési 
záradék,  az  írás  egyes  helyei  után  ítélve  a  XVIII.  század  végéről, 
de  annyira  elmosódva,  hogy  sem  a  dátumot,  sem  a  megyének 
nevét  kivenni  nem  lehet. 

í^üggö  pecsét  töredékeivel. 

CDXXIII. 
1690  április  31.  Bées. 
I.  Lipót  Juhász  Ferencznek,  feleségének  Farkas  Erzsébetnek 
és   leányainak   Évának   és   Zsuzsannának   nemességet  és  czímert 
adományoz. 

A  czímeradományt  Juhász  Ferencz  czímerkérő  folyamod-, 
ványa  őrizte  meg,  a  fenti  napon  kelt  engedélyezési  záradékkal. 
A  czímerrajz  kék  mezőben  zöld  alapon  jobbra  forduló,  vágtató 
pej  lovon  ülő,  vörös  atillás,  kék  nadrágos,  sárga  csizmás  vitézt 
ábrázol,  fejét  barna  kucsma  fedi,  jobbjában  kivont  kardot  villog- 
tatva, melynek  hegyére  levágott  török  fej  van  tűzve.  Sisakdísz 
kiterjesztett  szárnyú  arany  sas,  fölemelt  jobb  lábában  arany  koro- 
nát tartva.  A  takarók  szine  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Eredeti,  papíron. 

Siebmacher,  276.  1.  209.  t.  azzal  a  külömbséggel,  hogy  a  sas 
ott  feketének  van  ábrázolva. 

CDXXIV. 
1690  június  &,  Bécs.   • 
I.  Lipót  Ványi  Istvánnak,  feleségének  Dánóczy    Erzsébetnek, 
gyermekeinek  Gergelynek  és  Sárának,  testvéreinek  Ványi  Jánosnak, 
ennek   feleségének  Bende  Annának  s  fiuknak  Jánosnak  és   Ványi 
Gergelynek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutuni  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  interoccupante,  super  quo  aurea  corona  situari, 
eique  integrum  brachium  humánum,  rubra  manica  indutum,  cubi- 
totenus  innixum,  volaque  nudum  pugionem  tenens  adherere 
visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam 
sive  apertam,  regio  diademate,  virum  militarem,  rubro  habitu  indu- 
tum, rubro  itidem  pileo,  mardurina  pelle  circumdato,  caput  tectum, 
lumborumtenus  eminentem,  manuum  quidem  sinistra  caput 
Turcicum,  dextra  verő  nudam  frameam  tenentem  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illud([ue  ipsum  decenter 
ac  venuste  exornantibus.« 

17* 


.^igitized  by  GoOglC 


260 


Magyarországi  czímereslevelek. 


Egyszerű,  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Pest-Pilis- 
Solt-Kiskún  vármegye  levéltárában. 
Siebmacher,  699.  1.  479.  t. 

CDXXV. 
1693  márcidius  i.  Bécs, 
I.  Lipót  Bethleni  Bethlen  Sámuelnek  bárói  rangot  adományoz 
s  régi  családi  czímerét  kibővíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum 
coelestini  coloris,  fundum  illius  viridi 
campo  interoccupante,  super  quo  integer 
serpens  ore  sibillante,  lingua([ue  rubicunda 
exerta,  capite  sursum  arrecto,  semet  in 
dextram  scuti  orani  girare  cernitur.  Scuto 
incambens  regium  diadema,  pretiosis 
lapidibus  ornatum,  integros  binos  gry- 
phos  naturaliter  effigiatos,  rostris  patulis, 
expansis  alis,  pedibusque  posterioribus 
antelato  diademati  insistentibus,  caudisque 
bifiircatis  ad  terguin  elevatis,  ad  se  invi- 
ceni  conversos,  anterioribiis  pedibus  bot- 
rum uvarum  gestantibus  proferente  orna- 
tam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  scutumque  ipsum  decenter 
ac  venuste  exornantibus.« 

Függő  pecséttel,  a  gróf  Bethlen  család  levéltárában.  A  czímer- 
képben  a  pajzs  aljáról  a  zöld  mező  hiányzik. 

CDxxvr. 

1693  május  29.  Bécs. 
I.  Lipót  Rafach  Andrásnak,  feleségének  Kapalyak  Katalinnak, 
gyermekeiknek  Mihálynak,  Pálnak  és  Anna  Máriának  régi  nemes- 
ségét megerősítve,  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini 
coloris,  fundum  illius  viridi  campo  interoccupante, 
super  quo  codex  apertus  crucem  et  vexillum  per 
crucem  locata  sustinere  ac  dextram  superioreni 
scuti  eiusdem  partém  sol,  synistram  verő  luna 
occupare  visuntur.  Scuto  demum  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam, 
regio  diademate,  bina  candida  vexilla  in  modum 
pariter    crucis    composita,   ac   harum    medituUio 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


261 


ensem  strictum,  erecte  stantem  proferente  ornatam.  A  summilate 
verő  seu  cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis,  hinc  flavis  et  coeru- 
leis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  piacidé 
sese  difTundentibus,  illudque  ipsum  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Zólyom  vármegyének  1693  július  21-ikén  Besz- 
terezebányán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CDXXVIT. 
1694  márczius  16.  Bécs, 
I.  Lipót  Joó  Jánosnak,  feleségének  Fupe   Annának  és  gyer- 
mekeiknek  Jánosnak   és   Mihálynak   nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»SculmTi  videlieet  militare  erectum 
(íoelestini  coloris,  fundum  illius  viridi  campo 
interoccupante,  super  quo  vir  integer  mili- 
taris,  rubra  induLus  tunica,  viridique  prae- 
einctus  cingulo,  manuum  verő  sinistro, 
sinistrum  itidem  latus  fulciens,  dextra  autem 
nudam  frameam  in  altum  elevatam  tenens, 
inter  solem  et  lunam  erecte  stare  ac  ad 
dextram  scuti  partém  conversus  esse  visi- 
tur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam  regio 
diademate,   leonem   naturaliter    effigiatum, 

divaricatis  anterioribus  pedibus,  sinistro  quidem  ad  rapiendum  pro- 
tenso,  dextro  verő  nudam  itidem  frameam  identidem  inter  solem 
et  lunam  vibrantem,  lingua  rubicunda  exerta,  caudaque  bifurcata  ad 
tergum  elevata,  inguinetenus  proferente  ornatam.  A  summitate  verő 
sive  cono  galeae,  laciniis  sive  lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis, 
illic  verő  candidis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé 
diffundentibus  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste   exornantibus. '< 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1694  július  15-ikén 
Komáromban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel.  A  czímerképen  a  kisérő  hold  helyett  csillag  van. 

CDXXVIII. 
1694  július  24,  Bécs. 
I.    Lipót   Mokosinyi   Illés   Imrének,   a  jászói   konvent  jegy- 
zőjének,  és   testvéreinek   Sámuelnek   és  Józsefnek  régi  nemessé- 
güket megerősítve  czímert  adományoz. 


Digitized 


by  Google 


262  Magyarországi  czímereslevelek. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  bifariam  divisum,  dextra 
caelestini,  rubri  verő  coloris  sinistro  partibus,  fundum  illius  viridi 
tricoUe  interoccupante,  super  quo  candida  columba,  pedibus  ac  alis 
compositis  erecte  stare,  viridemque  ramusculum  olive  rostro  tenere, 
ac  binis  a  superiori  parte  coeli  luminaribus,  sole  utpote  a  dextris, 
ac  luna  a  sinistris  stipata  cernitur.  Scuto  demum  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam  regio  diademate,  ful- 
vum  leonem,  ore  hiante,  lingua  rubicunda  exerta  ac  cauda  bifur- 
cata  tergumversus  elevata,  pedibusque  ad  rapiendum  protensis 
mediotenus  erecte  subsistentem,  coUoque  medio  sagitta  transfixum 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis 
sive  lemniscis,  hinc  flavis  et  caeruleis,  illinc  autem  candidis  et 
rubris  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Abauj  vármegyének  1695  július  18-ikán  Kassán 
tartott  közgyűlésén. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat. 


CDXXIX. 

1694  november  15.  Bécs. 

I.  Lipót  Somoskeőy  Máténak,  feleségének  Kiss  Annának, 
leányuknak  (neve  olvashatatlan)  és  testvérének  Somoskeőy  Ferencz- 
nek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutuui  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum viridi  campo  interoccupante,  super  quo  a  dextris  petra, 
eandemque  monocerus  albus  conscendere  visitur.  Scuto  demum 
incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam  regio 
diademate,  al terűm  unicornem  super  petra  erecte  stantem,  profe- 
rente ornatam.  A  summitate  seu  cono  galeae  laciniis  sive  lemnis- 
cis, hinc  flavis  et  coeruleis,  iUinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti 
extremitates  piacidé  sese  diffundentibus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyéknek  1696 
október  16-ikán  Gyöngyösön  tartott  tisztújító  székén. 

Eüggő  pecséttel,  a  Szent-Ivány  család  levéltárában. 

Siebmacher,   590.  1.   419.  t. 

CDXXX. 

1690.^^ 

I.  Lipót  Tóth  máskép  Kapitány  Mihálynak  és  Mátyásnak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


263 


A  czímerkép  vörös  mezőben  zöld  ala- 
pon álló  pánczélos,  sisakos,  jobbra  forduló 
vitézt  ábrázol,  sisakján  fehér-kék-sárga  toli- 
bokrétával,  jobbjában  hosszú  aranynyelű  fehér- 
sárga-kék-vörös lobogót,  baljában  csipőjérp 
támasztva  arany  buzogányt  tart.  A  sisakdísz  ii 
pajzsbeli  alakot  mutatja  azzal  a  különbséggel, 
hogy  itt  a  zászló  a  iobb  vállon  át  van  fektetve. 
A  takarók  színe  jobbról  arany-kék,  balról 
ezüst-vörös. 

Csak  a  czímerkép  színes  másolata  van  meg, 
az  adományozásra  vonatkozó  följegyzéssel.  Az 
oklevél  eredetije  Pest-Pilis-Solt- Kiskun  vármegye  levéltárilbutL 


CDXXXI. 

1696  április  W.  Bécs. 

I.  Lipót  Rauchenfeldi  Raueh  János  György  Ferencznek,  fele- 
ségének Paur  Mária  Erzsébetnek,  fiainak  János  Józsefnek  és 
János  György  Ferencznek  s  leányának  Mária  Éva  Zsuzsannának, 
c^h  nemeseknek,  magyar  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum 
in  quatuor  coaequales  divisum  partes, 
in  euius  inferiori  sinistra  et  superiori 
dextra  temi  viridi  colles  locati  esse, 
ex  iUisque  trifolia  eminere,  super  eaque 
ardentibus  e  ílammis  fumus  sursum 
erumpere,  superiori  porro  sinistra  et 
inferiori  partibus  dextra  coerulei  coloris, 
fulvi  leones,  naturaliter  effigiati,  divaricatis 
posterioribus  pedibus,  oribus  hiantibus, 
caudisque  bifurcatis  ad  tergum  elevatis, 
anteriorum  pedum  sinistris  globum  coe- 
ruleum  in  vertice  ardentem  et  fuman- 
tem  tenere,  dextris  verő  strictos  enses 
gestare  cernuntur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  seu  aper- 
tam  regio  diademate,  alium  itidem  fulvum  leoiiein,  ín  tor  binas  aqui- 
linas,  hinc  aureis  et  coeruleis,  illinc  verő  argenteis  ei  viridíhus  culo- 
ribus  variegatas  alas  inguinetenus  eminenteni,  potliüíiqiie  !^iitiililer 
sinistro  globum  fumantem,  dextro  autem  Hlrií^linn  i>ariler  oiiyeiu 
vibrantem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  i^wv  vuua  gaieNe 
laciniis    seu   lemniscis,    hinc   candidis   et   viriílihiií^.    illiia*   auteni 


Digitized  by 


Google 


264  Magyarországi  czímereslevelek. 

flavis  et  caerulels  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffunden- 
tibus,  scutumque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  sisakdísz 
szárnyai  jobbról  ezüst-zöld,  balról  arany-kékkel  vágottak,  ép  így 
a  takarók  színe  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-zöld. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1B97  január  14-ikén 
Pozsony  városában  tartott  közgyűlésén. 

í^üggő  pecsétje  elveszett. 


CDXXXII. 

1696  július  19,  Bécs, 

I.  Lipót  király  báró  Bethlen  Sámuelnek,  Küküllő  vármegye 
főispánjának  a  grófi  rangot  adományozza. 

Kihirdettetett  az  erdélyi  rendeknek  1696  szeptember  19-ikére 
Gyulafejérvárra  hirdetett  gyűlésén. 

Függő  pecséttel,  czímer  nem  adományoztatott,  a  gróf  Bethlen 
család  levéltárában. 

CDXXXIII. 

1696  július  19.  Bécs.  ^-- 

I.  Lipót  Vlassits  Sándornak  és  fiának  Ádámnak  nemességet 
és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  eoelestini  eoloris,  fun- 
dum  illius  viridi  monticulo  interoccupánte,  super  quo  aureum 
diadema  locatum  esse,  verticique  eiusdem  inixum  brachium 
humánum  cataphractum  cubitotenus  interque  lunam  et  stellam, 
strietam  frameam  vibrare  cernuntur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  eraticulatam  seu  apertam,  regio  diademate,  fulvum  leo- 
nem,  ore  hiante,  cauda  bifurcata,  inguinetenus  eminentem  et 
corporis  molle  sursum  erecta,  pedum  quidem  sinistro  ternas  spicas 
tenentem,  dextro  verő  strietam  frameam  fortiter  gestantem  profe- 
rente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  ílavis  et  cerulaeis,  illinc  autem  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  scutumque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exomantibus.« 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  .Pest- 
Pilis-Solt-Kiskún  vármegye  levéltárában. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  265 

CDXXXIV. 

1697  márczms  30.  Bécs,  ^^-^' 

I.  Lipót  Széchényi  Györgynek,  Egervár,  Pölöske  és  Szent- 
györgyvár kapitányának,  feleségének  Morocz  Ilonának,  fiának  Zsig- 
mondnak és  leányainak  Juliannának  és  Juditnak  grófi  rangot 
adományoz  és  régi  czímeröket  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  imperatorio  diademate 
pretiosissimis  unionibus  ornato  redimitum,  laciniisque  seu  parer- 
gis  ab  utroque  latere  ad  fundum  usque  piacidé  defiuentibus  stipa- 
tum  et  insignitum,  alias  quadrifariam  divisum,  in  cuius  superiori 
dextra  et  inferiori  sinistra  rubri  coloris  partibus,  e  trijugi  viridi 
monticulo  fundum  eorundem  occupante,  singulae  cruces  duplices 
argenteae,  insignia  Hungarica  repraesentantes  eminere.  fundum  porro 
binarum  aliarum,  inferioris  dextrae  et  superioris  sinistrae  coelestini 
coloris  partium,  singulae  regales  coronae  premere,  verticibusque 
earundem  imminentes  pariter  singulae  naturaliter  effigiatae  aquilae, 
alis  expansis  in  altum  sub  ipsis  quippe  solis,  superiores  earundem 
partium  angulos  occupantis  radios  provolare,  meditullium  denique 
seu  centrum  principális  scuti  aliud  minus  ovale  scutum  coronatum 
aurei  coloris,  trijugem  viridem  monticulum  ex  fundo  exurgentem 
eiusque  medio  colliculo  candidam  columbam,  alis  expansis,  rostro- 
(|ue  adaperto  viride  sertum  stringentem,  ovantique  seu  plau- 
denti  similem  in  dextram  scuti  plagam  conversam,  utroque  pede 
insistentem  continens  occupare  visuntur.« 

Az  oklevél  szövege  megemlékezik  úgy  a  czímerszerzőnek, 
mint  általában  a  Széchényi  család  érdemeiről,  majd  így  folytatja : 

»Harum  itaque  rerum  consideratis,  cum  tenaciter  animo  nostro 
inhaereat,  ac  insuper  clementissime  revolventes  tum  familiae  Szé- 
chénianae  vetustatem  juxta  et  a  viris  martiali  virtute  ac  robore 
conspicuis,  quos  inter  non  postremus  fuerat  Michael  olim  Szé- 
chény,  vir  ea  miUtaris  disciplinae  pollens  peritia,  ut  recuperato 
a  Turcis  anno  millesimo  quingentesimo  sexagesimo  sexto  dudum 
evoluto  per  Ecchium  comitem  Salmensem  Wesprimio  ibidem 
commendantis  munere  fungi,  praesidioque  illi  cum  certa  equi- 
tum  turma  ac  ducentis  peditibus  (uti  quidem  Nicolaus  Istvánffy 
historiarum  suarum  Hungaricarum  sub  finem  libri  vigesimi 
secundi  diserté  commemorat)  tutando,  praefici  meruerit,  celebri- 
tatem,  cum  etiam  ingentia  illa  reverendissimi  olim  in  Christo 
patris  D.  Georgii  Széchény  Archipraesulis  Strigoniensis  piae  remi- 
niscentiae  patrui  tui,  de  ecclesia  Dei  sacro  dicti  regni  nostri 
Hungáriáé  diademate,  augustaque  domo  nostra  Austriaca  merita 
et  cumulatissima  impensis  tot  centenorum  millium  tum  in  arduas 


Digitized  by 


Google 


266  Magyarországi  czímeresle vélek. 

belli  pro  salute  christianae  reipublieae  adversus  inimanissimam 
Otthomannicae  tyrannidis  christianum  cniorem  barbára  feritate 
sitientis  potentiam  per  nos  suscepti  et  dlvino  auxiliante  numine 
hactenus  felicibus  auspiciis  vincUcata  quippe  e  faucibus  hostis 
barbari  tota  propemodum  iam  Hungária  et  Transylvania  eontinuati 
necessitates,  tum  in  diversas  sacrorum  religiosorum  ordinum  fun- 
dationes  et  vulneratoruni  ac  defieientiuni  militum  orphanotrophia, 
eaptivorum  redemptiones,  iuventutis  in  aeademiis  et  gymnasiis 
institutionis  suppeditatas  commoditates  et  alia  quam  plurima  pia 
et  laudabilia  opera  summis*  pecuniariis  benefieia,  non  secus  alte- 
rius  quoque  fratris  similiter  tui  fidelis  nostri  nobis  syneere  dileeti, 
reverendissimi  pariter  in  Christo  palris  domini  Pauli  Szécséni 
Colocensis  et  Baciensis  ecclesiarum  eanoniee  unitamm  arehiepis- 
copi,  episcopatus  Wesprimiensis  administratoris,  abbatis  Sancti 
Gothardi,  consiliariique  nostri  multifaria  gratissimarum  compla- 
centiarurn  studia,  singularemque  in  ecclesiarum  Dei  et  sacrorum 
consimiliter  religiosorum  ordinum  propagatione  ac  promotione 
zelum,  munificentiam  et  liberalitatem,  nunc  recenter  etiam  per 
rei  nostrae  annonariae  complurium  millium  metretarum  frumenti 
gratuita  suppeditatione  factam,  promotionem  contestatam,  eximi- 
amque  eiusdem  erga  nos  praelibatamque  domum  nostrum  augus- 
tissimam  fidem  ac  intemeratam  fidelitatem  et  devotionem,  sed  et 
tua  propria  merita  et  fidelia  non  minus  quam  utilia  servitia 
benigne  pensitantes  praetermittere  haud  potuimus,  quin  praemissa 
omnia  per  tui  ad  altiores  promeritae  dignitatis,  gradus  et  titulos 
evectionem  ad  seram  usque  transcribamus  posteritatem,  cum  et 
tu  a  praeclaris  majorum  antenatorumque  tuorum  vestigiis  nihilo 
degener,  teneriori  aetate  liberalibus  studiis  honestisque  disciplinis 
et  exercitiis  consecrata  martialem  virtutem  tibi  sectandam  pro- 
posueris,  in  eaque  tam  eximios  progressus  feceris,  ut  in  suprafati 
capitaneatus  praerecensitorum  praesidiorum  Egervár,  Pölöske  et 
Szentgyörgyvár  oíTicium  per  nos  clementer  assumi,  in  eoque  hae- 
reditarie  confirmari  merueris,  cui  oflicio  vei  ex  inde  te  hactenus 
laudabiliter  praefuisse  in  comperto  habere tur,  quod  gravissimis 
hisce  durantis  adhucdum  belli  Turcici  sub  tempestatibus,  propriis 
tuis  sumptibus  et  expensis  exercituando,  tam  apud  armadám  nos- 
.  tram,  quam  et  alibi  militarium  servitiorum  tuorum  indefessam 
operám  contestatus  fueris;  imo  tam  in  gloriosa  urbis  Budensis 
expugnatione,  quam  et  Alba-Regalensi,  Canisiensi  et  Szigethiensi 
ploquadis,  aliorumque  complurium  locorum  victricibus  armis 
nostris  factis  recuperationibus,  personali  praesentia  assistendo, 
eximia  militaris  virtutis  et  heroici  animi   specimina   exhibueris.* 

Kihirdettetett  Zala  vármegyének  1697  április  15-ikén  Zala- 
egerszegen és  Sopron  vármegyének  1698  április  2-ikán  Nemes- 
kéren  tartott  közgyűlésében. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  267 

Függő  pecséttel,  a  gróf   Széchényi  család  levéltárában. 
Siebmacher,  619.  1.  436.  t. 

CDXXXV. 

1697  június  25,  Laxenburg. 

I.  Lipót  Matawowszky  Lajosnak,  feleségének   Sleisiger  Anna 

Máriának,  gyermekeinek  Keresztély   Benedeknek,   Mária   Annának 

és  Lueretia  Eleonórának  és  testvéreinek   Benedeknek  és  Ferencz- 

nek  nemességet  és  ezímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  eoelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  viridi  latepatenti  campo  interoccupante,  super  quo 
integer  gryphus  naturaliter  effigiatus,  ore  patulo,  expansis  alis, 
caudaque  ad  tergum  elevata,  pedum  quidem  anterioribus  librum 
appertum  tenere,  posteriorum  verő  dextro  alterum  itidem  librum 
caleare  cernitur.  Seuto  incumbentem  galeam  militarem  craticu- 
latam  seu  appertam  regio  diademate,  syrenem  mediotenus  eminen- 
tem,  ac  in  vertice  viridi  serto  rosis  cireumvoluto  redimitam, 
capillisque  per  humeros  dispersis,  manibus  piseinas  suas  eaudas 
ab  utrinque  erreetas  tenentem,  proferente  omatam  A  summitate 
verő  sive  cono  galeae  laeiniis  seu  lemniseis,  hine  flavis  et  coeru- 
leis,  illinc  autem  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  difTundentibus,  scutumque  ipsum  decenter  ac  venuste 
exornantibus.« 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1698  január  9-ikén  Lőcsén 
tartott  közgyűlésén.  , 

Egyszerű  másolat. 

Siebmacher,  406.  1.  302.  t. 

CDXXXVI. 

1697  november  12,  Bécs. 
L  Lipót  Kaszás  Péternek  és  Gergelynek,  Péter  feleségének 
Kiis  Erzsébetnek,  Gergely  feleségének  Fülöp  Erzsébetnek  és 
utóbbiak  fiának  Györgynek,  sógoruknak  Halász  Gergelynek  és 
Gergely  vejének,  Halász  Sámuelnek  és  nejének  Kaszás  Juditnak 
nemességet  és  ezímert  adományoz,  illetve  Kaszás  Pétert  és  Ger- 
gelyt régi  nemességükben  megerősíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  bifariam  candida  lamina 
oblique  divisum,  in  cuius  inferiori  quidem  eoelestini  coloris,  fundum 
illius  triiugi  viridi  interoccupante  eolliculo  stella  micans,  superiori 
verő  rubri   coloris  partibus  fulvus  leo,  naturaliter  effigiatus,  diva- 


Digitized  by 


Google 


268 


Magyarországi  czímereslevelek^ 


ricatis  posterioribus   pedibus,  caudaque   bifurcata  ad  tergum  ele- 

vata,  anteriori  dextro  pede  evaginatuni  gladiuni  stringere,  inque 
dextram  scuti  partém  quasi  progredi  cerni- 
tur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  sive  apertam  regio 
diademate,  inter  duas  aquilinas  alas  gryp- 
hum     naturaliter     effigiaium,   inguinetenus 

eminentem  (?) anteriorum  dextro 

evaginatum  similiter  gladium  stringere, 
sinistro  verő  ceu  ad  rapiendum  protenso, 
atque  in  dextram  scuti  oram  conversum 
proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laeiniis  seu  lemniscis,  hinc 
flavis  et  eoeruleis,  illinc  verő  candidis  et 
rubris   in    scuti  extremitates    sese   piacidé 

diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 
A   czimerkép   a   leírástól   annyiban  eltér,  hogy  a  sisakdíszt 

két   fekete   sasszárny  kiséri,   melyekről  a  szövegben  említés  nem 

tétetik. 

Kihirdettetett  Komárom   vármegyének  1698  január  13-ikán 

Révkomáromban  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 


CDXXXVII. 

1698  február  4,  Bécs.  /^ 

I.  Lipót  Bölcsházi  Szilágyi  máskép  Páll  Istvánnak  nemessé- 
séget  és  czímert  adományoz. 

»Scutum   videlicet  militare  erectum  coe- 

lestini  coloris,  cuius  fundum  monticulus  virens 

occupat,  super  quo   diadema   regium,  gemmis 

unionibusque    decenter     redimitum,    ex    quo 

brachium   humánum,    humerotenus   resectum, 

rubeo    amictu    indutum,   gladium    evaginatum 

ramo  viridi  tortuosum  tenere  conspicitur.  Supra 

scutum  galea  militaris   craticulata,  cui  super- 

■      ■  eminet   diadema    regium,    gemmis   pariter  et 

unionibus  ornate   comptum,   ex   quo   alterum 

brachium  humánum  inferiori   per   omnia  simile  emergere  visitur. 

A    summitate    verő    seu   cono   galeae   lacinii   seu   lemnisci,   hinc 

coerulei  et  fulvi,  illinc  verő  candidi  et  rubri  hinc  inde  deíluentes,  oras 

seu   margines  praescipti  scuti  pulclierrime  ambiunt  et  exornant.« 

A  czimerkép  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  kardot  övező 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  269 

zöld  ág  hiányzik,  viszont  a  czímerleírásban  nincs   említés  téve  a 
vörös  ruhás  karnak  arany  zsinórzatáról  és  gombjairól. 
Függő  pecséttel,  a  gróf  Bethlen  család  levéltárában. 

CDXXXVIII. 

1698  február  21.  Bécs. 

I.  Lipót  Boncz  Andrásnak,  feleségének  Egyed  Katalinnak, 
gyermekeiknek  Ferencznek,  Mátyásnak,  Farkasnak,  Mihálynak,  Kata- 
linnak, Zsuzsannának,  Judithnak  és  Ilonának  nemességet  és  czí- 
mert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  eoloris,  fundum 
illius  viridi  latepatenti  campo  interoccupante,  super  quo  vir  mili- 
taris  Hungarus,  rubro  amictu  indutus,  pileoque  similiter  rubro, 
niardurina  pelle  subdueto,  caput  tectus,  manuum  quidem  sinistra 
latus  füleire,  dextra  verő  strictum  acinacem,  eidemque  infixum 
amputatum  Turcicum  caput  gestare  cernitur.  Scuto  incumbenteni 
galeam  niilitarem  craticulatam  seu  apertam,  regio  diademate, 
alium  ilidem  virum  militarem  Hungarum,  genuumtenus  eminentem, 
aeque  rubro  vestitu  indutum,  manuumque  similiter  sinistra  latus 
suum  fulcientem,  dextra  verő  itidem  strictum  acinaoem,  eiusdem- 
que  cuspidi  infixmu  amputatum  Turcicum  caput  gestantem  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1()98  június  2-ikán 
Komáromban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  74.  1.  59.  t.  II.  h). 

CDXXXIX. 

1699  f eh  már  21\   Bécs. 

I.  Lipót  id.  Ács  Gergelynek,  testvéreinek  Mihálynak  és  ifj. 
Gergelynek,  továbbá  id.  Gergely  fiának  Istvánnak,  Mihály  feleségé- 
nek Tímár  Annának  és  leányuknak  Annának  és  i§.  Gergely  felesé- 
gének Gomba  Erzsébetnek  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rubicundi  eoloris,  fun- 
dum illius  viridi  interoccupante  colliculo,  super  ([uo  aurea  corona 
locata,  ex  eaque  brachium  humánum  cubitotenus  eminens,  vola 
nudam  frameam,  ac  inferius  palmitem  botris  refertum  gestare 
visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam 


Digitized  by 


Google 


270  Magyarországi  czíniereslevelek. . 

sive  aperlarn  regio  diademate,  aliud  brachiuni  humánum  inferiori 
per  omnia  simile  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  verő 
<^andidis  et  rubicundis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus,  illudque  ipsum  decenter  ae  venuste  exornantibus.« 

A  czimerrajz  a  leírástól  némileg  eltér,  így  a  szövegben  nincs 
megemlítve,  hogy  a  pajzsbeli  és  a  sisakdíszül  szolgáló  kar  kék 
ruházatú,  azonfelüLs^jak^^      szine  mindkét  oldalon   ezüst-xörös^ 

Kihirdettetett  Heves  éTTCülsö-Szolnok  ^vármegyéknek  1699 
május  13-ikán  Gyöngyösön  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  Supplementband   1.  1.   1.  t. 

CDXL. 
169f)  november  2L  Bécs. 
I.  Lipót  Plachy  Mátyásnak,  feleségének  Mestroviech  Zsófiának, 
fiaiknak  Pálnak,  Györgynek  és  Istvánnak,  leányuknak  Katalinnak, 
Mátyás  testvérének  Plachy  Jánosnak,  feleségének  Kutik  Katalinnak, 
gyermekeiknek  Jánosnak,  Györgynek,  Mihálynak,  Andrásnak  és 
Dorottyának,  továbbá  a  harmadik  testvérnek  Plachy  Péternek, 
feleségének  Oszlancz  Erzsébetnek,  gyermekeiknek  Jakabnak,  János- 
nak és  Dorottyának,  végül  a  negyedik  testvérnek,  Plachy  Jakab- 
nak, feleségének  Martinkin  Erzsébetnek  és  gyermekeiknek.  Tamás- 
nak, Andrásnak,  Jánosnak  és  Erzsébetnek  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  nimiruni  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  trijugi  monticulo  interoccupante,  in  cuius  eminentiore  inte- 
ger palumbes,  naturaliter  effigiatus,  utrisque  pedibus  insistere,  ac 
rostro  patulo  viridem  ramusculum  ohvae  gestare,  in  dextramque 
scuti  oram  conversus  esse  cernitur.  Scuto  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  seu  apertam,  regio  diademate,  alterum 
itidem  palumbem  aeque  rostro  ramusculum  olivae  gestantem  pro- 
ferente ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu 
lemnisciis,  hinc  ílavis  et  coeruleis,  illinc  autem  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  scutumque  ipsum 
venuste  exornantibus.« 

A  leírás  nem  mondja  meg,  hogy  a  takarók  szine  mindkét 
oldalról  arany-kék. 

Kihirdettetett  Hont  vármegyének  1700  január  5-ikén  Selmecz- 
bányán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  506.  1.  368.  t. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  271 

CDXLI. 
1699  deezemher  11,  Bécs, 
I.  Lipót  Kéler  Zsigmondnak  és  gyermekeinek   Zsigmondnak, 
Jakabnak,  Pálnak,  Mártonnak,  Erzsébetnek,  Annának  és  Máriának 
nemességet  és  czimert  adományoz. 

».  .  .  einen  militarischen  in  vier  Felder  getheilten  Schild, 
in  dessen  oberen  linken  und  unteren  rechten  Theil  zwei  kahle 
Felder  von  gelber  Farbe,  auf  den  beiden  andern  aber,  den  rechten 
oberen  und  linken  untern  Felde  von  blauer  Farbe,  zwei  Trauben 
von  rother  Farbe  plaeirt  ^rscheinen.  Aus  dem  Schilde  endlich 
hervorragend  ein  darauf  militairischer  Helm  mit  einem  Visier, 
oder  offen,  aus  der  Königskrone,  ein  lebendiger  grüner,  grade  auf 
in  die  Höhe  strebender  Platáné,  mit  zu  beiden  Seiten  sich  aus- 
breitenden  Aesten  verziert.  An  der  Spitze  aber  oder  dem  Kegel 
des  Helms  mit  (Lappén)  Flügeln  oder  Bándern,  von  der  einen 
Seite  gélben  und  himmelblauen,  von  der  andern  Seite  aber  weiss 
und  roth,  die  sich  nach  den  áusseren  Enden  des  Schildes  sanf 
ausdehnen,  und   denselben   anstándig  und  zirUch  ausschmükken.« 

Kihirdettetett  Sáros  vármegyének  1700  november  20-ikán 
Eperjesén  tartott  közgyűlésén. 

XIX.  századi  német  fordítás,  hitelesítés  nélkül. 

Siebmacher  297.  1.   224.  t.  II. 

CDXLII. 

1699  deczemher  14,  Bécs. 
I.  Lipót  Bács  vármegyének  új  pecsétet,  és  a  vörös  viaszszal 
való  pecsételés  jogát  adományozza,  a  következő  czímerrel. 

».  .  .  .  sigilli  ipsius  figurae  sphaericae  seu  rotundae,  fundum 
seu  infimam  partém  viridi  campo  interoccupante,  super  quo  Sanc- 
tus  Paulus,  dextra  quidem  manuum  gladium,  cuspide  in  terram 
defixo  tenere,  sinistra  verő  ad  pectus  modeste  composita,  capite 
radiis  sanctitatis  circumdato,  vestibus  caeruleis,  pallioque  rubro 
per  dorsum  defluente  stare  cernitur.  Circumferentiam  porro  ipsius 
sigilli  haec  epigraphe  (SIGILLVM  COMITATVS  BACHIENSIS 
anno  millesimo  sexcentesimo  nonagesimo  nono)  circumdare 
visuntur.« 

Kihirdettetett  Bács  vármegyének  1700  június  7-ikén^Bács- 
várában  tartott  közgyűlésén. 

Eudics  Dániel,  Latinovich  Dávid  és  Sztribich  Tóbiás  Bács- 
Bodrog  vármegyei  táblabírák  által  1823  január  24-ikén  Pesten  kiadott 
hiteles  másolatban,  festett  czímerképpel. 


Digitized 


by  Google 


272 


Magyarországi  czímeresle vélek. 


CDXLIII. 
1609.  Bécs,  L^^ 

I.  Lipót  Szombathelyi  Györgynek,  feleségének  Zambo  Évának, 
gyermekeiknek  Máriának,  Annának,  Katalinnak  és  Erzsébetnek, 
testvéreinek  Mártonnak,  Ferencznek  és  utóbbi  fiának  Györgynek, 
nemességet  és  ezimert  adományoz. 

»Scutum  videlieet  militare  erectuni 
coelestini  coloris,  fimdum  illius  viridi 
latepatentiori  campq  interoceupante,  super 
(fuo  aurea  corona,  ex  eaque  vir  Hungarus 

niiles et  pariter  rubro  pileo 

caput  textus,  sinistro  quidem  arcúm, 
dextera  quidem  manibus  ternas  sagittas 
gestare  visitur.  Scuto  incumbentein 
galeam     militarem     eraticulatam     siv« 

apertam,    regio     diademate 

Stellám   inter   aquilinas  alas  candido  et 

rubro    eoloribus    variegatas 

A    summitate    verő    sive    cono.  galeae 

laciniis  seu  lemniscis,  hinc  ílavis  et  caeruleis,  illinc  verő  candidis 

et  rubris  .  .   .« 

A  ezímerleírás  több  helyt  ki  van  szakadva  és  így  az  a 
maga  egészében  nem  olvasható.  A  czimerrajz  alakja  vörös  ruhá- 
zatú, kalpagja  prémmel  ékített,  a  sisakdíszben  a  két  sasszárny 
között  lebegő  csillag  látszik. 

Kihirdettetett  1700  június  20-ikán  Veszprém  vármegye  köz- 
gyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CDXLIV. 
1700  február  6,  Bécs. 

I.  Lipót  Beszterczebányai  Sartori  György  fogarasi  lakosnak, 
testvérének  Sartori  Illésnek,  utóbbi  feleségének  Fischer  Máriának 
s  gyermekeiknek  Andrásnak  és  Máriának  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

>Scutum  videlieet  miUtare  coelestini  coloris  erectum,  in  cuius 
campo  columba  quaedam  candido  colore  depicta,  supra  aní3oram, 
([uae  gramini  fundum  scuti  occupanti  adhaeret,  adque  dextrum 
eiusdem  latus  inclinata  est,  dispositis  ad  volandum  alis,  stare  et 
ore  frondem  tenere  visitur.   Supra   sciitum   galea  militaris    crati- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


273 


culata  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium  gemmis  atque 
unionibus  decenter  redimitum,  e  quo  brachium  humánum  humero- 
tenus  resectum,  rubro  vestitu  induium,  manu 
bilancem  tenens,  cui  adjectum  est  superne 
aureis  literis  symbolum  RECTE,  eminere  con- 
spicitur.  A  summitate  vero  seu  cono  galeae 
laciniae  sive  lemnisci,  hinc  rubri  et  eandidi, 
illinc  vero  flavi  et  coerulei  deíluentes,  margi- 
nem scuti  ex  utraque  parte  pulcherrime 
ambiunt  et  exornant.« 

A  czímerrajz  a  szövegtől  annyiban  tér 
el,  hogy  a  takarók  színe  jobbról  arany-kék, 
balról  ezüst-vörös. 

Kihirdettetett  az  1701  január  15-ikére 
Gyulafejérvárra  hirdetett  erdélyi  országgyűlé- 
sen és  1713  október   21-ikén  a  fogarasi  kerület  Itélőszékén. 

Függő,  pecséttel. 


CDXLV. 

XVII,  század.  ÉvnélküU. 

Gaáll  Márton  a  maga  és  testvére  János  részére  nemességért 
és  czímerért  folyamodik. 


A  czímerkérő  folyamodványra 
festett  czímerrajz  kék  mezőben,  zöld 
alapon  jobbra  forduló  természetes 
színű  griffet  ábrázol,  farkát  hátsó 
lábai  közé  csapva,  mellső  jobb  lábá- 
ban kivont  kardot  villogtat,  baljá- 
ban ezüst  liliomot  tart,  kisérve  a 
pajzsfőben  jobbról  arany  félhold,  bal- 
ról hatágú  arany  csillag  által.  A  sisak- 
dísz a  pajzsbeh  alakot  kinövő  helyzet- 
ben ábrázolja,  a  takarók  színe  jobb- 
ról arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Eredeti,  papíron,  engedélyezési 
záradék  nélkül. 


.^^^ 


CDXLVI. 

XVII  század,  ÉvnélküU, 

Tóth  László  a  maga  és  testvérei  Gergely  és  István   részére 
nemességért  és  czímerért  folyamodik. 

Aldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímereslevelei.  18 


Digitized  by 


Google 


274 


Magyarországi  czimeresievelek. 


A  czímerkérö  folyamodványra  fes- 
lett ezímerrajz  kék  mezőben,  zöld  ala- 
pon jobbfelé  lépdelő  természetes  szinü 
farkast  ábrázol,  mely  ^szájában  fehér 
bárányt  tart.  A  sisakdísz  a  pajzsbeli 
alakot  kinövő  helyzetben  ábrázolja,  a 
takarók  színe  jobbról  arany-kék,  balról 
ezust-vörös. 


Eredeti, 
dék  nélkül. 


papíron,   engedélyezési  zára- 


CDXLVII. 
XVIL  század.  Évnélkülú 
7j,^\j^  máskép  Kovács  Ferencz  a  maga,   testvére   Zeke  más- 
kép Kovács   István,   mostohafia    Kovács    Pál    és   Lippay  Ferencz 
részére  nemességért  és  czímerért  folyamodik. 

A  gyarló  toUrajzzai  adott  ezímerrajz  leveles  koronából  jobb- 
és  balfelé  kikönyöklő  két  kart  ábrázol,  a  jobboldali  kardot,  a  bal- 
oldali kalapácsol  tart  markában. 

Fogalmazvány. 

CDXLVUI. 
XVIL  század.  ÉvnélkiÜi. 
Mladosevith-Horváth   Miklós   nemességének    megerősítéséért 
és  czimer  adományozásáért  folyamodik. 

A  czímerkérö  folyamodványra  festett  ezímerrajz  kékkel  és 
ezüsttel  osztott  pajzsban  jobbfelé  forduló  ágaskodó  arany  griffel 
ábrázol,  mellső  lábaiban  vörös  keresztel  tartva.  A  sisakdísz  a 
pajzsbeli  alakot  kinövő  helyzetben  mutatja,  a  takarók  színe  jobb- 
ról arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

A  czímerkérö  folyamodványában  fölemlíti,  hogy  régi  nemes- 
ségél bizonyító  iratai  a  horvátországi  zavarok  alatt  elveszlek. 

Eredeti,  papíron,   engedélyezési  záradék  nélkül. 

Siebmacher,   246.   1.    189.  t. 

CDXLIX. 

1701  november  7. 

Bihar  vármegye  közönsége  1825  július  4-ikén  Várad-Olaszi- 

ban  kelt  oklevelével  bizonyságot  tesz  Szilágyi   Mihály,  András  és 

(iyörgy   nemességéről,    kik    nemességüket    az    1817-ben    indított 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


275 


nemességi  pör  folyamán  az  I.  Lipót  által  1701  november  7-ikén 
Szilágyi  István  részére  kiadott  czímeres  nemeslevél  felmutatásával 
és  a  leszármazás  bizonyításával  igazolták. 

Eredeti,  papirfölzetű  pecséttel.  E  nemességbizonyító  oklevél  át 
van  írva  Bihar  vármegyének  1826  június  5-ikén  Várad- Olasziban 
kelt  és  Szilágyi  György  s  fiai  József  és  Lajos  részére  kiadott 
nemesi  bizonyságlevelében  is. 


CDL. 
170:2  migus^tns  :22.  Bécs. 
I.  Lipót  Pacher  Kristóf  János   osztrák  nemesnek,  az  udvari 
kamara    fogalmazójának   magyar    nemességet,,  a    *de    Pacheren« 
előnévvel,  adományoz,  megerősítve  és  kibővítve  régi  czímerét. 

»Scutum  videlicet  militare,  duabus  coronatis  syrenibus, 
niediotenus  speeiem  virginalem,  mediotenus  verő  pisceni,  caudis 
suis  squammosis  retorte  demissis,  repraesentantibus,  idque  erec- 
tum  ambientibus,  in  quatuor  perpendiculariter  et  diametraliter 
aequales  divisum  partes,  in 
cuius  superiori  dextra  flava, 
sive  aurea,  nigra,  regio  diade- 
mate  coronata  biceps  aquila, 
patulis  rostris,  linguisque 
rubicundis  exertis,  expansis 
alis,  pedibus  distentis,  eau- 
daque  deílexa,  in  pectore 
augustae  domus  nostrae  aus- 
triacae  insignia  prae  se  ferens, 
erecte  stare,  interque  bina 
eiusdem  capita  stella  aurea 
hexagona  rutilare  visitur,  in 
inferiori  verő  sinistra,  aeque 
flava  ac  aurea,  tricollis  viri- 
dis  monticulus,  in  quo  aureum 
diadema,  ex  eodemque  no  vem 
lluitantia  nigra  vexilla,  cum 
transversali  aurea  linea  pro- 
minere,  in  dextra  item  inferiori 
et  sinistra  superiori  rubris 
seu  purpureis  partibus,  térni  et  térni  naturaliter  adumbrati 
aquae  íluxus  decurrere  conspieiuntur.  MedituUium  denique  seu 
centrum  principális  scuti,  aliud  minus  rubrum,  diademate  caesareo 
redimitum,  in  quo  aureae  hae  literae  L.  L,  augustum  videlicet 
nomen  nostrum  indigitantes   occupare    cernuntur.   Scuto   demum 

18* 


Digitized  by 


Google 


276  Magyarországi  czímereslevelek. 

incumbentes  binas  galeas  militares  craticulatas  sive  adapertas, 
regio  diademate,  ex  quarum  dextra  nigra  biceps  aquila,  infe- 
riori  per  omnia  non  absimilis,  sinistra  verő  pariformiter  novem 
fluitantia  nigra  vexilla,  super  trijugi  viridi  eollieulo  coronaque 
aurea  prominere  videntur,  proferente  ornatas.  A  summitatibus  verő 
seu  conis  galearum  laciniis  sive  lemniseis,  hinc  ílavis  et  nigris, 
illinc  candidis  et  rubicundis  in  scuii  extremitates  sese  piacidé 
diíTimdentibus,  illudque  ipsum  decenter  ae  venuste  exornantibus.« 
í'üggö  pecsétje  elveszett. 

CDLI. 

170S  január  16.  Bécs. 

1.  Lipót  nemes  Ludwigsdorfi  Kacz  Rudolf  lovagnak,  alsó 
ausztriai  kormánytanácsosnak  magyar  báróságot  és  a  »Goldtlamb« 
előnevet  adományozza,  a  letett  indigenatusi  esküt  igazolja,  és  régi 
czimerét  megerősítve  azt  kibővíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum,  in  octo  coaequales  par- 
tes  divisum,  quarum  superiores  duas,  hinc  quidem  nigram,  illinc 
verő  candidam  lalerales  plagas,  bini  fulvi  leones  coronati,  a  dex- 
tris  ílavo  ceu  aureo,  a  sinistris  purpureo  coloribus  depicti,  mutuis 
obtutibus,  oribusque  hiantibus  et  linguis  mbicundis  exertis,  bifur- 
catis  demum  caudis  ad  tergora  elevatis,  ac  divaricatis  posteriori- 
bus  et  pedibus  anterioribus  ad  rapiendum  protensls,  sese  intu- 
entes,  dimidias  verő  inferiores  aeque  albam  et  nigram  partes, 
itidem  bini  fulvi  leones,  a  contrario  quidem  sibi  ad  invicem 
oppositi,  caeteroquin  superioribus  per  omnia  similes,  superiores 
porro  medias,  dextram  quidem  Havam  biceps  aquila  nigra,  regiis 
diadematibus  adornata,  rostris  adapertis,  linguisve  rubicundis  exer- 
tis, expansis  alis,  ac  pedibus  distentis,  pectore  literis  L  et  I  aureis, 
augustissimum  nomen  nostrum  indigitanlibus  insignita,  sinislrani 
verő  coeruleam  partes  oblique  per  médium  deducta  álba  via 
seu  piatea,  bina  praeterea  candida,  superne  quippe  et  inferne 
hispanica  lilia,  inferiores  demum  similiter  laterales  oras  trifarium 
undique  discriminatas,  dextra  in  medio  coeruleo,  alioquin  tlavo  seu 
aureo,  terna  pariter  candida  hispanica  lilia,  sinistram  verő  aeque 
in  medio  rubro,  hicque  candida  rosa  locata  et  a  lateribus  cele- 
stino  et  albo  coloribus  variegatas,  meditullium  denique  sive  ipsum 
principahs  scuti  (tentrum  aliud  minus  scutum  coerulei  coloris, 
binis  ílavis  viis  seu  plateis  obhque  in  eo  existentibus,  fundum- 
que  illius  viridi  campo  interoccupante,  super  quo  naturaliter  effigia- 
tus  corvus,  rostro  pretiosum  annulum  gestans,  .ac  in  dextram 
scuti  oram  conversus  occupare  visitur.  Scuto  incumbentes  quin- 
que  galeas  mihtares  craticulatas  sive  apertas,  regiis  diadematibus. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czím  ereslevelek.  277 

binis  quidem  binos  consimiliter  fulvos  leones,  in  inferioribus  exi- 
stentibus  per  omnia  aeque  similes;  lateralibus  verő  hinc  corvum 
pariter  pretiosum  annulum  rostro  gestantem,  illinc  verő  brachium 
humánum  eataphractura  indutum,  inter  binas  aquilinas  alas  coe- 
ruleo  et  albo  coloribus  discriminatim  exaratas,  aureum  in  vola 
sceptrum  comprehendens,  medio  tandem  bicipitem  iterum  nigram 
aquilam  eoronatam,  pectore  etiam  literis  L  et  I.  aureis,  nomen 
qiioque  nostrum  augustissimam  denotantibus  signatam,  alias  infe- 
riori  in  cunctis  similem  proferentibus  ornatas.  A  summitatibus 
verő  sive  conis  galearum  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et 
coeruleis,  illinc  candidis  et  rubicundis  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  difTundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exor- 
nantibus.« 

Az  oklevél  czímerszerzőnek  és  családjának  érdemeiről  a 
következőkép  emlékezik  meg: 

»Proavus  tuus  Joannes  Kaczius,  saluberrimae  medicináé 
doctor,  qui  non  solum  pientissimae  recordationis  antecessoris 
nostri  Rudolphi  secundi  aeque  Romanorum  imperatoris  personae 
ac  aulae  medicum  agendo,  verum  etiam  almae  huic  ac  celeberimae 
et  antiquissimae  universitati  Viennensi,  in  quam  plurimis  occasio- 
nibus  et  occurrentiis  summe  proficua  praestando  servitia  imma- 
nascibilem  (?)  laudem  et  glóriám,  futuramque  posteritatis  suae 
commendationem  sibi  comparavit,  ut  vei  exinde  praerecensita  suae 
Majestatis  Caesareae  benigne  commota,  proavo  tuo  Joanni  utpote 
Khaczio,  iam  tunc  temporis  successorio  ac  haereditario  iure  in 
eundem  devolutum  nobile  suum  stemma  et  insignia,  et  quidem 
sub  dato  diei  decimae  septimae  mensis  Septembris,  anni  eotum 
currentis  miilesimi  quingentesimi  octuagesimi  nőni  diplomatice 
restauraverit,  quae  impensa  proavi  tui  servitia,  avus  tuus  Rudolphus 
aeque  Khatzius,  tum  erga  nos,  tum  praelibatam  augustam  domum 
nostram  Austriacam  ulterius  quoque  exhibere  et  demonstrare  non 
cessavit.  Primo  enim  unius  ex  quatuor  urbis  huius  nostrae  Wien- 
nensis  districtibus  capitaneus,  dein  caesarei  praetorii  nostri  asses- 
sor,  ex  post  senator  ac  aerarii  magistratis  huius  civici  supremus 
camerarius,  praevissimo  illo  contra  sacri  romani  imperii  ita  et 
christiani  nominis  hostes  gliscentis  belli  tempore  continuam  suam 
devotionem,  constantem  fidem  atque  fidelitatem,  indefessam  soler- 
tiam,  interruptumque  zelum,  ad  obitum  usque  suum  tam  iUibate 
servavit  et  exhibuit,  ut  in  recognitionem  eorundem  meritorum 
suorum  desideratissimae  memóriáé  avus  noster  Ferdinandus  secun- 
dus,  eidem  non  solum  dicto  die  et  anno  renovatis  nobilis  sui 
stemmatis  privilegiales  literas  seu  diploma  ex  post  anno  mille- 
simo  nimirum  sexcentesimo  trigesimo  secundo,  die  decima  quarta 
Julii,  rursus  coníirmaverit,  verum  etiam  amplioribus  praerogativis, 


Digitized  by 


Google 


278  Magyarországi  czimereslevelek. 

privilegiis,  gratiis  et  iinmunitatibus  caesareis  eundem  dotaverit  et 
cumulaverit.« 

»Non  minori  quo(|ue  modo  ac  perspecta  virtute  páter  tuus 
Rudolphus  Carolus  Khaczius,  duobus  serenissimis  archiducibus  Leo- 
poldo  videlicet,  (luielnio  et  Carolo  Josepho  fratribus  nostris  deside- 
ratissimis,  in  dioecesi  Fassaviensi,  per  sedecim  continuos  annos  iit 
nótárius  et  consiliarius  consistorialis,  nec  non  feudorum  episcopa- 
lium  secretarius  summe  fidelia  simul  et  utilia  praestituit  servitia,  ac 
ex  post,  adeptis  a  nobis  imperii  nostri  faseibus  dignitateque  caesarea 
capessata  inferioris  Austriae  nostrae  regiminis  consiliarius  esse 
meniit,  in  quo  suo  munere  per  undecim  integerimos  annos,  tam 
in  ordinariis,  quam  extraordinariis  commissionibus,  temporum 
vicissitudinibus,  praesertim  ubi  anno  millesimo  sexcentesimo  sep- 
tuagesimo  nono,  dira  et  contagiosa  lues  in  inferiorem  Austriani 
irrepsisset,  multorumque  hominum  millia  praematura  morte 
absorbuisset,  non  abs  manifesto  corporis  sui  et  vitae  periculo, 
indefesso  laboré  et  impenso  omni  possibili  conatu,  maxima  cura 
et  solicitudine  tóti  bono  publico  zelosissime  praefuit,  siquideni 
autem  ad  avertendam  eotuni  grassantem  pestem  nulla  amplius 
humana  média  conducere  poterant,  suasa  et  consilio  ipsius  nobis- 
(jue  illud  clementissime  approbantibus,  ad  spiritualia  recursum  est.« 

»Hinc  factum,  quod  ex  voto  nostro  in  foro  herbario  vulgo 
(Iraben  appellato,  columnam  sanctissimae  et  individuae  Trinitati 
sacratam  praeprimis  tantum  ex  ligna,  expost  in  hanc,  ut  visitur 
formám,  in  perpetuam  rei  memóriám  et  reconciliati  divini  numi- 
nis  tesseram  extrui  demandaverimus,  quae  vix  ad  interim  exurgere 
coepit,  illico  dira  lues  labefactatis  et  imminutis  viribus  suis  in 
instanti  cessavit,  multisque  hominum  millibus  fors  per  eandem  ad 
huc  absorbendis  praepotentis  auxiliatrice  dextera  coperante 
pepercit.  Quocirca  iam  tum  ob  solertem  ac  perspectam  ipsius 
hoc  in  passu  curam  et  solicitudinem  actam  nobis,  quam  tóti 
domui  nostrae  Austriacae,  quin  imo  dulcissima  etiam  nostrae 
natali  urbi  Viennae  praestita  promptissima,  justa  et  fidelissima 
servitia,  caesareis  regiisque  gratiis  nostris  eundem  clementer  donare, 
condecorareque  decrevimus.  Accederet  ad  haec  quod  saepefatus 
genitor  tuus  Rudolphus  Carolus  Khaczius  in  annis  millesimo 
sexcentesimo  octuagesimo  secundo  et  tertio,  ingruente  eotum  contra 
immanem  christiani  nominis  hostem  Turcam  bello,  ad  id  perse- 
(juendum  magnam  summám  pecuni áriam  propria  sua  industria 
conquisiverit,  et  procuraverit,  nam  promulgatis  daciis,  steuris  et 
praestationibus  Turcicis,  citatis  et  convocatis  ad  se  partibus,  iis- 
deniíiue  imminens  periculum  ad  oculum  demonstrans,  easdem 
disposuit,  ut  sufficiens  aeraria  publico  süppedi tandum  quantuni 
pecuniarium  appromiserint« 

Az  oklevél  aztán  általánosságban  elmondja,  hogy  czímerszerző 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresleyelek.  279 

is  elődeinek  nyomdokába  lépve  a  császári  háznak  különféle  szol- 
gálatokat tett,  majd  így  folytatja: 

»  .  .  .  diversis  in  occasionibus  exhibita  servitia  inferioris 
Austriae  nostrae  regiminis  secretarium,  anno  adhuc  domini  mil- 
lesimo  sexcentesimo  octuagesimo  sexto  sublimari  merueris,  ubi 
continuus  a  quindecim  tam  regiminalibus  quam  politicis,  tmn  in 
eodem  regimine  tmn  diversis  ordinariis  et  extraordinariis  habitis 
commissionibus,  summa  cum  industria  desudasti,  sed  potissimum 
calamitorissimo  praeteriti  belli  Turcici  tempore,  dum  praelibatum 
inferioris  Austriae  nostrae  régimen  ita  et  camera  nostra  aulica  nota- 
bile  rursus  subsidium  pecuniarium  suppeditari  demandassent.  tu 
ad  instar  mentionati  genitoris  tui,  delegatam  tibi  hoc  in  passu  provin- 
ciám, adeo  sedulo  et  utiliter  obivisti,  ut  tardos  et  morosos  in  solvendo 
singulari  tua  studia  et  cura,  comique  dexteritate  ad  solutionem  pelle- 
xeris,  causaque  non  exigua  ingentis  ad  aerarium  publicum  depositae 
summae  pecuniariae  extiteris,  ex  qua  praestatione  neque  tu  immu- 
nus  evasisti,  verum  obtingens  tibi  quantum  sine  mora  eidem 
aerario  nostro  lubentissime  detulisti.  Praeterea  advertendo  denuo 
anno  millesimo  sexcentesimo  nonagesimo  secundo  clandestine 
hic  irrepentem  pestiferam  luem,  ne  malum  hoc  ne,  quod  iam 
immanissime  serpere  et  invalescere  coeperat,  longe  diffunderetur, 
in  praeludendis  viarum  passibus,  vicissitudinum  necessitatibus, 
omnem  solertem,  providumque  ordinem  instituisti,  quem  in  fmem 
diversi  etiam  conventus,  multifariaeque  conferentiae,  a  (;ancellaria 
nostra  regia  Hungarica  aulica  nostra((ue  inferioris  Austriae  regi- 
mine (ex  quo  inter  caeteros  etiam  tu  deputatus  extiteras)  cele- 
brabantur  habebanturque  adeo,  ut  malo  huic  tam  in  regno  Hungáriáé 
preveniendo,  quam  hic  in  Austria  compescendo,  omnis  possibiUs 
conatus  adhibitus  fuerit.  Non  absimiliter  anno  quoque  millesimo 
sexcentesimo  nonagesimo  tertio,  ex  iussu  promulgati  mandati 
nostri  'Caesaréi  regii  ad  novam  ante  portám  Scotensem  eotum 
aedificandam  domum  pauperum,  in  qua  penes  alios  in  specie 
sauciati  bello  milites  copioso  numero  intertenentur  ac  sustentan- 
tur,  omnem  excogitabilem  navasti  operám  ac  diligentiam,  ut  pium 
ac  salutare  hocce  opus  ad  sui  perfectionem  pervenerit.  Parifor- 
miter  pro  eodem  stabiliendo  non  tantum  diversa  extraordinaria 
excogitasti  média,  multifariasque  propositiones  exbibuisti,  quae 
etiam  a  nobis  clementissime  approbatae  fuere,  verum  etiam  in 
conservationem  iUius  quotidianarumque  erogationum  procuratio- 
num  in  praesentiarum  usque,  omne  stúdium  et  conatum  impen- 
dere  non  desinis,  iugiterque  ad  mortem  usque  pari  zelo  et 
constantia  te  continuaturum  appromittis.  Porro  in  multis  aliis 
tibi  commissis  ac  concreditis,  tam  publicum  quam  camerale  bonum 
concernentibus  extracommissionibus  occupatus,  omnem  omnino 
satisfactionem  in  magnam  tui  glóriám  ac  commendationem  prae- 


Digitized  by 


Google 


280  Magyarországi  czímereslevelek. 

buisti,  quando  nimiruin  anno  millesimo  sexcentesimo  nonagesimo 
septimo  in  continuatione  adhuc  illius  praegravis  belli  Turcici  et 
magna  illa  penuria  pecuniaria  ad  succurrendum  eotum  tam  in 
imperii,  quam  Hungária  existentibus  militibus  et  exereitibus 
nostris  non  contemnendam  summám  pecuniariam  et  quidem  cer- 
tam  anticipationem  triginta  florenorum  millium  pro  necessitate 
publica,  inutui  nomine  nobis  praesentasti,  eandemque  ex  post 
facta  praeprimis  eamerali  intimatione  effective  ad  aerarium  pub- 
licum  deposuisti,  prout  et  alias  quoque  diversas  summás  pecunia- 
rias  nobis  procurasti,  ut  tandem  benignissimi  commoti  te  Joan- 
nem  Rudolphum  Khaczium  considerante  non  solum  proavorum 
et  anteeessorum  tuorum  tibi  patrocinantium  merita,  sed  etiam 
ipsissima  in  decimum  quintum  annis  nobis  et  bono  publico  diversa 
et  admodum  utilia  praestita  servitia,  adhuc  decima  quinta  Janua- 
rii,  miilesimi  sexcentesimi  nonagesimi  septimi  anni,  vigore  speci- 
ális tibi  benignissime  concessi  diplomatis,  in  eoque  per  ducentos 
iam  annos  benedeductum  nobilem  in  sacri  romani  imperii,  nee 
non  aliorum  regnorum  atque  provinciarum  nostrarum  haeredi- 
tariarum  equestris  ordinis  statum,  cum  addito  praedicato  nobilis  de 
I^udvigstoríf  clementissime  evehendum  esse  duxerimus,  insuper- 
que  decima  septima  mensis  Julii  anni  praeattacti  miilesimi  sex- 
centesimi nonagesimi  septimi,  in  consideratione  tuarum  nobis 
laudaturum  insignium  qualitatum,  praeclarae  capacitatis,  speciális 
prudentiae  ac  sagacitatis,  uti  et  praememoratorum  tuorum  in 
decimum  quintum  usque  annum  praestitorum  proficuorum  servi- 
tiorum  et  per  haec  in  iudicialibus,  curialibus  et  politicis  rebus 
adeptae  singularis  experientiae  optimaeque  in  omnibus  notitiae, 
in  inferioris  Austriae  nostrae  regiminis  consiliarium  et  equestris 
status  et  ordinis  actualem  regentem  clementissime  resolvere  dig- 
nati  fuerimus.« 

Egyszerű,  XVIII.  századbeli  másolat. 

CDLII. 
1708^  aiijiisztiís  2,  Bécs.  l^ 
I.    Lipót   Zidanics   István    Jánosnak,    feleségének    Schubert 
Mária  Annának,   gyermekeiknek  János  Istvánnak  és  Mária  Anná- 
nak,  és   testvérének   Zidanics   Fábiánnak   nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  quadri fariam  perpendi- 
culariter  et  transversaliter  divisum,  cuius  superiorem  dextram  et 
inferiorem  sinistram  nigri  coloris  partes  fulvi  bini  leones,  natura- 
liter  effigiati,  divaricatis  posterioribus  pedibus,  caudisque  bifur- 
catis  ad  tergora  elevatis,  oribus  hiantibus,  erecte  stantes,   anteri- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


281 


oribusque  pedibus,  sinistris  quidem  ad  rapiendum  protensis,  dextris 
verő  nudas  frameas  vibrantes,  inferiorem  porro  dextram  et  supe- 
riorem  sinistram  coerulei  coloris 
plagas,  bini,  pariter  naturaliter  de- 
pctii  griphi  divaricatis  aeque  poste- 
rioribus  pedibus,  caudisque  ad  ter- 
gora  elevatis,  expansis  alis,  rostris 
adapertis,  ac  utrisque  anterioribus 
pedibus  ad  rapiendum  protensis, 
exadverso  sibi  ad  invicem  oppositi: 
meditullium  denique  sive  ipsuin 
principális  scuti  centrum,  aliud 
minus  scutum,  attactorum  Hungá- 
riáé et  Croatiae  regnorum  nostro- 
rum  insignia  in  se  continens  occu- 
pare  visuntur.  Scuto  demum  incum- 
bentem  galeam  militarem  craticu- 
ratam  sive  apertani,  regio  diade- 
mate,  bicipitem  nigram  aquilam, 
regali  corona  redimitam,  pedibus 
distentis,  expansis  alis,  rostrisque  adapertis,  ac  linguis  rubicundis 
exertis,  pectore  aureas  literas  L.  et  I.  augustissimum  nonien 
nostrum  indigitantes  repraesentantem  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  ceu  lemniscis,  hinc  flavis  et 
nigris,  illinc  verő  candidis  et  rubicundis,  in  scuti  extremitates 
sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste 
exornantibus.« 

Az  oklevél  a  czímerszerzőnek  érdemeiről  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

».  .  .  consideratis  .  .  .  meritis  .  .  .  quae  ipse  .  .  .  penes 
tricesimam  nostram  Óvariensem,  in  munere  iurati  vicegerentoratus 
constitutus,  num  verő  in  administratione  capitalis  eidemque  subiec- 
torum  filialium  teloniorum  ad  dominium  nostrum  Óvariense  spe- 
ctantium  ac  in  aliis  circa  modofatum  isthoc  dominium  nostrum 
occurentiis  .  .  .  exhibuit  ac  impendit.« 

Kihirdettetett  Mosony  vármegyének  1708  október  8-ikán  tar- 
tott közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett.  A  gyűjteményben  megvan  Mosony 
vármegyének  1726  szeptember  19-ikén  Magyar-Ovárott  kiadott  nemes- 
ségbizonyító oklevele  is  Zidanics  István,  János  és  Fábián  részére. 


Digitized 


by  Google 


282 


Magyarországi  czímereslevelek. 


CDLIII. 
1704  május  S,  Bécs. 

1.  Lipót  Oettl  Andrásnak  a  passaui  herczegpüspök  kamarai 
tanácsosának,  továbbá  fiának  Antal  Józsefnek  és  unokatestvérének 
ötll  Ferencz  Antalnak,  a  tegernseei  kolostor  jószágigazgatójának 
és  hadi  praefectusának,  magyar  nemességet  adományoz,  a  letett 
indigenatusi  esküt  bizonyltja,  és  a  családnak  II.  Ferdinánd  állal 
1638  június  1-én  adományozott  czímerét  kibővíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  quadrifariam  per  trans- 
versum  et  perpendiculariter  discriminatum,  cuius  superiorem  dex- 
tram  et  inferiorem  sinistram  bini  gryhi,  naturaliter  effigiati,  coro- 
nati,  rostris  adapertis,  exertis  linguis  rubicundis,  caudis  ad  tergora 
elevatis  ac  alis  expansis,  posterioribus  quidem  divaricatis,  ante- 
rioribus  verő  pedum  bina  candida  lilia  hispanica  tenentes,  supe- 
riorem porro  laevam  et  inferiorem  dextram  coelestini  colorum 
plagas,  singuli  fulvi  leones  rubicunde  depicti,  regiis  pariter  diadema- 
tibus  redimili,    oribus   hiantibus,   linguis   similiter   rubris   exertis, 

caudis  bifurcatis  ad  tergora 
elevatis,  consimiliter  poste- 
rioribus pedibus  divaricatis, 
anterioribus  verő  evaginatum 
gladium  sive  ensem  strin- 
gentes.  MedituUium  denique, 
sive  ipsum  principális  scuti 
centrum,  aliud  minus  scu- 
tum  cinerei  coloris,  rubra 
linea  obductum,  evaginatum 
pariter  gladium  et  pennám 
sive  calamum  scriptorium  per 
(Tucem  dispositos  in  se  con- 
tinens  occupare  visuntur. 
Scuto  binas  galeas  militares 
clathratas  sive  apertas,  regiis 
diadematibus,  a  dextris  qui- 
dem gryphum  cum  laciniis  et  lemniscis  coelestino-rubicundis,  a 
sinistris  verő  leonem  inguinetenus  eminentes,  caeteroquin  inferio- 
ribus  per  omnia  similes  cum  ílavo  et  subnigro  pallio  militari 
proferen tibus  ornatas  .  .  .« 

Az  oklevél  a  czímerszerzö  érdemeiről  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

».  .  .  revolventes  .  .  .  servitia  .  .  .  quae  idem  ab  octua- 
ginta     sex     circiter    annis    usque    in    praesens     pro     temporum 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  28H 

varietate  atque  occasionum  exigentia,  tum  vei  maximé  sub 
arctissima  urbis  huius  et  imperialis  residentiae  nostrae  Vien- 
nensis  per  Otthomannicam  potentiam,  ultimarie  idque  in  anno 
millesimo  sexcentesimo  octuagesimo  tertio,  facta  obsidione,  post- 
quam  et  ipse  et  fratruelis  suus  inferius  nominandus  ad  con- 
creditas  attum  sibi  Walseensem  et  Achleitten  arees  sic  nuncu- 
patás,  congregatis  ibidem  insimul  nonnullis  fidelibus  nostris  civi- 
bus  et  rusticis  barbaricum  eo  excurrentium  Tartarorum  et  Tur- 
carum  impetum  deo  propitio  strenue  stitissent,  sicque  totam  ülte- 
riorem  praefati  arehiducatus  nostri  Austriae  plagam,  una  cmii 
dictis  arcibus  ab  execrando  incendio  et  imminente  eotum  mani- 
festa  ruina  praeservassent  ....  porro  m  memorabili  quoque  ille 
bello  Suecico,  superioris  bellid  officialis  munere  functus,  fratre 
olim  Casparo  eaeteroquin  equestris  ordinis  eotum  capitaneo,  vitám 
cum  morte  contra  hostes  gloriose  commutante  .  .  .« 

Megemlékezik  az  oklevél  továbbá  a  nemességet  szerzőnek 
a  béke  megkötése  után  az  osztrák  főherczegségben  polgári  téren 
54  éven  keresztül  végzett  szolgálatairól,  majd  igy  folytatja: 

».  .  .  euius  vestigia  .  .  .  filius  ipsius  .  .  .  sequi  cupiens,  primipillos 
statim  ingenue  adolescentiae  suae  annos,  contempta  omni  socor- 
dia,  honestis  moribus,  variisque  exercitiis  et  scientiis  imbuendos 
praeeligendo,  superatis  etiam  studiis  humanioribus,  ipsas  quoque 
artes  liberales  aristotelicas  penetrando,  in  tantum  sese  iisdem 
applicuisset,  ut  earum  prout  et  utriusque  iuris  suprema  graduum 
laurea  condecoratus,  ac  perspectis  dein  variis  exterarum  gentium 
moribus,  haustaque  exinde  diversarum  linguarum  peritia,  primuni 
quidem  tum  in  iurati  Viennensium  tribunalium  advocati,  tum 
consiliarii  episcopalis  Passaviensis  officia  evectus,  ac  hujus  quoque 
antiquissimae  universitatis  Viennensis  per  plurium  annorum  decur- 
sum  publici  syndici  et  notarii  honore  dotari,  ac  ex  post  anno 
quippe  millesimo  sexcentesimo  nonagesimo  nono,  iam  pridem  evo- 
luto,  in  supremum  universae  caesareae  militiae  nostrae  praetorem, 
seu  auditorem  generalem  assumi,  tandem  ipsa  die  növi  huius 
saeculi  in  actualem  consilii  nostri  bellici  consiliarium  effici  meruerit ; 
quo  titulo  sat  laudabiliter  in  praesentiarum  etiam  administrato, 
imprimis  in  Italiam  in  inchoatione  statim  durantis  moderni  belli 
Gallici  expeditus,  dein  in  sacrum  romanum  impérium  ad  exerci- 
tum  nostrum  casesareum,  cui  serenissimus  Romanorum  et  Hun- 
gáriáé rex  Josephus  primus,  filius  noster  charissimus  gloriose 
praefuisset,  avocatus  existens,  tanta  ibidem  fidehtate  et  dexteri- 
tate  sese  reddidit  spectabilem,  ut  eidem  ipse  locum  tenens  noster 
generális  Ludovicus  marchio  Badensis,  recuperato  cum  famosissimo 
praesidio  Landaviensi  Alsatiae  districtui  in  iuridicis,  una  et  poli- 
ticis  praescribendam  methodum  concredidisset.    Cum  igitur  ob  id, 


Digitized  by 


Google 


284 


Magyarországi  czimereslevelek. 


tum  vero  quod  praefatus  consiliarius  noster  aulico-bellicus  in 
diversis  Budae  et  Jaurini,  aliisque  regni  nostri  Hungáriáé  parti- 
bus  laudabiliter  peractis  nostro  nomine  commissionibus  cum 
omnimoda  slatuum  et  subditorum  ibidem  satisfactione  ac  emolu- 
mento  iura  nostra  bellica  dextera  administra vérit  .  .  .« 

Függő  pecsétje  elveszett.  Megvan  még  egy  másik  példányban 
1732  június  24-ikén  Bécsben  a  magyar  királyi  kanczellária  által  kiállí- 
tott hiteles  másolatban^  festett  czím érképpel. 

Siebmacher,  461.  1.  339.  t.  az  eredetitől  több  tekintetben 
eltérő  rajzzal. 

CDLrV\ 
1704  június  ^G,  Bécs. 

Az  175/6-iki(?)  nemesi  összeírással  megbízott  országos 
bizottság  a  Mosony  vármegyében  igazolt  nemesek  közöl  Trummer 
Jánostól,  ki  nemességét  az  I.  Lipót  király  által  apja  Trummer 
János  részére  1704  június  26-ikán  Bécsben  kiadott  czímeres 
nemeslevélnek  kivonatával  igazolta,  a  leszármazás  bizonyítá.sát  és 
a  czímereslevél  bemutatását  kívánja. 

Mosony  vármegyének  1819  márezius  28-ikán  Magyar-Ó várott 
kelt  hiteles  kiadásában. 

CDLV. 
1708  augiis2tti8  lo.  Bécs. 
I.  József  Leidtman  Mátyás  ezredesnek,  feleségének  Szaporszky 
Erzsébetnek    és    testvérének    Leidtman    Jakabnak    nemességet, 
:»Ehrenfeldi«  előnévvel  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
rotundum  seu  formae  ovális,  quad- 
rifariam  perpendiculariter  (így!) 
divisum,  in  cuius  superiori  synis- 
tra  et  inferiori  dextra  coelestini 
coloris  trés  et  trés  fulgentes 
aureae  stellae,  suo  ordine  locatae 
et  dispositae,  in  superiori  autem 
dextra  et  inferiori  synistra  pur- 
puréi coloris  partibus,  una  et 
una  avis  piscatoria,  singula  nimi- 
rum  in  virenti  campo,  compo- 
sitis  alis  stare,  ac  piscatum  in 
aquis  piscem,  capite  deorsum  et 
cauda  sursum  tendentem  per  mé- 
dium corpus  rostro  stringere,  atque 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


285 


ambae  ad  synistram  scuti  partém  conversae  esse  visuntur.  Scuto 
demiim  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  aper- 
tam,  regio  diademate,  pariformiter  avim  piscatoriam  inferioribus 
per  omnia  similem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  seu 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et  coeruleis,  illic 
verő  candidis  et  rubris,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Czímerszerzö  kitüntetésére  a  török  és  franczia  háborúkban 
szerzett  érdemeivel  szolgált  rá. 

Kihirdettetett  Pest-Pilis-Solth  vármegyének  1708  deczember 
10-ikén  Budán  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  394.  1.  274.  t.  az  eredetitől  több  tekintetben 
eltérő  rajzzal. 


CDLVI. 
1709  február  12,  Bécs^ 

I.  József  Seeghi  Spöckl  Mihálynak,  a  császári  szt.  Konstantin 
(Szt.  György)  rend  lovagjának,  feleségének  Spizel  Katalinnak  és 
gyermekeiknek  Józsefnek  és  Mariannának  nemességet  és  czímert 
adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  eree- 
tum  quadrifariam  perpendiculariter 
et  dia  metraliter  distinctum,  cuius 
superiorem  dexteram  .  et  inferiorem 
sinistram  candidi  coloris  partes,  sin- 
gulae  rubeae,  eiuscemodi  imperialium 
Sti  Georgii  equitum  de  iustitia  auro 
infusae  cruces,  aureis  literis  solitis  a 
latere  quemadmodum  divo  praede- 
cessori  nostro  Constantino .  in  coelis 
apparuit :  In  hoc  signo  vinces,  signa- 
tae,  et  infra  médium  aureis  signis 
Alpha  et  Omega  transversuni  in  cru- 
cem  additis,  ipsiusque  crucis  extre- 
mitates adaequantibus,  distinctiva  me- 
rita  iustitiae  a  púra  gratia  et  cruce 
servientium.  Superiorem  verő  sini- 
stram et  inferiorem  dextram  rubicun- 
das  oras,  bini  integri  viri  cataphracti, 
viridi  colHculo  insistentes,  cassidibus 
ferreis,  ternis,  candidi,  nigri,  flavique  colorum  plumis  struthiona- 
libus    adornatis   caput    tecti,    manuum    quidem    levis   retrorsum 


Digitized  by 


Google 


286  Magyarországi  czímeresle vélek. 

latéra  sua  fuleientes,  dextris  verő  clavas  ferreas  uneatas  in  allum 
vibrantes  ac  in  dextras  scuti  extreniitates  conversi  occupare  visun- 
tar.  Scuto  incmnbentem  galeani  militarem  craticulatam  sive  aper- 
tam,  petaso  variegati  promiscue  coloris  in  girum  convoluto  vela- 
mine,  cuius  extremitates  dextrorsuin  quidem  candidae  et  rubicun- 
(lae,  sinistrorsum  verő  fla  vae  et  nigrae  ab  utrinque  in  altum 
volitantes  prosiliunt,  virum  clavatuin,  inferioribus  per  onmia  simi- 
leni,  proferente  ornatani.  A  suininitate  verő  seu  cono  galeae 
laciniis  sive  leniniscis,  hine  llavis  et  nigris,  illinc  verő  candidis  et 
rubicundis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus, 
scutumque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Az  oklevél  megemlíti,  hogy  czímerszerző  a  Szt.  Constantin 
rendbe  való  fölvételnél  az  előírt  nemesi  próbát  letette,  szól  továbbá 
apósának  Spitzel  Ker.  János  magyar  főbányafelügyelőnek  e  minő- 
ségben szerzett  érdemeiről,  főleg  az  1680  és  1682-iki  Tököly 
mozgalmak  alkalmából,  a  mikor  a  selmeczi  bányákból  kibányá- 
szott 14,000  frt  értékű  aranyat  Tököly  csapatai  elöl  megmen- 
tette. Egyúttal  a  rendjelvény  viselésére  az  engedélyt  czímerszerző 
fmtódainak  is  megadja. 

Függő  pecséttel. 

CDLVII. 

1710  január  18,  Bécs, 

1.  József  Ludwigsdorfi  Kacz  Rudolfnak  magyar  báróságot 
adományoz. 

Egyezik  szórói-szóra  az  1703  január  16-ikán  kiadott  oklevéllel. 
Egyszerű  másolat. 

CDLVIII. 

17 t^  április  ő,  Bécs, 

III.  Károly  Lindenheimi  Locher  Károlynak  az  udvari  hadi 
tanács  tanácsosának  és  előadójának,  feleségének  Seldern  Mária 
Teréziának  és  gyermekeiknek  Ádámnak  és  Mária  Annának  a 
magyar  bárói  rangot  adományozza  s  régi  czímerüket  megerősítve 
kibővíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  quadrifariam  perpendi- 
culariter  et  per  transversum  discriminatum,  cuius  superiorem 
dextram  et  inferiorem  sinistram  coelestini  coloris  partes,  integri 
fulvi  leones  super  viridibus  latepatentioribus  campis,  divaricatis 
posterioribus  pedibus,  anterioribus  verő  ad  rapiendum  protensis, 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  287 

caudis  bifurcatis  ad  tergora  elevatis,  oribus  hiantibus,  linguis  rubi- 
cundis  erectis  stantes ;  superiorem  verő  sinistram  et  inferiorem 
dextram  flavi  seu  aurei  coloris  oras,  binae  tiliae  arbores  virentes, 
super  viridibus  pariter  latepatentioribus  campis  in  altum  exsar- 
genles,  meditullium  denique  ipsius  principális  scuti  aliud  minus 
scutum  aureum,  in  eoque  tabula  argentea  quadriangularis  trans- 
versa,  extremitatibus  suis  summám  huius  minoris  sculi  et  infi- 
mam  neonon  medias  laterales  partes  contingens,  ciim  centro  jacu- 
latorio  nigri  coloris  rotundo,  occupare  visuntur.  Sculo  demum 
incumbentes  binas  galeas  militares  craticulatas  sive  apertas,  regiis 
diadematibus,  dextro  quidem  terna  expansa  et  íluctuantia  vexilla, 
bina  quidem  variegata  rubro-alba  in  formám  crucis  per  transver- 
sum  extremitatibus  diadematis  inhaerentia,  lertium  verő  médium 
et  aureum  ipsi  medituUio  diadematis  erecte  incumbens  binas  bici- 
j)ites  nigras  aquilas  continentia,  eademque  candido  baltheo,  huic- 
que  lemate  Pacis  Signa  inscripto  complexa;  sinistro  verő  uni- 
cipitem  coronatam  nigram  aquilam,  pedibus  distentis,  cauda  inferne 
deílexa,  expansis  alis,  rostro  adaperto  et  lingua  rubicunda  exerta, 
inter  bina  rubra  bubalina  cornua  sinistrorsum  conversam  praefe- 
rentibus  ornatas.  A  sunmiitatibus  autem  sive  conis  galearum 
laciniis  seu  lemniscis  ab  utrinque  coelestinis  et  aureis,  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  illudque  ipsum  decenter  ae 
venuste  exornantibus.« 

Az  1.  sisak  sisakdíszéűl  szolgáló  zászlók  közöl  a  jobb  oldali 
vörös  fehérrel  haránt  csíkozott,  a  baloldali  fehér,  vörös  háromszö- 
gekkel szegélyezve,  a  fehér  mezőben  fekete  kétfejű  sas. 

Az  oklevél  a  báróságot  szerző  érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg: 

».  .  .  manifestum  évadit,  quod  per  continuam  triginta  duorum 
annorum  periodum,  primo  quidem  per  sacrum  romanum  impé- 
rium, Hungáriám  et  Itaham  in  diversis  expeditionibus  bellicis 
secretarii  officiuni  gerens,  deinde  verő  et  quidem  a  pluribus  iam 
retroactis  annis  consilii  nostri  aulaebelUciintimireferendariimunere 
perfungens,  totius  huius  temporis  sub  decursu  pro  locorum  diver- 
sitate  et  occasionum  exigentia  non  solum  in  rebus  et  negotiis, 
praedeclaratas  functiones  tuas  concernentibus,  verum  aliis  etiam 
arduis  et  importantibus,  praelibatum  quoque  regnuni  nostrum 
Hungáriáé  tangentibus,  íidei  tuae  concreditis  negotiis  et  commissio- 
nibus,  indefesso  laboré  et  studio,  summaque  animi  promptitudine 
(|uandoque  etiam  non  sine  evidenti  vitae  periculo  fidelia  simul  ac 
utilia  tóti  reipublicae  christianae  praestiteris  servitia,  anno  verő 
superiore  per  serenissimum  quondam  principem  Josephum  Roma- 
norum  imperatorem  ac  regem  Hungáriáé,  dominum  fratrem  et 
praedecessorem  nostrum  gloriosae  memóriáé  desideratissimum  utpote 


Digitized  by 


Google 


288  Magyarországi  czí mérésiével ek. 

in  tua  fide  et  dexteritate  ut  plurimum  eonfisum  íideli  nostro  no- 
bis  syncere  dilecto  spectabili  ac  niagniíico  comiti  Joanni  Pálffy  ab 
Erdőd  praefatorura  regnorum  nostrorum  Dalmatiae,  Croatiae  et 
Sclavoniae  bano,  unius  regiminis  cataphractorum  eolonello,  gene- 
ráli campi  mareschallo,  intimo  consiliario  nostro  et  per  praeli- 
batum  regnum  nostrum  Hungáriáé  generáli  eommendanti,  tanquam 
ad  componendos  proxime  praeteritos  in  modofato  regno  nostro 
Hungáriáé  tumultus  per  eandem  fraternam  condam  Maiestatem 
deputato  plenipotentiario  primario,  pro  con-plenipotentiario  adjunc- 
tus,  in  pacandis  iisdem  tumultibus  procurandaque  praerepetiti 
regni  nostri  Hungáriáé  quiete  et  tranquillitate  (ut  idipsum  secu- 
tus  dein  optatus  effectus  clare  demonstravit),  utilem  et  efficacem 
operám  impenderis,  taliterque  temet  non  solum  de  augusta  domo 
nostra,  verum  etiam  saera  praelibati  regni  nostri  Hungáriáé  corona 
optime  meritum  reddideris.  Cum  igitur  ob  id  tum  verő,  quod 
denique  intelligamus,  te  aliunde  e  vetusta  nobili  in  comitatu 
nostro  Tyrolensi,  sago  togaque  elara  Locherorum  familia  originem 
trahere,  agnatos  et  majores  tuos  augustae  domui  nostrae  intra  et 
extra  Tyrolim,  pacis  bellique  temporibus,  praesertim,  verő  contra 
Helvetos  et  Venetos  fidelia  et  egregia  servitia  praestitisse  eodem- 
(fue  in  bello  duos  ex  tuo  sanguine  mortem  gloriose  oppetiisse, 
alios  verő  duos,  attavum  nempe  tuum  ejusque  fratrem,  uti  antea. 
iia  et  temporibus  Maximiliani  imperatoris  bellicis  ofíiciis  incla- 
ruisse  atque  eonsiliariorum  caesareorum  titulo  et  munere  insig- 
nitos  extitisse,  avum  autem  tuum  in  revolutione  ac  motibus  Rhe- 
tiae  contra  Engedinos  et  ipsos  Rhetos  inter  subsidiarias  copias 
a  serenissimo  condam  Leopoldo  Austriaco,  nunc  eomite  Tyrolis 
pro  statu  Mediolanensi  et  defensione  Vallis  Tellinae,  submissas. 
capitanei  officio  laudabiliter  functum  fuisse,  fratrem  verő  eius 
inter  Hispanum  exercitum  unius  legionis  militiae  germanicae 
snbtribunum  in  bello  Lusitanico  ad  Elvas,  in  conflictu  ibideni 
acerrime  peracto  haud  inglorie  occubuisse,  patrem  denique  tuum 
supremi  iudiciorum  seu  provinciáé  Tyrolensis  capitanei  vices 
gessisse,  atque  eadem  in  dignitate  ad  momentosa  negotio  ardu- 
asque  commissiones  adhibitum  praeclare  boni  et  fidelis  civis 
specimina  edidisse.« 

A  császári  titkos  kanczellária  által  1722-ben  kiadott  másolat- 
ban, mely  az  Imbsen  család  nemességére  vonatkozó  összes  iratokat 
tartalmazza,  könyvalakban,  hártyára  írva,  festett  czímerképpel,  függő 
pecséttel,  a   143   s  kk.  11. 

Siebmacber,  375.  1.   281.  t. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


289 


CDLIX. 
1712  április  ő, 
Stegner  Mátyás  és  Eineder  Ferencz  Antal,  továbbá  Stegner 
Mátyás  felesége  szül  Schinnagl  Anna  Mária  Terézia,  első  házas- 
ságából származott  gyermekei  János  Lajos,  Ferencz  József,  János 
Ferdinánd,  Ferencz  Károly,  Mátyás  Ignácz,  Mária  Anna  és  Mária 
Claudia,  második  házasságából  származott  gyermekei  Keresztély 
Ágost  József  és  Ferencz  Pál,  harmadik  házasságából  származott 
gyermekei  János  Antal  Márton  és  Mária  Jozefa  Terézia,  továbbá 
Eineder  Ferencz  Antal  neje  szül  Stegner  Anna  Mária  a  magyar 
nemességet,  a  »de  Stegner «  és  a  »de  Eineder*  előnevet  és  czí- 
merük  megerősítését  kérik. 

A  folyamodvány  végére  ragasztott  négyszögletű  papírlapon  a 
következő  czímer  látható  : 

Négyeit  pajzs  1.  és  4.  fekete  meze- 
jében egy  a  mezőt  harántul  átszelő  ezüst 
folyó,  rajta  karfával  ellátott  arany  palló, 
2.  és  3.  vörös  mezejében  zöld  halmon 
ágaskodó,  befelé  forduló  fehér  egyszarvú* 
A  pajzs  fölött  két  koronás  rostélyos  sisak, 
a  jobboldali  fekete-arany,  a  baloldali 
vörös-ezüst  takarókkal  Sisakdísz  a  jobb- 
oldali sisakon  hármas  halmon  álló  fekete 
kettős  kereszt,  két  kinövő  sasszárny 
között,  melyek  közöl  az  első  vörös,  a 
hátsó  fekete,  a  pajzsbeli  híddal  ellátott 
folyóval  metszve,  a  baloldalin  kinövő  fehér  egyszarvú. 

A  folyamodvány   hátlapjára   egy   ettől  egészen  elütő  czímer 
van  ragasztva,  és  pedig: 

»Vörös  mezőben  zöld  halmon 
térdelő,  pánczélos  férfi,  hosszú  hajjal  és 
szakállal,  fején  arany  koronával,  balját 
csípőjére  .támasztva,  oldalán  arany 
markolatú  kard,  jobbjában  hosszúszárú 
ezüst  keresztet  tartva.  A  pajzs  fölött 
koronás  rostélyos  sisak,  sisakdísz  a 
pajzsbeli  alak  kinövő  helyzetben  azzal 
a  külömbséggel,  hogy  itt  arcza  csupasz, 
fejét  pedig  vörös  tollas  sisak  fedi. 
Takarók  szine  mindkét  oldalról  ezüst- 
vörös. 

Aldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimereslevelei. 


19 


Digitized  by 


Google 


290  Magyarországi  czímereslevelek. 

A  folyamodványban  folyamodók  kérelmüket  következőkép 
támogatják: 

».  .  .  ego  etlam  Mathias  de  Stegner  ex  honestis  et  erga 
praetitulatam  augustissimam  domum  Austriaeam  semper  fidelibus 
parentibus  ortus,  postquam  varias  exteras  Europae  provincias  in 
iuvenili  adhuc  aetate  mea  peragratus  fuissem,  in  iisdemque  cum 
omni  aceurata  humanitate  versatus  extitissem,  tandem  huc  Vien- 
nam  perveniens,  honestis  semper  incumbendo  rebus,  pro  scopo 
zelosorum  conatuum  meorum  unice  illud  eontinuo  habebam,  qua- 
liter  de  eadem  augustissima  domo  bene  mereri  potuissem,  prouti 
nactis  variis  occasionibus,  signanter  autem  sub  obsidione  Vien- 
nensi  praeter  id,  quod  arma  arripiendo,  hosti  Turcae  me  opposue- 
rim,  ae  pro  deffensione  civitatis  onmi  ope  ac  laboré  adfuerim, 
militiae  defatigatae  et  fere  fractae  magnarum  summarum  antici- 
patione  succurri,  insuper  per  eontinuationem  praetacti  praeteriti 
belli  Turcici  et  Gallici  et  moderni  pariter  (líallici  et  intestini  Hun- 
garici  fervorem,  ac  semel  susceptum  zelum  meum  continuando, 
caesareo  aerario  cum  novis  non  contemnendarum  sane  summarum 
pecuniarum  anticipationibus  (dum  valuerim)  praesto  adfuerim,  per 
hocque  victoriosos  armorum  sacro-caesareorum  progressus  tam 
contra  immanem  christiani  nominis  hostem  Turcam,  quam  caeteros 
gloriae  suae  aemulos  et  hpstes  iuri  ac  fictam  de  apostolico  Hun- 
gáriáé regno,  tamquam  totius  christianitatis  antemurali, .  quam 
verő  de  saepius  mentionata  augustissima  domo  Austriaca  bene 
mereri  contenderim.  His  accederunt  generi  mei  Francisci  Antonii 
Eineder  merita,  cuius  charissimus  genitor  iam  quinquaginta  inte- 
gris  annis  augustissimae  caesareae  aulae  fideUter  famularetur, 
pluresque  campi  ductus  secutus  fuerit,  et  cum  gloriosissimae  me- 
móriáé maiestatis  vestrae  sacratissimae  augustissimo  genitore, 
octo  capitales  itinerationes  perfecerit,  cassamque  expensarum 
aulicarum  administraverit,  ac  tempore  dandarum  rationum  sua- 
rum  de  nonaginta  millionibus  sufficientes  ac  fideles  rationes  dede- 
rit,  in  obsidione  Viennensi  praesens  in  űrbe  fuerit,  ruinatasque 
arces  caesareas  reaedificari  sedule  curavit,  urgentibus  verő  neces- 
sitatibus  pariter  magnarum  summarum  anticipationes  fecerit,  per 
haecque  valde  distincta  servitia  praestiterit,  quibus  ipse  quoque 
gener  meus  iam  fatus  Franciscus  Antonius  Eineder,  non  minora 
sibi  de  eodem  augustissima  domo  Austriaca  ac  haereditariis  suis 
provinciis  comparare  anhelare  et  merita,  qui  in  iuventute  sua 
communi  bono  utilibus  imbutus  artibus,  a  duodecim  iam  annis  et 
quidem  primo  in  üngaria  Pestini,  penes  officinám  salinariam  aliquo 
servivit  tempore,  inde  in  solutorium  caesareo  aulicum  huc  Vien- 
nam  veniendo,  ibidem  administratoris  cassae  munere,  ut  pro  pub- 
licis  caesareis  servitiis  tanto  capacior  redderetur,  functus  fuerit, 
nunc  autem  excelsae  camerae  caesareo  aulicae  actualis  concipista 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


291 


promotus  esset,  quod  officium  ulterius  quoque  pari  fervore  ac  stú- 
dió continuare,  ac  una  mecum  de  diademate  et  augustissima 
domo  Austriaca  optime  mereri  contenderet  zelaretque.* 

Folyamodó  Stegner  Mátyás  kérelme  támogatásául  felhozza  azt 
is,  hogy  őt  1709  október  5-ikén  I.  József  császár  birodalmi  lovagi 
ranggal  tüntette  ki. 

Eredeti;  papíron.  Benyujtatott  a  rávezetett  írás  szerint  1712 
április  7-ikén.  A  gyűjteményben  megvan  III.  Károlynak  J^Tl^gjjaájua— 
^A-i\én  Bécsben  kelt  és  ugyanaz  év  október  5-ikén  Sáros  vármegye 
közgyűlésén  kihirdetett  oklevele,  melylyel  bizonyítja,  hogy  Eineder 
Eerencz  Antal  a  magyar  honossági  esküt  letette.  Ez  oklevélben  a 
nemesi  diploma  kelte   1712  április   5-ike. 


CDLX. 

1712  júlitís  12.  Pozsony. 

III.  Károly  Fridricy  Ferencznek  a  szépművészetek  és  a  böl- 
■cseleti  tudományok  mesterének  és  testvérének  Józsefnek  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum 
quadrifariam  divisum,  in  cuius  superiori 
dextra  et  inferiori  sinistra  rubri  coloris 
areis  singulis,  singuli  virides  colliculi  coro- 
nas  aureas,  et  ex  iis  singulos  cignos  can- 
didos,  alis  compositis,  coUoque  in  girum 
retorto,  in  altum  eminentes  proferre,  sini- 
stram  porro  superiorem  et  dextram  inferio- 
rem  caeruleos  campos,  tricolles  aeque  viri- 
des singulos,  singula  pariter  aurea  diademata 
et  ex  iis  dextra  brachia  humana  cataphracta, 
strictum  ensem  proferentes  vibrantia  conti- 
nentes  interoccupare  visuntur.  Scuto  demum 
incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam,  regio 
diademate,  alterum  cygnum  niveum,  inferioribus  per  omnia  similem, 
e  medio  binarum  diametraliter  expansarum  alarum  aquilinarium  in 
sublime  exurgentem  proferente  omatam.  A  summitate  verő  seu 
cono  galeae  laciniis  sive  lemniscis  ab  utrinque  promiscue  rubris 
«t  coeruleis  in  scuti  extremitates  piacidé  sese  diffundentibus.* 

Az  oklevél  megemlékezik  czimerszerzőnek  érdemeiről,  melyeket 
Eger  vára  körül  magának  szerzett  s  felemlíti,  hogy  apja  is  kitün- 
tette magát  Eger  vára  körül  1685-ben,  a  törökök  elleni  küzde- 
lemben,   a    mikor    golyó   által    meg    is    sebesült,    később  pedig 

19* 


Digitized  by 


Google 


292  Magyarországi  czímereslevelek. 

Kolonics  esztergomi  bibornok-érsek  szolgálatában  szerzett  magá- 
nak érdemeket. 

Kihirdettetett  Heves  vármegyének  1712  október  21-ikén 
Gyöngyösön  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CDLXl. 
1712  október  28.  Bécs. 
III.  Károly  Apostoli   Mannónak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  videlicet  militare  oblongum  ílavi  seu  crocei  colo- 
ris,  in  cuius  medituUio  binae  sagittae  per  transversum  positae, 
iisdemque  anulus  trifidum  caeruleos  bulbos  exhibentem  florem 
continere  visuntm*.  Scuto  dein  incumbentem  galeam  aquila  coro- 
nata,  divaricatis  ad  galeae  extremitates  utrisque  pedibus,  expan- 
sisque  quasi  ad  volandum  alis  condeeorare  eernitur.  A  summitate 
verő  seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  et  illinc  flavis 
seu  nigris  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illud- 
que  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  395.  1.  295.  t.  V.  ö.   16.  1.   12.  t. 

CDLXII. 

1712  október  27.  Bécs. 
III.  Károly   Mudran  Dánielnek,   feleségének   Nehrer  Katalin- 
nak, gyermekeiknek  Dánielnek,  Jánosnak,  Keresztélynek  (egy  helyt 
Kristófnak  írva),  Katalinnak  és  Zsuzsannának  nemességet  és  czí- 
mert adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  ex 
cuius  fundo  inferne  quidem  concretae,  superne  verő  discriminatae 
triiuges  rupes  Carpathicae,  glacie  et  nivibus  conspicuae  in  altum 
eminere,  et  e  cacumine  sinistrae  scuti  orae  advicinanti  petrae 
nigra  cornuta  dorcas  seu  rupicapra,  posterioribus  divaricatis,  ante- 
rioribus  verő  pedum  summitati  intermediae  rupis  subsultim  illi- 
sis,  faucibusque  in  sublime  erectis  ad  alta  niti,  cornualis  demum 
petrae  ad  dextram  scuti  partém  iacentis  cacumen  diadema  regium, 
binas  aquilinas  plumas  exhibens  conspiciuntur.  Scuto  demum 
incumbentem  galeam  itidem  regio  diademate,  hinc  quidem  fera- 
cem  et  botrosam  vitem  pedamento  suo  innixam,  illinc  verő  expan- 
sas  aquilae  alas  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  seu  cono 
galeae   laciniis   seu   lemniscis,  hinc  candidis  et  rubris,  illinc   verő 


Digitized 


byGoogle 


Magyarországi  czímereslevelek.  293 

flavis  et  coeruleis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundenti- 
bus  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus,« 

A  czímerrajz  a  szövegtől  annyiban  eltér,  hogy  a  pajzsbeli 
koronából  nem  két  sasszárny,  hanem  két  pálmaág  nő  ki. 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1713  május  12-ikén 
Lőcsén  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Mudrony  család  iratait  őrző  vasládában. 

Siebmacher,  435.  1.  221.  t.,  hol  a  czímerrajz  a  leírásnak 
megfelelőleg  van  közölve. 

CDLXIII. 
1713  május  21.  Laxenhiirg. 
III.  Károly  Horváth  Ferencznek  és  feleségétől  Ányos   Krisz- 
tinától   született   fiának   Zsigmondnak   régi  nemességét  megújítva 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  crisei  coloris,  fundum 
illius  virenti  colle  interoccupante,  super  quo  brachium  humánum 
rubra  indutum  tunica,  nudam  frameam,  sub  radiante  ac  in  supe- 
riori  dextra  scuti  ora  locato  sole,  in  vola  tenere  visitur.  Scuto 
autem  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam 
regio  diademate,  viridem  trijugem  collem,  hoc  verő  brachium  hu- 
mánum, inferiori  per  omnia  simile  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  flavis  et 
coeruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  diffundentibus  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exor- 
nantibus.* 

Az  oklevél  megemliti,  hogy  Horváth  Ferencz  Zala  vármegyé- 
ben birtokos,  s  hogy  a  nemességét  bizonyító  okmányok  az  idők 
viszontagságai  folytán  elvesztek. 

Kihirdettetett  Fejér  vármegyének  1714  január  27-ikén  Székes- 
fejérvárott  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  Zalabéri  Horváth  család   levéltárában. 

Siebmacher,  244.  1.   188.  t. 

CDLXIV. 
1713  május  24,  Laxenhurg. 
III.  Károly  az   oláhországi   származású   Apostoli   Mannónak 
erdélyi  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  flavi  coloris  erectum,  in  cuius 
meditullio  sagittae  binae,  decussatim  dispositae,  annuloque  aureo, 
ex   quo   flos  trifidus,   coeruleos   exhibens  bulbos  emergit,  iunctae 


Digitized  by 


Google 


294: 


Magyarországi  czímereslevelek. 


visuntur.  Supra  scutum  galea  militaris  craticulata  est  posita,  quam 
aquila  coronata,  divaricatis  ad  eiusdem  extremitates  pedibus,  alis- 
que  quasi  ad  volandum  expansis  condecorare  cernitur.  A  summi- 
taté  verő  seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  inde  flavis 
et  nigris,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque 
decenter  exomantibus.* 

Kihirdettetett  1713  július  17-ikén  az  erdélyi  rendeknek 
ugyanaz  év  június  25-ikére  Nagyszebenbe  hirdetett  országgyűlésén. 

Püggő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  Siebenbürger  Adel^  114.  1.  53.  t. 


CDLXV. 

1713  július  19.  Bécs. 

III.  Károly  Ketten  János  Mihály  tüzérségi  főfizetőmesternek 
és  János  Jakabnak  és  nővérüknek  Anna  Jozefának  régi  nemes- 
ségük épségben  tartásával  magyar  báróságot  és  czímert  adományoz. 

» Scutum   nimirum  militare 
erectum  coelestini  coloris  ovale, 
integrum  solem  inter  ternas  stel- 
las  hexagonas,  radiis  rutilantem 
in  se  continens.  Cui  scuto  incum- 
bit  galea  militaris  glatrata  (így) 
sive  aperta,  regio  diademate,  pre- 
tiosis  unionibus  et  lapidibus  exor- 
nato,  cuius  medituUio  binae  viri- 
des    lauri    frondes    insistere    et 
inter  easdem  Stella  maioris  inda- 
ginis,  aureo   et  rubro   coloribus 
adumbrata  locari  visuntur,  pro- 
ferente     ornata.    Á     summitate 
verő  sive   cono   galeae   laciniae 
seu  lemnisci,   hinc  candidae  et 
rubicundi,  illinc  verő  flavae  et  caerulei,  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  diíTundunt,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornant.« 
Az    oklevél    megemlékezik    a    báróságot    szerzők    atyjának 
János  Jakabnak  érdemeiről,  melyeket   az   alsó-ausztriai   kamará- 
nál magának  mint  procurator  szerzett,  továbbá  testvérüknek  János 
Ádámnak  a  harcztéren  szerzett  érdemeiről,  ki  a  csatatéren  esett 
el,    végül    megemlíti,    hogy    anyjukkal    Mária    Sabinával    együtt 
1702-ben  Sirach  szlavonországi  fiscalis  birtokra  kaptak  adományt. 
Függő  pecsétje  elveszett. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  295 

CDLXVI. 

1714  január  12.  Bécs. 

III.  Károly  Magdich  Péternek  nemességet  és.  czímert  ado- 
mányoz. 

^Scutum  nimirum  militare,  inter  binas  vírentis  lauri  frondes 
erectum,  rubri  coloris,  fundum  illius  itidem  virenti  colle  interoc- 
cupante,  super  quo  integer  fulvus  leo,  naturaliter  adumbratus, 
divaricatis  posterioribus  pedibus,  cauda  bifurcata  ad  tergum  ele- 
vata,  ore  hiante  et  lingua  rubicunda  exerta,  anteriorum  pedum 
sinistrum  quasi  ad  rapiendum  protendere,  dextro  verő  nudam 
frameam  in  altum  vibrari,  ac  ad  dextram  scuti  oram  conversus 
esse  visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem  crati- 
culatám  seu  apertam,  regio  diademate,  alterum  leonem,  inferiori 
per  omnia  similem,  inguinetenus  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  verő  seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  candidis 
et  rubris,  illinc  verő  similiter  candidis  et  caeruleis  in  scuti  extre- 
mitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac 
venuste  exomatibus.« 

Kihirdettetett  a  Dalmát-Horvát-Szlavonországi  rendeknek 
1714  márczius  5-ikére  Zágrábba  hirdetett  országgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  387.  1.  289.  t.  az  ott  közölt  czímerben  a  pajzs 
színe  nem  vörösnek,  hanem  kéknek  van  feltüntetve. 

CDLXVII. 

1715  január  18.  Bécs. 

III.  Károly  császár  Bodrog  vármegyének  uj  pecsétet  és  czí- 
mert adományoz,  miután  a  régi  az  idők  folyamán  a  török  hábo- 
rúk viszontagságai  alatt  elveszett,  és  egyúttal  megengedi  a  vörös 
viasz  használatát  is. 

»Arma  .  .  .  seu  insignia  ipsi  sigillo  talia  venient  insculpenda. 
Nempe  sigilli  ipsius  sphaerica  figura  seu  rotunda,  per  cuius 
médium  Danubius  fluvius  decurrere  et  a  dextro  latere  altér 
fluvius  Tybiscus  in  illum  influere,  super  huné  verő  anas  aurea 
alis  expansis  natare  ac  in  Tybiscum  adproperare,  in  exteriori 
autem  Danubii  ripa  et  in  sinistra  spherae  ora,  aedificium  quod- 
dam  duabus  rubris  turribus  praeditum  ac  vetus  castrum  Bodrogh, 
(a  quo  comitatus  hicce  denominationem  suam  habere  dignoscitur) 
repraesentans  locatum  esse,  superne  verő  radians  sol  et  fulgens 
Stella,  omnia  sub  se  posita  illuminare  cernuntur.  Circumferentiam 


Digitized  by 


Google 


296  Magyarországi  czímereslevelek. 

denique  ipsius  sigilli  haec  epigraphe  seu  superinscriptio:  Sigillum 
Comitatus  Bodrogi ensis  anno  1715  circumdare  visitur.< 

Függő  pecséttel.  A  czimerrajzban  a  vízben  úszkáló  kacsa  fején 
arany  korona  .van,  mely  körülmény  a  leírásban  nincs  megemlítve. 

CDLXVIII. 
17 1^)  május  3.  Pozsony, 

III.  Károly  a  Parcsevics  családból  származó  Cserkics  Már- 
tonnak és  feleségének  Katalinnak  magyar  és  bolgár  báróságot  ado- 
mányoz, előrebocsátván,  hogy  az  1712  ápril  3-ikára  Pozsonyba  össze- 
hívott országgyűlésen  báró  Cserkics  Ferencz  a  maga  és  a  Parcse- 
vics családbehek  nevében  bemutatta  III.  Ferdinándnak  és  I.  Lipót- 
nak okleveleit,  melyekkel  Parcsevics  Péter  marcianopolisi  érseknek 
és  a  vele  rokonságban  lévő  Cserkics,  Knezovics  és  Gyonovics 
Tamás  családoknak  a  magyar  báróságot  adományozzák  és  III.  Károly- 
nak Pisacsevics  György  báró  részére  kiadott  oklevelét. 

Baranya  vármegyének  1725  október  31-ikén  Pécsett  tartott  köz- 
gyűlésén kiadott  hiteles  átiratában. 

CDLXIX. 
17 lo  május  19.  Laxenhnrg, 
III.    Károly    Galánthai    Esterházy   István   fiainak   Antalnak, 
Istvánnak,   Sándornak   és   Jánosnak   magyar  grófi  rangot  adomá- 
nyoz, s  grófi  czímer  gyanánt  régi  nemesi  czímerüket  adományozza, 
illetve  megerősíti. 

Függő  pecséttel,  a  czímer  nincs  kifestve,  sem  leírva,  gróf  Ester- 
házy Dániel  levéltárában. 

CDLXX. 
1716  június  4.  Bécs. 
III.   Károly   Imbsen   János  Tivadar  császári  tanácsosnak,  az 
udvari  kabinet  és  az  aranygyapjas  rend  titkárának  és  testvérei- 
nek Vilmosnak  és  Konrádnak  magyar  báróságot  és  czímert  ado- 
mányoz, megerősítve  és  kibővítve  régi  czímerüket. 

»Scutum  nempe  heraldicum  diametraliter  quadripartitum, 
in  regioné  cuius  superiori  sub  galea  dextra  iacet  campus  caeru- 
leus,  fascia  sanguinea  tribus  argenteis  rosis  quinque  foUorum  pari 
intervallo   a   se   horizontaliter   distantibus   decorata   per  médium 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  297 

ducta,  in  superiorem .  et  inferiorem  huius  campi  partes  utrinque 
projectae  sünt  trés,  in  universum  sex,  tessulae  seu  rhombi  plinthi- 
des  argentei,  non  prorsus  quadrati,  sed  nonnihil  lingulati,  aequa- 
liter  a  se  invicem  per  horizon- 
tem  dissiti;  in  eadem  clypei 
equestris  regioné  sub  sinistro 
casside  in  candida  seu  argentea 
area,  triumphans  crux  sanguinea, 
ad  quatuor  medios  campi  limites 
expansa  et  aequalibus  interval- 
lis  a  se  invicem  dissitis  trabibus 

rectis  et  concoloribus  sustentata,  ^.^^^_=,  ^ 

cuius  crucis  centro  infixum  seu-  *^^^^^^SHlli[5)«^É£:'-. 
tum  argenteum  in  se  complecti- 
tur  nigricolorem  truncum  arbo- 
ris  erectum,  sub  galea  itidem 
dextra,  in  inferiori  parmae  quad- 
risectae  parte  campum  argen- 
teum occupat  cancer  coloris  rubri,  explicatis  pedibus  et  cauda 
sursum  enitens.  In  sinistro  autem  clypei  huius  inferiori  latere 
coloris  caerulei  areae  inseminatae  sünt  decem  rosae  itidem 
argenteae  quinque  foliorum,  per  quatuor  ordines  triangulariter 
et  ita  dispositae,  ut  sub  quatuor  rosis  trés,  sub  tribus  duae, 
et  denique  sub  his  una  rosarum  agmen  claudat.  Scuto  huic 
insident  binae  galeae  seu  cassides  clathratae  sese  invicem 
respicientes,  quarum  dextra  cincta  est  ticillo  albo  et  coeruleo 
variegata  coloribus,  ex  quo  prominent  septem  plumae  struthionicae 
alternatim  rubrae,  albae  et  caeruleae  circumfusae,  cancro  sanguinei 
coloris  nitenti  sursum  et  argenteam  rosam  quinque  foliorum  in 
dorso  gestante  seuí  bajulante.  Sinistra  galea  auro  coronata  prosi- 
lientem  ex  eadem  truncum  nigricolorem  stipatum  a  dextris  cor- 
nu  bubalino  subflusco,  speciem  probossidis  prae  se  ferente,  ex  cuius 
cortice  nascuntur  utrinque  sex  plumae  pavonicae,  a  sinistris  verő 
vexillo  argenteo,  cui  itidem  truncus  nigricolor  impressus  est.  Caete- 
rum  a  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  rubro  et  flavo,  illic 
candido  et  caeruleo  coloribus  distinctis,  per  utrumque  clypei  latus 
concinne  defluentibus.  Et  haec  quantum  ad  confirmationem  antiquo- 
rum  armorum  vestrorum  Imbsenianorum.  Ac  insuper  in  specialem 
gratiae  et  munificentiae  nostrae  cesareo  regiae  erga  te  et  tuos  con- 
testatae  tesseram  ac  testimonium,  praedeclaratorumque  armorum 
vestrorum  Imbsenianorum  augmentum,  cordi  seu  centro  clypei  supra- 
fati  insertum  esto  aliud  minus  pectorale  scutum  rubrum,  augustis- 
simum  nomen  nostrum  C.  VI.  aureis  literis  expressatum  et  superne 
sacro  regni  nostri  Hungáriáé  diademate  redimitum.  Ipsius  denique 
scuti  maioris  latéra  sustentent  duo  praegrandes  fulvi  leones,  apertis 


Digitized  by 


Google 


298  Magyarországi  czímereslevelek. 

sanguineis  faucibus,  linguis   exertis  et   caudis  sursum  per  dorsa 
serpentibus  erga  se  invicem  diametraliter  oppositi.« 

A  czímerkép  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  képen  a 
pajzsbeli  rák  hátán  is  van  egy  ezüst  (fehér)  rózsa,  és  hogy  a  szív- 
pajzsban nem  a  magyar,  hanem  a  császári  korona  van  ábrázolva. 

Az  oklevél  a  báróságot  szerzőkről  a  következőkép  emléke- 
zik meg: 

».  .  .  eonsiderantes  te  ex  antiquissima  praenobili  dioecesis 
Padebomensis  Westphaliae  Immedingorum,  Immedeshusanorum 
seu  Immeseniorum,  nunc  per  syncopen  WesphaHs  familiarem 
Imbseniorum  família  (uti  id  ex  diversis  coram  nobis  in  specie 
productis  authenticis  testimoniis  et  monumentis  palám  remon- 
stratum  extitisset)  oríginem  ducere,  antenatosque  tuos  in  diversis 
publicis  magni  momenti  tóga  sagoque  officiis  constitutos,  dictae 
augustae  domui  nostrae  multifaria  intemeratae  semper  fidei  obse- 
quia  demonstrasse,  ac  obinde  nobis  in  partículari  etiam  apprime 
recommendatos  esse.  Dum  videUcet  (e  complurimis  aliis  com- 
pendio  hic  praetermissis)  patruus  tuus  Wilhelmus  Caesariíius  ab 
Imbsen,  praepositus  major  ecclesiae  Transylvaniensis  et  augustis- 
simi  ac  desideratissimi  condam  genitoris  nostri  gloriosae  remi- 
niscentiae  consiliarius  actualis  et  in  coníiniis  sacri  romani  imperii 
versus  Galliam  et  Hollandiam  residens  extraordinarius,  praetacto 
muneri  suo  pro  omnimoda  augustae  aulae  suae  satisfactione  lita- 
verit.  Et  ut  particularia  quaevis  tua  Joannes  Theodore  ab  Imbsen 
fidei  ac  meritorum  encomia  isthic  verecundia  tua  praetereamus, 
posteaquam  tu  in  anno  1699  fideli  condam  nobis  syncere  dílecto 
comiti  ab  öttíngen,  per  antelatum  condam  genitorem  nostrum  ad 
praepotentem  portám  Ottomannicam  tractandae  et  concludendae 
pacis  ergo  ut  oratori  et  plenipotentiario  destinato,  cum  charactere 
nobilium  sui  comitatus  amore  praestandi  et  experiundi  publiei 
servitii  nostri  laudabiliter  ad-et  interfuisses,  inde  ab  anno  1703 
servitiis  nostris,  primum  quidem  ut  cubicularius  temet  dedendo, 
ubi  ad  capessenda  justi  regiminis  nostri  Hispanici  gubernacula 
arduum  terra-  marique  iter  amplecteremur,  durante  totó  illó  expe- 
ditionis  nostrae  Hispanicae  tempore  tu  in  omnibus  tam  politicis, 
quam  militaribus  actionibus  et  praesertim  ad  Almenar  et  Sara- 
gosse  pugnis  ac  conflictibus,  activisque  et  passivis  praesertim 
urbis  Barcellonae  obsidionibus,  inque  Castília  signanter  et  Portu- 
gaUia  habitis  campiductibus  aliisque  quibusvis  occasionibus  strenue 
ac  fideliter  ad  latus  nostrum  adfuisti,  medioque  hoc  usque  in  prae- 
sentiarum  tempore  ofiBicium  una  introductoris  oratorum  seu  ablega- 
torum  ab  aliis  externis  potentiis  ad  augustam  aulám  nostram  destina- 
torum  ea  singularis  üde,  ac  publicorum  eiusmodi  tractandorum  nego- 
tíorum  prudentía  ac  dexteritate  peregisti,  ut  curae  et  fidei  tuae  summa 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  299 


quaeque  et  extremi  momenti  negotia  ac  secreta  nostra  per  nos 
concredita  et  affidata  extiterint,  characterque  tuus  intimi  cabineti 
nostri  secretarialis  ita  laudabiliter  et  exacte  per  te  in  omnibus 
observatus  et  expletus  fuerit,  ut  servitio  inde  nostro  benignaeque 
nostrae  menti  nihil  uspiam  ultra  desiderari  potuerit.  Dumque  inter 
notabiliora  fidei  tuae  indicia  praetacta  urbs  eotum  nostra  residenti- 
alis  Barcellona  arcta  hostis  Galli  obsidione  cingeretur,  tu  non 
solum  in  concredita  tibi  functione  strenue  ac  inconcusse  nobis 
adfuisti,  verum  etiam  peculiari  quodam  ac  innato  servandi  nostri, 
principis  quippe  tui  naturális  accensus  et  extimulatus  animo,  retro 
labefactata  vi  tormentorum  ab  inimicis  urbis  eiusdem  agera  ad 
novas  propugnatorias  lineas  praeparandas  et  perficiendas,  postergato 
praesentaneo  vitae  tuae  discrimine,  propriopte  tuo  motu  solertem 
et  impavidam  manum  admovisti,  indeque  etiam  quanti  tua  erga 
nos  fidelitas  foret,  non  obscura  documenta  dedisti,  teque  pari 
ardentis  zeli  bravio  in  finem  usque  decursurum  firmiter  de  te 
benigneque  perspectum  haberemus.  Fráter  porro  tuus  praetactus 
Gulielmus  ab  Imbsen  a  tuis  et  antenatorum  tuorum  vestigiis  haud 
degener,  inter  reliqua  praeclara  agta  sua,  a  serenissimis  electore 
palatino  et  magnó  condam  ordinis  Theutonici  magistro,  principe 
palatino  Romám  ad  aulám  summi  eotum  pontificis  pro  posteriori 
eiusdem' in  episcopatu  Leodiensi  confirmatione  ablegatus,  sub  direc- 
tione  patrui  vestri  in  servitiis  nostris  caesareis  multifariam  fidelem 
et  utilem  operám  na  varit,  electorisque  Phalczensis  expost  ac 
aliorum  Germaniae  et  Italiae  principum  ad  aulám  nostram  caesa- 
ream  negotia  cum  omnimodo  eorundem  ac  aulae  nostrae  contento 
compluribus  annis  tractaverit.  Altér  demum  praefatus  fráter  tuus 
Conradus  itidem  ab  Imbsen,  eo  semper  erga  dictam  domum  no- 
stram Austriacam  zelo,  amore  ac  veneratione  devotioneque  flagra- 
verit,  quibus  eum  nacta  quavis  occasione  a  te  dictisque  majoribus 
vestris  nihilo  disparem,  adque  obeunda  quaevis  ftdelium  servitio- 
rum  genera  pari  animo  promptum  ac  intentum  főre  clementer 
aeque  nobis  persuasum  haberemus.* 

A  császári  titkos  kanczellária  által  1722-ben  kiadott  másolat- 
ban,  mely  az  Imbsen  család  nemességére  vonatkozó  összes  iratókat 
tartalmazza,  könyvalakban,  hártyára  írva,  festett  czímerképekkel,  függő 
pecséttel  19.  s  kk.  11. 

CDLXXI. 

1715  augíisztus  29,  Bécs. 

III.    Károly    idősb    Szentsimoni    máskép    Csatószegi   Csató 

Jánosnak,  feleségének  Kristóf  Annának  és  gyermekeiknek  Ferencz- 

nek,   Mihálynak,   Györgynek,   Andrásnak,  Jánosnak,  Istvánnak  és 

Ilonának  régi  erdélyi  nemességüket  megerősítve,  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


300  Magyarországi  czímereslevel.ek 

»Scutum  videlicet  militare  rubicundi  coloris  erectum,  cuius 
fundum  monticulus  virens  occupat,  super  quo  homo  integer,  cae- 
ruleo  indutus  amictu,  gladioque  ad  latus  appenso,  dextra  manu 
resectum  hostis  eaput  capillotenus  tenere  visitur.  Supra  scutum 
galea  militaris  craticulata  est  posita,  quam  contegit  diadema  regium, 
gemmis  atque  unionibus  decenter  redimitum,  ex  quo  alius  monti- 
culus eminere,  illique  brachium  humánum  demessum,  aliud  hostis 
caput,  ínferiori  per  omnia  simile,  manutenens,  cubitotenus  inniti 
conspicitur.  A  summitate  verő  galeae  laciniae  seu  lemnisci,  hinc 
candidi  et  rubit.  inde  verő  Qavi  et  caerulei  coloris  piacidé  deflu- 
entes  praescriptum  scutum  pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

Kihirdettetett  1717  január  18-ikán  az  erdélyi  rendeknek 
január  l-re  Szebenbe  hirdetett  gyűlésén  és  1717  február  24-ikén 
az  alsócsiki  székely  széknek  február  2-ikára  Szent-Imrébe  hirdetett 
gytilésén. 

Dállyai  Ferencz  TJdvarhelyszék  juratus  nótáriusa  által  kiadott 
másolatnak  másolata. 

CDLXXII. 
1717  február  11,  Bécs,  /-^ 

III.  Károly  király  Waltherr  János  Györgynek  régi  nemessé- 
gét, miután  a  család  régi  czímeres  levele  Bécs  városának  a  törö- 
kök általi  ostroma  alkalmával  elveszett,  megerősítve,  czímert 
adományoz. 

Az  adományozás  emlékét  Waltherr  János  György  czímerkérő 
folyamodványa  őrizte  meg,  a  fenti  napon  kelt  engedélyezési  zára- 
dékkal. Az  oklevél  aljára  festett  czímerkép  kék  mezőben  zöld 
alapon  jobbra  forduló,  ágaskodó,  természetes  színű,  kétfarku  orosz- 
lánt ábrázol,  mellső  jobb  lábában  kivont  karddal.  Sisakdísz  derék- 
ben kinövő  vörös  ruházatú  férfi,  fején  vörös  kucsmával,  balját 
csípőjére  támasztva,  jobbjában  kivont  kardot  villogtatva.  A  takarók 
színe  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Siebmacher,  698.  l.  479.  t. 

CDLXXIII. 
1717  április  22,  Bécs. 
III.  Károly  Bírovszky  Jánosnak  és  Miklósnak  nemességet  és 
czímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  caelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  interoccupante,  in  cuius  extimo  caespite  natura- 
hter  depictus  grus,  pedum  quidem  sinistro  totam  corporis  molem 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  301 

sustinere,  dextro  vero  altiuscule  elevato,  unum  flavum  lapillum  in 
signum  vigilantiae  píaehendere,  ac  ad  dextram  scuti  oram  con- 
versus  esse  visitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  sive  adapertam,  regio  diademate,  inter  duo  tortuese 
inflexa  bubalina  comua,  brachium  humánum,  rubra  manica  obduc- 
tum,  et  pugnotenus  viridem  palmam  habens  proferente  omatam. 
A  summitate  vero  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc 
candidis  et  rubris,  illinc  vero  flavis  et  ceruleis,  in  scuti  extremi- 
tates  sese  piacidé  diffundentibus  idipsumque  decenter  ac  venuste 
exornantibus.* 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1717  június  15-ikén  Gal- 
góczon  tartott  közgyűlésén. 

Nyitra  vármegyének  1755  július  14-ikén  Nyitrán  kelt  hiteles 
másolatában,  a  báró  Lipthay  család  levéltárában. 

Siebmacher,  65.  1.   52.  t. 

CDLXXIV. 
171?  október  15.  Bécs, 
III.  Károly  Mosel  János  Antalnak,  Pest  városa  senatorának 
és  hites  ügyészének,  feleségének  Sautersheimi  Sautermeister  Anna 
Katahnnak  és  gyermekeiknek  György  Ferdinándnak,  István  József- 
nek, Zsófiának  és  Máriának  nemességet,  a  »de  Musek  előnévvel  és 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campulo  interoccupante,  in  cuius  extimo  cespite  unus 
naturaliter  depictus  fulvus  leo,  cauda  bifurcata  post  tergum  in 
altum  elevata,  hianteque  rictu  et  rubicunda  lingua  exerta,  tota 
corporis  sui  mole  procumbere,  pedumque  dextro  unam  virescentem 
turbinatam  glandem  petiolotenus  prehendere,  et  ad  dextram  scuti 
oram  conversus  esse  visitur;  supernum  vero  scuti  firmamentum 
hinc  hexagonum  rutilum  sydus,  illinc  vero  corniculata  luna  illu- 
strare  cernuntur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  seu  clatratam,  regio  diademate,  trinas  struthionis 
plumas,  candido  rubicundas  proferente  ornatam.  A  summitate 
demum  seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  hinc  coeruleis  et 
flavis,  illinc  vero  candidis  et  rubicundis,  in  scuti  extremitates  sese 
piacidé  diffundentibus,  idipsumque  decenter  ac  venuste  exor- 
nantibus.« 

Az  oklevél  röviden  megemlíti,  hogy  a  czímerszerző  a  Caraffa 
és  Doria-féle  ezredekben  a  táborozás  alatt  mint  secretarius  és 
auditor,  később  mint  pestvárosi  senator  és  hites  ügyész  szerzett 
magának  érdemeket,  a  legutóbbi  pozsonyi  országgyűlésen  pedig 
mint  Pest  város  követe  vett  részt. 


Digitized  by 


Google 


302  Magyarországi  czímereslevelek. 

Kihirdettetett  Pest  vármegyének  1717  deczember  9-ikéii  tar- 
tott közgyűlésén.  Azonkívül  a  család  utolsó  férfisarja,  Mosel  Antal 
bányatanácsos  feljegyzése  szerint  az  armális  kihirdettetett  1816 
deczember  17-ikén  Pest-Pilis-Solt,  1834  június  9-ikén  Mármaros  és 
1843  augusztus  21-ikén  Sáros  vármegyében.  E  kihirdetésekről  az 
eredeti  okmányok  az  Erdélyi  Múzeum  Egylet  gyűjteményében 
vannak. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  434.  1.  320.  t. 

CDLXXV. 
1718  április  7.  Bécs: 
III.    Károly    Ethfalvi    máskép    Varga    Bálintnak,    a    tordai 
sóbányák   mázsáló    mesterének,    erdélyi    nemességet    és    czímert 
adományoz. 

»Scutum   videlicet  militare    coelestini 

coloris  erectum,   e  cuius  fundo    monticuli 

triplices  flavi  eminere,  manusque  humana, 

humerotenus  resecta,  et  albenti  vestimento 

tecta,  iugo  montis  medii   cubito   inniti,  et 

calamum  scriptorium  digitis  tenere  conspi- 

citur.  Supra   scutum  galea  militaris  clausa 

est  posita,  quam  contegit  diadema  regium, 

gemmis  atque    unionibus    decenter    exor- 

natum.  A  summitate  verő  seu  cono  galeae  laciniae  sive  lemnisci 

diversi   coloris,   hinc   inde   defluentes,    oras   sive   margines  scuti 

pulcherrime  ambiunt  et  exornant.« 

Kihirdettetett  1719  február  24-ikén  a  három  erdélyi  nemzet- 
nek január  24-ikére  Kolozsvárra  hirdetett  gyűlésén. 
Függő  pecséttel. 

CDLXXVI. 
1718  június  9,  Bécs, 
III.  Károly  Kóródi  Ferencz  mármarosszigeti  református   lel- 
késznek,  nejének   és   gyermekeinek   nemességet   és   czímert  ado- 
mányoz. 

>  Scutum  videlicet  militare  flavi  coloris,  in  quo  brachium 
humánum,  atro  vestitu  contectum,  monticulo  viridi  cubitotenus 
inniti,  et  digitis  libellum,  in  membrana  coerulea  compactum  sursum 
versus  tenere  conspicitur.  Supra  scutum  galea  militaris  clausa  est 
posita,   quam   contegit  diadema  regium,  gemmis  atque  unionibus 

Digitized  by  VjiOOQIC 


Magyarországi  czímereslevelek.  303 

decenter  redimitum,  super  quo  carduelis  speculabunda  consistere, 
et  dextro  pedum  calamum  scriptorium  elev^asse  visitur.  A  summi- 
tate  vero  seu  cono  galae  (így)  laciniae  sive  lemnisci,  hinc  flavi  et 
coerulei,  inde  candidi  et  rubri  coloris  defluenles,  marginem  scuti 
ex  utraque  parte  pulcherrime  exornant.* 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Debreczen 
sz.  k.  város  levéltárában. 

CDLXXVII. 
1720  áprüis  5.  Bécs. 
III ,  Károly  Karancsberényi  báró  Berényi  Györgynek,  felesé- 
gének báró  Ujfalussy  Klárának  és  gyermekeiknek  Tamásnak, 
Andrásnak,  Zsigmondnak,  Györgynek,  Józsefnek,  Judithnak,  Borbá- 
lának és  Erzsébetnek  a  grófi  rangot  és  czímer  gyanánt  régi  czí- 
merüket  adományozza. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  flavi  coloris,  in  cuius 
fundo  supra  coronam  argenteam  sciurus  naturaliter  depictus,  cauda 
ad  tergum  elevata,  anterioribus  pedibus  nucem  avellanam  tenere, 
ac  oppositam  sibi  sexagonam  rutilantem  stellam  intueri  et  ad 
sinistram  scuti  partém  conversus  esse  visitur.  Scuto  demnm  incum- 
bentem  galeam  militarem  argenteam  regio  diademate,  alium  sciu- 
rum,  inferiori  per  omnia  similem,  proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  vero  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  ab  utrinque  aureis 
et  nigris,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus  illudque 
ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Az  oklevél  kiemeli  a  Berényi  család  régi  származását,  és 
hogy  már  több  mint  500  esztendeje  szolgálták  annak  tagjai  hűsé- 
gesen a  királyt  és  hazát,  majd  így  folytatja: 

>Inconcussae  autem  fidelitatis  specimen  vei  tunc  etiam 
exhibuisse  praedictam  familiam  tuam,  dum  sub  glorioso  serenis- 
simi  olim  principis  Ferdinandi  primi,  Romanorum  imperatoris  et 
Hungáriáé  regis  regimine,  propter  servatam  eidem  velut  legitimo 
regi  et  dominó  suo,  consequenterque  augustae  domui  nostrae  illi- 
batam  fidem,  universa  bona  Berényiana,  per  Zapolyium  confiscata 
et  suis  adhaerentibus  collata  exstitere,  genitorem  porro  tuum, 
itidem  Georgium  condam  Berényi,  majorum  et  antenatorum  suorum, 
seu  in  observanda  legitimis  regibus  et  dominis  suis  fide  ac  fideli- 
tate,  seu  comparandis  necessariis  virtutibus  nuUi  secundum  adeo 
profecisse,  ut  ob  eximiam  ipsius  iuris  patrii  scientiam  et  pruden- 
tiam  baronis  tabulae  regiae  officio  condecorari  meruerit,  eodemque 
per  complures  annos  laudabiliter  fungeretur.  Sed  et  ad  pertrac- 
tanda  quaeque  reipubUcae  negotia  aptus  ac  idoneus  per  serenis- 


Digitized  by 


Google 


.S04  Magyarországi  czímereslevelek. 

simum  condam  principem  Dominum  Ferdinandum  Romanorum 
irnperatorem  et  Hungáriáé  regem,  avum  et  praedecessorum  nostrum, 
gloriosae  memóriáé  observandissimum  agnitus,  publicam  etiam 
ablegationem  ad  principem  eotum  Transylvaniae,  sibi  pro  explo- 
rata  fide  et  habilitate  commissam  et  eoncreditam  cum  omni 
ejusdem  contento  ac  singulari  zelo  et  exacta  reram  gerendarum 
dexteritate  obiverit;  taliterque  et  propriis  suis  virtutibus  ac  meritis 
et  per  matrimonium  ex  celebri  et  praecipua  in  regno  nostro 
Hungáriáé  família  Esterháziána,  cum  domicella  eotum  Sophia 
Esterházy  contractum,  adeoque  cum  primariis  familiis  conjunc- 
tionem,  thorum  et  domum  suam  illustraverit,  cuius  etiam  filius, 
fráter  verő  tuus  germanus  Thomas,  velut  Mártis  alunmus,  contra 
infensissimum  christiani  nominis  hostem  Turcam  acriter  decertans, 
non  aliter,  quam  cum  effusione  et  sacrificio  proprii  sanguinis 
heroica  virtute  ad  Uyvárinum  occubuisset,  sicque  cursum  perpetuae 
fidelitatis  suae  consumasset.  Quorum  laudabilibus  vestigiis  tu 
(fuoque  Georgi  Berényi  de  saepefata  Karancs-Berény  insistendo, 
partum  virtute  majorum  et  antenatorum  tuorum  gloriae  decus 
non  modo  non  in  te  conservare,  verum  augere  etiam  et  ampliare 
studuisti.  Ut  primum  enim  adolevisti,  jam  tum  arduo  virtutis 
arrepto  itinere,  contempta  inerti  desidia,  animoque  praeclarissi- 
marum  rerum  meditatione  imbuto,  totum  temet  honestis  discip- 
linis,  iuridicis  utpote  ac  poHticis  studiis  et  exercitiis  addixisti, 
et  quia  domestica  etiam  rei  cura  te  manebat,  ut  huius  oneris 
parte  liberari  et  publicis  commodius  incumbere  valeas,  legitimo 
te  matrimonio  cum  domicella  baronissa  Clara  Uyfalussy  (ex  patre 
quidem  barone  Andrea  condam  Uyfalussy,  qui  propter  testatam 
parem  fidelitatem  a  Georgio  olim  Rákóczy  longo  tempore  in  tetro 
carcerum  squallore  duris  compedibus  vinctus  detentus  fuerat,  matre 
verő  Eva  Karolyi,  cuius  genitor  Ladislaus  ohm  Karolyi,  augustae 
domui  nostrae  Austriacae  insigniter  fidelis,  famihaque  eiusdem  a  mul- 
tis  saecuUs  nobilis,  cum  illustrioribus  familiis  sanguine  iuncta  est 
descendente),  contracto  vinculasti,  ex  eademque  veros  virtutum 
simul  et  bonorum  haeredes,  filios  utpote  Franciscum  (qui  lauda- 
bilibus majorum  suorum  vestigiis  insistens,  ad  Landavium  a  Gahis 
eotum  inimicis  caesus,  homagialem  fidelitatem  suam  confirmavit), 
Thomam  itidem  et  Andreám  ac  Sigismundum,  Georgium  item  et 
Josephum,  necnon  filias  Juditham,  Barbarám  et  Ehsabetham 
procreasti,  quorum  alios  Thomam  utpote  et  Andreám,  exantlatis 
literariis  studiis,  ut  in  aliis  etiam  honestis  disciplinis  et  moribus 
indagandis  proíicere,  sicque  suo  tempore  regis  et  regni  servitiis 
aptiores  evadant,  non  parcendo  sumptibus  ad  visitandas  exteras 
provincias  expeditos,  tum  in  iuris  publici,  tum  verő  linguarum 
scientiis,  ac  reUquis  exercitiis  imbui  fecisti,  reduces  porro,  dictum 
quidem  Thomam,  qua  natu  maximum  in  sublevamen  ingravescentis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


.%6 


aetatis  tuae  matrimonio  cum  domicella  nata  comitissa  Barkoczi- 
ana  addixisti.  Andreám  verő  ad  Mártis  arenam  in  regimine  nostro 
Batteano,  qua  vexilliferum  accommodasti.  Sigismundum  porro  ad 
statum  ecclesiasticum  divinitus  vocatum,  pariter  non  sine  gravi- 
oribus  sumptibus  Romám  ad  prosequenda  theologica  studia  expe- 
divisti,  qui  etiam  ob  singularem  suam  scientiam  et  animi  dotes 
in  abbatem  beatae  Mariae  virginis  de  Poroszló  per  majestatem 
nostram  nominari,  iamque  ut  infulatus  abbas  ad  archicapitulum 
ecclesiae  Metropolitanae  Strigoniénsis  promoveri  meruit.  Georgium 
porro  pariter  baltheo  militari  accinctum  ad  régimen  nostrum  prin- 
cipi  Portugalliae  eoncreditum,  itidem  pro  vexillifero  adscivisti. 
Josephum  denique  in  literariis  adhuc  studiis  omni  paterna  vigi- 
lantia  erudiri  proeuras.* 

¥ügg6  pecséttel,  a  gróf  Berényi  család  levéltárában. 

Siebmacher,  57.  1.  46.  t. 


CDLXXVIIL 

1721  január  lő,  Bécs. 

III.  Károly  Döetsch  János  Octávnak,  feleségének  Hohen- 
warthi  Katalin  Borbálának,  fiuknak  Konrád  Antal  Octávnak  és 
leányuknak  Anna  Zsuzsanna  Borbála  Mária  Ernestina  Adelgundá- 
nak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare 
erectum  quadrifariam  divisum,  in 
cuius  inferiori  rubri  coloris  dextra, 
vir  cataphractura  indutus,  casside 
plumis  ornata  tectus,  dimidio  cor- 
pore  eminens,  erecte  stare,  ma- 
nuumque  dextra  quidem  latus  sti- 
pare,  laeva  autem  hamum  lupinum 
tenere,  superiori  verő  sinistra  atri 
coloris  distinctis  areis,  trés  integri 
argentei  coloris  leones,  totidem 
argenteis  coronis  redimiti,  quadam 
linea  transversaliter  ducta  ab  invi- 
cera  separati,  unus  quidem  inferne, 
duo  verő  superne,  divaricatis  po- 
sterioribus  pedibus,  caudisque  bifur- 
catis  ad  tergora  elevatis,  currere  ac  ad  dextram  scuti  oram 
conversi  esse  cernuntur.  In  inferiori  verő  sinistra  parte  coerulei 
coloris  campum  adumbrante,  cyconia  naturaliter  effigiata  stare, 
in  rostro   alium   hamum  lupinum   tenere   et  ad   sinistram   scuti 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czíraeresleveleú  20 


Digitized  by 


Google 


306  Magyarországi  czímereslevelek. 

plagam  conversa,  ac  dein  in  superiori  dextra  aurei  coloris  perip- 
heria  tertius  dupplicatus  et  crassior  hamus  lupinus  positus  esse 
cemuntur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  militarem  eraticu- 
latam  seu  apertam  regio  diademate,  alium  virum  cataphractum, 
inferiori  per  omnia  similem,  proferente  ornatam.  A  summitate 
verő  seu  cono  galeae  laeiniis  seu  lemniscis,  hinc  candidis  et 
eoeruleis,  illinc  verő  flavis  et  rubris  ad  scuti  extremitates  sese 
piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exor- 
nantibus.« 

Kihirdettetett  Pest-Pilis7Solt  vármegyéknek  1721  október 
18-ikán  Pesten  tartott  közgyűlésén. 

í^üggő  pecséttel. 

Siebmacher,  143.  1.  112.  t.  az  ott  közölt  rajz  az  eredetitől 
több  tekintetben  eltér. 


CDLXXIX. 

1721  január  15.  Bécs.  /-^^^^ 

III.  Károly  Szentiványi  és  Bethlenfalvi  Szentiványi  János 
kir.  tanácsos  és  országbírói  ítélőmestemek,  feleségének  Geltovics 
Klárának  és  gyermekeiknek  Józsefnek,  Annának  és  Juliannának 
a  bárói  rangot  adományozza  s  régi  czímerüket  kibővíti. 

>Scutum  videlicet  militare  erectum  quadrifariam  divisum, 
in  cuius  inferiori  coerulei  coloris  dextra,  brachium  humánum,  seu 
manus  dextra,  punicei  coloris  pannum  induta,  calamum  super 
protensa  álba  charta  scribentem  ducens,  artis  seu  scientiae  tuae 
literariae  et  iurisprudentiae  specimen  indigitare,  superiori  verő 
sinistra  coelestini  coloris  distinctis  areis,  integer  fulvus  leo,  natu- 
raliter  effigiatus,  avita  conjugis  tuae  armorum  insignia,  et  cum 
iisdem  conjunctam  constantis  animi  tui  fortitudinem  et  integri- 
tatem  prae  se  ferens,  divaricatis  posterioribus  pedibus,  caudaque 
bifurcata  ad  tergum  elevata,  ore  hiante,  linguaque  rubicunda 
exerta,  tota  corporis  mole  erecte  stare,  ac  in  capite  aureum  dia- 
dema  regium  gestare,  anterioribusque  pedibus  argénteam  oblongam 
duplicatam  crucem  tenere,  ac  ad  dextram  scuti  oram  conversus 
esse,  in  inferiori  sinistra  verő  parte  rubei  coloris,  campum  adum- 
brante,  super  viridi  campo,  aurea  corona  pretiosis  lapidibus  exor- 
nata  posita  esse,  eademque  brachium  humánum  ferrea  manica 
indutum,  nudam  frameam  nominis  tui  glóriám  martiali  virtute 
atque  robore  partam  designantem  vibrans  exphibere  et  praesen- 
tare,  ac  dein  in  superiori  dextra  atro-caerulei  coloris  peripheria, 
integer  fluvius  latius  se  extendens  et  velociter  decurrens,  symbo- 
lum  nempe  magnanimositatis  et  audaciae  illius,  dum  te  vilipenso 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  307 

vitae  discrimine,  in  persequendo  hoste  ad  supradictum  Latorcza 
űuvium,  una  cura  equo,  cui  insidebas  praecipitem  egisti,  desi- 
gnans  et  ab  uírinque  iuxta  eundem  fluvium,  ab  inferiori  quidem 
quadratura  lunae  et  duae  micantes  stellae,  a  superiori  verő 
partibus  exoriens  nitidus  sol,  syncerae  fidelitatis  et  virtutis 
tuae  candorem,  quo  hostem  tenebricoso  intempeste  noctis  sub 
sidere  insequendo  et  circumveniendo,  ac  tandem  sub  ortum 
solis  impavide  fortiterque  aggrediendo,  feliciter  profligasti,  et 
in  fugám  coniecisti,  significans  radiis  suis  totum  íirmamentum 
illustrare;  in  medituUio  autem  seu  centro  scuti  aliud  minus  scutum, 
fundum  illius  viridi  monticulo  interoccupante,  super  quo  aurea 
itidem  corona  unionibus  interstincta,  in  caeruleo  campo  locata 
esse,  eidemque  a  dextra  quidem  brachium  humánum  cataphrac- 
tura  munitum,  a  sinistra  verő  partibus  lituus,  seu  tuba  militaris, 
Hungaris  ductoribus  antiquitus  usitata,  ac  per  eosdem  pro  dando 
militiae  ad  ineundum  certamen  signo  gestari  solita,  intermixtim 
deaurata,  ac  super  eiusmodi  brachium  et  lituum  seu  tubám,  gen- 
tilitia  nempe  antiqua  armorum  tuorurn  insignia  referentia  et  adum- 
brantia,  aliae  binae  stellae,  cum  lunae  quadrante,  in  summitate 
praenotati  minoris  scuti  rutilare  cernuntur.  Scuto  demum  incum- 
bentes  binas  galeas  militares  craticulatas  sive  apertas,  regiis  dia- 
dematibus,  dextro  quidem  leonem  naturaliter  efíigiatum,  caudatenus 
eminentem,  ad  sinistram  scuti  partém  conversum,  caeteroquin 
inferiori  per  omnia  similem,  sinistro  verő  aliud  brachium  humá- 
num cataphractura  aeque  indutum  et  Htuum  non  absimiliter  seu 
tubám  militarem  pugnotenus  prehendens,  et  quasi  ad  feriendum 
seu  quatiendum  minaciter  elevatum  vibrans  proferentibus  ornatas. 
A  summitatibus  demum  s^u  conis  galearum  laciniis  seu  lemniscis, 
hinc  candidis  et  caeruleis,  illinc  verő  flavis  et  nigris,  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diíTundentibus  illudque  ipsum  decenter 
ac  venuste  exornantibus.« 

Az  oklevél  czímerszerzőnek  és  őseinek  kiváló  szolgálatairól 
következőkép  emlékezik  meg : 

».  ;  .  antenati  quoque  tui  tum  alias  semper,  vei  maximé 
quidem  sub  serenissimo  condam  principe  Ferdinando  primo  Roma- 
norum  imperatore  et  rege  Hungáriáé  gloriosae  reminiscentiae 
praedecessore  nostro,  contra  eiusdem  regis  et  regni  hostes,  penes 
et  secundum  dispositiones  Stephani  olim  Bathori,  qua  praefati  regni 
nostri  Hungáriáé  attunc  palatini,  comitis  Nicolai  a  Salmis,  Guil- 
helmi  Regendorffy,  Gustaldy  Sforcia  et  Teiffely,  qua  ducum  exer- 
cituum  (prouti  expeditiones  ipsorum  testatum  redderent)  in  Arvensi, 
Lyptoviensi,  Scepusiensi  et  Saarossiensi  comitatibus,  pro  subsi- 
stentia  caesareae  militiae  ex  Silesia  et  Moravia  provinciis  nostris 
adventantis,  de  commeatu  et  annona,  reUquisque  necessariis  ser- 

20* 


Digitized  by 


Google 


808  Magyarországi  czímereslevelek. 

vitiura  augustae  domus  nostrae  respicientibus  requisitis,  sufficientem 
in  tempore  procurantes  provisionem,  aperta  in  vellitatione  ad 
Varanoviam  duo,  Cassoviam  vero  trés  illorum  largara  post  san- 
guinis  proftisionem,  occubuisse  perhiberentur,  pactoque  hoc  singu- 
lare,  rarae  huiusmodi  fidelitatis  monumentum,  cum  immortali 
nominis  sui  glorio,  in  posteros.  ...  transmisissent  .  .  .«  >.  .  . 
Tu  ab  ipso  statim  teneUae  aetatis  exordio,  arduum  yirtutis  iter 
capessendo,  primum  quidem  ut  Palladis  alumnus.  artibus  libe- 
ralibus  tam  humanioribus,  quam  philosophicis  etiam,  extra  natale 
solum,  in  longe  dissitis  exteris  oris  et  provineiis  sedulam  ope- 
rám navando,  taliterque  difíicile  studiorum  scholasticorum  stá- 
dium, non  sine  profectu  emetiendo,  dein  variis  politieis  iuxta 
ac  iuridicis  studiis  atque  scientiis  excultus,  ad  ea  semper  men- 
tem, animumque  tuum  applicueris,  quibus  tam  pafriae,  quam 
altetitulatae  domui  nostrae,  ae  ipsi  etiam  reipublieae  christianae 
prodesse,  teque  omnibus  charum  valeas  reddere  et  acceptum. 
Tandem  perfida  illa  et  notoria  factione  Rakocziana  in  lucem 
prodeunte,  ipsoque  perduellionis  authore,  ex  vicino  Poloniarum 
regno  in  superiores  antelati  regni  nostri  Hungáriáé  partes,  bona- 
que  attunc  sua,  ad  oppidum  Munkács  cum  aliquot  centenis  equi- 
tibus  et  peditibus  per  latebras  irrepente,  tu  homagialis  fidelitatis 
tuae  non  immemor,  praevia  sedula  et  fideli  eiusdem  Rákóczy 
et  asseclarum  suorum  adventus,  ac  fidelium  animos  ad  se  per- 
trahendi  et  alliciendi  nefariae  intentionis  exploratione,  ad  insti- 
tuendam  quasi  in  limine  adhuc  nefandorum  conatuum  suorum^ 
propria  eiusdem  in  persona,  eotum  adhuc  sub  diluculum  matuti- 
num  quieti  indulgentis  oppressionem,  sanas  et  genuinas  caesareo 
attunc  ibidem  commendanti  generah  MontecucoUi  suggessisti  rela- 
tiones,  ac  militiam  caesaream  per  secretiores  ad  sufferendum 
vei  incaptivandum  eundem,  deduxisti  vias,  ubi  tu  solus,  cum 
aliquot  ad  latus  tuum  adscitis  armigeris,  a  directione  tua  depen- 
dentibus  animose  praecedens,  insperate  eosdem,  velut  regi  et  pá- 
triáé inftdos,  aggressus,  dictum  Rakoczium,  exorto  tumultu,  somno 
excitatum,  nisi  equo  repente  insilire  potuisset,  tuque  laxatis,  cui 
insidebas  equi  habenis,  eundem  et  suos  insequendo,  ex  insperato 
in  fluvium  Latorcza  dictum,  praeceps  actus,  donec  alteri  equo 
insiliisses,  propterea  remoram  passus,  ac  testante  cicatrice,  inflic- 
tum  vulnus  tulisses,  fuga  sibi  consuluisset,  in  persona  quoque 
manifesto  periculo  obnoxium  reddidisti.  Demum  vero  perfidae 
factionis  illius  coUuvie  in  dies  accrescente,  tu  pro  fidelitate  cae- 
sareo-regiae  maiestati,  qua  naturali  principi  ac  dominó  debita 
intaminate  servanda,  bonis  rebusque  tuis  derelictis  et  praedae 
hostih  consecratis,  una  cum  uxore  et  liberis  in  arcem  Unghva- 
riensem,  caesareo  milite  praesidiatam,  non  tutioris  duntaxat  per- 
mansionis,   et   simplicis   asyli  motivo,  temet  recepisti,  verum  ut 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  309 

abinde,  tanquam  ex  specula,  hostiles  machinationes  commodius 
observare,  easdemque  quantum  per  te  stabat  impedire  potuisses, 
prouti  una  cum  hominibus  tuis  diu  noctuque  sollicitus,  de  strenuá 
ioci  defensione,  mutua  cum  unius  compagniae  eaesareae  capitaneo 
et  areis  Unglivariensis  eotum  constituto  commendante  Francisco 
Oodefrido  a  Schwetlichk,  salutaria  inuendo  consilia,  in  fortalitii 
eiusdem  diulurniori  contra  assultum  et  potentiam  hostilem  tuta- 
mine,  opera  et  auxilio  tuis  multum  concurristi,  ac  propterea  et 
ex  immoti  animi  tui  integritate  et  constantia  inimicam  magis 
magisque  adversus  te  excitatam  atque  provocatam  vindictae 
oupiditatem  adeo  expertus  fueris,  ut  de  bonis  tuis  universis,  nil 
quod  depraedatum  et  ruinatum  non  fuisset,  supermanserit,  imo 
pendentes  fructus  omnes  depraedati,  ac  ipsae  vites  in  vineis  exsec- 
tae,  ac  in  cumulos  deportatae,  igne  concrematae  sint.  His  tamen 
omnibus  vilipensis  et  non  curatis,  a  tramite  homagialis  fidelitatis 
temet  dimoveri  et  avelli  non  passus  es.  Demum  verő  propter 
praeclusam  obsessis  submittendi  succursus  spem  et  exspectationem 
iamque  inaudita  etiam  Cassoviensis  et  Eperiessiensis  praesidiorum 
ac  insuper  Munkácsiensis  etiam  deditione  et  eius  Ioci  eotum  com- 
mendantis  comitis  ab  Auespergh,  cum  praesidiariis  per  territórium 
Unghváriense  viso  et  spectato  transitu,  cum  primis  autem  militis 
praesidiarii  et  nonnuUorum  aliorum  in  fortalitio  existentium  defec- 
tionem  et  in  interitum  ac  pernitiem  commendantis,  ac  etiam 
tui  factam  conjurationem  partibusque  Rakoczianis  detectam  ad- 
haesionem,  internae  factioni  resistendo  impares,  inito  mutuo  cum 
praefato  commendante  consilio,  ad  honesta  capitulationis  puncta 
ambo  condescendistis  et  dum  tu  cum  modofato  commendante  et 
militibus  praesidiariis  per  Poloniam  castra  caesarea  sequi  et  inte- 
meratam  fidelitatem  tuam  ulterius  etiam  continuare  et  contestari 
€upivisses,  certus  capitaneus  Bercsénianus,  non  modo  multifariis 
exprobrationibus,  scommatibus  et  diris  proscissionibus  exceptum 
et  arestatum,  contra  capitulationis  conditiones.  alias  de  omni 
regula  belli  et  iure  gentium,  vei  maximé  inter  christianos  obser- 
vari  solitas,  nisi  iisdem  adhaerere  velis,  horribile  morte,  palo 
nempe  iam  praeparato  et  in  conspectum  tuum  apportato,  infigen- 
dum,  sicque  miserabiliter  ex  hac  vita  toUendum  ordinasset  et 
demandasset.  Et  licet  in  tantis  angustiis  constitutus,  desolatae  con- 
iugis  viduando  statui  et  teneriorum  prolium  orphanali  sorti  indo- 
lens, abominabilis  etiam  mortis  genus  perhorrescens,  te  invitum 
ad  praestandam  Rakoczio  fidem  pertrahi  passus  sis,  attamen 
debitae  homagialis  fidelitatis,  inter  eosdem  etiam  constitutus, 
nunquam  non  reminiscens,  prouti  eandem  corde  fovisti,  ita  afTul- 
gente  oportuna  occasione,  opere  etiam  contestatus  fuisti.  Post- 
quam  etenim  tu,  ex  parte  eorundem  tumultuantium,  in  arcé 
Munkács  pro  altero  commandante  per  Rakoczium  et  Berchénium 


Digitized  by 


Google 


310  Magyarországi  czimereslevelek. 

semet  in  regnum  Poloniae  recipientes  et  subducentes,  constitutus 
fuisses,  spretis  et  vilipensis  eorundem  de  indubio  suceursus  ad- 
ventu  pollicitationibus  et  ad  vestigia  sua  sequendum  interpositis 
sollicitationibus,  ac  ad  ulteriorem  intrepidam  dietae  arcis  Munka- 
cziensis  defensionem  factis  animationibus,  fideles  easque  summe 
proficuas,  cum  caesareis  belli  ducibus,  non  sine  aperto  vitae  peri- 
eulo,  correspondentias  fovisti,  tandem  verő  fideli  nostro  nobis 
syneere  dilecto,  speetabili  ac  magnifico  comite  Joanne  PálflFy  ab 
Erdőd,  praefatorum  regnorum  nostrorum  Dalmatiae,  Croatiae  et 
Sclavoniae  bano,  intimo  consiliario  nostro,  generáli  campi  mare- 
schallo  ac  unius  regiminis  militiae  nostrae  cataphractorum  colo- 
nello,  qua  supremo  attunc  armorum  caesareorum  in  regno  nostro 
Hungáriáé  commendante,  eo  feliciter  penetrante,  praefatum  forta- 
litium  uUa  sine  profusione  sanguinis  et  temporis  dispendio,  devo- 
tioni  caesareae  cum  magnó  publici  boni  emolumento,  prompté 
tradidisti,  pactoque  hoc  fidei  ac  fidelitatis  tuae  tot  inter  adversae 
sortis  casus  et  extremilates,  continuanter  ubertimque  contestatae^ 
luculentissimum  (uti  id  ex  fidedignis  praelibati  campi  mareschalli 
nostri  comitis  Joannis  PálfTy,  item  generális  olim  a  Leífelholtz, 
nec  non  comitis  condam  de  Stella  et  dicti  capitanei  Shwetlichk, 
qua  supratacti  fortalitii  ünghvariensis  commendantis,  litteris  reco- 
gnitionalibus,  coram  nobis  productis  constaret),  testimonium  prae- 
buisti.  Dein  verő  consopitis  perniciosis  huiusmodi  intestinis  moti- 
bus,  sub  gloriosa  inauguratione  nostra,  in  anno  millesimo  septin- 
gentesimo  duodecimo  ad  generalia  praefati  regni  nostri  Hungáriáé 
comitia  ablegatum  egisti,  in  anno  verő  millesimo  septingentesimo 
decimo  tertio,  ad  concursum  Tyrnaviensem,  comitatuum  partium 
regni  nostri  Hungáriáé  superiorum  ablegati  munus  obivisti,  et 
abinde  ad  maiestatem  nostram  expeditus,  cum  benigna  etiam 
resolutione  nostra  ad  eosdem  remissus  fuisti.  Successive  autem 
mox  antelatae  sacrae  regni  coronae  fiscalis  et  causarum  nostra- 
rum  regalium  in  partibus  superioribus  directoratus  functionem 
adeptus,  illám  cum  utili  modofatae  sacrae  coronae  et  aerarii 
nostri  emolumento  administrasti,  expost  verő  pro  exigentia  meri- 
torum  tuorum  ad  majora  promotus,  officii  quoque  iudicatus  curiae 
nostrae  regiae  protonotariatum  obtinere,  et  consiliariatus  nostri 
honore  condecorari  meruisti,  occasione  verő  gesti  eiusdem  pro- 
tonotariatus  officii  tui,  in  momentosis  causis  etiam  nostris  fisca- 
libus  pro  iuris  et  iustitiae  exigentia,  ut  iudex  fideliter  servivisti, 
eiusmodique  servitium  nostrum,  prout  attunc  in  rebus  iuridicis, 
ita  dein  in  politicis,  publici  boni  promotionem  concernentibus, 
etiam  qua  vice  comes  comitatus  Zempléniensis,  tum  alias  semper, 
cumprimis  verő  occasione  nuperae  feralis  illius  Tartarorum,  supe- 
riores  praedicti  regni  nostri  Hungáriáé  partes  igne  et  ferro  depó- 
pulantium  insperatae  irruptionis,  cum  populo  directioni  tuae  com- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  311 

misso,  barbaram  gentem  inseqaendo,  multosqae  fidelium  nostrorum 
subditoram  et  vasalloram  in  diram  captivitatem  abductoram,  e 
manu  tyrannica  eripiendo,  promptissimo  semper  animo,  singula- 
rique  in  rebus  agendis  solertia  et  dexteritate  (prouti  id  ipsum 
ex  correspondentialibus  literis  fidelis  nostri  nobis  syncere  dilecti, 
spectabilis  et  magnifici  Leopoldi  comitis  ab  Herberstein,  actualis 
intimi  eonsiliarii  nostri,  generális  campi  mareschalli,  consilii  nostri 
aulae  belliéi  vice  praesidis,  et  unius  legionis  militiae  nostrae  pe- 
destris  ordinis  colonelli,  ad  te  iterato  emanatis,  coram  nobis  pro- 
duetis  manifestum  evaderet),  pro  virili  promovere  et  continuare 
sategisti.« 

Kihirdettetett    1721   február  5-ikén   a   Pozsonyban    tartott 
országgyűlésen. 

^^ggo  pecsétje   elveszett,  a  gróf  Forgách   család    levéltárában. 
Siebmacher,  629.  1.  449.  t.  V.  e). 


CDLXXX. 

1721  április  lő,  Bécs. 

III.  Károly  Gyarmathi  báró  Balassa  Pálnak,  feleségének 
Vásonkeői  gróf  Zichy  Katalinnak,  Zichy  Ádám  gróf  leányának, 
grófi  rangot  adományoz  és  régi  családi  czímerüket  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  rabri  coloris,  cuius  in 
medio  bisonis  caput,  dracone  circumdatum,  superius  rutilantem 
inter  bina  comua  stellam,  inferius  autem  lunam  habens,  efBgiatum 
esse  cernitur.  Scuto  verő  incumbentem  galeam  militarem  craticu- 
latam  sive  apertam,  regio  diademate,  integram  naturaliter  effigia- 
tam  coronatam  aquilam,  expansis  alis,  cauda  deflexa,  rostro  patulo 
et  lingua  rubicunda  exerta  dextrorsum  conversam,  pedum  quidem 
sinistro  sagittam  cuspide  erectam,  dextro  verő  strictum  acinacem 
tenentem,  proferente  ornatam,  porro  a  summitate  sive  cono  galeae 
laciniis  seu  lemniscis  utrinque  flavis  et  nigris  in  scuti  extremitates 
sese  piacidé  diífundentibus  illudque  ipsum  decenter  et  venuste 
exornantibus.* 

Az  oklevél  megemhti,  hogy  a  Balassa  család  egyik  tagja, 
Bálint  érdemei  fejében  már  I.  Lipót  királytól  1664  deczember 
19-ikén  nyert  volt  grófi  oklevelet,  a  mikor  is  a  régi  családi-czímer 
a  sisakdíszül  adományozott  sassal  bővült.  Majd  így  folytatja: 

»Genitor  autem  tuus  Gábriel  quondam  Balassa,  liber  baro 
de  repetita  Gyarmath,  ab  antenatis  nihilo  degener,  ita  se  a  primis 
iuventutis  suae  annis  qualificare  studuit,  ut  successu  temporis  per 


Digitized  by 


Google 


312  Magyarországi  czímereslevelek. 

altefatum  augustissimum  olim  genitorem  nostrum  Leopoldum  primo 
quidem  ad  officium  camerariatus,  tandem  etiam  honorem  regii  sui 
consilittriatus  evehi  meruerit.  Paulo  post  autem  propter  adeptam 
laudatam  in  iuris  pradentia  experientiam  cum  virtute  militari 
coniunctam,  in  tabulae  regiae  iudiciariae  baronem  ac  etiam  capi- 
taneum  quoque  Kékkőiensem  creatus,  eadem  officia  per  complu- 
rium  annorum  decursum  absque  uUo  salario  cum  laude  admini- 
stravit.  Ac  praeterea  in  prima  Budensis  fortalitii  obsidione,  in  anno 
domini  millesimo  sexcentesimo  octuagesimo  quarto  sascepta,  pro- 
priis  sumptibus  militans,  amissis  ibidem  quatuordecim  servitoribus, 
totaque  supellectili,  ipse  in  morbum  pro  tunc  in  castris  caesareo- 
regiis  grassantem  incidens,  simplici  dumtaxat  currui,  cadaveribus 
mortuorum  onerato,  iisdem  superimpositus,  ex  castris  evectus  fűit; 
quibus  damnis  et  aerumnis,  vitaeque  periculis  nuUo  modo  com- 
motus,  reassumptis  Deo  auxilianie  viribus,  et  sanitate  redintegrata, 
in  altéra  quoque  tunc  proxime  secuta  eiusdem  fortalitii  Budensis 
obsidione,  pari  modo  propriis  sumptibus  praesto  adesse,  ibidemque 
usque  ad  fmem  felicis  expugnationis  constanter  perseverare,  imo 
contemptis  novis  vitae  periculis,  ipsi  etiam  assultui  personaliter 
interessé,  ac  ea,  quae  fortém  et  generosum  militem  decuerunt, 
virtutis  militaris  specimina  edere  haud  intermisit.  Non  absimiliter 
in  bloquada  Agriensi  aeque  propriis  sumptibus  exercituavit.  Sub 
revolutione  Tököliano-turcica  ob  illibate  conservatam  erga  praeli- 
batam  augustissimam  domum  nostram  Austriacam  et  sacram  prae- 
dicti  regni  nostri  Hungáriáé  coronam  fidem  ac  fidelitatem  sex 
currus  diversis  pretiosis  rebus  mobilibus,  ac  praeterea  paratis 
etiam  pecuniis,  viginti  duo  millia  florenorum  adaequantibus  onu- 
stos,  per  expoliationem  rebellium  amisit,  ac  alia  etiam  quam 
plurima  damna  vitaeque  discrimina  pertulit.« 

'Függő  pecsétje  elveszett,  a  czimerkép  kivágva,  a  báró  Balassa 
család  levéltárában. 

Siebmacher,  29.  1.  23.  t. 

CDLXXXI. 
1721  november  30.  Bécs. 

III.  Károly  Freind  Henriknek,  feleségének  szül.  Dőri  Erzsé- 
betnek, gyermekeiknek  Ferencznek  és  Henriknek  nemességet  és 
czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  colliculo  interoccupante,  super  quo  candidus  agnus 
naturaliter  effigiatus  gressum  facere  et  ad  dextram  scuti  partém 
conversus  esse  cernitur.  Scuto  demum  incumbentem  galeam  mili- 
tarem  craticulatam  sive  apertam,  regio  deaurato  diademate,  virum 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


313 


militarem  cataphractura  indu- 
tum,  casside  rubei  et  viridis 
coloris  plumis  ornata  tectum, 
mystaces  habentem,  manuum 
sinistra  latus  stipantem,  dextra 
vero  acinacem  minaciter  vibran- 
teni,  umbilicotenus  eminentem 
proferente  ornatam.  A  summi- 
tate  vero  sive  cono  galeae  laci- 
niis  seu  lemniscis,  hinc  flavis 
et  coeruleis,  illine  vero  candi- 
dis  et  rubris,  in  scuti  extremi- 
tates  sese  piacidé  diffundentibus, 
illudque  ipsum  decenter  ac 
venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett     Győr    vármegyének 
Győrött  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel. 


1722    január    23-ikán 


CDLXXXII. 

1722  augusztus  31.  Bécs, 

III.  Károly  Oettl  Antal  Józsefnek,  az  udvari  hadi  kamara 
tanácsosának  és  titkos  referendariusának,  feleségének  Ehrnthalli 
Anna  Máriának,  fióknak  Károly  József  Antalnak,  leányaiknak  Mária 
Borbálának  férj.  báró  Lafifert  Ferdinándnénak,  Mária  Annának 
férj.  báró  Fleischmann  Anselm  Ferencznének,  Mária  Johannának 
és  Mária  Gabriella  Rozáliának  magyar  báróságot  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Scutum  nimire  militare  erectum  quadripartitum,  prioré  ac 
posteriore  sui  parte  nigrum  gryphum,  aureum  coronatum,  rubi- 
cunda  exerta  lingua,  alis  expansis  in  iugum,  caudaque  intra  pedes 
producta  et  unguibus  Uhum  hispanicum  argenteum  ostentantem 
exhibens;  secunda  vero  ac  tertia  parte  coeruleum  leonem  aureum 
coronatum,  strictum  tenentem  gladium,  hngua  rubicunda,  gúla 
hiante,  exerta  et  cauda  bifurcata  supra  tergum  protecta  deferens, 
scutum  insitum  rubeum  ensem  et  calamum  scriptorium  decussatim 
positos,  continens.  Scutum  grandi  us  redimitum  baronali  corona, 
super  impositis  tribus  galeis  torneariis  clathratis,  coronatisque 
debito  erga  invicem  situ,  pro  more  trium  galearum  positis,  ac 
média  quidem  situ  recto  bellica  navi  instructa,  velisque  expansis 
fastigiata,  dextera  vero  situ  obUquo  gryphum   sustinet   scutarium 


Digitized  by 


Google 


314 


Magyarországi  czímereslevelek. 


uti  et  sinistra  leonem  pariter  scutarium.  A  summitatibus  demum 
laciniae  hinc  aureae  et  nigrae,  illinc  verő  aureae  et  coeruleae  in 
scuti  extremitates  sese  piacidé  difTundunt  illudque  ipsum  decenter 
ac  venuste  exomant.« 

Az  oklevél  megemlékezik  arról,  hogy  a  báróságot  szerző 
apja  Oettl  András  érdemei  fejében  I.  Lipót  által  1704  május  8-ikán 
Bécsben  kelt  elhatározásával  utódaival  együtt  nemesíttetett. 
A  báróságot  szerző  érdemei  között  felsorolja,  hogy  az  olaszországi 
és  elsassi  hadjáratban  mint  generálauditor  vett  részt,  továbbá, 
iiogy  a  török  elleni  hadjárat  alkalmával  a  dunai  hajóhad  fölszere- 
lése körül  is  nagy  tevékenységet  fejtett  ki. 

Egyszerű  másolat. 

Siebmacher,  461.  1.  339.  t. 

CDLXXXIII.    ^^ 
1722  szeptember  1,  Bécs, 
III.   Károly   Thünessen   Rainernek,   Keresztély   Ágost   szász 
berezeg,  esztergomi  bibornok  érsek  udvari  tanácsosának  és  titkárá- 
nak magyar  báróságot  adományoz  és  régi  czlmerét  kibővíti. 

»Scutum  nimirum  mi- 
litare  erectum  quadripar- 
titum,  prioré  ac  posteriore 
sui  parte  argenteum,  rubea 
signatum  fascia,  quercino 
folio  viridi  superne  suo 
cum  pedunculo  insistente, 
secunda  verő  et  tertia  sui 
parte  rubeum,  viridem 
exhibens  monticulum  tri- 
verticem,  ac  medio  quidem 
vertice  eminentiore  et 
aurea  corona  redimito,  et 
ipsum  pariter  scutum  co- 
rona baronibus  propria 
redimitum,  cui  incumbit 
galea  tomearea  clathrata, 
coronataque,  unde  apex 
assurgit  foHum  scutarium,  médium  inter  duas  nigras  alas 
aquilinas.  A  summitate  verő,  sive  cono  galeae  laciniae,  a  dexteris 
argenteae  et  rubeae,  a  sinistris  autem  aureae  et  rubeae  in  scuti 
extremitates  sese  piacidé  diífundunt,  illudque  ipsum  decenter  ac 
venuste  exornant.« 

^Xkggö  pecsétje  elveszett. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


315 


CDLXXXIV. 

1722  november  27,  Bécs, 

III.  Károly  id.  és  iQ.  Odler  Jánosnak  és  Odler  Imrének 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimiram  militare 
erectum  coelestini  coloris,  fun- 
dum  illius  viridi  campo  inter- 
oceupante,  in  quo  integer  leo 
naturaliter  effigiatus  coronatus- 
que,  ore  hiante,  linguaqae  rubi- 
eunda  exerta  et  caada  bifur- 
cata  post  tergum  elevata,  pos- 
terioribus  pedibus  divaricatis 
ereete  stare,  anterioribus  verő 
manipulum  triticeum  tenere  et 
ad  dextram  scuti  oram  con- 
versus  esse  visitur.  Seuto  autem 
incumbentem  galeam  militarem 
craticulatam  seu  apertam,  regio 
diademate,  alium  leonem  aeque 
coronatum,  anterioribus  pedibus 

arcúm  et  sagittas  tenentem  et  inguinetenus  inter  binas,  hinc' 
rubeo,  illinc  verő  coeruleo  coloribus  variatas  alas  aquilinas 
eminentem  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive  cono 
galeae  laciniis  seu  lemniscis  hinc,  flavis  et  coeruleis,  illinc  verő 
candidis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sesé  piacidé  diffundentibus, 
illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1723  február  16-ikán 
Pozsonyban  tartott  részleges  gyfilésén. 

Függő  pecséttel. 

CDLXXXV. 
1722  november  27,  Bécs, 

III.  Károly  Csomortáni  Andrásnak,  Ferencznek,  Istvánnak 
és  Imrének  és  Ferencz  fiának  Jánosnak  nemességet  és  czimert 
adományoz, 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  campo  interoccupante,  super  quo  bini  fulvi  leones, 
tergoribus  sibi  invicem  oppositi,  oribus  hiantibus,  linguisque 
rubicundis  et  caudis  complicatis  ad  tergora  elevatis,  posterioribus 
pedibus   divaricatis,    anterioribus    verő   ad   rapiendum    protensis. 


Digitized  by 


Google 


316 


Magyarországi  czímereslevelek. 


erecte  stantes  et  unus  ad  dexte- 
ram,  altér  verő  ad  sinistram  scuti 
partes  conversi  esse  visuntur. 
Scuto  demum  incumbentem  galeam 
militarem  craticulatam  seu  aper- 
tam,  regio  diademate,  brachium 
humánum  cataphractatum,  nudam 
in  vola  frameam  tenens,  pro- 
ferente  ornatam.  A  summitate 
denique  sive  cono  galea  laciniis 
seu  lemniscis,  hine  flavis  et  coe- 
ruleis,  illinc  verő  candidis  et  rubris 
in  scuti  extremitates  sese  pia- 
cidé difTundentibus  illudque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exornan- 
tibus.« 

Kihirdettetett  Heves  és  Külső- 
Szolnok  vármegyéknek  1723  április  10-ikén  Gyöngyösön  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  Szent-Ivány  család  levéltárában. 


CDLXXXVI. 
1723  február  12  Bécs. 
III.  Károly  a  nyitramegyei  Elefánt  helységből  származó  Kos- 
tyán  Pál  Péternek  a  Zaránd  megyében  fekvő  borosjenői  kincs- 
tári javadalmak  provisorának  és  ugyanott  harminczadosnak,  a 
legutolsó  török  háborúban,  Belgrádnál  szerzett  érdemeiért  nemes- 
séget és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videhcet  mili- 
tare  saphirini  coloris  erectum, 
in  quo  super  monticulum, 
e  scuti  fundo  exurgentem, 
homo  quidam  integrae  statu- 
rae,  vestibus  purpureis  amic- 
tus,  caput  verő  viridi  pileo  tec- 
tus  stare,  manuumque  dextra 
acinacem  capiti  Turcico  infi- 
xum,  eque  sanguine  ejus 
rubricantem  gestare  visitur. 
Scuto  demum  incumbentem 
galeam  militarem  craticu- 
latam sive  apertam,  regio 
diademate  diversis  pretiosis  lapidibus  redimito  ornatam.  A  sum- 
mitate verő   seu   cono   galeae   laciniis  sive  lemniscis,  hinc  flavis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  317 

et  caeraleis,  illinc   verő   candidis  et   rubicundis    in    scuti  extre- 
mitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  decenter  exornantibus.« 
Kihirdettetett  Zaránd  vármegyének  1724  szeptember  26-ikán 
Kriscsorban  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

CDLXXXVIL 
1723  június  17.  Bécs, 
III.  Károly  Gresseghi  Faygenputz  János  György  Rüdiger 
római  szt.  birodalmi  lovagnak,  a  szepesi  kamara  tanácsosának,  a 
sóvári  sóbányák  felügyelőjének  és  fiának  Károly  Mihály  Bernátnak 
a  magyar  báróságot  adományozza,  s  régi  családi  czímerét  megerő- 
sítve, azt  kibővíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  quadrifariam  divisum, 
cuius  superior  dextera  et  inferior  sinistra  rubri  coloris  areae,  grypham 
aureum,  alis  expansis,  cauda  intra  pedes  deflexa,  et  rostro  aperto, 
lingua  rubicunda  exerta,  falculis  dextris  strictum  ensem,  sinistris 
verő  coronam  auream  tenentem  et  pdsterioribus  pedibus  divaricatis 
erecte  stantem  exhibere,  superior  verő  sinistra  et  inferior  dextra 
argenteae  plagae,  ex  colle  viridi  proceram  quercum  viridem,  glan- 
dibus  foliisque  decoram  repraesentare  visuntur.  Scutum  autem 
ipsum  exornatur  corona,  baronibus  propria,  cui  incumbit  galea 
tornearia,  coronata  clathrataque,  gryphum  scutarium  inter  binas 
alas  aquilinas  nigras  inguinetenus  eminentem  proferens.  A  summi- 
tate  denique  sive  cono  galeae  laciniae,  hinc  aureae  et  rubrae, 
illinc  verő  virides  et  argenteae  in  scuti  extremitates  sese  piacidé 
diflfundunt,  illudque  ipsum  decenter  et  venuste  exornant.* 

Az  oklevél  felemlíti,  hogy  a  czímerszerző  apja  Faygenputz 
János  György  több  éven  át  mint  kassai  senator  működött  a  köz- 
ügyek terén,  a  hogy  ezt  Kassa  városának  1722  augusztus  17-ikén 
kelt  bizonyítványlevele  tanúsítja.  Czímerszerzöről  a  következőkép 
emlékezik  meg: 

». .  .  teque  ...  in  anno  millesimo  septingentesimo  tertio,  occa- 
sione  videlicet  praeteritorum  intestinorum  regni  nostri  Hungáriáé 
motuum,  annonam  Eperjessiensem  sub  bloquada  existentem,  aliquot 
centenis  cubuhs  frumenti  non  solum  proprii  tui,  verum  et  ab  aUis 
concrediti  iuvisti,  eidemque  in  tali  necessitate  constitutae  hberaliter 
succurristi,  ac  in  defectu  solutionis  militum  caesareorum  pro  tunc 
sub  bloquada  in  ipsa  civitate  nostra  Eperissiensi  existentium  sti- 
pendium mutuando  procurasti.  Milites  equestris  regiminis  Monte- 
cocculiani  pro  succursu  eiusdem  civitatis  Cassovia  venire,  et  cum 
aucta  annona  feliciter  redire  fecisti,  iisdemque  non  solum  pro- 
prios   equos   tuos,  verum   ad   creditum  tibi  datos,  subministrasti. 


Digitized  by 


Google 


318  Magyarországi  czímereslevelek. 

Postea  verő  dicta  civitate  nostra  Cassoviensi  in  potestatem  rebel- 
liam  deveniente,  ad  eiusdem  obsidionem  armadáé,  sub  commanda 
generális  condam  Rabutin  existenti,  vias,  qua  securias  ire  et  trans- 
ire  possit,  ostendisti.  Forasse  eidem  armadáé  neeessarium  procu- 
randi  et  aequirendi  média  monstrasti,  ac  omnibus  viris  et  módis 
fidelem  tuam  pro  conservatione  eiusdem  armadáé  cum  manifesto 
vitae  et  fortunarum  tuarum  perieulo  operám  adhibuisti.  Ex  post 
verő  eastra  rebellium  ad  Bodrog  Keresztúr  posita,  per  fidelem 
informationem  tuam  invenire  et  totaliter  dissipare  fecisti,  aliaque 
adhue  quam  plurima  (uti  testimoniales  generális  condam  Rabutin 
docent),  pro  tua  erga  augustam  domum  nostram  fidelitate  infracto 
animo  praestitisti.  Tandem  derelietis  et  in  praedam  actis  omnibus 
tum  externis,  tum  intemis  facultatibus  tuis,  e  praefata  civitate  nostra 
Eperiessiensi  cum  reliquis  augustae  domui  nostrae  fidelibus  exeundo, 
in  manus  tumultuantium  incidens,  ad  dirissimos  Szendrővienses 
carceres  coniectus,  rebusque  penes  te  habitis  rursus  privatus,  per 
totum  nefandae  illius  factionis  revolutionisque  tempus  propriis 
tuis  sumptibus  victitando,  in  devotione  augustae  domus  nostrae 
Austriacae  inconcusse  intemerateque  servata  fidelitate  perstitisti, 
et  relictis  dilectae  vitae  socia,  charisque  pignoribus  tuis,  in  princi- 
patum  nostrum  Transylvaniae,  cum  armada  eotum  caesarea  per- 
rexisti,  ibidemque  cum  dispendio  vitae  tuae  ea  omnia,  quae  subdi- 
torum  fidelium  munia  sünt,  pro  posse  ac  viribus  tuis  fecisti  et 
adimplevisti.  Ex  post  verő  cum  armada,  sub  commanda  generális 
condam  Virmond  existente,  sub  dictam  civitatem  nostram  Eper- 
iessiensem  penetrando,  per  occultas  vias,  tibi  alias  bene  cognitas, 
nonnullos  in  eadem  civitate  constitutos  potiores  tum  nobiles,  tum 
cives,  ad  amplectendam  principi  suo  debitam  devotionem  disposu- 
isti,  et  deditionem  omnino  eiusdem  civitatis  ut  plurimum  secun- 
dasti,  qua  in  devotionem  flexa,  ex  ibidem  praevie  relictis  tam 
externis,  quam  internis  facultatibus  tuis,  ad  aliquod  millia  sese 
extendentibus,  nihil  allud,  quam  meram  ruinam  et  desolationem 
reperisti.  Sopitis  autem  praefatis  intestinis  regni  nostri  Hungáriáé 
tumultibus,  fodinarum  Soóvariensium  inspector  constitutus,  in 
eadem  functione  tua,  omnia,  quae  pro  emolumento  aerarii  nostri 
caesareo-regii  adinvenisti,  fideliter  et  cum  omnimoda  satisfactione 
nostra  curasti  et  executus  fuisti.« 

Kihirdettetett  1727  szeptember  19-ikén  a  magyar  király  hely- 
tartótanácsban. Sáros  vármegyének  1727  deczember  13-ikán  Sáro- 
son tartott  közgyűlésén  és  üng  vármegyének  1728  április  10-ikén 
Ungvárott  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  163.  1.  128.  t.  az  ott  közölt  czímer  az  eredetitől 
eltérő,  a  pajzs  nem  négyeit,  hanem  hasított,  az  oroszlán  kék  mezőben 
van,  a  sisakdíszt  kisérő  szárnyak  pedig  hiányzanak. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  319 

CDLXXXVIII. 

1723  július  8,  Prága. 

III.  Károly  Gömrey  Jánosnak,  Hont,  Heves  és  Külső-Szolnok 
vármegyék  táblabirájának  és  gyermekeinek  Gábornak,  Jánosnak, 
Józsefnek  és  Borbálának  régi  nemességüket  megerősítve  régi  czí- 
merüket  megújítja. 

>Seutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  viridi  tricoUe  interoceupante,  super  quo  leo  naturaüter  effi- 
giatus,  ore  hiante,  linguaque  rubicunda  exerta  et  cauda  bifurcata 
post  tergum  elevata,  posterioriDus  pedibus  divaricatis,  anterioribus 
verő  elevatis  ereete  stare,  dextroque  nudam  frameam  vibrare,  et 
sinistro  trés  sagittas  rubeas  fortiter  comprehendere,  ac  ad  dextram 
seuti  oram  conversas  esse  visitur.  Scuto  demum  incumbentem 
galeam  eraticulatam  seu  apertam  regio  diademate,  leonem  inferiori 
similem,  sed  inguinetenus  solum  eminentem  proferente  ornatam. 
A  summitate  sive  cono  galeae  laeiniis  seu  lemniseis,  hinc  coeru- 
leis  et  flavis,  illinc  verő  eandidis  et  rubris,  in  seuti  extremitates 
sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste 
exornantibus.* 

Az  oklevél  szövege  majdnem  az  egész  család  történetét  is 
elmondja,  hogy  czímerszerző  nagyatyja  Magyarország  különböző 
hivatalaiban  szolgált,  apja  a  győri  nemzetőrség  (nationalis  militiae 
Jauriensis  capitaneus)  kapitánya  volt,  majd  így  folytatja: 

». . .  ipse  quoque  ...  in  iuvenili  adhuc  aetate  sua  rudimenta 
militiae  experiri  volens,  cum  in  anno  millesimo  sexcentesimo 
octuagesimo  tertio  archiducalis  civitas  nostra  Viennensis  ab 
immani  christiani  nominis  hoste  Turca  valida  obsidione  cincta 
fuisset,  ipse  etiam  cum  dictis  avo  et  genitore  suis,  sub  ductu 
serenissimi  condam  Lotharingiae  ducis,  armadáé  caesareae  eotum 
commendantis  generahs  et  comitis  Joannis  Eszterházy,  praesidii 
Jauriensis  vicegeneralis,  cum  praesidiaria  militia  Jauriensi,  institutis 
contra  Turcam  diversis  excursionibus  interfuit,  frequentioresque 
plagas  et  vulnera  reportavit;  ubi  autem  Turcae  propudiose  soluta 
obsidione  in  fugám  acti  fuissent,  in  continuata  eorundem  per- 
secutione,  parentem  suum  mediam  inter  victoriam  miserrime  con- 
fossum,  non  sine  moerore  'conspexit  quidem  ast  quantum  in  casu 
patris  doloris,  tantum  in  avi  sui  victoria  ex  resectis  tot  Turcarum 
capitibus  gaudii  et  gloriae  referebat.  Quorum  quidem  praedeces- 
sorum  suorum  heroicis  facinoribus  stimulatus  ipsius  Joannis. Göm- 
rey animus  Mártis  stativa  ulterius  sequi,  gloriamque  adaequare 
conabatur,  ast  minus  feliéi  omine,  dum  etenim,  sub  obsidione 
Budensi  ad  impediendas  Turcarum  invasiones  saepius  excurrisset. 


Digitized  by 


Google^ 


820  Magyarországi  czímereslevelek. 

fato  accidit,  ut  medias  inter  velitationes  captus,  ac  in  diros  Karan- 
sebesienses  carceres  conjectus,  ibidemque  frequentiores  barbáráé 
genti  consuetas  castigationes  et  plagas  sustinens,  nísi  a  comite  a 
Kollovrath,  Erbevillianae  eotum   cohortis  vicecolonello   per  com- 
mutatíonem  captivi  Turcae  liberatus  fuisset,  ob  diuturniores  plagas, 
macerationes,  carcerumque  squalores,  ullimum   haud  dubie  diem 
ibidem  obire  debuisset,  pristinam  tandem  nactus  libertatém,  denuo 
martios  conatus  continuavit,  sed  longe  infeliciori    adhue    sortis 
alea.  Nam  oceasione  illa,  ubi  Haislerimn  et  marchionem  a  Doria, 
ambos  generális  iniquis  Tököly  conatibus  circamventos,  non  tan- 
tum  victoriam,  sed  et  armatas  manus  hosti  porrigere,  ac  in  diram 
captivitatem  labi   contigisset,  eundem   etiam   compluribus  iisque 
lethalibus  plagis  sauciatum,  eadem  mansit  calamitas,  et  quemad- 
modum  cum  iisdem  generalibus  aequalis   sors,  ita  pro  inferiori 
status  et  vulneribus  lassati  corporis  moesta  constitutione  duriores, 
ac  christiano  homine  indigni  carceres  eundem  tetigerunt,  e  quibus 
nutu  dextrae  omnipotentis  liberatus,  fractis  viribus  quietem  indul- 
gere  conabatur  quidem,  ast  recenter  sopiti  in  praefato  regno  nostro 
Hungáriáé    motus    Rakocziani    debitaque  erga  legitimum  regem 
homagialis,  eaque  intemerata  eiusdem  fidelitas  prohibebat,  verum 
totó  praeattactorum  motuum  tempore,  sub  ductu  generalium  Vallis 
et    Sickingen    metata    castra    secutus,  in   conflictu   Vadkertiensi, 
aliisque  in   occasionibus  ea,   quae   fidelem  a  teneris   ad    seram 
usque  senectutem  legitimo  regi   suo  servientem  militem  et  sub- 
ditum  decebant,  indefessorum  militarium  laborum  exhibuit  speci- 
mina.  Sopitis  tandem  praefatis  intestinis  regni  motibus,  paulo  post 
dictorum  comitatuum  Honth,  Heves  et  Exterioris  Szolnok  tabulae 
iudiciariae   assessoratus  ofíicium  consequi  meruit,  in  quo  a  com- 
pluribus iam  annis  servitium  nostrum  caesareo-regium,  publicum- 
que  regni  commodum,  pro  virium  suorum  possibilitate  promovere 
non  desinit.* 

Kihirdettetett  Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyéknek  1724 
február  20-ikán  Egerben  tartott  folytatólagos  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  202.  1.   161.  t. 

CDLXXXIX. 
1724  oUóher  27.  Bécs. 
III.  Károly  Csíkszentmártoni  Antalfi  János  erdélyi  püspök- 
nek magyar  báróságot   adományoz  s  régi  családi   czímerét  meg- 
erősíti. 

».  .  .  leonem  videlicet  semissem,  regio  ex  diademate  super 
monticulum,  scuti  fundum  occupantem,  posito  prostantem,  dex- 
teroque  pedum  crucem  erecte  gestantem  .  .  .* 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  321 

A  ezímerleírás  nem  említi  a  pajzs  szinét,  mely  ibolyaszín. 
A  zöld  halom  hármas  halomalakot  mutat,  a  sisakon  sisakdisz 
nincs,  csak  drágaköves  nyilt  arany  korona.  A  takarók  színe  mind- 
két oldahról  ibolya-arany. 

Az  oklevél  czímerszerző  tanulmányairól-  és  életmenetéről 
következőkép  emlékezik  meg: 

»consideramus  enim  te  eum  esse,  ut  qui  in  aetate  litera- 
turae  capaci  talentum  tuum,  coelitus  tibi  concessum,  ita  applicare 
studuisti,  ut  illius  adjutorio  suo  tempore  divinae  gloriae  incre- 
mento  cum  fructu  prodesse  valeas,  quo  motivo  inductus,  hoc  fine, 
literarii  cultus  exordio  in  patria  tua  sumpto  non  desiisti  huic 
conamini  ibidem  colophonem  imponere,  sed*  amplioris  scientiae 
impulsu  ardens,  relictis  patriis  laribus,  susceptoque  periculoso  pro 
illius  aevi  circumstantiis  itinere,  te  ad  celeberrimam  Tyrnaviensem 
universitatem  solerter  contulisti,  ubi  inter  numerosam  ingenio  et 
sagacitate  multum  valentem  Palladis  stúdiósam  catervam,  non 
intermisisti  ea  de  tuo  conatu  et  progressu  edere  specimina,  quibus 
nonmodo  Deo  et  tuis  moderatoribus  te  acceptum  redderes,  verum 
de  te  aliorum  ad  incitamentum  tuí  boni  nominis  et  laudabilis 
memóriáé,  ac  omnis  vestigiae  reliqueris,  quibus  ita  emensis,  redux 
in  pátriám  tuus  scopus  is  erat,  ut  ovili  Christi  te  utilem  pascen- 
darumque  ovium  saluti,  totum  quantum  sacrificares,  quo  in  pro- 
posito,  primum  parochialia  fatigia,  expost  generális  vicariatus  et 
causarum  in  spiritualibus  auditoratus,  sub  gravibus  etiam  tempo- 
rum  vicissitudinibus,  demum  canonicatus  cathedralis  ecclesiae 
Albae-Carolinensis  ac  praepositurae  majoris,  ita  suscepisti  munia, 
ut  in  eorundem  cura  non  nisi  de  pio  zelo,  doctrina  et  exem- 
plari  vita  tui  famam  ampliaveris,  eoque  majestati  nostrae  motiva 
te  episcopali  charactere  benigne  insigniendi  substraveris.« 

Kihirdettetett  1725  április  16-ikán  a  három  erdélyi  nemzetnek 
április  9-ikére  Kolozsvárra  hirdetett  országgyűlésén. 

^üggő  pecséttel. 

V.  ö.  — y.  J.  Siebmacher's  Grosses  und  Allgemeines  Wappen- 
buch,  Der  Adél  von  Ungarn  etc.  Archaeologiai  Értesítő,  1886.  évf. 
275.  1. 

CDXC. 
17:^0  márczius  5.  Komárom, 
Komárom  vármegye  közönsége  bizonyságot  tesz  Márky 
Ferencznek,  feleségének  Kovács  Katalinnak,  és  gyermekeinek 
Ferencznek,  Imrének  és  Judithnak,  továbbá  testvérének  Imrének, 
feleségének  Mészáros  Judithnak  és  gyermekeiknek  Judithnak  és 
Erzsébetnek  nemességéről,  kik  a  m.  kir.  helytartótanácsnak  1724 

Áldásy,  A  M.  N.  Múzeum  czimeresl eveiéi.  ^1 


Digitized  by 


Google 


322 


Magyarországi  czimereslevelek. 


szeptember  12-ikén  kelt  rendelete  értelmében  az  1724  november 
6-ikán  Komáromban  tartott  vizsgálat  alkalmával  nemességüket 
Komárom  vármegyének  1698  január  8-ikán  kiadott  nemesi  bizony- 
ságlevelével igazolták. 

Az  oklevél  élére  festett  czímer- 
kép  kék  mezőben  zöld  alapon  arany 
leveles  koronán  könyöklő  pánczélos 
kart  ábrázol,  mely  markában  buzo- 
gányt tart,  sisakdíszűl  pedig  a  pajzs- 
beli  alakot  mutatja.  A  takarók 
szine  jobbról  arany-kék,  balról  ezüst- 
vörös. 

Hártyán,  festett  czímerképpel,  rá- 
nyomott pecsét  nyomaival 


ODXCI. 

1725  oUóber  16.  Bécs. 

III.  Károly  Pirolt  Mihály  Ignácznak,  Selmeczbánya  főbirájá- 
nak  és  bányásznak,  feleségének  Szolcsány  Borbálának,  gyerme- 
keiknek Jánosnak,  Lipótnak,  Ignácznak,  Józsefnek,  Katalinnak, 
Máriának  és  Borbálának  az  I.  Lipóttól  nyert  nemességüket,  miután 
nemesi  levelük  elveszett,  és  czímerüket  újból  megerősíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  aureo 
baltheo  dextro  diagonali  insignitum,  in  quo  trés  consequenter 
positae  arbores  ceraseae  maturis  iam  fructibus  onuste  cernuntur, 
quibus  bini  orioli  fructibus  inhiantes  ex  utraque  parte  advolare 
visuntur.  Scuto  autem  incumbentem  galeam  militarem  craticulatam 
seu  apertam,  regio  diademate,  tertium  oriolum  inferioribus  simi- 
lem,  ramusculum  ab  arbore  avulsum  in  rostro  tenentem  et  ad 
volandum  propensum  proferente  ornatam.  A  summitate  verő  sive 
cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis  ab  utrinque  flavis  et  coeruleis, 
in  seuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum 
decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Hont  vármegyének  1725  deczember  29-ikén 
Tompán  tartott  közgyűlésén. 

^^SS^  pecsétje  elveszett. 
Siebmacher,  505.  1.  368.  t. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  323 

CDXCII. 
1725  október  16.  Bécs.  /. 

III.  Károly  Torkos  Jakab  veszprémvármegyei  perceptomak, 
feleségének  Cseh  Erzsébetnek  és  gyermekeiknek  Istvánnak,  Jakab- 
nak, Jánosnak,  Józsefnek,  Zsuzsannának  és  Rebekkának  régi 
nemességüket  megerősítve,  czímert  adományoz. 

>Scutum  videlieet  militare  erectum,  in  quo  e  fundo  prasino 
seu  viridi  assurgit  urticae  plánta,  stipantibus  illám  hinc-inde  duo- 
bas  aureis  leonibus.  Scuto  incumbit  galea  tornearia  clathrata, 
<?oronataque,  situ  pro .  more  obliquo,  unde  apex  assurgit  truncus 
arboris  fusci  coloris,  decussis  ramis,  ex  cuius  parte  dextera  ala 
aquilina  nigra  et  expansa,  a  summitate  verő  seu  cono  galeae 
laeiniae  parte  ex  utraque  aureae  et  rubeae,  in  scuti  extremitates 
sese  piacidé  diffundentes,  illudque  ipsum  decenter  ae  venuste  exor- 
nantes  cemuntur.* 

A  leírás  nem  említi  meg  a  pajzs  szinét,  a  mely  vörös. 

Kihirdettetett  Veszprém  vármegyének  1726  május  1-én 
Pápán  tartott  közgyűlésén. 

IB^üggő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  675.  1.  466.  t. 

CDXOIII. 

1728  április  28.  Laxenburg. 

III.  Károly  Löffler  András  Antalnak,  a  darmstadti  ezred 
századosának,  feleségének,  a  római  szt.  birodalmi  lovagi  rangú 
szülőktől  származó  Ernqueli  Weiszenborn  Anna  Jozefának  és  gyer- 
mekeinek János  József  Gáspárnak  és  Mária  Annának  nemességet 
és  czímert  adományoz  és  az  indigenatusi  eskü  letevését  bizo- 
nyítja. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  aureum,  fundum  illius 
viridi  campo  interoccupante,  super  quo  gryphus  ruber  corona 
aurea  redimitus,  rostro  aperto,  linguaque  rubicunda  exerta,  alis 
€xpansis,  posterioribus  pedibus  divaricatis,  caudaqae  intra  pedes 
projectá  erecte  stare  et  ad  dextram  scuti  oram  conversus,  pedum 
anteriorum  dextro  nudum  pugionem  tenere  visitur.  Scuto  autem 
incumbentem  galeam  militarem  craticulatam  seu  apertam,  regio 
diademate  alium  gryphum  inguinetenus  eminentem,  inferiorique 
similem,  inter  rubras  et  aureas  struthionum  plumas  proferente 
omatam.  A  summitate  demum  sive  cono  galeae  laciniis  seu  lem- 
niscis,   ex  utraque   parte   aureis   et  rubeis   in   scuti  extremitates 

21* 


Digitized  by 


Google 


324 


Magyarországi  czimereslevelek. 


sese  piacidé  diffundentibus,  illudque  ipsum  decenter  et  venuste 
exornantibus.« 

Az  oklevél  megemlíti,  hogy  czlmerszerző  életének  24-ik  évé- 
től kezdve  úgy  a  törökök,  mint  Rákóczi  ellen  harczolva  szerzett 
magának  hadi  érdemeket  egy  oly  ezredben,  mely  már  egy  száza- 
zadon  túl  szolgálta  az  uralkodót. 

^^ggö  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  380.  1.  285.  t. 


CDXCIV. 
1730  deczemher  13.  Bécs, 

III.  Károly  király  Kozma  LŐrincznek  és  Simonnak,  feleségeik- 
nek, (az  utóbbinak  névleg  is  megnevezett  nejének  Szabó  Erzsé- 
betnek,) erdélyi  nemeseknek  magyar  nemességet  és  czimert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  coe- 
lestini  coloris,  in  cuius  campo  sive  area 
regium  diadema  gemmis  atque  unioni- 
bus  decenter  redimitum  est  locatum, 
cui  brachium  humánum  ab  humero 
resectum  cubitotenus  inniti  et  pugio- 
nem  evaginatum  sursum  tenere  con- 
spicitur.  Supra  scutum  galea  militaris 
craticulata  est  posita,  quam  aliud  dia- 
dema regium  inferiori  simile  contegit. 
A  summitate  verő  seu-  cono  galeae  laci- 
niae  seu  lemnisci  diversi  coloris,  hinc 
inde  affluentes  utrasque  scuti  margi- 
nes  pulcherrime  ambiunt  et  exor- 
nant.« 

A  leírás  nem  említi  meg,  hogy 
a  pajzsban  a  korona  zöld  mezőre  van  helyezve,  nem  említi  a 
sisakdíszt  sem,  mely  a  pajzsbeh  alak;  végül  a  takarók  szine  is 
adva  van,  jobbról   arany-kék,  balról  ezüst-vörös. 

Az  oklevél  szövegében  a  czímerszerzők  régi  nemességéről 
tétetik  említés.  Megemlíti  az  oklevél,  hogy  czímerszerzők  Kézdi- 
székböl,  Szentlélekből  származnak,  jelenleg  egyikük  Tállyán,  a 
másik  Egerben  lakik,  s  hogy  Apafy  Mihály  alatt  vétettek  föl  az 
erdélyi  nemesek  sorába. 

Kihirdettetett  1731  október  23-ikán  Heves  és  Külső-Szolnok 
vármegyéknek  Egerben  tartott  tisztújító  közgyűlésén. 
^^ggö  pecséttel. 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  325 

Siebmacher,  337.  1.  255.  t.  és  u.  a.  Siebenbürger  Adél,  182.  1. 
121.  t.  a  Kézdiszentléleki  Kozma  családnak  egy  ettől  egészen  eltérő 
czimerét  közli,  és  a  III.  Károly  által  adományozott  armalist  nem  is 
említi. 

CDXCV. 

1736  április  30.  Laxenburg. 
III.    Károly    az   erdélyi    főkormányzószékkel    tudatja,    hogy 
Szentmiklósi   és   Óvári    Pongrácz    Györgyöt,   volt   erdélyi  udvari 
tanácsost   és   referéndariust  jelenleg   pedig   az   erdélyi    Ítélőtábla 
elnökét  bárói  méltósággal  tüntette  ki. 

A  főkormány széknek  1751  július  16-ikán  Nagyszebenben  kelt 
átiratában. 

CDXCVI. 
1739.  márczius  5.  Bécs. 
III.  Károly  Jurkovics   Mátyásnak  és  Pálnak,  nagybátyjuknak 
J  urkovics  Ferencz  Miklósnak  előbb  komáromi  és  tóth-váradi  helyet- 
tes   harminczadosnak,    később   a   bécsi  bank    hites   jegyzőjének 
érdemeire  való  tekintetből,  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  rotundum,  quadrifariam  perpendi- 
<3ulariter  divisum,  in  cuius  superiore  dextra  et  inferiore  sinistra 
rubei  transversae  virentes  viae,  in  inferiori  verő  pariter  dextra 
et  superiore  sinistra  flavi  coloris  partibus  integri  bini  leones,  crisio 
colore  adumbrati,  divaricatis  posterioribus  pedibus  et  caudis  bifur- 
catis  ad  tergora  elevatis,  linguisve  rubicundis  exertis  erecte  stan- 
tes,  et  hic  quidem  posteriore,  ille  verő  anteriore  dextris  pedibus 
ahud  minus  scutum  in  meditulUo  ipsius  principális  scuti  locatum, 
bifariam  aeque  perpendiculariter  candido  et  crisio  coloribus  dis- 
criminatum  ac  in  dextra  parte  tribus  radiantibus  stellis  in  tetri 
coloris  lamina  accommodatis,  in  sinistra  verő  binis  lauri  frondi- 
bus  per  formám  crucis  positis  exomatum  sustinere  cernuntur. 
Ipsi  denique  rotundo  scuto  incumbentem  galeam  militarem  gla- 
tratam  seu  apertam,  regio  diademate,  virum  cataphractum  et  caput 
casside  rubris  strutionis  plumis  ornata  textum,  atque  manuum 
sinistra  sinistrum  pariter  latus  fulcientem,  dextra  verő  sursum 
elevata  nudam  frameam  in  vola  tenentem,  inter  binas  nigras 
expansas  aquilinas  alas  cingulotenus  proferente  ornatam.  A  sum- 
mitate  verő  seu  cono  galeae  laciniis  seu  lemniscis,  utrinque  can- 
didis  et  rubris  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentibus, 
illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exomantibus.* 


Digitized  by 


Google 


326  Magyarországi  czímereslevelek. 

Kihirdettetett  Bihar  vármegyének  1739  deczember  9-ikén 
Várad-OIasziban  tartott  particularis  gyűlésén,  miután  az  uralkodó 
dögvész  miatt  közgyűlés  nem  volt  tartható.  Ferdinyi  János  bihar- 
vármegyei táblai  ülnök  és  megyei  jegyzőnek  az  oklevél  hátlapján 
olvasható  följegyzése  szerint  a  ezlmereslevél,  miután  a  czímerszerzö 
1771  április  28-ikán  fiörökös  nélkül  meghalt,  a  vármegyének  1773 
május  25-ikén  Nagyváradon  tartott  közgyűlésén  hozott  határozata 
folytán  közköltségen  megvásároltatott. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  278.  1.  210.  t. 

CDXcvn. 

1741  szeptember  25.  Pozsony,  i^ 

Mária  Terézia  Primóczi  Szentmiklóssy  Istvánnak  a  magyar 
báróságot  adományozza,  s  régi  ezímerét  megerősítve  azt  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  coerulei  coloris,  exhi- 
bens  pelicíttium  colle  super  viridi  et  petroso,  alis  expansis,  pec- 
tusque  laniantem,  unde  copiosus  pro  more  fluit  sanguis.  Scuto 
imposila  corona  baronibus  propria,  unde  galea  assurgit  tomearia,. 
auro  coronata  clathrataque  pariter  reducta  et  purpura  sufTulta^ 
torque  ac  monili  circumducta,  cuius  apex,  manus  amictu  rubeo 
et  stricta  framea  exsectum  iugulotenus  Turcicum  caput,  inter 
iugum  alarum  aquihnarum  expansarum  nigrum,  laciniae  deflu- 
entes  a  dextris  aureae  et  eoeruleae,  a  sinistris  verő  argenteae  et 
rubeae.« 

Az  oklevél  a  czímerszerzö  családjabelieinek  érdemeiről  is 
megemlékezik : 

»proavus  .  .  .  tuus,  ut  occasione  ferventis  attunc  belli  Tur- 
cici  necessitatibus  publicis  consulatur,  contributionis  publicae 
exactione  (temporis  iniuria)  gravi  existente,  ne  ex  defectu  tali 
altissimum  regis  servitium  et  boni  publici  conservatio  remoram 
patiatur,  avitae  haereditatis  bona  in  hypothecam  locare,  conge- 
stumque  hac  ratione  aes,  memoratae  contributionis  loco  in  publi- 
cum  convertere  non  dubitavit.  Avus  verő  tuus  occasione  ultimo- 
rura  authore  Rakoczio,  intestinorum  regni  Hungáriáé  motuum^ 
amore  fidei  in  naturalem  regem  et  dominum  suum  et  boni  pub- 
lici maluit  teterrimos  carcerum  squallores,  queis  per  rebelles 
iniectus  erat,  ad  excecationera  usque  sui  páti,  quam  vei  latum 
unguem  a  debita  in  legitimum  regem  devotione  desilire.  Páter 
demum  tuus,  qua  comitatus  Gömöriensis  duodecim  annorum 
decursu  vice-coraes,  praeter  diversa  alia,  tum  in  puncto  iustitiae, 
cum  et  provincialibus  rebus  utilia  et   fideha  servitia  in  sustenta- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  327 

tionem  militiae  regiae  notabile  aes  peraenumeravit  et  in  promo- 
tionem  utilitatis  aerarii  nostri  regii  nonnullas  notabiles  fiscalitates 
denuntiavit.«  Czímerszerzö  maga  iQúságában  a  közhivatali  majd 
a  katonai  pályán  működött,  résztvett  a  franczia-spanyol  háború- 
ban mint  a  Pálffy  gyalogezred  századosa  hat  éven  át,  majd  az 
ezred  részére  toborzást  végzett,  végűi  pedig  gróf  Uhlefeldet 
kisérte  el  a  török  portához  követségben. 

Kihirdettetett  Zemplén  vármegyének  1741  deczember  16-ikán 
Varannó  városában  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  631.  1.  444.  t. 

CDXCVIII. 
1744  november  13,  Bécs. 

Mária  Terézia  Magyar-Bényei  Radák  Istvánnak,  a  Vetési-féle 
gyalogezred  századosának,  és  Lőrincznek  és  az  utóbbi  feleségének 
Bánffy  Máriának,  megemlítve,  hogy  régi  nemesi  családból,  anyai 
részről  pedig  grófi  családból  származnak,  bárói  rangot  adományoz, 
és  régi  czímerüket  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  horizontaliter  seu  trans- 
versim  sectum,  superiore  sui  parte  argenteum  exhibens  duos 
leones  erectos,  falculis  tenentes  laurum  viridem,  et  quasi  de  illa 
concertantes,  in  inferiori  autem  rubeum  duo  brachia  armata,  hinc 
stricta  framea  amputatum  Turcicum  caput,  inde  sclopo  majori 
impositum  laterale  verutum  vulgo  bajonet,  decussatim  ostentantia, 
scutum  insitum  seu  ut  vocant  pectorale  coeruleum,  regia  corona 
antiqua  insignitum,  inter  duos  angues  coronatos  sinuatim  circum- 
ductos  et  caudatenus  implicitos.  Scutum  est  redimitum  corona 
baronibus  dari  consueta,  unde  assurgunt  binae  galeae  torneariae 
coronatae,  situ  erga  invicem  obliquo  positae,  purpura  suffultae,  auro 
reductae,  torquibus  ac  monilibus  circumductae,  suisque  respective 
apicibus  fastigiatae,  príma  quidem  leone  scutario  cum  lauro,  et 
secunda  brachio  itidem  scutario  caput  Turcicum  ostentante,  laci- 
niae  demum  a  dextris  aureae  ac  coeruleae,  a  sinistris  verő  argen- 
teae  et  rubrae  ad  scuti  latéra  defluunt  illudque  pulcherríme 
ambiunt  et  exornant.* 

Kihirdettetett  1747  május  15-ikén  az  erdélyi  három  nemzet- 
nek ez  év  január  23-ikára  Nagy-Szebenbe  hirdetett   közgyűlésén. 

Függő  pecséttel,  a  báró  Radák  család  levéltárában. 

Siebmacher,  525.  1.  379.  t. 


Digitized 


by  Google 


328  Magyarországi  czímereslevelek. 

CDXCIX. 
1744  november  13.  Bécs. 
Mária  Terézia  Kis-Rhédei  Rhédei  Józsefnek,  Lászlónak  és 
Jánosnak,  az  erdélyi  gyalogezred  századosának,  továbbá  Mihály- 
nak, Pálnak  és  Zsigmondnak,  József  nejének  Homoród-szent- 
raártoni  Biró  Katalinnak,  gyermekeiknek  Farkasnak  és  Klárának, 
László  feleségének  Magyar-Bényei  Radák  Erzsébetnek,  a  grófi 
rangot  és  czimert  adományozza. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  in  quatuor  campos  seu 
areas  et  medianum  inter  has  umbonem  divisum,  quarum  duae, 
dextra  nimirum  superior  et  leva  inferior  una  cum  dicto  mediano 
umbone  coelestino  colore  tinctae  partes,  illa  foenicem  ex  nido 
suo  ad  redivivum  sui  aevum  rogum  sibi  excitantem,  seque  eo 
cremantem,  quo  stemmatis  vestri  hac  nostra  clementia  in  suum 
rursus  splendorem  exsurgentis  symbolum  referat,  ista  verő  inte- 
grum  fulvum  leonem  naturaliter  etfigiatum,  qui  divaricatis  poste- 
rioribus  pedibus,  cauda  bifurcata  ad  tergum  eíevata,  oreque  hiante, 
capite  regio  diademate  örnato,  tota  corporis  mole  erecte  stare  ac 
anteriorum  pedum  dextro  ad  rapiendum  protenso,  sinistro  nudum 
ensem  per  pectus  sibi  transfixum  manubriotenus  fortiter  compre- 
hensum  tenere  cemitur,  et  reliquae  duae  ex  adverso  rubro  colore 
distinctae  partes  brachium  humánum  cataphracto  tectum  et  ex 
cubito  paullo  reeurvum,  manuque  in  exteriorem  scuti  partém 
utrobique  obversa  evaginatam  rhomphaeam  stringens,  tandemque 
medianus  scuti  umbo  subtus  trés  cespite  virentes,  sibique  iunctos 
monticulos,  eorumque  in  medio  stantem  naturali  forma  expres- 
sum  olorem  in  se  conlinent,  et  scuto  trés  coronatae  galeae  mili- 
tares  craticulatae  incumbunt,  quarum  in  medio  sita  brachium 
pariter  humánum,  in  parte  verő  dextra  foenicem  et  in  sinistra 
olorem  forma  inferioribus  simili  protendunt,  et  denique  ab  extre- 
marum  utrinque  galearum  cono  laciniae  seu  lemnisci,  hinc  rubro 
et  argenteo,  inde  verő  coelestino  et  aureo  mixtim  coloribus  de- 
fluunt  et  scuti  latere  pulcherrime  ambiunt  et  exomant.« 

Az  oklevél  a  család  régi  történetéről  is  megemlékezik;  meg- 
említi, hogy  a  család  leszármazása  1340-től  1730-ig  megszakítás 
nélkül  egy  folytában  lehozható,  majd  így  folytatja: 

».  .  .  sub  glorioso  adhuc  Mathiae  Corvini,  regis  Hungáriáé 
regimine,  Paulum  ohm  de  Rhede  dictae  Transylvaniae  vaivodali 
eminentia  authoritateque  praefuisse,  eiusque  filium  Joannem  ob 
adversarium  suum  sub  oculis  praelibati  regis  singulari  certamine 
fusum,  in  huius  martialiter  editi  facinoris  praemium  ab  eodem 
rege  certas  possessiones  reportavisse,  anno  dein  1613"^  Gabrielis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  829 

Báthori  Transylvaniae  attunc  principis  tempore,  Petrum  Rhedei 
supremum  eiusdem  principis  equitatus  chiliarchum,  Franciscum 
verő  Rhedei  consiliarium,  comitatus  Bihariensis  comitem  ae  arcis 
et  praesidii  Varadinensis  capitaneum  utrobique  supremum,  neonon 
ab  augustissimo  tunc  temporis  imperatore  Mathia  inter  reges 
Hungáriáé  eius  nominis  secundo,  tametsi  idem  Franciscus  Rhedei 
in  memorati  Transylvaniae  principis  esset  servitiis,  ob  in^ignes 
tamen  eius  virtutes  in  equitum  auratum  evectum,  item  anno 
1616*®  Paulum  Rhedei  Transylvaniae  pariter  principis  Gabrielis 
Bethlen  supremum  thesauri  quaestorem,  et  tandem  anno  1648'''* 
sub  Georgio  Rákóczi  Transylvaniae  itidem  principe,  Franciscum 
Rhedei  nunc  dicti  principis  a  consiliis  secretioribus,  comitatusque 
Maramarosiensis  supremum  comitem  et  titulo  magnifici  iusignitum, 
anno  verő  1651"'®  Joannem  Rhedei  sedis  siculicalis  in  saepedicto 
Transylvaniae  principatu  Udvarhelly  supremum  iudicem  regium 
exstitisse,  anno  demum  1658®  Franciscum  Rhedei  unanimibus 
statum  et  ordinum  Transylvaniae  suffragiis  in  principem  eiusdem 
principatus  electum,  quod  tantae  dignitati  adipiscendae  non  virtus 
sibi  sed  fortuna  stabiliendae  defuerit,  docuisse,  eundemque  ab 
augustissimo  gloriosae  memóriáé  imperatore  Leopoldo  et  rege 
Hungáriáé  avo  et  praedecessore  nostro  desideratissimo  ad  gradum 
et  dignitatem  comitum  sublimatum,  et  a  serenissimo  quondam 
rege  Joanne  Casimiro  ac  republica  Poloniae  huius  regni  indigena- 
tus,  ac  nobilium  iure  donatum  fuisse  .  .  .« 

Kihirdettetett  1746  márczius  1-én  az  erdélyi  rendeknek  ez 
év  február  15-ikére  Nagy-Szebenbe  hirdetett  országgyűlésén. 

l^nggö  pecséttel,  a  gróf  Rhedei  család  levéltárában. 

Siebmacher,  542.  1.  390.  t. 

D. 
1746  szeptember  11.  Bécs. 
Mária  Terézia   Herlein   Xav.   Ferencznek   a    támokmesteri, 
továbbá  a   magyar  kanczelláriai   hivatalban   szerzett  érdemeiért 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  viride,  exhibens  canthe- 
rium  argenteum  oneratum  binis  juncis  prascinis  seorsum  ductis, 
et  in  capite  rosa  rubea,  auro  umbilicata,  inferius  autem  conco- 
mitatum  anchora  argentea  erecta.  Scuto  incumbit  galea  tor- 
nearia  coronata,  clathrataque,  nobilibus  dari  consveta,  cuius  apex 
trés  plumae  strutionicae,  quarum  média  argentea,  dextra  viridis  et 
sinistra  rubea,  laciniis  a  dextris  argenteis  et  viridibus,  a  sinistris 
verő  argenteis  et  rubeis,  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffun- 
dentibus  illudque  debite  ac  venuste  exornantibus.« 


Digitized 


by  Google 


330  Magyarországi  czimereslevelek. 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének  1746  deczember  3-ikán 
Pozsonyban  tartott  közgyűlésén. 

Függő    pecsétje    elveszett,  a  báró    Balassa  család  levéltárában. 
Siebmacher,  233.  1.   181.  t. 

Dl. 
1746  deczember  ő.  Bécs, 
Mária  Terézia  Bobok  Mihály  m.  k.  helytartótanácsi  taná- 
csosnak, több  mint  32  évi  szolgálataiért,  —  1714-ben  kezdve 
szolgálatait  egymásután  mint  juratus  nótárius,  koncipista,  expe- 
ditor,  registrator,  a  királyi  pecsétek  és  levéltár  őrzője,  a  kamara 
secretariusa  szolgált  —  régi  nemességét  megerősíti,  a  Föl-bári 
előnevet  adományozza  és  czímerét  kibővíti. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  coelestini  ac  coerulei 
coloris,  in  quo  binae  candidae  columbae  sibi  obversae,  dimidiatam 
laurum  rostro  tenentes,  inducta  per  insitionem,  a  basi  sursum 
aurea  lata  cuspide,  pyramidaliter  seu  in  formám  pyramidis,  in 
qua  conspicua  est  excrescens  e  fundo  viridi  arbor  procera  lauri, 
decenter  comata,  el  hinc  atque  hinc  binae  rosae  rübeae,  argento 
umbilicatae.  Scuto  huic  superinductum  caput  scutarium  rubeum, 
in  quo  cernitur  leo  aureus,  versus  stellam  matutinam  (cinosuram 
dixeris)  in  angulo  dextero  collocatam  gradiens,  Hngua  caerulea 
exerta  et  falculis  pariter  caeruleis,  cauda  super  tergum  projecta 
in  nodum.  Scuto  incumbit  galea  tornearia  auro  coronata  clathra- 
taque,  purpura  suffulsa,  auro  reducta,  torque  ac  monili  pariter 
aureis  circumducta,  cuius  apex  e  columbis  scutariis  una,  integram 
ex  dimidiatis  coalescentem  laurum  rostro  gestans,  inter  duas 
proboscides  elephantinas,  scuti  tincturas  alternantes,  et  ita  partitas, 
ut  color  colori,  et  metallum  metallo  correspondeat.  Laciniae  a 
dextris  argenteae  et  caeruleae,  a  sinistris  autem  aureae  et  rubeae, 
in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diffundentes,  illudque  debite  ac 
venuste  exornantes.« 

A  sisakdlszt  kisérő  két  szarv  közül  a  jobboldali  kékkel  és 
ezüsttel,  a  baloldali  vörössel  és  aranynyal  vágott. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  68.  1.   54.  t. 

DII. 

1749  április  2L  Bécs, 
Mária  Terézia  Kutnári  Jászy  Pál  m.  k.  kamarai  tanácsosnak 
e  minőségben  tett  több  mint  20  évi  szolgálataiért,  és  feleségének, 
régi,  1668-ban  I.  Lipót  által  megerősített  nemességének  épségben- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  331 

tartásával,  a  magyar   báróságot   adományozza   és  régi  czímerét 
kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  fundum 
illius  trifida  petra  interoccupante,  in  cuius  eminentiori  média  ful- 
vus  leo  naturaliter  depictus,  cauda  bifurcata,  ore  hianti,  linguaque 
rubicunda  exerta,  binis  anterioribus  pedibus  regium  diadema 
aureum  gestans  sursum  erecte  stare  visitur.  Scuto  incumbentem 
galeam  militarem  craticulatam  sive  apertam  regio  diademate,  ex 
eoque  alium  itidem  fulvum  leonem,  inferiori  per  omnia  conformem, 
binas  inter  nigras  aquilinas  alas  constitutum,  binis  anterioribus 
pedibus  regium  pariter  diadema  tenentem  proferente  ornatum. 
A  summitate  verő  sive  cono  galeae  lacinis  sive  lemniscis,  hinc  flavis 
et  caeruleis,  illinc  autem  candidis  ac  rubeis,  in  scuti  extremitates 
passim  sese  diffundentibus  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste 
exomantibus.« 

Függő  pecséttel. 
Siebmacher,  269.  1.  205.  t. 


DIII. 

17Ő1  augv^ztus  27.  Pozsony,  /^" 

Mária  Terézia  Vogl  János  Józsefnek,  a  Nádasdy  lovasezred 
kapitányának  és  kvártélymesterének  és  fiának  Vogl  Antal  József- 
nek nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  horizontaliter  bipartitum, 
superiore  sui  parte  argenteum,  nascentem  aquilam  nigram  rostro 
aperto  et  lingua  sanguinea  exerta,  alisque  expansis,  inter  duas 
regionis  cephalicae  angulis  inscriptas  stellas  sexangulas  caeruleas 
exhibens,  inferiore  verő  sui  parte  saphirini  coloris,  palum  aureum, 
rosa  rubea  pentaphylla  gemmata  argento  insignitum  deferens. 
Scuto  superincumbit  galea  tornearia  clathrata  coronataque,  situ 
obliquo,  cuius  apex  inter  duo  bubali  cornua,  hinc  aureo  et  atro, 
illinc  caeruleo  et  argenteo  coloribus  discriminata,  falco  colore 
nativo  repraesentatus  et  in  pedes  erectus.  Laciniis  a  dextris  aureis 
et  nigris,  a  sinistris  verő  caeruleis  et  argenteis  in  scuti  latéra 
venuste  defluentibus.* 

Kihirdettetett  Sopron  vármegyének  1751  október  5-ikén 
Nemeskéren  tartott  közgyűlésén. 

Az  oklevél  megemlíti,  hogy  czímerszerző  a  katonai  pályán 
már  19  esztendő  óta  működik. 

^^^^o  pecséttel. 

Siebmacher,  722.  1.  494.  t. 


Digitized 


by  Google 


HH2  Magyarországi  czímereslevelek. 

DIV. 
1754  február  25.  Bécs, 
Mária   Terézia   Lassgallner    Mihály   Gáspárnak,    a    Bethlen 
gyalogezred  századosának,  a  bajor-franczia  és  porosz  háborúkban 
szerzett  érdemeiért,  feleségének  Ottlik  Mária  Annának  és  leányá- 
nak Mária  Annának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectum  quadrifariam  partitum, 
prioré  et  posteriore  sui  parte  viride  gryphum  argenteum,  in 
posteriores  pedes,  cauda  intra  hos  depressa  erectum,  rostro  aperto 
et  lingua  rubicunda  protensa,  alis  pone  tergum  expansis,  anteriorum 
pedum  dextris  falculis  evaginatam  frameam  stringentem  et  singu- 
lum  interiora  scuti  respicientem.  Secunda  verő  et  tertia  sui  parte 
argenteum,  nigram  anchoram  palariter  locatam  exhibens.  Scuto 
superincumbente  galea  tornearia,  clathrata  seu  aperta,  regio  diade- 
mate  gryphum  scutarium  inguinetenus  emergentem  proferente, 
laciniis  a  cono  galeae  ad  scuti  latéra  viridibus  et  argenteis  utrin- 
que  defluentibus.« 

Kihirdettetett  Vas  vármegyének  1754  november  5-ikén  Szom- 
bathelyen és  Komárom  vármegyének  1765  május  22-ikén  Komá- 
romban tartott  közgyűlésén. 

l^nggö  pecséttel.  Megvan  Vas  vármegyének  1785  deczember 
9-ikén  Lassgallner  Mihály,  András  és  G-yörgy  részére  kiadott  nemesi 
bizonyítványa  is,  mely  szerint  nevezettek  keresztlevelekkel  igazolták, 
hogy  apjuk  a  czimerszerző  Mihály  Gáspár  volt. 

Siebmacher,  358.  1.  270.  t. 

DV. 

1755  augusztus  26.  Bécs.   v 

Mária  Terézia  Tholdii  és  Nagyszalontai  Tholdi  Ádámnak,  a 
királyi  Ítélőtábla  számfeletti  ühiökének  és  Zsigmondnak,  továbbá 
Tholdi  Borbálának,  Bethlen  János  gróf  feleségének,  id.  Toldi  Ádám 
és  gróf  Teleki  Krisztina  gyermekeinek,  nemkülönben  Tholdi  Ádám 
és  neje  Földvári  Sára  grófnő  leányának  Máriának  a  grófi  rangot 
adományozza. 

Az  oklevél  a  család  származásáról  a  következőkép  emléke- 
zik meg: 

».  .  .  Vos  a  strenuo  illó  milite  Nicolao  quondam  Tholdi  et 
de  vetusta  Tholdiorum  in  regno  Hungáriáé  família,  ex  qua  com- 
plures  de  rege  et  regno  bene  meriti  nonmodo  in  Hungária  verum 
etiam  in  principatu  Transylvaniae  floruerunt,  atque  inter  hos  pre- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  83S 

fatus  ille  Nicolaus  insignis  fortitudinis  vir,  manu  et  ferro  variis 
non  minus  egregie  et  fortiter,  quam  singulari  virtute  editis  faci- 
noribüs  militari  laude  testantibus  mentionati  regni  nostri  Hungá- 
riáé annalibus  celebris  eminuit  .  .  .« 

Kihirdettetett  1757  szeptember  10-ikén  az  erdélyi  három 
rendnek  1757  augusztus  21-ikére  Szebenbe  hhrdetett  gyűlésén. 

^^gg^  pecsétje  elveszett,  czímeradományozás  nem  történt. 

DVI. 
1735  október  13.  Béc^. 

Mária  Terézia  Gull  Jánosnak  a  hadi  téren,  főleg  a  porosz 
háborúban,  midőn  Sziléziában  egy  egész  éven  át  a  saját  költségén 
katonáskodott,  szerzett  érdemeiért  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum  coeruleum,  a  cuius  pede 
trés  coUiculi  virides  assurgunt,  in  medio  verő  scuti  volat  columba 
candida,  rostro  pedibusque  rubeis  praedita,  ore  ramusculum  olivae 
deferens,  adhaerenti  capiti  scutario  impressi  sünt  trés  rhombi  rubei 
ordine  locati;  totum  premit  galea  tornearia  clathrata,  .coronataque 
situ  pro  more  ad  dextram  obliquo  nobilibus  propria,  virum 
militarem  Hungarum,  a  lumbis  eraergentem,  coerulea  tunica,  fibulis, 
nodis  et  cingulo  aureis,  chlamyde  rubea  pellibus  suffulta  a  tergo 
pendente,  femoralibus  verő  pariter  rubeis  vestitum  et  pileo  aeque 
rubeo,  pelle  mardurina  redueto  pro  more  reflexo  caput  tectum, 
manuum  sinistra  latus  fulcientem,  dextra  verő  districta  framea 
minacem  proferens.  A  summitate  seu  cono  galeae  laciniis  hinc 
candidis  et  coeruleis,  illinc  verő  rubris  et  pariter  candidis  in 
scuti  latéra  venuste  defluentibus.* 

A  czímerleirásból  kimaradt  annak  a  körülménynek  megje- 
lölése, hogy  a  pajzsfej,  hol  a  három  vörös  rhombus  van  elhelyezve, 
ezüst  szinű. 

Kihirdettetett  Szathmár  vármegyének  1756  május  17-ikén  és 
következő   napjain  Csengeren   tartott  közgyűlésén  és   itélőszékén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  207.  1.   164.  t. 

DVII. 
1756  január  19.  Bécs.  l^ 
Mária  Terézia  királynő   Tamposeh  Xav.  Ferencz  Józsefnek, 
a  bölcsészet  és   orvostudomány   tudorának,  tábori  törzsorvosnak, 
feleségének  Hüff  Anna  Mária  Erzsébetnek  és  gyermekeinek  Xav. 


Digitized  by 


Google 


334  Magyarországi  czímereslevelek. 

Ferencz  Józsefnek,  Antal  Illésnek,  Mária  Teréziának  és  Izabella 
Erzsébetnek  nemességet,  a  »Tamposch«-i  előnévvel  és  ezímert 
adományoz. 

»Scutum  nimirum  militare  erectmn  quadripartitura,  in  cuius 
prioré  et  posteriore  coerulei  coloris  areis  e  corona  regia  auro, 
gemmis  pretiosisque  lapidibus  conspicua,  super  tricollis  viridis 
eminentiori  medio  locata  monoceros  seu  unicomis  argenteus  emer- 
git,  secundae  et  tertiae  argentei  coloris  areis  dextro  diagonalis 
baltheus  ruber,  triplex  sibi  ^  inscriptum  aureum  trifolium  ordine 
dispositum  exhibens  superinductus  est.  Scutum  ipsum  premunt 
duae  galeae  torneariae  elathratae  seu  apertae,  monilibus  appensis 
decorae,  auro  reductae  et  purpura  suffultae  coronataeque,  ac  ad 
mutuum  obtutum  positae,  quarum  prioris  apicem  inter  iugum 
alarum  expansarum  nigrum  monoceros  scutarius  ad  sinistram 
versus,  alterius  verő  apicem  inter  duo  bubali  cornua  hoc  auro  et 
coeruleo,  illó  verő  argenteo  et  cocco  discreta,  vir  sylvestris  pro 
more  nudus,  promissa  bárba  et  foliata  coma  viridi  horridus  neo- 
non similibus  foliis  lumbos  praecinctus,  manibus  autem  ipsa  cornua 
prehendens  et  a  lumbis  emergens  formát,  laciniis  dextrae  quidem 
galeae  aureis  et  coeruleis,  sinistrae  verő  galeae  argenteis  et  rubris 
in  scuti  latéra  venuste  defluentibus.« 

A  czímerszerző  érdemeiül  felhozza  az  oklevél  a  legutolsó 
török  háborúban,  továbbá  Belgiumban  a  kórházakban  kifejtett 
működését. 

Kihirdettetett  Zala  vármegyének  1756  május  23-ikán  Zala- 
egerszegen tartott  közgyűlésén. 

l^nggö  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  653.  1.  456.  t. 

Dvm. 

1758  november  83.  Bécs. 
Mária    Terézia    Miller    János    Ferdinándnak,    Buda  városa 
tényleges  jegyzőjének,   feleségének  Mayerberg   Mária  Erzsébetnek 
és   gyermekeinek    Jakab    Ferdinándnak   és  Jozefa    Franciscanak 
nemességet  és  ezímert  adományoz. 

» Scutum  videlicet  militare  erectum  linea  per  médium  a 
summo  ad  imum,  et  alia  horizontali  ad  dextram  itidem  per 
médium  ducta  in  trés  areas  partitum,  quarum  prima  cocco  tincta 
super  muro  candido,  e  sex  quadratis  lapidibus  hoc  ordine  / '  \ 
surgentibus  compacto,  globum  aureum  imposita,  similis  metaUi 
corona  conspicuum  referre;  huic  subjuncta  aurei  coloris  area  verő 
infra   cantherium  rubrum   eiusdem   coloris  castellum  ab  utroque 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  335 

latere  pinnata  turri  munitum  repraesentare  visuntur;  sinistra 
demum  eaerulei  coloris  area  anchoram  argenteam,  forma  palari 
erectam,  alligato  fune  aureo  circa  eandem  defluo  et  lucentibus  in 
capite  areae  duabus  stellis  sexangulis  aureis  exhibet.  Scutum 
premit'galea  tomearia,  clathrata  seu  aperta,  coronataque,  situ  pro 
more  ad  dextram  obliquo  nobilibus  propria,  de  qua  duae  probo- 
scides,  dextra  superne  auro,  inferne  eocco,  sinistra  verő  superne 
caeruleo,  inferne  argento  tinctae  emergunt,  ex  ora  singulae  pro- 
minente  vexillo  hinc  rubro,  illine  argentato,  laciniis  a  cono  galeae 
dextrorsum  rubris  et  aureis,  sinistrorsum  autem  caeruleis  et 
argenteis  in  scuti  latéra  vehuste  fluitantibus.« 

Az  oklevél  a  czimerszerző  életpályájáról  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

»,  .  .  qui,  uti  perhibetur,  decursu  viginti  quinque  iam  anno- 
rum  ad  idem  peculium  nostrum  regium  utilia  praestat  servitia,  ac 
primum  quidem  ut  cancellista,  dein  occasione  ultimo  grassantis 
contagiosae  luis,  qua  actuarius  commissarius  in  rebus  sanitatis 
civieae,  expost  qua  vicenotarius  et  flsealis,  nunc  autem  in  octavum 
iam  annum  in  qualitate  ordinarii  notarii,  sub  hoc  porro  gestorum 
officiorum  suorum  tempore  ex  latentibus  eaducitatibus  circiter 
octo  millia  florenorum  aerario  civico  intulit,  non  seeus  nor- 
mám meliorem  pro  bono  et  utilitate  pupillorum  introduxit.  Ad 
haee  observationes  ad  praecavenda  et  extinguenda  incendia  atten- 
dendas  eoncinnavit;  urbárium  verő  civicum  opera  sua  ita  regula- 
vit,  quod  annue  absque  uUius  aggravio  ad  cassam  civieam  ultra 
floreni  mille  quingenti  accedat.  Ac  coetera  inter  comitiis  quoque 
praeattacti  regni  nostri  Hungáriáé,  qua  eiusdem  civitatis  ablegatus 
interfuit,  et  tam  ibidem,  quam  etiam  recenter  circa  oblationem  ex 
substantia  deflcientis  Joannis  Petri  condam  Bernucca  nobis  factam 
promptitudinem  et  fidelitatem  suam  eminenter  contestatus  est.« 

Kihirdettetett  Pest-Pilis-Solt  vármegyének  1759  január  16-ikán 
Pesten  és  Bihar  vármegyének  1780  június  15-ikén  Várad-Olasziban 
tartott  közgyűlésén. 

Az  oklevél  vége  és  függő  pecsétje  hiányozoak.    . 

Siebmacher,  423.  1.  313.  t.  11. 

DIX. 
1760  júlücs  28.  Bécs. 
Mária  Terézia  Balta  Péter  örmény  quaestornak,  szamosuj- 
vári  lakosnak,  a  kincstári  pénzügyek  körül  szerzett  érdemeiért, 
főleg  a  lefolyt  háború  alkalmával  felajánlott  pénzért,  feleségének 
Marton  Harabsimének  és  gyermekeiknek  Máriának  és  Annának 
nemességet  és  czímert  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


336  Magyarországi  czimereslevelek. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  sectione  per  centrum 
primario  palari  expost  ad  levam  transversa  in  trés  areas  distin- 
ctum,  cuius  anteriorem  dextram  baltheus  dextrodiagonalis  aureus 
hinc  et  hinc  eiusdem  metalli  ala  explicata  dorsis  obversis  comi- 
tatus  ornat,  in  sinistra  superiori  cocco  tineta  area  caput  molossi 
argenteum,  millo  nigro  ad  coUum  cinctum,  cuius  ora  utraque 
auro  reducta,  similisque  metalli  adhaerente  annulo  exomata  est, 
repraesentatur,  in  huic  subiecta  candidi  seu  argentei  coloris  area 
anguis  naturális  coloris,  capite  in  gyrum  acto  et  cauda  sursuni 
flexa.  conspicitur.  Ipsi  scuto  superimposita  est  galea  tornearía 
clathrata  seu  aperta,  coronataque  sítu  pro  more  ad  dextram 
obliquo  nobilibus  propria,  quinque  pavonis  plumis  fastigiata,  pha- 
leris  ad  dextram  caeruleis  et  aureis,  ad  sinistram  verő  coccineis 
et  argenteis  a  summitate  galeae  in  latéra  scuti  large  decoreque 
fluitantibus.« 

Horváth  Sándor  erdélyi  kanczelláriai  registrator  által  Bécsben 
1760  szeptember  17-ikén  hitelesített  másolatban. 


DX. 

1762  deczember  3.  Bécs. 

Mária  Terézia  Vidák  Vincze  Joannovics  temesvári  görög 
keleti  püspöknek,  testvéreinek  Triphonnak  és  Athanáz  Joannovics- 
nak,  nemkülönben  Tripho  gyermekeinek.  Tamásnak,  Évának  és 
Zsuzsannának  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  quadripartium,  palo 
intermedio  rubro  discriminatum,  quem  ornant  trés  laminae  argen- 
teae,  seu  balthei  sinistro  diagonales,  singulo  horum  inscripto  viridi 
trifolio  dextram  respiciente;  primae  et  ultimae  aurei  coloris  areis 
adhaeret  dimidiata  expansa  nigra  aquila,  illa  dextrorsum,  hac 
sinistrorsum  versa;  in  secunda  et  tertia  veneti  coloris  areis  super 
tricoUi  prasino  leo  aureus,  in  posteriores  pedes  erectus,  rictu  hiante, 
lingua  exerta  et  cauda  pone  tergum  reflexa,  falculis  dextri  pedis 
prehensam  nudatam  frameam  vibrare,  sinistri  verő  caput  ampu- 
tatum  Turcicum  per  comam  tenere,  singulusque  ad  interius  scutum 
conversus  esse  cernitur.  Ipsum  scutum  premit  galea  tornearia 
clathrata  seu  aperta,  coronataque,  situ  pro  more  ad  dextram 
obliquo  nobilibus  propria,  leone  scutario  inter  duas  explicatas  alas, 
quarum  prior  aureo  et  nigro  coloribus  horizontaliter  bipartitus, 
posterius  verő  pali  colore,  insertisque  eidem  figuris  adumbrata 
visitur  emergente  fastigiata,  laciniis  ceu  lemniscis  hinc  aureis  et 
atris,  ilhnc  verő  candidis  et  rubris  a  summitate  galeae  in  latéra 
scuti  venuste  defluentibus.« 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  337 

Kihirdettetett  Csanád  vármegyének  1763  ápril  14-ikén  Föl- 
deákon tartott  közgyűlésén,  Temes  vármegyének  1832  ápril  9-ikén 
Temesvárott  és  Torontál  vármegyének  1832  június  13-ikán  Nagy- 
Becskereken  tartott  közgyűlésein. 

^^ggo  pecsétje  elveszett.  A  szövegnek  1 — 3.  oldalán  Mária 
Teréziának  és  családjának  arczképei,  a  2.  oldalon  alul  Bécs  látképe, 
a  3-on  szintén  alul  Pétervárad  és  Karlovitz,  az  5.  oldalon  pedig 
Temesvár  látképe  látható. 

Siebmacher,   715.  1.  489.  t 

DXL 
1764  április  19,  Bécs. 
Mária  Terézia  Fridrich  Jánosnak  a  Nádasdy  lovasezred  szá- 
zadosának   és    gyermekeinek    Lajosnak,    Károlynak,    Jozefának, 
Rózának,  Franciscának,  Karolinának,    Teréziának    nemességet   és 
czímert  adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  ereetum  palariter  bipartitum, 
prioré  sui  parte  rubeum,  exhibens  argenteam  columnam,  super 
epístylo  eiusdem  splendente  similis  metalli  Imia  crescente,  poste- 
riore  autem  parte  coeruleum  binas  candidas  fascias  continens. 
Scuto  superincumbit  galea  nobilibus  propria  tomearia,  clathrata 
coronataque,  purpura  sufTulta,  auro  redueta  ac  monili  pariter 
aureo  circumducta,  situ  pro  more  obliquo,  cuius  apex  brachium 
armatum,  districta  framea  inter  duas  proboscides  elephantinas 
seuti  tincturas  alternantes  et  ita  partitas  ut  color  colori,  et 
metallum  metallo  correspondeat,  laeiniae  utrinque  argenteae,  sed 
dextrorsum  rubeo,  sinistrorsum  verő  caeruleo  coloribus  inter- 
stinctae  scuti  latéra  decenter  ac  venuste  exomantes.* 

A  sisakdíszt  kisérő  szarvak  közül  a  jobboldali  ezüst-kékkel, 
a  baloldali  vörös-ezüsttel  vágott,  a  sisakdíszben  könyöklő  kar 
vértezett. 

Kihirdettetett  Abaujvármegyének  1765  február  25-ikén  Kassán 
tartott  közgyűlésén. 

^^ggo  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,   182.  1.  145.  t. 

DXII. 

1763  október  8.  Bécs. 
Mária   Terézia  John   Henriknek  Komárom   város  és    vár- 
megye orvosának,  az  egészségügy  terén  szerzett  érdemeiért,  fele- 
ségének Ottó  Mária  Teréziának  és  gyermekeinek  Károlynak,  Antal- 
nak és  Imrének  nemességet  és  czímert  adományoz. 

Áldásj)  A  M.  N.  Múzeum  czimereBlevelei.  22 


Digitized  by 


Google 


338  Magyarországi  czímereslevelek. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  caeruleum,  super  solo 
prasino  gruem  vigilantem,  sive  falculis  dextris  silicem  tenentem 
et  rostro  serpentem  prementem  exhibens.  Scuto  incumbit  galea 
toraearia,  coronata  clathrataque  nobilibus  dari  consueta,  viro 
militari  amictu  Hungarico  rubeo  et  argentea  syndone  cincto,  dis- 
tricta  framea  ad  pugnam  parato  fastigiata,  laciníis  utrinque  argen- 
teis  et  coeruleis  in  scuti  extremitates  sese  piacidé  diflFundentibus 
illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1766  májas  6-ikán 
Komáromban  és  Bács  vármegyének  1776  február  26-ikán  Báesott 
tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  273.  1.  207.  t. 

Dxin. 

1765  október  8.  Bécs. 

Mária  Terézia  Hornlak  Kristóf  ófalvi  harminczadosnak  30 
évi  szolgálatában  a  késmárki,  kassai  és  lublói  harminczad-hivata- 
loknál  ellenőri  minőségben  szerzett  érdemeiért,  első  feleségétől 
Graff  Eleonórától  származó  gyermekeinek  Sándornak,  Károlynak, 
Rózának,  Juditnak  és  Juliannának  és  második  nejétől  Sesovits 
Annától  származó  gyermekeinek  Antalnak  és  Imrének  nemességet 
és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  rubro  et  coeruleo  colo- 
ribus  palariter  seu  perpendiculariter  bipartitum,  ac  in  priori  qui- 
dem  brachium  cataphractura  armatum,  et  eminentiori  candicanti 
colli  insistens,  frameam  sinistrorsum  stringere  visitur,  in  posteriori 
autem  super  pratum  viride  cernitur  gr)T)hus  aureus,  plantam  lilio- 
rum  convallium  tribus  efflorescentem  ramusculis,  anteriorum  pedum 
falcula  continens.  Scuto  incumbit  galea  tomearia  coronata,  clath- 
rataque seu  aperta,  nobilibus  dari  consueta,  leonem  aureum  cauda 
bifurcata  super  tergum  proiecta,  cum  plánta  liliorum  scutaria 
inter  düas  proboscidas  elephantinas,  scuti  tincturas  altemantes 
et  ita  partitas,  ut  color  colori,  et  metallum  metallo  correspondeat, 
proferens,  laciniis  seu  phaleris  a  cono  galeae  defluentibus,  hinc 
aureis  ac  cyaneis,  illinc  verő  argenteis  et  rubeis  scuti  latéra 
venuste  exornantibus.« 

Az  oklevél  czímerszerző  apjáról  következőkép  emlékezik 
meg: 

».  .  .  genitor  olim  suus  Fridericus  Hornlak  occasione  pos- 
tremi  motus  intestini  ob  illibate  légitimo  regi  servatam  fidelitatem, 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  339 

administratamque  militiae  caesareo  regiae  annonam,  in  diram 
captivitatem  malecontentorum  incidens  ac  omni  substantia  pri- 
vatus  .  .  .« 

Kihirdettetett  Szepes  vármegyének  1766  június  16-ikán 
Lőcsén  tartott  gyűlésén. 

Egyszerű;  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Szepes 
vármegye  levéltárában. 

DXIV. 

1765  október  8.  Bécs.  i^ 

^  Mária  Terézia  Thonauer  Máté  sóhivatali  pénztárnok  és  ung- 
vári harminczadosnak  és  fiának  Józsefnek  nemességet  és  czimert 
adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum,  sectumque  per  lineas 
concurrentes  in  capite  scutario,  cuius  pars  superior  cocco  tincta 
exhibet  hinc  palariter  protensam  alám  aquilinam  auream  dextror- 
sum  expansam,  illinc  verő  loricae  argenteae  formám  anteriorem 
seu  pectoralem  auro  reductam.  Pars  autem  inferior  per  incisio- 
nem  ducta  coelestini  coloris,  fulgente  ad  concursum  sectionis 
sexcornua  stella  aurea,  continet  trés  oblongos  eiusdem  metalli 
arborum  truncos  (praecissis  binis  ramis)  singulis  colliculis  viri- 
dibus  insistentes.  Scuto  incumbit  galea  tornearia  coronata  clath- 
rataque  nobilibus  dari  consueta,  torque  et  monilibus  circum- 
ducta,  hermaque  virili,  atro  amictu,  coliari  argenteo  et  fascia 
tortili  ex  argento  et  cocco,  cuius  extrema  sinistrorsum  volitant, 
caput  redimito,  inter  duas  alas  scuti  tincturas  alternantes,  et  ita 
partitas  ut  metallum  metallo  et  color  colori  correspondeat,  fasti- 
giata,  laciniis  a  dextris  aureis  et  caeruleis,  a  sinistris  autem  argen- 
teis  et  rubeis  scuti  latéra  venuste  exornantibus.« 

A  sisakdíszt  kisérő  szárnyak  jobboldalija  arany-kékkel,  a 
baloldali  vörös-ezüsttel  van  vágva. 

Az  oklevél  megemlékezik  czímerszerzőnek  15  éven  keresz- 
tül teljesített  buzgó  szolgálatairól,  valamint  megemlíti,  hogy  elődei 
!•  Miksa  császár  alatt  a  hadi  téren  szerzett  érdemeik  fejében 
római  birodalmi  lovagi  rangot  nyertek. 

Kihirdettetett  Ungvármegyének  1766  szeptember  23-ikán 
Ungvárott  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 
Siebmacher,  667.  1.  462.  t. 


22* 

Digitized  by  VjOOQ IC 


340  Magyarországi  czimereslevelek. 

DXV. 
1769  auguszttis  4.  Bécs. 
Mária  Terézia  Machay  Zsigmond  somogyvármegyei  alszolga- 
bírónak,  az  elődei  Nagy  máskép  Machay  Benedek  és  ennek  unoka- 
testvére Nagy  Gergely  által  II.  Mátyástól  1612-ben  nyert  nemes- 
ségét és  akkor  nyert  czimerét  megerősíti, 

»Scutum  vídelicet  militare  erectum  caeruleum,  cuius  basim 
occupat  eampus  prasinus,  super  quo  vir  militaris  Hungarus  equo 
insidens  candido,  versus  sinistram  scuti  partém  cursitat  festinanter, 
cataphractura  armatus,  amictu  patrio,  phalerisque  equi  rubeis,  et 
oereis  flavis  omatus,  caput  casside  ardearum  plumis  eonspieua 
teetus,  dextra  demessum  caput  Turcicum  recenti  manans  cruore, 
mytraque  genti  propria  opertum,  extensa  dextrorsum  manu  osten- 
tans,  sinistra  verő  equum  régens  calcaribus  ad  effusum  cursum 
excitatum,  comitantibus  in  capite  scutario  hinc  decrescente  luna, 
illinc  Stella  octangula,  una  et  altéra  aureis,  Scuto  incumbit  galea 
tornearia,  coronata,  clathrataque  situ  pro  more  obliquo  nobilibus 
dari  consveta,  cuius  apex  brachium  cataphracti  equitis  scutarii  ad 
perpendiculum  protensum  ac  frameam  vibrans  a  demesso  capite 
sanguine  conspersam,  laciniis  a  dextris  aureis  et  caeruleis,  a 
sinistris  verő  argenteis  et  rubeis,  scuti  latéra  decenter  ac  venuste 
exomantibus.« 

Kihirdettetett  Somogy  vármegyének  1770  január  12-ikén 
Kaposvárott,  Baranya  vármegyének  1812  augusztus  19-ikén  Pécsett 
és  Tolna  vármegyének  1824  augusztus  10-ikén  Szekszárdon  tartott 
közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  384.  1.  292.  t. 

DXVI. 

1772  október  16.  Bécs. 

Mária    Terézia    Balassa-Gyarmathi    báró    Balassa    Paulai 

Ferencz  szerémi   főispánnak,   királyi  kamarásnak,  valóságos  belső 

állam-  és   helytartótanácsi  tanácsosnak   grófi   rangot  adományoz, 

s  régi  családi  czimerét  kibővíti. 

»Scutum  vídelicet  ad  veterem  morém  ovale  coccineí  coloris, 
in  quo  exhibetur  bisonis  caput  atrum,  dracone  circumdatum,  ful- 
gente  ínter  bina  cornua  stella  aurea  sexangula,  cuí  ex  peculiarí 
benígna  concessione  nostra  inscríptae  cernuntur  inítiales  augusti 
nominis  nostri  líterae  M.  T.  rubeo  colore  tinctae,  ínfra  caput 
porro   splendet  luna   argentea   comibus  sursum  versís.  Vertícem 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  341 

sculi  ornat  corona  comitibus  propria,  unde  situ  obliquo  assurgit 
galea  tornearia,  coronata,  clathrataque  seu  aperta,  purpura  suffulla, 
auro  reducta,  torque  ac  monili  circumducta  coronata  unicipite 
aquila  nigra,  rostro  aperto,  et  lingua  rubicunda  exerta,  alis  et 
cauda  explicatis,  pedum  dextro  strictum  acinacem,  sinistro  verő 
sagittam  cuspide  erectam  (inscriptis  itidem  pectori  aquilae  initía- 
libus  nominis  nostri  literis)  tenente  fastigiata,  laciniis  utrinque  aureis 
€t  nigris  sese  diffundentibas  et  scutum  decenter  exornantibus.« 
A  czímerkép,  az  oklevél  első  lapja  és  a  függő  pecsét  elve- 
szett;  a  báró  Balassa  család  levéltárában. 

DXVII. 

1773  június  7.  Bécs, 

Mária  Terézia  Galánthai  Balogh  Lászlónak,  a  m,  kir.  hely- 
tartótanács tanácsnokának  s  ugyanott  kanczelláriai  direktornak, 
a  szt.  István-rend  kiskeresztesének,  országos  levéltárnoknak, 
országos  pénztárnoknak  és  a  vajkai  és  érsek-léllí  nemesi  székek 
palatínusának  és  feleségétől  Pribiri  Jankovics  JuUannától  szárma- 
zott gyermekeinek  Sándornak,  Károlynak,  Ferencznek  és  Anná- 
nak a  grófi  rangot  adományozza  és  régi  czímerét  kibővíti. 

» Scutum  videUcet  militare  caelestini  coloris,  in  quo  avita 
€xhibentur  insignia  tua,  erectus  nimirum  leo  aureus  coronatus 
super  tricoUe  viridi,  lingua  exerta,  cauda  bifurca  super  tergum 
projecta,  ac  pedum  anteriorum  dextro  írameam  stringens  capulo 
aureo  decoram,  sinistro  verő  minutam  tenens  crucem  patriarcha- 
lem  argenteam,  superindúcto  cephalo  scutario  argento  tincto, 
alaudam  nativi  coloris  ad  volandum  dextram  versus  pronam  con- 
tinente.  Verticem  scuti  premit  corona  comitibus  propria,  unde 
assurgunt  trés  galeae  torneariae,  coronatae,  clathrataeque,  pur- 
pura suffultae,  auro  reductae,  torquibus  ac  monilibus  circum- 
ductae,  suisque  apicibus  fastigiatae,  ac  prima  quidem,  quae  média 
est,  ac  situ  recto  apicem  gerit,  refert  alaudam  scutariam,  e 
secunda  verő  a  dextris  situ  obliquo  locata  galea  emergit  leo  iti- 
dem scutarius  sua  cum  framea  et  cruce,  sed  sinistrorsum  con- 
versus,  tertia  denique  situ  obüquo  formata,  ad  allusionem  dig- 
matis  genitricis  tuae,  de  praenobili  Schlossbergiorum  stirpe  ortum 
ducentis,  desumptam  sustinet  turrim  candidam  monti  petroso  insi- 
stentem,  porta  clausa  et  binis  fenestris  iusto  ab  invicem  spatio 
seiunctis,  tribus  praeterea  pinnis,  ac  rubeo  tecto  conspicuam. 
Laciniae  cingunt  galeam  mediam  aureae  et  caeruleae,  laterales 
verő  argenteae  et  itidem  caeruleae,  scuti  latéra  decenter  ac  venuste 
exomantes,  telamonibus  hinc  aureo  grypho,  illinc  verő  monocerote 
alato  argenteo  tóti  scuto  assistentibus  .  .  .« 


Digitized  by 


Google 


3é2  Magyarországi  czimereslevelek. 

Az  oklevél  a  grófi  rangot  szerző  élete  folyásáról  és  műkö- 
déséről a  következőkép  emlékezik  meg: 

>  .  .  tu  iam  inde  ab  ineunte  aetate  laudabilibus  antenato- 
rum  tuorum,  de  rege  et  regno  benemeritorum  vestigiis  insistendo, 
primum  quidem  in  comitatu  Posoniensi  diversis  officiis  ea  eum 
solertia  et  dexteritate  praefuisses,  ut  signanter  notarii  et  substi- 
tuti  vicecomitis  muneribus  quoque  admotus,  ofBcia  haee  per  com- 
plurium  annorum  deeursum  non  tantum  singulari  cum  laude 
expleveris,  verum  etiam  intra  tempus  hoc  prementibus  belli  cir- 
eumstantiis  incumbentia  tibi  insm^rectionis  reiteratae  momenta 
fideliter  manipulaveris,  ac  ipse  etiam  in  statutione  tyronum  et 
equitum  insurrectionalium  aliisque  occurrentibus  eotum  subsidiis 
pro  ratione  possibilitatis  tuae  promptissimum  temet  semper  et 
ubique  exhibueris,  in  binis  regnicolaribus  diaetis  ablegatum  non- 
nullorum  regni  nostri  Hungáriáé  magnatum  et  indigenarum,  nec 
non  vieeeomitem  sedis  Vajkensis  per  quinquennium  egeris,  in 
functione  autem  notariali  archívum  praefati  eomitatus  laudabili 
cum  industria  in  ordinem  redegeris  meliorem,  sed  et  pro  actuario 
commissionis  illius  regiae,  quae  de  benigno  nostro  regio  iussu 
ad  consribendum  comitatum  Nittriensem  exmissa  fűit,  applicari 
ac  propter  solertiam  in  hoc  laboré  impensam,  numismate  aureo, 
augustissimam  efíigiem  nostram  praeseferente,  benigne  consolari, 
subinde  verő  in  secretarium  consilii  nostri  locumtenentialis  regii 
Hungarici  elemen ter  resolvi  merueris;  ubi  dein  in  munere  hoc 
secretariali  per  quatuor  fere  annos  gesto,  uberiora  habilitatis  et 
praeclarae  applicationis  tuae  documenta  edidisses,  ac  ob  id  etiam 
conscriptio  regni  Croatiae  tibi  benigne  per  nos  delata  fuisset,  hanc- 
que  omnigena  cum  satisfactione  nostra  pertractasses,  munere  prae- 
terea  vice-tavernicatus  officii  triennio  laudabiliter  functus,  ac  ita 
demum  ad  antelatum  consilium  nostrum  locumtenentiale  regium 
Hungaricum  pro  consiUario  admotus,  munus  hoc  cum  emolumento 
summi  servitii  nostri  regii  et  boni  publici  adeo  laudabiUter  ges- 
sisses,  ut  primum  quidem  eiusdem  consilii  cancellariae  vicedirec- 
toris  officium  tibi  concreditum  fuerit,  hocque  absque  salario  obeundo 
subinde  etiam  in  ordinarium  modofati  consilii  locumtenentialis 
cancellariae  directorem  clementer  denominari  merueris.  Ex  quo 
praeterea  sub  tempus  gesti  praeallati  consiliariatus  tui  occasione 
ultimo  ferventis  belli'  Borussici  faenum,  avenam  et  farinam  axe 
ac  respective  flumine  pro  necessitate  exercitus  nostri  caesareo 
regii  peculiari  cum  fidelitate  in  re  et  tempore  promovisses.  item 
archívum  regni  ad  debitum  ordinem  irremisso  conatu  reduxisses, 
ac  ex  hac  reflexione  in  archivarium  primarium  et  cassae  regni 
perceptorem  nominatus  extitisses,  pro  corrigendis  autem  et  tollen- 
dis  abusibus  et  excessibus  urbarialibus  introducendaque  benigna 
urbariali  regulatione  ad  plures  eomitatus  in  qualitate  commissarii 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  343 

nostri  regii  per  nos  clementer  exmissus,  provinciám  hanc  adae- 
quata  cum  satisfactione  nostra  explevisses,  ob  praeclara  demum, 
quae  tibi  per  fidelia  non  minus  ac  utilia  servitia  tua  comparasti 
merita,  non  tantum  charactere  heroldi,  verum  successive  etiam 
insigni  parvae  crucis  equitum  ordinis  Sancti  Stéphani  regis  apo- 
stoliéi exornatus,  ac  denique  vacante  sede  archiepiscopatus  Strigo- 
niensis  in  binis  sedibus  archiepiscopalibus  Vajka  nimirum  et  Érsek- 
Leél  supremi  comitis  et  palatinatus  officio  ex  benignitate  nostra 
clementer  condecoratus  fuisses,  sedesque  has  laudabili  cum  sedu- 
litate  et  industria  ad  normám  aliorum  regni  nostri  Hungáriáé  comi- 
tatuum  regulasses,  et  inquantum  ordo  ibidem  interturbatus  fuisset, 
omnia  ad  summám  pacem  et  tranquillitatem  réduxisses;  ad  haec 
verő  antenati  quoque  tui  tam  patemi  quam  materni  de  rege  et 
regno  adeo  benemeritos  semet  exhibuissent,  ut  illi  quidem  cum 
conspicuis  familiis  comitum  Eszterházy  et  Fekete  super  castro 
Galantha  donationem  regiam  una  cum  praedicato  de  dicta  Galantha 
a  gloriosae  reniiniscentiae  praedecessoribus  nostris  regibus  feíunga- 
riae  obtinuerint,  hi  verő  in  distinctis  partim  militaribus,  partim 
provincialibus  et  politicis  officiis  constituti  cum  multis  antiquis 
familiis  nexum  fovissent  .  .  .« 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  32.  1.  25.  t. 


DXVIII. 
1774  deczemher  12.  Bécs. 

Mária  Terézia  Nagybossányi  Bossányi  Imrének  m.  kir.  taná- 
csosnak és  a  hétszemélyes  tábla  ülnökének,  leányainak  Julianná- 
nak férjezett  Tolnai  gróf  Festetich  Pálnénak,  Anna  Máriának  férj. 
Motesiczi  Motesiczky  Pálnénak  és  Mária  Borbálának  klarissarendi 
apáczának  (szerzetesi  néven  Rózának)  a  grófi  rangot  adományozza 
s  régi  családi  czímerét  megerősíti. 

»Scutum  videlicet  militare  cyaneum,  ad  veterem  morém 
rotundum,  in  quo  conspicuus  est  ursus  naturaliter  adumbratus, 
secus  arborem  proceram  in  prato  viridi  dextrorsum  gradiens, 
comitantibus  in  capite  scutario  hinc  stella  sexangula  aurea,  illinc 
verő  crescente  luna  argentea.  Scutum  redimitum  corona  comi- 
tibus  propria,  cui  incumbit  galea  tornearia  coronata,  clathrataque, 
purpura  suffulta,  auro  reducta,  torque  ac  monili  circumducta, 
cuius  apex  est  ursus  scutarius  inter  duas  alas,  a  dextris  quidem 
auro  et  cyano,  a  sinistris  verő  itidem  cyano  et  argento,  ita  ut 
metallum  metaUi,  color  colori  correspondeat,  discriminatas  emer- 
gens.  Laciniae   a   galea  expansae  hinc  caeruleae  et  aureae,  illinc 


Digitized  by 


Google 


344  Magyarországi  czfmereslevelek. 

vero  pariter  caeruleae  et  argenteae  scutum  exornant.  Telamonum 
vices  obeuntibus  a  dextris  Palladís,  a  sinislris  autem  Fortitudinis 
symbolis,  quarum  hanc  columna,  illám  vero  clypeus  et  hasta  pro 
more  muniunt.« 

Az  oklevél  a  grófi  rangot  szerző  érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg: 

».  .  .  primum  in  cassae  comitatus  Nittriensis  tibi  concre- 
ditae  fideli  administratione,  demum  vero  in  manere  ordinarii 
vicecomitis  eiusdem  comitatus  continuis  septemdecim  annis  lauda- 
biliter  gesto,  eo  omnem  direxisti  eonatmn  tuam,  quo  negotia 
bonum  publicum  tangentia  in  optatum  perducerentur  finem,  cum 
nostro,  et  antelati  regni  nostri  Hungáriáé  emolumento,  id  quod 
in  effectu  etiam  demonstrasti,  tum  in  tyronum  pro  pedestribus 
legionibus  nostris  Hungaricis  magnó  numero  faeta,  ac  popularium 
peditum  mille,  et  equitum  bene  armatorum  quiriquaginta  ad  limites 
Moraviam  et  Silesiam  versus  protensos  occasione  duplici  alacri 
statutione  necnon  pro  subsistentia  excubantis  in  marchionatu  nostro 
Moraviae  militiae  nostrae  caesareo  regiae  neeessariorum  alimen- 
torum  ac  naturalium  solerti  administratione,  ubi  observans  militiam 
nostram  caesareo  regiam  magnó  foeni  laborare  defectu,  praesenta- 
neae  eiusdem  necessitati  nocturna,  diurnaque  tua  soUicitudine  subve- 
nisti,  dum  foenum  opportunissime  eo  quippe  recte  tempore,  quo 
equestris  militia  nostra  caesareo  regia  hoste  Olomucium  oppug- 
nante,  castra  nostra  caesareo   regia  ingrediebatur  subministrasti.« 

Szól  aztán  még  Bossányi  Imre  működéséről  a  morva  határszélek 
kiigazításában,  mely  után  mint  helyette^  .országbiró  s  végre  mint  a 
hétszemélyes  tábla  ülnöke  13  évet  szolgált.  Megemlékezik  még 
az  oklevél  az  ő  elődeinek  érdemeiről  is,  melyeket  úgy  a  közOgyeb 
terén,  mint  az  országon  kívül  is  (>in  terraque  Palestina«)  szereztek. 

Yüggo  pecséttel,  a  Motesiczky  család  levéltárában. 

Siebmacher,  80.  1.  64.  t. 

DXIX. 

1782  augusztus  30.  Bécs, 

II.  József  Rajkovics  Károlynak  nemességet  és  czímert  ado- 
mányoz. 

» Scutum  vi delicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  in  quo, 
lucentibus  in  regioné  cephahca  hinc  sole  aureo  plenam  faciem 
humanam  referente,  illinc  crescente  luna  argentea,  exhibétur 
quercus  e  solo  graminoso  excrescens  ramis  suis  conspicua  et 
foliis  viridibus  iuste  comata,  quam  ambit  a  basi  vitis  viridis  cum 
pampinijs,  et   quatuor  uvis   aureis   onusta.  Scuto  incumbit  galea 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek. 


345 


tornearia,  coronata,  clatrataque  seu  aperta,  situ  pro  more  ad  dex- 
tram  obliquo  nobilibus  dari  consueta,  ac  apice  quercu  scutaria, 
viti  aeque  scu- 
taria decora  fas- 
tigiata,  laciniis 
utrinque  aureis 
et  caeruleis  scuti 
latéra  decenter  ac 
venuste  exornan- 
tibus.« 

A  nemesség  és 
czímeradományo- 
zással  együtt  Raj- 
kovics  Károly  a 
Temes  megyében 
fekvő  Kékes  bir- 
tokra is  nyert 
adományt. 

Az  oklevél  a  czí- 
merszerző  érde- 
meiről következő- 
képen emlékezik 
meg: 

»quae  idem  ad 
exemplum  genito- 

ris  olim  sui,  cuius  cura^  et  soUicitudin^,  dum  coronalis  dominii 
nostri  Vetero-Budensis  sub  possessorio  adhuc  comitis  condam 
Nicolai  Zichy  provisoris  munus  gessisset,  vastum  illud,  quod 
nunc  visitur  Promontorium  Buda-Örsiense  exsurexit,  dum  patri 
olim  suo  in  praedicto  promontorio  excolendo,  sylvisqué  conser- 
vandis,  unde  praefato  dominio  nostro  non  levis  annue  proven- 
tus  accessit,  sociam  operám  navasset,  ac  dum  provisor  in  dominio 
Szőny  successive  effectus,  amplam  sane  plagam  sabulo  et  aréna 
repletam  (unde  gravia  damna  vicinae  possessioni  Szompiensi 
inferebantur,  facileque  fieri  potuisset,  ut  successu  temporis  pos- 
sessionum  quoque  Mocsa  et  Igmánd  territoria  sabulo  repleta 
fuissent)  variae  sortis  arboribus  praesertim  quercinis  insitis  in 
sylvam  convertisset,  hocque  pacto  non  leve  publico  ipsi  emolu- 
mentum  attulisset  .  .  .« 

Függő  pecséttel. 


Digitized 


by  Google 


346  Magyarországi  czímereslevelek. 

DXX. 
1784  márczms  26.  Bécs. 
II.  József  Landerer   János   Mihálynak  a   Temes  megyében 
fekvő  Fiskut  birtokot  (41867  frt.  lefizetése   ellenében)  s  egyúttal 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutmn  videlicet  militare  ereetum  per  insitionem  a  basi 
graminosa,  quam  faseia  argento  tincta  et  undulata,  seu  in  fluvii 
formám  decurrens  intersecat,  in  caput  inducta  pyramidali  figura 
cyanea  tripartitum,  ac  príma  quidem  sui  parte  aureum  aquilam 
nigram  exhibens,  lingua  exerta,  alis  expansis,  cruribus  et  armis 
distentis  sinistrorsum  respicientem;  secunda  verő  parte  argenteum, 
continens  leonem  miniatum,  iuxta  sectionem  pyramidalem  ereetum, 
lingua  similiter  exerta  et  cauda  post  tergum  projecta,  anteriorum 
pedum  dextro  librum  apertum  ostentantem;  tertia  demum  scuti 
pars  consistit  in  spicula  pyramidali  superius  iam  deseripta,  quam 
trés  ornant  stellae  sexangulae  aureae,  situ  .'.  dispositae.  Scuto 
incumbit  galea  tornearia  coronata,  clatrataque  seu  aperta,  situ 
pro  more  ad  dextram  obliquo  nobilibus  propria,  ex  qua  inter 
duas  alas  aquilinas  nigras  emergit  leo  scutarius,  suo  cum  libro, 
laeiniis  hinc  aureis  et  atris,  illinc  argenteis  et  coccineis  scuti 
latéra  deeenter  ac  venuste  exomantibus.* 

Az  oklevél  czímerszerző  érdemeiről  a  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

».  .  .  quae  idem,  erecta  Posonii  pro  commodo  nostrorum 
dicasteriorum  regiorum  typographia,  subseque  verő  introducta 
arte  typorum  fusoria,  ob  singularem  in  arte  hoc  perspicacitatem 
pro  inventatione  typographiae  regiae  universitatis  Budensis  adhi- 
bitus  ....  exhibuit  ac  impendit  .  .  .« 

^VLggö  pecséttel. 

Siebmacher,  357.  1.  269.  t. 

DXXI. 

1791  szeptemher  19.  Prága. 
II.  Lipót  Topplitzai  Rakittievics  Miksának  az  oláh-illyr  ezred 
vezérőrnagyának,  feleségének  Naydaschy  Erzsébetnek  és  gyerme- 
keinek Józsefnek,   Pálnak,   Istvánnak  és   Máriának  nemességet  és 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  ereetum  quadripartitum,  prima 
sui  parte  cocco  tinctum  exhibens  aquilam  auream  sinistrorsum 
respicientem,  in  secunda  verő  et  tertia  scuti  parte  aurea  cemitur 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czfmereslevelek.  '  347 

vir  militaris  Hungarus,  caemleo  amictu,  nodis  et  fimbris  aureis 
distincto,  cingulo  rubro,  clamide  vellere  subducta,  a  tergo  pen- 
dente  indutus,  pileo  pariter  caemleo  sinistrorsum  defluo  et  mar- 
durina  pelle  ornato  tectus,  cothumisque  flavis  ealceatus,  manuum 
dextra  strietam  vibrans  firameam,  albo  ad  plénum  cursum  effuso 
equo  freno,  loris  et  phaleris  aureis  superbiente  super  campo 
prasino  pedem  areolae  oecupante,  vectus,  quartam  demum  scuti 
partém  caeruleam  super  solo  viridi  castellum  eandidum  in  turrim 
assurgens,  porta  elausa,  tribus  fenestris  oblongis,  supra  duabus 
et  infra  una  apertis,  superne  verő  quatuor  pinnis  coronatum^ 
denique  in  cephalo  a  dextris  Stella  aurea  sexcorni,  a  sinistris 
luna  creseente  argentea  comitatum.  Scuto  incumbit  galea  tor- 
nearia  coronata  elathrataque,  situ  pro  more  ad  dextram  obliquo 
nobilibus  dari  eonsveta,  e  qua  emergit  vir  militaris  Hungarus  scu- 
tarius,  inter  jugum  alarum  nigrum,  laciniis  hine  aureis  et  rubris, 
illinc  argenteis  et  caeruleis,  scuti  latéra  decenter  ac  venuste  exor- 
nantibus.« 

A  czlmerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér,  hogy  a  2.  és  3. 
mező  színe  nem  arany,  hanem  ezüst. 

Az  oklevél  megemlékezik  czímerszerző  érdemeiről  is,  elmond- 
ván, hogy  már  apja,  szerzett  érdemeiért  1771-ben  birodalmi  lovagi 
rangot  nyert,  majd  így  folytatja: 

»Ipse  quoque  statum  militarem  amplectendo,  décursu  tri- 
ginta  quatuor  annorum  in  diversis  periculo  plenis  actibus  prae- 
cipue  sub  modemo  bello  Turcico  non  solum  per  strenuam  agge- 
rum  Beschaniensium  contra  iteratas  hostium  irruptiones  defen- 
sionem,  verum  occasione  expugnationis  fortalitii  Schabacz,  hostis 
ad  Csernecz  persecutionem  ac  complurium  hostilium  oííicialium 
in  captivitatem  abductionem  non  secus  militiae  hostilis  a  Mehadia 
feliciter  repulsionem  uti  et  commisso  ad  negotia  conflictu  trans 
fluvium  Timok  in  fugám  adactionem  ea  virtutis  dexteritatisque 
suae  militaris  edidit  specimina,  ut  per  Serenissimum  olim  domi- 
num  Josephum  II.  Romanorum  Imperatorem  et  regem  Hungáriáé 
apostolicum  piae  memóriáé  desideratissimum  fratrem  nostrum  in 
supremum  vigiliarum  praefectum  renunciari  meruerit  .  .  .« 

Kihirdettetett  1792  április  19-ikén  Temes  vármegyének  folyta- 
tólagos és  Verőcze  vármegyének  1803  október  5-ikén  Eszéken  tar- 
tott közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 
Siebmacher,  531.  1.  383.  t. 


Digitized 


by  Google 


34;8  Magyarországi  czímereslevelek. 

DXXII. 
179L 
A  Viszner  de  Morgenstern  család  czímereslevelének  töredéke. 

Az  oklevélből  csak  a  czímerkép  maradt  meg.  A  czímerrajz 
egyenesen  álló  pajzs  1.  és  4.  kék  mezejében  ezüst  vértezetű  fölfelé 
könyöklő  kart  ábrázol,  markában  arany  markolatú  egyenes 
kardot  tartva,  melyre  zöld  babérkoszorú  van  fűzve.  A  pajzs  2.  és 
3.  arany  mezejében  egymással  szemközt  fordulva  egy-egy  ágas- 
kodó vörös  oroszlán,  mellső  lábaival  hatágú  kék  csillagot  tartva. 
A  sisakdísz  a  pajzsbeli  oroszlánt  kinövő  helyzetben  ábrázolja, 
kisérve  jobbról-balról  egy-egy  fekete  sasszárny  által.  A  takarók 
színe  jobbról  ezüst-kék,  balról  arany-vörös. 

Siebmacher,  719.  1.  492.  t. 

DXXIII. 
1792  júlitcs  26.  Bécs. 

I.  Ferencz  Stur  János  Józsefnek  a  pesti  egyetemen '  a 
magán,  római  és  büntető  jog  ny.  r.  tanárának,  feleségének  Karger 
Jozefának  és  gyermekeiknek  Lipót  Józsefnek  és  Károly  Lipótnak, 
II.  Lipótnak  január  23-án  kelt  elhatározásából  kifolyólag  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  in  quatuor  areas  divi- 
sum,  quarum  prima  et  quarta  aurea  continet  virum  Hungarum 
amictu  rubeo,  argenteo  cingulo  omatum,  nigris  cothurnis  calcea- 
tum,  caput  pileo  amictui  correspondente  rubeo,  mardurina  pelle 
reducto,  retrorsum  defluo,  tectum,  manu  dextra  ramum  palmae 
et  olivae  tenentem,  sinistra  verő  latus  fulcientem;  secunda  verő 
et  tertia  area  argentea  exhibet  super  prato  viridi  caudicem,  hinc 
ramum  aridum,  illinc  virentem  referentem.  Scuto  incumbit  galea 
tornearia,  coronata  clathrataque  öeu  aperta,  situ  pro  more  ad 
dextram  obliquo  nobilibus  concedi  solita,  viro  Hungaro  scutario 
genutenus  exurgente  fastigiata,  laciniis  hinc  aureis  et  rubris, 
illinc  argenteis  et  caeruleis  scuti  latéra  decenter  ac  venuste  exor- 
nantibus.« 

Az  oklevél  czímerszerző  érdemeiről  a  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

».  .  .  iuventutem  pátriám  penes  dictam  universitatem  no- 
stram  Pestiensem  decursu  viginti  annorum  in  dicta  iuris  civilis, 
romani  et  criminalis  scientia  non  tantum  praescriptis  horis  eru- 
diendo,  sed  intra  privatos  parietes  etiam  sponte  sua  horis  extra- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  349 

ordinariis  eidem  patriae  iuventuti  pandectos  gratuito^  perle- 
gendo  .  .  .  exhibuit  ac  impendit.< 

Kihirdettetett  Pest-Pilis-Solt  vármegyének  1793  április  18-ikán 
Pesten,  és  Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyéknek  1816  július 
17-ikén  Egerben  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  603.  1.  426.  t. 

DXXIV. 

1792  oMóber  2ö.  Bécs. 

I.  Ferenez  1793  augusztus  22-ikén  Bécsben  kelt  okleve- 
lével bizonyságot  tesz  arról,  hogy  Hiller  János  báró,  ki  Lipót 
királytól  1792  január  23-ikán  magyar  indigenatust  nyert,  az  indi- 
genatusi  esküt  1792  február  20-ikán  letette,  mire  részére  a  bárói 
oklevél  1792  október  25-ikén  kiadatott. 

Papirfölzetű  pecséttel, 

DXXV. 

1793  október  28.  Bécs. 

I.  Ferenez  id.  Ország  Jánosnak  a  tarezali  királyi  szőlők  volt 
felügyelőjének,  feleségének  Kovácsics  Borbálának,  gyermekeiknek 
Jánosnak  és  Borbálának,  továbbá  János  fiának  feleségétől  Mogyo- 
róssi  Annától  származó  gyermekeinek  Jánosnak,  Máriának,  Erzsé- 
betnek és  Annának  az  őse  Pál  által  II.  Mátyástól  1609-ben  nyert 
nemességét  és  czímerét  megerősíti. 

»Seutum  videlieet  militare  ereetum  cocco  tinctum,  exhibens 
in  basi  trés  virides  colles,  e  quorum  medio,  eoque  eminentiori 
rami  quidam  coelestini  coloris  excrescere,  super  quibus  philomela 
in  regioné  cephalica  a  dextris  stella  sexangula  aurea,  a  sinistris 
luna  crescente  argentea  comitata,  sinistro  pede  stare,  dextro  verő 
pugionem  evaginatum  perpendiculariter  cuspide  sursum  verso 
tenere  cernitur.  Scuto  incumbunt  binae  ad  mutuum  obtutum  sibi 
obversae  galeae  torneariae  coronatae,  clatrataeque,  purpura  suf- 
fultae,  aureo  reductae,  appensis  torquibus  et  monilibus  decorae 
suisque  apicibus  fastigiatae,  ac  prima  quidem  a  dextris  adcres- 
cente  vitis  plánta  perticae  aureae  sinuatim  implicita  quatuor  uvis 
aureis  et  foliis  viridibus  onusta,  secunda  verő  a  sinistris  philo- 
mela cum  pugione  scutario,  laciniis  hinc  aureis  et  coeruleis,  illinc 
verő  argenteis  et  rubris  a  summitate  galeae  in  latéra  scuti  large 
fluitantibus,  illudque  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 


Digitized  by 


Google 


350  Magyarországi  czímereslevelek. 

Az  oklevél  megemlíti,  hogy  czímerszerző  előbb  Eger  váro- 
sának aljegyzője  volt,  azután  mint  a  tarezali  kir.  szőlők  felügye- 
lője 45  éven  át  szolgált,  fia  pedig  előbb  a  máramarosi  és  kassai 
kamaránál  öt  éven  át,  majd  6  év  óta  apja  helyett  mint  szőlő- 
felügyelő működik. 

Kihirdettetett  Zemplén  vármegyének  1794  május  19-ikén 
Sátoraljaujhelyett  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

Siebmacher,  467.  1.  343.  t. 

DXXVI. 
1795  május  15.  Bécs, 
I.  Ferencz  Nagy  Pálnak,  az  Esterházyak  bujaki  birtokához 
tartozó  derecskéi  javak  inspectorának,  tekintettel  arra,  hogy  a 
közehnult  háborúkban  az  Esterházy  birtokokról  hat  ujonezot  saját 
költségén  kiállított,  továbbá  feleségének  Drozdik  Zsuzsannának 
és  fiuknak  Károlynak  nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  in  quatuor  areas  divi- 
sum,  quarum  prima  et  quarta  coerulea  exhibet  trés  rosas  in  suo 
frutice  rubras  ita,  ut  média  inter  duas  horisontaliter  sitas  emineat, 
secunda  verő  et  tertia  area  aurea,  gryphum  rubrum  refert,  in 
centro  scuti  cernere  est  aliud  pectörale  dietum  minus  scutum 
aeque  coeruleum,  in  quo  super  solo  viridi  grus  falculis  dextris 
lapidem  velut  vigilantiae  signum  tenens,  hinc  luna  argentea  dec- 
rescente,  illinc  stella  aurea  sexangula  comitata,  continetur.  Scuto 
incumbit  galea  tomearia  coronata,  clatrataque  seu  aperta,  situ 
pro  more  ad  dextram  obhquo  nobilibus  propria,  in  apice  grue 
scutaria  fastigiata,  laciniis  hinc  argenteis  et  coeruleis,  illinc  anreis 
et  rubris,  scuti  latéra  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Kihirdettetett  Zala  vármegyének  1795  deczember  10-ikén 
Zalaegerszegen  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel.  Mellékelve  a  czímereslevél  hiteles  másolata  két 
példányban,  négy  genealógiai  tábla,  és  »Acta  nobilitaria  Nagyiana« 
czímű  iratgyűjtemény  másolatban. 

Siebmacher,  443.  1.  327.  t. 

DXXVII. 

1797  június  20.  Bécs. 
I.   Ferencz   átíija    és    megerősíti    Fűskúti   Landerer    János 
Mihály,  János  Konrád  és  Xavér  részére   II.  Józsefnek  1784  már- 
czius  26-ikán  Landerer  János  Mihálynak   adott   czímeres  nemes- 
levelét. (L.  ezt  DXX.  szám  alatt.) 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  351 

Kihirdettetett  Pozsony  vármegyének    1803    április   20-ikán 
és  folytatólagos  napjain  Pozsonyban  tartott  közgyűlésén. 
Függő  pecséttel,  czímerkép  nélkül. 

DXXVIII. 
1802  április  9.  Bécs.  /^ 

I.  Ferenez  Vukassovich  Fülöp  báró  altábornagynak,  a  Mária 
Terézia  és  az  orosz  szent  Anna-rend  I.  osztályú  lovagjának  és 
feleségétől  Tisfeldi  és  Stigenbergi  Malfatti  Johanna  Puleheria  gróf- 
nőtől származó  gyermekeinek  Fülöp  Domokosnak,  Josefa  Philippiná- 
nak  és  Mária  Anna  Francziskának  magyar  báróságot  adományoz 
s  régi  czímerét  megerősíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  quadripartitum,  ac  prima 
quidem  sui  parte  rubeum  exhibens  argenteum  monocerotem  sinis- 
tram  versus  a  lumbis  exurgentem,  secunda  porro  et  tertia  parte 
aureum,  in  quibus  vir  Croata  longó  coelestini  eoloris  amictu,  nodis 
fibulisque  aureis  ornato  vestitus,  framea  capulo  aureo  fulgente 
praecinctus,  coeruleo  pileo  nigra  pelle  reducta,  retrorsumque  defluo 
caput  tectus,  manuum  dextra  rubrum  Turcicum  vexillum  sinistror- 
sum  fluitans  ac  luna  argentea  et  inter  huius  eornua  stella  sexan- 
gula  aeque  argentea  inseriptis  decorum  ostentans,  sinistra  verő  latus 
falciens,  genuumtenus  emergere  visitur,  quarta  denique  area  cocco 
tincta  ad  allusionem  nominis  argenteum  lupum  continet.  His  porro 
quarteriis  per  incisionem  a  basi  ad  centrum  quadripartitionis 
inducitur  spicula  pyramidaUs  coelestini  eoloris,  atri  eoloris  montem 
quippe  Scardum  seu  Montenegró  repraesentantem  referens.  In 
meditullio  denique  seu  centro  scuti  cernitur  aliud  minus  scutum 
pectorale  dictum  et  perpendiculariter  partitum,  in  cuius  dextra 
rubri  eoloris  parte,  brachium  humánum  incurvatum,  eandida  manica 
indutum,  nudamque  frameam  capulo  aureo  fulgentem  vibrans  e 
sinistro  latere  dextram  versus  protenditur,  in  sinistra  verő  aurei 
eoloris  area  lateri  adhaerens  dimidia  nigra  coronata  aquila  exhi- 
betur.  Scuto  incumbit  galea  liberis  baronibus  propria,  unde  assur- 
gunt  trés  galeae  torneariae,  coronatae  clatrataeque  seu  apertae, 
purpura  suffultae,  auro  reductae,  torquibus  ac  monilibus  circum- 
datae,  suisque  respectivis  apicibus  fastigiatae  et  prima  quidem, 
quae  média  est  et  situ  recto  apicem  gerit  ornatur  monocerote 
scutario  dextram  versus  emergente,  secundae  verő,  quae  a  dextris 
est  et  situ  ad  sinistram  obliquo-  apicem  gerit,  innititur  brachium 
humánum  cataphractum  evaginatam  frameam  infixo  capite  turcico 
sinistrorsum  vibrans,  tertia  denique  in  obversum  secundae  oblique 
locata  virum   Croatam   scutarium   profért,  laciniae   seu  lemnisci 


Digitized  by 


Google 


352  Magyarországi  czímereslevelek. 

cingunt  omnes  galeas  et  medianam  qoidem  hinc  argenteae  et  rubrae, 
illinc  verő  aureae  et  caeruleae,  dextram  rubeae  et  argenteae, 
sinistram  coeruleae  et  aureae,  telamonum  denique  vices  duo  lupi 
nativi  eoloris,  aversis  a  scuto  capitibus  obeunt.* 

Az  oklevél  a  bárói  rangot  szerző  érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg: 

». . .  nobis intimé  constet  te  ea  de  familia ortum  ducere,quae  iam 
antea  tempóra  felicis  recordationis  divi  Leopoldi  primi  electi  roma- 
norum  imperatoris  et  Hungáriáé  regis  in  usu  nobilitatis  vigore  cle- 
menter  eidem  familiae  de  dato  vigesimae  octavae  Januarii  miilesimi 
sexcentesimi  sexagesimi  septimi  elargiti  diplomatis  confirmatum 
exstitit,  sub  divo  verő  imperatore  et  rege  Hungáriáé  Carolo  VI. 
eadem  familia  anno  millesimo  septingentesimo  decimo  quarto  coetui 
equitum  sacri  romani  imperii,  dein  verő  anno  millesimo  septingen- 
tesimo vigesimo  eidem  equitum  coetui  cum  praedicato  de  Vukas- 
sovich  clementer  adnumerata  est,  ac  omni  tempore  pro  quorum- 
vis  circumstantiarum  ratione  atque  occasionum  exigentia  sacri 
praelibati  regni  Hungáriáé  coronae,  augustaeque  domui  nostrae 
Austriacae  fidelia  ac  utilia  terra  ac  mari  perhibentibus  actis, 
praestit  servitia.  Laudabilia  praedecessorum  horum  tuorum  vestigia 
ceteros  inter  vei  maximé  avus  tuus  sectando,  fidem  et  fidelitatem 
vei  in  eo  etiam  contestatus  est,  quod  generum  ac  proximum  agna- 
tum  suum  Petrum  Vukassovich,  tribunum  militum  legionis  Otto- 
csanee  anno  millesimo  septingentesimo  trigesimo  septimo  contra  hos- 
tem  Turcam  in  conflictu  ad  Vacupam  commisso  slrenue  pugnantem 
ac  fataliter  acceptis  multis  vulneribus  in  captivitatem  incidentem 
capitulatione  mediante  multis  millibus  florenorum  redimere  neces- 
sitatus  fuerit.  Páter  verő  tuus  cum  patruo  tuo  naves  proprias 
commercii  causa  per  se  non  modico  sumptu  exstructas  exigenti- 
bus  idipsum  altissimis  servitiis  aerario  regio  gratis  ad  tempas 
cesserit  quidem,  postquam  tamen  eaedem  naufragio  perissent, 
nulla  eatenus  desiderata  bonificatione  impensos  sumptus  amnistia- 
verit,  sed  et  alii  complures  e  familia  tua  pro  bono  publico  facul- 
tates  suas  sacrificarint  adeoque  vitám  et  sanguinem  ac  omnia 
bona  sua  pro  augusta  domo  nostra  Austriaca  et  patria  litarit. 
Tu  verő  sub  materna  providentia  magnae  memóriáé  Romanorum 
imperatricis  et  Hungáriáé  Regináé  apostolicae  Mariae  Theresiae 
desideratissimae  in  militari  academia  geometriáé  et  matheseos 
scientiis  rudimentisque  artis  bellicae  imbutus,  eum  in  his  progres- 
sum  fecisti,  ut  post  excessum  ex  academia  illico  in  sublocumtenen- 
tem  legionis  Ottocsanae  renunciatus,  ac  ad  superiorem  Austriam 
pro  objectis  sylvanis  et  hydraulicis  elaborandis  adhibitus,  haec  cum 
plena  adprobatione  terminasii,  in  annis  dein  millesimo  septingente- 
simo septuagesimo   octavo   et   millesimo  septingentesimo   septua- 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czimereslevelek.  353 

gesimo  nono  sub  bello  Borussico  ad  omnigenas  bellicas  expeditiones 
adplicitus,  in  iisdem  eximia  militaris  virtutis  tuae  edidisti  specimina, 
unde  ad  limites  maris   anno   attacto   millesimo   septingentesimo 
septuagesimo  nono  dispositus,  te  per  erectionem  viarum  in  imperiis 
peripheriis,  ac  reparationem  ipsius  viae  Josephinae  velut  impracti- 
cabilis,  facto  videlicet  novo  eius  cursu,  ductuque  per  montem  Vrat- 
nik  commodo,  per  erectionem  item  certi  pro  defensione  portus  Seg- 
niensis  repressioneque  aquilinarium  ventorum  ad  tutanda  salis  et 
frugum  depositoria,  adeoque  utriusque  commercialis  rami  non  modi- 
cum  emolumentum  adferentis  monumenti  singulariter  distinxisti,  in 
annis  demum  millesimo  septingentesimo  octuagesimo  secundo  et  mil- 
lesimo septingentesimo  octuagesimo  tertio  per  divum  Josephum  II. 
electum  Romanorum  imperatorem  et  Hungáriáé  regem  in  Albá- 
niám ac   Herczegovinam,  necnon  Montenegró  cum  secretis  trans- 
vestitus  non  sine  imminente  vitae  periculo  delegátus   cum  altis- 
sima  satisfactione  ubique  commissa  tibi  negotia  ad  optatum  finem 
perduxisti,  tandem  millesimo  septingentesimo  octuagesimo  octavo 
contra    Vafrum   bassam   Scutariensem    diversionem    suscipiendo, 
eundem  profligasti,  provida  directione  tua  coUectis  in  inimico  solo 
ratiocinio   haud  obnoxiis  aerario    tamen   regio  fideliter  admini- 
stratis   sexaginta  quatuor  millibus   octingentis    quinquaginta   uno 
florenis,  anno  porro  millesimo  septingentesimo  octuagesimo  nono 
occasione  nimirum  per  te  sub  nominis  tui  compellatione   erectae 
voluntariae    ex    bis   mille   centum   octuaginta   quinque    capitibus 
consistentis  cohortis,  eidem  praeter  procuratam  in  hosti  subjectis 
provinciis  absque  minima  restrictione  decursu  unius  anni  alimen- 
tationem  insuper  altissimo  bellico  aerario  juxta  commissariaticum 
computum  duodecim  millia  nongentos  septuaginta  septem  florenos 
intulisti,  in  cuius  etiam  rei  memóriám  ordine  militari  regio  The- 
resiano  non   exspectato   ordinis   capitulo   condecoratus,  ac  paulo 
post   in   signum  ulterioris  altissimae  recognitionis  albo  liberorum 
baronum   sacri   romani   imperii  et  haereditariarum   Austriacarum 
Germanicarum  provinciarum  relatus  extitisti.  Anno   demum  mil- 
lesimo  septingentesimo  nonagesimo  terminato  iam  bello  turcico 
demandata    tibi    fűit    Torrentis    ad    Segniam    deductionis    pro- 
vincia, hunc   quoque  laborem,  canaleto  per    montium    devia  iuga 
ducendo,  ac  aggerem  ad  maré  usque  extendentem,  erigendo,  feli- 
citer  terminasti,   hacque   ratione   et  civitatem  ab  exundationibus 
fluvii  Torrente  dicti  et  portum  a  vento  siroco  compellato  hucdum 
eidem  portui  nimium  damnoso  salvasti.  Ad  haec  negotium  quoque 
structurarum  ad  Segniam  non  minus  ac  in  generalatu  Carolostadiensi 
interventarum  tibi  commissum,  decursu  trium  et  medii   annorum 
in  continuo  quin  tibi  competentia  diurna  emensa  fuissent  ad  op- 
tatum finem  deduxisti.  His  cum  optimo  successu  terminatis  anno 
millesimo   septingentesimo   nonagesimo   quinto,   postquam   tu   ob 

Áldásy,  A  My  K9  Múzeum  czimereslevelei*  23 


Digitized  by 


Google 


354  Magyarországi  czímereslevelek. 

distincta  tua  merila  in  signum  altissimae  recognitíonis  colonelli 
caractere  condecoratus  extitisseg,  in  Italiam  ad  exercitum  ordinatus 
servalis  iam  iain  diversis  pugnis  mox  ubi  caesareo  regius  exercitus  in 
ditione  Genuensi  ante  Loanum  in  pugna  feroci  ob  multo  validiorem 
et  exsuperanlem  hostilis  exercitus  manum  semel  recipére  coactus 
fuisset,  lu  proprio  motu,  spreto  vitae  discrimine  temet  cum  Irecentis 
militibus  ad  monasterium  Certosa  recipiendo,  certum  hostilis  ducis 
Demartin  agmen,  quod  secus  Devinsianum  corpus  suppressisset,  ab 
ulteriori  progressu  arcuisti,  prout  et  anno  miilesimo  septingente- 
simo  nonagesimo  sexto  cum  una  ex  Lycanis  in  Ottochanis  com- 
posita  turma  inimici  latus  aggrediendo  locum  Voltri  occupasti,  ac 
paulo  post  mandato  haud  expectato  e  statione  tua  Fajaié  nuncu- 
pato  comui  exercitus  caesareo  regii  dextro  suppetias  férendő,  pri- 
mariam  hostis  aciem  tibi  obviam,  utut  copiis  potiorem  ex  integro 
prostrasti,  per  id  efficiendo  ne  generális  rei  tormentariae  prae- 
fecti  a  Beaulieu  praetorium  aggrederetur,  hacque  ratione  integro 
statui  interitus  subsequeretur;  sed  et  id  quoque  prespicaci  provi- 
dentia  tua  avertisti,  ne  Mantua  spreto  omne  tormentorum  fragore 
dolose  interciperetur,  anno  praeterea  eodem  tu  ad  Athesim  attunc 
in  statione  existens  cum  regimine  archiducis  Antonii  et  una 
turma  Carolostadiensium  confinaria  ac  totidem  equestri  Hungarica 
militia,  impetum  totius  corporis  generális  a  Bonaparte  prope  ad 
Marco  et  Alla  T^oca  exercitui  nostro  caesareo  regio  recessum  per 
Valsugana  versus  Bassano  suscipienti  facere  intendentis,  ad  tem- 
pus  illud  usque  quo  generális  campi  marschallus  a  Wurmser  se 
cum  praetorio,  magasinis  item  et  tormentis  ac  reliquis  impedi- 
mentis  bellicis  Tridentino  retraxisset,  refraenasti,  porro  eodem  ad 
huc  anno  miilesimo  septingentesimo  nonagesimo  sexto  hostilem 
exercitum  in  Tyroli  Italica  ad  Cembra,  Segonzano  et  Lesignano 
aggressus  acerrime  pugnando  devicisti,  perque  factas  salubres 
dispositiones  tuas  e  munimento  Piazze  et  Castris  ad  Mihalis 
cum  eiusdem  caede  maxima  per  Tridentinum  usque  Cagliano 
.  repulisti,  bina  insuper  munimenta,  Casanelllo  et  La  Pietra,  cum 
multorum  hostium  interritu  cepisti,  in  eo  etiam  plurimum  con- 
tulisti,  quod  circumvallatum  castrum  ad  Rivoli  captum  et  uterque 
generális  Fiorella  et  La  Valette  in  captivitatem  devenerint.  Ad  haec 
praeterea  anno  miilesimo  septingentesimo  nonagesimo  septimo 
occasione  progressus  inimici,  cum  videlicet  dux  Bonaparte  cum 
exercitu  Carinthiam  et  Styriam  inundaret,  Tyrolimque  versus 
usque  Leobum  semet  extenderet,  tu  eidem  provinciáé  tanta  extra- 
ordinaria  praestitisti  servitia,  ut  in  huius  rei  memóriám  eidem 
te  dupplici  argenteo  numismate  cum  inscriptiono  Ab  Hoste  Gallo 
undique  Petito  Pro  Fide,  Principe  et  Patria  Pugnanti,  honorandum 
duxerit,  demum  anno  miilesimo  septingentesimo  nonagesimo  nono 
ad  Caffaro   ad   multas   hostis  vexationes  evitandas,  copiis  tuis  in 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímeresle vélek.  355 

qiiatuor  partes  subdividendo  primum  agmen  ad  Bagolinum,  secun- 
dum  ad  sanctum  Antonium,  tertium  ad  situm  Piave  Vechia,  quar- 
tum  denique  ad  littora  Lacus  Gardensis  versus  Salo  dediixisti, 
factoque  in  exercitum  inimici  ex  omni  parte  impelu,  expugnatisque 
plurimis  stationibus  munimenta  Saneti  Antonii  ac  Rocca  d'Anfo 
oecupasti,  Bresciam  autem,  superatis  fastigiosis  itineribus  impetuose 
aggrediendo,  plurimum  ad  deditionem  eiusdem  contulisli,  diversis 
simulationibus  ac  evolutionibus  hostem  in  errorem  inducendo, 
fluvium  Addam  absque  impedimento  transiisti  factoque  hocce, 
statio  inimici  extra  vires  posita  ipsi  quoque  exercitui  caesareo 
regio  sine  impedimento  viam  ad  transitum  per  fluvium  Adda 
praeparando,  cura  commodo  etiam  uniti  iam  tunc  caesareo  russici 
exercitus,  quod  ipsum  utriusque  exercitus  supremis  ducibus  optime 
oognitum  extitit,  ultroneam  quoque  eiusdem  conservationem  tibi 
imponentibus  imo  hostili  etiam  divisionali  generálé  e  Serrurier 
tuam  hanc  stationem  sibi  periculosam  esse  agnoscente,  ea  de 
causa  cum  copiis  suis  ad  Privium  utramque  alám  tuae  positionis 
impetendo,  utut  omnes  vires  impenderit,  de  deturbandi  dexteritate 
attamen  et  strenua  virtute  militum  tuorum  eundem  magna  cum 
strage  et  nonnullarum  militarium  munitionum  occupatione  teliciter 
repulsus  est,  hoste  ad  Leccum  constipato  hoc  audito,  hic  quoque 
praefatum  locum  deseruit,  tu  verő  cum  prima  tibi  concredita  acie 
Mediolanum  versus  progressus  es,  in  itinere  hocce  tuo  ad  circum- 
vallatum  castrum  Verder  a  te  ad  Privium  devictum  hostis  ducem 
a  Serrurier  cum  copiis  suis  reperiendo  eundem  utut  militum 
numero  validiorem  et  opportunissimis  vallibus  stipatum,  agminibus 
tuis  trina  ex  parte,  una  super  fluvio  Paterno,  secunda  super  Omago 
tertia  super  Vimmarcatum  coordinatis,  hacque  ratione  omnis  ad 
exercitum  suum  semet  recipiendi  via  praeclusa  extitit,  jggressus 
es.  Pugna  itaque  ex  utraque  parte  strenua  ac  rigorosa  inchoala, 
perque  quinque  integras  horas  perdurante,  tandem  hoste  superato 
semetque  in  propugnaculum  ad  Verder  recipiente  eo  redactus  est, 
ut  facta  capitulatione  duces  a  Serrurier  et  Tresia  cum  ducentis 
quinquaginta  ductoribus  et  cohortum  praefectis  quatuor  miUibus  item 
gregariis  tam  equitibus  quam  et  pedestribus  prout  et  quinque  tor- 
mentis  ac  aliis  bellicis  impedimentis,  nec  non  uno  vexilo  in  cap- 
tivitatem  devenerint,  quo  glorioso  actu  id  tóti  Trans  Mediolanum 
stativanti  combinato  caesareo  exercitui  commodi  intercessit,  ut 
praefati  propugnaculi  quoque  expugnatio  adornata  fuerit,  in  cuius 
etiam  patefactarum  singularium  virtutum  tuarum  praemium  in 
legionis  pedestris  ordinis  Hungaricae  numeri  quadragesimi  octavi 
proprietarium  clementer  renunciatus  és,  facta  praeterea  per  supre- 
mum  quoque  caesareo  russicum  belli  ducem  a  Suvarow  suae  rus- 
sicae  caesareae  maiestati  eatenus  repraesentatione,  eadem  majestas 
te  propro  motu  ordine  Sanctae  Annae  primae  classis  condecorare 

23* 


Digitized  by 


Google 


356  Magyarországi  czímereslevelek. 

dignata  est,  his  feliciter  executis,  combinato  mox  caesareo  exercitu 
semet  ad  fluvium  Bormida  ante  civitatem  Pedemontis  Alexandriam^ 
quam  supremus  Gallorum  dux  a  Moreau  una  cum  propugnaculo 
in  castris  ibidem  cum  exercitu  stativans  strenue  protegebat,  locante 
eundem  tu  cum  primaria  acie  tuá  utut  quotidianis  pugnis  nimium 
attenuata  in  sinistra  Padi  fluvii  rippa  solertissimi  persecutus  dis- 
tributisque  subin  manipulis  militum,  partim  versus  montem  Sancti 
Bemardi,  partim  Turinum,  ipse  verő  cum  reliquis  copiis  penes 
Trinum  ad  fluvium  Padum  hostilis  exercitus  sinistram  alám  infe- 
stando,  eundem  primum  e  propugnaculo  dein  civitate  Vema,  ac 
tandem  civitate  Casale,  occupata  omnis  generis  annonae  provisione 
ac  nonnuUis  tormentis  exturbasti.  Hoste  itaque  hac  modalitate  in 
confusionem  veniente  idem  derelictis  castris  Genuam  versus  movit, 
relicto  combinato  caesareo  exercitui  aperto  campo,  qui  absque 
pugna  Turinum  versus  progressus  est.  Tu  verő  cum  copiis  tuis 
exercitum  praecedendo,  ipsum  etiam  Turinum  sédem  quippe  regiam 
Pedemontii  occupasti,  generalemque  Moreau  ab  obsidione  monu- 
menti  Ceva  dicti  in  Pedemontio  accepta,  propulsasti,  anno  demum 
insequente  millesimo  octingentesimo  ad  stationes  lacum  quippe 
Luganum,  Comum,  item  et  Lacum  maiorem  Helvetiam  versus, 
provinciám  item  Grisonum  et  Valesiam,  ubi  videlicet  cum  exiguo 
corpore  tu  dispersus  stetisti,  per  duces  Bonaparte  et  Berthier 
e  quinque  lateribus  aggressus  quidem  es,  eo  tamen  non  obstante 
perspicacibus  dispositionibus  tuis  hosti  tam  strenue  restitisti,  ut 
omnia  agmina  iusto  ordine  trans  Ticinum  fluvium  semet  retra- 
here  castellum  verő  Arona,  Mediolanum  item  et  munimentum 
Pizzighettone,  praesidio  stipari,  magnamque  quantitatem  muni- 
tionum  ac  impedimentorum  militarium  provinciáé  illius  salvando^ 
tam  fortalitium  Mantuanum,  quam  et  Peschiera  salva  tecta  reddi 
potuerint*  eodem  porro  anno  te  advertisse  per  hostiles  generales  a 
Macdonald  et  Moncey  doloso  praetextu  inducias  in  opere  prae- 
existere  eo  fine  penes  exercitum  promulgasse,  ut  te  inducere  ac 
corpus  tuúm  hac  fraude  includere  possint.  Tu  interim  stratagema 
ipsorum  advertendo,  obfirmatis  partis  Tyrolis  provinciáé  meridio- 
nalis  partibus  statione  tua  non  sine  repetitis  et  quidem  ad  Cag- 
lianum  et  Tridentinum  interventis  pugnis  derelicta,  hacque  ratione 
intentiones  eorundem  eludendo,  totum  corpus  tuum  ex  viginti  tribus 
millibus  armatorum  consistens,  cum  tormentis,  munitionibus,  xeno- 
dochiis  ac  aliis  aerarialibus  impedimentis  per  angustum  passum 
Valsugana  in  optimo  ordine,  utut  hostis  postquam  exercitum  caesa- 
reo regium  italicum  in  opposita  tibi  parte  existentem  jam  prae- 
cedenter  per  Veronám  versus  Vicensam  et  Bassanum  repressisset, 
adeoque  tibi  continuo  a  tergo  extiterit  temet  retraxisti,  donec  tan- 
dem post  laboriosissimas  ac  periculosissimas  itinerationes  conjunctio 
tua  cum  totó  exercitu  ad  civitatem  Bassanum  subsecuta  fuisset . .  .* 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  357 

Kihirdettetett  Dalmáczia,  Horvátország  és  Szlavóniának  1802 
deczember  13-ikán  Zágrábban  tartott  gyűlésén. 
Egyszerű,  XIX.  századbeli  másolat. 
Siebmacher,  726.  1.   496.  t. 

DXXIX. 

1806  augtisetus  29,  Bécs. 

I.  Ferencz  Ocskói  Ocskay  Józsefnek  és  feleségétől  Záloghy 
Annától  származó  Ferencz  fiának  magyar  báróságot  adományoz, 
s  régi  nemesi  czímerét  megerősítve  azt  kibővíti. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  coeruleum,  in  qao  super 
basi  viridi  naturaliter  coloratus  ursus  stare  ac  sole  aureo  inter 
Stellám  sexangularem  et  lunam  erescentem  aeque  aureis  lacente 
in  regioné  cephalica  comitatus  esse  cernitur.  Scatum  tegit  corona 
liberis  baronibus  propria,  cai  superincumbit  galea  tornearia  coro- 
nata,  clatrataqué  seu  aperta,  purpura  suffulta,  auro  reducta, 
torque  ac  monili  circumdata,  situ  recto  apicem  gerens,  erumpente 
urso  scutario  dextrorsum  converso,  anteriorum  pedum  falculis  trés 
quinquepetalos  et  auro  umbilicatos  flores  in  viridibus  petidis, 
quorum  medius  niveus,  laterales  verő  rubri  sünt,  stringente  fasti- 
giata,  laciniis  aureis  et  coeruleis  hinc  inde  a  cono  galeae  depen- 
dentibus.  Telamonum  denique  vices  duo  gryphi  aurei,  rostro 
aperto,  lingua  rubicunda  exerta,  alis  expansis,  pedibus  distentis, 
<3audaque  inter  pedes  deflexa  hinc  inde  dispositi  obeunt.« 

A  czímerlevél  megemlékezik  czímerszerzőnek  a  hadi  téren 
szerzett  érdemeiről: 

».  .  .  iam  in  septennali  bello  Borussico,  praecipue  in  actione 
ad  Hochkirchen,  ac  aliis  diversis  excursionibus,  prout  et  occa- 
sione  perdurantis  novem  hebdomadalis  oppugnationis  fortalitii 
Schveidnicensis,  plurima  bellicae  virtutis  ac  militaris  scientiae 
tuae  specimina  edidisti;  erupto  autem  anno  millesimo  septingen- 
tesimo  octuagesimo  octavo  bello  Turcico,  in  conílictu  per  campi 
mareschalli  locumtenentem  a  De-Vins  ad  castra  hostilia  penes 
Dubiczam  constituta,  coordinato,  cum  tibi  concredita  cohorte, 
temet  viriliter  distinguendo,  ad  felicem  exitum  suscepti  operis 
quemadmodum  et  occassione  susceptae  per  campi  mareschallum 
Überum  baronem  a  Laudon  fortalitii  növi  oppugnationis  tu  pro 
impetu  sustinendo,  ad  copias  sinistrae  alae  versus  aquatica  moe- 
nia  dirigendas  ordinatus,  attacta  moenia  primus  in  conspectu  tibi 
subordinati  corporis  conscendendo,  ad  deditionem  huius  fortalitii 
peraeque  multum  contulisti,  et  oppugnationi  quoque  fortalitiorum 


Digitized  by 


Google 


358  Magyarországi  czimereslevelek. 

et  arcium  Brebir  et  Belgrád  martís  animo  adstitisti  .  .  .«  a  miért 
is  a  Mária-Terézia  rendet  és  az  osztrák  báróságot  nyerte. 

Kihirdettetett  Nyitra  vármegyének  1807  május  6-ikán  Nyitrán 
tartott  közgyűlésén. 

^^ggö  pecséttel. 
Siebmacher,  461.  1.  338.  t. 

DXXX. 

1&0()  október  ^9.  Bécs. 
I.  Ferencz  Meeséry  Dániel  vezérőrnagynak,  a   Mária-Terézia 
rend  lovagjának,  feleségének  Fischer  Johanna  bárónőnek  és  fiuk- 
nak Károly  Rudolfnak  magyar  báróságot  és  czímert   adományoz. 

»Seutum  videlicet  militare  erectum  coelestini  coloris,  exhi- 
bens  virum  cataphractura  armatum,  viridi  campo  scuti  basim 
occupanti  insistentem,  vagina  praecinctum,  caputque  casside  tec- 
tum,  manuum  dextra  evaginatam  frameam  vibrantem,  sinistra 
verő  latus  fulcientem.  Scutum  tegit  corona  liberis  baronibus  pro- 
pria,  unde  assurgit  galea  tornearia  coronata,  clathrataque  seu 
aperta,  purpura  suffulta,  auro  reducta,  torqu^  ac  monili  circum- 
ducta,  situ  recto  apicem  gerens,  altero  viro  rubra  véste  patria, 
nodis  et  fimbriis  aureis  distincta  induto,  sindone  itidem  aurea 
praecincto,  amictuique  correspondente  pileo  rubro,  mardurina 
pelle  reducto,  tribusque  candidis  struthionum  plumis  omato,  caput 
tecto,  manuum  dextra  cambucam  auream,  Ungaris  buzogány  dictam 
stringente,  sinistra  autem  latus  fulciente,  ac  inquinetenus  exur- 
gente  fastigiata.  Laciniis  seu  lemniscis  hinc  aureis  et  coeruleis, 
illinc  verő  argenteis  et  rubris  a  cono  galeae  in  scuti  latéra  large 
defluentibus  scutumque  ipsum  decenter  ac  venuste  exornantibus.« 

Az  oklevél  czimerszerző  hadi  érdemeiről  a  következőkép 
emlékezik  meg: 

».  .  .  penes  armadám  per  novem  continuas  Gallicas  expe- 
ditiones  primum  semper  utpote  praecursorum  agmen,  item  primum 
separatum  porro,  ac  in  aliis  interventis  actionibus,  aliud  quoqae 
corpus  tibi  concreditum  ducendo,  cum  complacentia  belli  ducum 
et  totius  armadáé  temet  distinxeris,  praecipue  occasione  progressus 
militiae  nostrae  in  Campania  pro  recognoscendis  diversis  hos- 
tium  excursionibus,  exuendisque  ab  armis  civibus  delegátus,  in  his 
non  minus  ac  in  conflictu  ad  Mons,  in  generáli  item  retra- 
ctione  Belgarum  ad  Bruxellas  et  in  pugna  ad  Nervinden  martis 
animo  temet  semper  impenderis,  non  secus  in  obsidione  monu- 
menti  Condé,  in  actionibus  ad  Valenciennes,  Venans,  Marchiennes, 
Campfamars   et   Camp-Cesars  singulariter  te  exhibueris,  prout  in 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek*  359 

generáli  pugna  ad  Vaux  et  ad  Denain,  ubi  hostis  stativanti,  cum 
viginti  millibus  armatis  Hassiae  militibas,  generáli  eiusdem  a 
Vurm,  imminebat,  centrale  inimiei  corpus  (corpore  reliquo  ad 
retractionem  adacto)  in  fugám  coniieiendo  temet  viriliter  gesseris, 
facto  quo  etiam  effecisti,  ut  majestati  nostrae  communicatio  Bni- 
xellis  ad  Landrecy  seeura  reddita  sit,  postquam  verő  hostis  ab 
obsidione  elibertandi  causa  ad  Landrecy  appuUisset,  tu  cum  primo 
agmine  sinistram  eius  alám  aggressus,  eundem  feliciter  profligasti, 
generálé  Chastri  in  captivitatem  abducto,  ipsa  Landrecy  deditioni 
dein  coacta;  porro  pro  obsidione  fortalitii  Manheim  perquisitione- 
que  corporis  Sztáráyani  per  hostem  persecuti.  delegátus,  tui  ini- 
micum  a  tergo  inopinate  adorsus,  in  tantum  discrimen  posuisti, 
ut  a  persecutione  destiterit,  exploratisque  mox  hostis  viribus, 
viae  e  ducatu  Vürtembergensi  ab  invasione,  armadáé  retractioni, 
magasinisque  ad  Hors  et  Rothenburg  constitutis  iam  iam  deper- 
ditis,  patefactae  sint,  aliis  ad  Gundelíingen,  Leiningen  et  Dilingen 
stantibus  aeque  conservatis;  hoste  ultro  ad  Neresheim  per  serenis- 
simum  regium  principem  archiducem  Carolum  generalissimum 
aggresso,  tu  agmen  eius  primum  subito  adorsus,  pccasionem  per 
id  dedisti,  castra  eius  ad  Medlingen  occupandi,  derelictis  impedi- 
mentis  et  magasinis,  captis  innumeris,  eumque  expost  e  Main- 
hurg,  castrisque  ad  Brug  et  Zell  eiiciendi,  artilleriamque  nostram, 
iam  iam  per  generalem  Mercandin  occupatam  recuperandi,  pro- 
gressuque  Condeiani  corporis  ad  tractum  Rheni  impedito,  a  Pfor 
per  Vertingen  usque  (íundremingen  repercutiendi,  et  corpus  Mora- 
vianum  ad  Schussenried  profligandi  ac  persequendi,  actionibus  ad 
Schlingen,  Ukerad,  et  Altenkirchen,  victoriis  item  ad  Ostrack  et 
Stockach  subsecutis  te  adjutorio  existente,  ac  demum  anno  mille- 
simo  octingentesimo  quinto  in  campiductu  et  pugna  ultima  tanto 
cum  ardore  te  impenderis,  ut  non  obstante  eo  quod  novies  sauciatus 
sis,  usque  determinium  ipsius  pugnae  tu  praesens  eidem  adstite- 
ris  .  .  .«  a  miért  is  a  Mária-Terézia  rendet  nyerte. 

Kihirdettetett  Mosony  vármegyének  1808  február  18-ikán 
Magyar-Óvárott  tartott  közgyűlésén,  Pozsony  vármegyének  1808 
május  31-ikén  Pozsonyban  és  Vas  vármegyének  1818  augusztus 
17-ikén  Szombathelyen  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  410.  1.   305.  t.  IL 

DXXXI. 

1808  júniiie  18, 

L  Ferencz  Vitézvári  báró  Simonyi  Józsefnek,  a  Blankenstein 
ezred  ezredesének  magyar  báróságot  adományoz. 


Digitized  by 


Google 


360  Magyarországi  czimereslevelek. 

Az  adományozást  báró  Simonyi  Józsefnek  felségfolyamod- 
ványa őrizte  meg,  a  fenti  napon  kelt  engedélyezési  záradékkal, 
melyben  az  1804  ápril  21-ikén  nyert  osztrák  báróságnak  Magyar- 
országra való  kiterjesztését  kéri. 

Eredeti. 

DXXXII. 

1809  április  L  Bécs. 

I.  Ferencz  Martonicz  András  osztrák  bárónak,  a  Mária- 
Terézia  rend  lovagjának  és  utász-ezredesnek,  magyar  nemességet 
adományoz  és  czímer  gyanánt  az  osztrák  bárói  czímert  adja. 

»Scutum  videlicet  milltare  erectum  cyanei  coloris,  cuiusi 
fiindum  seu  basim  occupat  murus  lapidibus  excissis  constructus, 
ac  coementitii  operis  ductibus  interstinctus,  quatuor  foraminibus 
iacalatoriis  conspicuus  et  tribus  supra  locatis  pinnis  coronatus, 
in  quorum  medioVstruthio  soleam  ferream  rostro  premens,  et 
tribus  lunis  falcatis,  inversis  argenteis  circumdatus  stare  conspi- 
citur.  Caput  scuti  premit  corona  liberis  baronibus  propria,  unde 
assurgunt  trés  galeae  torneariae  coronatae,  clathrataeque  seu 
apertae,  pufpura  suffultae,  auro  reductae,  torquibus  ac  monilibus 
circumductae,  suisque  apicibus  fastigiatae,  quarum  média  situ 
recto  locata  exhibet  struthionem  scutarium  cum  solea  ferrea, 
secunda  verő  situ  a  dextris  ad  sinistram  obliquo  posita  galea 
sustentat  duas  caudas  equinas,  ducibus  Turcicis  proprias,  singulam 
e  pertica  luna  argentea  cornibus  sursum  versis  ornata,  penden- 
tem,  tertia  denique  seu  sinistra,  situ  ad  dextram  obliquo  locata 
galea,  ornatur  ala  caerulea  a  dextra  ad  sinistram  expansa,  cui 
trés  lunae  scutariae  inversae  inscriptae  cernuntur.  Laciniis  seu 
lemniscis  argenteis  et  caeruleis  hinc  et  illinc  omnes  galeas  venu- 
ste  cingentibus,  ac  per  scuti  latéra  defluentibus.« 

Az  oklevél  megemlíti  czimerszerzőnek  a  haditéren,  főleg  a 
török  háborúkban  Zettin  és  Növi  ostrománál  szerzett  érdemeit, 
a  miért  előbb  a  Mária-Terézia  rendet,  majd  az  osztrák  báró- 
ságot nyerte. 

Kihirdettetett  Pest-Pilis-Solt  vármegyéknek  1813  márczius 
17-ikén  Pesten,  Győr  vármegyének  1813  április  23-ikán  Győrött  és 
Pozsony  vármegyének  1813  július  19-ikén  Pozsonyban  tartott  köz- 
gyűlésén. 

Eüggő  pecsétje  elveszett. 
Siebmacher  406.  1.  302.  t. 


Digitized 


by  Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  361 

DXXXIII. 

1809  április  1.  Bécs. 

I.  Ferencz  Martonicz  András  bárónak  osztrák  báróságát 
Magyarországra  is  kiterjeszti,  és  czimer  gyailánt  az  osztrák  bárói 
czímert  adományozza. 

A  czímerleírás  az  előző  szám  alatt  közölt  leírással  teljesen 
megegyezik. 

Az  oklevél  czímerszerző  érdemeiről  a  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

»Tu  enim  in  oppugnatione  praesidii  Zettin,  dirigente  supremo 
vigiliarum  praefecto  cohortis  geometricae  loethaliter  sauciato, 
operationes  geometricas  sinistrae  alae  prompté  et  alaeriter  conti- 
nuando,  elaborata  hunc  in  finem  plana  approbatione  belliducis 
firmata  indefesso  zelo,  summaque  cum  celeritate,  et  pecaliari  cum 
dexteritate  in  effectum  deduxisti;  perfectis  porro  his  operibus, 
exploratisque  a  te  motu  proprio,  et  non  sine  magnó  vitae  tuae 
discrimine  peripheriis  memorato  praesidio  adjacentibus  et  ob 
hostium  excursionem  summopere  insecuris,  in  vertice  Buquin- 
Briegensi  in  conspectu  praesidii  sub  vehementissima  tormentorum, 
sclopetorumque  explosione  munimentum  erexisti,  ac  tam  hac 
occasione,  quam  et  penes  extractionem  molis  tormentariae  ad 
diruenda  praesidii  moenia  deservientis,  laboratores  in  quoram 
fronté  continuo  constituebaris,  ad  períiciendum  unitis  viribus 
omnique  cum  celeritate  opus  isthoc  heroica  virtute  tua  martia- 
lique  intrepiditate  insigniter  excitasti,  quin  imo  in  ipsa  etiam 
oppugnatione  antelati  fortalitii  primus  moenia  sponte  ac  motu 
proprio  conscendisti,  prout  et  per  totum  oppugnationis  tempus 
absque  ullo  respirio  diu  noctuque  partim  in  assignatione,  partim 
in  efficaci  et  veloci  effectuatione  laborum,  multifaria  indefessi 
zeli,  singularisque  perspicacitatis  et  dexteritatis  edidisti  specimina; 
ita  etiam  in  obsidione  et  bina  oppugnatione  fortalitii  Turcici  Növi, 
in  quarum  una  bajulatores  scalarum  orbiculatarum  in  fronté 
duxisti,  in  alia  verő  sponte  pro  exstructione  pontis  super  rivulo 
temet  obtulisli  .  .  .«  a  miért  II.  Lipóttól  a  Mária-Terézia  rendet 
és  osztrák  báróságot  nyerte. 

Kihirdettetett  ugyanakkor  és  ugyanott,  a  hol  az  előző 
diploma. 

Függő  pecsétje  elveszett. 
Siebmacher,  406.  1.  302.  t. 


Digitized  by 


Google 


362 


Magyarországi  czímereslevelek. 


DXXXIV. 
1815  február  3, 
I.   Ferencz   Vitézvári   báró    Simonyi   Józsefnek,   a    Hessen- 
Homburg  huszárezred  ezredesének  a  magyar  bárói  oklevél   újbóli 
kiadását  elrendeli. 

A  rendelkezést  báró  Simonyi  Józsefnek  1814  szeptember 
1-én  Bécsben  kelt  felségfolyamodványa  őrizte  meg,  a  fenti  napon 
kelt  engedélyezési  záradékkal,  melyben  hivatkozással  az  1808-ban 
6172.  sz  alatt  kelt  legfelsőbb  elhatározásra  a  bárói  diplomának 
uj  kelet  alatti  kiadását  és  benne  1808  óta  szerzett  hadi  érde- 
meinek megemlítését  kéri. 

Eredeti. 


DXXXV. 
1823  február  14,  Bécs, 
I.  Ferencz  Mészáros   Istvánnak   a   Lichtenstein   herczeg-félé 
huszárezred  alkapitányának  és  feleségétől  Straub  Teréztől  származó 
gyermekeinek  István  Imrének  és  Terézia  Francziskának  nemessé- 
get és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet 
militare  erectum  in- 
ferius  in  cuspidem 
sinuatim  vergens 
linea  perpendiculari 
in  duas  oblongas 
areas  sectum,  qua- 
rum  prima  seu  dex- 
tra  coelestini  coloris 
exhibet  lilium,  sinis- 
tra  verő  rubro  co- 
lore  tincta,  reprae- 
sentat  lunam  eres- 
centem,  cornubus  in 
dextram  scuti  partém 
versis.  Caput  scuti 
premit  galea  torne- 
aria  coronata,  cla- 
trataque  seu  aparte, 
purpura  suffulta,auro 
reducta,  torque  ac 
monili  cireumducta,  situ  pro  more  ad  dextram  obhquo  nobi- 
libus  concedi  solita,  emergente  a  dorso  coronae  viro  rubro  vestitu 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.     .  363 

induto,  cuius  caput  mitra  dependente  rubro  panno  tectum  est, 
dextra  manu  frameam  nudatam,  cui  caput  turcicum  stillante  san- 
guine  infixum  est,  dextrorsum  stringente,  sinistra  manu  verő  latus 
suum  sustentante,  laciniisque  seu  lemniscis  hinc  argenteis  et 
coeruleis,  illinc  aureis  et  rubris  per  utrumque  scuti  latus  piacidé 
decurrentibus,  totumque  decenter  condecorantibus.« 

Az  oklevél  czímerszerző  érdemeiről  következőkép  emléke- 
zik meg: 

.  .  .  idem  e  gregario  usque  ad  modernum  secundarii  equi- 
tum  magistri  officium  eluctari  meruit,  quive  in  omnibus  campi- 
ductibus  inde  ab  anno  millesimo  septingentesimo  octuagesimo 
septimo  usque  annum  millesimum  octingentesimum  duodecimum 
interventis  strenuum  non  minus  quam  intrepidi  animi  militem 
semet  semper  exhibuit.  Is  enim  qua  corporalls  regiminis  hussa- 
rorum  olim  Barkó  ultimo  bello  contra  Turcas  fervente,  in  proelio 
ad  Martinestye  cum  paucis  suorum  in  regionem  Fogshan  circum- 
iacentem  pro  excubiis  missus  appropinguantem  hostem  primus 
det'egendo,  essentiale  exercitui  nostro  hac  relatione  praestitit  com- 
modum.  In  campiductu  vero  anni  millesimi  septingentisimi  nona- 
gesimi  tertii  in  Brabantia  cum  stabali  officiali  e  castris  ad  Dineer 
pro  requisitione  victualium  ordinatus,  notabilem  eorum  transpor- 
tum  sibi  creditum,  contra  omnes  hostiles  impetus  feliciter  castris 
riostris  intulit,  hocque  facto  exercitui  penuria  laboranti  summe 
profuit.  Anno  dein  millesimo  septingentesimo  nonagesimo  quarto 
ad  Charlesroi  divisionem  pyrobolariorum  Büdöskútiensium  per 
copias  hostiles  a  corpore  suo  divulsam  et  pene  cinctam  non  solum 
salvavit,  sed  insuper  hosti  sex  tormenta,  cum  notabili  eiusdem 
copiarum  strage,  ademit;  porro  in  campiductu  anni  millesimi 
septingentesimi  nonagesimi  sexti  facta  e  fortalitio  Moguntiarum 
eruptione  primus  in  hostem  irruendo  partém  eiusdem  peditatus 
ac  plures  equites  cum  duobus  tormentis  cepit;  ob  quod  genero- 
sum  factum  in  vigiliarum  magistrum  promotus  exstitit;  mox  desu- 
per  ad  Neuvied  ad  recognoscendum  hostem  dispositus,  supremum 
vigiliarum  praefectum  nostrum  Mara  et  superiorem  ♦  locumtenen- 
tem  baronem  Bánfy  ex  captivitate  hostili  liberavit;  imo  eodem 
adhuc  campiductu  in  regioné  Trevirensi  ad  Ober-Tiefenbach 
cum  exiguo  manipulo  suorum  unam  divisionem  regiminis  nostri 
hussarorum  ab  hoste  cinctam  liberam  reddidit  et  septem  hostiles 
captivos  fecit.  Anno  demum  millesimo  octingentesimo  nono,  qua 
iam  locumtenens  regiminis  hussarorum  a  Lichtenstein,  cum  ingressu 
nostri  exercitus  in  Bavariam  semet  eo  peculiariter  distinxit,  quod 
corpori  generaUs  Nordmann  pro  tegenda  exercitus  nostri  ala  sini- 
stra destinato,  penuria  laboranti  necessarium  comeatum,  non 
obstantibus  unde  quoque  sibi  ab  hoste  et  hostilibus  incolis  impe- 
dimentis   positis   procuraverit  ac  in   hac   expeditione  sua  pontes 


Digitized  by 


Google 


364 


Magyarországi  czímereslevelek. 


duos  ad  Wasserburg  et  Burghausen  per  hostem  demolitos  tran- 
situi  nostrarum  copiarum  aptos  reddidit.  Anno  denique  millesimo 
octingentesimo  duodecimo  in  campiductu  contra  Russos  ad 
Viszoky-Litevszky  hoste  regiminis  hussarorum  a  Lichtenstein 
paludibus  et  sylvis  constricti  terga  premente,  omni  evadendae 
captivitatis  spe  eidem  ademta,  idein  qua  superior  locumtenens 
periculo  hoc  eognito,  cum  hoste  manus  conseruit,  eundem  in 
disordinem  coniecit  et  repressit,  taliterque  praefato  regimini 
nostro  evadendi  periculi  occasione  procurata,  viginti  insuper  eius- 
dem  eapita  iam  capla  liberavit,  et  qaamvis  genu  sinistro  saucia- 
tus  fuerit,  hostem  tamen  impetere  tamdiu  non  destitit,  donec 
idem  régimen,  ordine  recepto  succursuque  adveniente,  hostem 
magna  cüm  strage  in  fugám  coniiceret  .  .  .« 

Kihirdettetett  Szerem  vármegyének  1823  deczember  1-én 
Vukovárott  és  Arad  vármegyének  1826  július  12-ikén  Aradon 
tartott  közgyűlésén. 

¥üggő  pecséttel. 


DXXXVI. 

1830  szeptember  24,  Pozsony, 

1.  Ferencz  Hacsich  Péternek,  az  oláh  illyr  határezred  vezér- 
őrnagyának nemességet  és  czímert  adommányoz. 

»Scutum  videlicet 
militare  erectum,  si- 
nuatim  in  cuspidem 
vergens,  tranverse 
divisum  et  in  supe- 
riori  parte  perpendi- 
culariter  sectum  in 
cuius  superiori  dex- 
tra  area  cyaneo  tin- 
cta  brachium  incur- 
vatum  armatum,  ar- 
gentatum,  juncturis 
auro  reductis,  gla- 
dium  incurvatum  ca- 
pulo  aureo  tenens, 
tribüs  in  regioné  ca- 
pitis  aureis  liliis;  in 
secunda  rubro  tincta, 
fascia  diagonalis  dex- 
tra  undulata  argentea;  in  iriferiori  demum  parte  naturali  aspectu 
super  solo  viridi,  in  quo  fluvius  decurrit,  urbs  apperta,  monticulis 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  365 

prasinis  posteriorem  provinciám  occupantibus,  conspiciuntur.  Scuto 
incumbit  galea  tornearia,  coronata  clatrataque  seu  aperta,  auro 
reducta,  purpura  suffulta,  torque  ac  monili  circumducta.  Coronam 
omant  trés  plumae  struthoneaceae,  binis  extremis  candidis,  média 
rubra.  Laciniis  seu  lemniscis  a  summitate  galeae  hinc  cyaneis  et 
aureis,  illinc  argenteis  et  rubris  venuste  defluentibus,  ac  utrum- 
que  scuti  latus  decenter  exornantibus.« 

Az  oklevél  fölemlíti,  hogy  czímerszerző  már  1795-ben  a 
34.  gyalogezredben  mint  kadett  kezdte  meg  szolgálatát,  mely- 
ben több  mint  34  évi  szolgálat  után  jelen  állásba  emelkedett- 
Résztvett  tíz  hadjáratban  s  főleg  az  1814-iben  mint  a  székely 
gyalogezred  négy  századának  önkéntes  parancsnoka  Nogent  városa 
ostrománál  a  Sequana  folyó  mellett  tüntette  ki  magát. 

Kihirdettetett  Krassó  vármegyének  1831  május  3-ikán  Lúgoson 
tartott  közgyűlésén. 

í^íiggö  pecséttel. 


DXXXVII. 

1830  október  L  Pozsony, 

I.  Ferencz  Czárán  Antalnak,  Jánosnak,  Istvánnak  és  Kristóf- 
nak, gyergyószentmiklósi  kereskedőknek,  továbbá  Antal  fiának 
Péternek,  ennek  leányának  Czecziliának,  Jánosnak  feleségétől 
Kövér  Teréziától  származó  gyermekeinek  Mártonnak,  Tódornak,  ^ 
Jánosnak,  Anna  Máriának,  Mária  Sárának,  Rebekkának,  Ilonának,  * 
Katalinnak  és  Rózának,  Istváimak  feleségétől  Kövér  Johannától 
származó  gyermekeinek  János  Simonnak  és  Anna  Máriának  és 
Kristófnak  feleségétől  Rózától  származó  gyermekeinek  Emánuelnak, 
Gergelynek  és  Rebekkának  nemességet,  a  >Seprősi«  előnévvel  és 
czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  sinuatim  in  suspide  ver- 
gens,  perpenticulariter  et  horizontaliter  in  quatuor  areas  sectum,  in 
cuius  prima  et  quarta  cyaneo  tinctis,  naturaU  colore  eques  armatus, 
argentatus,  loricatus,  galeatus,  iuncturis  auro  reductis,  equo  candido 
ad  gressum  incitato,  habenis  nigris,  ephipio  rubro,  auro  exornatis 
instructo  insidens,  brachio  dextro  vexillum  rubrum  in  hasta  lig- 
nea,  lancea  ferrea  provisa  tenens,  super  pratulo  viridi,  in  secunda 
rubri  coloris  crux  argentea  pedata,  marginem  non  attmgens,  in 
tertia  denique  aeque  rubri  coloris  pelicanus,  naturali  colore  super 
nido  pectus  vulnerans,  ac  sanguine  puUos  pascens  conspiciuntur. 
Scuto  incumbit   galea  tornearia  coronata  clatrataque  seu  aperta. 


Digitized  by 


Google 


366 


Magyarországi  czímereslevelek. 


purpura  suffulta,  tor- 
que  ac  monili  cir- 
cumducta.  Super  co- 
rona  brachium  ar- 
matúra, incurvatum, 
argentatum,  iuncturis 
auro  reductis,  vola 
gladium  more  hun- 
garico  incurvatum, 
capulo  aureo  strin- 
gens,  laciniis  seu 
lemniscis  a  summi- 
tate  galeae,  hinc 
cyaneis  et  argenteis, 
iliinc  argenteis  et 
rubris  venuste  deflu- 
entibus,  ae  utrumque 
scuti  latus  decenter 
exornantibus.« 

Kihirdettetett  Arad  vármegyének  1831  július  4-ikén  Aradon 
tartott  közgyűlésen  és  Temes  vármegyének  1835  január  19-ikén 
Temesvárott  tartott  közgyűlésén. 

Yüggo  pecséttel. 

DXXXVIIL 
1841  május  21,  Bécs. 
V.  Ferdinánd  indigenatusi  oklevele,  melylyel  Brosenbach 
Károly  hadbiztosnak,  feleségének  Salvadori  Lucretia  Rozália  Virgi- 
niának, fiainak  Károly  Ferencz  Antalnak,  Ágostnak,  József  Károly- 
nak, Ferdinándnak  és  Vilmos  Bernátnak  és  leányának  Annának 
magyar  nemességet  és  czimert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  ad  formám  veterem 
incisum,  perpendiculariter  in  duas  aequales  areas  dispertitum, 
quarum  dextra  arcem  argentatam  e  quadratis  lapidibus  coemen- 
titii  operis  ductibus  interstinctis,  super  basi  prasina  ad  contigna- 
tionem  extructam  et  superne  tribus  turriculis  distinctam,  brachio- 
que  eataphractura  argentea  munito,  mediaeque  turriculae  cubito 
innixo,  ac  vola  prehensum  nudatum  acinacem-vibrante  fastigiatam 
exhibet  in  campo  miniato;  sinistra  verő  coelestini  coloris  area 
continet  aquilam  furvam,  supra  rupes  praeruptas  e  fundo  areae 
exsurgentes  in  altum  volantem  solemque  aureum  in  dextra  areae 
superiori    regioné    fulgentem    irretortis    ocuUs   respicientem.   Ipsi 


Digitized  by 


Google 


Mág^^arországi  czímereslevelek. 


367 


porro  scuto  situ  obverso  superincumbentem  galeam  torneariam 
clathratam  atque  coronatam,  purpura  intrinsecus  subsarcinatam, 
auro  reductam,  ac  monili  de  torque  coUum  cingente  aurea  pendülő 
decoram,  laciniis  seu  lemniscis  hinc  aureis  et  coeruleis,  isthinc 
argenteis  et  rubris  a  eono  galeae  ad  extremilates  scuti  moliter 
defluentibus,  illudque  ipsum  decenter  ac  venuste  comentibus.« 

Kihirdettetett  Komárom  vármegyének  1841  október  4-ikén 
Rév-Komáromban  és  Heves  és  Külső-Szolnok  vármegyéknek  1842 
deczember  16-ikán  Eger  városában  tartott  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

Siebmacher,  87.  1.  70.  t. 


DXXXIX. 
1842  január  27.  Bécs. 

V.  Ferdinánd  Nagy   Ferencz   nyugalmazott  vezérőrnagynak 
nemességet  és  czímert  adományoz. 

»Scutum  videlicet  militare  erectum  palariter  bipartitum, 
dextra  sui  parte  cocco  tincta,  sinistra  verő  saphirina,  in  quo 
super  fundo 
prasino  leo 
aureus  dex- 
trorsum  ver- 
sus,  rictu  hi- 
ante,     lingua 

rubicunda 

exerta  et 
cauda  a  tergo 
projecta,  dis- 
tricta  framea 
ictum  mini- 
tans,  sinistri 
autem  pedis 
falculis  cornu 
am'eum  mili- 
tare, aurea 
catena  eir- 
cumvinctum 

(seu   Jász- 
Kürth)     pre- 

hensum  tenere  cernitur.  Scutum  premit  galea  tornearia  elathrata 
seu  aperta,  purpura  subsarcinata,  auro  reducta  ac  monili  de 
torque  collum  cingente  aurea  pendülő  decora,  situ  pro  more  ad 
dextram  obliquo  nobilibus  propria,  regioque  diademate,  trés  atras 


Digitized  by 


Google 


368 


Magyarországi  czímereslevelek. 


struthionis  plumas  proferente  ornata,  laciniis  seu  phaleris  utrinque 
aureis  hinc  rubro,  illinc  coeruleo  mixtim  ac  symmetre  reflexis  in 
scuti  latéra  venuste  defluentibus.« 

Az  oklevél  szerint  czímerszerzö  a  Reuss-Kösztritz  huszár- 
ezrzedben  mint  őrmester  kezdte  meg  szolgálatait,  több  mint  har- 
mincz  évig  szakadatlanul  szolgált  és  öt  hadjáratban  vett  részt. 

Kihirdettetett  Baranya  vármegyének  1842júniiis6-ikán  Pécsett 
tartott  folytatólagos  közgyűlésén. 

Függő  pecséttel. 

DXL. 

1868  június  17,  ScJwnbnmn, 
I.  Ferencz  József  Homoky  Imrének,  a  Megváltóról  czlmzett 
lekéri  apátnak,   szatmári   szentszéki   ülnöknek,   a  III.   oszt.   vas- 
koronarend vitézének  és  fivérének  Homoky  Ferencznek  nemességet, 
a  »Visontai«  előnevet  és  czímert  adományoz. 

»Egy  álló 
vitézvért,  két 
ezüst  és  két 
kék  mezőre 
osztva,  mind 
a  négy  mező- 
beni  zöld  hal- 
mon nyugvó 
arany  koro- 
nákkal, me- 
lyekből, még 
pedig  az  első 
és  negyedik 
ezüst  mezők- 
ben termé- 
szetes zöldle- 
velü  rózsabo- 
kor két  bimbó 
közti  piros 
rózsával,  a 
második  és 
harmadik  kék 

mezőkben 
kettős  fehér 
kereszt  foglal- 
tatik. A  vért 
felső  szélén 
koronázott 


Digitized  by 


Google 


Magyarországi  czímereslevelek.  369 

nyilt  két  lovagsisak  nyugszik,  kék-ezüst  sisaktakarókkal,  az  egyik 
sisak  koronáján  ugyanazon  rózsabokor  van,  ezüst-kék  fölött  és 
felváltva  keresztbe  osztott  nyilt  sasszárnyaktól  bekerítve,  a  másik 
sisak  koronáján  ugyanazon  kettős  kereszt  áll,  hasonlókép  ezüst-kék 
fölött  és  felváltva  keresztbe  osztott  nyilt  sasszárnyaktól  környezve.* 

Az  oklevél  czimerszerző  érdemeiről  következőkép  emlékezik 
meg:  »  .  .  .  melyeket  ő  38  év  óta  részint  lelkipásztorkodás!, 
részint  közoktatási  téren,  jelesül  pedig  Felséges  Erzsébet  ausztriai 
császárné  és  Magyarország  királynéja  kedves  Hitvesünknek,  nem- 
különben Fennséges  Rudolf  főherezeg  és  koronaörökös  kedves 
Fiunknak  és  Fennséges  Gizella  főherczegnő  kedves  leányunknak, 
valamint  felséges  Uralkodó  Házunk  más  tagjainak  is,  magyar 
nyelvbeni  tanítása  által  szerzett  .  .  .« 

Függő  pecséttel. 


Áldágy,  A  M.  N.  Múzeum  czimereslevelei.  24 

Digitized  by  VjOOQIC 


Digitized  by 


Google 


11. 

KÜLFÖLDI  CZÍMERESLEYELEK. 


24* 

Digitized  by  VjOOQIC 


Digitized 


by  Google 


DXLL 
1492  deczemher  29.  Innsbruck, 


/> 


Miksa  császár  Weinangl  Jánosnak  czímert  adományoz. 

».  .  .  einen  gantzen  gélben  schildt, 
im  grundt  desselben  ein  dreyegketter 
gruener  perg,  darauf  ein  swartzer  han 
mit  einem  rőten  kamp;  auf  dem  schildt 
ein  helm,  darauf  ein  dreyegketter  perg 
und  ein  han,  als  in  dem  schildt  gemalt, 
mit  ainer  swartzs  und  gélben  helm- 
deckhen  getziert,  so  sich  under  dem 
grüenen  perg  auf  dem  helm  erheben 
und  sich  in  die  weyt  aussteilt  .  .  .« 

A  czimerképben  a  fekete  kakas  a 
zöld  hármas  halom  középső   ormán  bal 

lábán  állva,  jobb  lábát  maga  elé  nyújtva  ábrázoltatik,  mig  a 
sisakdísz  a  pajzsbeli  alakot  hasonló  helyzetben,  de  kiterjesztett 
szárnyakkal  ábrázolja. 

Függő  pecsétje  elveszett. 

DXLII. 

1509  deczemher  15,  Bozen. 

Miksa  császár  Genndl  Lajosnak  czímert  adományoz. 

».  .  .  ain  ganncz  swarczen  schild 
unnd  darinn  ain  ganczer  gelber  lerch 
mit  aufgethanen  fluegeln  unnd  auf  die 
seyten  sehent,  unnd  auf  dem  schild 
ain  helm,  géziért  mit  ainer  swarczen 
und  gélben  deckhen  unnd  darauf  ste- 
hennd  auch  ain  ganczer  gelber  lerch 
mit  aufgethanen  flügeln  unnd  auf  die 
seyten  sehend  .  . .« 

Függő  pecsétteL 


*(3 


Digitized  by 


Google 


374 


Külföldi  czímereslevelek. 


DXLIII. 
1514  október  28,  Innsbruck.    /^ 
Miksa  császár  Trapp  Jánosnak  czímert  adományoz. 


>.  .  .  ainen  rőten  schillt,  darinn 
ainen  gélben  trappén  mit  aufgethanem 
flug  und  snabl  mit  ausgeslagner  zun- 
gen,  a'uf  demselben  schillt  ainen  helm 
géziért  mit  rotter  und  gelber  helm- 
deckhen,  darauf  ainen  gélben  trappén 
mit  aufgetfianem  flug  und  snabel  und 
ausgeslagner  zungen  wie  im  schillt  ge- 
formiert  ist. .  .« 


Függő  pecsétje  elveszett. 


DXLIV. 
1670  július  1,  Speyer. 
Miksa  császár  Imolckhaimi  Höfliuger  Sebestyénnek  az  ö  és 
elődei  szolgálatában  szerzett  érdemeiért  régi  nemességét  megerő- 
síti, és  czimerét  kibővíti. 

>.  .  .  ain  quartierter  schildt,  derén 
die  hinter  unter  und  vorder  ober  vel- 
dung  gelb  oder  goltfarb,  im  grundt  der- 
selben  ain  dreypühleter  weisser  berg, 
der  mitter  die  eüszern  zween  etwas 
überhöht,  darauf  für  sich  aufrechts  gegen 
dem  hintern  obern  egg  entstehend  ain 
vorderthail  aines  schwarzen  steinbockhs 
mit  auszgeschlagnen  zungen,  und  zu- 
ruckgekrumbten  hörnern,  und  die  andern 
zwo  veldungen  roth  oder  rubinfarb, 
in  derén  yder  gleich  fürwerts  erschei- 
nend  aíner  syrenagestalt,  in  langem  hinter  sich  ,fliegendem 
gélben  haar  auf  dem  haupt  mit  ainer  gélben  oder "  goltfarben 
königlichen  cron  géziért,  baiderseits  ire  vischschánz  über  sich 
krümend  und  oben  bey  dem  end  des  schancz  in  henden  haltend. 
Auf  dem  schildt  zwen  freye  oflfne  adeliche  thurniershelm,  der 
zur  lincken  mit  weisser  oder  silberfarber  und  rotter  und  rechten 
seitten  schwartzer  und  gelber  helmdecken  und  yedweder  dersel- 
ben  ainer  gélben  oder  golttfarben  cron  géziért,  auf  dem  hncken 
oflFnen    helm    zwischen    zwayen   püflFelhörnern  ihre   mundtlöcher 


Digitized  by 


Google 


Külföldi  czímereslevelek. 


375 


oben  von  einander  gekert  und  yedes  in  mitte  über  zwerch,  salso 
abgethailt,  dasz  desz  hintern  unter  und  vordern  horns  ober 
rótt,  und  die  andern  zway  thail  weisz  seind,  erscheinend  aber- 
mals  ain  syrena,  allermaszen  wie  die  in  den  veldern  desz  sehilts 
gestalttet,  und  dann  auf  dem  rechten  oíTnen  helm  ausz  der  cron 
widerumen  zwisehen  zwayen  püíTelhömern  ire  mundtlöcher  oben 
von  einander  gekert,  und  auch  in  mitte  über  zwechs  abo  abge- 
thailt, dasz  desz  hintern  unter  und  vordern  horns  ober  gelb, 
und  die  andern  zway  thail  schwartz  seind,  entstehend  ain  vorder- 
thail  aines  schwarzen  stainbockhs  mit  auszgeschlagener  zungen 
und  hinter  sich  gekrümbten  hörnern  .  .  .« 

Függő  pecsétje  elveszett,  a  DessewfPy  család  levéltárában. 


DXLV. 

1Ő83  márczhís  13,  Innsbruck. 
Ferdinánd  osztrák  főherczeg  Grandi  Mihálynak  és  Jánosnak 
czímert  adományoz. 

».  . .  ainen  gantz  schwartzen  schildt, 
darinnen  ainen  gevierten  gélben  oder 
goldfarben  §piekhl,  so  sich  mit  seinen 
spitzen  in  die  vierseiten  des  éehildts 
wenden,  innerhalb  desselben  spickls  er- 
scheinend ain  gelb  oder  goldfarber  lew, 
fürwertz  und  mit  seinen  von  sich  ge- 
streckhten  pranggen  auch  oflFnen  rachen, 
roth  aussgeschlagner  zungen  und  zurugg 
aufgeworffnen  schwantz  zum  grimmen 
geschickht.  Auf  dem  schildt  ain  stech- 
helm,  zu  baiden  seiten  mit  schwartzer 
auch  gelb  oder  goldfarber  helmdeckhen, 
und  darob  von  denselben  farben  ainen 
gewundenen  pausch,  mit  seinen  zurugg- 
fliegenden  binden  géziért,  daraus  wide- 
rumben  ain  gelb  oder  goldfarber  lew,  wie  im  schildt  entspringene, 
in  seinen  vordern  von  sich  gestreckhten  pranggen,  drey  grüent 
gespieglte  pfawenfedern  über  sich  haltend  .  .  .« 
Függő  pecsétje  elveszett. 


DXLVI. 

1588  szeptember  10.  Prága. 
II.  Rudolf  császár  Parscht  Bálintnak   cseh-morva  nemességet, 
a  Porssndorf-i  előnevet  és  czímert  adományoz. 


Digitized 


by  Google 


376  Külföldi  czímereslevelek. 

>Scutum  per  médium  in  duas  aequales  partes  divisum, 
quarum  inferior  tres  aequales  vias  habét,  primam  et  tertiam  flavi 
sive  aurei,  secundam  verő  nigri  coloris;  superior  autem  pars  tota 
est  rubei  coloris,  qua  in  medius  aries  albus,  aureis  cornuis  con- 
spicuus,  dextram  versus  pedibus  anterioribus  saliens  visitur. 
Scuto  imposita  est  galea  clatrata  et  huic  corona  aurea  regia,  ex 
qua  sémi  aries  ille,  eodem  pláne  modo  ut  in  scuto  egreditur, 
tegumentum  vero  seu  phalerae,  deorsum  dependentes  mixtae  suní, 
dextra  quidem  ex  parte  albi  sive  argentei  et  rubei,  in  sinistra 
autem  flavi  sive  aurei  et  nigri  coloris*. 

Egyszerű,  XIX.  századi  másolat.  Az  oklevél  eredetije  Szepes 
vármegye  levéltárában. 

DXLVII. 
1597  ápril  4.  HeideJberg. 

Melissus  Pál  palotagróf,  római  lovag,  az  Amadi  Ferrand 
palotagróf  és  aranysarkantyús  lovagtól  nyert  felhatalmazás  alapján, 
kinek  családja  e  jogot  IV.  Károly  adománya  következtében  gyako- 
rolja, Höriböcken  Jánosnak  és  Gálnak  czímert  adományoz. 

>.  .  .  einen  schilde,  nach  der  quire  in  drey  gleiche  unter- 
schildt  abgetheillet,  oben  roth,  untén  blau  oder  lassur,  in  der 
mitte  weiss  oder  silberfarb,  und  im  schidt  einen  schwarzen 
zweyhörnigen  zum  sprung  und  stoss  gerichteten  bockh.  Auf  dem 
schildt  einen  stehhelm,  ab  der  rechten  seiten  mit  rothen  und 
weissen,  ab  der  linken  mit  blauen  und  weissen  helmdekken, 
auch  einen  von  benanten  farben  gewundenen  bausche  géziért, 
darob  erscheinend  ein  förter-leib  eines  schwarzen  bokes,  zwischen 
zweien  aufgethanen  fliegeln,  derén  jeglicher  nach  der  quire  in 
drey  unterschiedene  farben  abgetheillet,  untén  blau  odor  lassur, 
in  der  mitte  weiss,  oben  roth  .  .  .« 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolat. 

DXLVIII. 
1601  június  1.  Augshurg. 

Geitzkhoffler  Zacharias  palotagróf  a  Linzből  származó  Plan- 
ckenauer  Tóbiásnak  és  utódainak  régi  czimerét  megerősíti. 

»Mit  namen  ein  gantz  gelb  oder  goldfarbén  schild,  im 
grund  deszen  ein  grüne  auen,  so  von  unden  hinauff  mit  etlichen 
schönen  grünen  báümen,  über  zween  driettel  den  schild  einnimbt, 
in    derselben    befindt    sich    ein   schimbel,   oder  gantzes  weisses 


Digitized  by 


Google 


Külföldi  czímereslevelek. 


377 


rosz,  zu  der  rechten  seiten  grasend.  Auff 
dem  schild  ein  zugethaner  stechhelmb, 
darumben  ein  gelb  oder  goldfarbe 
schnur  mit  einem  eleynod  hangend. 
Zur  rechten  mit  roth  oder  rubin,  weisz 
oder  sielberfarben,  und  zur  lineken 
mit  schwartz,  gelb  oder  goldfarber 
helmdecken  und  darob  mit  solehen 
farben  einen  gewundenen  pausch, 
darauff  ein  grünes  bergle,  ob  wel- 
chem  ein  gantzes  weisses  rosz  mit 
den  hindern  Füssen  zum  Sprung  auff 
die  rechten  Seiten  zugericht,  mit  roth 
auszgeschlagener  zungen  und  zuruckfliegenden  schwaiff  .  .  .« 

Pozsony  városának  1676  október  7-én  kelt    átiratában,    függő 
pecséttel  festett  czímerképpel.  V.  ö.  a  CCXXVII.  számot. 


<^^' 


DXLIX. 

1604  október  30,  Prága. 

II.  Rudolf  császár  Grueber  Andrásnak  és  Jánosnak  a  selmeczi 
és  körmöczi  bányakamara  alkalmazottainak,  tekintettel  az  ö  és 
apjuknak  Tamásnak  érdemeire,  czímert  adományoz. 

>Mit  namen  ain  rőten  oder  rubin- 
farben schildt,  von  baiden  untérn  eggen 
mit  dem  spitz  bisz  oben  an,  gehent  ain 
gelber  oder  goldfarber  spickhl,  im  grundt 
desselben  ain  drypühleter  weisser  oder 
silberfarber  perg,  der  mitter  die  eüssern 
etwas  überhöhent,  darüber  für  sich  auf- 
rechts  erscheindt  ain  mann,  in  abgestucz- 
tem  marhasotischen  braunen  bárt  und 
langen  haar,  beklaidt  in  enge  rote  hősen 
und  angethaner  blawer  leib-röckhl,  mit 
langen,  von  gelber  farb,  unterfüetterten 
schesslen,  vornen  mit  fűnff  gélben  kneiff- 
lein  eingethan,  deszgleichen  umb  den  halsz 
und  ermel  von  solehen  farben  überschleglen,  mit  der  lineken 
daszelb  sebessel  auszwerts  schlagent,  in  der  rechten  handt  aber 
über  die  achsel  haltent,  ain  hawen  oder  krampen  mit  ainem 
gélben  langen  stil,  und  in  baiden  obern  eggen  des  schilts  yeden 
ortts  über  sich  ain  doplete  weisse  lilien,  mit  irem  bundt,  aut 
dem  schildt  ain  stechhelm,  zur  linckhen  mit  gelb-  und  blaw, 
und   rechten   seiten   rot   und   weiszer   helmdeckhen    und    darob 


Digitized  by 


Google 


378  Külföldi  czimereslevelek. 

ainer  kunigelichen  cron  géziért,  darauf  aufrechts  fürwerts  erscheindt 
ain  mann,  ohne  die  fuesz,  beklaidt  und  sonst  altermaszen  mit 
haltender  hawen  beschaffen  wie  untén  ira  sehildt  .  .  .« 

Az  oklevél  a  czímerszerzőkröl  így  emlékezik  meg:  >Auch 
dié  getrewen,  gehorsamen,  vleissigen  und  willigen  dienst,  so  nit 
allain  weylendt  ir  vatter  Thomas  Grueber  unserm  loblichen 
hausz  Österreich  in  Hungern  und  der  graffschaft  Tyrol  ím 
münzwesen,  sondern  auch  sy  bedé  gebrüeder  uns  vil  jahr  láng, 
als  der  andre  bey  unser  cammer  zur  Schemnicz,  als  ober  goldt- 
schaider,  der  Hanns  Grueber  aber  zu  Cremniez  als  cimehter  und 
auch  ober  goldtschaider  undterthenigist  erzaigt  und  bewisen,  noeh 
teglichs  thuen.« 

^üggő  pecsétje  elveszett,  a  gróf    Berényi    család    levéltárában. 

DL. 

1607  június  2,  Prága, 
II.  Rudolf  császár  Lienpacher  Jánosnak,  a  körmöczi  és  sel- 
meczi  bányák  szolgálatában  szerzett  érdemeiért  birodalmi  nemes- 
séget és  czímert  adományoz. 

»Nemblich  ain  schwarzen  sehildt, 
im  grundt  desselben  im  vordern  untern 
eekh  vier  weisse,  oder  sylberfarbe  staf- 
fel,  darauí  fürwerts  ain  zum  grimmen 
geschickter  gelber  oder  goldfarber  lew, 
mit  auszgeschlagener  zungen,  zuruck  auf- 
gewortfenen  schwancz,  in  seiner  rechten 
pranckhen  ain  pflitczpfeyel,  mit  unter 
sich  gekertem  eysen,  gelbem  holcz  und 
weissem  geflider  halttendt.  Auf  dem 
sehildt  ain  freyer  oflfner  adelicher  thur- 
nierszhelm,  zur  linckhen  mit  roth  und 
weisser,  rechten  seitten  aber  gelber  unnd 
schwarzer  helmdeckhen,  unnd  darob  ainer  goldfarben  königlicher 
cron  géziért,  darauf  zwischen  zwoen  mit  den  saxen  einwerts 
gekerten  und  in  der  mitte  über  zwerchs  abgethailten  adlersflugen, 
dem  hinter  unter  thail  gelb  ober  schwarz,  vorder  unter  weyss  und 
ober  rótt'  ist,  erscheinet  abermals  fürwerts  aufrechts  ain  vorder 
thaill  aines  gélben  oder  goldfarben  lewen,  mit  halttendem  pflitcz- 
pfeyl  wie  untén  im  sehildt  ...» 

Az  oklevél  a  czímerszerzőről  következőkép  emlékezik   meg: 

».  .  .  Hanss  Lienpacher  nit  allain  in  das  vierzehende  jahr 
bey   baiden   unnsern   cammern    zu   Crembnicz   und   Schembnicz 


Digitized  by 


Google" 


Külföldi  Gzímereslevelek. 


379 


darunter  sechs  jahr  als  zeugscIiaCfer  uiid  zway  jahr  als  buech- 
halter  daselbst,  auch  unter  jüngst  fürganngener  rebellion  mit 
erhandlung  ansehenlicher  summen  geltts  zu  erhalttung  des  berg- 
wercks,  sondern  dazue  noch  auf  aignen  uncosten  mit  dreyen 
pferdten  wider  besagte  rebellen  mit  namlicher  dapfferkait,  wie 
er  dann  in  táglichen  auszfállen  und  scharmüczeln  zwaymahl  bisz 
auf  den  todt  yerwundt  und  geschossen  worden,  underthenigist 
erzaigt  und  bewisen  hat  .  .  .* 

^'úggö    pecsétje    elveszett,    a  gróf  Berényi  család  levéltárában. 


DLL 

1608  május  9.  Frága, 
11.   Rudolf  császár   Mingoni   Tamásnak   a   comes  palatinusi 
méltóságot   adományozza,   s   őt  minden  e  méltósággal  járó  jogok 
és  kiváltságok  gyakorlására  feljogosítja,  s  azokban  megerősíti. 

Az  oklevél  élére  festett  ezímer  egyenesen  álló  kék  mezejű  pajzs, 
melyet  ezüst  folyam  oszt  ketté,  a  felső  mezőben  két,  az  alsóban 
egy  hatágú  arany  csillag.  A  pajzs  fölött  ezüst-kék'  tekercscsel 
ékített  rostélyos 
sisak,  sisakdísz  há- 
rom fehér  (ezüst) 
strucztoU,  takarók 
szine  mindkét  ol- 
dalról   ezüst-kék. 

A  kitüntetettről 
az  oklevél  követ- 
kezőleg emlékezik 
meg: 

»...teThomam 
Alingonium  hones- 
tis et  apud  suos 
in  űrbe  Tiburtina 
claris  maioribus 
prognatum,  id  ab 
ineunte  aetate  im- 
primis  curae  ha- 
buisse,  ut  accep- 
tum  ab  ilUs  decus 
domesticum  non 
modo  sartum  tec- 
tum  conservares, 
verum  etiam  ma- 
gis  excultum   at- 


Digitized 


by  Google 


380  Külföldi  czfmereslevelek. 

que  exornalum  ad  posteritatem  tuam  transmitteres.  Quod  quidem 
adeo  assecutus  fueris,  ut  absoluto  strenue  liberalium  artium  studio, 
deinde  supremo  in  philosophia  et  facultate  medica  honore,  doc- 
toratus  scilicet  laurea  ornari  et  insigniri  mérueris,  postmodum 
verő  operám  tuam  in  re  medica  usibus  publicis  impenderis,  aa 
variis  in  Itália  principibus  dexteritatem  et  experientiam  tuam  testa- 
tam  reddideris.  Unde  postea  in  Croatiam  et  in  Hungáriám  te  cum 
magnifieofidelinobis  dilecto  Georgio  Basta,  eomite  in  Húst,  et  eomite 
comitatus  Maramorusiensis,  nostro  consiliario  bellico,  generálé 
Transylvaniense  et  supremo  exercitus  nostri  Hungáriái  locumte- 
nente,  contuleris,  ubi  cum  fortunarum  et  vitae  periculo  castra  secutus, 
insignia  scientiae  tuae  medicae  specimina  edideris,  ac  deinde 
aulae  nostrae  caesareae  nobisque  ipsis  praeclaras  tuas  ingenii 
dotes  probaris  .  .  .« 

Függő  pecsétje  elveszett. 

DLII. 

1612  október  27.  Prága, 

Miksa  császár  Ottendorfi  Birckh  Gáspárnak  birodalmi  nemes- 
séget adományoz  és  a  családnak  II.  Ulászló  magyar  királytól  nyert 
czímerét  kibővíti. 

».  . .  ain  plaw  oder  lasurfarben  schildt, 
darinnen  erscheinet  fuerwerts  ain  gelb  oder 
goldfarben  deimhirschenkopff  mit  seinem 
gekrümb,  bisz  an  die  brust,  auf  dem 
schildt  ain  stechhelm,  baiderseits  mit  gel- 
ber  und  plawer  helmdeckhen  getziert,  darauf 
erscheinet  für  sich  ain  hinter  sich  gebogener 
rechter  mit  blaw  beklaidter  .  .  .  haltendt, 
in  seiner  ...  ainfach  hirschgekrümb  mit 
hinter  sich  gekehrten  enden,  nachfolgender- 
massen  nit  allain  gnedigelich  confirmirt, 
sondern  auch  den  stichhelm  in  ain  freien 
oíTenen  adelichen  thumiershelm  und  darob 
wie  auch  im  grundt  des  schildts  ausz  ainer  guldenen  cron  am 
hirschhalsz  sambt  den  .  .  .  gekrümb  erscheinet  géziért  unnd 
verpessert.« 

Sartor  Gáspár  birodalmi  kanczelláriai  registrator  által  1613 
május  31-ikén  Bécsben  •  kiadott  hiteles  másolatban,  festett  czimer- 
képpel,  írása  több  helyt  elkopva. 


Digitized 


by  Google 


Külföldi  czímereslevelek* 


381 


DLni. 

1617  november  15.  Innsbruck. 
Miksa  főherczeg  Corent  András  udvari  provisornak  és  testvé- 
rének Jánosnak  czímert  adományoz. 

».  .  .  ain  roth  oder  rubinfarber  schildt, 
durch  dessen  mitte  von  dem  hindern  undern 
in  das  vorder  ober  egg  ain  gelb  oder  golt- 
farbe  strassen  geht,  darinen  fíirwertz  naeh- 
einander  gewendt  zween  schwarz  aufgethane 
adler,  mit  oíTnen  schnábl,  und  in  iedem  als 
undern  und  obern  thail  des  sehildts  fíirwertz 
zur  rechten  handt  gehent,  ain  zum  grimen 
gesehickht  weiss  oder  silberfarber  löw^,  mit 
gelffendem  mául,  roth  ausschlagender  zungen 
und  aufgeworffnem  sehwancz.  Auf  dem  schildt 
ain  stechhelm  zur  linggen  mit  roth  oder  rubin,  v^eiss  oder  silber, 
unnd  rechten  seitten  mit  gelb  oder  gólt  und  schwarczer  helm- 
deckhen,  sambt  ainer  künigelichen  cron  géziért,  ob  welcher  erscheint 
abermahlen  fíirwertz  sehend  ein  schwarcz  aufgethan  und  über 
sich  gestellter  adler,  mit  roth  ausschlagender  zungen  .  .  .« 

^^ggö  pecsétje  elveszett. 

DLIV/ 
1618  október  23.  Bécs.  -  • 

I.  Mátyás  császár  Serponte  Bálint  és  Jánosnak  régi  nemes- 
ségüket megerősítve  czímerüket  kibővíti. 

».  .  .  ain  schildt,  in  mitte  über 
zwerch  in  zween  gleiche  thail  alsó  abge- 
thailt,  dass  der  unter  weisz  oder  sylber- 
farb,  im  grund  deszen,  gegeneinander 
über  zween  grawer  runder  hübl,  dar- 
durch  oder  zwíschen  denselben  ain  ílie- 
szend  wasser  laufft,  über  welchem  ain 
plawe  oder  lasurfarbe  pruggen  von  quat- 
terstucken,  so  auf  yeder  seitten  drey 
stáíTel  hat,  auff  welcher  fürwerts  züm 
grimmen  gesehickht  ain  roth  oder  rubin- 
farber lew,  den  rechten  vordern  pran- 
ckhen  für  sich  zum  grimmen  haltend, 
mit  auszgeschlagner  zungen  und  über 
sich  gewundnen  doppelten  schwantz,  der  oberthail  desz  sehildts 
aber  gelb   oder   goldtfarb  ist,   darinnen   ain   schwartzer   auszge- 


Digitized  by 


Google 


882  Külföldi  czfmereslevelek. 

braiter  adler,  mit  fürwerts  gewendten  kopff.  Auff  dem  schilt 
ain  freyer,  offner,  adelicher  thurniershelni,  baiderseits  von  roth, 
weisz  und  plawer  helmdeckhen,  unnd  darob  von  denselben  farben 
ainen  gewundnen  pausch  mit  seinen  zuruckh  fliegenden  pinden 
géziért,  darauff  erscheinet  fürwerts  ain  vorderthail  aines  rothen 
lewen,  mit  für  sich  geworíTnen  praneken  unnd  oíTnem  rachen, 
auch  über  sich  gewundnem  schwantz,  nit  allain  eoníirmirt  und 
bestettigt,  sondern  auch  anstatt  desz  obberürten  gewundnen  pau- 
sches  mit  ainer  goldfarben  khünigliehen  cron  geziert  und  verpeszerl. 

Az  oklevél  a  ezímerszerzők  érdemeiről  a  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

»Wann  wir  nun  gnetlieh  angesehen die  dienste 

welehe  ihre  voreltern,  weilen  unsern  hochgeehrten  vorfahren, 
römischen  kaysern  unnd  künigen,  auch  dem  heyligen  reich, 
fürnemblich  aber  sy,  die  de  Serponte  gebrüdere  uns  unnd 
unserm  löblichen  hausz  österreich  zu  krieg  unnd  fridens  zeitten, 
nemblich  er  Valentin,  anfenglich  noch  anno  fíinff  zehenhundert 
sechs  und  sieben  und  neuntzig  bey  unsern  hof  controlor  ampt, 
hernacher  bey  unsern  fümemben  ansehenlichen  hofámptern,  alsz 
den  obristen  hofmaister,  stallmaister  unnd  hofmarschalckischen 
expeditionen  in  vielen  verrichtungen  unnd  gethanen  raisen,  alsz 
ein  secretarius,  unnd  letzlich  bey  unser  nider-österreichischen 
regirung,  auch  etlich  jahr  láng  alsz  lehenregistraturampts  adjunct, 
so  dann  sein  brúder  Johanri  de  Serponte  (vermög  uns  in  glaub- 
würdiger  form,  fürgebrachter  kundtschafft  unnd  paszporten)  unter 
fürgangnem  offenen  krieg,  wider  gemainer  christenheitt  erb- 
.  vheindt  den  türggen,  in  der  gefreyten  adelichen  rotten  unnd 
andern  bevelchen,  bey  fürgeloíTnen  scharmützeln  unnd  stürmen 
unnd  sonderlich  in  der  jahr  fünffzehenhundert  drey  unnd  neuntzig 
wider  den  Hassan  bassa  ausz  Bossna,  damahls  erhaltnen  victori 
unnd  vor  Syssegk  ervolgten  niderlag,  wie  auch  b^y  einnemb 
unnd  eroberung  der  vesztung  Hathvan  unnd  dann  letzlich  in  der 
vesztung  Erla  (alda  er  vom  erbfeindt  gefangen,  unnd  vermittes 
göttlicher  schickung  widerumb  erledigt  worden)  gehorsaraist  unnd 
mannhafft  erzaigt  unnd  bewíesen  .  .  .« 

Függő  pecsétje  elveszett. 

DLV, 

1622  február  6.  Innsbruck, 
II.  Ferdinánd  császár  Leutner  Jónásnak  és  Dánielnek  birodalmi 
nemességet  és  czímert  acjományoz. 

» Nemblich   mit  íiahmen    ein    schildt,   der    lángé    nach    in 
zwey  gleiche  theyl  alsz   abgetheilt,   dardurch   im   hindtern  theill 


Digitized  by 


Google 


Külföldi  czimeresleveíek.  388 

desselben  vom  untern  hintem,  bisz  zum  fordern  obern  eckh  der 
schrege  nach,  sechs  strassen  gehen,  derén  die  unter  erst,  dritt 
und  fünfft  roth  oder  rubinfarb,  die  anderen  viert  und  sechste  áber 
weiss  oder  silberfarb,  andertheyl  des  schilts  gelb  oder  goldtfarb, 
darinnen  ein  zum  flueg  gerichter  einfach  schwartzer  adler  mit 
ausgebraiten  flügeln,  aufgesperrten  schnabl  und  roth  aufgeschla- 
gener  zungen.  Auf  dem  schildt  ein  freyer  offner  adelicher  turnier- 
helmb,  zur  lincken  mit  roth  und  weisse,  rechterseithen  aber 
schwarz  und  gelber  helmbdecken,  und  darob  mit  einer  goldtfarben 
königlichen  cron  gezierct,  daraus  erseheint  die  gestalt  erst- 
benendten  adlers,  allermassen  wie  unter  in  schildt.* 

Az  oklevél  a  czímerszerző  érdemeiről  a  következőkép  emlé- 
kezik meg: 

*.  .  .  benenter  Jonas  anfangs  bey  unserer  oberösterreiehi- 
schen  cammer  in  der  eanzley  und  rait  cammer  und  dann  seyter 
anno  sechszehenhundert  dreyzehne  als  würcklicher  buehhalter 
auch  in  verrichtung  vieler  ihme  aufgetragen  und  anbefohlenfer 
wichtiger  commissionen  und  erst  neuerlich  bey  und  unter  der  in 
unseren  oberösterreichischen  landt  verbrachte  reyss  und  kayser- 
licher  aehrung  wie  auch  besagter  Dániel  alss  weylandt  unsers 
geliebten  herrn  vettern  und  vattern  erzherzog  Maximiliani 
gewesten  sumelier  und  lichtcammerern,  jetzo  aber  unserer  ober- 
österreichischen landen  hofTbatischreiber  und  sonsten  zu  ihrem 
ruhm  und  allerseyts  auch  unserm  selbst  gnádigsten  beheben  und 
wohlgefallen  gehorsambst  erweisen  .  .  .« 

Egyszerű,  XVIII.  századi  másolat. 

DLVI. 
1623  január  16,  Regensbiirg, 

II.  Ferdinánd  császár  Roth  Hermannak,  a  körmöczi  kamara 
könyvelőjének  birodalmi  nemességet,  a  »Rothenfels«  elönevet  és 
czimert  adományoz. 

»Ainen  weiss  oder  silbenfarben  schildt,  durch  welchen  von 
beden  untern  eggen  biss  oben  an  die  mitte,  ain  schwartzer 
spickhel,  darinnen  ein  gelb  oder  goldfarbe  sonn,  im  hintem  thail 
dess  schildts  erscheinen  neben  einander  drey  gleiche,  mitt  dem 
spitz  auswerts  gekehrte  roth  oder  rubinfarbe  spickhel,  im  grundt 
aber  dess  vordem  thails  ain  rother  schrofichter  stainfelszen,  daraus 
fewrflammen  und  darob  ein  weisser  phoenix  mit  ausgebraitten 
flügeln.  Auf  dem  schildt  ein  freyer  oflFener  adelicher  thurnirs- 
helmb,  zur  lincken  mitt  schwartz  und  gelber,  rechten  seitten  roth 
und  weisser  helmbdecken,  und,  darob  einer  goldfarben  königlichen 


Digitized  by 


Google 


384  Külföldi  czímereslevelek. 

cron  geziehrt,   daraus   zwischen  zwayen,  mitt   dem  mundtlöchern 
auszwerts  gekehrten,  und  in  mitte  gleich  abgetailten  püffelhöraern, 

derén  das  hinter  untén  roth,  oben  weisz, 
vorder  untén  gelb  und  oben  schwartz 
ist,  eine  gélbe  sonn,  aus  dem  hintem 
mundtloch  aber  ein  schwartzer,  und 
vordern  ein  weiszer  sechseggeter  stern 
erscheint.« 

Érdemeiről  szólva,  az  oklevél  meg- 
említi, hogy  nemességszerzőnek  nem- 
csak elődjei  váltak  ki  hűségükkel,  hanem 
ő  maga  is  kora  ifjúságától  kezdve: 

».  .  .  anfangs  bey  unserer  schlesi- 
chen  eamer  und  derselben  rántampt, 
hernacher  aber,  alls  er  sich  in  die 
pergkstette  unsers  künigreichs  Hun- 
gern  bégében,  bey  unsern  camern  daselbsten  in  die  vierzehen 
jahrlang,  alles  unterthenigsten  trewen  tleiszes  erzaigt  und  bev^i- 
sen,  dasz  wir,  dannenhero  ursach  geschöpíTt  und  bewegt  worden, 
ihne  noch  vor  vier  jahren,  wegen  solcher  seiner  trewgelaisten 
dienst  und  in  dem  pergk  und  camerwesen  erlangten  guetten 
erfahrenhait,  zu  einem  würckliehen  buechhalter  bey  gedachter 
unser  cammer  Cremnitz  allergnedigst  zubefürdern  an  und  auff- 
zunemen  .  .  .« 

Függő  pecséttel. 

DLVII. 
1624  február  8.  Bécs, 

Meckenhauseni  Pueher  János  Rudolf  birodalmi  udvari  taná- 
csos, titkos  birodalmi   titkár  és  comes   palatínus,  az  alsóausztriai. 
Schmidaból  származó  Scháffler  Sebestyén  bécsi  zenésznek  (Instru- 
mentalischer  Musicus  allhie  zu  Wienn)  czímert  adományoz. 

».  .  .  ain  schilt,  der  leng  nach  in  zwen  gleiche  theil  abge- 
theilt,  dern  vorter  roth  oder  rubinfarb,  hinter  aber  schwarz,  in 
dem  rothen  erscheint  aufrecht  ein  weisser,  und  in  dem  schv^arzen 
ein  gelber  lev^  gegen  einander  mit  baiden  vortern  waíTen  ein 
gelbes  wasserschalT  haltend.  Auf  dem  schilt  ein  stechhelm  zur 
linckhen  mit  roth  und  v^eisszer,  rechterseitten  aber  gelb  und 
schwarczer  helmdeckhen,  und  darob  ainen  vom  erstgedachten 
farben  gewundenem  bausch  mit  zuruckhfliegenden  enden  géziért, 
darauss  erscheint  zwischen  zwayen  mit  den  sachsen  einwerts 
gekerten  und  in  mitte  üfaer  zwerch  alsó  abgethailten  adlersflügeln, 


Digitized  by 


Google 


Külföldi  czímereslevelek. 


385 


derén  desszen  rechler  unter  thail  roth, 
ober  weisz,  linckher  hínter  aber  unter 
schwarcz  ober  gelb  ain  vorderthail  aines 
fürwerts  zum  spning  gestellten  weisszen 
schaff  .  .  .« 

A  czímerrajz  a  leírástól  annyiban  eltér, 
hogy  a  sisakdlszben  a  fehér  bárány  (kos) 
nem  kinövő  helyzetben,  hanem  egész  alak- 
ban van  ábrázolva. 

Függő  pecsétje  elveszett. 


DLVIII. 
1624  május  7.  Bécs, 

II.  Ferdinánd  császár  Puchonczi  Mártonnak  birodalmi  nemes- 
séget és  czíníert  adományoz. 

».  .  .  einen  in  der  mitte  von  oben 
herab  halb  abgethailten  schildt,  deszen 
hindersthail  schwarz  oder  kolfarb,  in  wel- 
chen  stehet  mit  den  hindern  zweyen  füeszen 
auf  einen  zwey  püehleten  berg  ein  ganezer 
gelb  oder  goldfarber  für  sieh  gewandter 
und  gleichsamb  zum  raub  geschickhter 
greifT,  mit  auszgebraitteten  ílügeln  roth 
auszgeschlagener  zungen,  auf  dem  kopff  eine 
königliche  cron  tragendt,  im  vordern  oder 
rechten  thail  so  roth  oder  purpurfarb  und 
in  der  mitte  über  zv/erch  gleiehfalls  abge- 
thailet,  in  deszen  unteren  vier  von  der 
linken  seiten  schrembsweisz  gegen  der 
rechten  gehende  palken  der  erste  und  dritte  roth,  oder  pur- 
purfarb, und  der  ander  und  vierdte  weissz  oder  silberfarb,  in  dem 
oberen  aber  eine  aufgerichle  weisze  oder  silberfarbe  doppelte 
lilien  in  der  mitte  mit  einem  gélben  oder  goldtfarben  bandt 
erscheinet.  Auf  dem  schildt  ein  freyer  oíTener  adelicher  ritterlicher 
turniershehnb,  gegen  der  rechten  mit  schwarzen  und  gélben  und 
zur  linkben  mit  rothen  und  weiszen  helmdeken,  und  darob  einer 
königlichen  cron  gezieret,  ausz  welcher  entspringen  empor  zweene 
in  der  mitte  über  zwerch  halb  abgethailte  und  mit  den  sachsen 
einverts  gekehrte  adlersflügl,  deszen  unterer  linké  theil  schwarz 
obere  aber  gelb  oder  goldfarb,  unterer  rechte  theil  weisz  oder 
silberfarb,  und  oberer  roth  oder  purpurfarb,  zwischen  welchen 
steiget   gleichsfalls   ausz   vorbesagter   cron   herfür   über   sich   ein 

Áklásy,  A  M.  N.  Múzeum  czímcreslcvelei.  25 


Digitized  by 


Google 


^  Külföldi  czimereslevelek. 

ablenglicbtes  mit  der  spitzen  zur  rechten  rundt  gekrümbtes  wein 
meszer,  mit  einem  gelb  oder  goldfarben  helft  .  .  .« 

Czimerszerző  érdemei  között  az  oklevél  fölemlíti,  hogy  a 
legutóbbi  birodalmi  zavargások  alkalmával  híven  szolgálta  a 
császárt  és  iiogy  az  olmützi  érsekség  birtokát,  Miraw-ot,  a  lázadók 
ellen  megoltalmazta. 

Függő  pecséttel. 

DLIX. 
1624  július  12.  Bécs. 
It  Ferdinánd  császár  Laziskai  Orlieh  János  Kristóf  lengyel 
bárónak,     testvéreinek     Miklósnak,     Andrásnak,     Sámuelnek    és 
Szaniszlónak  birodalmi  báróságot  adományoz. 

A 2  oklevél  a  család  érdemes  tagjai  közöl  felsorolja  a  báróságot 
jixerzö  atvjál  Sí:aniszlót,  ki  Ernő  és  Miksa  főherczegek  alatt  kato- 
náskodott, s  főleg  Eger  és  Kanizsa  ostrománál  tüntette  ki  magát, 
magáról  János  Kristófról  megemlíti,  hogy  Miksa  főherczeg  apródai 
sorába  tarlozült,  mint  ifjú  Magyarországon  a  török  ellen  katonás- 
kodott, s  az  örökös  tartományokban  kitört  zavargások  leverésében 
részt  vetL,  böt^íönt  is  szenvedett,  végül  Morvában  a  Zagerndorfff 
alatt  betört  lázadók  ellen  sikerrel'  harczolt,  testvére  Miklós  pedig 
elűbb  IL  Ferdinándnak  még  mint  főherczegnek,  utóbb  pedig  nővé- 
rének Mária  Magdolnának  szolgálatában  állott. 

Egyszerű  XYIL  századi  másolat,  czímeradományozás  nem  történt. 

DLX. 

1642  február  20.  Innsbruck. 
Chastellel!  Ferdinánd   comes  palatínus    Grandi    Gáspárnak, 
Clhudia  özvegy  osztrák  főherczegnő  udvari  lovászának  (Ross  und 
KlRpperpreiter)  czímert  adományoz. 

».  .  .  ainen  gélben  oder  goltfarben  schilt, 
darinn  sich  ertzaigt  ain  schwarcz,  aufrecht 
unnd  zum  sprung  gestöUtes  pferdt.  Auf  dem 
schilt  ain  eizenfarber  zuegethoner  stöchhelm 
zur  rechten  seüt  mit  gelber  und  schwarczer, 
linggerseüts  aber  weisser  und  rother  helm- 
töckhen  und  dieser  farben  gewundten  und 
fligenden  pausch  unnd  pindten,  darob  abermals 
erscheint  die  gestalt  aines  schwarczen  halben 
aufrecht  und  fürwerts  gewenndten  pferdts  . . .« 
Füg'gQ  pecsétje  elveszett. 


Digitized  by  VjiOOQIC 


Külföldi  czímereslevelek.  387 

DLXI. 

1653  július  6  Megensburg. 

III.   Ferdinánd  császár  Rőrinbergi    Rőringer    Jánosnak    és 
Mátyásnak  nemességük  megújítása  mellett,  régi  ezímerúket  kibővíti. 

».  .  .  Ein  quartierter  schildt, 
rechten  obern  und  linckhen  untéra 
roth  oder  rubinfarbenen  quartiern  ein 
weisz  oder  natürlich  marmelstainerne 
rundte  sául,  in  mitten  derselben  an 
einem  weiszen  oder  silberfarbenen 
ring  creützweisz  drey  gelb  oder 
goldtfarbene  mit  weissen  trieckheten 
spitzen  aufwertshangende  pflitschpfeil, 
dern  der  mittere  auf  der  seülen  mit 
der  spitzen  geradt  aufwerts  stehend; 
lincken  obern  und  rechten  untern 
gelb  oder  goldtfarbenen  beeden  quar- 
tiern  in  jedem  ein  schwartzer   ausz- 

gespanter  einfacher  adler,  oíTenem  rachen,  roth  ausgeschla- 
gener  zungen  und  ein  gelb  oder  goldtfarbene  königliche  cron  auf 
dem  kopf,  in  mitte  der  creützlini  ein  blau  oder  losurfarbener 
herzschiltl,  in  deszen  grund  drey  grüne  püchl,  auf  dem  mittern 
ein  gelb  oder  goldtfarbener  in  gestaldt  in  eine  gélbe  schalen 
zierlich  springender  lust  oder  röhrbrunen,  ob  dem  schildt  eine 
gelb  oder  goldfarbene  cron.  Auf  dem  schildt  zwene  freye  olTene 
adeliche  turnierszhelmb,  zur  rechten  mit  schwartz  und  gelb  oder 
,  goldtfarbenen,  linckhen  weisz  und  roth  oder  rubinfarbenen  zierlich 
herabfliszenden  helmdecken,  auf  deszen  rechten  cron,  der  im 
goldtfarbenen  quartier  allergestaldt  benante  schwartze  einfache 
auszgespante  gecrönte  adler,  lincken  cron  aber  die  im  roth  oder 
rubinfarbenen  quartier  ebenfalls  gleichmászige  beschribene  sául, 
sambt  den  pflitschpfeilen  erscheinen  thuen  .  .  .« 

Az  oklevél  czímerszerzök  hű  és  odaadó  szolgálatairól  követ- 
kezőkép emlékezik  meg: 

».  .  ,  die  nit  alléin  ihre  vor  eltern  sonderlich  ihr  uráhn 
Sebastian  Rőringer  zu  zeitten  kaiszers  caróU  quinti  nach  ange- 
fangener  laidigen  ketzerey  des  lutherthumbs  im  reich,  sich  mit 
groszem  verlust  der  seinigen,  ausz  demselben  nacher  Laybach 
bégében,  und  aldort  sich  sowol  und  aufrecht  verhalten,  dasz  er 
auch  daraulT  baldt  seinem  guettem  verstandt  und  qualiteten 
nach,  in  den    innern   rath   gezogen   und   befürdert   worden   und 

25* 


Digitized  by 


Google 


388  Külföldi  czíinereslevelek. 

unszern  geehrtisten  vorfahrem  iederzeit  getreue  dienste  erwiszen, 
wie  dan  auch  alsz  dasz  lutherthumb  damahlen  gleich  auch  in 
unszern  i.  o.  landen  und  sonderlich  auch  zu  Laybach  einge- 
rissen  und  überhandt  genohmben,  sich  ausz  getreuer  und  guetter 
devotion  und  bestándigkeit  lieber  gefánglich  haltén  laszen,  ehe 
denn  er,  sowol  gegen